Bfv.1026/2020/7 – Kúria

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont]. Ezért őt 1 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette, és - a végrehajtás elrendelésének esetére - megállapította a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját. A védelmi perorvoslatok alapján másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a

1. szeptember
2. napján meghozott 25.Bf.12.560/2017/
3. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
4. A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt
5. április
6. napján Budapesten, ... ügyvéd előtt kölcsönszerződést kötött ... sértettel, aki a szerződéskötéskor 10 millió forintot készpénzben átadott a terheltnek, akinek a tartozását
7. április végéig kellett volna visszafizetnie. A kölcsönszerződés biztosítékaként közjegyzői okiratba foglalt jelzálogjogot alapítottak a ... helyrajzi szám alatti, szőlő megnevezésű, mintegy 3.500.000 forintot érő ingatlanra, amellyel kapcsolatban a terhelt azt állította a sértettnek, hogy az 12-13 millió forint értéket képvisel. [4] A kölcsönösszeg visszafizetése már a szerződés megkötésekor sem állt a terhelt szándékában. A terhelt a törlesztőrészleteket egy ideig fizette, összesen 2.250.000 forintot törlesztett, majd a teljesítés abbamaradt. Amikor a sértett a fizetés elmaradása miatt kérdőre vonta, a terhelt türelmet és halasztást kért, jóllehet állítása szerint anyagi lehetőségei lehetővé tették a visszafizetést, a lejáratot követően a sértett többszöri felszólítása ellenére semmit nem fizetett. A fedezeti ingatlanról kiderült, hogy azt a terhelt
8. május 28-án adásvételi szerződéssel 700.000 forintos vételárért egy ismerősének értékesítette. [5] A terhelt a szerződés megkötésekor tudomással bírt arról, hogy az általa fedezetül felkínált ingatlan értéke az általa megjelöltnél kevesebb, erre vonatkozóan a sértettet megtévesztette és mivel ... terhelt erre figyelemmel kötötte meg vele a szerződést, ezzel a sértettnek 10 millió forint kárt okozott, amelyből 2.501.700 forint (2.250.000 forint visszafizetéssel, míg 251.000 forint végrehajtási eljárás során) megtérült. [6] II.
9. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen ... terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be.
10. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára hivatkozással, a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében. [7] Anyagi jogi okból az indítvány azt sérelmezte, hogy a bíróság tévesen, a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg, miszerint a szerződés megkötésekor a terhelt tudomással bírt arról, hogy a fedezeti ingatlan értéke kevesebb az általa megjelöltnél, erre vonatkozóan a sértettet megtévesztette, aki emiatt kötött vele kölcsönszerződést, és a terhelt ezzel sértettnek10 millió forint kárt okozott, amely részben megtérült. [8] A védő vitatta a fedezeti ingatlan tényállás szerinti értékét. Azzal érvelt, miszerint a terhelt joggal gondolhatta, hogy a fedezeti ingatlan értéke meghaladja a kölcsön összegét, így ha bármely okból nem tudná a kölcsönt visszafizetni, úgy a sértett az ingatlanból megfelelő kielégítést kap. Amennyiben az ingatlan reális forgalmi értéke nem érte el a 10 millió forintot, e vonatkozásban a terhelt tévedésben lehetett, mivel feltevése okszerű volt és jóhiszeműen járt el. A csalás megállapíthatóságához azonban arra van szükség, hogy kétséget kizáróan bebizonyosodjon, miszerint a terhelt tisztában volt az ingatlan tényleges piaci értékével és ennek tudatában úgy ajánlotta fel fedezetül az ingatlant, hogy a kölcsönt nem állt szándékában visszafizetni. [9] Tévesnek tartotta a védő a bíróság azon álláspontját, miszerint ingatlanfedezet nélkül a sértett nem adott volna kölcsön a terheltnek. Álláspontja szerint mind a terhelt, mind a sértett abban a meggyőződésben volt, hogy az ingatlan értéke meghaladja a kölcsön összegét. [10] Kifogásolta a védő, hogy nézete szerint a másodfokú bíróság iratellenesen és jogszabálysértően egészítette ki a tényállást a terhelt elkövetéskori tudattartalmára nézve, amikor a lejáratot követő teljesítés elmaradásából, egy későbbi eseményből következtetett vissza a terhelt szerződéskötéskor fennállott, azaz korábbi tudatállapotára. Ezzel ellentétesen a védő azzal érvelt, hogy a jelentős összegű törlesztés a visszafizetés szándékát igazolja, miként az is, hogy a terhelt állítása szerint 2012. július 19-én 8.547.000 forintot a sértettnek megfizetett, és így a kölcsönt teljeskörűen, kamattal együtt visszafizetésre került. [11] Mindezekből a védő álláspontja szerint egyértelmű, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. [12] 2. A Legfőbb Ügyészség a BF.1027/2020/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. [13] Indokai szerint mivel a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés], illetve a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének nincs helye [Be. 659. §

(1)bekezdés], a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága nem vizsgálható és nincs lehetőség a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységének és ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására sem. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, eltérő tényállásra, illetőleg az irányadó tényállásban nem szereplő tényekre alapozottan nem támadható. [14] A védő ugyanakkor a bizonyítékok értékelésének kifogásolásával vitatja a tényállás megalapozottságát, illetve jogi álláspontját az irányadó tényállásban írtaktól eltérő, lényegében azzal ellentétes tényekre alapozza. Mindezek a fenti rendelkezésekbe ütköznek, így e részében a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt. [15] Rámutatott a Legfőbb Ügyészség arra is, hogy a Kúria ítélkezési gyakorlata szerint a felülvizsgálat során az irányadó tényállás részének kell tekinteni a bíróságnak - az ítéletszerkesztési hiba folytán az ítélete indokolásának más, tényálláson kívüli részeiben feltüntetett ténymegállapításait is. Az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a terhelt bűnösségének a megállapítását megalapozzák. Így az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldalán rögzítette, hogy a terhelt a szerződés megkötésekor tudomással bírt róla, miszerint a fedezeti ingatlan értéke kevesebb az általa megjelöltnél, és erre vonatkozóan a sértettet megtévesztette, aki erre figyelemmel kötött vele szerződést. Ezzel 10 millió forint kárt okozott a sértettnek, amely csak részben térült meg. A másodfokú bíróság végzésének 6-
2. oldalán megállapította, hogy az a körülmény, miszerint a terhelt a felvett kölcsönösszegnek csak a töredékét fizette vissza, s jóllehet állítása szerint anyagi lehetőségei a visszafizetést lehetővé tették, a sértett részére a lejáratot követően semmit nem fizetett, egyértelműen azt mutatja, hogy a kölcsön visszafizetése már a szerződés megkötésekor sem állt szándékában. Ez olyan tudati tény, amely történeti tényállásba tartozik, így az irányadó tényállás része, miként a másodfokú bíróságnak a komoly visszafizetési szándék hiányára, illetve a terhelt fizetési képességének hiányára tett megállapításai is. [16] A kifejtettek miatt a felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítását támadó részében a Legfőbb Ügyészség alaptalannak tartotta. [17] A védő az átiratra tett észrevételében kétségbe vonta, hogy indítványa a megállapított és a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállást támadná. Azon álláspontjának adott hangot, hogy a tényálláson a történeti tényeket kell érteni, és nem a terhelt tudattartalmát. Ennek alátámasztására az EBH. 2015.B.
3. határozatra hivatkozott, miszerint a szubjektív oldal szükséges vagy esetleges ismérveinek megléte a tárgyi oldalon lévő elkövetési magatartás nélkül nem is vizsgálható, ugyanis a célzat, mint speciális szándék, jellemzően a vád tárgyává tett elkövetési magatartásból - a történeti tényállásból - ismerhető fel. [18] III. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
4. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és a Be.
5. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető. [20] A Be.
6. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Jelen esetben az indítvány erre hivatkozik, ezért az alapján a felülvizsgálatnak helye van. [21] Ugyanakkor a felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. Annak elbírálása során pedig a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §

(1)bekezdés]. [22] Jelen esetben az indítvány - részben - a Be. 650. §

(2)bekezdésében írt tilalomba ütközik és a Be. 659. §

(1)bekezdésében kizárt célra irányul. [23] Kétségtelen, hogy a Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint a felülvizsgálat során az irányadó tényállás részének kell tekinteni a bíróságnak - az ítéletszerkesztési hiba folytán - az ítélete indokolásának más, tényálláson kívüli részeiben feltüntetett ténymegállapításait is (BH 2016.163.III., EBH 2013.B.2., BH 2015.216., BH 2006.392., BH 2005.89.II.). [24] Az is nyilvánvaló azonban, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és így nem is a tényállás része, amikor a bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi, avagy jogi értékelést végez {Kúria Bfv.II.925/2019/

1. indokolás [51] bekezdés}. [25] A Kúria utal arra is, hogy az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.); a tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.II.). Ekként téves az indítvány ezzel elletétes - a tényállás fogalmát a külvilágban megnyilvánuló történések körére szűkítő - okfejtése, és az indítvány azon részei, amelyek a terhelt tudattartalmára vonatkozó tények megállapítását kifogásolják, és jogi okfejtésüket attól eltérő tényekre alapítják, a törvényben kizártak. [26] A Btk.
2. §

(1)bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. [27] A törvény két elkövetési magatartást jelöl meg: a tévedésbe ejtést és a tévedésben tartást. Tévedésbe ejtés az elkövetési magatartás, amikor a tévedést a tettes aktív, erre irányuló tevékenysége idézi elő; tévedésben tartás esetén a tévedés a tettesen kívül álló okból keletkezett, de a tettes azt felismerte, azt felhasználva okoz kárt. A tévedésbe ejtésnek nem kell valamilyen ravasz fondorlatban megnyilvánulnia, elég, ha az adott helyzetben, az adott sértett megtévesztésére alkalmas. [28] A törvényi tényállás megvalósításának három egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele. Egyrészt a magatartásnak kell előidéznie a tévedést, arra alkalmasnak, szándékosnak kell lennie, ugyanekkor e tévedés kell, hogy kiváltsa a megtévesztett vagyon jogi rendelkezését, amellyel összefüggésben a kár bekövetkezik (BH 2014.69.). [29] Az irányadó tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - a terhelt tévedésbe ejtésben megnyilvánuló elkövetési magatartását, jogtalan haszonszerzési célzatát és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett kárra vonatkozó tényeket egyértelműen tartalmazza; így azt is, hogy a terhelt mind a kölcsön fedezetéül felkínált ingatlan értékét, mind a szerződés célját illetően tévedésbe ejtette a sértettet. ... sértett előtt a kölcsön összegét meg sem közelítő értékű ingatlant a kölcsön összegét meghaladó értékűnek tüntette fel, miközben elhallgatta, hogy a pénzt bizonytalan kimenetelű befektetésre kívánja fordítani. Így az általa befektetett pénz megtérülése kétséges volt, annak lehetőségét is magában hordozta, hogy a terhelt befektetését, így a sértettől kölcsönkért pénzt is teljes egészében elveszíti. A terhelt ezt küszöbölte ki megtévesztéssel, a hamis fedezet felajánlásával; következésképp a bíróság jogerős ítéletében okkal állapította meg, hogy a sértett az általa megfelelőnek tartott fedezet hiányában nem nyújtott volna kölcsönt a terheltnek. [30] Egyértelműen kitűnik az is az irányadó tényállásból, hogy a terhelt ismerte az ingatlan értékét, hiszen azt röviddel a kölcsönszerződés megkötése előtt 1 millió forintért vette és ismerősének röviddel a kölcsönszerződés lejárta után 700.000 forintért értékesítette. Következésképp az ingatlan ezt megelőzően, a kölcsönszerződés kapcsán is csak legfeljebb ekkora összegre nyújtott volna a sértett számára fedezetet; a terhelt azonban a sértettnek valótlanul, ennél nagyságrendileg magasabb értéket állított. Ekként ténykérdés, hogy az ingatlan nem ért 12-13 millió forintot, és ezt a terhelt is tudta; közömbös, hogy az ingatlan értéke az azt terhelő végrehajtási jog nélkül mekkora lett volna. Az ingatlan végrehajtási joggal terhelt volt; a terhelt annak tehermentesítése érdekében nem tett semmit (igaz, azt nem is ígérte, hanem elhallgatta), ezért az az érték megállapítása során nem hagyható figyelmen kívül. A fentiek alapján a terhelt szerződéskor tanúsított megatartásából is - és nem csupán az utólag végrehajtott cselekvőségéből - vonható következtetés arra, hogy a terheltnek már a kölcsön felvételekor sem állt szándékában a pénz visszafizetése. [31] Az indítvány a terhelt teljesítési szándéka kapcsán hivatkozott a terhelt által a sértettnek kifizetett kb. 8.500.000 forintra is. A bíróság ezzel kapcsolatban a sértett azon előadását fogadta el, miszerint az nem a vádbeli kölcsönszerződéssel állt összefüggésben, hanem egy valutaváltási ügylet része volt, ezért a tényállásban nem állapította meg, hogy ezen összeggel a terhelt a vádbeli kölcsönszerződésből eredő tartozását törlesztette. A védő ezzel ellentétes hivatkozása ismét csak a tényállás támadását jelenti, ami a Be. 650. §

(2)bekezdésében írt rendelkezésbe ütközik, és a felülvizsgálatban a Be. 659. §

(1)bekezdésére tekintettel nem vehető figyelembe. [32] Az indítvány kifogásolta a terhelt tudatállapotára vonatkozó bírói értékelés helyességét. Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre. [33] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. [34] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, a külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig jogkérdés. [35] A tudati - és más tények - megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelentő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van. [36] Más hitegetése, megtévesztése önmagában nem feltétlenül, de nyerészkedési (jogtalan haszonszerzési) céllal viszont mindig bűn. [37] A kifejtettekre figyelemmel a bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy a terhelt megvalósította a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettét; annak valamennyi törvényi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult. [38] IV. Minderre figyelemmel a Kúria - miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be. 660. §

(1)bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdés szerinti összetételben eljárva - a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta. [39] A Be. 6. §

(4)bekezdése értelmében a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul; az említett törvényhely

(7)bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. A Be. 656. §

(4)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. január
2. Dr. Somogyi Gábor s.k. a tanács elnöke, Dr. Sebe Mária s.k. előadó bíró, Dr. Székely Gabriella s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő