Gfv.30182/2017/4 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.182/2017/

1. A tanács tagjai:. Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Farkas Attila bíró Az I. rendű felperes: A II. rendű felperes: Az I-II. rendű felperesek jogi képviselője: Dr. Balázs F. Gábor ügyvéd Az alperes: Az alperes jogi képviselője: Gyülvészi Ügyvédi Iroda ügyintéző: Zsuzsanna ügyvéd dr. Gyülvészi A per tárgya: választottbírósági ítélet érvénytelenítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperesek A jogerős ítéletet hozó bíróság neve és a felülvizsgálni kért ítélet száma: ővárosi Törvényszék, 9.G.41.812/2016/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 635.000 (hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
3. szeptember 23-án a felperesek és a F Rt. (az alperes jogelődje) szerződést kötöttek, amelyben az alperes jogelődje a tulajdonában álló F 2 Rt. törzsrészvényeit meghatározott kereskedelmi jogok ellenében átruházta. A Részleges Kereskedelmi Jogok értékét a szerződésben 1.834.519.871 Ft + ÁFA összegben határozták meg. A felperesek - egyebek mellett - vállalták, hogy az általuk működtetett labdarúgó csapatok mérkőzéseire nyolc darab VIP hely, illetve további egy darab Sky-Box kizárólagos használatát biztosítják korlátlan hozzáféréssel, külön ellenérték nélkül. [2] A szerződésben a felek választottbírósági szerződést kötöttek, amely szerint bármely vita eldöntésére, amely jelen szerződésből, vagy azzal összefüggésben, annak megszegésével, megszűnésével, érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a szerződő felek alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos döntésének. [3] A felek között vita alakult ki a Részleges Kereskedelmi Jogokkal kapcsolatban. A választottbírósági eljárás [4] Az alperes (továbbiakban: választottbírósági felperes)
4. november 13-án keresetet nyújtott be a Választottbírósághoz, amelyben egyetemlegesen kérte kötelezni a felpereseket (továbbiakban: választottbírósági alperesek) szerződéses kötelezettségük teljesítésére, azaz arra, hogy a Részleges Kereskedelmi Jogok részeként az általuk működtetett labdarúgó csapatok mérkőzéseire a nyolc darab VIP hely, illetve további egy darab Sky-Box kizárólagos használatát biztosítsák korlátlan hozzáféréssel, külön ellenérték nélkül. Módosított keresetében kérte 26.282.256 Ft kártérítés megfizetésére kötelezni a választottbírósági alpereseket arra tekintettel, hogy nem teljesítették a 2014-2015-ös idényre a szerződés szerinti kötelezettségüket. [5] A választottbírósági alperesek hatásköri kifogást terjesztettek elő. Véleményük szerint a Választottbíróságnak nincs hatásköre az eljárás lefolytatására, mert az eljárás tárgya valójában nemzeti vagyon. Másodlagosan arra hivatkoztak, hogy a felek között nem jött létre választottbírósági szerződés. A felperes a Részleges Kereskedelmi Jogok vonatkozásában a jogutódlását nem igazolta. A választottbírósági kikötés alanyi pozíciójában nem következett be jogutódlás. Álláspontjuk szerint a polgári jogokat szerző jogutódra a választottbírósági szerződés nem száll át automatikusan. A választottbírósági felperesnek a Magyar Államot is félként be kellett volna vonnia a választottbírósági eljárásba. A Választottbíróság ítélete [6] A Választottbíróság VB/14120 számú ítéletében egyetemlegesen kötelezte a választottbírósági alpereseket, hogy fizessenek meg a választottbírósági felperesnek 26.282.256 Ft-ot. Megállapította, hogy a határozat kézbesítését követően a választottbírósági alperesek egyetemlegesen kötelesek biztosítani a választottbírósági felperesnek az általuk működtetett labdarúgó csapatok mérközéseire nyolc darab VIP hely és egy darab Sky-Box kizárólagos használatát. Rendelkezett az eljárás költségéről, ezt meghaladóan a választottbírósági felperes keresetét elutasította. [7] Az ítélet indokolása szerint a szerződést kötő F Rt. névváltozásokon ment keresztül, majd európai részvénytársasággá való átalakulás folytán
5. december 31-én egyetemleges jogutódlás mellett megszűnt. A jogutódja a felperes, amely 2009-ben áttette a székhelyét L-ba. [8] A Részleges Kereskedelmi Jogokat a választottbírósági felperes jogelődje egy c-i székhelyű társaságra ruházta át alaptőkén felüli vagyonként, szerződés alapján azonban a választottbírósági felperes kezelhette az átruházott jogokat. E c-i társaság a székhelyét ugyancsak L-ba helyezte át, majd a Részleges Kereskedelmi Jogokat a választottbírósági felperesre ruházta át. [9] A Választottbíróság a hatásköri kifogás kapcsán megállapította, hogy a keresetben érvényesített jog nem állami tulajdonban levő vagyontárgy kezeléséhez, illetve hasznosítási jogához kötődik, az érvényesített jog nem a nemzeti vagyont érintette, ezért a felek szabadon rendelkezhettek az eljárás tárgyáról. Jogszabály ezért nem korlátozta a Választottbíróság hatáskörét. [10] Megállapította, hogy vagyontárgyak rendelkezésre bocsátása egy gazdasági társaság részére - vagyoni hozzájárulásként vagy jegyzett tőkén felüli vagyonként - a kialakult bírósági gyakorlat szerint átruházásnak minősül. A jogcím a társasági szerződés és a lebonyolító ügylet az átruházás szabályai szerint alakul. A jogokat többször átruházták. A jog átruházása a jog érvényesítésére rendelkező eszközök átszállítását is magával vonja: az engedményezett követelést az engedményes is választottbírósági úton érvényesítheti, ha arra az ügyletre nézve, amelyből az engedményezett követelés származott, volt választottbírósági kikötés. Ennek az igény-érvényesítésnek nem akadálya az, hogy az engedményes (nem lévén az eredeti megállapodás alanya) maga nem kötött válaszotttbírósági szerződést. A peres felek között tehát volt olyan szerződés, amely lehetővé tette a választottbírósági eljárás lefolytatását. Az érvényesített jogok jellege sem zárta ki a választottbírósági szerződés alkalmazását. Nem volt alapos az a védekezés sem, hogy szükségképpeni pertársaság miatt a Magyar Államnak a perben részt kellene vennie. A keresettel érvényesített jogból fakadó kötelezettség nem érinti ugyanis az állam tulajdonjogát vagy az állam kezelői jogát. [11] A szerződés nem szűnt meg, abból továbbra is eredhetnek jogok és kötelezettségek. Az okiratok alapján a kérdéses jogok kétszeri átruházása aggálytalanul megállapítható volt. A Választottbíróság utalt arra, hogy a választottbírósági alperesek jogutódlással kapcsolatos aggályai súlytalanok, mert ha az első átruházás nem történt volna meg szabályosan, akkor a jogok változatlanul a választottbírósági felperest illetnék. Ha pedig az átruházás megtörtént, akkor ismét a választottbírósági felperes lett a jogosult. [12] Érdemben vizsgálva a keresetet megállapította, hogy a választottbírósági alperesek szerződésszegő magatartást tanúsítottak, a választottbírósági felperes károsodása a szerződésszegéssel oksági kapcsolatban áll, ezért a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai alapján rendelkezett a kereseti kérelemről. A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme [13] A választottbírósági alperesek (a továbbiakban: felperesek) a választottbíráskodásról szóló
6. évi LXXI. törvény (Vbt.)
7. §

(1)bekezdés

1. d)és
2. e)pontjára hivatkozással kérték a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Állították, hogy az ítéletet olyan ügyben hozta meg a Választottbíróság, amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjedtek ki, illetve a Választottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának. Vitatták, hogy a választottbírósági felperes (a továbbiakban: alperes) és közöttük érvényes és hatályos választottbírósági szerződés állna fenn, mert nem volt igazolva, hogy az alperes valóban jogutódja a Részleges Kereskedelmi Jogoknak. Állították, hogy a sportról szóló 2004. évi I. törvény a sporttevékenységgel kapcsolatos vagyoni értékű jogok apportálását tiltotta. A szerződéses jogutódlás láncolata megszakadt, és ha nincs jogutódlás, nincs választottbírósági szerződés sem. Álláspontjuk szerint a Magyar Állam eljárásban való részvétele nélkül nem lehetett volna a választottbírósági eljárást lefolytatni. A használatra vonatkozó kereset a Magyar Államnak a Stadionnal történő rendelkezési jogát is korlátozná, ezért az ítélet rá vonatkozóan is rendelkezést tartalmazhat. [14] Az alperes érdemi védekezésében kérte a kereset elutasítását. Vitatta, hogy az érvénytelenítési okok fennállnának. Az elsőfokú bíróság ítélete [15] A bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában a Választottbíróság és az állam bíróságának a viszonyából arra a következtetésre jutott, hogy az állam bírósága a felek közötti megállapodásból, a szerződéses kötelezettségvállalásokból származtatható jogokat nem ítélhette meg, a felek anyagi jogviszonyából származó jogvitát még közvetett módon sem minősíthette. Arra sincs joga, hogy a választottbírósági eljárásban szolgáltatott bizonyítékokat újraértékeljen. [16] A Vbt. 55. §

(1)bekezdés d) pontja vonatkozásában hangsúlyozta, való tényként megállapítani nem lehetett, hogy a választottbírósági szerződés ne terjedt volna ki arra a jogvitás ügyre, amelyben az ítéletet meghozta a választottbírói tanács. Nem a Magyar Állam dologi jogának gyakorlásával volt kapcsolatos a jogvita tárgyát képező kötelmi jogviszony, abban nem vett részt a Magyar Állam. A Magyar Állam sem az aláírt választottbírósági szerződésnek, sem a jogvitát fakasztó szerződéses kötelemnek nem volt részese, ezért a Magyar Állam választottbírósági eljárásban való részvételéről a választottbírósági felperes nem is dönthetett. A választottbírósági keresettel érvényesített jog és szerződéses kötelezettség nem a nemzeti vagyonra vonatkozott. [17] A Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pontja vonatkozásában kifejtette, hogy a Választottbíróság a szerződéses kötelem jogosultjának személyében részben bekövetkezett változással összefüggő döntése alapjául figyelembe vette és mérlegelte azokat a cégadatokat, amelyek a szerződéses jogosult személyét a választottbírói tanács előtt bizonyíthatták. A választottbírói tanács nem zárta el a választottbírósági alpereseket attól, hogy maguk is megjelöljék bizonyítékaikat és a védekezésük alapjául szolgáló tényt igazolják. Hangsúlyozta, az érvénytelenítési per bírósága nem jogosult annak megítélésére, hogy valóban kellő alapossággal vizsgálta-e a Választottbíróság az eljárási cselekményeivel a választottbírósági felperes jogosulti jogállását. A felek az ehhez kapcsolódó bizonyítékok benyújtására, a vitató állítás igazolására a lehetőséget megkapták. A választottbírósági ítélet számot adott a bizonyítékok értékeléséről és mérlegeléséről, melynek felülmérlegelésére az állam bírósága nem jogosult. Az a választottbírói meggyőződés, amely a felek által állított tényeket a bizonyítékok mérlegelése után valóként fogad el, az állam bírósága részéről nem minősíthető az érvénytelenítési perben. [18] Kiemelte, az érvénytelenítési perben nem volt annak helye, hogy e per bírósága bizonyítási kötelezettséget írjon elő az alperes terhére úgy, hogy az köteles legyen kiadni a jogosulti jogállás további bizonyításához szükséges cégiratokat. Az érvénytelenítési perben nem volt helye annak, hogy a felperesek szerint a választottbírósági eljárás során megfelelően nem igazolt jogutódlási és átruházási láncolat jogszerűsége újból megítélhető legyen. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Másodlagosan kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Vbt. 55. §

(1)bekezdés

1. d)és
2. e)pontját, a Pp. 3. §

(3)bekezdését és a 201-

1. §-ait. [20] Álláspontjuk szerint a felek között nem jött létre választottbírósági kikötés, az eredeti megállapodást nem a peres felek kötötték. Az alperes nem azonos a F Rt-vel, ezért iratellenes az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy a felek választottbírósági szerződést kötöttek volna. Nem igazolt az alperes jogszerzése és a választottbírósági szerződésben történő jogutódlása. A felperesek vitatták a jogutódlási láncolat megvalósulását. Ha nem igazolt, hogy az alperes az általa állítottak szerint megszerezte a Részleges Kereskedelmi Jogokat, az sem igazolt, hogy a választottbírósági szerződésbe jogutódként belépett volna, s így a Választottbíróságnak nem volt hatásköre a per tárgyalására és ítélet hozatalára. A Részleges Kereskedelmi Jogok apportálása az U társaságra nem volt igazolt, bizonyíték e körben nem áll rendelkezésre. Nem igazolt az sem, hogy a c-i cég áthelyezte volna a székhelyét L-ba, illetve, hogy erre egyáltalán jogi lehetőség volt. A felpereseknek ezzel kapcsolatban volt bizonyítási indítványa, amely indítványnak nem adott helyt az elsőfokú bíróság. Kétséges az is, hogy az alperes a F Rt. jogutódja-e, mert az alperes nem bocsátott rendelkezésre olyan átalakulási vagyonmérleget, amelyből kiderült volna, hogy a megszerzett vagyon részét képezték volna a Részleges Kereskedelmi Jogok. [21] Az elsőfokú bíróság elzárkózott annak vizsgálatától, hogy a jogutódlási láncolat valóban igazolhatóan fennáll-e, ezt a bizonyítékok felülmérlegelésének tekintette. A felperesek álláspontja szerint azonban ez a tilalom kizárólag a jogvita anyagi jogi értelemben vett elbírálása körében irányadó, jelen esetben azonban az a kérdés, hogy a felek között létrejött-e érvényes választottbírósági kikötés vagy sem, az alperes valóban belépett-e jogutódként a nem általa kötött választottbírósági szerződésbe. [22] Az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértést követett el azáltal, hogy érdemben nem vizsgálta a felperesek kereseti kérelmét, nem folytatott le bizonyítást, elutasította a bizonyítási indítványokat és nem tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a választottbíróság a jogutódlás körében az általa szükségesnek gondolt bizonyítást lefolytatta, az ítéletében számot adott a bizonyítékok mérlegeléséről, a felek a jogutódlás körében a bizonyítással kapcsolatos eljárási cselekményeiket teljesíthették. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert a felperesek folyamatosan kérték, hogy az alperes az apportálás iratait mutassa be, de ezt az indítványt a Választottbíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította és az ítéletben ennek semmilyen indokát nem adta. Nem felelt meg a Választottbíróság eljárása az Eljárási Szabályzat
2. §

(1)és

(2)bekezdéseinek, mert valónak fogadott el olyan tényt, amelyre egyetlen egy bizonyíték nem állt rendelkezésre, a másik fél a tényt vitatta és kérte az okiratok becsatolását. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § [24]

(2)bekezdése szerint, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. A Vbt. 55. §

(1)bekezdés d) pontja szerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése [25] kérhető, ha az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben e körben eljárási szabálysértésként hivatkoztak a [26] bíróság tájékoztatási kötelezettség teljesítésének megsértésére, illetve arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperesek által indítványozott okiratok becsatolására az alperest nem kötelezte. E körben elsődlegesen az „apportálást” igazoló okiratok, illetve a felperesi jogelőd átalakulási vagyonmérlegés vagyonleltár tervezete csatolásának elmaradását sérelmezték. A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett azon jogi állásponttal, amely [27] szerint a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése iránti perekben igen szűk körben indokolt bizonyítási eljárás lefolytatása. Az állam bíróságának ugyanis nincs lehetősége érdemben felülbírálni a Választottbíróság által elfogadott tényeket, azok értékelését. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a bizonyítékok mérlegelésének tárgya az, hogy a felek között létrejött-e választottbírósági megállapodás. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a fentiekre tekintettel a felperesek által sérelmezett körben bizonyítási eljárás lefolytatása szükségtelen, ezért nem is volt miről tájékoztatnia a feleket a bizonyítási teher alakulásával összefüggésben. A Pp. 3. §

(3)bekezdésében írt kötelezettségét ezért nem sérthette meg. A felperesek a választottbírósági eljárás során és az elsőfokú eljárásban is valóban [28] ügydöntőnek tartották volna az „apportálásról” szóló okirat becsatolását. E körben azonban a Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság, illetve a Választottbíróság azon jogi álláspontjával, hogy ezen dokumentumnak nincs az adott tényállás mellett jelentősége. Ha ugyanis az „apportálás” (amely valójában nem apportálás volt, hiszen a Részleges Kereskedelmi Jogok a c-i cég jegyzett tőkén felüli vagyonába kerültek) jogszerűen nem történt meg, akkor az a felperes mint a F Rt. általános jogutódja vagyonában maradt, függetlenül attól, hogy azt tartalmazta-e az átalakulási vagyonmérleg, vagyonleltár (illetve azok tervezete). Megjegyzi a Kúria, hogy az alperesi jogelőd európai részvénytársasággá történő [29] „átalakulására” csak áttételesen vonatkoznak a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) rendelkezései. Ezek megsértésére a felperesek az elsőfokú eljárás során nem is hivatkoztak, így az erre vonatkozó érvelésük helytállósága egyébként sem vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban. [30] A fent kifejtettekből következően az elsőfokú bíróság a Vbt. 55. §

(1)bekezdés d) pontját nem sértve jutott arra a következtetésre, hogy a felek között a választottbírósági megállapodás fennállt, a választottbírósági kikötés a mérlegeléssel megállapított tényállás alapján - a perbeli vitás ügyre vonatkozik. [31] A Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pontja szerint kérhető a választottbírósági ítélet érvénytelenítése, ha a Választottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának. A felperesek e körben az Eljárási Szabályzat 35. §

(1)-

(2)bekezdésének be nem tartására hivatkoztak. [32] Az Eljárási Szabályzat 35. §

(1)bekezdése szerint a fél köteles bizonyítani azokat a körülményeket, amelyekre követelése vagy védekezése megalapozásául hivatkozik. Az eljáró tanács felszólíthatja a felet további bizonyítékok beterjesztésére, elrendelheti szakértői vélemény beszerzését, bekérhet bizonyítékokat harmadik személyektől és elrendelheti tanúk kihallgatását. A

(2)bekezdés rendelkezik arról, hogy az írásbeli bizonyítékot a fél eredetiben, vagy másolatban köteles előterjeszteni annyi példányban, hogy abból minden félnek egy-egy példány, az eljáró tanácsnak pedig négy példány jusson. [33] Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az a választottbírói meggyőződés, amely a felek által állított tényeket a bizonyítékok mérlegelése után valóként fogad el, az állam bírósága részéről nem bírálható felül az érvénytelenítési perben. A Választottbíróság az eljárásában az Eljárási Szabályzat rendelkezése szerint saját meggyőződése szerint szerezheti be a bizonyítékokat és értékelheti azokat. Ha az egyik fél kéri bizonyítékok beszerzését és annak a Választottbíróság nem tesz eleget, ez nem valósítja meg az Eljárási Szabályzat megsértését. Ebből következően nem állapítható meg az sem, hogy a Vbt. 55. §

(1)bekezdésének e) pontját sértette volna a jogerős ítélet. [34] A fent kifejtettek alapján a Kúria a nem jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [35] A felperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelesek egyetemlegesen megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(4)-

(6)bekezdése, valamint a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel a jogi képviselő által végzett tevékenységre is. [36] A Kúria tárgyaláson hozta meg ítéletét. Budapest,

1. június
2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: