Bfv.396/2019/12 – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában megjelölt okból helye van akkor is, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozat felülvizsgálatát nem rendelte el; amennyiben a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását e jogsértés eredményezte. Ennek megfelelően fel kell menteni a terheltet, ha a be nem vallott és meg nem fizetett személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás összege a törvényes számítás szerint nem érte el a bűncselekményi értékhatárt; az esetleges visszatérítést pedig akkor is a terhelt javára kell elrendelni, ha a terhelt elhalálozott, de a visszatérítést nem az örököse indítványozta. Kúria ítélete Az ügy száma: Bfv.III.396/2019/12. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró Dr. Kónya István, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja: 2019. június 12. Az ügy tárgya: költségvetési csalás bűntette Terhelt: terhelt Első fok: Veszprémi Járásbíróság, 5.Bk.1865/2013/2., végzés, tárgyalás mellőzésével, 2014. január 8., jogerő: 2014. január 27. Az indítvány előterjesztője: Veszprém Megyei Főügyészség Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A költségvetési csalás bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Veszprém Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Járásbíróság 5.Bk.1865/2013/2. számú végzését megváltoztatja, és a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmenti. Elrendeli a terhelt által vagyonelkobzás címén az államnak megfizetett 182.970 (száznyolcvankettőezer-kilencszázhetven) forintnak a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszatérítését a terhelt részére. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 19.050 (tizenkilencezer-ötven) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás I. [1] [2] [3] A Veszprémi Járásbíróság a 2014. január 8. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott 5.Bk.1865/2013/2. számú végzésével a terhelttel szemben költségvetési csalás bűntette [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 396. §

(1)bekezdés a) pont és

(2)bekezdés a) pont] miatt 1 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és akként rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztésből - végrehajtásnak elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Emellett a terhelttel szemben 502.265 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. A végzés - tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában -

1. január 27-én első fokon jogerőre emelkedett. A bíróság jogerős ügydöntő végzésében megállapított tényállás szerint a terhelt
2. évben keresetkiegészítés céljából összesen 1.112.260 forint értékben értékesített fémhulladékot egy vas-fém hulladék kereskedelmi kft. részére, 67.100 forint értékben pedig egy másik kft. részére. Ekként
3. évben 1.179.360 forint önálló tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezett. A terhelt a fenti tevékenységével kapcsolatban nem tett eleget az adózás rendjéről szóló
4. évi XCII. törvény
5. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjában írt adóbevallási és adófizetési kötelezettségének, és ezzel 2011. évben a költségvetés személyi jövedelemadó bevételének összegét 215.681 forinttal, az egészségügyi hozzájárulás bevételének összegét 286.584 forinttal csökkentette. A terhelt így 2011. évben a költségvetés bevételének összegét összesen 502.265 forinttal csökkentette. II. [4] [5] [6] [7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Veszprém Megyei Főügyészség Bf.149/2019/1-I. szám alatt a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését, valamint az általa vagyonelkobzás címén esetlegesen megfizetett összegnek a terhelt részére való visszatérítését indítványozta. Indokául utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) szabályainak - a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző - az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alaptörvényellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről és a jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendeléséről szóló 2/2016. (II. 8.) AB határozat 1. pontjában megállapította, hogy a 3/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2014. január 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette, míg a határozat 2. pontjában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. §

(6)bekezdése alapján elrendelte a 3/

1. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában csupán azon jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát rendelte el, amelyekben az ügyben eljárt bíróságok a megsemmisített jogegységi határozatot alkalmazták. Így azon büntetőügyekkel összefüggésben, amelyekben az eljárás egyetlen szakaszában sem található hivatkozás a jogegységi határozatra (sem a szakvéleményekben, sem a vádiratban, sem az ítéletben), a Be.
2. §

(3)bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálati eljárás lefolytatásának, és a Be. 651. §

(3)bekezdésére figyelemmel a legfőbb ügyész nem köteles hivatalból felülvizsgálati indítványt benyújtani. A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján ugyanakkor a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg a terhelt bűnösségét. E rendelkezésre figyelemmel vizsgálni kell, hogy a később alaptörvény-ellenesnek minősített jogegységi határozat kifejezett alkalmazása nélkül, de az abban írt jogértelmezési módnak megfelelően lefolytatott büntetőeljárásokban a büntetőjogi felelősség tárgyában levont jogkövetkeztetés miként alakulna, ha a jogalkalmazók az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezési módot választanák. Amennyiben ennek eredményeképpen a terhelt felmentésének lenne helye, a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a terhelt javára felülvizsgálatnak van helye. [8] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a terhelt a

1. adóévben - ingók (fémhulladékok) értékesítése után - mekkora összegű bevételhez jutott. Ehhez képest annak megítélése, hogy az általa ilyen módon megszerzett pénzösszeg után milyen nemű és mértékű adót kellett volna fizetnie, nem ténykérdés, hanem az - Alkotmánybíróság döntésének megfelelően értelmezett - adójogi jogszabályokon alapuló jogkérdés, amelyet a vád keretei között kell vizsgálni. A vádhatóság 1.179.360 forint bevétellel összefüggésben, személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben tette vád tárgyává a bevallási és befizetési kötelezettség megszegését, azaz a terhelt büntetőjogi felelőssége is csak ezen két adónemben vizsgálható. [9] Az Szja.tv.
2. január
3. napját megelőzően hatályban volt
4. §

(8)bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó különleges szabályokat [58. §

(1)-

(7)bekezdés] abban az esetben nem lehet alkalmazni, ha a vagyontárgy átruházása üzletszerűen történik. Az Szja.tv. 58. §

(8)bekezdése maga határozza meg, hogy az idézett rendelkezés alkalmazásában az átruházás akkor minősül üzletszerűnek, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik. A terhelt nem jelentkezett be szabályszerűen az általános forgalmi adó alanyaként, így - figyelemmel a 2/2016. (II. 8.) AB határozatban írtakra is - az Szja.tv. 58. §-a szempontjából a vagyonátruházás üzletszerűsége nem állapítható meg, amelynek következtében esetében a személyi jövedelemadó megállapítása tekintetében az Szja.tv. 58. §

(1)-

(7)bekezdéseiben található rendelkezéseket kell alkalmazni. [10] Az Szja.tv. 58. §

(1)bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. A

(2)bekezdés szerint ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár. A

(3)bekezdés meghatározása alapján az átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; az értéknövelő beruházásokat, valamint az átruházással kapcsolatos kiadásokat. A

(4)bekezdés tartalmazza azon tényezőknek a felsorolását, amelyeket megszerzésre fordított összegnek lehet tekinteni, az

(5)bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha a megszerzésre fordított összeg a

(4)bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. [11] Az irányadó tényállás, valamint a rendelkezésre álló iratok nem tartalmaznak adatokat arra vonatkozóan, hogy a 2011. évben keletkezett bevételekkel összefüggésben a terheltnek milyen költségei merültek fel, így az Szja.tv. 58. §

(5)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazandó, amely szerint jövedelemnek a bevétel 25 százalékát kell tekinteni. A terheltnek a személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme így e számítás szerint a 2011. évben [(1.112.260+67.100)*0,25=) 294.840 forint volt. [12] Az Szja.tv. 2011-ben hatályos 8. §

(1)bekezdése értelmében az Szja.tv. hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke - eltérő rendelkezés híján - az adóalap 16 százaléka. Figyelemmel arra, hogy 2011-ben az Szja.tv.

1. §-a ettől eltérő szabályt nem tartalmazott, az adó mértéke ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem esetén is 16 százalék volt. Az Szja.tv.
2. § 2011ben hatályos

(7)bekezdése értelmében nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 ezer forintot meg nem haladó részét. [13] A fentiekből következően a terheltet a

1. évben keletkezett 294.840 forint jövedelme után (294.840*0,16-32.000) 15.174 forint személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte. A terhelt e kötelezettségének nem tett eleget, így az állami adóbevételt a fenti összeggel csökkentette. [14] Mind az elkövetéskor hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló
3. évi
4. számú tvr. (a továbbiakban: Btké.)
5. §

(1)bekezdés a) pontja, mind a jogerős ügydöntő határozat meghozatala időpontjában hatályos Btk. 462. §

(3)bekezdése alapján nem valósul meg bűncselekmény, ha a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány a százezer forintot nem haladja meg, így a terhelt terhén személyi jövedelemadó adónem vonatkozásában bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg. [15] Az egészségügyi hozzájárulásról szóló

1. évi LXVI. törvény
2. §-a tételesen felsorolja, hogy a jövedelmet szerző magánszemély milyen esetekben köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni. Figyelemmel arra, hogy az ingó vagyon átruházásából származó jövedelem nincs nevesítve, a terheltet mulasztás e tekintetben sem terheli, nevezett terhén a vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggésben bűncselekmény elkövetése - az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezés estén - az egészségügyi hozzájárulás adónem vonatkozásában sem állapítható meg. [16] A Legfőbb Ügyészség a BF.390/2019/2-I. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt - egy számszaki elírás helyesbítése mellett - annak indokaival együtt, változatlan tartalommal tartotta fenn; indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól - a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján - mentse fel, és rendelkezzen az általa vagyonelkobzás címén megfizetett összegnek a befizetés napjától a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított törvényes kamatával együtt való visszatérítéséről a terhelt részére. [17] A Kúria által beszerzett adatok szerint a terhelt

1. január
2. napján elhalálozott, azt megelőzően a vagyonelkobzás címén megítélt összegből 182.970 forintot fizetett meg; a végrehajtási eljárás jelenleg a terhelt örököseivel szemben folyik (
3. sorszámú hivatalos feljegyzés). [18] A Kúria a
4. április 25-én kelt Bfv.III.396/2019/
5. számú végzésével a jogerős ügydöntő határozattal alkalmazott vagyonelkobzás végrehajtását felfüggesztette. III. [19] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
6. §

(1)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. [20] A felülvizsgálati indítvány alapos. [21] A Kúria elöljáróban utal arra, hogy az indítványban kifejtetteket osztotta annak kapcsán, hogy bár az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata nem nyitotta meg a Be. 649. §

(3)bekezdése szerinti felülvizsgálat kötelezettségét, azonban az alkotmányos értelmezésnek megfelelő anyagi jogszabály megsértése miatt felülvizsgálatnak a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában megjelölt okból helye lehet, amennyiben a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását e jogsértés eredményezte. Ez utóbbi törvényi rendelkezés szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bíróság abban a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Ezért az indítvány alapján a felülvizsgálatnak helye van. [22] A Veszprém Megyei Főügyészség indítványa - az abban kifejtett indokoknál fogva - érdemben is alapos. A terhelt tevékenysége nem felelt meg maradéktalanul az Szja.tv. - az elkövetéskor hatályos - 58. §

(8)bekezdésében meghatározott, konjunktív feltételeknek, következésképp arra az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Ebből következően a hivatkozott §

(5)bekezdése szerint a bevétel 25%-a számított jövedelemnek, és a

(7)bekezdés szerint nem kellett megfizetni az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 ezer forintot meg nem haladó részét. [23] Ennek megfelelően a terhelt

1. évben az ingó vagyontárgy átruházásából származó 294.840 forint jövedelmét mulasztotta el bevallani, ami után - annak 16%-ából, azaz 47.174 forintból leszámítva a 32.000 forint adókedvezményt - helyesen 15.174 forint személyi jövedelemadót mulasztott el megfizetni. [24] Egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség pedig nem terhelte a terheltet, mert az egészségügyi hozzájárulásról szóló
2. évi LXVI. törvény - elkövetéskor hatályos -
3. §-a az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után ilyen kötelezettséget nem határozott meg. [25] A terhelt cselekménye folytán a költségvetést ért vagyoni hátrány így nem éri el a 100.000 forintot, ezért azzal az elkövetéskor hatályos Btké.
4. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében nem valósult meg bűncselekmény. Ez pedig a terhelt bűnösségének megállapítását kizárja; csupán megjegyzi a Kúria, hogy ugyanígy rendelkezik az elbíráláskor hatályos Btk. 462. §

(3)bekezdése is. [26] A kifejtettekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 662. §

(2)bekezdés a) pont első fordulata szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott; a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény felmentette. [27] A Be. 856. §

(1)bekezdés c) pontjára tekintettel, a hivatkozott törvényhely

(3)bekezdése szerint a pénzösszegre vonatkozó vagyonelkobzás címén befizetett összeget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a terheltet felmentette, és a felmentő ítélet vagyonelkobzást nem tartalmaz. A Be. 857. §

(1)bekezdés c) pontja pedig előírja, hogy a visszatérítést felülvizsgálat esetén a Kúria rendeli el. [28] A Kúria ennek megfelelően járt el. Ennek során a visszatérítést - a terhelt halála ellenére - a terhelt javára rendelte el. A Be. 856. §

(4)bekezdése szerint ugyanis a visszatérítést a bíróság hivatalból vagy az ügyészség, a terhelt, a védő vagy az egyéb érdekelt indítványára rendeli el, a hivatkozott törvényhely

(5)bekezdés a) pontja pedig azt teszi lehetővé, hogy ha a rendkívüli jogorvoslatot miképp jelen esetben - a terhelt halála után indítványozták, a visszatérítést a terhelt örököse is indítványozhatja. A

(6)bekezdés szerint a visszatérítést a terhelt örököse részére akkor kell teljesíteni, ha a visszatérítést a terhelt örököse indítványozta. Jelen ügyben azonban nem ez történt, hanem a visszatérítésről a Kúria az ügyészség indítványa alapján döntött. [29] A visszatérítés kapcsán analógia alkalmazásának nincs helye, mert az törvényi felhatalmazás nélkül a polgári jog szabályai által rendezett tulajdoni viszonyokba való beavatkozást jelentene; ekként a visszatérítés jogosultja - nem a terhelt örökösétől származó indítvány alapján, vagy hivatalbóli döntés esetén - csak a terhelt lehet, a visszatérítendő összeg további sorsát pedig a polgári (öröklési) jog szabályai határozzák meg. [30] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 664. §

(1)bekezdés zárófordulata szerint rendelkezett. IV. [31] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §

(1)bekezdésére tekintettel a Be. 458. §

(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. Budapest,

1. június
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