Gfv.30169/2019/4 – Kúria

(2),

1. §,
2. §

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.169/2019/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Osztovits András bíró Az I. rendű felperes: A II. rendű felperes: A felperesek képviselője: dr. Czudar Balázs ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Sebők Imre Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Sebők Imre ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla, Pf.V.20.168/2018/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Szekszárdi Törvényszék, 16.P.20.934/2016/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 70.000 (hetvenezer) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. forint Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2]
4. július 19-én az I. rendű felperes, mint adós és az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) mint hitelező kölcsönszerződést kötött egy a szerződésben meghatározott személygépkocsi vételárának finanszírozására. A szerződés megkötése során az alperes képviseletében a vele ügynöki megállapodást kötött G A C Kft. (a továbbiakban: ügynök) járt el. A szerződés szerint a gépjármű vételára 2.922.000 forint, az I. rendű felperes által biztosított saját erő összege 621.376 forint [3] [4] [5] [6] volt. A kölcsönszerződésben a kölcsön összege, devizaneme 14.378,90 svájci frankban, a deviza elfogadáskori árfolyama 160,00 árfolyamban géppel, majd ennek áthúzását követően 2.300.624 (forintban) és 140,80 elfogadáskori árfolyamban került rögzítésre. Az áthúzás mellett az ügynök pecsétje és ügyintézőjének szignója szerepelt. A kölcsönszerződés a kamat mértékét 9,54%-ban, a referencia kamatláb mértékét az elfogadás időpontjában 3 hónapos CHF LIBORban, míg a törlesztőrészletek számát és összegét egyaránt forintban és svájci frankban is tartalmazta. A kölcsönszerződés szerint az I. rendű felperesnek a kölcsönt
5. augusztus
6. napjáig 120 havi részletben kellett visszafizetni azzal, hogy a teljes hiteldíjmutató évi 11,17% volt, mely az ÁSZF
7. pontja alapján írt feltételekkel megváltozhatott. A kölcsönszerződés
8. pontjában a II. rendű felperes az I. rendű felperes tartozásáért készfizető kezességet vállalt. A kölcsönszerződés 8.
9. pontjában úgy rendelkezett, hogy a kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében a kölcsönt nyújtó üzletszabályzatának általános része, valamint az „Általános Szerződési Feltételek Személygépjármű Vásárlási Kölcsönhöz" (a továbbiakban: ÁSZF) rendelkezései, továbbá az Adatvédelmi Ügyféltájékoztató irányadóak, melyek a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezik. A szerződés aláírásával az I. rendű felperes kifejezetten elismerte, hogy a fenti okiratokat számára hiánytalanul átadták, azokat megismerte és az abban foglaltakat tudomásul vette. Az I. rendű felperes és az alperes
10. szeptember
11. napján kölcsönszerződésből eredő tartozások pénzügyi visszlízing szerződés keretében történő rendezéséről megnevezéssel megállapodást kötöttek, melyben megállapodtak, hogy a korábban kötött kölcsönszerződésből eredő követelések rendezése és a fedezet megerősítése érdekében megállapodást kötnek. A megállapodás az I. pont 1.
12. alpontjában tartalmazta a korábbi kölcsönszerződésben finanszírozott személygépjármű azonosító adatait, valamint aktuális piaci áraként 1.045.000 forintot. A szerződés az 1.
13. alpontjában a kölcsöntartozás összegét 8.446,07 svájci frankban, a fennmaradó tartozás összegét 1.214,75 svájci frankban, míg az 1.
14. alpontban a lízingdíjak megállapításánál alapul vett devizában megállapított Áfa nélküli gépjármű piaci árát 7.437,72 svájci frankban határozta meg. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [7] A felperesek keresetükben a kölcsönszerződés „devizanem: CHF" rendelkezése semmisségének megállapítását kérték a Polgári Törvénykönyvről szóló
15. évi IV. törvény (továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése alapján. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítását kérték azzal, hogy az alperest - az általuk előterjesztett elszámolás [8] [9] alapján - 3.575.918 forint megfizetésére kérték kötelezni. Kérték továbbá, hogy a bíróság a kölcsönszerződés érvénytelensége, az érvényessé nyilvánítás és az elszámolás okán az rPtk. 241.§-a alapján szüntesse meg a felek között a kölcsönszerződésből eredő tartozások pénzügyi visszlízing szerződés keretében történő rendezése tárgyában megkötött megállapodást. A szerződés érvénytelensége körében arra hivatkoztak, hogy a felek között megkötött kölcsönszerződés kölcsönösszege vonatkozásában a szerződéskötést megelőzően tárgyaltak, mely egyedi megtárgyaltság folytán egymással forint alapú szerződést kötöttek. Hivatkoztak arra is, ha a szerződés mégis deviza alapú, úgy a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás nem volt megfelelő és a felperesek nem voltak tisztában az árfolyamváltozás kockázatával, ami miatt alappal gondolhatták, hogy az nem valós, illetve az őket csak korlátozott mértékben terheli. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az ÁSZF, valamint az Adatvédelmi Ügyféltájékoztató a felek szerződésének részévé vált, mert a felperesek elismerték annak átvételét, megismerését és elfogadását. Hangsúlyozta, hogy a felek között az rPtk.523.§

(1)bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, mely kölcsönszerződés egészét és az ÁSZF rendelkezéseit vizsgálva, valamint a felek között utóbb megkötött kölcsönszerződésből eredő tartozások pénzügyi visszlízing szerződés keretében történő rendezéséről szóló megállapodás alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felek szerződése a felperesek álláspontjától eltérően deviza alapú kölcsönszerződés, annak devizaneme svájci frank volt. [11] Az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződésben a kölcsön összege, devizaneme svájci frankban meghatározott összegének áthúzása kapcsán úgy foglalt állást, hogy abból nem következik, hogy a felperesek az alperessel forint alapú szerződést kötöttek, az áthúzott összeg mellé írott forint összeg tájékoztató jellegű, ahogy az aktuális deviza árfolyamot is áthúzással javították. [12] Alaptalannak találta a törvényszék a felperesek azon hivatkozását is, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési kikötés tisztességtelen és emiatt a szerződés érvénytelen lenne. A szerződés tartalma, valamint a részévé vált ÁSZF felhívott rendelkezései alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a Kúria a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések egyes rendelkezéseinek tisztességtelenségéről szóló 2/2014. számú Polgári Jogegységi Határozatában foglaltaknak megfelelően adott tájékoztatást az árfolyamkockázatról. A tájékoztatás az átlagos fogyasztó számára is világosnak, érthetőnek minősült, ami miatt a vizsgált kikötés tisztességtelensége nem volt megállapítható. [13] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét- fellebbezett részében - helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. §-ának

(1)és

(2)bekezdéseiben általános érvénnyel megfogalmazott rendelkezési elvből következően a per tárgyát és a bíróság eljárási lehetőségét a kérelem határozza meg. A rendelkezési elv jelenik meg és konkretizálódik az rPp.215.§-ában, amely azt jelenti, hogy a bíróság ítéletében „nem ítélhet meg annál többet, mint amennyit a fél a keresetében, a viszontkeresetében vagy az ellenkérelmében kért". [14] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés esetében a fellebbező féltől a fellebbezés tartalmi kellékeit illetően elvárt követelményeket az rPp. 235.§-ának

(1)bekezdése határozza meg: a fellebbezésben egyebek mellett - elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezés legfontosabb tartalmi eleme a bírósághoz címzett fellebbezési kérelem, amelynek - a kereseti kérelemhez hasonlóan - határozottnak kell lennie, tehát a fellebbező félnek meg kell jelölnie, hogy a határozat megváltoztatását mennyiben kéri. A határozott fellebbezési kérelem jelöli ki a fellebbezési eljárás kereteit az rPp.253.§

(3)bekezdése szerint, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg. A fellebbezési illeték összegét is a fellebbezéssel érintett érték határozza meg. A felperesek a fellebbezésükben azt a határozott fellebbezési kérelmet terjesztették elő, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltségre is kiterjedően - változtassa meg és a kereset szerint állapítsa meg a perbeli szerződés érvénytelenségét. [15] Az ítélőtábla idézte a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. tv.) 37.§

(1)bekezdését, és rögzítette, hogy a felperesek keresete e törvényi rendelkezésnek megfelelt, az kiterjedt az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazására is. [16] A felperesek fellebbezésükben azonban csak a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték, a szerződés érvényessé nyilvánítására és egyéb jogkövetkezményekre kiterjedő fellebbezési kérelmük nem volt. Így azonban az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezés nem teljesíthető, mert a másodfokú bíróság nem hozhat a DH2. tv. idézett rendelkezésének meg nem felelő döntést, nem állapíthatja meg a szerződés érvénytelenségét. Az ítélőtábla a fentiekre figyelemmel a fellebbezés indokait érdemben nem vizsgálta és az elsőfokú bíróság ítéletét az rPp.253.§

(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a perbeli szerződés érvénytelenségének megállapítását és a keresetükben meghatározott jogkövetkezmény alkalmazását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti az rPp. 206. §

(1)bekezdését, 253. §

(3)bekezdését, és a DH2. tv. 37. §

(1)bekezdését. [18] Arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok az rPp. 206. §

(1)bekezdésében ütköző módon, a bizonyítékok téves értékelésével jutottak arra a következtetésre, hogy a szerződés deviza alapú, továbbá hogy az árfolyamkockázatról megfelelő tájékoztatást kaptak, és ebben a körben szó szerint megismételték a fellebbezésükben foglaltakat. [19] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a DH2. tv. 37. §

(1)bekezdésébe foglalt rendelkezés megsértésével mellőzte az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésük érdemi elbírálását arra hivatkozással, hogy fellebbezésükben nem terjesztettek elő a jogkövetkezmény alkalmazására irányuló kérelmet. Azt nem vitattatták, hogy a DH

1. tv. hivatkozott rendelkezése valóban előírja a törvény hatálya alá tartozó devizaszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a jogkövetkezmény alkalmazására irányuló, számszaki levezetéssel alátámasztott kérelem előterjesztését, de ennek az elsőfokú eljárásban eleget tettek. A törvényi rendelkezés pedig nem tartalmaz olyan előírást, hogy e kérelem előterjesztése nem csak az elsőfokú eljárásban lenne szükséges, hanem azt a keresetet elutasító elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben újra elő kellene terjeszteni. [20] Az rPp.
2. §

(3)bekezdése kétségtelenül csak a fellebbezési kérelem keretei között teszi lehetővé az elsőfokú ítélet megváltoztatását, ebből azonban nem következik az, hogy elsőfokú ítéletnek az érvénytelenség megállapítása mellett a jogkövetkezményekre is kiterjedő megváltoztatása átlépné a fellebbezés kereteit abban az esetben, ha a fellebbezés a jogkövetkezmény alkalmazására irányuló kérelem ismételt előterjesztése nélkül pusztán az ítélet megváltoztatásának érdemi tartalmára, vagyis az érvénytelenség megállapítására utal. Ezért a jogkövetkezmény iránti kérelem ismételt előterjesztését a másodfokú bíróság megalapozatlanul hiányolta a fellebbezésükből, és az rPp. 253. §

(3)bekezdésébe ütköző módon mellőzte a fellebbezés érdemi vizsgálatát. Azt hangsúlyozták, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására irányuló kérelem nem képezi a kereseti kérelem részét, az egy járulékos jellegű, olyan önálló kérelem, amelynek a keresettel egyidejűleg, vagy a bíróság felhívására utóbb történő előterjesztését speciális szabály írja elő. A DH

1. tv. szerinti, a jogkövetkezmény alkalmazására irányuló keresetet terjesztettek elő, amit a fellebbezésükben nem vontak vissza, ezért annak elbírálását a másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte. [21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp.
2. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [23] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértést követett-e el, amikor a fellebbezést kizárólag akként bírálta el, hogy az csak a perbeli szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányult. [24] A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem sértette meg az adott tényállás mellett az rPp. 253. §

(3)bekezdésében foglaltakat. A Kúria hangsúlyozza, hogy az rPp. szabályozása alapján kialakult egységes és következetes bírói gyakorlat szerint (EBH

1. 536.; Kúria: Pfv.III.21.342/2015.) az elsőfokú eljárásban az elsőfokú bíróságnak a kereset és ellenkérelem adta keretek között van döntési lehetősége és egyben döntési kötelezettsége (rPp.
2. §). Ennek az eljárásjogi alapelvnek megfelelően a másodfokú eljárásban a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem korlátai között lehet és egyben kell is döntenie a másodfokú bíróságnak (rPp.
3. §

(3)bekezdés). [25] Alapvetően téves a felperesek felülvizsgálati kérelmében foglalt azon érvelés, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló kérelem nem képezi a kereseti kérelem részét, hanem az csupán járulékos jellegű. Ezzel kapcsolatban a Kúria leszögezi, hogy magából az rPtk. 239/A. §

(1)bekezdéséből is az következik, hogy a kizárólag a szerződés érvénytelenség megállapítására, továbbá ezt meghaladóan az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló kereseti kérelmek önállóak. Az előbbi nem foglalja magába az utóbbi kereseti kérelmet. A másodfokú bíróság által helytállóan idézett és értelmezett rPp. 3. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott rendelkezési elvből következően a fél eljárásjogi joga és egyben kötelezettsége is annak meghatározása a keresetében, hogy milyen körben kéri a bíróság döntését, vagy a konkrét esetben a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, ami a másodfokú bíróság döntési jogkörét korlátozza. [26] Ennek megfelelően az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/

1. (VI. 28.) PK vélemény
2. pontja szerint is semmis szerződés esetén a bíróság hivatalból csak a semmisség megállapítására, vagy az ilyen szerződésre alapítottan előterjesztett igény elutasítására szorítkozhat, az érvénytelenség rPtk.
3. § szerinti további jogkövetkezményeit a bíróság semmisség esetén sem alkalmazhatja hivatalból. E jogkövetkezmények alkalmazására csak az általános eljárási szabályok szerint, vagyis a fél erre irányuló kérelme (keresete, viszontkeresete) - vagy a konkrét esetben fellebbezési kérelme - alapján kerülhet sor. [27] A perben az nem volt vitás, hogy a felperesek keresete az érvénytelenség megállapítására és annak jogkövetkezményeinek az alkalmazására is irányult. Ezzel szemben a fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását már kizárólag annyiban kérték, hogy a másodfokú bíróság a perbeli szerződés érvénytelenségét állapítsa meg, de az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására is kiterjedő fellebbezési kérelmük nem volt. Maradéktalanul egyetértett ezért a Kúria a másodfokú bírósággal a fellebbezés tartalmának az értelmezése körében, figyelemmel az alábbiakra is. [28] Ahhoz, hogy a bíróság az ítélettel szemben elvárt tartalmi követelményeknek eleget tegyen és a peres felek rendelkezési joga, ezen keresztül az rPp.
4. § és rPp.
5. §

(3)bekezdésében foglalt rendelkezések se sérülhessenek, a félnek - különösen jogi képviselő által képviseltnek - is teljesítenie kell az eljárásjog vele szemben támasztott követelményeit. Ennek része a fellebbezési kérelem pontos, félre nem érthető megfogalmazása, hasonlóan a keresethez. Ebben adott esetben a bíróságnak is van közrehatási kötelezettsége, mert amennyiben a fellebbezési kérelem és annak indokolása nincs összhangban egymással, a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a fellebbezés tartalmánál fogva mire irányul, és kétség esetén a felet fel kell hívni a fellebbezési kérelem pontos előterjesztésére (BH

1. 494.) [29] A konkrét esetben azonban a másodfokú bíróságot ez a kötelezettség azért nem terhelte, mert a felperesek fellebbezési kérelme és annak indokolása összhangban állt egymással, a fellebbezési kérelmükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását egyértelműen és kizárólag annyiban kérték, hogy a másodfokú bíróság a perbeli szerződés érvénytelenségét állapítsa meg, és fellebbezésük indokolása is kizárólag ezzel volt kapcsolatos. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására is kiterjedő fellebbezési kérelme a felpereseknek nem volt, erre vonatkozóan a fellebbezésük indokolása sem tért ki. Ezért a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem tartalmát a tartalom szerinti elbírálás elve (rPp.
2. §

(2)bekezdés) alapján is helytállóan határozta meg. [30] A perben eljárt másodfokú bíróság ezért erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában - aminek előterjesztése a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a felperesek önálló eljárásjogi döntési jogkörébe tartozott, és amitől a perben eljárt bíróságok nem zárták el - nem vizsgálhatta, és hivatalból nem is rendelkezhetett a perbeli szerződés esetleges semmissége miatt alkalmazható további jogkövetkezményekről. Ebből következően pedig a másodfokú bíróság az rPp. 253. §

(3)bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával állapította meg, hogy kizárólag a szerződés érvénytelenségének megállapítása lehetett volna a másodfokú eljárás tárgya. Tekintettel azonban arra, hogy - a felperesek által sem vitatottan - ilyen tartalmú döntést a másodfokú bíróság a DH2. tv. 37. §

(1)bekezdése rendelkezésének megfelelően nem hozhatott, helytállóan járt el, amikor a fellebbezés indokait érdemben nem vizsgálva az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§

(3)bekezdése alapján helybenhagyta. [31] A fentiek miatt a másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor a szerződés érvényességét érdemben nem vizsgálta, így a bizonyítékokat sem mérlegelte. A felperesek által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rPp. 206. §

(1)bekezdését a jogerős ítélet nem sértette, nem sérthette meg, mivel annak alkalmazására nem is került sor. [32] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [33] A felülvizsgálati eljárásban is pervesztes felperesek az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelesek az alperes - 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(3)és

(5)és

(6)bekezdései alapján megállapított - ügyvédi munkadíjából álló felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek a megfizetésére. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. [34] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp.
2. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [35] A Kúria a döntését az rPp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. február
2. . Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István dk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró