Kvk.37889/2016/3 – Kúria

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjaiban foglalt, az esélyegyenlőség és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. Állításainak alátámasztásaként – a kampánytevékenységre fordítható összegek tekintetében – hivatkozott az index.hu oldalon 2016. augusztus 29-én megjelent „A kormány után a Kétfarkú Kutya Párt költ a legtöbbet a népszavazásos kampányra” című cikkre, továbbá a Népszabadság online felületén megjelent írásra. Mindezek mellett kiemelte, hogy a Hivatalos [3] Értesítő 2014. május végi számából az állapítható meg, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz 883,6 millió forintot költött el az országgyűlési képviselők választásának kampányára. Sérelmezte, hogy a központi költségvetés az országos népszavazási kampányra nem biztosít forrást a pártok számára. Megjelölte, hogy a kifogásához mellékletként becsatolt lapszámok első oldalán megjelent politikai hirdetés 670.560 forint/nap összegbe kerül. [4] Kérelmező állította, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani a népszavazási kampányban, így a tárgybeli hirdetés vonatkozásában is, mert a helyi szervezetnek csak akkor van elméleti lehetősége megvédeni a helyben élő választópolgárokat a kormányzati véleménnyel szemben, ha azonos erőforrásokkal rendelkeznek. [5] Utalt rá, hogy az Alaptörvény IX. cikk

(3)bekezdése szerint a kampánytevékenység a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges tájékoztatási tevékenység, amelyre csak az esélyegyenlőség biztosítása mellett kerülhet sor. Kérelmező elismerte, hogy az országgyűlési választásokhoz hasonló tételes kampányköltségekre vonatkozó szabályok nincsenek, de úgy vélte a Ve. alapelvei és az Alaptörvény

1. cikkének a figyelembevételével mégis biztosítani kell az anyagi erőforrásokat azért, mert ezzel elkerülhető a választói akarat deformálódása. Álláspontja a kampányban részt vevők nem fordíthatnak egymáshoz képest kirívóan nagyobb anyagi erőforrásokat a saját álláspontjuk népszerűsítésére. [6] Összegző álláspontja szerint a Kormány tevékenysége sérti az esélyegyenlőség, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét, mert csak saját maga számára teremt forrást, az ellenfelek számára nem. [7] A fentiek alapján kérte, hogy a választási bizottság a kifogásnak adjon helyt, állapítsa meg a jogszabálysértés tényét és a Kormányt tiltsa el a jogszabálysértő kampánytevékenység folytatásától az országgyűlési egyéni választókerületben. [8] Az OEVB elnöke
2. szeptember 19-én megvizsgálta a kifogást és a Ve. 213.§

(2)bekezdése alapján a kifogást áttette a Nemzeti Választási Bizottsághoz (továbbiakban: NVB). [9] Az NVB

1. szeptember
2. napján kelt 80/
3. számú határozatában a kifogást elutasította. Hangsúlyozta a Kormány közjogi feladatának és funkciójának részletes ismertetését követően, hogy a Kormány – mint a népszavazási kezdeményezés szervezője – szerepét a népszavazási kampányban a többi résztvevő szereplővel összefüggésben kell vizsgálni, mivel a Kormány az Alaptörvény
4. cikk

(1)bekezdésében deklarált és az Nsztv. 5.§-a értelmében jogosult országos népszavazás kezdeményezésére. A Kormány a népszavazási eljárásban szervezői státuszt tölt be [NVB 14/

1. számú határozata, Kúria Knk.IV.37.222/2016/
2. számú végzése], s mint ilyen a népszavazási kampány egyik legfontosabb szereplője, nem puszta szemlélő vagy semleges résztvevő, hanem meghatározott szereplő [NVB 53/
3. számú határozata - a Kúria Knk.I.37.723/2016/
4. számú végzése]. Mindebből levezette, hogy a Kormány alkotmányos jogával élve megszólítja a választópolgárokat, az alkotmányos jogkörnek a részeként fejti ki véleményét, megilleti a véleménynyilvánítás, a kifejezés szabadsága, jogosult a választópolgárok akaratának befolyásolására vagy annak megkísérlésére irányuló tevékenységet, azaz kampánytevékenységet folytatni. [10] A NVB megállapította, hogy a Ve. 2.§

