Pfv.21546/2015/10 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. IV. Tv.
2. § e),
3. III. Tv.
4. §

(3),

1. III. Tv.
2. §

(5)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.VII.21.546/2015/

1. A tanács tagjai: . Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke . Farkas Attila előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes: A felperes képviselője: Csányi, ügyintéző: dr. Zala László ügyvéd Rátkai & Zala Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: 1000 számú Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd A per tárgya: lízingdíj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 57.Pf.631.845/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 8.P.25.069/2013/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen felperesnek 775.030 (hétszázhetvenötezer-harminc) felülvizsgálati eljárási költséget. meg a Ft A le nem rótt 2.869.700 (kétmillió-nyolcszázhatvankilencezerhétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes mint lízingbeadó és a perben nem álló, időközben kényszertörlés alá került E Kft. mint lízingbevevő (a továbbiakban: lízingbevevő) között
4. december 13-án zártvégű pénzügyi lízingszerződések jöttek létre, amelyek alapján a felperes motorcsónakokat adott lízingbe a lízingbevevő részére. A lízingszerződések biztosítására az alperes, a lízingbevevő akkori ügyvezetője
5. december 13-án készfizető kezességet vállalt. A lízingbevevő a lízingdíj fizetésére vonatkozó kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, ezért a felperes
6. november 24én azonnali hatállyal felmondta a lízingszerződéseket. A motorcsónakok egyikét a lízingbevevő a felmondást követően felhívás ellenére sem szolgáltatta vissza. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperes keresetében 102.423,23 CHF és 188.593 HUF, valamint mindezek járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes a készfizető kezességvállalása alapján köteles a lízingbevevő tartozását megfizetni. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy jogalapjában és összegszerűségében is vitatja a felperes követelését, részletesebb védekezést azonban nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében 102.423,23 CHF, valamint 188.593 HUF és mindezek járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. Rámutatott, hogy a rendelkezésre álló okiratok szerint az alperes készfizető kezességet vállalt a felperes és a lízingbevevő között létrejött lízingszerződések biztosítására. Érdemi ellenkérelmében az alperes hivatkozott ugyan a szerződések érvénytelenségére és összegszerűségében is vitatta a vele szemben támasztott követelést, a védekezése alapjául szolgáló konkrét tényeket és azok bizonyítékait azonban felhívás ellenére sem adta elő. A felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján ezért az alperest a kereset szerint kellett marasztalni. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság az első tárgyalást megelőzően, a
7. január 17-én kézbesített végzésével szabályszerűen, a Pp.
8. §

(6)bekezdésére történt figyelmeztetés mellett felhívta az alperest az érdemi ellenkérelme és az annak alapját képező tények és bizonyítékok előterjesztésére. Az alperes azonban - noha erre a végzés kézhezvételét követően kellő idő állt rendelkezésére konkrét védekezést nem terjesztett elő, hanem csupán általánosságokra hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ezért az alperes Pp. 3. §

(3)bekezdése szerinti tájékoztatását és a további bizonyítási eljárás lefolytatását helytállóan mellőzte, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozott érdemi döntést hozott. Az alperes az elsőfokú eljárás során nem kifogásolta az elsőfokú bíróság illetékességét sem, így a Pp. 41. §

(5)bekezdésének alkalmazására, a per más illetékes bírósághoz való áttételére nem kerülhetett sor. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen - tartalmilag - az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [8] Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti az 1997. évi LXXXVI. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény (a továbbiakban: UNIDROIT Egyezmény) 13. cikkét, a Ptk. 274. §

(2)bekezdését és

1. §-át, valamint a Pp.
2. §

(3)bekezdését és 41. §

(5)bekezdését. [9] A felperes ugyanis az UNIDROIT Egyezmény

1. cikke és a Ptk.
2. §-a értelmében - mivel a lízingtárgyakat visszavette - a hátralékos lízingdíj és járulékai megfizetésére nem tarthatott igényt, hanem kizárólag kára megtérítését követelhette. A per során azonban kártérítési igényt nem érvényesített. A kezes helytállási kötelezettsége pedig a kötelezett szerződésszegéséből eredő károk megtérítésére egyébként sem terjed ki. A keresetet ezért el kellett volna utasítani. [10] Az alperes arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróságnak tekintet nélkül arra, hogy csupán általános jellegű érdemi védekezést terjesztett elő - tájékoztatnia kellett volna őt a Pp.
3. §

(3)bekezdésében foglaltakról. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége ugyanis független az ellenkérelem minőségétől, részletességétől. Az alperes megjegyezte, hogy az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson hivatkozott a szerződés érvénytelenségére és határidőt kért az ezzel összefüggő részletes nyilatkozatai megtételére. Az elsőfokú bíróság azonban a tisztességes eljárás elvét megsértve elzárkózott e kérelme teljesítésétől, a tárgyalást megelőzően nem tájékoztatta őt arról, hogy a tárgyaláson mindenre kiterjedő részletes ellenkérelmet kell előterjesztenie. [11] Az alperes végül sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem hívta fel a figyelmét arra sem, hogy - miután az illetékességre vonatkozó kikötést a felperes által alkalmazott általános szerződési feltételek rögzítették - a Pp. 41. §

(5)bekezdése alapján kérhette volna a per más illetékes bírósághoz történő áttételét. [12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem ütközik a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokba. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [14] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül, és megállapította, hogy a támadott határozat nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. [15] Az eljárási szabályok megsértése a Pp. 275. §

(3)-

(4)bekezdéseiből következően kizárólag akkor adhat alapot a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, ha lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. Ilyen eljárási szabálysértést azonban a perben eljárt bíróságok nem követtek el. [16] A Pp. 41. §

(1)bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek vagyonjogi ügyek tekintetében a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kikössék valamelyik bíróság illetékességét. Ha azonban az illetékességi kikötés az általános szerződési feltételek között szerepel, a kikötött bíróságnak a Pp. 41. §

(5)bekezdése alapján az alperes - legkésőbb az első tárgyaláson előterjesztett - kérelmére a pert át kell tennie az alperes által megjelölt, a Pp. 29-

1. §-ai szerinti illetékes bírósághoz tárgyalás és elbírálás végett. [17] Fogyasztói szerződések esetében a bíróságnak a fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/
2. (XII. 12.) PK vélemény 5.a. pontja szerint már a tárgyalás előkészítésének szakaszában hivatalból vizsgálnia kell, hogy az általános szerződési feltételekben rögzített illetékességi kikötés a fogyasztóval szerződő fél székhelyéhez vagy lakóhelyéhez igazodik-e, és ha igen, határidő tűzésével fel kell hívnia az alperest, hogy a kikötés tisztességtelenségére kíván-e hivatkozni, kéri-e a per áttételét. Fogyasztóinak nem minősülő szerződés esetén viszont a bíróságot ilyen felhívási, tájékoztatási kötelezettség nem terheli. [18] A rendelkezésre álló peres iratok szerint a perbeli, a felperes és a lízingbevevő gazdasági társaság között motorcsónakok lízingbevétele érdekében létrejött zártvégű pénzügyi lízingszerződések a Ptk.
3. § e) pontja értelmében nem tartoznak a fogyasztói szerződések körébe. Ebből eredően a lízingszerződések biztosítására a lízingbevevő ügyvezetője, az alperes által a felperessel kötött kezességi szerződés sem minősül fogyasztói szerződésnek. Így - noha az elsőfokú bíróság illetékességének kikötéséről a felperes általános szerződési feltételnek minősülő [Ptk. 205/A. §

(1)bekezdés], a kezességi szerződés

1. pontja alapján a szerződés részét képező üzletszabályzata 21.
2. pontja rendelkezik - az elsőfokú bíróságnak nem kellett az alperest a Pp.
3. §

(5)bekezdésében foglaltakról külön tájékoztatnia. Az alperes pedig az elsőfokú eljárás során nem vitásan nem kérte a Pp. 41. §

(5)bekezdése alapján a per más illetékes bírósághoz való áttételét. Az elsőfokú bíróság eljárását mindezekre figyelemmel az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul kifogásolta. [19] A Pp. 3. §

(3)bekezdése alapján a bíróságnak a per hatékony tárgyalása érdekében a jogvita eldöntése szempontjából releváns, vitatott, bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás elmaradásának, illetve sikertelenségének következményeiről kell a feleket tájékoztatnia. A per eldöntéséhez szükséges, bizonyításra szoruló tények körét, vagyis a jogvita kereteit a felperes keresete és az alperes érdemi ellenkérelme határozzák meg. A felperesnek ugyanis keresetlevelében a Pp. 121. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében elő kell adnia az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait, az alperesnek pedig a Pp.

1. §-a szerint elő kell terjesztenie ellenkérelmét az annak alapjául szolgáló tényekkel és ezek bizonyítékaival együtt. [20] Az elsőfokú bíróság - a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben - már az elsőfokú tárgyalást megelőzően, a
2. január 12-én kelt és az alperes részére
3. január 27-én kézbesített
4. sorszámú végzésével felhívta a feleket, köztük az alperest a Pp.
5. §

(6)bekezdésére figyelmeztetéssel, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket és azok bizonyítékait 15 napon belül, de legkésőbb a tárgyaláson adják elő. Az alperes ezt követően a

1. május 27-én megtartott tárgyaláson bejelentette, hogy jogi képviselő közreműködésével 1 hónapja készül a tárgyalásra, érdemi védekezése megfogalmazására. Ehhez képest azonban - noha az elsőfokú bíróság a tárgyaláson is több ízben tájékoztatta arról, hogy hogyan, milyen tartalmi kellékekkel adhatja elő konkrét védekezését - csupán általános tartalmú érdemi ellenkérelmet terjesztett elő. [21] Az alperes nyilatkozataira figyelemmel a tárgyalás elhalasztására, további bizonyítási eljárás lefolytatására nem volt szükség, az általános tartalmú védekezéshez kapcsolódóan pedig az elsőfokú bíróság - a tárgyalás jegyzőkönyvéből kitűnően - maradéktalanul eleget tett a Pp.
2. §

(3)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének. Az alperest tehát a per tárgyalása, illetve a Pp. 3. §

(3)bekezdésének alkalmazása során joghátrány állításával ellentétben - nem érte. [22] Az ügy érdemével kapcsolatban az alperes megalapozatlanul hivatkozott az UNIDROIT Egyezmény megsértésére is. Az Egyezmény rendelkezéseit ugyanis - 3 cikkéből kitűnően - azokra a nemzetközi pénzügyi lízingügyletekre kell alkalmazni, amelyek esetében a szerződő felek, a lízingbeadó és a lízingbevevő telephelye különböző államokban található. A felperes és a lízingbevevő viszont a perbeli lízingszerződések megkötésekor egyaránt magyarországi székhelyű (telephelyű) gazdasági társaságok voltak, jogviszonyukra ezért az UNIDROIT Egyezmény szabályai nem irányadóak. [23] A készfizető kezes alperes helytállási kötelezettségének terjedelmét - a Ptk. 200. §

(1)bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - a közte és a felperes között létrejött kezességi szerződés

1. pontja határozta meg. E szerint az alperes teljes és korlátlan készfizető kezességet vállalt a lízingbevevőnek a lízingszerződések alapján a felperessel szemben fennálló és a jövőben keletkező valamennyi kötelezettsége tekintetében, ideértve - többek között - az ügyleti és késedelmi kamatokat, a kezelési költséget, az előtörlesztési díjat és a lízingszerződéssel kapcsolatos bármely egyéb díjat és költséget, továbbá a követelések érvényesítésével kapcsolatos perköltséget és végrehajtási költséget is. [24] A lízingszerződések azonnali hatályú felmondása vagy egyéb okból bekövetkező idő előtti megszűnése esetében a lízingbevevőt a perbeli lízingszerződések részét képező felperesi üzletszabályzat 8.6.c. pontja és 13.
2. pontja értelmében a hátralékos lízingdíjak, a késedelmi kamatok, a fennálló tőkekintlevőség, az egyéb felmerült költségek, díjak és a lezárási díj, illetőleg a lízingtárgyak értékesítéséből származó bevétel és egyéb megtérülés különbözetének megfizetése terhelte. Erre a követelésre az alperes kötelezettsége a kezességi szerződés
3. pontjának egyértelmű rendelkezése szerint kétséget kizáróan kiterjed. A kezesség terjedelme ugyanis a Ptk.
4. §

(1)bekezdése értelmében alapvetően a főkötelezettség mindenkori terjedelméhez igazodik. Ez akkor is így van, ha a főkötelezettség a kötelezett szerződésszegése folytán kártérítésbe fordul át. A kezességi szerződés rendeltetése ugyanis éppen az, hogy a jogosult számára a kötelezett nemteljesítése esetére biztosítékot nyújtson. Az eredeti kötelmi szolgáltatás helyett követelt kártérítésre tehát a kezes helytállási kötelezettsége kiterjed (Leszkoven László: A kezességi szerződés. Miskolc, 2009. 31-33. o.). Az ügyben eljárt bíróságok mindezekre figyelemmel jogszabálysértés nélkül kötelezték az alperest a lízingbevevő tartozásának megfizetésére. [25] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [26] Az alperes a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. A felperest megillető ügyvédi munkadíj ÁFA-t is magában foglaló összegét a Kúria a kifejtett jogi képviseleti tevékenység és a pertárgyérték mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdése alapján a csatolt ügyvédi megbízási szerződésben foglaltaktól eltérően állapította meg. [27] Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték összegét a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyú 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: