A határozat elvi tartalma: A ténytanúsítványra vonatkozó szerződéses rendelkezés nem tisztességtelen. 1959. IV. Tv. 242. § 1959. IV. Tv. 209. §
(1)- CXII. Tv.
- §
- LIII. Tv.
- §
- XLI. Tv.
- §
(1)18/
- (II. 5.) Korm. rend.
- §
(1)- j)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.399/2018/9. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: Az alperes: Az alperes képviselője: Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Stanka Gergely ügyvéd A per tárgya: szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 14.Gf.40.043/2017/3. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Törvényszék, 34.G.44.860/2015/15. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett rendelkezését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét e részében is helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) másodfokú perköltséget, és 82.700 (nyolcvankettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] 2007. augusztus 23-án a felperes mint adós és az alperes mint hitelező deviza alapú lakásvásárlási kölcsönszerződést, és a kölcsönösszeg visszafizetésének biztosítására ugyanezen a napon a felperes mint zálogkötelezett és az alperes mint zálogjogosult ingatlant terhelő jelzálogszerződést is kötött. A kölcsönszerződés III.4. pontja többek között az alábbi rendelkezést tartalmazta: „A szerződő felek megállapodnak abban, hogy jelen Szerződés szerinti Kölcsön folyósításának időpontja, valamint az Adós fennálló tartozása tekintetében a Hitelező e célra szolgáló nyilvántartásait és az e nyilvántartásokkal összhangban lévő nyilatkozatait kell mértékadónak és hitelesnek tekinteni, a szerződő felek a kölcsön folyósítása időpontjának és a kölcsönszerződés alapján, az Adós terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozása mértékének megállapítása tekintetében alávetik magukat a Hitelező e célra szolgáló nyilvántartásai tartalmának. Adós/Zálogkötelezett hozzájárul ahhoz, hogy a jelen okirat alapján, az Adós mindenkori fennálló kölcsönés járuléktartozását, esetleges végrehajtási eljárás indítása esetén is, a Hitelező megbízására az előbbiek szerint közjegyző tanúsítsa." A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [3] [4] A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés III.4. pontjának fenti kikötése, valamint a jelzálogszerződés 3.1. a),
- d)és
- g)pontjában foglalt kikötés érvénytelenségének megállapítását kérte azok tisztességtelensége miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §
(2)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontjára hivatkozással. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát - a kölcsönszerződés keresettel támadott III.4. pontját illetően - azzal indokolta, hogy az nem ütközik a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés j) pontjába. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §
(1)és
(5)bekezdései, a közjegyzőkről szóló
- évi XLI. törvény (a továbbiakban: Közjegyzői tv.)
- §
(1)és
(3)bekezdései összevetése alapján megállapította, hogy az adóssal szemben indítandó végrehajtási eljárásnak a Vht. 23/C. §
(5)bekezdése szerinti feltétele a teljesítési határidő lejárata, melyet az eljáró közjegyző tanúsítvánnyal igazol. A közjegyzői tv. 142. §
(3)bekezdése alapján az adós nincs elzárva attól, hogy a kölcsön- és járuléktartozását tartalmazó közjegyzői tanúsítványra észrevételt tegyen, ezért nem a közjegyző tanúsítványa, hanem a közjegyzői okiratba foglalás ténye alapítja meg a záradékolási jogot, így a megjelölt rendelkezés nem eredményezi a bizonyítási teher fogyasztó hátrányára történő megváltoztatását. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította a kölcsönszerződés III.4. pontja [2] pontban idézett rendelkezéseinek - az érvénytelenségét, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság megítélése szerint - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező [8] szerződéses kikötés a Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés j) pontja alapján tisztességtelennek minősül. Kifejtette, a kölcsönszerződés III.4. pontja a bizonyítási teher szabályait megfordítja, és a felperesre mint fogyasztóra hárul annak bizonyítása, hogy milyen összeggel tartozik a banknak. A kikötés utolsó bekezdése esetleges végrehajtás kezdeményezésének esetére köti ki, hogy közjegyző tanúsíthassa a bank nyilvántartása és könyvei alapján az adós tartozásának mértékét. A kifogásolt rendelkezés célja a Vht. 23/C. §
(1)és
(2)bekezdésében írt feltételek teljesülésének biztosítása a bank számára annak érdekében, hogy a követelést tartalmazó közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal lehessen ellátni, és ennek alapján az adóssal szemben peres eljárás nélkül is bírósági végrehajtást lehessen folytatni. Egy végrehajtási eljárás esetén a végrehajtás megszüntetése iránti perben pedig a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
- §-ának rendelkezései szerint már a felperesnek kell bizonyítania, hogy tartozása eltér attól az összegtől, amelyet a bank megjelöl, és amelyet adott eseteben a bank nyilvántartása meghatároz és amit a felhatalmazott közjegyző a közjegyzői tanúsítvánnyal igazol. A fentiekből következően a hitelező az adóssal szemben fennálló nyilvántartásaiban meghatározott és az adós által előre elfogadott követelése igazolására vonatkozó kötelezettségének akkor tud eleget tenni, akkor indulhat meg a végrehajtási eljárás, ha rendelkezésre áll az összegszerűséget rögzítő közjegyzői ténytanúsítvány is, amely végrehajtás alapjául szolgáló okiratnak minősül. Ennek alapja az, hogy a felperes a szerződésben a banki nyilvántartást előre hitelesnek fogadja el, a záradékolás azt eredményezi, hogy a végrehajtási eljárás megindul, amelyet követően az adós felperes csak a végrehajtási perben annak szabályai szerint vitathatja a követelést, és ebben a perben őt terheli a bizonyítás. Ezzel szemben, amennyiben ilyen tanúsítvány nem áll rendelkezésre akkor a bank fizetési meghagyás útján, illetve perben érvényesítheti az igényét, és az adós vitatása esetén neki kell bizonyítania a követelés összegszerűségét is. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletet megváltoztató rendelkezésének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú, a keresetet teljes egészében elutasító ítélet helybenhagyását, másodlagosan a fenti körben a másodfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet sérti az rPtk.
- §
(1)és
(5)bekezdését, 209/A.§-át és a Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés j) pontját. [10] Előadta, hogy hitelintézetként a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 13. §
(1)bekezdésének megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel kellett rendelkeznie, az rHpt. 131. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti számviteli és nyilvántartási rendet kellett alkalmaznia, az ügyfelek tájékoztatása körében pedig az rHpt. 206. §
(1)bekezdésének kötelező rendelkezése vonatkozott rá. Mindezek alapján az rHpt. értelmében köteles volt a kölcsönjogviszony keretében a felek teljesítésének nyilvántartására, amelynek irányadó jellegét a jogalkotó is jogszerűnek és tisztességesnek ismerte el az elszámolás és forintosítás végrehajtására megalkotott devizahiteles jogszabályokkal, amelyek közül kiemelte az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: DH3 tv.) 21. §
(3)bekezdését, a 42/
- (XI. 7.) MNB rendelet elszámolási szabályait. Álláspontja szerint ezért a szerződés megkötésekor hatályos rPtk.
- §
(5)bekezdése irányadó az ügyben, amely szerint nem lehet tisztességtelen a jogszabályban meghatározott, illetve a jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott szerződéses kikötés. [11] Kifejtette, a támadott szerződéses feltétel joglemondást nem tartalmaz, nem zárja el a felperest követelés összegének vitatásától sem. A támadott kikötés nélkül - annak esetleges érvénytelensége esetén is - a felperest fogyasztóként megillető jogok és kötelezettségek változatlanok lennének, a felek között irányadó bizonyítási teher szempontjából is. A bizonyítási kötelezettség a felek között nem a támadott szerződéses rendelkezésből, hanem az adott eljárásra irányadó kógens eljárási jogszabályokból fakad [rPp. 3. §
(3), 164. §
(1)bekezdés]. A vizsgált kikötés nem eredményez változást a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódó jogorvoslati eljárásokban sem a Vht. 41. §-a és az rPp. 366-370/A. §-a szerint. A Közjegyzői tv. 111. §
(1)bekezdése, és 136. §
(1)bekezdése nem zárja ki fogyasztói szerződés esetén a ténytanúsítvány felvételét, az alperes erre vonatkozó joga nem tekinthető tisztességtelennek. A kifogásolt szerződéses rendelkezés nem jelenti a felperest megillető jogok és kötelezettségek egyoldalúan hátrányos megváltoztatását sem. [12] A felülvizsgálati kérelem benyújtásakor még jogi képviselővel rendelkező felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelem elkésett, érdemben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A Kúria az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében írtak alapján rámutat, hogy a jogerős ítéletet az elektronikus tértivevény tanúsága szerint az alperes 2017. május 29. napján vette át, ehhez képest a felülvizsgálati kérelmét - az rPp. 272. §
(1)bekezdésében előírt 60 napos határidőn belül -
- július
- napján terjesztette elő, így annak hivatalbóli elutasítására törvényes indok nem volt, azt a Kúriának érdemben kellett elbírálnia. [14] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
- §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő. [15] A Kúria az EBH 2018.G.
- számon közzétett gazdasági elvi határozatában kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. Az adott ügyben a perbelivel tartalmilag, a lényegét tekintve megegyező szerződéses rendelkezés tekintetében akként foglalt állást, hogy a szerződéses rendelkezés tisztességtelensége vizsgálatát az rPtk.
- §
(5)bekezdése nem zárja ki. A szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem fordítja meg. Rámutatott, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntésének jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk. 242. §-ában, az rHpt. 206. §ában, a Vht. 21. §-ában, a Közjegyzői tv. 111. §
(1)bekezdésében, illetve a Korm. rendelet 1. §
(1)bek.
- i)és
- j)pontjaiban írtakra. Az itt kifejtett jogi álláspontot a BH2018.146. számon közzétett döntésében további érvekkel egészítette ki. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg. [16] A Kúria az előző pontban már hivatkozott BH2018.146. számon közzétett határozatában arra is rámutatott, a perbelihez hasonló szerződéses rendelkezés joglemondásként sem értékelhető. Utalt arra is, amennyiben nem állapítható meg egyértelműen a kölcsönszerződés valamely rendelkezésének tartalma, a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni (rPtk.207.§
(2)bekezdés). A per tárgyává tett kikötésnek tehát emiatt sem tulajdonítható olyan tartalom, ami kihatna a felek bizonyítási lehetőségeire, kötelezettségeire, vagyis a kikötés nem fosztja meg a felperest a jogszabály alapján őt megillető vitatás, igényérvényesítés lehetőségétől sem. [17] A Kúria a hivatkozott a BH2018.
- számon közzétett határozatában azt is kifejtette, hogy a perbelihez hasonló tartalmú szerződéses rendelkezés a felperes jogi helyzetét nem érinti, azt nem teszi hátrányosabbá. A szerződéses kikötés tisztességtelensége megállapításának az rPtk.
- §
(1)bekezdésében írt feltétele erre figyelemmel nem valósult meg, mivel az alperes a feleknek a szerződésből erdő jogait és kötelezettségeit nem határozta meg a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára. [18] A kifejtettek értelmében az ítélőtábla az rPtk. 209.§
(1)bekezdése, illetve a Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés j) pontjának téves alkalmazásával állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés III.
- pontjának rendelkezései tisztességtelenek. [19] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését az rPp.
- §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet e részében helybenhagyta. Záró rész [20] A Kúria döntése alapján az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban is pervesztes felperes - az elsőfokú ítéletben foglalt perköltségen felül - az rPp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes - 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján megállapított - ügyvédi munkadíjból és az általa lerótt 70.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetékből álló másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. [21] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [22] A Kúria a döntését az rPp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyláson kívül hozta meg. Budapest,
- június
- Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró