Gfv.30038/2016/5 – Kúria

(1)bekezdésén alapuló kifogás a más hitelező igényének nyilvántartásba vételével kapcsolatos, az

1. évi III. tv.
2. § a) pontja alapján a felszámoló és a kifogással érintett hitelező közötti egységes pertársaság miatt szükséges a kifogással érintett hitelezőnek az eljárásba félként történő bevonása.
3. XLIX. Tv.
4. §

(1),

1. III. Tv.
2. § a) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Gfv.VII.30.038/2016/
3. A tanács tagjai:. Török Judit a tanács elnöke . Mándi Zoltán előadó bíró . Csőke Andrea bíró Az adós: Az adós felszámolója: Az I. r. kifogást előterjesztő: Az II. r. kifogást előterjesztő: Az I-II. r. kifogást előterjesztők jogi képviselője: Dr. Végh Ügyvédi Irodaügyintéző: dr. Végh Erika ügyvéd Beavatkozó: Beavatkozó jogi képviselője: Dr. Bende Gábor ügyvéd Az eljárás tárgya: kifogás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I-II. r. kifogást előterjesztők Az elsőfokú bíróság neve és jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 4.Fpkh.01-2014-000640/
4. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44677/2015/
5. Rendelkező rész A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Az I-II. rendű kifogást előterjesztőnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 42.700 (negyvenkettőezer-hétszáz) forintban megállapítja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] Az adós társaság felszámolásának kezdő időpontja
6. január
7. napja. A C Zrt. (a továbbiakban: hitelező)
8. február
9. napján 371.776,71 CHF tőke és 263,65 CHF ügyleti kamatra alapítottan hitelezői igényt jelentett be. A felszámoló a hitelezői igényt a nyilvántartásba vétel napján [3] [4] érvényes forint árfolyamot figyelembe véve forintra átváltotta és azt a hitelező felé
10. április
11. napján kelt, a hitelező részéről
12. április
13. napján kézhez vett levélben 90.405.808 Ft összegben nyilvántartásba vett hitelezői igényként igazolta vissza a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
14. évi CLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-a szerinti kategóriában, valamint a Cstv.
15. §

(1)bekezdése f) kategóriában 200.000 Ft összegben. A hitelező,

1. november
2. napján kelt nyilatkozatában kérte hitelezői igényének módosítását, arra alapítottan, hogy az eredetileg bejelentett és a hitelező nyilvántartásában CHF-ben nyilvántartott tőke és ügyleti kamatkövetelés összege nem változott, azonban a fedezetet képező ingatlan értékesítésének időpontjáig eltelt közel két év alatt a CHF/HUF deviza árfolyam jelentősen módosult, ezért kérte, hogy az értékesített ingatlan vételárából befolyt összeg elszámolásának alapja a CHF-ben bejelentett követelés kifizetéskori árfolyamon átszámított forint összege legyen. A felszámoló a bank hitelezői igényét a hitelezői nyilvántartásban a kérelem szerint módosította. A kifogás és az ellenkérelem [5] [6] [7] [8] [9] Az I-II. r. kifogást előterjesztő, mint az adós tulajdonosai érdeksérelmet szenvedett félként - a felszámoló intézkedése ellen kifogást terjesztettek elő. Kérték a felszámoló intézkedésének megsemmisítését, arra kötelezését, hogy a hitelezővel a visszaigazolt forint összegű igény alapján számoljon el. Felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Jogerős bírósági határozatra alapítottan kifejtette, hogy a felszámolónak az idegen pénznemben fennálló követelést már eleve ekként kellett volna a hitelezői nyilvántartásban szerepeltetni, annak kifizetésekor pedig a teljesítéskori árfolyamon kell a követelést kiegyenlíteni. Az elsőfokú bíróság
3. sorszámú végzésével az I-II. rendű kifogást előterjesztőt felhívta - a kifogás elutasításának terhe mellett -, hogy a bankot, mint hitelezőt 8 nap alatt „hívják perbe” és „ennek megtörténtét a bíróság felé igazolják”. A végzésben megadott határidő alatt az I-II. r. kifogással élő a kifogást a hitelezőre nem terjesztette ki, a
4. sorszám alatti beadványban kifejtették a végzés perbehívásra vonatkozó szövegezésének téves értelmezése mellett - annak ellenére, hogy a kifogás a felszámolónak a bank hitelezői igényével összefüggő intézkedésére vonatkozik, ez a tény nem indokolja a bank „perben állását”, vele szemben per indítását. A kifogás tárgyában nem látták akadályát a Cstv.
5. §

(3)bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazásának. A hitelező

1. sorszámon érkezett beadványban az eljárásról tájékoztatást kért, amelyben jelezte, hogy annak mielőbbi érdemi elbírálásához érdeke fűződik. Nyilatkozata alapján az elsőfokú bíróság
2. sorszámú végzésével megállapította, hogy a hitelező a kifogást előterjesztő felek mellett a Polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.)
4. § a) pontja alapján az eljárásba belépett. Az első- és másodfokú végzés [10] Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Indokolásában - annak érdemi része mellett - kifejtette, hogy a kifogást benyújtó felek perbehívása alapján a bank, mint hitelező félként az eljárásba belépett. [11] Az I-II. r. kifogást előterjesztő fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, az I-II. r. kifogást előterjesztőket a hitelező javára másodfokú eljárási költségben marasztalta, megállapítva, hogy saját költségeiket a kifogást előterjesztők maguk viselik. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős végzés ellen az I-II. r. kifogást előterjesztő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezése, az elsőfokú végzés megváltoztatása mellett az előterjesztett kifogásnak helytadással történő elbírálása, másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelem - a kifogás érdemére vonatkozó jogszabálysértések felsorolása mellett - hivatkozott arra, hogy a kifogást előterjesztők a kifogással érintett hitelezőt nem hívták perbe, e mellett pedig a bank beavatkozás iránti kérelmet tartalmazó nyilatkozata velük közlésre nem került, így a hitelező „perbelépése” jogsértő. [13] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A hitelező a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A Cstv.
5. §

(1)bekezdésén alapuló, a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogorvoslati eszköz - a kifogás - eseteit vizsgálva a bírósági gyakorlatban egyértelműen kialakult álláspont szerint az adós nyilvántartásba vett hitelezőinek, illetve magának az adósnak kifogás előterjesztési joga van a felszámoló azon intézkedésével szemben, amelyben az eljárás másik hitelezőjének igényét nyilvántartásba veszi, illetve a más hitelezői igényét a kielégítési rangsorba tévesen sorolja be. [15] Nem zárható ki az sem, hogy ilyen tartalmú kifogást ne csupán az adós nyilvántartásba vett hitelezője, illetve az adós nevében a Cstv. 8. §

(1)bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújtson be, de egyéb sérelmet szenvedett félként ilyen kifogást terjeszthet elő az adós azon tulajdonosa is, akinek a felszámoló intézkedése a hitelezői igény nyilvántartásba vételének összegszerűségén keresztül érdemben meghatározza a tulajdonosi minősége alapján részére felosztható, fennmaradó vagyoni rész mértékét. [16] A bírósági gyakorlatban ugyanakkor vita alakult ki arról, hogy az a hitelező, akinek az igényét vagy annak besorolását támadják a kifogás alapján indult eljárásban, milyen eljárásjogi pozícióba kerüljön: beavatkozóként vehet részt a felszámoló oldalán, vagy kényszerű pertársként. [17] A bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételére vagy besorolására vonatkozó felszámolói intézkedés más hitelező, az adós vagy egyéb érdekelt általi kifogásolása formálisan ugyan a felszámoló intézkedése ellen irányul, valójában azonban, tartalmilag közvetlenül az érintett hitelező anyagi jogviszonyon alapuló eljárásjogi pozícióját támadja, illetve a kifogás magában foglalja az érintett hitelező anyagi jogának támadását is. [18] Ebből következik, hogy a kifogással érintett hitelezőnek a Pp.

1. § a) pontján alapuló kényszerű pertársi jogalanyisága mellett a kifogás tárgyát képező jogvita csak valamennyi érdekelt fél részvételével dönthető el. Ez lehetővé teszi, hogy a bíróság a kifogásolt hitelezői igény jogosultjának részvétele nélkül ne dönthessen a felszámoló hitelezői igény nyilvántartásba vétellel, besorolással kapcsolatos intézkedését érintő jogvitában. Ilyenkor a bíróság határozata minden esetben - a félazonosságra tekintettel ítélt dolgot eredményez valamennyi érintettre kiterjedően. [19] Ebben az eljárásjogi konstrukcióban a kényszerű pertársaság a sérelmezett hitelezői igény jogosultja és a felszámoló között keletkezik. [20] A fair eljárás elvével összhangban ezért, ha egy kifogást a hitelező követelésének nyilvántartásba vételével, besorolásával kapcsolatban terjesztenek elő, úgy a kifogást előterjesztőnek a kifogással érintett felszámolón (vagy felszámoló által képviselt adóson) kívül kifogással érintett hitelezőként meg kell jelölnie és az eljárásba be kell vonnia azt a hitelezőt is, akinek a követelése nyilvántartásba vétele vagy annak besorolása miatt a felszámoló intézkedését sérelmezi. [21] Ez az értelmezés áll összhangban a peres eljárásban kialakított azon bírósági gyakorlattal is, amely szerint ha a perben nem álló harmadik személlyel szemben fennálló jogviszony alapján kell a perbeli igényről dönteni, a harmadik személy perben állása nem mellőzhető (BH.2005.59.). [22] A felszámoló és a kifogással érintett hitelező a Cstv.
2. §

(3)bekezdése szerint alkalmazott Pp.

1. § a) pontja szerinti egységes pertársi minőségéből következik, ha az előterjesztett kifogás hiányos, a bíróságnak a kifogást előterjesztőt jogkövetkezmények terhe mellett fel kell hívnia a kifogással érintett hitelező eljárásba való bevonására. Ennek elmulasztása esetén a kifogást a Cstv.
2. §

(3)bekezdése szerint a Pp. 130. §

(1)bekezdés g) pontjának megfelelő alkalmazásával, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. [23] Az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a Cstv. 6. §

(3)bekezdése szerint a Pp. 95. §

(2)bekezdésén alapuló hiánypótlási felhívását az elsőfokú bíróság félreérthető módon fogalmazta meg. A kifogással érintett hitelező „perbevonásának igazolására” vonatkozó felhívását az I-II. r. kifogást előterjesztők tévesen értelmezték, amikor a külön perindítást szükségtelennek tartva a kifogásukat az eredeti tartalommal tartották fenn. Nyilatkozatuk hiányában iratellenes az elsőfokú határozat azon megállapítása, hogy a kifogással érintett hitelező a kifogást előterjesztő felek perbehívása alapján az eljárásba félként belépett. Ezzel szemben az I-II. rendű kifogást előterjesztő jogi álláspontjánál fogva - a kifogással érintett hitelezőt félként az eljárásba nem vonta be, vele szemben a kifogással érintett felszámolói intézkedés megsemmisítésének tűrésére kötelezés iránti petitumot nem terjesztett elő. [24] A hitelező 8. sorszám alatti nyilatkozata az eljárásba félkénti belépését nem alapozza meg. Tévesen értékelte az elsőfokú bíróság ezt a nyilatkozatot akkor, amikor a kifogással érintett hitelező és a kifogást előterjesztők között találta megállapíthatónak a Pp. 51. §

1. a)pontja szerinti egységes pertársaságot, tekintettel arra, hogy ezen felek között áll fenn az érdemi jogvita, így közöttük az egységes pertársaság az érdekazonosság hiánya okán kizárt. [25] A Kúria hangsúlyozza továbbá, hogy a kifogással érintett hitelező a felszámoló oldalán kényszerű pertársként „önkéntesen” nem léphet be. A kifogással szembeni eljárási pozíció ugyanis - hasonlóan a perbeli, alperesi pozícióhoz - sohasem önként vállalt, hanem az adott félre, vagy jogszabály kötelező rendelkezése, vagy a petitum által rákényszerített. [26] A kifejtettek alapján az eljárt első- és másodfokú bíróság jogszabálysértően értékelte a kifogással érintett hitelezőnek az eljárásban előterjesztett nyilatkozatát, amely egyébként tartalmában a Pp. 55. §-ában meghatározott beavatkozói nyilatkozatként sem volt értelmezhető. [27] Mindezek következményeként a kifogás érdemi elbírálását befolyásolóan az eljárás lényeges szabályát sértette meg a jogerős végzés, amikor a felszámoló és a kifogással érintett hitelező kényszerű pertársasága és a kifogással érintett hitelezővel szembeni határozott kérelem hiányának figyelmen kívül hagyásával a kifogást érdemben elbírálta. [28] Tekintettel arra, hogy a Pp. 51. §
2. a)pontján alapuló kényszerű pertársaság hiánya a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható, ezért a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [29] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak - a Kúria végzésében kifejtettek alapján - kell a Cstv. 6. §

(3)bekezdése szerint a Pp. 95. §

(2)bekezdése alapján felhívnia az I-II. rendű kifogást előterjesztőt arra, hogy kifogását az azzal érintett hitelezőre, határozott kérelem előterjesztése mellett terjessze ki, a hiánypótlás elmulasztásának jogkövetkezménye - a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása - terhével. [30] A bíróság csak a felszámoló és a kifogással érintett hitelező Pp.

1. § a) pontján alapuló egységes pertársasága mellett hozhat a kifogás tárgyában valamennyi érintett félre kiterjedő hatályú érdemi döntést. Záró rész [31] A Kúria az I-II. rendű kifogást előterjesztőnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét - 30.000 Ft illeték és 12.700 Ft ügyvédi munkadíj - csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp.
2. §

(5)bekezdés, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)-

(5)bekezdés, 4/A. §

(1)bekezdés]. [32] A Kúria határozatát tárgyaláson kívül hozta meg [Pp. 274. §

(1)bekezdés]. Budapest,

1. június
2. Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mándi Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: