Bf.195/2020/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében. Ezért őt 2 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztést, végrehajtásának elrendelése esetén börtönben rendelte végrehajtani, és a végrehajtás elrendelése esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját is megjelölte. A próbaidő tartamára elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét, és külön magatartási szabályként előírta, hogy a vádlott nyilvános helyen ne fogyasszon alkoholt. A vádlott által őrizetben töltött időt a kiszabott büntetésbe - ugyancsak annak végrehajtása esetén - beszámítani rendelte, illetve rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 128.335-forint bűnügyi költségből 125.395-forint megfizetésére, míg a fennmaradó 2940forint költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A vádlott és védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.651/2020/5. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta, egyben észrevételezte, hogy a Be. 583.§

(3)bekezdés a./ pontja értelmében bejelentett fellebbezésre tekintettel a felülbírálat korlátozott. Utalt arra is, hogy a felülbírálat terjedelmét kiterjesztő ok nem állapítható meg, ezért a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapjául Be. 590.§

(3)bekezdése értelmében kizárólag az elsőfokú ítélet fellebbezéssel sérelmezett rendelkezésére szolgál. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a bűnösségi körülmények tekintetében az enyhítő körülményeket teljeskörűen feltárta, azonban a súlyosító körülményeket kiegészítendőnek ítélte, hogy a vádlottat jelen eljárás hatálya alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélték, illetve a jelen cselekményt a vádlott garázda jelleggel, a sértett elhúzódó bántalmazásával követte el. A büntetés céljának szem előtt tartását hangsúlyozva, hogy a vádlottal szemben a törvényi minimumot meghaladó tartamú, de a büntetési tétel középmértékét el nem érő tartamú, ténylegesen végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás lehet alkalmas az egyéni és általános megelőzés eléréséhez. Erre figyelemmel - értelemszerűen - a büntetés felfüggesztésére és a pártfogó felügyeletre, illetve az ezzel kapcsolatban meghatározott külön magatartási szabályok mellőzésére tett indítványt, az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseinek helybenhagyása mellett. [5] A fellebbezés nem alapos, azonban az elsőfokú ítélet megváltoztatása a Be. 590.§

(7)bekezdése értelmében, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben indokolt. [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel a Be. 590.§

(3)bekezdése alapján, az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezése tekintetében bírálta felül, mivel a fellebbezést a Be. 583.§

(3)bekezdés a./ pontja alapján a kiszabott büntetés mértéke tekintetében jelentette be az ügyészség, illetve a Be. 590.§

(7)bekezdése értelmében a felülbírálat hivatalból kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. [7] A törvényszék eljárásban a hatályos perrendi szabályokat betartotta. Az ügyben a Be.499.§

(1)bekezdésének megfelelően előkészítő ülést tartott, melyen a vádlottat az eljárási jogairól a Be. 185.§

(1)bekezdésének megfelelően tájékoztatta, továbbá a Be. 500.§-ának megfelelően figyelmeztette az előkészítő ülés lényegére, a bűnösségének beismerése és a tárgyaláshoz való jog lemondásának következményeire, illetve bizonyítási indítványai előterjesztésének lehetőségére, annak korlátaira. A vádlott a kioktatásokat megértette, tudomásul vette, bűnösségét a vádiratban foglaltakkal egyezően beismerte, és a tárgyaláshoz való jogáról lemondott. A vádlott beismerő nyilatkozatát az eljárás iratainak tartalma alátámasztotta, elfogadásának feltételei a Be. 504.§

(2)bekezdésének megfelelően fennálltak, ezért az ügy előkészítő ülésen történő befejezésének törvényes akadálya nem volt. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a vádlottat a büntetés kiszabása körében értékelhető körülményekre meghallgatta, majd ítéletét az előkészítő ülésen meghozta. [8] [9] [10] [11] A másodfokú bíróság eljárásában olyan okot, amely a Be. 590.§

(5)bekezdése szerinti felülbírálatot indokolta volna, nem észlelt, továbbá a Be. 591.§

(2)bekezdés a./ pontja értelmében nem vizsgálta az elsőfokú ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított - a vádirati tényállással egyező - tényállásra alapította. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a Be. 562.§

(2)bekezdésének megfelelően teljesítette, figyelemmel arra, hogy a fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetés mértékére vonatkozott. A fentiek szerint irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása okszerű, a bűncselekmény anyagi jogi minősítése pedig törvényes. [12] [13] [14] [15] A büntetés kiszabása során a bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság körültekintően vizsgálta, és a másodfokú bíróság álláspontja szerint - kisebb pontosítás mellett - súlyuknak megfelelően is értékelte. A vádlott javára az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte nyomatékos enyhítő tényezőként a feltáró jellegű beismerő vallomását, megbánó magatartását, amely valamennyi, a büntetőeljárás során tett nyilatkozatából feltárható. A vádlott fiatal-felnőtt kora azonban a javára az enyhítő tényezők körében az 56/

1. BK vélemény iránymutatásának megfelelően (II/1.pont) nem nyerhet értékelést, különös tekintettel arra, - és erre az elsőfokú bíróság is utalt - hogy a jelen ügyben elbírált bűncselekményt megelőzően, hasonló, garázda módon elkövetett bűncselekmény miatt büntetést szabott ki vele szemben a bíróság, így büntetett előéletű, amelyet az elsőfokú bíróság helyesen, a terhére figyelembe is vett. Nem osztotta a másodfokú bíróság a Fellebbviteli Főügyészség indítványában a bűnösségi körülmények kiegészítésére vonatkozó észrevételét abban a tekintetben, hogy a vádlott terhére szolgál az elsőfokú ítéletben részletezett előéleti adatai alapján (elsőfokú ítélet [6] bekezdés), hogy a jelen eljárás hatálya alatt -
2. április
3. napján - újabb szándékos bűncselekményt követett el, amely miatt őt jogerősen elítélte a Dabasi Járásbíróság. Az előzőekben hivatkozott és a büntetés kiszabása körében értékelhető tényezőkre vonatkozó 56/
4. BK vélemény szerint „ha az elkövető az ellene folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt, erről tudva követi el a bűncselekményt, és ebből az előző eljárás eredményétől függetlenül a személyének fokozott veszélyességére lehet következtetni, a büntetőeljárás hatálya alatt történt bűnelkövetés súlyosító körülmény" (II/
5. pont). Vagyis helyesen a jelen eljárás hatálya alatti újabb bűnelkövetést az emiatt indult büntetőeljárásban kell a büntetés kiszabása során a vádlott terhére figyelembe venni. [16] A bűnösségi körülmények pontosítása ellenére az elsőfokú bíróság a bűncselekmény tárgyi súlya mellett a vádlott alanyi bűnössége fokának értékelése során helyesen ismerte fel, hogy a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség jellemzően az alkoholfogyasztási szokásaival áll összefüggésben, ezért a Btk. 79.§-a szerinti büntetési célok elérése érdekében a fiatal-felnőtt vádlott esetében a büntetés preventív célját előtérbe helyezve szabott ki büntetést. [17] A szabadságvesztés tartamának meghatározásánál a beismerés és megbánás nyomatékos figyelembevételével, de a fokozatosság elvét is szem előtt tartva a törvényi minimumban meghatározott két év szabadságvesztés törvényes, lényeges, az ügyészi indítványnak megfelelő súlyosítását a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak. [18] A szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésével - a próbaidő tartamára és az erre az időtartamra elrendelt pártfogó felügyelet és az ehhez kapcsolódó külön magatartási szabály előírása mellett - egyetértett a másodfokú bíróság, azzal, hogy a vádlott személyi körülményei, de büntetőjogi előéleti adatai sem utalnak arra, hogy a büntetés célja esetében kizárólag végrehajtandó szabadságvesztéssel érhető el. [19] A szabadságvesztés - végrehajtása elrendelésének esetére vonatkozó - végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [20] Az elsőfokú ítélet bűnjelekre vonatkozó rendelkezésével - melyre a felülbírálat hivatalból terjedt ki a másodfokú bíróság azonban nem teljes egészében értett egyet. [21] A farmernadrág, a poló, a pulóver és a 42-es méretű sportcipő az a ruházat volt, amelyet a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor viselt, a lefoglalásukra utóbb a lakóhelyén, az édesanyja (egyéb érdekelt) jelenlétében került sor. (nyom.iratok 113.oldal) Mindezek alapján megállapítható, hogy ezek a ruhadarabok a vádlott tulajdonát képezik, így a Be. 321.§

(1)bekezdése értelmében azokat a vádlottnak kell kiadni. [22] A Samsung mobiltelefonnal kapcsolatban pedig a helyszíni szemle jegyzőkönyvből (nyom.iratok

1. oldal
2. bekezdés) és a sértett vallomásából ( nyom. iratok
3. oldal utolsó bekezdés) megállapítható, hogy azt a bűncselekmény helyszínének közelében és nem a vádlottól foglalták le, az az időközben elhunyt sértett használatában volt, azonban a tulajdonosa ismeretlen, és értéket nem képvisel. Erre figyelemmel a bűnjel vádlott részére történő kiadására nincs alap, ellenben az értéktelenségére tekintettel a másodfokú bíróság a Be. 320.§

(2)bekezdése alapján megsemmisítését rendelte el. [23] Nem rendelkezett azonban az elsőfokú bíróság az eljárás során lefoglalt és az iratok között található 1 db. pendrive és térfigyelő kamera felvételét rögzítő CD lemez sorsáról, ezért ezt pótolva a másodfokú bíróság a Be. 320.§

(1)bekezdés a./ pontja értelmében a lefoglalás megszüntetése mellett az említett tárgyak további iratok között kezelését rendelte el. [24] A büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség összegéről és annak viseléséről az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött. [25] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.598.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján, a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések tekintetében változtatta meg, egyéb tekintetben a megalapozott és törvényes elsőfokú határozatot a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [26],

1. február
2. dr. Magócsi István sk a tanács elnöke Barabásné dr. Birinyi Andrea s.k. előadó bíró dr. Borbás Virág Bernadett s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 10.B.37/2020/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.195/2020/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. február
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. február
8. . Magócsi István sk. a tanács elnöke