alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2.K.30.589/2008/6. számú ítéletét és
alperes 05-695/2/2007. számú határozatát -
elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Kötelezi
alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint kereseti és 5.000 (ötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket
állam viseli. Ez ellen
ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a
elsőfokú önkormányzati adóhatóság a
iparűzési számláról 82.100 Ft „túlfizetés visszautalását" a felperes bankszámlájára. Határozatát
zal indokolta, hogy a nyilvántartásából megállapíthatóan, a
adókülönbözettel együtt 2007. május 31-től a felperesnek 82.100 Ft tőke-túlfizetése keletkezett. Érdemi döntését
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 43.§
elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését
zal indokolta, hogy a túlfizetés visszautalásáról, annak teljesítése és elutasítása esetén is
adóhatóságnak határozatot kell hoznia, mivel
ügyfelet,
adózót érintő jogról rendelkezik egy közigazgatási hatósági ügyben. A felperes keresetében
adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
zal érvelt, hogy
alperes tévesen értelmezte és alkalmazta
adóhatóságnak nem kellett volna határozatot hoznia, és
zal is jogszabálysértést valósított meg, hogy olyan összeg kiutalásáról döntött, amit túlfizetésként továbbra is a folyószámláján kívánt tartani.
alperes kérte. ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását
elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
adóhatóságnak el kell bírálnia. Minden olyan esetben, amikor a kérelem nem teljesíthető
ért, mert nincs túlfizetés, vagy kevesebb a kérelemben megjelölt összegnél, avagy nem a teljes összeg kerül megjelölésre visszatérítendőként, akkor
adóhatóságnak határozatot kell hoznia
A visszatérítés iránti kérelem teljesítésének egyenes következménye a kiutalás, és
.§-a alapján
adóhatóságnak akkor nem kell határozatot hoznia, ha a kérelemben megjelölt összeg
onos
adóhatóság nyilvántartása szerinti túlfizetés összegével, és a visszatérítésnek nincs törvényi akadálya, ezért a kereset nem alapos. A felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy vitassa, hogy
„általa visszatéríteni kért 75.674 Ft és
alperes által kiutalt 82.100 Ft különbözete milyen esetleges -
alperes határozatának hatályát érdemben befolyásolni képes jogszabálysértésre vezethető vissza, ilyen kereseti kérelmet
onban nem terjesztett elő a felperes. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
zal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg
volt a jogi álláspontja, hogy
elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy
adózót törvény alapján megillető rendelkezési jog érvényesítése olyan kérelemnek minősül, ami egy érdemi határozattal befejezendő közigazgatási ügyet indít meg, és, hogy csak
olyan visszatérítés teljesíthető, ami a túlfizetés pontos és teljes összegének kiutalását kéri.
adóhatóság nem teheti meg, hogy nem a beadvány szerinti, hanem
t meghaladó összeg visszatérítéséről rendelkezzen.
elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy
adóhatóság jogsértően hozott a kérelemnek „részben helyt adó" döntést. A felülvizsgálati eljárásban a felperes úgy nyilatkozott,
adóhatóság új eljárásra kötelezését
okafogyottságra figyelemmel nem kéri, mert ismételten befizette a 75.674 Ft feletti összeget, erre
újonnan keletkező adófizetési kötelezettségének teljesítése miatt volt szükség.
alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, a perben tartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A felülvizsgálati kérelem alapos.
adózó, vagy
adó megfizetésére kötelezett személy (35.§
adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be
adóhatósághoz (túlfizetés),
adóhatóság a túlfizetés összegét
adózó kérelmére
általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően
adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból
általa nyilvántartott,
adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában
t hivatalból törli.
ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét
adóhatóság hivatalból számolja el,
általa nyilvántartott,
adózót terhelő adótartozásra. Ha
adózónak adótartozása nincs, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről. Rendelkezés hiányában
adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el.
adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása.
