Bf.423/2020/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés e) pont

1. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelről és a bűnügyi költségről. Az első fokú ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére felmentése miatt, a bűnösségének megállapítása és vele szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.201/2020/
2. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést annak indokolásával egyezően fenntartotta. Emellett eljárási szabálysértést észrevételezett és az első fokú ítélet tényállásának kiegészítését indítványozta a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (Be.)
4. §

(2)bekezdés a) pontjában írt megalapozatlansági ok miatt. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a korábbi és a jelenleg hatályos Btk. kommentárokra, illetve több eseti döntésre hivatkozva azt állapította meg, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 350. §

(1)bekezdés e) pont

1. fordulata szerinti tényállás elkövetője csak akkor valósít meg bűncselekményt, ha magatartását a választásra jogosult aktív szavazati jogának a gyakorlásához kapcsolódóan fejti ki. Az ügyészség álláspontja ezzel szemben az, hogy a törvényi védelem kiterjed mind az aktív, mind a passzív választó jogát gyakorló személyre. Ezért az ügyészség az első fokú ítélet megváltoztatását, a vádlott bűnösségének a vádirat szerinti bűncselekményben történő megállapítását, pénzbüntetésre ítélését és a bűnügyi költségre kötelezését, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] A vádlott védője a fellebbvitel főügyészség átiratára tett észrevételében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése szerint eljárva, a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. Osztotta azonban az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség eljárási szabálysértésre tett észrevételét. Az iratok szerint az elsőfokú bíróság a tárgyalás megkezdésekor elmulasztotta felhívni az ügyészt a vádirat lényegének ismertetésére (elsőfokú iratok 17. sorszámú jegyzőkönyv). A Be. 517. §

(2)bekezdés a) pontja szerint az egyesbíró vagy a tanács elnöke felhívására az ügyész ismerteti a vád lényegét, ha az az előkészítő ülés során nem történt meg, vagy ha azt a sértett azért indítványozza, mert az előkészítő ülésen nem volt jelen. A Be. 517. §

(3)bekezdése alapján a vádlott vagy - a vádlott hozzájárulásával - a védő indítványára a vád lényegének ismertetése mellőzhető. Ezeket a rendelkezéseket a Büntető novella (a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló

1. évi XLIII. törvény) nem módosította. Az elsőfokú iratok szerint a
2. december
3. napján tartott előkészítő ülésen a vádlott és a védő indítványára az ügyész mellőzte a vád lényegének ismertetését [Be.
4. §

(2)bekezdése, illetve elsőfokú iratok

1. sorszámú jegyzőkönyv]. Ugyanilyen tartalmú indítványt azonban a már hivatkozott jogszabályhely alapján a vádlott és a védő a tárgyaláson nem terjesztettek elő. Az eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemére nem hatott ki és az érdemi felülbírálatot sem érintette. Az elsőfokú bíróság a vádlott és a védő részére szabályszerűen kézbesítette a vádiratot, a vádlott az előkészítő ülésen és a tárgyaláson is úgy nyilatkozott, hogy a vádat megértette. Ezáltal a vádlottnak a védelemhez fűződő joga nem sérült. Ezért az ítélőtábla kizárólag az eljárási szabálysértés megállapítására szorítkozott. A fellebbviteli főügyészségnek a tényállás kiegészítésére irányuló indítványa a Be.
2. §

(2)bekezdés a) pontján alapult. Eszerint: az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, ha az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg. Ez a részleges megalapozatlanság akkor valósul meg, ha a meg nem állapított, egyébként releváns tényre vonatkozó bizonyítás lefolytatása és értékelése az elsőfokú bíróság eljárásában megtörtént, de a szükséges a bizonyítási anyag birtokában az ítélet tényállásában nem rögzítette a bizonyított tényt [HVG-ORAC Büntetőeljárásjog Kommentár a gyakorlat számára (úgynevezett kapcsos kommentár)

1. pótlás 1194-
2. oldal]. Az ítélőtábla álláspontja szerint az első fokú ítélet tényállása megalapozott, ezért annak kiegészítése nem szükséges. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott cselekménye nem bűncselekmény, de az erre vonatkozó okfejtésével nem értett egyet a másodfokú bíróság. Az ítélőtábla az ügyészség álláspontját osztotta abban, hogy a törvényi védelem nem csak az aktív, hanem a passzív választójoggal rendelkezőre is kiterjed. A Btk.
3. §-a szerinti, a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény jogi tárgya a népszuveneritás elvén alapuló politikai részvételi jogok zavartalan, törvényes gyakorlásához, a lakosság közjogi akaratnyilvánítása eredményének megbízhatóságához fűződő társadalmi érdek. A tényállás keretdiszpozíció, a törvényi ismérvek jelentéstartalma a választójog gyakorlását szabályozó anyagi jogi és eljárásjogi normák rendelkezései alapján határozható meg [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] (Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz Közigazgatási és jogi kiadványok, Wolters Kluwer Hungary Budapest,
5. oldal). Az egyes részvételi jogok gyakorlásának anyagi jogi feltételeit az országgyűlési képviselők (
6. évi CCIII. törvény), a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek (
7. évi L. törvény), az Európai Parlament tagjainak (
8. évi CXIII. törvény), a nemzetiségi önkormányzati képviselők (
9. évi CLXXIX. törvény) választására vonatkozó törvények, az eljárási szabályokat érintően pedig a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról (
10. évi CCXXXVIII. törvény), továbbá a választási eljárásról szóló törvény határozza meg. A választási eljárásról a
11. évi XXXVI. törvény (Ve.) rendelkezik. Ennek
12. §-a határozza meg a törvény hatályát, a
13. §-a a választási eljárás alapelveit, a
14. §-a az értelmező rendelkezéseket. A Ve. nem rendelkezik azonban a törvény személyi hatályáról. A törvényhez fűzött kommentár szerint a választási eljárásról szóló korábbi törvény (
15. évi C. törvény) még meghatározta a választási eljárás személyi hatályát: az a választópolgárokra, a jelöltekre és a jelölő szervezetekre, valamint a választási szervekre terjedt ki. Abból, hogy a hatályos Ve. a személyi hatályt nem határozza meg, az következik, hogy nem csak az előbb megjelölt kör, hanem bárki tevékenysége érdemben vizsgálható a választási eljárásban erre feljogosított szervek által. A Btk.
16. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. i)pontjában meghatározott elkövetési magatartások elkövetője sem kizárólag az aktív, hanem a passzív választójoggal rendelkező személy is lehet. A vádlott által hivatkozott és az elsőfokú bíróság által is irányadónak tekintett, a Fővárosi Ítélőtábla Bf.91/2012/10. számú felmentő rendelkezése is nem ezen, hanem más okon alapult. Mindezekből az következik, hogy a Btk. 350. §

(1)bekezdése szerinti bűncselekmény elkövetője mind az aktív, mind a passzív választójoggal rendelkező személy lehet. A Btk. 350. §

(1)bekezdés e) pontja szerinti bűncselekményt az követi el, aki az arra jogosultat a választásban, a népszavazásban, a népszavazási vagy az európai polgári kezdeményezésben akadályoz vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással befolyásolni törekszik. A bűncselekmény passzív alanya a választójog jogosultja, akinek választói akaratát a tettes a magatartásával befolyásolni kívánja. A választójog jogosultja az, aki a választásra jogosult, de az is, akire a szavazat a választás során leadható, tehát választható. A választói akarat befolyásolása alatt értendő az is, hogy az elkövető a választójog aktív jogosultját befolyásolja abban, hogy kire adja le a szavazatát; de befolyásolásnak minősül az is, ha magatartásával azon személyek körét kívánja szűkíteni, akire a szavazat leadható, vagyis a passzív választójog jogosultját igyekszik a visszalépésre rábírni. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény [Btk. 305. §

