Gfv.30081/2020/6 – Kúria

(3),

1. IV. Tv. 205/C. §,
2. IV. Tv.
3. §,
4. IV. Tv.
5. §

(1),

1. CXII. Tv.
2. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.081/2020/
3. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Dzsula Marianna előadó bíró Dr. Csőke Andrea bíró Az I. rendű felperes: A II. rendű felperes: Az I-II. rendű felperes jogi képviselője: Dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes jogi képviselője: Dr. Halápi Dóra Ügyvédi Iroda A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I-II. rendű felperes A másodfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.105/2019/15/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 22.P.21.333/2016/
4. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű és a II. rendű felperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 355.600 (háromszázötvenötezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy az 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
5. június 14-én az I. rendű felperes „Hitel-zálog- és készfizető kezesi szerződés MKB svájci frank lakáshitelhez (lakás-vásárlás finanszírozására annuitásos törlesztéssel)” elnevezésű két szerződést kötött, amelyekben az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az I. rendű felperes részére mindkét szerződés alapján 41.300 CHF összegű devizahitelt tart rendelkezésre és a rendelkezésre tartási időszak lejártáig a szerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén forintban - mindkét szerződés alapján - legfeljebb 6.000.000 Ft kölcsönt folyósít a ...i 2252/A/14 hrsz.-ú, ténylegesen .... I/
6. alatti ingatlan megvásárlására. [2]ák a szerződések a hitel futamidejét és lejáratát (az egyik 240 hónap, lejárata
7. június 20., a másik 24 hónap, lejárata
8. június 20.), a hiteldíj elemei között az induló kamat mértékét, a kamat kamatperiódusonként változó jellegét, a kamatperiódusok időtartamát (3 hónap), az első négy kamatperiódusra vonatkozó kedvezményt. Rögzítették az I. rendű felperest terhelő szerződéskötési díj, kezelési költség mértékét, a THM számítását. A felperesek a szerződéskötés napján külön kockázatfeltáró nyilatkozatot is tettek. A felek megállapodtak abban is, hogy az alperes az esedékesség napján az I. rendű felperes esedékessé vált devizatartozását az MKB deviza eladási árfolyamán forintra átszámítja és ezen ellenértékkel a hitelfelvevő forint számláját megterheli. Szerződést biztosító mellékötelezettségként 41.300 CHF tőke és járulékai erejéig ingatlanterhelő jelzálogjog alapítására is sor került az alperes javára, a zálogtárgy hitelbiztosítéki értékét 9.000.000 Ft-ban határozták meg. [3] Az II. rendű felperes mindkét szerződés vonatkozásában készfizető kezességet vállalt. [4] A szerződések közokiratba foglalására is sor került, amelyekben az I. rendű felperes elismerte, hogy a szerződések alapján az MKB Bank Nyrt.-nek mint hitelezőnek 41.300 CHF összegű hitel megfizetésével tartozik. A közjegyzői okirat a szerződések rendelkezéseit részletesen, azokkal azonos tartalommal rögzítette. [5] Az I. rendű felperes a hosszú lejáratú kölcsönszerződés esetében a fizetéssel késedelembe esett, ezért
9. április 28-án - közokiratba foglalt tanúsítványban - az alperes felmondta a kölcsönszerződést, majd
10. augusztus 21-én a közjegyző végrehajtási záradékot állított ki. A rövid futamidejű kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének sem tett eleget az I. rendű felperes maradéktalanul. [6] Az alperes teljesítette a tisztességtelen szerződési kikötések alkalmazása miatt az törvényben előírt elszámolási kötelezettségét, a felülvizsgált elszámolás eredményeként 3822,7 CHF került jóváírásra. [7] [8] A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperessel
11. június 14-én kötött kölcsönszerződések a Polgári Törvénykönyvről szóló
12. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
13. §

