← Magyarország

Kfv.35486/2008/4 – Kúria

Kfv.V.35.486/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a Budai és Társa Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Budai Béla által képviselt felperesnek a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatá

alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2.K.30.589/2008/6. számú ítéletét és

alperes 05-695/2/2007. számú határozatát -

elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Kötelezi

alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint kereseti és 5.000 (ötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket

állam viseli. Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a

  1. évi iparűzési adóbevallása
  2. során, illetve beadványában a
  3. május 31-én esedékes kötelezettségek könyvelése után fennmaradó 75.647 Ft túlfizetés visszatérítését kérte.

elsőfokú önkormányzati adóhatóság a

  1. június
  2. napján hozott határozatában a felperes „kérelmének részben helyt adva" elrendelte

iparűzési számláról 82.100 Ft „túlfizetés visszautalását" a felperes bankszámlájára. Határozatát

zal indokolta, hogy a nyilvántartásából megállapíthatóan, a

  1. évi iparűzési adóbevallás feldolgozása után a
  2. I. félévi adóelőlegből 20.300 Ft törlesztésre került, így

adókülönbözettel együtt 2007. május 31-től a felperesnek 82.100 Ft tőke-túlfizetése keletkezett. Érdemi döntését

adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 43.§

(6)bekezdésére alapította. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a
  1. október
  2. napján hozott 05-695/2/
  3. számú határozatában

elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését

Art. 43

(5)és
(6)bekezdéseiben, 123.§-ában, 138.§
(1)bekezdésében, és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15.§
(2)bekezdés a) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát

zal indokolta, hogy a túlfizetés visszautalásáról, annak teljesítése és elutasítása esetén is

adóhatóságnak határozatot kell hoznia, mivel

ügyfelet,

adózót érintő jogról rendelkezik egy közigazgatási hatósági ügyben. A felperes keresetében

adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

zal érvelt, hogy

alperes tévesen értelmezte és alkalmazta

Art. 43

(6)bekezdését, és 123.§-át. Mivel a rendelkezési jogát gyakorolta

adóhatóságnak nem kellett volna határozatot hoznia, és

zal is jogszabálysértést valósított meg, hogy olyan összeg kiutalásáról döntött, amit túlfizetésként továbbra is a folyószámláján kívánt tartani.

alperes kérte. ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását

elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:

Art. 43

(6)bekezdése nem teszi lehetővé a túlfizetés részleges visszatérítését. A visszatérítés kapcsán tett adózói rendelkezés eljárásjogi értelemben olyan kérelemnek minősül, amit

adóhatóságnak el kell bírálnia. Minden olyan esetben, amikor a kérelem nem teljesíthető

ért, mert nincs túlfizetés, vagy kevesebb a kérelemben megjelölt összegnél, avagy nem a teljes összeg kerül megjelölésre visszatérítendőként, akkor

adóhatóságnak határozatot kell hoznia

Art. 123.§-a alapján.

A visszatérítés iránti kérelem teljesítésének egyenes következménye a kiutalás, és

Art. 123

.§-a alapján

adóhatóságnak akkor nem kell határozatot hoznia, ha a kérelemben megjelölt összeg

onos

adóhatóság nyilvántartása szerinti túlfizetés összegével, és a visszatérítésnek nincs törvényi akadálya, ezért a kereset nem alapos. A felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy vitassa, hogy

„általa visszatéríteni kért 75.674 Ft és

alperes által kiutalt 82.100 Ft különbözete milyen esetleges -

alperes határozatának hatályát érdemben befolyásolni képes jogszabálysértésre vezethető vissza, ilyen kereseti kérelmet

onban nem terjesztett elő a felperes. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.

zal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg

Art. 43

(6)bekezdésében, 123.§-ában, Pp. 3.§
(2)bekezdésében, 213.§
(1)bekezdésében foglaltaknak.

volt a jogi álláspontja, hogy

elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy

adózót törvény alapján megillető rendelkezési jog érvényesítése olyan kérelemnek minősül, ami egy érdemi határozattal befejezendő közigazgatási ügyet indít meg, és, hogy csak

olyan visszatérítés teljesíthető, ami a túlfizetés pontos és teljes összegének kiutalását kéri.

adóhatóság nem teheti meg, hogy nem a beadvány szerinti, hanem

t meghaladó összeg visszatérítéséről rendelkezzen.

elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy

adóhatóság jogsértően hozott a kérelemnek „részben helyt adó" döntést. A felülvizsgálati eljárásban a felperes úgy nyilatkozott,

adóhatóság új eljárásra kötelezését

okafogyottságra figyelemmel nem kéri, mert ismételten befizette a 75.674 Ft feletti összeget, erre

újonnan keletkező adófizetési kötelezettségének teljesítése miatt volt szükség.

alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, a perben tartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A felülvizsgálati kérelem alapos.

Art. 43

(5)és
(6)bekezdése a következőket tartalmazza: Ha

adózó, vagy

adó megfizetésére kötelezett személy (35.§

(2)bekezdés)

adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be

adóhatósághoz (túlfizetés),

adóhatóság a túlfizetés összegét

adózó kérelmére

általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően

adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból

általa nyilvántartott,

adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában

t hivatalból törli.

ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét

adóhatóság hivatalból számolja el,

általa nyilvántartott,

adózót terhelő adótartozásra. Ha

adózónak adótartozása nincs, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszatérítéséről. Rendelkezés hiányában

adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el.

adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha befizetőnek nincs általa nyilvántartott, adók módjára behajtandó köztartozása.

Art. 123

.§-a értelmében

adóhatóságnak

adóügy érdemében határozattal,

eljárás során eldöntendő egyéb kérdésben végzéssel kell döntenie. „

adóügy érdeméhez tartozik minden,

adókötelezettséget érintő,

adózó,

adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban - ide értve a kiutalás és

átvezetési kérelem elbírálását is -, ha e törvény másképp nem rendelkezik,

adóhatóság csak abban

esetben hoz határozatot, ha

adózó kérelmét nem teljesíti. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás is." A Ket. alperes által hivatkozott 15.§-a a perbeli esetben nem alkalmazható, mivel

adójogi jogszabály,

Art 123

.§-a speciális szabályozást rögzít

adóügy érdemére vonatkozóan.(Art.5.§

(1)bekezdése). A perbeli esetben nem volt vita a felek között a tekintetben, hogy a felperesnek nem állt fenn adótartozása, hogy

adófizetési kötelezettségénél nagyobb összeget fizetett be, ezért adófolyószámláján 82.100 Ft túlfizetés keletkezett, és annak kapcsán sem, hogy a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését megelőzően nyújtotta be igényét

adóhatósághoz, amelyben kizárólag 75.647 Ft összeget kapcsán élt a rendelkezési jogával. A jogszabályi rendelkezések és

ennek megfelelően kialakított gyakorlat értelmében a túlfizetés visszatérítése bevallás alapján, vagy adóhatóság által erre rendszeresített un. átvezetési nyomtatvány útján rendezhető, a túlfizetést

adóhatóság kiutalja.

előzőekben ismertetett adójogi jogszabályi rendelkezések nem hogy nem zárják ki, hanem éppen hogy lehetővé teszik, hogy

adózó a túlfizetését a visszaigényléshez való jog elévüléséig, sőt még

t követően is a számláján tartsa. Biztosítják e rendelkezések

adózó számára

t is, hogy túlfizetésére figyelemmel kezdeményezze

adószámlák közötti átvezetést, vagy túlfizetése terhére más adóhatóságnál nyilvántartott tartozását kiegyenlítse, illetve a túlfizetés visszatérítését (kiutalását) kezdeményezze.

Art. 43

(5)bekezdése egyértelműen szabályozza

t

esetet, amikor

adóhatóság hivatalból dönthet a túlfizetés összegéről vagy annak egy részéről. Ennek törvényi feltételei a perbeli esetben nem álltak fenn, mivel a felperes elévülési időn belül kezdeményezte túlfizetés visszatérítését, és nem volt adótartozása. Osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a perben irányadó tényállásra figyelemmel rendelkezhetett a túlfizetés visszatérítéséről, és ez a rendelkezési jogosultsága a törvény értelmében,

Art. 43

(6)bekezdése alapján állt fenn. Alappal hivatkozott a felperes arra is, hogy a rendelkezési jogát nem egy kérelemnek minősített beadvány, vagy kitöltött nyomtatvány, és nem is

ezek alapján hozott adóhatósági határozat keletkezteti, ez a jogosultság nem egy adóügyben hozott megállapító határozat révén - hanem a törvény erejénél fogva - jön létre. A perbeli esetben irányadó tényállásra figyelemmel

adóhatóság

adózó helyett és nevében -

előzőekben ismertetett törvényhelyekre figyelemmelnem rendelkezhetett hivatalból a túlfizetés egésze, de még annak egy része tekintetében sem.(A visszatérítéshez való jog nem évült el,

adózónak nem volt nyilvántartott adótartozása...stb). A felperes alappal hivatkozott arra is, hogy

alperes érdemi döntése

ért is jogszabálysértő, mivel jóváhagyta

t

első fokú határozatot, mely nem

adózói kérelemnek „részben helyt adó", hanem

on nyilvánvalóan és egyértelműen túlterjeszkedő döntést tartalmazott. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a felperes esetében

Art. 43

(6)bekezdése szerinti törvényi feltételek fennálltak,

adóhatóságnak

Art. 123.

(1)bekezdése értelmében, ha, és amennyiben jogszerűen jár el, és a felperes rendelkezési jogának megfelelő visszatérítést teljesíti, nem kellett volna alakszerű határozatot hoznia. A törvény által biztosított jogról - kiutalás helyett - határozati formában történő döntéshozatal egyébként

ért sem alkalmazható, mivel indokolatlanul,

adózó számára hátrányosan hosszabbítja meg a visszatérítés időtartamát, és ez által korlátozza a törvényben biztosított rendelkezési jogosultság teljes körű érvényesülését. (Pl: határozat jogerőre emelkedésének bevárása) A perbeli esetben

onban önmagában a határozat hozatal ténye

ért nem tekinthető ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges bírósági eljárásban már nem orvosolható, hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási jogszabálysértésnek, mivel a határozati forma adott lehetőséget a bírósági jogorvoslatra, a felek közötti jogvita végleges eldöntésére. Osztja ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság

t

alperesi, felperesi és elsőfokú bírósági jogi álláspontot, mely szerint

adóhatóságnak

Art 123

.§-a értelmében mindig határozatot kell hoznia abban

esetben, ha a visszatérítés törvényi feltételei nem állnak fenn,

egészben vagy részben nem teljesíthető (pl. nincs túlfizetés vagy annak összege, kevesebb, mint a visszatéríteni kért, adózónak adótartozása van …stb.) A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és

adóhatósági határozatokat a Pp. 339.§

(1)bekezdése, illetve 275.§
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezés a Pp. 78. § /1/ bekezdésében,

illetékekre vonatkozó pedig

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény
  2. §-ában és a 6/
  3. (VI.26.) IM rendelet
  4. §-ában foglaltakon alapulnak. Budapest,
  5. október
  6. Dr. Madarász Gabriella sk. tanácselnök, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.