(1)bekezdés e) pont

1. fordulat] esetében a törvényi védelem csak a választásra jogosult aktív szavazati jogának védelmére terjed ki, ezért a visszalépésre rábírásra törekvéssel ez a bűncselekmény nem követhető el. Az elsőfokú bíróság álláspontjából következett, hogy „azt nem vizsgálta, hogy a vádlottól elhangzott felvetés, kérdőmondat komoly, valós szándékot takart-e tanú 1 visszalépése kapcsán, ezáltal azt sem, hogy a vádlott befolyásolni akarta-e tanú 1 az úgynevezett passzív választójogában" (első fokú ítélet [27] bekezdése). Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson felolvasta - a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulata alapján helyesen - tanú 1 nyomozás során tett vallomását. Az első fokú ítélet indokolása iratszerűen tartalmazza a vádlott és tanú 1 vallomásának lényegét. [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] A korábban kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az első fokú ítélet indokolását kiegészítette a következőkkel: A vádlott és tanú 1 egyező vallomása szerint kettejük találkozójára, illetve a beszélgetésre a tanú autójában került sor. tanú 1 - a vádlott előtt sem titkolva - a beszélgetésüket a telefonján rögzítette. Utóbb a hangfelvételt megvágta és a megvágott részt a beszélgetés után négy nappal küldte meg a párt neve párt levelezési központjába azzal, hogy a vádlott „meg akarta vesztegetni". Állítása szerint mindezt azért tette, mert utóbb megijedt az esetleges következményektől. Később a teljes hangfelvételt törölte a telefonjáról, így az a büntetőeljárás során nem állt a hatóság rendelkezésére. tanú 1 a nyomozás során tett vallomásaiban a vádlottal egyezően a beszélgetést kötetlennek írta le. A rendelkezésre álló - megvágott - hanganyag a vádlott választási esélyeinek latolgatásával kezdődik. tanú 1 ezt követően a kampányra fordított költségeiről beszélt. Az ügyészség álláspontjával ellentétben tehát tanú 1 volt az, aki a beszélgetést olyan irányba terelte, ahol nem az esélyekről, hanem az anyagi ráfordításokról, költségekről, azok megtérítésének idejéről esett szó. A vádlott részéről ekkor hangzott el, mintegy közbevetőleg a „Miért, ha kifizetjük, akkor visszalépsz?" kérdés. Az irányadó tényállás szerint tanú 1 ezt „erősnek" minősítette. A tanú azonban következetesen azt vallotta, hogy a vádlott kérdését ő maga sem tekintette komolynak. A
2. június 1-jén tett vallomása szerint a vádlott részéről semmiféle befolyásoló szándékot nem érzett „már csak azért sem, mert azt is megbeszéltük, hogy én semmiképpen nem lépek vissza" (nyomozati iratok
3. oldal utolsó bekezdés). Ugyanezen vallomás szerint a későbbiekben nem találkozott és nem is beszélt a vádlottal (nyomozati iratok
4. oldal negyedik bekezdés). A beszélgetés előbb idézett részét a megvágott hangfelvétel nem tartalmazza, márpedig a tanú vallomása alapján a beszélgetés ezen részét is ugyanakkor rögzítette. A Btk.
5. §

(1)bekezdés e) pontja szerinti befolyásolni törekvés csak szándékosan követhető el. Nem szükséges, hogy az anyagi juttatás célba is érjen és az sem, hogy a szándékolt eredmény bekövetkezzen. A bűncselekmény befejezettségéhez elegendő, ha az elkövető az anyagi juttatást azért ajánlja fel, hogy a jogosult ne éljen a választási törvényben biztosított jogával. Jelen esetben tanú 1 lépjen vissza a jelöléstől. Az ítélőtábla álláspontja az, hogy a vádlott tényállásban leírt kérdése („Miért, ha kifizetjük akkor visszalépsz?") nem tényállásszerű magatartás. A „törekvés", mint elkövetési magatartás tartalmilag azt jelenti, hogy az elkövető mindent megtesz annak érdekében, hogy a passzív alany tevékenységét a saját szándékának megfelelően alakítsa. Az irányadó tényállás szerint a vádlott kérdése azt követően hangzott el, hogy tanú 1 a saját kampányára fordított eddigi költségeire terelte a beszélgetést, és bár a hangfelvétel szerint a vádlott kérdését „erősnek" minősítette, következetes tanúvallomása szerint azt ő maga sem vette komolyan. A rendelkezésre álló hangfelvételből az állapítható meg, hogy a vádlott ezt követően a visszalépés témáját nem folytatta. tanú 1 tanúvallomása is azt támasztotta alá, hogy a vádlott sem ezen beszélgetés során, sem a későbbiekben nem tért arra vissza. Őt a vádlott nem kereste, nem beszélt vele, azaz semmilyen módon nem igyekezett rábírni a visszalépésre. Ellenkezőleg: a 2018. március 15-i beszélgetés során abban állapodtak meg, hogy a tanú mindenképp indul a választáson. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben helyesen döntött, amikor a vádlottat az ellene a választás (népszavazás és európai polgári kezdeményezés) rendje elleni bűncselekmény [Btk. 350. §

(1)bekezdés e) pont

1. fordulat] bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Jogszabályi hivatkozása e körben annyiban szorult helyesbítésre, hogy az helyesen a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja (első fokú ítélet [41] bekezdés). [60] [61] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta, ezért az első fokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A végzés ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. február
2. Dr. Benedek Tibor sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke előadó bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.423/2020/
3. számú végzése 5.B.411/2019/
4. számú ítélete a mai napon jogerős. Szeged,
5. február
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. bíró és a Kecskeméti Törvényszék