A határozat elvi tartalma: Semmis szerződés esetén a bíróságnak hivatalból csak azt a jogkövetkezményt kell alkalmaznia, hogy az ilyen szerződésre alapítottan előterjesztett igényt elutasítja. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság hivatalból nem, csak a fél erre irányuló keresete vagy viszontkeresete alapján alkalmazza. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Gfv.VII.30.293/2018/
- A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kálóczi Szilvia kamarai jogtanácsos Az alperes: A per tárgya: szerződésből eredő követelés teljesítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 57.Pf.636.717/2017/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.P.301.495/2016/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2]
- augusztus 12-én a felperes jogelődje (a továbbiakban felperes) és az alperes deviza alapú kölcsön és opciós szerződést kötött egy személygépkocsi vételárának finanszírozására. A szerződés szerint a kölcsön összege 4.500.000 Ft, a törlesztő részletek száma 84, a havi törlesztőrészletek összege 83.381 Ft, a THM mértéke 14,64 %, a teljes futamidőre számított kamat összege 2.504.025 Ft azzal, hogy a kölcsön devizanemeként a svájci frankot jelölték meg. A szerződés tartalmazta, az adós tudomásul veszi, hogy a szerződésben forintban meghatározott törlesztőrészlet összege és a kamat összege módosul a CHF alapú szerződés esetén, ha a szerződés megkötését megelőző banki értéknapon és a folyósítást megelőző banki értéknapon irányadó, a Zrt. által közzétett hivatalos HUF/CHF deviza-vételi, illetve deviza-eladási árfolyam eltér egymástól. A teljes futamidőre kiszámított kamat a szerződés megkötését megelőző banki értéknapon irányadó kamatlábak alkalmazásával kiszámított kamatösszeg, amely nem tartalmazza a kamatláb változásából adódó kamatlábváltozást, és az árfolyam-különbözetet. A kölcsönszerződésben a felek a kölcsön visszafizetésének biztosítékául a felperes javára vételi jogot alapítottak a [3] [4] [5] kölcsönösszeg felhasználásával vásárolt gépkocsira. A kölcsönszerződés
- és
- pontja értelmében a szerződés részévé vált általános szerződési feltételek (ÁSZF)
- pontja szerint: Referencia kamatláb: a folyósítást megelőző banki munkanapon közzétett háromhavi BUBOR vagy háromhavi EURIBOR ill. háromhavi CHF-LIBOR kamatláb. Az ÁSZF
- pontja szerint a hitelező a kölcsön összege után kamatot számít fel, amelynek referenciamértékét az Értesítő tartalmazza, és az ÁSZF e pontja a kamatszámítás módjára egy képletet is tartalmazott. Az ÁSZF
- pontja tartalmazta azt is, hogy EUR és CHF alapú kölcsönszerződések esetében, ha a teljesítésig a Zrt. által közzétett hivatalos, a Fizetési értesítő keltezési dátumakor érvényben lévő értéknapi HUF/CHF deviza-eladási árfolyam eltér a referencia árfolyamtól, úgy a szerződés kötésekor meghatározott törlesztőrészleteken felül a Hitelező árfolyam-különbözetet számol fel az Adósnak az esedékes tőkére és kamatra, aki ezt az esedékes törlesztőrészletekbe beépítve, azzal egy időben köteles megfizetni. A felperes
- április 15-én nyilatkozatával a szerződést azonnali hatállyal felmondta, és gyakorolta a vételi jogát. Felmondásában részletezte a lejárt tartozás összegét, majd arról a szerződés megszűnését követően újabb kimutatást küldött az alperesnek. A felperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
- évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH
- törvény) előírt elszámolási kötelezettségének eleget tett, és
- április 21-én tájékoztatta az adóst, hogy a tisztességtelenül felszámított összeg 238.851 Ft. Az alperes az elszámolással szemben panasszal nem élt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés felmondása következtében esedékessé vált 4.912.132 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelése összegszerűségét a DH
- törvény alapján elkészített elszámolással támasztotta alá. Az alperes a kereset elutasítását több okból is kérte. Állította, a perbeli szerződés nem jött létre, illetve tisztességtelen mert szerződési akarata nem irányult az árfolyamváltozásból eredő többlet teljesítésére, az árfolyamkockázatban a felek nem állapodtak meg. A szerződés semmis, mert a kölcsön összege és a kamat devizában nem került meghatározásra, és a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213.§
(1)bekezdés a), b), c),
- d)és
- e)pontjában írtakat sem tartalmazza. Az árfolyam-módosítás egyoldalú szerződésmódosításnak minősül, ami az rHpt. 210.§
(3)bekezdésébe,
(1)bekezdés d) pontjába, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 205.§
(1)bekezdésébe, 209.§
(1)bekezdésébe ütközik. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. [10] Rámutatott, az alperes többirányú védekezésében foglaltak közül az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása nem tért ki az rHpt. 213. §
(1)bekezdés c) pontjának azon rendelkezésére, miszerint a lakossági, fogyasztási kölcsönszerződésnek egyebek mellett a kamatok éves százalékban kifejezett értékét is tartalmaznia kell. A perbeli kölcsönszerződés 1. pontja, csak forintösszegben tünteti fel a teljes futamidőre számított kamatot, ezért a kölcsönszerződés nem felel meg az rHpt. 213. §
(1)bekezdés c) pontjának, ami a törvény értemében a semmisség jogkövetkezményét vonja maga után, figyelemmel arra is, hogy a keresetlevélhez csatolt „értesítő” sem tartalmaz éves százalékos mértékben kifejezett kamatmértéket. [11] Megállapította, hogy a felperes által becsatolt iratokban az alperesnek az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatására vonatkozó utalás nem található, ezért az alperes védekezése e tekintetben is alapos. A tájékoztatás hiányának jogkövetkezményeit azonban külön azért nem vizsgálta, mert a kölcsönszerződés semmissége az éves százalékos kamatmérték hiánya miatt is megállapítható. A kölcsönszerződés érvénytelensége miatt a felperes, mint engedményes arra jogot nem alapíthat, keresete ezért alaptalan. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. [13] Állította, a jogerős ítélet jogszabálysértő, az rPtk. 239. §
(2)bekezdésébe,
- §-ába, a DH
- tv. 26-
- §-iba,
- §-ába, az rHpt. 213.§
(1)bekezdés c) pontjába, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 221.§
(1)bekezdésébe ütközik. [14] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem rendelkezett „jogkörrel” a perbeli szerződés érvénytelenségének megállapítására az rHpt. 213. §
(1)bekezdés c) pontja alapján, mivel e kérdés jogszabályi kötelező szerződésmódosítás és az ezt követő bírói jogorvoslati lehetőség következtében ítélt dolognak minősül. A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésére vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH
- törvény) és DH
- törvény az árfolyamrés és a tisztességtelennek minősülő egyoldalú szerződésmódosítások kapcsán kimondták, hogy a szerződések e rendelkezései semmisek, és helyükre a jogalkotó érvényes rendelkezéseket helyezett. A DH
- törvény 16.§
(2)bekezdése értelmében az érvénytelen szerződéses rendelkezések helyébe lépő szabályok alapján a felperes jogszabályban meghatározott tartalommal készítette el elszámolását, amiben az induló ügyleti kamatlábat is meg kellett határozni százalékban kifejezett értékben. Ezzel a korábban fennálló alaki érvénytelenségi ok elhárult, hiszen a DH
- törvény szerinti elszámolás érvényes ügyleti kamat mértékkel egészíti ki a perbeli szerződést. Ezt az elszámolást az alperes a DH
- törvény 18-
- §iban meghatározott módon és határidőn belül nem vitatta, ezért az elszámolás a DH.
- törvény
- §
(6)bekezdése alapján felülvizsgált elszámolásnak minősül, ami az ügyleti kamat tekintetében „ítélt dolog” hatályával bír. Ez az rPp. 229. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróságot is kötötte, ami kizárta hogy az rHpt. 213. §
(1)bekezdés c) pontja alapján a szerződés érvénytelenségét megállapítsa. [15] A felperes előadta, a perbeli szerződés valóban nem tartalmazta az rHpt. 213.§
(1)bekezdés c) pontjának megfelelően a kamat éves százalékos mértékét, azonban ez nem jelenti azt, hogy a felek ügyleti kamatban ne állapodtak volna meg, hiszen maga a szerződés összegszerűen tartalmazza a teljes futamidőre számított kamatot, ami a szerződés
- pontja szerint a szerződés megkötését megelőző banki értéknapon irányadó kamatlábak alkalmazásával kiszámított kamatösszeg. Az ÁSZF
- pontja meghatározza a referencia kamatláb fogalmát, amely szerint a kölcsön kamata a háromhavi CHF-LIBOR változásához kötött, így annak mértéke csak egy adott időpontra vetítve határozható meg. Az ÁSZF
- pontja meghatározza azt a képletet, amely alapján a szerződéses kamat bármikor kiszámítható. [16] Kifejtette, mivel a perbeli szerződésben a felek az ügyleti kamatról megállapodtak, a kamat éves százalékos mértéke meghatározásának elmaradása csupán alaki hiányosság, ezért nem alkalmazható az érvénytelenségnek az a legalapvetőbb következménye, hogy arra jogosultságot vagy követelést alapítani nem lehet. A kamat éves százalékos értéke meghatározásának hiányából eredő érvénytelenség esetén az érvénytelenségnek az rPtk. 237.§-ában meghatározott további jogkövetkezményei alkalmazhatók, ennek megfelelően a körülményektől függően sor kerülhet a szerződés hatályossá vagy érvényessé nyilvánítására. [17] Abban is téves a másodfokú bíróság megállapítása, hogy a kamat éves százalékos mértékének a hiánya a szerződés teljes érvénytelenségét eredményezi, hiszen így az alperesnek a kölcsön összegét sem kell visszafizetnie. A 6/
- PJE
- pontja értelmében az rPtk. alapján kell megítélni azt a kérdést, hogy valamely kötelező tartalmi elem hiánya részleges vagy teljes érvénytelenséget eredményez-e. A másodfokú bíróság álláspontjától eltérően az rHpt. 213.§
(1)bekezdéséből nem következik az, hogy a részleges érvénytelenség megállapítása kizárt lenne. [18] Hivatkozott arra is, hogy az alperes megfelelő tájékoztatást kapott az árfolyamkockázatból eredő, számára hátrányosnak bizonyult jogkövetkezményekről, a perbeli kölcsönszerződés 1. pontja, illetve az ÁSZF 4. pontja ezt kifejezetten is tartalmazza. [19] Jogszabályba ütközik, hogy a másodfokú bíróság az rPtk. 239. §
(2)bekezdése ellenére nem alkalmazta a részleges érvénytelenség jogintézményét, hanem a szerződés teljes semmisségét állapította meg, ami által az adós szabadul a szerződésből eredő minden fizetési kötelezettségétől. A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményét ugyanis szabadon állapítja meg, e körben a felek kérelméhez nincs kötve, kivéve ha az adott jogkövetkezmény ellen mindkét fél tiltakozik. A jogerős ítélet indokolása az rPp. 221. §
(1)bekezdésében foglaltakat megsértve nem tartalmazza, hogy a másodfokú bíróság milyen indokokkal nem az rPtk. 237.§
(2)bekezdése szerinti jogkövetkezményt alkalmazta, a jogerős döntés sérti az 1/
- (VI. 28.) PK vélemény
- pontjában foglaltakat is. [20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
- §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban hivatkozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. [22] A Kúria először is utal az rPp. 275. §
(1)bekezdésében foglaltakra, miszerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, így nem vehette figyelembe a felülvizsgálati kérelemhez csatolt elszámolással kapcsolatos dokumentumot, amelynek egyébként a perbeli jogvita eldöntése szempontjából a később kifejtettek szerint nincs is jelentősége. [23] A Kúria nem értett egyet a felperes azon álláspontjával, hogy a DH
- törvény szerinti elszámolásra tekintettel ma már nem vizsgálható a perbeli kölcsönszerződés érvényessége. Az elszámolás ugyanis kizárólag a DH
- törvény által meghatározott körben vonta le a törvény hatálya alá tartozó szerződések részleges érvénytelenségének jogkövetkezményeit, vagyis azt, hogy a devizaalapú kölcsönszerződésekben a különnemű árfolyamok alkalmazásával, és az egyoldalú szerződésmódosítás alapján tisztességtelenül megfizetett összegek a fogyasztónak visszajárnak. A DH
- törvény rendelkezései a normatív úton rendezett kérdésekre tekintettel csak az elszámolás eredményeként megjelölt túlfizetés vitathatatlanságát jelentik. A DH
- törvény szerinti elszámolás funkciója az említett okokból eredő tisztességtelenség megszüntetése volt, de a jogszabálynak olyan rendelkezése, de célja sem volt, hogy egyéb vonatkozásban a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében kizárja többek között a szerződés létre nem jöttének, vagy más okból fennálló semmisségének a vizsgálatát. Ez az értelmezés felel meg meg a Kúria joggyakorlatának is (BH
- 282.). [24] A felperes a felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint a szerződés konvalidálódására is hivatkozott. Az 1/
- (VI.28.) PK vélemény 5 pontjának indokolása szerint a szerződés érvényessé válása, az az eset, amikor az érvénytelenség oka elhárul (pl. a jogszabály megváltozik, a felek megkapják a hiányzó jóváhagyást), vagy azt a felek maguk hárítják el (pl. a hiányzó alakiság pótlásával). A fenti értelemben vett érvényessé válás az adott esetben nem következett be, hiszen a DH
- tv. nem írta felül az rHpt.
- §
(1)bekezdés c) pontjában írt követelményt, az induló kamat éves %-os értékének meghatározásának kötelezettségét. Az elszámolásban szereplő adat azt nem pótolta, annak ilyen joghatása nem volt (Gfv.VII.30.167/2017/6.). [25] Alaptalan tehát ezért a felperes azon hivatkozása, miszerint a kamat mértékével kapcsolatos adatot „ítélt dolognak” kell tekinteni a jelen perben, mert azt az alperes a DH2. törvény szerinti eljárási rendben nem tette vitássá. Ezt többek között nem is tehette, figyelemmel az adott eljárás tárgyára. [26] A jelen tényállás mellett tehát az alperes jogszerűen terjeszthetett elő érvénytelenségi kifogást arra hivatkozva, hogy a szerződés semmis, mivel az nem tartalmazza az rHpt. 213.§
(1)bekezdés c) pontjában írtakat megsértve a kamat éves százalékos feltüntetésére vonatkozó adatot. [27] A felek közötti kölcsönszerződés megkötésekor hatályos rHpt. 213.§
(1)bekezdés c) pontja értelmében semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amely nem tartalmazza a kamat éves, százalékban kifejezett értékét. Azt a felperes maga is elismerte, hogy a perbeli kölcsönszerződés e követelménynek nem felel meg, a kamat százalékos mértékét a szerződésben nem tüntették fel. Ebből következően a perben eljárt másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ez a perbeli teljes kölcsönszerződés érvénytelenségét eredményezi. Így foglalt állást a Kúria több felülvizsgálati határozatában is (BH2017. 159., Gfv.VII.30.048/2018/5.; Gfv.VII.30.150/2016/10.). [28] A jelen perben a felperes keresete marasztalásra irányult, arra hivatkozással, hogy az alperessel érvényes szerződést kötött. Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság, a szerződés teljes érvénytelenségét eredményező érvénytelenségi kifogások egyikét - a fentiek szerint helyesen - alaposnak találta (rPtk. 234.§
(1)bekezdés) helytállóan járt el, amikor a keresetet elutasította, hiszen az érvénytelenség általános jogkövetkezménye, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis semmis szerződés alapján nem lehet fizetésre kötelezni a fogyasztót. Ez az érvénytelenség egyedüli olyan jogkövetkezménye, amelyet a bíróságnak hivatalból kell alkalmaznia (1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pont). [29] A felperes felülvizsgálati kérelmében az rPtk. 237. §
(2)bekezdésének megsértését alaptalanul állította, és alaptalanul kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem alkalmazta az érvénytelenség egyéb, további jogkövetkezményeit. Az érvénytelenségnek ugyanis az elsőfokú bíróság által alkalmazotton kívüli további jogkövetkezményeit (rPtk.
- §) csak a fél erre irányuló kérelme alapján alkalmazhatja a bíróság (1/
- (VI. 28.) PK vélemény
- pont). Semmis szerződés esetén a bíróság hivatalból csak a semmisség megállapítására és az ilyen szerződésre alapítottan előterjesztett igény elutasítására szorítkozhat, az érvénytelenség rPtk.
- § szerinti további jogkövetkezményeit a bíróság semmisség esetén sem alkalmazhatja hivatalból, e jogkövetkezmények alkalmazására csak az általános eljárási szabályok szerint, vagyis a fél erre irányuló kérelme (keresete, viszontkeresete) alapján kerülhet sor. Ezzel egyezően foglalt állást a 6/
- PJE III/
- pontja is. A perben eljárt másodfokú bíróság hivatalból erre irányuló kérelem hiányában nem vizsgálhatta, és hivatalból nem is rendelkezhetett a perbeli szerződés semmissége miatt alkalmazható további jogkövetkezményekről. [30] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet az rPp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [31] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, azonban az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban megtérítést igénylő igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a Kúriának határoznia sem kellett. [32] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp. 271.§
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [33] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
- március
- Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró A kiadmány hiteléül: /Seres Józsefné/ tisztviselő