Kf.27216/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(3)bekezdését és 5/C.§-ának

(2)bekezdését. Ezért a 174/2007. (I.24.) számú határozatával az Rttv. 112.§-ának e/ pontjára figyelemmel, a 135.§

(1)bekezdése alapján, részletesen közölt indok szerint, 1.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot és jogsértés hiányában annak hatályon kívül helyezését, illetőleg a bírság mérséklését kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta a határozati indokokra hivatkozva. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Értékelése szerint a promiszkuitás olyan jellegű propagálása, mint a műsorszámban, figyelemmel arra is, hogy veszélyeire a műsorszám nem kellő módon és mértékben hívta fel a figyelmet, károsan befolyásolhatja a 12-16 éves korosztály életvitelét. A műsorszám vígjátéki besorolása a klasszifikáció szempontjából közömbös. Kifejtette továbbá, hogy az emberi civilizáció történetében bizonyos modellek mintegy örökérvényűek, ilyenek a többi között a férfi női kapcsolat, a családalapítás, illetve az emberi élet reprodukáláshoz fűződő érdek is. A bírság mértékére vonatkozóan megállapította, hogy ebben a vonatkozásban az alperes jogszerűen járt el, az alkalmazott mértéket részletesen indokolta. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a kereseti kérelem szerinti megváltoztatását kérte. A műsorszám besorolása tekintetében előadta, hogy az erősen vágott verziója az eredeti műnek. Maga az alperes is ezzel a sorozattal példálódzott egy szakmai vitaanyagban, amikor a műsorszámok átsorolásának lehetőségéről volt szó. Az alperes egyébként a vágatlan verziót értékelte. Az elsőfokú bíróság által tételesen kifogásolt obszcénnak tekintett mondatok 21 óra után kerültek adása: III. kategóriába sorolás esetén is ekkor hangzottak volna el. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem műfaj szerint, hanem a műsorszám lényegi tartalma alapján elemezte a filmet. Ezzel figyelmen kívül hagyta a vígjátéki jelleget, holott annak éppen nem feladata az elsőfokú bíróság által megjelölt örökérvényű értékek közvetítése. A bírság mértékét továbbra is elfogadhatatlannak tartotta, mivel annak legmagasabb szinten történő megállapítása azt bizonyítja, az alperes nem mérlegelt. Egyébként nem is követte az Rttv. 135.§-ának

(1)bekezdése szerinti eljárást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében nem vette figyelembe az alperesi határozat végrehajtását érintő előadásokat. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a műsorszám vágott verzióját értékelte, és az közvetített összességében tévesen értelmezhető üzenetet a 16 éven aluliak számára. A bírság kiszabása is jogszerűen történt. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 252.§-a

(2)bekezdését és

(3)bekezdését alkalmazva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait nem sértette meg, és a Pp. 253.§-ának

(2)bekezdése szerinti esetleges megváltoztatáshoz szükséges adatok rendelkezésre állnak, ezért a felperes fellebbezését érdemben bírálta el. Az Rttv. 5/B.§-ának

(3)bekezdése szerint azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Az Rttv. 5/C.§-ának

(2)bekezdése értelmében a III. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Az Rttv. 2.§-ának 28/ pontja alapján e törvény alkalmazásában a műsorszám: hang vagy kép, illetve ezek összekapcsolódó - zárt egységet alkotó, vagy önálló részekből zárt egységbe szerkesztett - együttese, amelyet az együttes egészét egyedileg megjelölő főcím, szükség szerint további megkülönböztető jelzés, illetőleg a befejeződést jelző közlés határol. A műsorszolgáltatási perekben alapvető bizonyítási eszköz a műsorszámot tartalmazó VHS kazetta. Ennek megtekintése alapján megállapítható, hogy az alperes a VHS kazettán rögzített azon verziót értékelte, amikor maga a felperes sugározta a műsorszámot, főcímében „Light" megjelöléssel. Amennyiben ez a műsorszám - a főcím ellenére - esetlegesen nem azonos a tényleges light verzióval, úgy az a felperes terhén maradó, a műsorszolgáltatás körében megvalósult mulasztás. Az alperesnek a ténylegesen sugárzott műsorszámot kellett vizsgálni: ezért volt megalapozatlan a felperesnek az elsőfokú bíróság előtt tett, a vágatlan verzió becsatolására és vizsgálatára vonatkozó bizonyítási indítványa. Kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az alperesi határozat tárgya nem a sorozat, hanem annak csak egyetlen,

1. október 16-án sugárzott epizódja volt. Ennek következtében nem releváns a teljes sorozat mondanivalója, és az alperes sem róhatja a felperes terhére a „sorozat egészé"-t (alperesi határozat
2. oldal
3. bekezdés). A sorozatok esetében több alkalommal előfordulhat, hogy a II. kategóriába tartozó műsorszám egy-egy epizódja is túllépi a korhatárt, és fordítva: III. kategóriájú sorozat egy-egy rész sikeredhet light-osabbra. Az Rttv. fiatalkorúak védelmére vonatkozó szabályait mindig az adott, Rttv. 2.§-ának 28/ pontja szerinti műsorszámra kell alkalmazni. A műsorszám egyedi értékelési követelménye folytán az alperes szakmai vitaanyagának megjegyzései nincsenek ellentétben az alperesi határozattal. Ismételten a műsorszám fogalmára tekintettel állapítható meg, hogy a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok nem adnak teret a műfaji jellemzők értékelésére, a tartalmi jellemzőket kell vizsgálni. Az alperesi határozat indokolása megfelelőn emelte ki, hogy a műsorszám sugalmazása szerint a szexualitáshoz nem szükségesek az érzelmek: a konkrét epizód az egyik női és egyik férfi szereplő esetében magas partnerszámot közölt, a másik női főszereplő pedig értetlenkedett az azonnali testi kapcsolat elmaradása miatt. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott promiszkuitás a Fővárosi Ítélőtábla értékelése szerint is társadalmilag káros üzenet a 12-16 éves korosztály számára. Az alperesi határozat az érzelem nélküli, pusztán fizikai kielégülésre hajtó, megfelelő ellenpontozás nélküli gyakori párváltogatást bemutató műsor klasszifikációját rótta a felperes terhére. Ehhez képest az elsőfokú bíróságnak az örök érvényűségre, a családalapításra és az emberi élet reprodukáláshoz fűződő érdekre való hivatkozása túlterjeszkedik az alperesi határozaton. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte az elsőfokú ítélet indokolása
4. oldal
5. bekezdését. A felperesi fellebbezésnek az obszcénnak tekintett mondatok sugárzási időpontjára vonatkozó előadásával szemben megállapítható, hogy az Rttv. 5/C.§-ának

(2)bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz: nem a „műsorszám kifogásolt részét", hanem magát a „műsorszámot" kell 21.00 és 05.00 óra között közzétenni. A felperes azonban már 20 óra 42 perckor megkezdte a sugárzást. Az Rttv. 112.§-a

(1)bekezdésének e/ pontja szerint, ha a műsorszolgáltató az e törvényben, előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, a Testület a közszolgálati műsorszolgáltatóval, a bejelentés alapján műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatóval szemben, illetve a Panaszbizottság kezdeményezésére bírságot szab ki a 135. § szerinti összeghatárok között. Az Rttv. 135.§-ának

(1)bekezdése értelmében a jogosulatlanul végzett műsorszolgáltatás, illetve az e törvényben előírt bejelentés nélkül vagy attól eltérő módon végzett műsorelosztás és műsorszétosztás esetén a felelőssel szemben a Testület a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő, vagy ha ez nem állapítható meg, tízezer forinttól egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki, melyet az Alapba kell befizetni. Az alperes a bírság mértékének meghatározásánál mérlegelési jogkörben járt el. Határozatának indokolása a határozat számok és az alkalmazott összegek megjelölésével részletesen felsorolta a

1. évben bírsággal szankcionált, kiskorúak védelmére vonatkozó szabályokat megsértő felperesi műsorszolgáltatásokat és műsorelőzetes közléseket: a különböző határozatok 300.000 és 1.000.000 forint közötti bírság megfizetésére kötelezték a felperest. Az alperes kitért arra is, hogy a felperes a korábbi súlyos szankciók ellenére ismételten elköveti a törvénysértést, ezért tekintette szükségesnek a maximális bírság kiszabását. A felperesi fellebbezésben foglaltakkal szemben megállapítható tehát, hogy az alperes mérlegelt, és a megalapozott mérlegelési jogkörben hozott döntéshez szükséges indokolási kötelezettségének is eleget tett. A felperes mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság előtt hivatkozott arra, hogy az alperesnek fel kellett volna tárnia a jogosulatlanul elért bevételt. Kétségtelen, hogy az alperesi határozat erre vonatkozó indokot nem tartalmaz. Figyelemmel azonban arra, hogy az alperes az elsőfokú bíróság előtt már előadta, hogy megítélése szerint a jogosulatlanul elért bevétel nem volt megállapítható, és ezzel szemben a felperes bizonyítást nem ajánlott fel, a Fővárosi Ítélőtábla értékelése szerint az alperes ezen eljárási szabálysértése az ügy érdemére nem hatott ki, ez okból nem volt lehetőség a határozat hatályon kívül helyezésére. Ugyanígy, a bizonyítási indítvány elmaradása, vagy a jogosulatlanul elért bevételre vonatkozó felperesi adatközlés hiánya miatt nem tekintette megalapozottnak a fellebbezési hivatkozást a Fővárosi Ítélőtábla. A felperes fellebbezésének az alperesi határozat végrehajtását érintő előadása kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla felhívja a felperes figyelmét, hogy ezen kérelmet nem ítélettel, hanem végzéssel kellett elbírálni. Erre az elsőfokú bíróság előtt
2. sorszám alatt került sor, amely kérelmet elutasító végzést a felperes fellebbezése nyomán eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kpkf.50.613/2007/
3. számú végzésével helybenhagyott. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§ának

(2)bekezdése alapján, az indokolás fentiek szerinti részben mellőzésével és pontosításával, helybenhagyta. Az alperes megillető perköltségről a Pp. 78.§-ának

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett a Fővárosi Ítélőtábla, míg az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI.26.) IM. számú rend. 13.§-ának

(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. Budapest,

1. évi június hó
2. napján Dr. Rothermel Erika s.k. tanácselnök, Dr. Losonczy Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Huszárné dr. Oláh Éva s.k. előadó bíró,