(1)bekezdés c) pontjában deklarált esélyegyenlőség választási eljárási alapelvéből olyan következtetést nem lehet levonni, hogy a Kormány kiemelt státusza miatt számára tiltott volna a rendelkezésére álló eszközök és források felhasználása a népszavazási kampány során. Az NVB szerint az ezzel ellentétes álláspont kiüresítené a Kormánynak az Alaptörvény 8. cikk

(1)bekezdéséből levezethető, a népszavazási kezdeményezéséhez való alkotmányos jogát. [11] Az NVB szerint az Alaptörvény IX. cikk

(3)bekezdésében foglalt rendelkezésben a jogalkotó kizárólag a politikai reklámok vonatkozásában kívánt alaptörvényi szinten esélyegyenlőségi szabályokat biztosítani a kampányidőszakban, mely az Alaptörvény, valamint a választásra és népszavazásra irányadó jogszabályok kifejezett rendelkezése nélkül, önkényesen sem a politikai hirdetésekre, sem további kampányeszközre nem terjeszthető ki. [12] Az NVB hangsúlyozta, hogy nem fogadható el az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló

1. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) kampányköltségekkel kapcsolatos szabályainak kérelmező által megfogalmazott kiterjesztő értelmezése, mert sem a Kftv., sem a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló
2. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.), sem a Ve. rendelkezéseiből az nem vezethető le, vagyis az ilyen irányú jogi következtetés a jogszabály téves értelmezéséhez vezetne. Rögzítette továbbá, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések a népszavazási kampányköltségek vonatkozásában nem állítanak fel korlátokat egyik kampányban résztvevő számára sem, így a kérelmező által az esélyegyenlőségre vagy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmére alapított alapelvi sérelem nem állapítható meg. [13] Mindezek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapította, hogy a Kormány kampánytevékenysége nem sérti a Ve. 2.§

(1)bekezdés

1. c)pontjában foglalt, esélyegyenlőség alapelvét, valamint az
2. e)pontban foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem [14] A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelmében az NVB határozata megváltoztatását és a kifogásában foglaltak elfogadását kérte. Állította, hogy a támadott döntés sérti az Alaptörvény 8. cikk

(1)bekezdését, IX. cikk

(3)bekezdését, az Nsztv. 5.§-át, a Ve. 2.§

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontját. [15] Érdekeltsége alátámasztásaként a Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzésében foglaltakra utalt. [16] Az NVB által elbírált tényállást – a Ve. 225.§-a alapján – azzal egészítette ki, hogy a népszavazási kampányra országosan elköltött közpénz valós összegét – a Kormánynak felróható okból - pontosan nem lehet meghatározni, annak Bács-Kiskun megyére eső összege 37,74 millió forint, míg az MSZP-nek rendelkezésére álló pénzösszege nincs. [17] Álláspontja szerint a határozatnak a Kormány közjogi funkciójára, feladatára vonatkozó része jogi relevanciával nem bír, mivel a kifogásolt tevékenység a kampány- és nem a közjogi tevékenység része. Sérelmezte, hogy a Kormány annak ellenére biztosított forrást a kampánytevékenységére, hogy arra az Országgyűlés forrást senkinek sem állapított meg, és a korábbi népszavazások során sem állt ilyen rendelkezésre, a Kormány országgyűlési felhatalmazás nélkül, korlátlanul és önkorlátozás nélkül használja fel az erőforrásait. Kérelmező álláspontja szerint az Alaptörvény 8. cikk

(1)bekezdése szerinti népszavazási kezdeményezők között nem tehető különbség, a Kormánynak nincs többletjogosultsága. [18] Véleménye szerint nem rendeltetésszerűen és nem jóhiszeműen jár el a Kormány, amikor a tárgybeli kampánykiadvánnyal kifejtett offenzív véleményét az ellenzéknek – anyagi erőforrás hiányában – még csak elméleti lehetősége sincs ellensúlyozni, a defenzív véleményét nem tudja a választópolgárhoz ugyanilyen vagy hasonló intenzitással eljuttatni. A Kúria Knk.I.37.723/2016/

1. számú döntését idézve rámutatott, hogy nem lehet különbséget tenni az egyes szervezők között, minden szervező azonos jogokkal és kötelezettséggel rendelkezik, a Kormány nem élhet vissza azzal, hogy korlátlan eszközökkel és erőforrással rendelkezik. [19] Az Alkotmánybíróság 3149/2016.(VII.22.) végzése és a Kúria Kvk.IV.37.468/2009/
2. számú döntése alapján hangsúlyozta, hogy a Kormány kampánytevékenysége nem áll alapjogi védelem alatt, arra csak a jogszabályi keretek között kerülhet sor, a tételes szabály hiánya nem eredményezheti azt, hogy nem vonatkozik semmiféle szabály e tevékenységre, mert az Nsztv. 1.§

(1)bekezdése alapján a népszavazási eljárásokra a Ve. rendelkezéseit kell mögöttes szabályként alkalmazni, s ennek keretében kell a népszavazási eljárásban résztvevő személyek és szervek egyenlőségét biztosítani. Utalt az Alaptörvény 28. cikk

(3)bekezdésében foglaltakra, melyet valamennyi jogalkalmazó köteles követni. [20] Az Alkotmánybíróság 24/2014.(VII.22.) határozatában vázolt állami intézményvédelmi feladatra utalva hangsúlyozta, hogy a jelöltek és jelölőszervezetek esélyegyenlősége a kampány folyamán kiemelt alkotmányos jelentőséggel bír. Az Alaptörvény IX. cikk

(3)bekezdését az esélyegyenlőség követelményének biztosítékaként hivatkozta meg. A Kúria Knk.I.37.723/2016/3. számú végzése alapján kiemelt jelentőséget tulajdonított az ellentétes vélemény egyenlő mértékű kifejezésének, bemutatásának, mely biztosítéka a választópolgárok kellő tájékoztatásának és a megalapozott döntéshozatalnak. [21] Mindezekből levonta azt a következtetést, hogy a Ve. 2.§

(1)bekezdés c) pontját a választási kampány során az Alaptörvény 28. cikkére és a törvényi rendelkezés céljára is figyelemmel kell értelmezni, és a kampányköltésekre vonatkozó tételes szabály hiányában is biztosítani kell a népszavazásban résztvevő személyek és szervezetek egyenlő esélyeit, mivel ezzel biztosítható az, hogy a választópolgárok megismerhessék az ellentétes álláspontokat. Véleménye szerint, ha a jogalkalmazó – tételes jogszabályi rendelkezés hiányában – nem állít fel az alapelvekre visszavezetve korlátozást, akkor kiüresedik az esélyegyenlőség alapelve. Véleménye szerint az országgyűlési képviselők választására vonatkozó szabályok analóg alkalmazása indokolt, tekintettel az azonos jogalkotói célra. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme nem megalapozott. [23] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Kormány kampánykiadványa terjesztésével (adott kampánytevékenysége folytán) és annak költségei révén megsértette-e az Alaptörvény IX. cikk

(3)bekezdését, a 8. cikk

(1)bekezdését, az Nsztv. 5.§-át, a Ve. 2. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjait. A Kúria jelen tanácsa a hasonló kérdésben hozott Kvk.IV.37.848/2016/3. számú végzésben foglaltakat iránymutatónak tekinti, az abban foglaltakkal maradéktalanul egyet ért. [24] A jelen ügyben is elengedhetetlen – az Nsztv. 1.§

(1)bekezdésében foglalt felhatalmazás miatt és a Ve. megfelelő alkalmazása érdekében – vizsgálni a Kormány országgyűlési képviselők választásában és a népszavazási eljárásban betöltött szerepét. [25] A Ve. hatálya alá tartozó választási eljárásokban a Kormány szerepéről a Kúria Kvk.II.37.478/

1. számú határozatában egyértelművé tette, hogy „[a] Kormány, valamint a hatáskörükben eljáró központi államigazgatási szervek és a települési önkormányzatok a Ve.
2. és 2.§-aira tekintettel nem alanyai a választási eljárásnak, ugyanakkor tevékenységük a kampányidőszakban kétség kívül érinti a választásokkal kapcsolatos egyes közjogi viszonyokat”. Ebből eredően a Kormánynak a választási eljárásban semleges pozíciót kell elfoglalnia, azonban a választási eljárás során is feladat- és hatáskörébe tartozik a tájékoztatás, az információk szolgáltatása. [26] Ehhez képest a népszavazási eljárásban – épp az Alaptörvény
3. cikk

(1)bekezdése és az Nsztv. 5.§a alapján – a Kormány aktív szereplő. E körben állapította meg a Kúria a Knk.I.37.723/

1. számú határozatában, hogy a Kormány, a népszavazás szervezőjeként, a Ve. alapján jogosult a választói akarat befolyásolására, „politikai véleménye” kifejtésére, azaz lehetősége van a vélemények versengésébe bekapcsolódni, abban részt venni {Indokolás [33]}. [27] Ebből következően tehát a Kormány helyzete nem összevethető az országgyűlési választásokban és azon népszavazási eljárásban, amelyet maga kezdeményezett: az első esetében kifejezetten passzív, az utóbbiban aktív szereplő. [28] A fentiekben hivatkozott kúriai határozatban foglalt megállapítások a Kormány Alaptörvény
2. cikk

(1)bekezdése szerinti alkotmányos felhatalmazása körében értékelendők. A Kormány a népszavazási eljárásban nem másokkal – személyekkel, szervezetekkel – szemben érvényesítheti jogait, hanem az Alaptörvényben meghatározott hatáskörét és az abból fakadó részjogosítványokat gyakorolja. [29] Az intézményvédelem – ezen belül a Kormányt a népszavazási kampányban megillető jogok terjedelme – az alkotmányos feladatok teljesíthetőségéhez igazodik. A Kormány által kezdeményezett népszavazás az Alaptörvényben rögzített kormányzati feladatok garantálását szolgálja, a népszavazási kampányban gyakorolt kormányzati jogok terjedelmét pedig a kormányzati feladat súlya határozza meg. [30] A Ve. 2. §

(1)bekezdés c) pontja szerint „[a] választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő elveket: (…) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között (…)”. [31] A Kúria álláspontja szerint a Ve. hivatkozott alapelvi szabálya kifejezetten az országgyűlési választásokhoz kapcsolódik, a parlamenti demokrácia, a politikai pluralizmus alapjaként értelmezhető. A közhatalom létrehozásának folyamatában „[a]z azonos feltételeket tartalmazó jogi keret garantálja az állam semlegességét (…) a pártok országgyűlési mandátumáért folytatott küzdelmében (...)” [Kvk.IV.37.360/2014]. Az államnak – és az önkormányzatoknak – ebben a küzdelemben semlegesnek kell maradnia, amely akkor valósul meg, ha „(…) a jelölő szervezetek és a jelöltek számára azonosak azok az objektív, külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni” a politizáló polgárok számára [Kvk.IV.37.359/2014.]. [32] A jelölő szervezetek és jelöltek esélyegyenlőségének több kúriai határozat is jelentőséget tulajdonított. Esetenként az alapelvi rendelkezés önmagában megalapozta a 2014-es országgyűlési választási kampányidőszakban jogsértés megállapítását és az annak megfelelő jogkövetkezmények levonását (Kvk.IV.37.360/2014., Kvk.IV.37.359/2014., Kvk.I.37.364/2014., Kvk.II.37.397/2014., Kvk.V.37.490/2014., Kvk.II.37.907/2014., Kvk.I.38.024/2014., Kvk.II.38.037/2014., stb.). Mindezen döntések azonban nem automatikusan alkalmazhatók a jelen ügyben. [33] Lényeges, hogy a Ve. elsősorban a választójog gyakorlásával összefüggésben tartalmaz alapelvi szabályozást, a népszavazáshoz való politikai alapjog tartalmát az Alaptörvény és elsődlegesen az Nsztv. szabályozza. A népszavazási eljárásban a Ve. másodlagos, szubszidiárius jellegű. A Ve. 2.§ában meghatározott alapelveket a népszavazási eljárásban a népszavazási eljárás céljához, résztvevőihez, sajátosságaihoz igazítva lehet csak értelmezni, érvényesíteni. Semmiképp sem lehet e szabályok értelmezését egy rendkívül speciális helyzet, a Kormány által kezdeményezett népszavazás szemszögéből elvégezni. A Ve. 2.§-ában meghatározott alapelvek a népszavazási eljárásban akkor alkalmazhatók közvetlenül, ha azok nem igénylik – speciális, az adott népszavazási eljárásra vonatkozó – más jogi szabályozás közbejöttét. [34] A népszavazási eljárás célja, hogy a hitelesített – a jelen esetben a Kormány által feltett – kérdésre adott érvényes döntéssel a nép közvetlenül fejezze ki akaratát, és az Országgyűlést meghatározott törvény megalkotására bírja. Ez a cél nem azonosítható a képviseleti demokráciában a közhatalom létrehozatala céljából folyó választási eljárással. A népszavazási eljárásban jelölő szervek, jelöltek nincsenek, a szervezők, így a Kormány az általuk kezdeményezett népszavazási eljárásban nincsenek semlegességre szorítva. [35] A Kormány az Alaptörvényben kapott felhatalmazását gyakorolja akkor, amikor az általa megfogalmazott kérdésben a nép döntését kéri [Alaptörvény 8. cikk

(1)bekezdés második mondata]. Jogosítványa – épp a bíróság által is elismert aktív szerepéből eredően – ebben az esetben kiterjed a tájékoztatás mellett arra is, hogy a közvetlen demokrácia kiteljesülése, a döntés legitimitása érdekében a választópolgári részvételre biztasson és a választói akaratot befolyásolja. E kormányzati szerep korlátait, kereteit törvénynek kell meghatároznia, az alkotmányos felhatalmazás korlátait normatív alap nélkül jogértelmezés, jogalkalmazói döntés nem szabhatja meg. A népszavazási kampány finanszírozásának kereteit és korlátait tételes jogi szabályozás azonban nem határozza meg. [36] A kérelmező a felülvizsgálni kért határozat Ve. 2.

(1)bekezdés c) pontjába ütköző jellegét a Kftv. 7.§-ára tekintettel – analógia útján – kérte megállapítani. A Kúria ebben a kérdésben is a fentiekhez hasonló következtetésre jutott. A Kúria rögzíti: a népszavazási eljárásban a szubszidiáriusan alkalmazandó Ve.-vel szemben, az Nsztv. egyáltalán nem vonja a népszavazási eljárás szabályozási – jogalkalmazási – körébe a Kftv-t. A népszavazáshoz való alapjog gyakorlása – és korlátozása – körében a kampányra fordítható összegszerűség megállapításának, a Kormány alaptörvényi felhatalmazáson alapuló jogosultságainak – és kötelezettségeinek – törvényi tisztázása nélkül, bírói döntéssel törvénysértést megállapítani és ahhoz szankciót rendelni nem lehet. Tehát a kérelmező által felvetett probléma megalapozott elbírálására tételes jogi szabályozás nem áll a bíróság rendelkezésére. [37] Megjegyzi a Kúria, hogy az Alaptörvény szigorú rendelkezéseket fogalmaz meg az államháztartás egyensúlyának védelme érdekében, kifejezetten a Kormány számára „(...) a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság biztosításával” kapcsolatosan [37. cikk

(1)bekezdése]. Ezért súlya és jelentősége van annak, hogy a népszavazási eljárásban, a kampányidőszakban a résztvevők, így a Kormány is milyen forrást, hogyan, milyen kontroll és összegszerűség mellett használ(hat) fel. [38] A Kúria álláspontja szerint a népszavazási eljárásban is követelmény az eljárás tisztaságának megóvása, a rendeltetésszerű, jóhiszemű joggyakorlás, a népszavazási eljárásban résztvevők esélyegyenlősége, mégis ezen alapelveknek a népszavazási eljárásban történő rendezése törvényalkotói feladat, amelyet a bírói jogértelmezés nem vehet át, nem pótolhat. A normatív alapok nélkül meghozott bírói döntés önkényes bíráskodásra vezethet. [39] Fentieken túlmenően a Kúria megállapította, hogy a jelen ügyben a döntés ténybeli alapja is hiányzik. A jelen eljárásban is alkalmazandó Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) [Nsztv 1.§

(1)bekezdése, Ve. 228.§

(2)bekezdése] 206.§

(1)bekezdése, melynek értelmében a bizonyítás terhe a kérelmezőn volt. [40] A Kúria a Ve. szabályaihoz a tényállás megállapítása és a bizonyítás lehetőségei tekintetében egyértelmű és töretlen, az Alkotmánybíróság által alkotmányossági oldalról támogatott gyakorlatot alakított ki. Eszerint a Ve. által a bírósági jogorvoslatra előírt rövid határidők kizárják annak a lehetőségét, hogy a Kúria bizonyítás felvételébe bocsátkozzon, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel együtt elé tárt bizonyítékok, dokumentumok alapján hozza meg döntését (KVk.IV.37.316/2014., KVk.I.38.024/2014.). [41] E jogértelmezést az Nsztv. 79.§

(1)bekezdése is alátámasztja, mely a kúriai eljárás pertartamát 5 munkanapban limitálta, amely ezért – a Ve. rendelkezéseihez hasonlóan – kizárja annak lehetőségét, hogy a Kúria ebben a jogorvoslati eljárásban bizonyítást vegyen fel és annak eredménye alapján állapítsa meg határozati döntésének ténybeli alapját. [42] A jelen esetben a kérelmező nagyobbrészt a sajtóból származó információkra és következtetéseire alapozta a kormányzati kampánykiadvány és tágabb értelemben a kampány költségének összegszerűségét. Ahogy egyebekben a népszavazási eljárásban résztvevő, a Kormánytól eltérő álláspontot népszerűsítő politikai csoportok által felhasználható forrás összegszerűségét sem támasztotta alá bizonyítékokkal. A kérelmező a Kormánytól eltérő álláspontot elfoglaló szervezetek által a kampányra költött pénzek forrása és összege kapcsán is csupán állításokat fogalmazott meg, konkrét bizonyítékok nélkül. [43] A népszavazási eljárás jelen fázisában, a kampányidőszakban az egyes résztvevők által alkalmazott kampányeszközök tekintetében ugyanakkor „köztudomásúként” elfogadható tények [Pp. 163.§

(3)bekezdés], amelyekre bírósági döntés alapozható lenne, nincsenek. [44] Mindezek alapján a Kúria nem látott lehetőséget annak megállapítására, hogy az NVB határozata a Ve. 2.§

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjába ütközött, valamint megsértette az Alaptörvény IX. cikk

(3)bekezdését. A kérelmező érdemi indokolásának hiányában a Kúria nem látta megalapozottnak az Alaptörvény 8. cikk

(1)bekezdésének, az Nsztv. 5.§-ának megsértését sem. [45] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria az NVB határozatának megváltoztatására sem jogi, sem pedig ténybeli alapot nem látott, ezért azt a Ve. 231.§

(5)bekezdés a) pontja alapján helybenhagyta. A döntés elvi tartalma [46] Az Alaptörvény értelmében alapjogot, illetve a Kormány Alaptörvényben kapott felhatalmazását normatív megalapozottság hiányában bírói döntéssel nem lehet korlátozni. Alkalmazott jogszabályok: [47] 2013. évi XXXVI. törvény 208.§, 231.§

(5)bekezdés a) pont,

1. évi CCXXXVIII. törvény 79.§,
2. évi LXXXVII. törvény
3. §,
4. évi III. törvény 163.§

(3)bekezdés, 206.§

(1)bekezdés. Záró rész: [48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Ve. 229.§

(2)bekezdése értelmében nemperes eljárásban bírálta el. [49] A Kúria az eljárási illetéket az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 43.§

(7)bekezdése alapján állapította meg, melynek viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdés alapján a kérelmező köteles. [50] A jogorvoslatot a Ve. 232.§

(5)bekezdése zárja ki. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, előadó, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő