Gfv.30245/2019/11 – Kúria

(1),

1. CXII. Tv.
2. §

(6)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.245/2019/

1. A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Petrovics Bálint jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Zugh Katalin Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Zugh Katalin ügyvéd A per tárgya: kölcsön megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Szolnoki Törvényszék 4.Pf.20.729/2018/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozatának száma: Szolnoki Járásbíróság 29.P.21.407/2017/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint együttes első és másodfokú, továbbá 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 241.500 (kétszáznegyvenegyezer-ötszáz) forint fellebbezési és 301.900 (háromszázegyezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
4. május 18-án a felperes jogelődje és az alperes deviza alapú kölcsönszerződést kötött gépjármű vásárlás céljából. A kölcsönszerződés alapján a felperes jogelődje 3.088.000 Ft összegű kölcsönt nyújtott. A szerződés szerint az alperes vállalta, hogy a kölcsönt 120 hónap alatt fizeti vissza azzal, hogy a törlesztőrészletek száma és összege a szerződés
5. pontjában meghatározottak szerint változhat, megfizetése forintban történik, esedékessége a törlesztési ütemezés szerint alakul. A szerződés
6. [2] pontja tartalmazta a deviza fix finanszírozási csomagra vonatkozó rendelkezéseket, meghatározta a törlesztőrészlet forint összegének számítási módját, a törlesztőrészlet deviza összegének és az árfolyamkülönbözet kiszámítási módját. Rögzítette: az árfolyamkülönbözet a törlesztőrészletben kerül elszámolásra. A szerződés részét képező általános szerződési feltételek személygépjármű vásárlási kölcsönhöz (a továbbiakban: ÁSZF) 8.
7. pontja szerint: az árfolyamváltozás kockázatát az alperes köteles viselni. A szerződés megkötésére az eladó gépjármű kereskedésben került sor, a szerződést a hitelező nevében ez eladó cég képviseletében eljáró személy írta alá. Az alperes a
8. június, július és augusztus hónapban esedékessé vált, összesen 203.673 Ft összegű törlesztőrészletet a hitelezőnek nem fizette meg, ezért a hitelező a kölcsönszerződést
9. augusztus 22-én azonnali hatállyal felmondta.
10. február 1-jén a felperes elszámolt az alperessel a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésére vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
11. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyéb rendelkezésekről szóló
12. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
13. tv.) alapján. A tisztességtelenül felszámított összeget 377.971 Ftban állapította meg, a szerződés megszűnésekor fennálló késedelemmel érintett tartozás összegét pedig 3.098.026 Ft-ban.
14. június 30-án a kölcsönszerződésből eredő 3.019.085 Ft követelését a felperes jogelődje a felperesre engedményezte. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] [4] A felperes módosított keresetében 3.019.085 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a perbeli kölcsönszerződésből eredő tartozás jogcímén a Polgári Törvénykönyvről szóló
15. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
16. §-a alapján. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Álláspontja szerint a szerződés nem jött létre, illetve érvénytelen többek között a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
17. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
18. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. e)pontjai alapján. Hivatkozott arra is, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződéses rendelkezések nem világosak, nem egyértelműek, ezért a szerződés az rPtk. 209. §-a alapján tisztességtelen. Álláspontja szerint a felmondás jogellenes volt, mert a DH2. tv. szerinti felülvizsgált elszámolás adatai alapján a felmondáskor az alperesnek a hitelező felé tartozása nem állt fenn. Az első- és a másodfokú határozat [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 3.019.085 Ft és járulékai [6] [7] megfizetésére kötelezte az alperest. Többek között kifejtette, az alperes a szerződés megkötésekor a deviza alapú kölcsön kockázatai tekintetében a megfelelő tájékoztatást megkapta. A szerződés az rHpt-ben előírt tartalmi elemekkel rendelkezett. A szerződést a felperes jogelődje az alperes szerződésszegő magatartására tekintettel jogszerűen mondta fel. A felperes a kereseti kérelem összegszerűségét is igazolta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a felperes jogelődje az alperesnek az árfolyamkockázattal kapcsolatban külön okiratban nem adott tájékoztatást. Ez azonban nem volt kötelező jogszabályi előírás. A szerződés és az ÁSZF rendelkezései alapján az ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára felismerhető volt az árfolyamváltozás ténylegesen fennálló kockázata. A szerződés rögzítette, hogy a kölcsön devizaneme CHF, ami arra utal, hogy a szerződő felek nem forint, hanem deviza alapú szerződést kötöttek. A fix devizakonstrukcióra vonatkozó rendelkezések alapján ugyancsak világos lehetett az alperes számára, hogy a HUF/CHF árfolyamának kedvezőtlen irányú változása növelni fogja a fizetési terheit oly módon, hogy a szerződés futamideje meghosszabbodik, így az egyedi szerződésben megjelölt összegű részleteket a szerződéskötéskor számítottakhoz képest tovább kell fizetni. Az alperestől az rPtk. 4. §

(4)bekezdése alapján elvárható lett volna, hogy a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt, áttanulmányozza a szerződést, szükség esetén az általa nem érthető rendelkezésekről tájékoztatást kérjen. A másodfokú bíróság szerint a szerződés felmondása jogszerű volt, figyelemmel az 54/2014. (XII. 10.) MNB rendelet 6. §

(2)bekezdésére, amely szerint azon elszámolási időszakban, amelyben az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó késedelembe esett, az átszámított fogyasztói kölcsönt is késedelmesnek kell tekinteni, függetlenül az esetleges túlfizetéstől. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] [9] Az alperes felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rHpt. 213. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. e)pontjába, valamint az rPtk. 209. §-ába ütköző módon jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli kölcsönszerződés nem érvénytelen. Állította, az ÁSZF nem vált a szerződés részévé. Az eljárt bíróságok e körben az rPtk. 205/B. §

(1)bekezdésébe és a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
2. §

(1)bekezdésébe, 206. §

(1)bekezdésébe és

1. §-ába ütköző módon mérlegelték a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Állította, a felmondás nem történt meg érvényesen az adóssal szemben, mivel az rPtk.
2. §

(1)bekezdés [10] e) pontja szerinti súlyos szerződésszegés nem következett be. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [11] [12] [13] [14] [15] [16] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta. Az alperes az érdemi ellenkérelmét, az elsőfokú ítélet elleni fellebbezését és a felülvizsgálati kérelmét is - többek között érvénytelenségi kifogásra alapította: a felperes keresete azért nem lehet alapos, mert a perbeli kölcsönszerződés az rHpt. 213. §

(1)bekezdése, illetve az árfolyamkockázat viselése körében az rPtk. 209. §

(1)bekezdése alapján érvénytelen. E körben egyebek mellett előadta azt is, hogy az ÁSZF nem vált a szerződés részévé, mivel a felperes jogelődje nem tette lehetővé, hogy az alperes annak tartalmát megismerje. A Kúria megítélése szerint az eljárt bíróságok a peres felek nyilatkozatait, a rendelkezésre álló okiratokat és tanúvallomást az rPp. 206. §

(1)bekezdése szerinti elveknek megfelelően mérlegelték, és jutottak arra a következtetésre, hogy az ÁSZF tartalmát az alperes a szerződéskötéskor megismerte, ezáltal az a szerződés részévé vált. A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés az rHpt. vitatott rendelkezéseinek megfelel, az az alperes által megjelölt okokból az rHpt. 213. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. e)pontjai alapján nem érvénytelen. A Kúria az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás megítélése tekintetében nem értett egyet a perben eljárt bíróságok egyező jogi álláspontjával. A perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a vonatkozó szerződéses rendelkezések tisztességesek voltak. A felperes az eljárás során e körben kizárólag arra hivatkozott, hogy a szerződés 2., 6., 7., illetve az ÁSZF 8. pontjában írtak megfelelnek a tisztességes tájékoztatással szembeni elvárásoknak. Olyan hivatkozása nem volt, hogy akár szóban, akár írásban, például szórólapon, reklámban a fentieken túlmenő tájékoztatást adott volna az alperesnek az adott ügylet kockázatairól. Ilyen adat a perben más módon sem merült fel. A perbeli kölcsönszerződést nem a pénzintézet, hanem a gépjármű kereskedés üzlethelyiségében írták alá, ahol a pénzintézet nevében az eladó cég képviselője járt el. A kölcsönszerződés előkészítése, megkötése során az alperes kockázatfeltáró nyilatkozatot nem kapott, ezért a Kúriának kizárólag a perbeli szerződéses, valamint ÁSZF rendelkezések alapján kellett vizsgálnia, hogy a felperes tisztességes tájékoztatást adott-e a kockázatokról. A Kúria rögzíti, az ÁSZF 8.2. pontja az árfolyamkockázat tekintetében annyit tartalmaz: az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni. A Kúria úgy ítélte, hogy az

(1)bekezdésben részletezett információk alapján az alperes számára egyértelmű kellett, hogy legyen, miszerint az árfolyam változásainak a hatásait ő viseli. A hivatkozott rendelkezések azonban nem hívták fel az alperes fogyasztó figyelmét az azzal járó kockázatokra, arra, hogy akár a forint jelentős árfolyamgyengülése is előfordulhat, ami a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészleteket jelentősen megemelheti, a fogyasztót gazdaságilag nehéz helyzetbe hozhatja. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes által állított és bizonyított tájékoztatás nem felelt meg a 2/

1. PJE határozat
2. pontjában foglaltaknak, illetve az Európai Unió Bírósága joggyakorlata által kimunkált követelményeknek (pl. C-51/
3. számú OTP Bank Nyrt. és társa kontra Ilyés Teréz és társa ügyben
4. szeptember
5. hozott ítéletnek), ezért az tisztességtelen volt. [17] A felek között létrejött, a felperes követelése alapjául szolgáló szerződés ezért semmis. A semmisség általános jogkövetkezménye, hogy ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, a felek által célzott joghatások nem érhetők el [1/
6. (VI. 28.) PK vélemény
7. pont]. Az adott kereseti kérelemre tekintettel, amely a semmisség esetleges jogkövetkezményeinek levonására nem irányult, a Kúria a szerződés semmisségének jogkövetkezményéről nem dönthetett. [18] A kölcsönszerződés érvénytelenségére tekintettel a Kúria nem vizsgálhatta a felmondás jogszerűségét. [19] A Kúria mindezekre figyelemmel a kereset alapjául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelensége miatt a jogerős ítéletet az rPp.
8. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Záró rész A Kúria ítélete mindhárom fokú eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte - a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)és

(6)bekezdései alapján - az alperes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, mely áfát nem tartalmaz. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. §

(1)bekezdése alapján a felperes köteles az államnak felhívásra - megfizetni. [21] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. [20] Budapest,

1. április
2. Dr. Vezekényi Ursula sk.a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró A kiadmány hiteléül: /Seres Józsefné/ tisztviselő