(1)bekezdése, 200. §

(2)bekezdése és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló

1. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)
2. §

(1)bekezdése, 213. §

(1)bekezdés e) pontja alapján érvénytelenek. Elsődlegesen az érvénytelenség okának kiküszöbölését kérték a szerződések érvényessé nyilvánításával, az érvénytelen részek mellőzésével. Másodlagosan a szerződések hatályossá nyilvánítását és annak megállapítását kérték, hogy a folyósítási feltételek közül a közokiratba foglalt kötelezettséget előíró kikötés tisztességtelen. Állították, hogy a szerződések nem tartoznak a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló

1. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH
2. törvény) és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
3. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
4. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
5. törvény) hatálya alá. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [9] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, mivel a felperesek által megjelölt okok miatt nem találta érvénytelennek a perbeli szerződéseket. [10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a felperesek által fizetendő perköltség mértéke vonatkozásában részben megváltoztatta és annak összegét 127.000 Ft-ra, míg az állam által viselt illeték mértékét 36.000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [11] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, mivel a határozata indokolásában a DH
6. törvény
7. §

(1)bekezdését figyelmen kívül hagyva nem a felperesek kereseti kérelmét, hanem annak egyes jogi érveit vizsgálta. Az elsőfokú eljárás megismétlését és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését azonban emiatt nem tartotta szükségesnek. Kiemelte, hogy mivel a felperesek a perbeli szerződések érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását oly módon kérték, hogy azok a devizajelleget megalapozó szerződési feltételeket ne tartalmazzák, azt kellett vizsgálni, hogy teljesíthető-e egyáltalán a szerződések érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása iránti kérelem. A jogerős ítélet szerint az rPtk. 217. §

(1)bekezdése szerinti alaki hiba érvényessé nyilvánítással nem orvosolható oly módon, hogy a bíróság meghatározott tartalmú szerződést hoz létre a felek között, ezért arra nincs mód, hogy amennyiben a szerződések a deviza alapúság miatt jóerkölcsbe ütköznének, a bíróság ezt az érvénytelenségi okot úgy küszöbölje ki, hogy a szerződéseket forint alapú konstrukcióval átalakítva nyilvánítsa érvényessé. Az érvényessé nyilvánítás keretében ugyanis a bíróság a felek által megkötött szerződés helyett egy egészen más típusú szerződést nem hozhat létre. [12] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperesek keresete sem az érvényessé, sem a hatályossá nyilvánítás kapcsán nem felel meg a DH2. törvény 37. §

(1)bekezdésének. A felperesek állításával szemben ugyanis a szerződések a DH1. törvény 1. §

(1)bekezdés és a DH

1. törvény
2. §-a alapján azok hatálya alá tartoznak, ez nem jog-, hanem ténykérdés. A DH törvények szerint megállapított érvénytelenségi és elszámolási szabályokat nem a bíróság alkalmazza, ezért arra sincs módja, hogy azokat figyelmen kívül hagyja, a jogszabályok hatálya alól a szerződések nem vonhatók ki. A jogerős ítélet utalt az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-483/
3. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletére is, amely megállapította, hogy a DH
4. törvény
5. §

(1)bekezdésében előírt különleges eljárási követelmények nem sértik a 93/13/EGK irányelv rendelkezéseit. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a DH2. törvény 37. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak a felpereseknek a szerződések teljes érvénytelenségével kapcsolatos kereseti kérelmét figyelmen kívül kellett volna hagynia és csak a folyósítási feltételről szóló szerződési kikötés tisztességtelenségének a megállapítása iránti keresetet kellett volna érdemben elbírálnia. Erre tekintettel mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából a szerződések teljes érvénytelenségének megállapítása iránti kereset elutasítására vonatkozó indokolást. [13] A másodfokú bíróság ugyanakkor egyetértett az elsőfokú bíróságnak a folyósítási feltételt érintő kereseti kérelmet elutasító döntésével, annak jogi indokolását a fellebbezésre tekintettel kiegészítette és kifejtette, hogy a szerződés egyoldalú kötelezettségvállalás formájában való közokiratba foglalása nem tekinthető tisztességtelennek pusztán abból az okból, hogy e feltételre tekintettel milyen tartalmú közjegyzői okirat készült el. A szerződési feltételt ugyanis nem az minősíti, hogy a közjegyző ténylegesen milyen tartalmú felperesi nyilatkozatot foglalt közokiratba. Az alperes a perben igazolta, hogy a folyósításra a tartozáselismerő nyilatkozatnak megfelelően sor került, azonban a tartozáselismerést követően. Az így készült közjegyzői okiratok ezért nyilvánvalóan valótlan tartalmúak és a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 112. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti feltétel hiányában záradékolásra is alkalmatlanok, mivel nem tekinthetőek valódi tartalmú tartozáselismerésnek. A szerződési feltételből az azonban nem következik, hogy a közjegyzőnek valótlan tartalmú okiratot kellett készítenie, a közjegyzői okirat hibája nem okozza a támadott feltétel tisztességtelenségét, ezért a felperesek erre vonatkozó keresetét el kellett utasítani. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben - tartalmilag - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és közbenső ítélettel annak megállapítását kérték, hogy a perbeli kölcsönszerződések érvénytelenek. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság utasítását kérték az érvénytelenség jogkövetkezményének orvoslása kapcsán, valamint az alperes első- és másodfokú perköltségük megfizetésére kötelezését. Indítványozták a per tárgyalásának felfüggesztését az EUB előtt C-932/19. szám alatt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig. [15] Megsértett jogszabályhelyként az rPtk. 209. §

(2)bekezdését, 205/C. §-át,

1. §-át, a polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (rPp.)
3. §-át,
4. §-át, valamint a Hpt.
5. §-át jelölték meg. Állították azt is, a felperesek keresete érdemben első- és másodfokon sem került elbírálásra, ez a mulasztás pedig sérti az rPp.
6. §-át,
7. §

(1)bekezdés d) pontját. [16] Az EUB-nak a 93/13/EGK irányelv tárgyában hozott irányadó döntései (a C-618/

1. számú Banco Español de Crédito ügy, a C-26/
2. számú Kásler ügy, a C-397/
3. számú Jőrös ügy, a C-260/
4. számú Dziubak ügy, a C-38/
5. számú GT és HS ügy, a C-51/
6. számú OTP Bank és OTP Faktoring ügy, a C-118/
7. számú Dunai ügy) ismertetésén és egyes AB határozatok [8/
8. (III. 20.) AB határozat, 7/
9. (III.15.) AB határozat, 11/
10. (V.14.) AB határozat], valamint a 2/
11. PJE és a 6/
12. PJE számú jogegységi határozatok kritikáján keresztül részletesen ismertették az ún. devizahiteles perekben hozott fontosabb döntéseket, amelyekből arra a következtetésre jutottak, hogy a felülvizsgálati kérlemében állított jogszabálysértések elhárításához elengedhetetlenül szükséges a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése a C-932/
13. számú ügy miatt. [17] Állították, hogy ha egy adott szerződés részévé vált valamely általános szerződési feltétel tisztességtelen, az érintett feltétel kiesik a szerződésből, ahhoz nem köthető kötelmi jogi hatály. A vételi árfolyam alkalmazásának tilalma miatt ezért a szerződéskötéskor meghatározott CHF összeg kiesik a szerződésből, ahogyan a folyósításkor alkalmazandó vételi árfolyam is, mivel az erre vonatkozó kikötés semmis. A jogalkotó döntése alapján a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyam helyett az MNB hivatalos deviza árfolyama vált a szerződés részévé, ami nem felel meg az EUB jogértelmezésének, a fogyasztót ezzel nem lehet megóvni a hátrányos következményektől, illetve a szerződés nem teljesíthető a tisztességtelen feltétel elhagyásával. [18] Tévesnek tartották a jogerős ítéletnek az EUB C-51/
14. számú ítéletéből levont következtetését, amely szerint a DH törvények tartalma, így a perbeli szerződések tisztességtelensége sem vizsgálható. Álláspontjuk alátámasztásaként hivatkoztak a C-260/
15. számú ítélet indokolásának [4] bekezdésére, a C-70-179/
16. számú ítélet indokolásának [61] bekezdésére és a C-483/
17. számú ítélet érvelésére. [19] Részletesen ismertették az uniós jog alkalmazásának szükségességét alátámasztó szerződéses (EUMSZ, EUSZ, Csatlakozási szerződés) rendelkezéseket, kitérve az Alaptörvény E cikk

(3)bekezdésére is. Utaltak az “EU jogának alkalmazása az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai” elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményére, amely még nem kérdőjelezte meg a közösségi jog elsőbbségét. [20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A Kúria a felülvizsgálati eljárás kereteire, a jelen eljárásban érdemben vizsgálható jogszabálysértésekre tekintettel nem találta indokoltnak, ezért mellőzte a felülvizsgálati eljárás tárgyalásának felfüggesztését a felperesek által hivatkozott előzetes döntéshozatali eljárás befejezésig [rPp.

1. §]. [22] A felperesek által megjelölt előzetes döntéshozatali eljárás még folyamatban van, azonban a felülvizsgálati eljárás keretei miatt nem volt jelentőségük azoknak a jogkérdéseknek, amelyek a felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálható jogszabálysértéseken kívül irányultak a fogyasztóvédelmi rendelkezések EUB általi értelmezésére. A felperesek által megjelölt vételi és eladási árfolyammal, a semmisség hivatalbóli észlelésével, a jóerkölcsbe ütközéssel összefüggésben, továbbá a DH-törvényekkel rendezett tisztességtelen szerződéses feltételek érvénytelenségét, közelebbről az érvénytelenségnek az rPtk. és a DH-törvények szerint lehetséges jogkövetkezményeit tekintve megalapozatlanul érveltek a felperesek az előzetes döntéshozatal szükségességével, az rPp.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott határidőn túl előadott hivatkozásaik pedig már nem voltak figyelembe vehetők. [23] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt nem találta jogszabálysértőnek. [24] Előrebocsátja a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, a felülvizsgálat az rPp. 270. §

(2)és

(3)bekezdésében megnevezett jogerős határozatok ellen jogszabálysértésre alapítottan igénybe vehető rendkívüli perorvoslat. [25] A felülvizsgálati kérelemnek az rPp. 272. §

(2)bekezdésében felsorolt tartalmi kellékekkel kell rendelkeznie. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Az rPp. 272. §

(1)és

(2)bekezdései értelmében - miként azokat az 1/

1. (II. 15.) PK vélemény értelmezte és a felülvizsgálati kérelmükben a felperesek is hivatkoztak rá - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. [26] A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálati kérelmet az rPp.
2. §

(5)bekezdése értelmében a felülvizsgálati határidő elteltét követően nem lehet megváltoztatni, így újabb, a határidőben benyújtott kérelemben nem szereplő jogszabálysértésekre hivatkozásokkal sem lehet kiegészíteni azt. [27] Az rPp.

1. §-át
2. szeptember 1-jei hatállyal módosító, az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló
3. évi CXVII. törvény
4. §-a és
5. §-a eredményeként a
6. október 31-e után jogerőre emelkedett határozatok ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmek kötelező tartalmi eleme - egyebek mellett - a megsértett jogszabályhely megjelölése, amelyet - az 1/
7. (II. 15.) PK vélemény
8. pontjához fűzött indokolásból kitűnően - konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni. Követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának. [28] Az rPp.
9. §

(3)bekezdése értelmében egyedül akkor térhet el a Kúria a felülvizsgálati kérelemben tévesen megjelölt konkrét jogszabályhelyektől az állított jogszabálysértések vizsgálata során, ha e körben nyilvánvaló, azonosítható elírás történt, vagyis, ha a jogszabálysértés tényének megfelelő szöveges előadása alapján meg lehet állapítani, hogy a kérelem előterjesztője a kérelemben tévesen írtak helyett milyen jogszabályhely megsértésére kívánt valójában hivatkozni. Jelen ügyben e szabály alkalmazására nem volt mód. [29] Az ismertetett jogszabályi rendelkezések értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor bizonyulhat eredményesnek, ha a kérelem előterjesztője a szükséges tartalmi kellékekkel rendelkező, határidőben benyújtott beadványban kimutatja a támadott konkrét jogerős határozatnak a jogvita érdemi elbírálására kiható módon jogszabálysértő voltát, vagyis a támadott határozatra vonatkoztatva adja elő jogszabálysértésre hivatkozásait, a konkrét döntés alapjául szolgáló érvrendszer téves, illetve hiányos voltát mutatja ki, vagy az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértést igazol. [30] A másodfokú bíróság kétféle okból találta alaptalannak az elsődleges keresetet. Egyrészt amiatt, mert a megítélése szerint a felperesek által kért érvénytelenségi jogkövetkezmények nem teljesíthetők, másrészt pedig azért, mert úgy ítélte meg, hogy a kereset nem felel meg a DH2. törvény 37. §

(1)bekezdésének. Az állított érvénytelenségi okok fennállását ezért nem is vizsgálta. Az elsődleges keresetet elutasító jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelem sikeréhez mindezekre figyelemmel a felpereseknek mindenekelőtt e két elutasítási ok fenn nem állását kellett volna kimutatniuk [így konkrétan azt, hogy a kért jogkövetkezmények teljesíthetők, illetőleg a kérelemhez e vonatkozásban a bíróság egyébként sincs kötve, csupán olyan megoldást nem alkalmazhat, amely ellen valamennyi fél tiltakozik, továbbá azt, hogy a kereset vagy megfelel a DH2. törvény 37. §

(1)bekezdésében foglaltaknak, vagy ez a szabály nem is vonatkozik rá]. Emellett elő kellett volna adniuk a megjelölt érvénytelenségi okok fennállására vonatkozó jogi érveiket. [31] A felülvizsgálati határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelem azonban - bár számos, a devizahitelezéssel, az ebből eredő jogvitákkal kapcsolatos kérdésre kitér - magára a jogerős ítéletben szereplő, az elsődleges kereset elutasításának alapjául szolgáló két indok jogszabálysértő voltára vonatkozó, az rPtk. 272. §

(2)bekezdésének megfelelő (vagy egyáltalán: bármilyen) hivatkozást nem tartalmaz. Ez a körülmény pedig értelemszerűen szükségtelenné teszi az e keresetre vonatkoztatható egyéb felperesi érvek vizsgálatát, hiszen önmagában kizárja e körben a felülvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát. [32] A Kúria ezért csupán megjegyzi az elsődleges keresettel kapcsolatban a következőket: [33] Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül következtett a felek közti kölcsönszerződések érvényes létrejöttére a csatolt iratokban rögzített tartalommal. A szerződő felek között valamennyi lényeges kérdésre kiterjedően a kölcsönszerződések az írásban rögzített tartalommal létrejöttek [rPtk. 523. §, 205. §

(1)és

(2)bekezdés, 207. §

(1)bekezdés, 218. §

(1)bekezdés], a kölcsönszerződések megfeleltek az rHpt.

1. § -ában megfogalmazott elvárásnak is. Az elsőfokú bíróság az álláspontját a kölcsönszerződés létrejöttével és tartalmával kapcsolatban az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok - a magánokiratba foglalt szerződés, a közjegyzői okirat és a meghallgatott tanúk vallomásának - értékelésével alakította ki, amelyhez figyelembe vette a felperesek személyes meghallgatásának eredményét. Ezek alapján pedig a bizonyítékoknak az rPp.
2. §

(1)bekezdésén alapuló mérlegelése nem iratellenes. [34] A bíróság döntését igénylő jogvita lényege abban állt, hogy az I. rendű felperes adósként olyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér. A felek szerződése a tényállási részben kiemelt rendelkezésekben (5.1., 5.2., 5.

1. pontok) úgy határozta meg a folyósítandó kölcsönt, továbbá az adós pénztartozását egyaránt, hogy a felek esedékességkor annyit fognak forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a svájci frankban meghatározott fizetési kötelezettségükkel (6/
2. PJE határozat III/
3. ponthoz tartozó indokolás). [35] A felülvizsgálati kérelem hivatkozásával ellentétben a vizsgált kölcsönszerződésben alkalmazott konstrukció - a forintban folyósított kölcsön kikötött devizában (CHF) való megállapítása és nyilvántartása, majd a devizában így nyilvántartott kölcsön forint ellenértékének törlesztésére vonatkozó szabályozás - nem zárta ki a felek közti jogügylet deviza alapú jellegét, nem vezetett eltérő szabályozási tartalomhoz az egyes szerződéses feltételek között, amely felvetette volna az rPtk. 205/C. §-ának alkalmazását. [36] A deviza alapú hitel- és kölcsönügyletek lényegadó sajátossága, hogy az adós tartozása - az rPtk.
4. §-a szerint megengedetten - devizában keletkezik, a folyósításra és a törlesztésre pedig forintban kerül sor. A deviza alapú hitelezés konstrukciója - ennélfogva a felek közti szerződés mindennek megfelelő szabályozási tartalma - annak az elvárásnak felel meg, hogy a fogyasztó kifejezett szándéka szerint forintban jusson kölcsönhöz és tartozását is forintban fizethesse vissza, ugyanakkor kamatfizetési kötelezettsége a szerződéskötés idején jellemző forintkölcsönre irányadó kamatnál jelentősen alacsonyabb legyen. Deviza alapú kölcsönszerződéseknél a kölcsönösszeg meghatározásának két tipikus, az rPtk.
5. §-ának megfelelő módja közül az egyik szokásos meghatározási mód a kölcsön devizában való meghatározása úgy, hogy a szerződés egyéb rendelkezései nem hagynak kétséget afelől, a devizát a szerződésben meghatározott időpontban, a szerződésben meghatározott devizaárfolyamon kell átszámítani forintra és ezt a forintösszeget folyósítja a pénzügyi intézmény, az adósnak pedig a kölcsönadott devizának megfelelő, a szerződésben meghatározott devizaárfolyamon átszámított forintösszeget és annak járulékait kell visszafizetnie az egyes törlesztési időpontokban. A másik szokásos meghatározási mód szerint pedig a kölcsönt forintban határozzák meg, a szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű viszont, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, nyilvántartásra és elszámolásra a szerződésben meghatározott időpontban, az ott meghatározott devizaárfolyam figyelembevételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor (az egyes törlesztő részletek esedékességekor) irányadó devizaárfolyamon számítva (6/
6. PJE, 1/
7. PJE jogegységi határozatok). [37] A felek közti szerződés a hitelkeret CHF-ben megadott adatán túl, a folyósítandó kölcsön összegét az adós finanszírozási igénye szerint forintban határozta meg, mind végösszegét, mind az egyes részösszegeket tekintve, miáltal a perbeli szerződés a kölcsön meghatározása során a forintösszeget tekintette kiindulópontnak. Kétségtelenül kitűnik ugyanakkor a további szerződéses rendelkezésekből az is, hogy a kölcsön megállapítása - nyilvántartása és elszámolása - a kikötött devizában történik, amelyet a felperesnek forintban kell törlesztenie (5.1., 5.2., 6.2., 6.
8. pontok). [38] Megjegyzi egyúttal a Kúria, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések konstrukciójából következik miként arra az 1/
9. PJE jogegységi határozat II/
10. pontjához tartozó indokolás is rámutatott - az átszámítási árfolyam szerződéskötést követő realizálása a szerződéskötést követő folyósítás ténye miatt, ebből következően az, hogy a kölcsönösszeg egzakt módon, számszerűen mindkét pénznemben nem határozható meg a szerződéskötés idején. Megfelelően irányadó az előző megállapítás a devizában nyilvántartott tartozás törlesztőrészletei tekintetében is, amelyeket esedékességükkor forintban köteles az adós teljesíteni, a vonatkozó árfolyam azonban előre nem ismert, az átszámítás konkrét adata az adott törlesztő részlet esedékességével határozható meg és rögzül az rPtk.
11. §

(2)bekezdése szerint. [39] Utal arra is a Kúria, hogy az ügyben eljáró bíróságok figyelembe vették a döntésük meghozatala során a felülvizsgálati kérelemben megjelölt EUB döntésekben a 93/13/EGK irányelv jogértelmezése körében kifejtetteket. A felülvizsgálati kérelemben az EUB döntések “eredeti”, a szövegkörnyezetükből kiragadott idézeteknek “adott“ uniós jogi értelmezésével a Kúria nem ért egyet, emiatt nem kíván eltérni - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt - korábbi határozataiban rögzítettektől. [40] A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a szerződések - a felperesek hivatkozásával ellentétben - sem az alkalmazott konstrukció miatt, sem más okból nem ütköznek nyilvánvalóan a jóerkölcsbe. A Kúria e körben is osztja az elsőfokú ítélet érveit. [41] A másodlagos, a folyósítási feltételt érintő szerődéses kikötés tisztességtelenségére vonatkozó keresetet a jogerős ítélet - egyetértve az elsőfokú ítélet indokaival - érdemben alaptalannak találta. A felülvizsgálati kérelem e vonatkozásban sem tartalmaz a támadott jogerős ítéletre vonatkoztatható, az rPp. 272. §

(2)bekezdésében meghatározott tartalmi kellékekkel rendelkező hivatkozásokat. A felülvizsgálati kérelemnek helyt adó döntés meghozatalára ezért ugyancsak nem kerülhetett sor. [42] A felülvizsgálati kérelemnek az rPp. 272. §-a körében folytatott joggyakorlatot az Alaptörvény XVIII. cikkére hivatkozással támadó okfejtése tárgyában kiemeli a Kúria, hogy az Alkotmánybíróság felhívott határozata nem a felülvizsgálati eljárással szembeni elvárásokat fogalmaz meg. A felülvizsgálati kérelemnek az indokolási kötelezettség megsértése tárgyában kifejtett érvelése sem helytálló, az Alkotmánybíróság is esetről esetre vizsgálja a bírói indokolási kötelezettség teljesítésének az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdésével fennálló összhangját, mivel a bírói döntés és az ügy egyedi körülményei azt alapvetően befolyásolhatják {3330/

1. (VIII. 5.) AB határozat [27] pont}. [43] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt egyéb eljárási szabálysértéseket illetően leszögezi a Kúria, hogy az rPp.
2. §

(3)bekezdése alapján eljárási szabály megsértése miatt kizárólag az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró jogszabálysértés esetén lehetséges a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése. Az rPp.

1. § és a
2. §-ának alkalmazása során ilyen jogszabálysértés nem történt, az ügyben eljárt bíróságok elbírálták a felperesek keresetét, és meg is indokolták döntésüket. Az, hogy nem a felperesek által kért érdemi döntést hozták meg, illetve, hogy nem értettek egyet a felperesek jogi érveivel, nem jelenti az említett eljárási szabályok sérelmét. [44] A felülvizsgálati kérelem egyéb hivatkozásainak vizsgálata az elsődleges és a másodlagos kereset kapcsán kifejtettekre figyelemmel szükségtelen volt. [45] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
3. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [46] A felülvizsgálati eljárásban az eredménytelen felülvizsgálati kérelem miatt a felperesek kötelesek megfizetni az alperes áfával növelt ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét [rPp. 270. §

(1)bekezdés, 78. §

(1)bekezdés]. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései, 4/A. §

(1)bekezdése alapján határozta meg. [47] A felülvizsgálati ügyérték (12.000.000 forint) alapján megállapított felülvizsgálati eljárási illetéket a felperesek teljes személyes költségmentessége folytán az állam viseli [1990. évi XCIII. törvény 59. §

(1)bekezdés, 74. §

(3)bekezdés, 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §]. [48] A Kúria a határozatát tárgyaláson hozta meg. Budapest,
3. szeptember
4. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: