Gfv.30071/2020/3 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.071/2020/

1. A tanács tagjai: . Farkas Attila a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: F.Zs.F. A per tárgya: lízingdíj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék, 57.Pf.632.715/2019/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság, 8.P.88.442/2018/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) mint lízingbeadó és az alperes mint lízingbevevő, valamint a S. Kft. mint szállító között
4. november
5. napján – CHF alapú – pénzügyi lízingszerződés jött létre. A szerződés alapján a lízingbeadó a szállítótól megvásárolta a szerződésben megjelölt gépjárművet és azt az alperes részére lízingbe adta. A szerződés
6. pontjában a felek megállapodtak, hogy a szerződés változó kamatozású, deviza (CHF) alapú, változó futamidejű, az éves induló ügyleti kamatláb 10,56%, változásának eseteit és módját az üzletszabályzat tartalmazta. Az alperes a
7. szeptember
8. napjára előírt 53.495 forint árfolyam-különbözet címén megfizetendő összegből 2.124 forintot teljesített
9. szeptember
10. napján. A
11. szeptember
12. napján esedékes 106.195 Ft összegű törlesztő díjat határidőben nem fizette meg. Az alperes
13. október 18-án megfizetett 162.628 forintot, majd
14. szeptember 28-án 117.250 forintot. A felperes
15. október
16. napján kelt levelével a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondta, utóbb a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
17. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyéb rendelkezéseiről szóló
18. évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH2 tv.) előírt elszámolást elkészítette. Az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló
19. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: DH3 törvény) alapján a tartozást
20. február 1-ei fordulónappal forintkövetelésre váltotta át és a tartozást a tisztességtelenül felszámított 1.040.468 forinttal csökkentette. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperes a megismételt eljárásban módosított keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló
21. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 298-
22. §,
23. § és
24. §-a alapján 10.561.289 forint és ennek
25. február
26. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a felmondás nem hatályosult. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset szerint kötelezte az alperest 10.561.289 forint tőke és járulékai megfizetésére. Ítélete indokolása szerint vizsgálta a felmondás jogszerűségét és hatályosulását, s ezeken keresztül azt is, hogy a felmondás folytán a lízingszerződés mikor szűnt meg. Az rPtk.
27. §

(1)bekezdése és

1. (l) bekezdésre alapján rámutatott, hogy a felperes a becsatolt tértivevényekkel nem tudta bizonyítani a felmondás alpereshez történt megérkezését. Az alperes képviselőjének a
2. szeptember 2-án tartott tárgyaláson tett nyilatkozatából, továbbá a
3. január 23-án kelt, a felperesi jogelődnek címzett levélben foglaltakból ugyanakkor megállapíthatónak találta, hogy a felmondást tartalmazó levél legkésőbb
4. január 23-ig az alpereshez megérkezett. A felperes így alappal hivatkozott arra, hogy a felmondás nem
5. április 7-én hatályosult, mivel
6. január 23-án az alperes rendelkezésére állt a felmondás. Az alperes felhívás ellenére nem nyilatkozott arról, mikor vette kézhez a felmondást, ezért az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
7. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
8. §

(1)és

(2)bekezdését alkalmazva úgy ítélte meg, hogy a felmondás

1. január 23-án hatályosult. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes keresetében az alperessel kötött lízingszerződés felmondására alapított igényt érvényesített. Eredeti tényállítása szerint a
2. október 8-án kelt levelével mondta fel a szerződést, ennek igazolására tértivevényt csatolt, amely alapján az elsőfokú bíróság korábbi ítéletében azt állapította meg, hogy a felmondást
3. február 17-én kell kézbesítettnek tekinteni. A másodfokú bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzésében ezt az álláspontot nem osztotta, mert a perben az rPp.
4. (l) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy a tértivevény a jóval korábbi keltezésű felmondás kézbesítésére vonatkozik, ami nem került igazolásra. Nem az alperesnek kell megjelölnie, hogy milyen egyéb küldeményt kézbesítettek neki ebben az időpontban, ezért a másodfokú bíróság hitelt érdemlően csak a keresetlevél mellékleteként történő
5. április 7-i kézbesítési időpontot fogadta a felmondás hatályosulása időpontjaként. Mivel erre az időpontra vonatkoztatva elszámolás nem állt a rendelkezésre és azt a meglévő peradatok alapján sem lehetett kimunkálni, helyezte hatályon kívül a korábbi elsőfokú ítéletet. Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság az alperesi képviselő
6. január 23-i levelének tartalma alapján ezt a dátumot tekintette a felmondás hatályosulásának időpontjaként. A másodfokú bíróság megítélése szerint azonban a felmondás hatályosulása és annak időpontja ténykérdés, amelyet az alperes vitatása miatt a felperesnek bizonyítania kell, nem elégséges annak valószínűsítése. Utalt arra a másodfokú bíróság, hogy az rPtk.
7. §

(3)bekezdése szerint a szerződés megszüntetése is csak írásbeli alakiság mellett lehetséges, és az rPtk. 214. §

(1)bekezdésére figyelemmel az erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatnak meg is kell érkeznie a másik félhez ahhoz, hogy az hatályosuljon. Erre az igazoltan megállapítható időpontra vonatkoztatva kell kimunkálni a felperesi követelés összegszerűségét. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság iránymutatásának megfelelően felhívta a felperest, hogy erre az időpontra vonatkozó elszámolást terjesszen elő, de a felperes ennek nem tett eleget. Megállapítható, hogy az alperes részéről a felperes által állított felmondást követően is történt olyan teljesítés, amit el kellett számolni. Erre vonatkozóan a felperes az alapeljárásban készített ugyan egy elszámolást, de nem a másodfokú végzésben megjelölt időpontra vonatkoztatva, és az így rendelkezésre álló elszámolásban szereplő adatok nem elégségesek az elszámolást elvégezéséhez. Emiatt a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította, mert annak az összegszerűsége nem bizonyított. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rPp. 206. §

(1)bekezdésébe ütközik. [10] Előadta, hogy a jogerős ítélet a felmondással kapcsolatban helyesen hivatkozik az rPtk. 218. §

(3)bekezdése és 214. §

(1)bekezdése alapján arra, hogy a felek közötti szerződés megszüntetéséhez a szerződés létrejöttére előírt alakiság szükséges, és a szerződés megszüntetésére vonatkozó írásbeli nyilatkozatnak a joghatás kiváltása érdekében meg is kell érkeznie a másik félhez. Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződés megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat fél általi kézhezvételét csak az ezt igazoló tértivevény bizonyíthatná. [11] A felperes álláspontja szerint azon alperesi nyilatkozat, amely a felperesi felmondást tartalmazó, dátum szerint megjelölt keltezésű levelére hivatkozik, egyértelműen igazolja, hogy az alperes rendelkezett a felperes hozzá címzett, írásbeli, a szerződés megszüntetésére irányuló akaratnyilatkozatával, amely így a kívánt joghatást kifejtette. Tény, hogy a felperes nem tudta igazolni, hogy az alperes mikor vette át a felmondást tartalmazó levelet, de az alperes 2015. január 23. napján elismerte, hogy rendelkezik a felmondást tartalmazó levéllel. Emiatt a perben megállapítható, hogy az alperes legkorábban 2015. január 23. napján már birtokában volt a felmondást tartalmazó írásbeli nyilatkozatnak, tehát az hozzá bizonyíthatóan meg is érkezett. A Fővárosi Törvényszék mindezek miatt az rPp. 206. §

(1)bekezdését tévesen alkalmazva jutott arra a következtetésre, hogy a perben nem nyert bizonyítást az, hogy a felperesi jogelőd felmondása

1. január
2. napján már az alperes rendelkezésére állt, azaz azt az alperes kézhez vette, és emiatt a felmondás az alperessel szemben legkésőbb ekkor hatályosult. Emiatt téves az a következtetése is a jogerős ítéletnek, hogy a kereseti követelés összegszerűsége nem meghatározott, mert az elszámolás nem megfelelő időpontra vonatkozik. [12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp.
3. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [14] A felülvizsgálati eljárásban – rendkívüli perorvoslati jellege miatt – nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és felülmérlegelésének (BH2013.119., BH2002.29.). A jogerős ítélet akkor tekinthető megalapozatlannak a tényállás megállapítása körében és bírálható felül jogszabálysértés miatt az rPp.

1. §-a alapján, ha a tényállás iratellenes, a bizonyítékok mérlegelésének eredménye okszerűtlen. A bizonyítékok mérlegelése abban az esetben tekinthető okszerűtlennek, ha az adott bizonyítékokból kizárt volt a másodfokú bíróság által valamely tény megállapítására levont következtetés. A felülmérlegelés tilalmát áttörni engedő hiba, nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés akkor állapítható meg, amennyiben a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülbírált ítélettől eltérő következtetésre lehetne jutni (BH2013.119., BH2006.403). [15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra önmagában helytállóan hivatkozott, hogy az írásbeli felmondás hatályosulása, azaz annak az alperes által történő átvétele nem kizárólag tértivevénnyel igazolható. Ugyanakkor önmagában a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az alperesi képviselő által írt levél tartalmából csak az következik, hogy az alperes a levél megírásának időpontjában tudott a felperes felmondásáról, de sem e levél tartalmából, sem az alperesi képviselő tárgyaláson tett nyilatkozatából az nem következik, hogy az írásbeli felmondás alperes általi kézhezvétele, azaz közlése ekkor már kétséget kizáróan ténylegesen meg is történt. Ez a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem állapítható meg. [16] Ebből követezően a jelen ügyben a felülvizsgálni kért ítélet az rPp.
2. §

(1)bekezdése szerinti elveknek megfelelően, és nem iratellenesen állapította meg, hogy a kereset alapjául szolgáló felmondás bizonyíthatóan mikor érkezett meg az alpereshez, és ebből következően az elszámolást mely időpontra kellett volna elkészíteni. A jogerős ítéletnek ebben a körben nem volt a felülmérlegelés tilalmát áttörni engedő hibája: sem iratellenesség, sem logikai ellentmondás, sem pedig nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés. [17] Rögzíti a Kúria, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmét – a kifejtettek szerint eredménytelenül – kizárólag az rPp. 206. §

(1)bekezdésének megsértésére alapította. Tekintettel arra, hogy azt maga sem vitatta, hogy a jogerős ítélet által ekként helytállóan megállapított időpontra vonatkoztatva elszámolást nem készített, és a felülvizsgálati kérelmét további jogszabálysértésre, azaz az így megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetés jogszabálysértő voltára sem alapította, az a felülvizsgálati eljárásban sem volt érdemben vizsgálható az rPp. 272. §

(2)bekezdése és 275. §

(2)bekezdése alapján. [18] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A Kúria döntése alapján a felülvizsgálati eljárásban a felperes pervesztes lett, de a felülvizsgálati eljárásban az alperesnek megtérítést igénylő igazolt költsége nem merült fel, ezért erről a Kúriának határoznia sem kellett. [20] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [21] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: