Pfv.20210/2020/8 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.20.210/2020/

1. A tanács tagjai: . Puskás Péter a tanács elnöke . Kocsis Ottilia előadó bíró . Csesznok Judit Anna bíró A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Koczka Judit pártfogó ügyvéd . Kvasz Tibor ügyvéd A per tárgya: kölcsön A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 2.Pf.25.390/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ékéscsabai Járásbíróság 3.P.20.404/2017/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - A felperes pártfogó ügyvédjének díját a teljes egészében pervesztes felperes viseli. - A 800.000 (nyolcszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes 2009-ben 2.000.000 forint, 2012-ben 6.000.000 forint kölcsönt adott az alperesnek havonta esedékes 30.000 forint, illetve 100.000 forint ügyleti kamat kikötése és a kölcsön egyösszegben történő visszafizetése mellett. Az alperes a kamatot részben megfizette, a kölcsön visszafizetési kötelezettségét nem teljesítette. Megállapodtak, hogy a 2.000.000 forint kölcsönt akkor fizeti vissza, ha lesz pénze, a 6.000.000 forint visszafizetésének határidejét több alkalommal meghosszabbították. 2014 májusában az alperes arra esetre vállalta a két kölcsön visszafizetését, ha részére J. L. megfizeti a 10.000.000 forint tartozását. 2014 decemberben megismertette a felperest J. L-lel, aki vállalta, hogy kifizeti az alperes tartozását és a felperestől 2.850.000 forint kölcsönt is kapott. A felperes a
4. december 12-én keltezett, „készpénz kölcsön visszafizetés" okiratban az aláírásával tanúsította, hogy a 8.000.000 forint kölcsönt az alperes megfizette, J. L-lel pedig kölcsönadásvételi szerződésben rögzítették, hogy a 15.500.000 forint kölcsönt
5. április 30-ig rendezi, fedezetül felajánlotta ingó- és ingatlan vagyonát. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes a keresetében az alperes kötelezését kérte 8.000.000 forint és kamatai megfizetésére. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a J. L-lel szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi IV. törvény (továbbiakban: rPtk.)
7. §

(1)bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:
2. §

(1)bekezdése felhívásával megállapította, hogy 2014 decemberben J. L. átvállalta az alperes tartozását és ehhez a felperes, mint jogosult hozzájárult. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolása szerint egyet értett az elsőfokú bíróságnak a helyesen megállapított tényállásból levont jogi következtetésével. Az elsőfokú bíróság az alperes által az ellenkérelmében megjelölt jogcímhez nem volt kötve. A bírói gyakorlat szerint nem a tartozásátvállalási szerződés létrejöttéhez szükséges a jogosult hozzájárulása, hanem az eredeti kötelezett személyének a megváltozásához. Az alperes 8.000.000 forint kölcsöntartozása tekintetében J. L., a felperes hozzájárulásával, tartozásátvállaló nyilatkozatot tett. A megállapodás arra vonatkozott, hogy miután az alperesnek követelése áll fenn J. L-lel szemben, ezért az ő tartozását a felperes felé J. L. egyenlíti ki. A felperes így a Ptk. 6:203. §

(1)bekezdése szerint a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. Az elsőfokú bíróság helyes álláspontját támasztják alá a fellebbezési eljárás adatai, köztük a felperes nyilatkozata is. A felperes csak J. L. teljesítésének hiányában döntött úgy, hogy az alperestől is kéri a tartozása megfizetését. Arra tekintettel, hogy a tartozásátvállaló nem teljesítőképes, az eredeti kötelezettől a teljesítés utóbb nem követelhető. A felperes csak a fellebbezési eljárásban hivatkozott arra, hogy az alperes egyetemlegesen felel J. L-lel a tartozásért, mert tartozáselvállalás történt. A másodfokú bíróság ezt nem bírálta el a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.)
2. § alapján. A büntető eljárás adatai sem adtak alapot az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól való eltérésre, de a büntető eljárásban megállapított tényállás a polgári bíróságot egyébként sem köti (Pp.
3. §). A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként jelölte meg: Ptk. 6:
4. § [A jognyilatkozat értelmezése]

(1)-

(2), 6:203. [Tartozásátvállalás]

(1)-

(3), 6:204. § [Előzetes hozzájárulás a tartozásátvállaláshoz]

(1)bekezdését, a 6:

1. § [Teljesítésátvállalás], a 6:
2. § [Tartozáselvállalás], valamint a Pp.
3. §

(1)és a 4. §

(1)-

(2)bekezdését. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a perbeli kölcsönnel, tényállással kapcsolatban csalás miatt J. L. jogerősen, az alperes nem jogerősen elítélésre került. A felperes állítása szerint az alperes és J. L. is tartoznak, ténylegesen tartozáselvállalás is történhetett, a másodfokú bíróság azonban ezt a kételyt nem oszlatta el. Az alperes engedményezésre hivatkozott, a bíróság szerint tartozásátvállalás történt, ám ennek a tényállási elemeit a perben eljárt bíróságok nem állapították meg, nem indokolták. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. [7] Kiemelte, hogy az eljárások adatai szerint a felek, valamint J. L. között létrejött háromoldalú megállapodás során a felperes tisztában volt azzal, hogy az eredetileg az alperest terhelő tartozást J. L. átvállalta, hozzájárult a kötelezett személyének megváltozásához. A büntetőeljárás tárgya J. L. kölcsönkérése, ami a jelen pert nem érinti, ezért is folytatta a bíróság a felfüggesztett másodfokú eljárást. A Kúria döntése és jogi indokai A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. Az eljárt bíróságok a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vontak le. A felperes, annak ellenére, hogy a keresettel érvényesített követelése jogcímét neki kellett [9] megjelölnie, a követelése kapcsán nem egyértelmű jogi álláspontot tükröző nyilatkozatot tett: szerinte az alperes és J. L. is tartoznak, akár tartozáselvállalás is történhetett. A másodfokú bíróság a Ptk. 6:203. § [Tartozásátvállalás] §

(1)bekezdése szerinti jogcímen bírálta el a keresetet és tartotta azt alaptalannak arra hivatkozással, hogy a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti, mert a tartozásátvállalás a kötelezetti pozícióban alanyváltozáshoz vezet. A felperes a Ptk. 6:

1. § [Tartozáselvállalás] jogcímre hivatkozott, amely esetén, ha a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, egyetemleges kötelezettség jön létre, azaz az adós alperes ez esetben nem szabadul a kötelezettsége alól. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezési eljárásban tett hivatkozását a tartozáselvállalásra új tény állításának tekintette és azt érdemben nem bírálta el a Pp.
2. § felhívásával. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp.
3. § megsértésére, mint eljárásjogi szabálysértésre nem hivatkozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a hozzájárulása hiányára hivatkozással a tartozásátvállalást vitatta, amely valóban kizárólag a három érintett fél közreműködésével, konszenzusával történhetett meg. [10] A felperes a perben a közte és az alperes között 2009-ben és 2012-ben létrejött kölcsönszerződésből fakadó 8.000.000 forint követelését érvényesítette az alperessel szemben. Ebből következik, hogy a
4. decemberében a peres felek és J. L. közötti megállapodás minősítése az
5. évi Ptk. alapján történhet. A Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
7. évi CLXXVII. törvény a Ptk. Hatodik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseként az
8. §

(1)bekezdése szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra - ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is - a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. A szerződéses jogviszony folyamatosságát nem érinti az, hogy az egyik szerződési pozícióban jogutódlás következik be. [11] A Kúria a Ptk. alkalmazásának azonban nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mert a tartozásátvállalás törvényi tényállása, a perbeli jogvita elbírálása szempontjából releváns tartalma nem változott. Az rPtk. 332. §

(1)bekezdése alapján a tartozásátvállalás a kötelezett és a harmadik személy megállapodása, a

(2)bekezdés értelmében, ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép, a tartozásátvállalás a kötelezett pozíciójában jogutódlást eredményez, azaz a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. A Ptk. 6:203. §

(1)[8] [12] [13] [14] [15] bekezdése szerint is a tartozásátvállalás a három érintett fél konszenzusát igényli, a tartozásátvállaláshoz szükséges a jogosult hozzájárulása is. A Kúria szerint a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen ítélték az eljárt bíróságok úgy, hogy a felperes hozzájárulásával J. L. átvállalta az alperes kölcsönszerződésekből eredő tartozását, amelynek következtében a felperes az alperestől a kölcsönök visszafizetését már nem követelheti. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §

(1)bekezdésének a megsértését nem is állította. A rendelkezésre álló nyilatkozatok és bizonyítékok alapján a tartozásátvállalás, amely kölcsön esetén nincs írásbeliséghez kötve, létrejött, az eljárt bíróságok a tényállást e tekintetben mérlegelésükkel - helyesen állapították meg. Erre utalt a részben valótlan tartalmú, de a felek által nem vitásan aláírt

1. december 12.-i okirat, amelyben a felperes kijelentette, hogy az alperessel szemben követelése nincs és a felperes J. L-lel kötött szerződései, amelyek magukban foglalták az alperes korábbi adósságát is. Ezt támasztotta alá, hogy a felperes előzetesen igyekezett tájékozódni J. L. vagyoni helyzetéről és csak miután azt kedvezőnek ítélte, akkor egyezett bele a megállapodás megkötésébe, holott ez tartozáselvállalás esetén lényegében közömbös lett volna. A felperes, amíg nem tudta meg, hogy J. L. csaló és nincs is vagyona, nem lépett fel az alperessel szemben és J. L-t nem csak a neki adott kölcsön, hanem a perbeli tartozás miatt is feljelentette és azt adta elő, hogy J. L. a tartozást átvállalta. Tartozáselvállalás esetén a felperes nem gondolhatta volna, hogy e tekintetben bűncselekményt követett el a terhére, mert legfeljebb a korábbi helyzetnek megfelelően csak az alperessel szemben léphet fel igényével. Nem sérti a jogerős ítélet a Pp.
2. § rendelkezéseit sem: a perben nem merült fel a jogvita más hatóság döntésével vagy fegyelmi határozattal való érintettsége és az eljárt bíróságoknak nem az alperessel szemben jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől kellett polgári perben határozniuk. A büntetőeljárásban a pertárgy értéke a 2.850.000 forint volt. J. L. jogerős elítélése csalás büntette miatt azon alapult, hogy megtévesztette a felperest, mert úgy vett fel tőle kölcsönt, hogy azt nem is akarta és nem is tudta visszafizetni. A Kúria a Pp.
3. §

(1)bekezdése megsértését sem állapíthatta meg, nem észlelte a jogerős ítélet indokolásbeli hiányosságát. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. Az indokolási kötelezettség mindössze azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie és nem minden egyes részletre {3354/2020. (X. 14.) AB határozat [25], 3159/2018. (V. 16.) AB határozat [31]}. A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész A felperes a Pp. 270. §

(1), a 78. §

(1)bekezdés alapján köteles az alperes ügyvédi munkadíjból álló, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)-

(6)bekezdés alapján, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [17] A Kúria a Pp. 87. §

(2)bekezdés és a jogi segítségnyújtásról szóló

1. évi LXXX. törvény
2. § szerint megjelölte a pártfogó ügyvéd díjának viselésére köteles pervesztes felperest és költségviselésének arányát. A személyes költségmentes felperes a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/
3. (VI. 26.) IM rendelet
4. §

(1)bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére nem volt kötelezhető, azt a

1. § alapján az állam viseli. [18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el. [19] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pont zárja ki. [16] Budapest,

1. január
2. Dr. Puskás Péter s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző