Pf.20721/2020/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontja alapján rendelje el a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Hatósági Főosztálya által, a ingatlan adata nyilvántartott, természetben ingatlan címe szám alatti ingatlan vonatkozásában a közjegyző neve közjegyző által közjegyzői okirat száma számon,

1. március
2. napján kelt közokiratba foglalt szerződés alapján az alperes javára 47.000.000 forint tőke és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjog törlését az ingatlan-nyilvántartásból, és érvénytelenség címén rendelje el az eredeti állapot helyreállítását. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló közjegyzői okirat akarati hiba miatt érvénytelen, mivel nem a közjegyzői okiratban feltüntetettek szerinti akarattal jelent meg a közjegyző előtt, a közjegyző nem olvasta fel az okiratot és a felperes abból nem kapott példányt. A felperes nem tartozott az alperesnek. Másodlagosan jóerkölcsbe ütközés címén kérte az érvénytelenség megállapítását. Harmadlagosan azt állította, hogy a közjegyzői okirat alaki hiba miatt érvénytelen a Közjegyzőkről szóló
3. évi XLI. törvény (Kjtv.)
4. §

(2)bekezdése szerint, mivel nem megfelelően van feltüntetve az okiraton a dátum. Hivatkozott arra, hogy a Kjtv.

1. §-a szerint ennek hiánya végzéssel nem javítható, csak kiegészítés által, viszont a közjegyző nem így járt el, így a dátum hiánya a közjegyzői okiratot alaki hiba miatt jogszabályba ütközővé teszi, ezért az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésének van helye. [2] Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Állította, hogy a támadott közokirat a szerződő felek akaratát tükrözi. Jelentőséget tulajdonított azon ellentmondásnak, hogy a felperes korábban büntetőfeljelentéssel élt az alperessel szemben arra való hivatkozással, hogy a törölni kért jelzálogjog-bejegyzést kényszer és fenyegetés hatása alatt írta alá, a nyomozást azonban a hatóság megszüntette, mivel nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. Kifejtette, hogy a Kjtv.
2. §

(1)bekezdésének megfelelően járt el a közjegyző az okirat tartalmának ismertetésekor. Hangsúlyozta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 200. §

(2)bekezdése értelmében sem a jogügylet, sem a szolgáltatás, sem a felek által közösen elérni kívánt cél nem volt tiltott, így a felperesnek a jóerkölcsbe ütközésre való hivatkozása megalapozatlan. Állította, hogy a Kjtv.-nek megfelelően történt az okirat kijavítása, ezért vitatta, hogy a közjegyző jogszabálysértően járt volna el a dátum kijavítását illetően. A közokirat tehát alaki hibában nem szenved, így érvényes és hatályos. [3] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 800.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 1.500.000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [4] Határozatának tényállásában megállapította, hogy a felek üzleti kapcsolatuk alapján évek óta ismerik egymást.

1. március 08-án közejgyző neve közjegyző kikérőt adott a házi őrizetben lévő felperes számára
2. március
3. napján 11 óra és 16 óra közötti időtartamra annak érdekében, hogy a felperes a közjegyző előtt meg tudjon jelenni a közjegyzői okirat felvétele céljából.
4. március
5. napján a felperes mint adós/zálogkötelezett és az alperes mint hitelező/zálogjogosult a közjegyző előtt aláírták a „Közjegyzői okirat" megnevezésű, közjegyzői okirat száma számú okiratot, amely szerint a felperes kijelentette, hogy az alperes összesen 47.000.000 forint kölcsönt adott a számára, amit nem fizetett vissza. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsön összegét legkésőbb
6. év március hónap
7. napjáig visszafizeti. A szerződő felek továbbá jelzálogjogot alapítottak következő zálogjogi ranghelyre a fenti kölcsönszerződés biztosítékaként az alperes javára a ingatlan adata 1/1 tulajdoni hányadára. A közjegyzői okirat eredeti példányán a keltezésénél csak az okirat keltének helyét tüntette fel a közjegyző, a dátum teljes egészében hiányzik. A keltezés hiányát a közjegyző közejgyzői okirat száma 2 számú kijavító végzéssel kijavította a Kjtv.
8. §

(3)bekezdése alapján. Az alperes javára a felperes ingatlan 1 ingatlanára 47.000.000 forint tőke és járulékai erejéig a jelzálogjogot az Érdi Járási Hivatal Járási Földhivatala

1. június
2. napján a határozat száma számú határozatával bejegyezte. A bejegyző határozatot egyik peres fél, mint ügyfél sem fellebbezte meg. A földhivatalba a közjegyzői okirat egy olyan hiteles kiadmányát nyújtotta be a közjegyző, amelyen a közokirat kelte nem, csupán a hitelesítés dátuma került feltüntetésre. A felperes büntetőfeljelentést tett az alperes ellen a fenti jelzálogjognak az ingatlan 1 ingatlanára történő bejegyeztetése miatt, mivel állítása szerint a perbeli jelzálogjogot alapító okiratot kényszer és fenyegetés hatására írta alá. A nyomozóhatóság azonban a nyomozást a 13030/1818/2016.bü. számú határozatával megszüntette, mivel úgy ítélte meg, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. [5] Az elsőfokú bíróság határozatának jogi indokolásában utalt az Inytv.
3. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakra. Megállapította, hogy a perbeli jogvitára az új Ptké. 49. §

(1)és 50. §

(1)bekezdés alapján a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, mert a jelzálogjogot alapító szerződés annak hatálya alatt jött létre. [6] Tévesnek tartotta a felperes azon jogi álláspontját, hogy ugyan érvénytelenségre hivatkozással kérte az alperes javára a saját ingatlanára bejegyzett jelzálogjog törlését, azonban nem az alapul fekvő ügylet, hanem a bejegyzés alapjául szolgáló közjegyzői okirat érvénytelenségére hivatkozással. Utalt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. §-ának

(1)bekezdésében foglaltakra és rögzítette, hogy a keresetet megalapozottá tevő érvénytelenséget a felperesnek kellett bizonyítania, amelynek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet tekintetében kell fennállnia, a felperes azonban ilyen érvénytelenséget nem bizonyított, arra is figyelemmel, hogy sem a közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat, sem a jelzálogszerződés érvénytelenségére nem hivatkozott. [7] Hangsúlyozta, hogy az az akarati hiba, miszerint a felperesnek nem állt szándékában a közjegyzői okiratban foglalt tartalmú jelzálogszerződés megkötése, nem a szerződés érvénytelenségét, hanem annak létre nem jöttét eredményezi, hiszen a felperes állításai arra irányultak, hogy nem volt szerződési szándéka az alperes javára jelzálogjogot alapítani, ilyen tartalmú jelzálogszerződést megkötni, sem az alperes felé fennálló 47.000.000 forintos tartozást elismerni. A jogügyletek létre nem jöttét a felperesnek kellett volna bizonyítania, amely kötelezettségének nem tett eleget. A felperes által előterjesztett indítványok alapján lefolytatott széles körű bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékok a felperes akarathiányát nem bizonyították. Kifejtette, hogy a bizonyítékok ugyan alkalmasak arra, hogy kétségessé tegyék a közjegyzői okirat tartalmát, azonban a közjegyzői okirat a régi Pp. 195. §

(1)bekezdése alapján nem csak a jognyilatkozat megtételét, helyét, idejét, hanem annak tartalmát is teljes bizonyító erővel bizonyítja, és a felperes által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok nem rendelkeztek elegendő bizonyító erővel annak megállapításához, hogy a felperes a közjegyző előtt a tartozáselismerő nyilatkozatot nem tette meg, valamint, hogy a közjegyző előtt a jelzálogszerződés a rögzített tartalommal nem jött létre. Még úgy sem, hogy a közjegyzői okirat alaki hibában szenved, mert azt bár jogszabálysértően de jogerősen kijavította közjegyző. A csatolt okirattervezetek bizonyító erejét is mérlegelte, azonban jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes a közjegyzői okiratot aláírta. Hangsúlyozta, hogy a perbeli közjegyzői okirat valóban alaki hibában szenved, azonban nem volt vitás, hogy a felek azon adott időpontban megjelentek a közjegyző előtt, amely dátummal utólag kiegészítették a közjegyzői okiratot jogerősen. Ekörben mérlegelte az alperes azon nyilatkozatát, hogy a ingatlan 2 pincehelységet nem a felperestől vásárolta, a felperesnek nem tartozik, továbbá a felperes a büntető feljelentésében kényszerre és fenyegetésre hivatkozott, amely eltért a polgári perben tett nyilatkozatától. [8] A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában kifejtette, hogy a felperes a bejegyzés alapjául szolgáló szerződést nem a közjegyzővel kötötte, az egyoldalú nyilatkozatot nem az eljárt közjegyző vonatkozásában tette meg, ezért a közjegyzői okirat keletkezésének visszásságai semmilyen körülmények között nem eredményezhetik az alapul szolgáló jogügylet jó erkölcsbe ütközését. [9] A harmadlagos kereseti kérelem kapcsán utalt az Inytv. 32. §

(3)bekezdésére, továbbá a Kjtv.

1. § a) pontjára és a
2. §

(1)és

(3)bekezdésére. Megállapította, hogy az ingatlanügyi hatóság a perbeli jelzálogjog-bejegyzést a közjegyzői okirat dátumot nem tartalmazó hiteles kiadmánya alapján tette meg. A hatóság számára nem állt rendelkezésre olyan közjegyzői okirat, amely tartalmazta volna a közjegyzői eljárás évét, hónapját és napját, ezáltal a bejegyzés alapjául szolgáló okirat nem tekinthető közokiratnak a 131. §

(1)bekezdése alapján, mivel azt a

1. § megsértésével készítette a közjegyző. Mindezeket azonban az ingatlanügyi hatósági eljárásban kell figyelembe venni. Rögzítette, hogy a felperes nem arra alapította a harmadlagos kereseti kérelmét, hogy a közokiratnak nem minősülő okirat alapján került sor a jog bejegyzésére, hanem azzal érvelt, hogy a jogügyletet magában foglaló közjegyzői okirat érvénytelen, ezért a bejegyzés törlésének van helye. Rámutatott arra, hogy a bejegyzés törlésének csupán az alapul fekvő polgári vagy egyéb jogügylet anyagi jogi értelemben vett érvénytelensége esetén van helye, és nem az ingatlanügyi hatóság eljárásában elkövetett hiba okán, ezért a felperes harmadlagos kereseti kérelme is megalapozatlan. Hangsúlyozta, hogy a közjegyzői okirat perbeli hiányossága nem érvénytelenséghez, hanem a közokirati jelleg elvesztéséhez vezet, amit a bejegyzésre irányuló közigazgatási eljárásban kell a hatóságnak figyelembe vennie. [10] A pervesztes felperest a régi Pp.
2. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a perköltség megfizetésére. Az alperes ügyvédi munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)b) pontja szerint állapította meg, amelyet a kifejtett ügyvédi tevékenységhez igazítva a

(6)bekezdésnek megfelelően mérsékelt 800.000 forintra. Megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illetéket a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a értelmében az állam viseli. [11] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a keresetnek való helyt adást, másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását az alperes másodfokú perköltségben való marasztalása mellett. [12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság teljes mértékben félreértelmezte a felperes keresetét. Ugyanis az egyértelműen az eredeti állapot helyreállítására irányul érvénytelenség jogcímén, és a jelzálogjog-bejegyzés érvénytelenségének okaként eredetileg kettő, majd az eredeti közjegyzői okirat ismeretében három okot jelölt meg az Inytv.
3. §

(1)bekezdése

1. a)pontjára alapítottan. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül és jogszabályellenesen választja szét a közjegyzői okiratot annak tartalmától, ugyanis maga a közjegyzői okirat az alapul fekvő jogügylet és a jogviszonyt keletkeztető szerződés. A kereseti kérelem - az ingatlan-nyilvántartási törlési igény érvényesítése szükségképpen magában foglalja az annak alapjául szolgáló jogügylet fennállása vagy fenn nem állása kérdésében való állásfoglalás iránti kérelmet is. E körben utalt a Kúria BH.2017. 405. számon közzétett eseti döntésére. [13] Álláspontja szerint megalapozza a semmisség bíróság általi hivatalbóli észlelését, ha egy közjegyzői okiratról az eljárás során megállapítást nyer, hogy alaki hiányosságban szenved. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a perbeli közokirat nem felel meg Kjtv. 129. §
2. a)pontjában előírt alaki feltételeknek, elismerte, hogy a közokirat jogszabályba ütközik, azonban elmulasztotta megállapítani annak semmisségét. Hangsúlyozta, hogy a közjegyzői okirat alaki hiányossága miatt nem csak közokirat jellegét veszítette el, hanem érvénytelen, ezért joghatás kiváltására alkalmatlan. [14] Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felperes a közjegyzői okirat tartalmával ellentétes tartalmú magánokiratot mutatott fel, és az alperes - állításával ellentétben - a kölcsön összegének felperes részére történő átadását nem bizonyította azzal együtt, hogy felperes folyamatosan és következetesen nyilatkozta, hogy nem tartozik alperesnek és ezt okirati bizonyítékokkal és tanúvallomásokkal támasztotta alá. [15] Utalt a Kúria ingatlan-nyilvántartási joggyakorlatelemző csoport összefoglaló véleményére és az LB.Pfv.VI. 20.505/2011. számú határozatában foglaltakra, és hangsúlyozta, hogy a közjegyzői okirat alaki hibája megalapozza a keresetét. [16] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével állapította meg a tényállást és abból téves következtetésre jutott. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felek 2012. év végén ismerték meg egymást, amelyet a felperes tanúi is alátámasztottak, a tényállás azonban azt nem így tartalmazza. Mellőzi a tényállás azt releváns tényt is, hogy a közjegyző a földhivatalnak nem küldte meg a kijavító végzést. Hangsúlyozta, hogy a dátum hiánya nem kijavítást, hanem kiegészítést igényel a Kjtv. rendelkezései szerint. Rámutatott arra, hogy amennyiben a földhivatal megkapja a közjegyző kijavító végzését, a bejegyzés meg sem történik. Mellőzi a tényállás azt is, hogy a felperes -amint a jelzálogjog bejegyzéséről tudomást szerzettazonnal tiltakozott, ami a keresetben kifejtettek szerint az alperesből agresszív magatartást váltott ki. Nem rögzítette az elsőfokú bíróság a tényállásban azt a tényt, hogy a felperes pótmagánvádas eljárást indított, amelynek során a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság büntető eljárás ügyszáma számú végzésében megállapította, hogy nem fenyegetés, megtévesztés, tévedés miatt van büntetőjogi felelősségre vonásnak helye, hanem csalás miatt, mivel a pótmagánvádban szereplő büntetőjogi tényállás csalárd magatartásra irányul. A pótmagánvádas eljárás még folyamatban van. Sérelmezte, hogy a tényállás indokolás nélkül és ok-okozati összefüggés megjelölése nélkül rögzít olyan elemeket, amelyek vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem adta annak indokát, hogy milyen relevanciával bírnak, és az ítéletet miként alapozzák meg. [17] Az akarathiány körében utalt a közjegyző-helyettes tanúvallomásának ellentmondásosságára a közjegyzői okirat felolvasása tárgyában. E körben hangsúlyozta azon köztudomású tényt, hogy éppen a közjegyzői okiratokkal szembeni társadalmi elvárás, a közbizalom hiánya generálta a Kjtv. azon szabályát, miszerint a felolvasás tényének rögzítése már nem elegendő alaki érvényességi kellék, rögzíteni szükséges a felolvasás kezdés- és végidőpontját óra/perc pontossággal. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapítottak több esetben iratellenesek. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlenül és jogszabályellenesen tulajdonított bizonyító erőt a közjegyzői okirat tartalmának, hiszen az elsőfokú bíróság maga is elismeri, hogy a közokirat tartalmát a felperesi bizonyítékok kétségessé teszik. Hangsúlyozta, hogy az eljárás során az alperes sem vitatta a felperesi tanúk állításait miszerint tartozik nekik a befektetői összeggel és azt sem vitatta, hogy a megfizetés biztosítékául jelzálogjogot engedett a ingatlan 2 ingatlanra. Az alperes sem állította, hogy a közjegyző felolvasta a közjegyzői okiratot. Mindemellett nem tudta igazolni többszöri bírói felhívásra, hogy valóban adott volna a felperesnek 47.000.000 forint kölcsönt. Álláspontja szerint minden bizonyíték azon állítását támasztja alá, hogy az akarata nem az aláírt közjegyzői okiratra irányult, ezért okszerűtlen az a következtetés, hogy ugyan a közokirat tartalma kétséges a bizonyítékok alapján, de a bizonyítékok nem számítanak kellő súllyal, mert a közokirat nemcsak a dátumot, hanem a tartalmat is bizonyítja. Az elsőfokú eljárás során felhozott bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a felperes akarata a javára szóló 47.000.000 forint összegű jelzálogszerződés megkötésére, és nem az ingatlan 1, hanem a ingatlan 2 ingatlanra irányult, ezzel ellenkező bizonyíték nem került elő. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság okszerűtlenül és jogszabályellenesen tulajdonított a semmis közjegyzői okiratnak bizonyító erőt. Utalt a Kjtv. 116. §

(2)bekezdésében foglaltakra és sérelmezte, hogy a közjegyző kijavító végzést hozott, holott a jogszabályból nyilvánvaló, hogy a fel nem tüntetett dátum kiegészítést igényel. Álláspontja szerint a kijavító végzés nem teheti az eredetileg jogszabálysértő közjegyzői okiratot érvényessé. [18] Megítélése szerint a jóerkölcsbe ütközés kérdéskörében az elsőfokú bíróság szintén okszerűtlenül és jogszabályellenesen jutott téves következtetésre, mivel bizonyította, hogy a közjegyzői okiratot nem olvasták fel, ugyanis a közjegyző-helyettes tanúvallomása alapján ez időben lehetetlen volt, ezért az elsőfokú bíróság az ellentmondásoktól hemzsegő közjegyzői nyilatkozatokból éppen a felolvasás tényének valóságát kétely nélkül nem veheti figyelembe. Kifejtette, hogy az alperes csalárd magatartásának tényét a közjegyzői okirat keletkezésének körülményei, a közjegyző és a közjegyzőhelyettes nyilatkozatainak ellentmondása egyértelműen alátámasztja, a közjegyzői közreműködés nem csupán gondatlan eljárást, hanem jogszabályba ütköző eljárást foglal magába. Hangsúlyozta, hogy a közjegyzőnek a jogszabályokat fokozott figyelemmel kell betartania, különösen a közjegyző intézményébe vetett közbizalmi jelleg miatt, ennek elmaradása a társadalmi megítélés szerint is elfogadhatatlan és tisztességtelen, a jogszabályellenes közjegyzői eljárás már önmagában megalapozhatja a jóerkölcsbe ütközést. [19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a régi Pp. 221. §

(1)bekezdésben rögzített indokolási kötelezettségét, ugyanis nem adott számot a felek által felhozott tanúvallomások mérlegeléséről, illetőleg azok elvetéséről, továbbá figyelmen kívül hagyta a közjegyző és közjegyző-helyettes egymásnak és a tényeknek is ellentmondó nyilatkozatait. Hangsúlyozta, hogy a közvetlenség elve is sérült, mivel a tárgyalás berekesztése előtt néhány héttel bírói tanácsváltozás történt, és az eljárás során a felek, a tanúk magatartása, viselkedése, határozottsága, bizonytalansága a tárgyalási jegyzőkönyvekben nem került rögzítésre. [20] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogi érvelése helytálló abban, hogy a törlési keresetnek két esetben van helye: az első esetben a bejegyzés a tartalmának megfelelő anyagi jogváltozást valamely okból - jellemzően a jogcím fogyatékossága miatt - nem eredményezhette, az már a keletkezésének időpontjában sem felelt meg az anyagi jogi jogállásnak; a másik esetben a törlés a bejegyzett jog megszűnésén alapszik. Hangsúlyozta, hogy téves a felperesnek a bejegyzés alapjául szolgáló közjegyzői okirat érvénytelenségére való hivatkozása, az érvénytelenségnek a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet tekintetében kell fennállnia, amelyet a felperes a perben nem bizonyított. [21] A felperes fellebbezése nem megalapozott. [22] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetésével Fővárosi Ítélőtábla egyetért az alább kifejtett kiegészítéssel. [23] A felperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelensége iránt terjesztett elő kereseti kérelmet az Inytv. 62. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)pontja alapján három érvénytelenségi okra való hivatkozással. Helytállóan hivatkozik a felperes fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul jutott arra a következtetésre a bejegyzés törlésére irányuló valamennyi kereset vonatkozásában, hogy az érvénytelenségnek az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet tekintetében kell fennállnia, a felperes azonban csak a közjegyzői okirat érvénytelenségére hivatkozott. A régi Pp. 3. §

(2)bekezdésének megfelelően tartalma szerint elbírálva a keresetet, vizsgálandó a felperesnek az akarathiányra való hivatkozása körében a szerződés létre nem jötte is. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a felperes keresetében, továbbá a

1. január
2. napján tartott tárgyaláson (36.P.20.937/2018/
3. tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal) következetesen hivatkozott a felek közötti szerződés létre nem jöttére, amely hivatkozás megalapozhatja a bejegyzés érvénytelenségére alapított törlési keresetet (LB.Pfv.E.20.392/2006/4.). Ugyanakkor a felperes az ügyleti érvénytelenséget eredményező szerződési akarat hibájára, mint érvénytelenségi okra kifejezetten nem hivatkozott, erre vonatkozó jogalapot nem jelölt meg. [24] Álláspontja ellenére azonban az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet létre nem jöttét, amelynek körében a bizonyítékokat a régi Pp.
5. §-ának megfelelően összességében és okszerűen mérlegelte, és ekörben indokolási kötelezettségének is eleget tett, ezért a felperesnek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelme nem foghat helyt. A felek megállapodását rögzítő közjegyzői okirat keltezésének hiánya azt eredményezi, hogy a Kjtv.
6. §

(1)bekezdésének értelmében elveszti közokirat jellegét, ennek megfelelően a régi Pp. 195. §

(1)bekezdésében rögzített bizonyító erejét is, ezért az a felek megállapodását rögzítő, mindkét fél által aláírt egyszerű okiratként a régi Pp.

1. §-ának megfelelően mérlegelendő a bizonyítás összes adatainak figyelembevételével. Ekörben annak van jelentősége - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is hivatkozott -, hogy a felperes az okiratot aláírta, továbbá a közjegyző tanúvallomása (36.P.20.937/2018/
2. számú jegyzőkönyv
3. oldal) alapján egyértelműen megállapítható a felperes szerződéses akarata. Ennélfogva a felperesnek a szerződés létre nem jötte okán megállapítható bejegyzés érvénytelenségére irányuló keresete nem megalapozott a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. [25] A felperesnek a bejegyzés érvénytelensége körében a jóerkölcsbe ütközésre alapított keresete tárgyában az elsőfokú bíróság által kifejtetteket osztja a Fővárosi Ítélőtábla azon pontosítás mellett, hogy a jóerkölcsbe ütközés nyilvánvalóan csak az ügyleti érvénytelenség körében értelmezhető. Rögzíti továbbá, hogy a jóerkölcsbe ütköző szerződés a szerződéssel célzott joghatás hibájából eredően eredményezi az érvénytelenséget. Jóerkölcsbe ütközőnek az a szerződés minősül, amelyet jogszabály nem tilt, az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti (EBH2005.1234.) Önmagában tehát a jóerkölcsbe ütközés körében a szerződéskötés körülményei nem bírnak relevanciával, amennyiben nem állapítható meg a szerződéssel elérni kívánt cél hibája. Ezt pedig nyilvánvalóan nem bizonyította a rendelkezésre álló adatok alapján a felperes. [26] A közjegyzői okirat alaki hibájából eredő érvénytelenséggel összefüggésben nem vitásan megállapítható, hogy a közjegyzői okirat nem tartalmazott dátumot, ebből kiindulva a felperes annak alaki érvénytelenségére, egyben jogszabályba ütköző voltára is hivatkozott. Az alaki érvénytelenség esetére a régi Ptk.
4. §

(1)bekezdése rendelkezik akként, hogy a jogszabályban előírt alakiság megsértése a szerződés semmiségét eredményezi. Jelen esetben azonban a jogszabály csak más dolgot terhelő jelzálogjog alapítására vonatkozóan írja elő a közjegyzői okiratba foglalás követelményét (régi Ptk. 262. §

(2)bekezdés), az ingatlant terhelő jelzálogszerződésekre azonban ez nem vonatkozik, ezért az alaki érvénytelenség körében a közjegyzői okirat keltezése hiányának nincs relevanciája. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az ingatlan tulajdonjogát átruházó szerződés esetében sem érvényességi kellék az alakiság szempontjából az okirat keltezésének feltüntetése (XXV. számú PED). A felperesnek a közokirat keltezésének hiányára való hivatkozása a Kjtv. 115. § és 116. § megjelölésével valójában a közokirat jogszabályba ütköző voltán alapuló érvénytelenség megállapítására irányul (régi Ptk. 200. §

(2)bekezdés). Ezzel összefüggésben rögzíthető, hogy a felek kinyilvánított akaratáról kiállított okirat - jelen esetben a közjegyzői irat - a szerződés írásbeli alakja. A régi Ptk. 200. §

(2)bekezdése értelmében a szerződés lehet semmis, az okirat nem. Az okiratokhoz fűződő joghatás maga a bizonyító erő, amely a konkrét okirat fajtájától függően lehet különböző, de attól független, hogy érvényes-e az a megállapodás, amelyről az okiratot kiállították (BH2020.297.) Ebből kiindulva megállapítható, hogy a perbeli közjegyzői okirat - mivel keltezése hiányzik - nem felel meg a Kjtv. 129. § a) pontjában foglaltaknak, azonban a jogszabály megsértése nem eredményezi az okirat érvénytelenségét. A Kjtv. 131. §

(1)bekezdése a jogszabálysértő közokirathoz más jogkövetkezményt fűz: a közjegyzői okirat nem tekinthető közokiratnak, azaz elveszti a régi Pp. 195. §

(1)bekezdésében rögzített bizonyító erejét. [27] Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy az Inytv. 62. §

(1)bekezdésére alapított bejegyzés érvénytelensége iránti törlési kereseten belül az érvénytelenség akként értelmezhető, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelensége nem azonos a régi Ptk. kötelmi jogi szabályainál említett érvénytelenséggel: a bejegyzés érvénytelensége akkor állapítható meg, ha a bejegyzett jog szerzésének alapjául szolgáló jogcím olyan hibában vagy hiányosságban szenved, amely miatt a jog bejegyzése sérelmessé válik. (Kúria: Az ingatlan-nyilvántartási joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye, 79. oldal). Az EBH2020.K.1. alatt megjelent kúriai döntés értelmében az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre, feljegyzésre irányuló kérelem az okiratnak az iktatáskor fennálló tartalma alapján bírálható el. {Inytv. 5. §

(1)-

(2)bek., 6. §

(1)bek., 7. §

(1)bek.,

1. §,
2. § (3.a) bek.,
3. §

(3)bek., 44. §

(1)bek., 51. §

(1)bek.} Erre tekintettel a jelen esetben is csak ez az okirat vizsgálható és nem a közjegyző által kijavított. A bejegyzett jog szerzésének alapjául szolgáló jogcím hibáját meg kell különböztetni a bejegyzés alaki hiányaitól. Ugyanis a közjegyzői okirat meghatározott alaki kellékeinek (dátum) hiánya az ingatlanügyi hatósági eljárásban vizsgálandó az Inytv. 32. § és 39 §

(3)bekezdésének megfelelően. A bejegyezhetőséghez szükséges alaki kellékek a bejegyzett jog szerzésének alapjául szolgáló jogcímet nem érintik, a jogcím hiányosságát nem alapozzák meg. Amennyiben az ingatlanügyi hatóság elé terjesztett bejegyzés alapjául szolgáló irat nem felel meg az Inytv.-ben foglaltaknak, az ingatlanügyi hatóság a bejegyzési kérelmet az Inytv 39. §

(3)bekezdés (jelen esetben g) pontja) alapján elutasítja. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges, az Inytv. 39. §

(3)bek. g) pontjában foglalt alaki kellékek hiánya és az ebből eredő jogsérelem a hatósági eljárásban, illetve közigazgatási peres eljárásban orvosolható. A törlési kereset alapján indított polgári peres eljárásban a polgári bíróság a bejegyzett jog szerzésének alapjául szolgáló jogcím hibáit vagy hiányosságait vizsgálhatja a bejegyzés érvénytelenségének megállapítása során. A fentiek okán az elsőfokú bíróság e körben is helytállóan utasította el a felperes keresetét. [28] Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 253. §

(2)bekezdés alapján - a fenti kiegészítéssel és részben eltérő indokokkal - helybenhagyta. [29] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 78. §

(1)bekezdése értelmében köteles az alperes másodfokú perköltségét megfizetni, amelynek mértékét a Fővárosi Ítélőtábla az IM rendelet 3. §

(5)és

(6)bekezdése alapján állapította meg 400.000 forintban. A felperes költségmentessége folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §

(1)bekezdésének megfelelő 2.500.000 Ft fellebbezési eljárási illetéket a Magyar Állam viseli az Itv. 74. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a értelmében. Budapest,
2. február
3. Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia sk. a tanács elnöke Dr. Sági Zsuzsanna sk. előadó bíró Takácsné dr. Kükálo Judit sk. bíró