← Magyarország

Kpkf.39201/2021/4 – Kúria

A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.VII.39.201/2021/

  1. A tanács tagjai: . Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke Mészárosné Dr. Szabó Judit előadó bíró . Bérces Nóra bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Halász Ügyvédi Iroda (címe) ügyintéző: dr. Halász Ferenc ügyvéd Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: rokkantsági nyugdíj A fellebbezést benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozat száma: Pécsi Törvényszék 9.K.700.777/2020/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Törvényszék 9.K.700.777/2020/
  3. számú végzését helybenhagyja. A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Indokolás Tényállás [1] [2] A
  4. július
  5. napjától rokkantsági nyugdíjban részesülő felperes
  6. május
  7. napján nyújtotta be a rokkantsági nyugdíja újraszámítása iránti kérelmét arra hivatkozással, hogy 2007-ben a rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentésétől az orvosszakértői szerv vizsgálatáig és a határozat kézbesítéséig eltelt időszakban nem volt nyugdíjas. Az orvosszakértői szerv a rokkantság kezdeti időpontját
  8. január
  9. napjától visszamenőlegesen véleményezte, a rokkantsági nyugdíjba vonulása azonban csak
  10. szeptembertől vált ténylegessé. Ennek okán a nyugdíj alapját képező bruttó szakmai átlagkeresetet
  11. szeptember
  12. napjáig, nem pedig
  13. január 1-től
  14. június 30-ig kellett volna figyelembe venni. Az alperes
  15. május 20-i végzésével a felperes rokkantsági nyugdíj újbóli megállapítása iránt előterjesztett kérelmét visszautasította az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  16. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.)
  17. §

(1)bekezdés b) pontja alapján. Indokolása szerint az igénylő rokkantsági nyugdíjával kapcsolatban már több - hatóság és bíróság által elbírált - újraszámítási kérelmet nyújtott be. A jelen kérelmében is olyan hivatkozással kéri a rokkantsági nyugdíja összegének felülvizsgálatát, amelyről bíróság érdemben döntött. A felperes legutóbbi,
  1. július
  2. napján előterjesztett rokkantsági nyugdíj újbóli megállapítása iránti kérelme nyomán a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.770/2019/
  3. számú végzésével az eljárást megszüntette, a végzést a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az 5.Kpkf.671.856/2019/
  4. számú végzésével hagyta helyben. Kiemelte a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.91/2018/
  5. számú jogerős ítéletét, amely rögzítette a korábbi jogerős ítéletek megállapításait, továbbá a felperes tekintetében releváns munkakört, átlagkeresetet, irányadó időszakot és összegszerűséget. Ugyan e körben a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/
  6. számú jogerős ítélete szerint a felperes esetében a nyugellátásának összegét a
  7. január 1-
  8. június
  9. időszakban elért átlagkereset alapján kell meghatározni arra figyelemmel, hogy
  10. július
  11. napjától kérte nyugdíja megállapítását. A rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentés
  12. július
  13. napján érkezett; a
  14. november
  15. napján kelt határozat visszamenőlegesen
  16. július
  17. napjától állapította meg a rokkantsági nyugdíjat, mert a felperes ezen időponttól minősült rokkantsági nyugdíjasnak. A határozat a felperes ugyanazon jog érvényesítésére irányuló, változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett előterjesztett rokkantsági nyugdíj újbóli megállapítás iránti kérelmét utasította vissza. A felperes keresete és az alperes védirata [3] [4] [5] A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozása szerint a kérelem visszautasításának jogszabályi feltételei nem álltak fenn, a kérelme és keresete nem ítélt dolog. Az alperes megsértette a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
  18. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.)
  19. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontját, a társadalombiztosítás ellátásaira és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 80. § 1a. és 1b. pontjait, valamint a közigazgatási hatósági eljárási szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 1. §
(2),
(4)és 2. §
(1)-
(3)bekezdéseit. Indokolása szerint a kérelem azon a nóvumon alapult, hogy a felperes nem
  1. június
  2. napjával, hanem a
  3. november
  4. napján kelt,
  5. december
  6. napján jogerős megállapító határozattal vált nyugdíjra jogosulttá, így a
  7. december
  8. napjáig elért szakmai átlagkeresetet kell figyelembe venni. A korábbi ügyekben nem ezt az állítást bírálták el; abból indultak ki, hogy a felperes
  9. június
  10. napján már rokkantnyugdíjas volt és ezen időszak után nem volt olyan jövedelem, amelyet be kellett számítani; arról született döntés, hogy
  11. január 1-
  12. június
  13. között mekkora összegben határozható meg az adatszolgáltatónál a frontfejtési vájárok átlagkeresete. A kereset nem irányul a felhívott jogesetek megkérdőjelezésére, a jelen peres eljárásban a kereset tárgyát az képezi, hogy a
  14. december
  15. napján jogerőre emelkedett megállapító határozat alapján a nyugdíj megállapítás kezdő napjáig -
  16. január 1-től
  17. december 13-ig - mekkora összegben határozható meg az adatszolgáltató ...-nél foglalkoztatott frontfejtési vájárok egyhavi bruttó átlagkeresete. A kereset jogalapja az, hogy a felperes az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményéről szóló 23/
  18. (II. 9.) Korm. rendelet (továbbiakban: 23/
  19. Korm. rendelet) hatálya alá tartozik. Az alperes védiratában a közigazgatási perrendtartásról szóló
  20. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  21. §
(1)bekezdés g) pontja alapján a keresetlevél visszautasítását kérte, mert a jelen kérelem és kereset tekintetében a vitatott közigazgatási tevékenység jogszerűségére nézve ugyanazon a jogalapon már jogerős ítéletet hoztak. Jelen közigazgatási eljárásban is a felperes rokkantsági [6] [7] nyugdíjának az újraszámítását kérte, azonban ezen kérelmére már több bírósági ítélet is született; a bíróságok permegszüntetéssel abban is már állást foglaltak, hogy a felperes korábbi kérelmei melyek a jelen kérelemmel és keresettel megegyező tartalmúak voltak - ítélt dolognak minősülnek. Több jogerős ítélet rendelkezett arról, hogy a havi 311.437 forint jövedelem alapján kell a felperes rokkantsági nyugdíját megállapítani, annak módosítására nincs lehetőség. Az alperes perbeli érvelése szerint a jogelőd közigazgatási szerv a felperes 2007-ben benyújtott rokkantsági nyugdíj iránti, az ellátás megállapításának kezdő időpontját nem tartalmazó kérelme alapján a megállapítás idején hatályos jogszabályoknak megfelelően határozta meg a rokkantsági nyugdíj folyósításának kezdő időpontját: a Tny. 26. §
(1)bekezdés szerint a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll, a Tny. 69. §
(1)bekezdése szerint a nyugellátás attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeztek. A
  1. augusztus
  2. napján kelt szakértői véleményben megállapították, hogy a 67% munkaképesség-csökkenés (III. csoportba tartozó rokkantság) legkorábban
  3. év július
  4. napjától véleményezhető. A felperes által a jelen perben érvényesíteni kívánt jog - nyugdíj megállapítása
  5. év második felében történt, ezért az akkori időpontra igazolt átlagot kell az ellátása alapjául figyelembe venni nem nóvum; ez képezte a
  6. évben lefolytatott perújítási eljárás alapját [Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.1608/2010/
  7. számú perújítási kérelmet elutasító végzése, Baranya Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Mf.20.371/2011/
  8. számú helybenhagyó végzése]. Az elsőfokú bíróság végzése [8] Az elsőfokú bíróság az eljárást a Kp.
  9. §
(1)bekezdés a)-i) pontjai alapján alkalmazandó Kp. 81. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja alkalmazásával megszüntette. [9] Indokolása szerint több bírósági ítélet kimondta, hogy a felperes nyugellátásának összegét a 2007. január 1. napjától 2007. június 30. napjáig terjedő időszakban a ...-nél foglalkoztatott munkavállalók egyhavi átlagkeresete alapján kell meghatározni (Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/23., 2.M.91/2018/6. Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.132/2017/4.). Ez ítélt dolgot jelent, függetlenül attól, hogy a döntések meghozatalára a jogszabályok helyes értelmezésével került-e sor és attól is, hogy kellő alappal rögzítették- e azt, hogy a felperes a 2007. júliusi igénybejelentésében jelölt-e meg időpontot az igényelt ellátás kezdő időpontjára vonatkozóan. [10] A felperesnek a korábbi eljárásokban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket figyelembe véve lett volna lehetősége mindazon érveket előadni, melyekre a jelen eljárásban hivatkozik. Az a körülmény, hogy korábban esetlegesen más tényállításokra, jogi érvelésre (pl. hűségjutalom beszámítása, személyi jövedelemadó figyelembevétele) hivatkozva támadta a határozatokat, a felperes terhére értékelhető; a jelen perben előterjesztett érvei a korábbi ítéletekbe foglalt megállapításokat már nem befolyásolhatják, azok ítélt dolog erejénél fogva. [11] Nem tekinthető nóvumnak az a tény, hogy a felperes mikor nyújtotta be 2007. évben az igénybejelentését, az milyen adatokat tartalmazott, a felperes orvosszakértői vizsgálatára mikor került sor, mikor hozta meg a közigazgatási szerv a határozatát, az mikor vált jogerőssé. Mindezek alapján a felperes a jelen perben már nem hivatkozhat arra, hogy esetében nem a 2007. január 1. és június 30., hanem a 2007. január 1. és december 13. közötti időszak átlagkereseti adatai lennének irányadók. Jelen perben a Tny. 22. § alperesi megsértése nem állapítható meg; jogsértésként a Tbj. 80. § (1.a.)
  2. b)pontja sem értékelhető, mivel e jogszabályhely az ítélt dolog miatt nem alkalmazható. A fellebbezés és észrevétel [12] A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint a fellebbezést megalapozza az alperesi határozatnak „a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, többször módosított 1997. évi XXXI. törvény 2. §-ának jogszabályba ütköző volta", valamint a Tny. 80. § (1.
  3. a)b.) pontjába és a 23/1991. Korm. rendelet 5. §
(1)bekezdésbe ütközése. Hivatkozott a „Kúria 2002.
  1. számú eseti döntésére", mely iránymutatást ad az ítélt dolog (res iudicata) jogintézményének értelmezésére. [13] Érvelése szerint az alperes tévesen állapította meg, hogy
  2. július 1-től kérte a rokkantsági nyugdíjat, félrevezető módon tette ezt, ugyanis a felperes valójában 2007-től kérte a nyugdíja megállapítását. A periratokból kitűnően új tény, új adat, illetve tényállási elem (nóvum) merült fel, következésképpen a felperes nem ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet terjesztett elő rokkantsági nyugdíj ügyére vonatkozóan. A végzés érvelésével szemben komoly jelentősége van annak, hogy a
  3. január
  4. és
  5. december
  6. közötti időszak átlagkereseti adatai alapján kell megállapítani a rokkantsági nyugdíját (a
  7. december 13-ig számítható bányász hűségjutalmat az alperes a
  8. január
  9. és
  10. június
  11. közötti időszakban figyelmen kívül hagyta). [14] A felperes azért kérte a nyugdíja újraszámítását, mert az alperes figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy
  12. december
  13. napján vált jogerőssé az a határozat, amelynek alapulvételével kellett volna a rokkantsági nyugdíját megállapítani. A felperes a nyugdíjazási kérelme benyújtásakor egyértelműen megjelölte, hogy a nyugdíját a bányász kedvezmény alapján kéri megállapítani (23/
  14. Korm. rendelet), erre azonban a mai napig nem került sor, ezért nyújtotta be az újraszámítási kérelmet. Keresete nóvumot tartalmazott, nem ítélt dolog, a kereseti kérelmet érdemben el kellett volna bírálni. [15] Az alperes észrevételében azzal érvelt, hogy a felperes által személyesen kitöltött és aláírt igénybejelentő nyomtatvány (amelyről állítása szerint nem volt tudomása, holott azt ő maga nyújtotta be) nem tekinthető nóvumnak. Álláspontja alátámasztására az alperes felhívta a polgári perrendtartásról szóló
  15. évi CXXX. törvény
  16. § a) pontját és
  17. §
(1)bekezdését, a nóvum fogalmát a perújítás körében meghatározó rendelkezéseket. A jelen perben érvényesíteni kívánt jog az, hogy a nyugdíj megállapítása
  1. év második felében történt, ezért az akkori időpontra igazolt átlagot kell az eljárás alapjául figyelembe venni. Ez nem nóvum, ez képezte a
  2. évben lefolytatott perújítási eljárás alapját. Az alperes változatlanul hivatkozott a Pécsi Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/
  3. számú jogerős ítéletére. Jogszabálysértésként az
  4. évi XXXI. törvény, helyesen vélhetően az
  5. évi LXXXI. törvény (Tny.) lett megjelölve; a Tny.
  6. §-a az ellátások fedezetét biztosító járulék fizetésről és magánnyugdíj rendszerben fizetett tagdíjról rendelkezik, amely nem képezi a jelen per tárgyát. A Tbj. 80 §-ra való hivatkozás nem értelmezhető, mert maga a törvény is csak a 65/P. §-ig tartalmaz szabályokat. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos. [17] A Kúria a Kp.
  7. §
(3)bekezdése útján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdés szerint a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem keretei között, a felhívott jogsértések és érvek alapján vizsgálta felül az elsőfokú bíróság végzését. [18] Az alperes kérelmet visszautasító végzése az Ákr. 46. §
(1)bekezdés b) pontján alapult, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan - a jogszabály törvényi elemei alapján - azt vizsgálta, hogy ugyanolyan jog érvényesítésére irányult-e a felperes kérelme, melyet korábban bíróság vagy hatóság érdemben elbírált; a kérelem tartalmában vagy a jogi szabályozásban volt-e változás. Az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor a felperes által „nóvumként" megjelölt adatokat és a kérelem tartalmát összevetette a korábbi felperesi kérelmek nyomán született ítéletek megállapításával és azok elbírálási körével. [19] Az alperes jogerős ítéletet és eljárást megszüntető határozatokat a visszautasító döntésében megjelölt; majd a védiratban nagyon részletesen, kronológiailag levezetve bemutatta, hogy a felperesnek a rokkantsági nyugdíja újraszámítását megcélzó kérelmeit mely bírósági döntések érintették. A hivatkozott döntéseket az alperes a peres iratok közé becsatolta, azokat a Kúria a felülbírálat során teljes körűen meg tudta ismerni; ezekre alapítva bírálta el a fellebbezéssel támadott végzésben kifogásolt megállapításokat. [20] A felperes a fellebbezésében vitatta a res iudicata megállapíthatóságát és azt, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyított tényállás mellett helyesen alkalmazta a Kp. 48. §
(1)bekezdés
  1. g)pontját. A Kúria - értékelési körébe vonva a perben rendelkezésre álló adatokat - arra a következtetése jutott, hogy a korábbi eljárt bíróságok tényszerű megállapítást tettek a 2007. évben benyújtott igénybejelentés és az az alapján meghozott rokkantsági nyugdíjat megállapító határozat tekintetében. Az elsőfokú bíróság is helytállóan emelte ki a pertörténetből a Pécsi Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/23.számú ítéleti adatait, mely az elrendelt új alperesi eljárásban meghozott módosított határozatot bírálta el. Az ítélet egyértelmű megállapításokat tartalmaz a felperes rokkantsági nyugdíjának kezdő időpontjára és a figyelembe veendő átlagkereset számítására. Az ítéleti indokolás szerint a felperes 2007. július 1. napjától lett rokkantsági nyugdíjas, így a nyugdíjazás napja esetében 2007. július 1.; a 23/1991. Korm. rendelet 5. §
  2. b)pontja és a Tny. 22. §
(1)bekezdése helyes együttes értelmezése alapján részére a
  1. január 1-jétől
  2. június
  3. napjáig terjedő időszakban elért átlagkereset alapján kell a nyugdíjat meghatározni. A bíróság az ítéletben ezen alapvetések alapján adta meg az új eljárásra vonatkozó utasításait; az alperes eljárása ezt követően nem vitatottan ennek megfelelő volt. [21] A jelen perben érvényesíteni kívánt jog - a nyugdíj megállapítása
  4. év második felében történt, ezért az akkori időpontra igazolt szakmai átlagkeresetet kell az ellátás alapjául figyelembe venni - a Pécsi Munkaügyi Bíróság 4.M.513/2009/
  5. sorszámú ítéletéhez kapcsolódóan lefolytatott perújítási eljárás tárgyát képezte, amelyet egyértelműen tükröznek a jelen perirathoz is becsatolt, a Pécsi Munkaügyi Bíróság 5.M.1608/2010/
  6. sorszámú, perújítási kérelmet elutasító végzése, valamint a Baranya Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 1.Mf.20.371/2011/
  7. sorszámú helybenhagyó végzése. A perújítási eljárásban ítélkező bíróságok egybehangzóan emelték ki, hogy annak eldöntése, hogy a felperes nyugellátásának összegét a
  8. január
  9. és június
  10. vagy a
  11. január
  12. és december
  13. közötti szakmai átlagkereset figyelembevétel kell-e megállapítani az alapperben - a 4.M.513/2009/
  14. sorszámú ítélettel meghozott döntésben -, már elbírált olyan jogkérdés, amely perújítás alapja nem lehet. [22] A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a Pécsi Ítélőtábla a Pf.VI.20.132/2017/
  15. Végzésében - melyre a jelen perben hozott végzésében az elsőfokú bíróság hivatkozott - értékelte a 4.M.513/2009/
  16. sorszámú ítélet megállapításait, kiemelve, hogy az alperesi társadalombiztosítási szerv jogszabálysértést nem követett el, amikor a
  17. január 1-től
  18. június 30-ig terjedő időben elért havi bruttó átlagkereset összegét vette számítási alapul. [23] Az elsőfokú bíróság a fentieken túlmenően helyesen emelte ki - felperes több, rokkantsági nyugdíj felülbírálatát kezdeményező kérelmére lefolytatott bírósági eljárások sorából - a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.91/2018/
  19. sorszámú ítéletét, amely az alaphatározatokra is figyelemmel tette meg a jogi megállapítását a
  20. január 1-től
  21. június 30-ig terjedő időszakra figyelembe vehető átlagkeresetre. [24] A jelen perben a felperes - a peres iratok között fellelhető korábbi bírósági döntésekből kitűnően olyan tényekre és olyan igényre terjesztette elő a kérelmét, amelyet az eljáró alperesi szerv helytállóan minősített az Ákr.
  22. §
(1)bekezdés g) pontja szerint, az elsőfokú bíróság pedig az igazolt adatokra alapítva okszerű és helytálló megállapítást tett arra vonatkozóan, hogy a keresetben érvényesített igény az ítélt dolog körébe tartozik. A bíróság erre figyelemmel bíróság megfelelően alkalmazta a Kp. 81. §
(1)bekezdés a) pontját is. [25] A felperes fellebbezésében - álláspontja alátámasztására felhívott, a Kúria 2002.
  1. számú eseti döntéseként megjelölt határozat megjelöléssel kizárólag a BH2002.
  2. számú jogeset azonosítható be, amely eltérő (ingatlan-nyilvántartás bejegyzéséhez kapcsolódó alaki kellékek hiánya) tárgyú. [26] A fellebbezésben megjelölt további jogszabálysértések körében - az alperes helytálló észrevétele nyomán - megállapítható, hogy vélhetően a Tny.
  3. §-a került megjelölésre, azonban ez a jelen per jogvitájához nem kapcsolható szabályt jelent. Ugyancsak megalapozottan jelezte az alperes, hogy a Tbj. nem tartalmaz
  4. §-t, ezért annak megsértése sem volt vizsgálható. [27] Mindezek alapján Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzése a fellebbezéssel érintett körben nem jogszabálysértő, ezért azt - a Kp.
  5. §
(3)bekezdés útján alkalmazandó Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával - helybenhagyta. Záró rész [28] Az alperesnek a fellebbezési eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Kúria a Kp. 35. §
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 82. §
(3)bekezdése alapján mellőzte e körben a határozathozatalt. [29] Az eljárás a Tny. 81. §
(1)bekezdése alapján költségmentes. [30] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [31] A végzés ellen a fellebbezés lehetőségét a Kp. 112. §
(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.
  1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
  2. február
  3. . Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke, Mészárosné Dr. Szabó Judit s. k. előadó bíró, Dr. Bérces Nóra s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.