Gfv.30333/2016/1 – Kúria

(2),

1. LXXXIII. Tv.
2. §,
3. LXXXIII. Tv.
4. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.333/2016/
5. A tanács tagjai: . Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Farkas Attila bíró A felperes: A felperes képviselője: Darida és Társa Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Daridáné dr. Mucsinai Éva ügyvéd Az alperes: A Bt. Az alperes képviselője: Palásthy és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kárpáti Margit ügyvéd A per tárgya: finanszírozási díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 25.Gf.40.154/2015/
6. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 7.G.40.567/2013/
7. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 348.325 (háromszáznegyvennyolcezer-háromszázhuszonöt) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra - 1.161.800 (egymillió-százhatvanegyezer-nyolcszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
8. február 3-án a felperes jogelődje finanszírozási alapszerződést kötött az alperessel fogorvosi alapellátásra területi ellátási kötelezettséggel, beutalási, gyógyszerrendelési és gyógyászati segédeszköz rendelési jogosultsággal. E szerződés 7.
9. pontja szerint az alperes tudomásul vette, hogy a felperes jogosult a finanszírozás keretében folyósított összegnek a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások működési kiadásai fedezetére történő felhasználását ellenőrizni. A szerződés 7.
10. pontja értelmében az alperes vállalta azt is, ha a felperestől [2] kapott finanszírozást nem a szerződésben foglalt egészségügyi szolgáltatások nyújtására használja fel, azt késedelmi kamatokkal együtt visszafizeti.
11. augusztus 4-én a felperes jogelődje elrendelte az Egészségbiztosítási Alapból folyósított pénzeszközök
12. évi elszámolásának pénzügyi ellenőrzését. Ennek eredményeként a felperes az alperes elszámolásából több tételt visszautasított, majd
13. augusztus 21-én kelt levelében 21.343.924 Ft visszafizetésére szólította fel az alperest. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperes módosított keresetében 11.961.073 Ft finanszírozási díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
14. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)
15. §

(3)bekezdése alapján. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és a másodfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével 11.618.083 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megítélése szerint a peres felek között az Ebtv. 30. §

(1)bekezdése szerinti finanszírozási szerződés jött létre. A jogszabály és a szerződéses rendelkezésekre figyelemmel az alperes a finanszírozási díj terhére kizárólag olyan költségeket számolhatott el, amelyek a finanszírozott feladat, a fogorvosi ellátás érdekében merültek fel. A kereset összegszerűsége vonatkozásában a perben kirendelt igazságügyi szakértő által megállapított tényeket - az elsőfokú bíróság az ítéletében nevesített egyes tételektől eltekintve - fogadta el. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: az Egészségbiztosítási Alap terhére kifizetett finanszírozási összeg közpénznek minősül. Az Ebtv. 36. §

(3)bekezdése, valamint a perbeli szerződés 7.

1. pontja alapján ezért a felperes jogosult volt annak felhasználását ellenőrizni. A szerződésszerű felhasználást az alperesnek kellett bizonyítania. Ezen kötelezettségének azonban az elsőfokú bíróság által megállapított összeg erejéig nem tudott eleget tenni. A másodfokú bíróság utalt arra is: az Ebtv.
2. §

(6)bekezdése és a

1. § rendelkezései között nincs ellentmondás; a
2. §

(6)bekezdése alapján ugyanis egyértelmű, ha az egészségügyi szolgáltató az Egészségbiztosítási Alapból kapott összeget nem a finanszírozási szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra használja fel, megtérítési kötelezettsége fennáll. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] [8] [9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felperestől a szerződés teljesítése során nem előleget, nem támogatást kapott. Az általa ténylegesen nyújtott szolgáltatás elvégzését követően annak ellenértékét kapta meg utólag, havi elszámolás alapján. A gazdasági tevékenysége eredményeként befolyt rendes árbevétellel szabadon rendelkezhetett. A kifizetésre a teljesítést követően került sor, fogalmilag kizárt a finanszírozási szerződéstől eltérő felhasználás. Az ettől eltérő jogértelmezés azt eredményezné, hogy a felek közötti magánjogi jogviszonyban sérülne a felek egyenrangúságának polgári jogi alapelve. A felperes csak azt vizsgálhatja, hogy a már kifizetett szolgáltatást az alperes valóban elvégezte-e, de a jogszerűen finanszírozott összeg felhasználásának ellenőrzésére nem jogosult. Az alperes állította, a szerződés alapján a szolgáltatást elvégezte. A felperes mint megrendelő - az alperes által nyújtott szolgáltatással szembeni minőségi, mennyiségi kifogás hiányában - a kifizetett díjat nem követelheti vissza. A jogerős ítélet ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.évi IV.törvény (a továbbiakban: Ptk.) 306. §

(1)bekezdésébe, 318. §

(1)bekezdésébe és

1. §-ába is ütközik. Előadta, hogy az eljárt bíróságok döntése a Ptk.
2. §

(1)bekezdését, 4. §

(1)bekezdését, az Alaptörvény XIII. cikk

1. pontját, az M) Alapvetés
2. cikkét is sérti. Változatlanul kérte az Alkotmánybíróságnál alkotmányjogi panasz eljárás kezdeményezését az Ebtv.
3. és
4. §-ainak alaptörvény ellenességének megállapítása végett. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
5. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek. [11] A peres felek között létrejött szerződés megkötésének időpontjára tekintettel alkalmazandó, a Ptk. 200. §

(1)bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek - jogszabály tiltó rendelkezése hiányában - szabadon határozhatják meg. A Ptk. 226. §

(1)bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy jogszabály a szerződés egyes tartalmi elemeit meghatározhatja. [12] E két jogszabályi rendelkezés alapján vizsgálva a perbeli megállapodást, az azon alapuló jogviszonyt, a Kúria úgy ítélte, alaptalanul állította az alperes, hogy a marasztalását helybenhagyó jogerős ítélet sérti a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályokat. [13] Az alperes felperessel kötött szerződésének bevezető rendelkezései egyértelműen tartalmazzák, a felek megállapodása az Ebtv-ben, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben (a továbbiakban: Eütv.), valamint az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999.(III.3.) Korm. rendeletben foglaltak alkalmazásával jött létre. [14] Mindebből következően az alperes az aláírásával kötelezettséget vállalt arra, hogy az Ebtv. 35. §

(2)bekezdésében írtakat elfogadja, azaz vállalja, hogy az E. Alapból történő finanszírozás keretében a felperes által folyósított összeget csak a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokra fogja felhasználni. A szerződés 7.

1. pontja szerint ahhoz is hozzájárult, hogy a felperes az alperesi szolgáltatás ellenértékeként kifizetett díjnak az egészségügyi szolgáltatások működési kiadásaira felhasználását ellenőrizhesse. A 7.
2. pontban rögzítésre került az is, ha az alperes a díj mikénti felhasználására nézve tett vállalását nem teljesíti, kamatostul visszafizetési kötelezettsége keletkezik. [15] A cél e szerződési feltételek kikötésével nyilvánvalóan az volt, hogy az alperes által vállalt fogászati ellátás az egészségbiztosítás keretei között folyamatosan megvalósulhasson. Az alperes a szerződésből kitűnően tudomásul vette, hogy a szolgáltatás sajátossága, az annak ellentételezéséül kifizetett díj forrása miatt, a díj felhasználásáról csak a felperessel kötött megállapodás, illetve a jogviszonyukra irányadó jogszabályok keretei között rendelkezhet. E díj jogi természetét tekintve nem minősül a Ptk.
3. §-ában szabályozott vállalkozói díjnak. Tűrni köteles a kifizetést követő, utólagos ellenőrzést, figyelemmel a közöttük létrejött szerződés 7.
4. pontjában írt azon rendelkezésekre, miszerint a finanszírozó ellenőrzési jogköre a finanszírozott szolgáltatások valódiságának és indokoltságának ellenőrzésére is kiterjed. Alaptalanul állította ezért, hogy a felperes vele szemben erőfölényt alkalmazott, nem járt el tisztességesen, a vagyoni, illetve a tulajdoni jogait sértette, s mindezt az eljárt bíróságoknak a jogvita eldöntése során észlelniük kellett volna. [16] Alaptalan az az alperesi állítás is, hogy marasztalása a vállalkozói díj megfizetésére, a hibás teljesítés miatti árleszállításra, a szerződésszegéssel okozott kártérítésre vonatkozó jogszabályokba ütközik. A kereset jogalapja ugyanis a fent írtak szerint a perbeli finanszírozási szerződés 7.7 pontja volt. Az arra alapított igény megalapozottsága az elsőfokú bírósági eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel, a becsatolt vizsgálati jegyzőkönyvben írtakkal, az alperes által készített kimutatásokkal, könyvelési adatokkal bizonyítást nyert. Azaz, a szakértő által megállapított tények és az eljárt bíróságok azzal kapcsolatos jogi megítélése helytálló volt. Helyesen határozták meg az alperes vizsgált évben figyelembe veendő bevételeit, az azzal szemben, a felek megállapodása szerint elszámolható kiadási tételeket. A Pp.
5. §

(1)bekezdésében írtak alkalmazásával, a bizonyítási teher helytálló telepítésével és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapították meg, hogy mely kiadások nem álltak összefüggésben az alperes által vállalt egészségügyi szolgáltatással és ezért azokra nem volt ráfordítható a felperes által folyósított díj. [17] Mindezekre tekintettel, a Kúriának alkotmányossági aggályai nem merültek fel a jogvita során alkalmazandó jogszabályok tekintetében. Az alkotmánybíróság megkeresését nem tartotta szükségesnek. Az anyagi és eljárásjogi jogszabálysértés nélkül hozott jogerős ítéletet ezért a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [18] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 270. §

(1)bekezdés szerint irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Ennek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdései alapján határozta meg az általános forgalmi adó összegével növelten. Az alperes a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. [19] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
2. december
3. Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Farkas Attila sk. bíró