.§-a értelmében
adóhatóságnak
adóügy érdemében határozattal,
eljárás során eldöntendő egyéb kérdésben végzéssel kell döntenie. „
adóügy érdeméhez tartozik minden,
adókötelezettséget érintő,
adózó,
adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban - ide értve a kiutalás és
átvezetési kérelem elbírálását is -, ha e törvény másképp nem rendelkezik,
adóhatóság csak abban
esetben hoz határozatot, ha
adózó kérelmét nem teljesíti. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás is." A Ket. alperes által hivatkozott 15.§-a a perbeli esetben nem alkalmazható, mivel
adójogi jogszabály,
.§-a speciális szabályozást rögzít
adóügy érdemére vonatkozóan.(Art.5.§
adófizetési kötelezettségénél nagyobb összeget fizetett be, ezért adófolyószámláján 82.100 Ft túlfizetés keletkezett, és annak kapcsán sem, hogy a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését megelőzően nyújtotta be igényét
adóhatósághoz, amelyben kizárólag 75.647 Ft összeget kapcsán élt a rendelkezési jogával. A jogszabályi rendelkezések és
ennek megfelelően kialakított gyakorlat értelmében a túlfizetés visszatérítése bevallás alapján, vagy adóhatóság által erre rendszeresített un. átvezetési nyomtatvány útján rendezhető, a túlfizetést
adóhatóság kiutalja.
előzőekben ismertetett adójogi jogszabályi rendelkezések nem hogy nem zárják ki, hanem éppen hogy lehetővé teszik, hogy
adózó a túlfizetését a visszaigényléshez való jog elévüléséig, sőt még
t követően is a számláján tartsa. Biztosítják e rendelkezések
adózó számára
t is, hogy túlfizetésére figyelemmel kezdeményezze
adószámlák közötti átvezetést, vagy túlfizetése terhére más adóhatóságnál nyilvántartott tartozását kiegyenlítse, illetve a túlfizetés visszatérítését (kiutalását) kezdeményezze.
t
esetet, amikor
adóhatóság hivatalból dönthet a túlfizetés összegéről vagy annak egy részéről. Ennek törvényi feltételei a perbeli esetben nem álltak fenn, mivel a felperes elévülési időn belül kezdeményezte túlfizetés visszatérítését, és nem volt adótartozása. Osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a perben irányadó tényállásra figyelemmel rendelkezhetett a túlfizetés visszatérítéséről, és ez a rendelkezési jogosultsága a törvény értelmében,
ezek alapján hozott adóhatósági határozat keletkezteti, ez a jogosultság nem egy adóügyben hozott megállapító határozat révén - hanem a törvény erejénél fogva - jön létre. A perbeli esetben irányadó tényállásra figyelemmel
adóhatóság
adózó helyett és nevében -
előzőekben ismertetett törvényhelyekre figyelemmelnem rendelkezhetett hivatalból a túlfizetés egésze, de még annak egy része tekintetében sem.(A visszatérítéshez való jog nem évült el,
adózónak nem volt nyilvántartott adótartozása...stb). A felperes alappal hivatkozott arra is, hogy
alperes érdemi döntése
ért is jogszabálysértő, mivel jóváhagyta
t
első fokú határozatot, mely nem
adózói kérelemnek „részben helyt adó", hanem
on nyilvánvalóan és egyértelműen túlterjeszkedő döntést tartalmazott. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a felperes esetében
adóhatóságnak
ért sem alkalmazható, mivel indokolatlanul,
adózó számára hátrányosan hosszabbítja meg a visszatérítés időtartamát, és ez által korlátozza a törvényben biztosított rendelkezési jogosultság teljes körű érvényesülését. (Pl: határozat jogerőre emelkedésének bevárása) A perbeli esetben
onban önmagában a határozat hozatal ténye
ért nem tekinthető ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges bírósági eljárásban már nem orvosolható, hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási jogszabálysértésnek, mivel a határozati forma adott lehetőséget a bírósági jogorvoslatra, a felek közötti jogvita végleges eldöntésére. Osztja ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság
t
alperesi, felperesi és elsőfokú bírósági jogi álláspontot, mely szerint
adóhatóságnak
.§-a értelmében mindig határozatot kell hoznia abban
esetben, ha a visszatérítés törvényi feltételei nem állnak fenn,
egészben vagy részben nem teljesíthető (pl. nincs túlfizetés vagy annak összege, kevesebb, mint a visszatéríteni kért, adózónak adótartozása van …stb.) A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és
adóhatósági határozatokat a Pp. 339.§
illetékekre vonatkozó pedig
illetékekről szóló
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.