Gfv.30227/2020/4 – Kúria

(1),

1. III. Tv.
2. §

(2)Gfv.VII.30.227/2020/

1. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.227/2020/
2. A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke Dr. Csőke Andrea előadó bíró Dr. Dzsula Marianna bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Dr. Orosz János ügyvéd Az alperes: Az eljárás tárgya: kártérítés A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma: Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.252/2019/
3. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kecskeméti Törvényszék 7.G.20.785/2018/
4. A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 3.500.000 (hárommillióötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes kizárólagos tulajdonosa volt a K. Zrt.-nek (továbbiakban: társaság) és a K. Kereskedelmi Kft.-nek, valamint 96,67%-os mértékű tulajdonosa a M. Kft.-nek. A három gazdálkodó szervezetet cégcsoportként működtette. A három gazdálkodó szervezet mint cégcsoport pénzforgalmi számláinak többségét az alperes jogelődjénél, a I.rendű alperesnél vezették, és az alperes jogelődje látta el a cégcsoport hitelezését is. A társaság tevékenységi köre jövedéki engedélyhez kötött szeszes italok, üdítőitalok gyártása, palackozása, forgalmazása volt, mely tevékenységet a M. Kft. tulajdonát képező ingatlanon végezte. A jövedéki engedélyes tevékenység működésének alapfeltétele volt az évente megújítandó adóraktári engedély, melynek megújításához az adóraktári engedélyhez szükséges pénzügyi biztosíték érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően érvényes újabb pénzügyi biztosítékot kellett a vámhatósághoz benyújtani. [4] Az illetékes adóhatóság
5. május 7-én kelt levelében felhívta a társaság figyelmét arra, hogy a jövedéki biztosítékként a G. P. Biztosító Zrt. által nyújtott biztosítói kötelezvény érvényessége
6. augusztus 7-én lejár. Tájékoztatást adott arról, hogy mi lehet a jövedéki biztosíték tárgya és felhívta a társaságot az adóraktári engedély visszavonása terhével arra, hogy a biztosítói kötelezvény meghosszabbítását legkésőbb
7. június
8. napjáig eredeti biztosítói kötelezvény benyújtásával igazolja oly módon, hogy annak kizárólagos kedvezményezettjeként az adóhatóság kerüljön megnevezésre. [5]
9. június 5-én érkezett meg a társasághoz a G. P. Biztosító Zrt. újabb biztosítási ajánlata, mely a
10. augusztus 8.- október
11. közötti időszakra 71 millió Ft-ra, a
12. október 8.-
13. augusztus
14. közötti időszakra 51 millió Ft-ra nyújtott volna biztosítói kötelezvényt, azonban ehhez a biztosító 30 millió Ft tekintetében fedezeti bankgaranciát kért. [6] Az adóraktári engedély biztosítékának érvényessége meghosszabbításra került,
15. október 7-ig a G. P. Biztosító Zrt. által nyújtott 71 millió Ft értékű kötelezvény szolgált biztosítékként. Ehhez
16. június 11-én „Fedezeti garancia biztosítói kötelezvény kibocsátásához” megnevezésű viszontgarancia szerződés (a továbbiakban: viszontgarancia szerződés) jött létre a társaság és az alperes jogelődje között 51/8-2/10/13 szám alatt, amelynek tárgya a G. P. Biztosító Zrt. részére 30 millió forintig fedezeti garancia biztosítása volt
17. augusztus 8-tól október 7-ig. [7] A társaság
18. június 11-én a NAV Észak-budapesti Vám és Pénzügyőri Igazgatóságától kérte a jövedéki biztosítéka csökkentését 40 millió Ft-ra. [8] A társaság
19. július 10-én kelt levelében, melynek tárgyaként „módosítási kérelmet” jelölt meg, az alperes jogelődjétől a
20. június 11-én kiadott 30 millió Ft értékű bankgarancia módosítását kérte oly módon, hogy annak kedvezményezettjeként a NAV Észak-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága kerüljön megjelölésre és a lejárat időpontja
21. október
22. legyen. A levelet
23. augusztus 14-én érkeztette az alperes jogelődje. [9] A társaság
24. augusztus 2-án kelt, az alperes jogelődjénél
25. augusztus 5-én érkeztetett kérelmében előadta, hogy a jövedéki garanciát legkésőbb
26. augusztus 7-ig be kell mutatnia. A G. P. Zrt.-től az ajánlatot megkapta, a NAV felé ők fogják nyújtani a csökkentett 46 millió Ft összegű garanciát. Az ajánlat alapján a társaság az alperes jogelődjétől 30 millió Ft-ról viszontgaranciát kért
27. augusztus 8-tól 60 napig, melyhez az alperes jogelődje biztosít 21.200.000 Ft-ot, míg a társaság a már letétbe helyezett 9 millió Ft-ot. [10] Az alperes jogelődje tájékoztatta a társaság könyvelőjét, hogy milyen iratokra van szüksége a döntéshez, és közölte, hogy a bankgaranciát
28. augusztus 7-ig nem tudja biztosítani. [11] A NAV
29. augusztus 9-én kelt végzésében az adóraktári engedélyhez felajánlott jövedéki biztosíték összegét 46.902.117 Ft-ban határozta meg. A társaság kérte a G. P. Zrt.-t, hogy biztosítson 47 millió Ft-os garanciát a társaság részére. [12] Az alperes jogelődje
30. augusztus 14-én kelt iratában - utalva a
31. július 10-én kelt bankgarancia módosítási kérelemre - tájékoztatta a társaságot, hogy a bankgarancia módosítás iránti kérelmének elbírálása folyamatban van, a döntés várhatóan
32. augusztus
33. napjáig meg fog születni, mely szerint a bankgarancia lejáratát
34. október
35. napjára módosítják. A levél tartalmazta, hogy a nyilatkozat nem minősül az alperes jogelődje részéről kötelezettségvállalásnak. [13] A társaság
36. augusztus 15-én kelt és az alperes jogelődjénél
37. augusztus 27-én iktatott hiteligénylése 19.
38. pontjában bankgarancia nyújtását kérte, céljaként jövedéki biztosítékot, a garancia típusaként viszontgaranciát, összegeként 30 millió Ft-ot jelölt meg azzal, hogy a hatályba lépés ideje
39. augusztus 8., lejárata
40. augusztus 7., kedvezményezettje a G. P. Biztosító Zrt. A szükséges iratok teljes mértékben
41. szeptember 9-én kerültek benyújtásra. [14] Az alperes jogelődjének az igazgatósága
42. szeptember 9-én a kérelmet jóváhagyta, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) az ügyletet
43. szeptember 12-én jóváhagyta. Még ezen a napon kötötte meg a társaság és az alperes jogelődje a bankgarancia szerződést jövedéki fizetési kötelezettség biztosítására, melyben a bankgarancia összege 30 millió Ft, érvényességi ideje
44. október 8-tól
45. október 7-ig került meghatározásra, kedvezményezettje a NAV Észak-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága, a szerződés száma: 92/8-2/10/
46. Ugyanezen a napon az alperes jogelődje kiadta a bankgarancia nyilatkozatot, a társaság pedig 17 millió Ft-ot befizetett a NAV-hoz jövedéki biztosítékként. [15] Miután a társaság a jogszabályban biztosított határidő alatt az adóraktári engedélyét megújítani nem tudta, a pénzügyi biztosítékot a rendelkezésére álló határidő alatt nem nyújtotta be, a NAV VPOP illetékes főigazgatósága
47. szeptember
48. napján a társaság engedélyét bevonta, ezzel együtt a gyártást, pálinkafőzést, palackozást engedély hiányában megtiltotta. A társaság
49. október 6-án minden tevékenységét megszüntette. [16] A NAV
50. augusztus 27-én 26.001.000 Ft-ot és szeptember 18-án 20.900.000 Ft-ot érvényesített a G. P. Biztosító Zrt.-vel szemben a biztosítói kötelezvény alapján, a Zrt. pedig az alperes jogelődjével szemben érvényesítette a bankgaranciát. [17] A társasággal szemben
51. augusztus 1-jén benyújtott felszámolási kérelem alapján a felszámolás
52. március 12-én megindult. [18] A M. Kft. és az alperes jogelődje között
53. október 4-én egy szerződéscsomag keretében „Megállapodás hitel-ingatlan cseréjéről” elnevezésű szerződés jött létre, melyben a társaság és az alperes jogelődje között létrejött kölcsönszerződésekből fennálló tartozások összegét is rendezni kívánták oly módon, hogy a M. Kft. ingatlanát az alperes jogelődje megszerzi. A M. Kft. az alperes jogelődje ellen a Kecskeméti Törvényszéken 7.G.20.740/
54. számon indított perben kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását. A jogerős Gf.III.30.239/2016/
55. számú ítéletben a Szegedi Ítélőtábla a szerződés érvénytelenségének okát kiküszöbölte és a szerződést érvényessé nyilvánította. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [19] A felperes keresetében kérte az alperes jogelődjének kötelezését 150 millió Ft kár és ennek
56. november 24-től számított késedelmi kamatai megfizetésére, keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
57. évi IV. törvény (rPtk.)
58. §

(1)bekezdését, valamint 355. §

(1)-

(2)és

(4)bekezdését jelölve meg. [20] Állította, hogy

1. július 10-én írásban kezdeményezte az alperes jogelődjénél a szükséges éves bankgarancia megújítását, melynek kiadására az alperes ígéretet tett, azonban csak az engedély lejárata után,
2. augusztus 14-én közölte, hogy a garanciát augusztus 23-ával tudja kiadni, majd ezen a napon újabb levelet küldött, hogy erre szeptember 20-án kerül sor. Az alperes a minden feltételre kiterjedő megfelelő bankgaranciát
3. szeptember 26-án bocsátotta a társaság rendelkezésére, mely mulasztás miatt a társaság engedélyét visszavonták, és a gyártást, pálinkafőzést, palackozást engedély hiányában megtiltották, a tevékenységet meg kellett szüntetnie. [21] Az alperes jogelődjének semmivel nem igazolható rendkívül hosszadalmas késedelme és abból következően az adóraktári engedély visszavonása, a gazdasági tevékenység leállása rövid időn belül likviditási problémákat okozott a társaság működésében, melynek következtében fizetési kötelezettségeit akadozva, késedelmesen tudta teljesíteni, néhány üzleti partnere felszámolási eljárást kezdeményezett ellene. Az engedély megújításának végleges meghiúsulása oda vezetett, hogy a társaság felszámolását elrendelték. [22] A második bankgarancia szerződés (92/8-2/10/13) tekintetében állította az alperes késedelmét. A bankgarancia szerződés megkötése érdekében előadása szerint megtette az intézkedéseket
4. július 10-én kelt levelében annak érdekében, hogy az adóraktári engedély megújítása körében azt a NAV-nak be tudja nyújtani. Az alperes jogelődje az első bankgarancia szerződésből tudott arról, hogy a társaság tevékenysége adóraktári engedélyhez kötött és a szerződés alapján garancianyújtásai kötelezettsége áll fenn. Az alperes jogelődje által a bankgaranciára vonatkozó két ígérvény
5. augusztus 14-én és augusztus 23-án került kiadásra. Az alperes jogelődje ennek kapcsán megszegte az rPtk. szerinti általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, valamint saját üzletszabályzatát. [23] A felperes a kár összegét 150 millió Ft-ban jelölte meg azzal, hogy kára a vagyonában bekövetkező értékcsökkenés és az elmaradt vagyoni előny. A társaság a vagyona részét képezte, a társaság tevékenységének megszüntetésével, az adóraktári engedély elveszítésével és a felszámolás alá kerüléssel a felperes vagyonában következett be értékcsökkenés, továbbá elmaradt munkabérét is igényelte. [24] Az alperes ellenkérelmében kérte elsődlegesen a per megszüntetését, mert álláspontja szerint a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezik, nem igazolta, hogy a társaság felszámolásával okokozati összefüggésben magánszemélyként kára keletkezett. Érdemben is kérte a kereset elutasítását. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [25] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az indokolásban kifejtette, nem róható fel az alperes jogelődjének az, hogy az adóraktári engedély meghosszabbításához szükséges pénzügyi biztosíték nem állt rendelkezésre a meghatározott időben. Nem szegte meg az együttműködési kötelezettségét sem. [26] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [27] Az indokolásában a felperes perbeli legitimációjával kapcsolatban megjegyezte, hogy ha a cégérték valamely károkozó magatartás folytán csökken, úgy a társaság tagjai a vagyonukban (üzletrészükben) bekövetkezett értékcsökkenés miatti igényt érvényesíthetnek a károkozóval szemben a szerződésen kívüli kártérítés szabályai szerint. A felperes érvényesíthette a társaság tevékenységének megszűnése miatt elmaradt munkabére miatti kárát is az rPtk.
6. §

(1)bekezdése alapján. [28] Rámutatott, hogy a M. Kft. és az alperesi jogelőd közötti szerződés érvénytelensége iránti perben hozott ítélet - a felek és a perekben érvényesített keresetek különbözősége miatt - nem eredményezett res iudicatát [rPp. 229. §

(1)bekezdés], ezért nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor a hivatkozott per elsőfokú bírósági ítéletének indokolásában megállapított tényeket a jelen eljárásban nem vette figyelembe. [29] Hangsúlyozta, hogy a viszontgarancia szerződésnek nincs köze a társaság lejáró adóraktári engedélye meghosszabbításához szükséges pénzügyi garanciához. [30] Nem vitás, hogy a társaság a teljeskörű, érdemi elbírálásra alkalmas bankgarancia kérelmét

1. augusztus 27-én nyújtotta be az alperes jogelődjéhez. A társaság tudott arról, hogy az alperes jogelődje csak a hiánytalan kérelmet tudja elbírálni, erről az alperes jogelődje külön tájékoztatta is a társaságot. A felperes sem vitatta, hogy a teljes hitelkérelmét
2. augusztus 27-én terjesztette elő az alperes jogelődjénél. Nem vitatott, hogy legkésőbb
3. augusztus 8-ig a biztosítékot a VPOPhez elő kellett volna terjeszteni, hogy az adóraktári engedélyt a társaság megkapja. Mindezekből következően a társaság ezen időpontot követően előterjesztett hiánytalan kérelme miatt a jövedéki törvény által meghatározott határidőn belül az adóraktári engedély kiadásához szükséges garancia meglétét nem lehetett igazolni, ezért az alperes jogelődjének a késedelme nem állapítható meg. Fogalmilag kizárt ugyanis, hogy a társaság
4. augusztus 27-i kérelmét ezen határidő előtt elbírálja. Ezért annak nincs jelentősége, hogy a társaság
5. július 10-én kelt levele ténylegesen mikor érkezett az alperes jogelődjéhez, mert a hiánytalan, elbírálásra alkalmas kérelem csak ezt követően -
6. augusztus 27-én - került benyújtásra. [31] A tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megsértése körében kifejtette, hogy a
7. július 10-én kelt, az alperes jogelődjénél augusztus 14-én érkeztetett levél tárgya módosítási kérelem volt a társaság részéről, az a
8. június 11-én kiadott 30 millió Ft összegű viszontgarancia módosítását kérte akként, hogy abban kedvezményezettként a NAV kerüljön megjelölésre. Ebből következően ez a levél - függetlenül attól, hogy mikor érkezett az alpereshez - nem a
9. augusztus
10. napján esedékes újabb bankgaranciához szükséges bankgarancia iránti kérelem volt, hanem a viszontgaranciához kapcsolódó módosítási kérelem. [32] Rámutatott, hogy ha a társaság
11. július 10-én be is adta volna a kérelmét - ahogyan arra a felperes hivatkozott - annak a tartalma eltért a
12. augusztus 2-i levéltől, mert ebben nem bankgaranciát, hanem viszontgaranciát kért, hasonlóan az augusztus 27-én beadott hiteligénylőben is. A viszontgarancia nem a jövedéki engedély megadásához kapcsolódott, nem annak volt a feltétele, hanem a G. P. Biztosító Zrt. igényelte. A viszontgarancia
13. augusztus
14. utáni megadása ezért nem eredményezhette volna a jövedéki engedély elvesztését. Szeptember 12-én az alperes jogelődje már bankgaranciát adott ki a társaság részére a NAV felé, azonban arra nincs adat, hogy a
15. augusztus 27-én beadott kérelmet mikor módosították. Ennek nincs jelentősége, mert
16. augusztus 8-ig kellett volna igazolnia a társaságnak a bankgarancia meglétét. [33] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az alperes (az alperesi jogelőd) kereseti kérelemben megjelölt - jogellenes károkozó magatartását nem bizonyította, és e feltétel hiányában a kártérítés további törvényi feltételeinek vizsgálata szükségtelen volt. Felülvizsgálati kérelem [34] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria a felperes keresetének megfelelően kötelezze kártérítés, valamint a perköltség megfizetésére az alperest. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését - szükség esetén az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - és a másodfokú, illetve szükség esetén az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását. [35] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az rPtk.
17. §

(1)bekezdését és 359. §

(1)bekezdését. Hivatkozott arra - megsértett jogszabályhely megjelölése nélkül -, hogy a bizonyítékok mérlegelése jogszabályellenes, iratellenes és kirívóan logikátlan volt. [36] A jogerős ítélet tévesen állította, hogy a M. Kft.-vel kapcsolatos per nem függ össze a jelen perrel, hiszen a tényállásuk is összefügg, ezért ugyanazon tényállás vonatkozásában nem juthat ugyanaz a bírói tanács eltérő álláspontra. [37] A viszontgaranciát tartalmazó szerződés és ahhoz kapcsolódó iratanyag alapján állítható, hogy az alperes tudomással bírt a megújításra nyitva álló határidőről, ahogyan arról is, hogy a felperes milyen feltételekkel tud szerződést kötni. [38] Téves és iratellenes az a megállapítás a jogerős ítéletben, hogy az érdemi elbírálásra alkalmas hitelkérelmét (bankgarancia kérelmét)

1. augusztus 27-én nyújtotta be a társaság az alperes jogelődjéhez, melyhez a
2. augusztus 26-án kiadott nullás NAV igazolást is csatolta. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes azon előadását, hogy ez a kérelme egy teljesen más jogviszonyra vonatkozott. Tévesen vonta tehát le azon következtetést a bíróság, hogy nincs jelentősége a felperes
3. július
4. napi kérelmének, hiszen ez alapozta meg később a társaság részére késedelmesen nyújtott bankgaranciát. [39] A másodfokú bíróság összemosta az előterjesztett kérelmeket, figyelmen kívül hagyta a kérelmek és hozzájárulások közötti ellentmondásokat. Állította, hogy a becsatolt e-mailezés más jogviszonyra vonatkozott, mint a támadott szerződés. [40] Hangsúlyozta, hogy a
5. július 10-i kérelem bankgaranciára irányult, míg az augusztus 2-i viszontgaranciára. [41] Kifejtette, hogy az alperes jogelődje által
6. augusztus 14-én kiadott igazolás arról szól, hogy a módosítási kérelem bírálata folyamatban van, abban nincs arra vonatkozó utalás, hogy nem teljes kérelmet nyújtott be. Ha az alperes jogelődje csak a teljes, érdemi elbírálásra alkalmas kérelmet tudja elbírálni, hogyan fogadhatta be azt
7. július 10-én, és ezt augusztus 14-én hogyan tudta igazolni. [42] Állította, hogy az alperes jogelődje nem azokat az iratokat csatolta, amelyek az adott ügylethez kapcsolódnak, szándékosan igyekezett félrevezetni a bíróságot. [43] A valóságban a NAV 47 millió Ft-ban határozta meg a jövedéki biztosíték összegét, amelyre vonatkozóan több konstrukció is szóba került, a társaság az alperesen felül több helyről is kért ajánlatot a bankgaranciára, köztük a G. Biztosító Zrt-től. „Végül a tényleges hiteligénylés az alperesnél került előterjesztésre (a felperes továbbra is fenntartja, hogy
8. július 10-én vagy az azt követő néhány napon belül), amelynek elbírálása alatt felmerült az ötlet, hogy esetlegesen gyorsabban elintézhető lenne a bankgarancia oly módon, hogy az alperes csupán biztosítéki célú viszontgaranciát nyújt 30 millió Ft erejéig, 9 millió Ft-ot a társaság helyez letétbe, a 46 millió Ft-os bankgaranciát pedig a G. Biztosító Zrt. biztosította volna.” A csatolt hiteligénylő lap erre a konstrukcióra vonatkozik, mely alapján nem jött létre szerződés. [44] Az SZHISZ iratok közötti hitel-előterjesztés szerint a NAV csökkentette a biztosítékot 47 millió Ftra, melyhez a társaság továbbra is kérte a 30 millió Ft garancia kiadását a NAV felé, azzal, hogy a fennmaradó 17 millió Ft-ot a társaság biztosítja a NAV letéti számláján. A
9. július 10-i kérelem és az előterjesztés egy az egyben megegyezik. Ebből következően vitathatatlanul a felperesi
10. július
11. napi kérelem képezi az alperes által
12. szeptember 5-én kelt előterjesztés alapját. Ez a kérelem képezte tehát a bankgarancia szerződés alapját, ezért a másodfokú bíróság jogszabályellenesen mérlegelte a bizonyítékokat. Szó sem volt augusztus 27-i kérelem módosításról. A társaság tehát nem késlekedett, az alperes jogelődje járt el jogellenesen. [45] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Kúria döntése és jogi indokai [46] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló
13. évi III. törvény (rPp.)
14. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. [47] Előrebocsátja a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, a felülvizsgálat az rPp. 270. §

(2)és

(3)bekezdésében megnevezett jogerős határozatok ellen jogszabálysértésre alapítottan igénybe vehető rendkívüli perorvoslat. [48] A felülvizsgálat alapjául szolgáló jogszabálysértés anyagi és eljárási jogszabálysértés egyaránt lehet, az eljárási szabályok megsértése azonban az rPp. 275. §

(3)és

(4)bekezdése értelmében csak akkor adhat alapot a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, ha lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. [49] Mindezeknek megfelelően a felülvizsgálati kérelem előterjesztője kérelmében a jogszabálysértés megjelölése körében arra hivatkozhat, hogy valamely, az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabály megsértésére került sor, illetőleg a döntés meghozatala során nem a megfelelő anyagi jogszabályt alkalmazták vagy az egyébként irányadó anyagi jogi szabályt tévesen értelmezték. [50] Jogszabálysértést jelent a megalapozatlanság is, ha az eljárt bíróságok a tényállást kellően nem tárták fel, noha a felek a szükséges bizonyítást felajánlották, illetőleg a bizonyítási indítványok előterjesztése azért maradt el, mert a felek előzőleg a bizonyítandó tények és a bizonyítási teher körében nem kaptak az rPp. 3. §

(3)bekezdésének megfelelő tájékoztatást, vagy e vonatkozásban téves tájékoztatást kaptak. A felülvizsgálat alapjául szolgálhat, tehát jogszabálysértést eredményez a megalapozatlanság abban az esetben is, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás a lefolytatott bizonyítás anyagától eltér, iratellenes, illetőleg ha a bíróság a bizonyítékok egybevetése és értékelése során kirívóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott. A bizonyítékok okszerű mérlegelése azonban felülvizsgálattal nem támadható. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt, eltérő értékelésére (ún. felülmérlegelésére) nem kerülhet sor. Nem hivatkozhat a jogszabálysértés megjelölése körében a felülvizsgálati kérelem előterjesztője új tényekre, illetve olyan kérdésekre sem, amelyekkel az ügyben eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában a perben nem foglalkozhattak. [51] A felülvizsgálati kérelemnek az rPp. 272. §

(2)bekezdésében felsorolt tartalmi kellékekkel kell rendelkeznie. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Az rPp. 272. §

(1)és

(2)bekezdései értelmében - miként azokat az 1/

1. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. [52] A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálati kérelmet az rPp.
2. §

(5)bekezdése értelmében a felülvizsgálati határidő elteltét követően nem lehet megváltoztatni, így újabb, a határidőben benyújtott kérelemben nem szereplő jogszabálysértésekre hivatkozásokkal sem lehet kiegészíteni azt. [53] Az rPp.

1. §-át
2. szeptember 1-jei hatállyal módosító, az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló
3. évi CXVII. törvény
4. §-a és
5. §-a eredményeként a
6. október 31-e után jogerőre emelkedett határozatok ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmek kötelező tartalmi eleme - egyebek mellett - a megsértett jogszabályhely megjelölése, amelyet - az 1/
7. (II. 15.) PK vélemény
8. pontjához fűzött indokolásból kitűnően - konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni. Követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának. [54] Az rPp.
9. §

(3)bekezdése értelmében egyedül akkor térhet el a Kúria a felülvizsgálati kérelemben tévesen megjelölt konkrét jogszabályhelyektől az állított jogszabálysértések vizsgálata során, ha e körben nyilvánvaló, azonosítható elírás történt, vagyis, ha a jogszabálysértés tényének megfelelő szöveges előadása alapján meg lehet állapítani, hogy a kérelem előterjesztője a kérelemben tévesen írtak helyett milyen jogszabályhely megsértésére kívánt valójában hivatkozni. Jelen ügyben e szabály alkalmazására nem volt mód. [55] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként az rPtk. 339. §

(1)bekezdését és 359. §

(1)bekezdését jelölte meg. Ténylegesen azonban kérelmében nem csupán ezeknek az anyagi jogi szabályoknak a nem megfelelő alkalmazását sérelmezte, hanem emellett a felülvizsgálati kérelem nagyobb részében a tényállás megállapítását, a bizonyítékok mérlegelését támadta, vagyis eljárási jogszabálysértésre is hivatkozott. Ez utóbbi hivatkozásához kapcsolódóan azonban nem jelölte meg a szerinte megsértett konkrét jogszabályhelyet. A Kúria ezért a tényállás megállapítása, a bizonyítékok mérlegelése körében a jogerős ítélet jogszerűségét az rPp. 272. §

(2)bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban kifejtettekből következően nem vizsgálhatta. [56] Az érdemben vizsgálható jogszabálysértésre hivatkozások közül az rPtk. 359. §

(1)bekezdésével kapcsolatban a Kúria rámutat, hogy ez a szabály az általános kártérítés alkalmazásának feltételeiről rendelkezik. Az ügyben eljárt bíróságok azonban a jogellenes károkozó magatartás hiányára tekintettel az alperesi jogelőd kártérítési felelősségét sem látták megállapíthatónak, így a kártérítés mértékének vizsgálata fel sem merült. A jogerős ítélet ezért az rPtk. 359. §

(1)bekezdését nem sértheti. [57] A kártérítési felelősség általános szabályának, az rPtk. 339. §

(1)bekezdésének értelmezése körében pedig az eljárt bíróságok nem követtek el jogszabálysértést. Helyes az az álláspontjuk is, hogy a kártérítési felelősség megállapításának több együttes feltétele van, amelyek bármelyikének hiánya kizárja a kártérítési felelősséget. Így ha jogellenes károkozó magatartás nem következett be, a felelősség további tényállási elemeinek vizsgálata valóban szükségtelen. [58] A Kúria kiemeli, hogy a bankgaranciával biztosított szerződés hatályban léte alatt a kiadott bankgarancia „módosítására” egyoldalúan nincs lehetőség. Az adott esetben a társaság által a

1. július 10-én kelt levéllel „módosítani” kívánt bankgarancia arra szolgált, hogy a G. P. Biztosító Zrt. által meghosszabbított biztosítói kötelezvényt viszontgarantálja. Ezt a bankgaranciát az, akinek érdekében a bankgaranciát kiállították, nem változtathatja meg, nem jelölhet meg egyoldalúan új jogosultat. Amennyiben tehát a társaság közvetlen bankgaranciával kívánta teljesíteni a jövedéki biztosítékot, úgy arra vonatkozóan új kérelmet kellett benyújtania. [59] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [60] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a rPp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján maga viseli a költségeit. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban megtérítést igénylő költsége nem merült fel. [61] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §

(1)bekezdése és 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján az felperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. [62] A Kúria tárgyaláson hozta meg határozatát. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Dzsula Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: