Pf.20012/2021/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontja szerint. [4] Előadta, hogy a felperesi társaságot a cégjegyzékbe előbb jegyezték be, mint az alperest. Mindkét cég vezérszava a „Perscriptor” megnevezéssel kezdődik, a megkülönböztethetőség szempontjából pedig nincs jelentősége annak, hogy az alperes nagybetűvel használja a vezérszót, míg a felperesnél a kezdő „P” betű kivételével minden szó kisbetűs írásmódú, továbbá, hogy az alperes cégnevében a „Hungary” megnevezést használja, míg a felperesi cégben a „könyvelő iroda” megjelölés szerepel. Álláspontja szerint a felek cégnevei átlagos figyelem mellett első látásra vagy hallásra összetéveszthetők, amit alátámaszt, hogy az ügyfelek ténylegesen össze is keverték a két céget, mivel azonos működési területen fejtik ki tevékenységüket. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a cégneve bejegyzésre került a cégjegyzékbe, így cégjogi szempontból jogellenességről nem lehet beszélni, a Ptk. rendelkezései pedig védik a névviselési jogát. Álláspontja szerint a perbeli cégnevek vezérszavai különböznek, azok mind írásképben, mind kiejtésben megkülönböztethetőek még átlagos figyelem mellett is. Utalt arra, hogy az a körülmény, hogy a felperes védjeggyel rendelkezik, szintén nem alapozza meg a névviselési jog sérelmét, mivel a védjegy nem az oltalomra jogosult jogi személyt jelzi, hanem az annak tevékenysége során előállított árut, illetve szolgáltatást. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a cégnevét változtassa meg oly módon, hogy abból mellőzze a Perscriptor vezérszót. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy az ítéletnek az abbahagyásra kötelező és eltiltó rendelkezéseit 15 napon belül jelentesse meg egy alkalommal a V. című hetilapban 1/12 oldal terjedelemben, fekete-fehér kivitelben, Times New Roman betűtípussal 200.000 forint költség erejéig. Az ezt meghaladó keresetet a törvényszék elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 274.000 forint perköltséget. [7] Határozatát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:1. §

(3)bekezdésére, és 3:6. §

(1)bekezdésére, 2:42. §

(2)bekezdésére, 2:

1. § f) pontjára, valamint 2:
2. §

(1)bekezdés b), c), d) pontjára alapította. [8] Megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a felek hasonló működési körben, könyvelési szolgáltatások terén fejtik ki tevékenységüket, mint ahogy az sem, hogy a felperes cégbejegyzése korábbi az alperesi cég bejegyzésénél. [9] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az a tény, hogy az alperest a cégnyilvántartásba bejegyezték mert a bíróság úgy ítélte meg, hogy cégjogi szempontból az alperes neve megfelelő - önmagában nem zárja ki a jogsértés megállapítását. Bár helytállóan utalt arra az alperes, hogy a Ptk. védi az ő névviselési jogát is, azonban nem egy olyan céggel szemben, aki korábban, hasonló névvel és hasonló működési körben került nyilvántartásba. [10] A törvényszék megállapította, hogy a felek cégnevének vezérszava megegyezik függetlenül attól, hogy az írásmód eltérő. Kifejtette, hogy a szó jelentésével az átlagfogyasztó nyilvánvalóan nincs tisztában, azonban - az íráskép és a kiejtés nagyfokú hasonlósága alapján - az azonosságot meg tudja állapítani. [11] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fogyasztó figyelme mindkét cég esetében a cégnév első elemére, a „perscriptor” vezérszóra irányul annak jellegzetessége folytán. A felperes nevében szereplő további elemek - a „könyvelőiroda” és „számviteli” szavak - a felperes tevékenységi körére utalnak, nem jellegzetesek, mint ahogy nem az a cégformára utaló Kft. elem sem, és ugyanez mondható el az alperes nevében szereplő „Hungary” és Kft. szavakról is. A „Hungary” elem dominánsnak nem mondható, pusztán arról ad információt, hogy az alperes - mint ahogy a felperes is - Magyarországon fejti ki tevékenységét, ez tehát megkülönböztető jelleget nem kölcsönöz a névnek. Nem mentesíti az alperest a jogsértés megállapítása alól a törvényszék álláspontja szerint az sem, hogy más gazdasági társaságok is viselik nevükben a „perscriptor” megjelölést. [12] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a két név összetéveszthetőségig hasonló, az alperes neve sérti a cégkizárólagosság követelményét, egyben sérti a felperes névviseléshez fűződő személyiségi jogát is. Mivel a felperes nem kérte a jogkövetkezmények körében a jogsértés megállapítását, ezért azt a törvényszék kizárólag az ítélete indoklási részében szerepeltette. [13] Az elsőfokú bíróság alkalmazta a kért jogkövetkezményeket, így a jogsértés abbahagyására kötelezést és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, ami adott esetben azt jelenti, hogy az alperes köteles a cégnevének megváltoztatására. A cégbíróság tájékoztatására irányuló kérelmet azonban a törvényszék alaptalannak találta, utalva arra, hogy nincs olyan kötelezettsége a bíróságnak, hogy törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezzen. [14] A határozattal szemben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból helytelen jogi következtetést vont le. [15] Ellenkérelem-változtatás engedélyezését kérte arra hivatkozással, hogy 2020. december 11. napján főtevékenysége módosításáról határozott akként, hogy ettől a naptól kezdődően főtevékenysége szerszámgép-nagykereskedelem. Előadta, hogy ennek következtében alapvetően különböző működési körben fejtik ki a tevékenységüket a felperessel, ellentétben az elsőfokú ítélet indokolásában rögzítettekkel. Az eltérő tevékenységre figyelemmel a felek összetéveszthetősége nem merülhet fel, figyelemmel arra, hogy a felperes tevékenységét cégneve vezérszava is jelzi. [16] Az alperes a fellebbezésében továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felek cégnevei különbözőek, mert a felperesi cég vezérszava a „Prescriptor Könyvelőiroda”, míg az alperes vezérszava a „PERSCRIPTOR Hungary” kifejezés. Ismételten azzal érvelt, hogy a „könyvelőiroda” és a „Hungary” eltérő szavak, és a „Hungary” szó nem utal tevékenységre. [17] Előadta, hogy cégek esetében a névkizárólagosság a Ctv. 3. §

(4)bekezdésébe foglalt cégjogi elv, amelynek vizsgálatát cégalapításkor az elektronikus nyilvántartás alapján elvégzi a cégbíróság. A névkizárólagosság elvének megsértése a bejegyzési kérelem elutasítását eredményezi. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a cégbíróság bejegyző határozatát felülbírálni és az alperes nevének a Ctv. 3. §

(4)bekezdésébe foglalt névkizárólagosság követelményébe ütközését megállapítani. [18] Állította, hogy az elsőfokú bíróság megállapításával szemben a „Perscriptor Könyvelőiroda” és a „PERSCRIPTOR Hungary” az átlagfogyasztó számára is egyértelműen megkülönböztethető kifejezések. Nézete szerint még átlagos figyelem mellett is alappal elvárható, hogy a tájékozódni kívánó személyek két - egymást követő - szót is elolvassanak, ez nem tekinthető az átlagos figyelmet meghaladó rendkívüli teljesítménynek vagy követelménynek. Kiemelte, hogy a könyvviteli szolgáltatás olyan speciális és bizalmi tevékenység, hogy az üzleti kapcsolatot létrehozni szándékozó személyek az átlagosnál magasabb figyelmet fordítanak a megbízandó cég jellemzőinek megismerésére. Egy könyvelő vagy adótanácsadó cég megbízása tipikusan nagyobb körültekintést igényel a megbízó részéről az alperes fellebbezési álláspontja szerit, mely tényt az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vette figyelembe. [19] Kifogásolta, hogy az elégtétel adása körében az elsőfokú bíróság ítélete kizárólag a felperesi jogi képviselő tárgyaláson tett nyilatkozatán alapul. Arra hivatkozott, hogy a felperes semmivel nem bizonyította, hogy az általa megjelölt összeghatár keretein belül egyáltalán lehetséges-e a kérelmezett sajtóorgánumban olyan terjedelmű hirdetést közzétenni, amely az ítélet szerinti terjedelemnek megfelel. [20] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. [21] Fellebbezéssel nem volt támadott a felperes meghaladó keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 358. §

(5)bekezdése alapján nem érintette. [22] A fellebbezés nem alapos. [23] Az elsőfokú bíróság a helytállóan felhívott és alkalmazott jogszabályok alapján a tárgyban kialakult ítélkezési gyakorlatra is tekintettel megalapozott érdemi döntést hozott. Ítéletét minden lényeges kérdésre kiterjedően részletesen megindokolta, kifejtett indokaival a Fővárosi Ítélőtábla teljes körűen egyetértett. Az elsőfokú ítélet helyes indokai közül - a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakat hangsúlyozza. [24] A Ptk. 3:1. §

(3)bekezdése alapján a jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg. A Ptk. 3:6. §

(1)bekezdése szerint a jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki a kérelmet elsőként nyújtotta be. [25] Ezzel tartalmilag egyező rendelkezést tartalmaz a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 3. §

(4)bekezdése is, de nem ez szolgált a per jogalapjául. Ezért súlytalanul érvelt azzal a fellebbezés, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a cégbíróság bejegyző határozatát felülbírálni és az alperes nevének a Ctv. 3. §

(4)bekezdésébe foglalt névkizárólagosság követelményébe ütközését megállapítani. [26] A jelen per tárgyát a névviselés jogszerűsége képezte, a Ptk. személyhez fűződő jogot szabályozó rendelkezése alapján, és e jog megsértésében megmutatkozó személyhez fűződő jogsérelem orvoslását az érvényesíthető polgári jogok megjelölésével polgári peres eljárás keretében teszi lehetővé. [27] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a peres felek hasonló működési körben, könyvelési szolgáltatások terén fejtik ki a tevékenységüket, és azt is, hogy az a körülmény, hogy az alperest bejegyezték a cégnyilvántartásba a jogsértés megállapítását nem zárja ki. [28] Az ítélőtábla arra figyelemmel utasította el az alperes ellenkérelem-változtatás iránti kérelmét, mert az alperes által becsatolt iratokból megállapítható volt, hogy a főtevékenység megváltoztatására 2020. november 1-i hatállyal, tehát az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését megelőzően került sor, ennélfogva a Pp. 373. §

(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel ezen tény nem alapozhatta meg az ellenkérelem megváltoztatását. [29]hivatkozott továbbá arra a felperes e körben, hogy az alperes cégkivonatában továbbra is szerepel a számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység, és a k.....hu weboldalon a „Perscriptor Hungary” kulcsszóra keresve megtalálható, hogy az alperes könyvelőként hirdeti magát. [30] Az ítélőtábla egyetértett a felperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtett álláspontjával, amely szerint arra tekintettel, hogy a két perbeli társaság vezérszava a „Perscriptor” megnevezéssel kezdődik, a perbeli társaságok cégnevének „Perscriptor” vezérszava teljesen megegyezik, ezért egyértelmű, markáns megkülönböztetésre nincs lehetőség a két társaság között. [31] A Ptk. 3:6. §

(1)bekezdésének követelményéből fakadóan a cégnévnek egyedinek kell lennie, és különböznie kell más azonos, vagy hasonló tevékenységű cégek elnevezésétől, de egyértelműen különböznie kell a többi Magyarországon bejegyzett vagy bejegyezni kért, esetleg lefoglalt cégnévtől. Egy adott cég nevének más cég nevétől való megkülönböztetést - azonosan a Ctv. szabályaival - a cégnévben első helyen álló vezérszó segíti elő, amely a Ctv. 3. §

(2)bekezdése értelmében idegen nyelvű kifejezés, rövidítés és mozaikszó is lehet. A cégnév akkor felel meg a Ptk. felhívott szabályának, ha átlagos figyelem mellett is alkalmas a megkülönböztetésre, a különbözőségnek pedig írásban és hangzásban is meg kell mutatkoznia. [32]hivatkozott arra az alperes, hogy a felek szolgáltatása olyan speciális tevékenység, amelynek az igénybe vevőitől nagyobb fokú körültekintés lenne elvárható. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a könyvelői szolgáltatást tömegesen veszik igénybe egyéni vállalkozók és mikrovállalkozások is, irreális ezen személyek mindegyikéről azt feltételezni, hogy a két, hasonló elnevezésű társaság megkülönböztetésére képesnek kell lenniük. A felperes a perben maga is több olyan esetet igazolt, amikor a társaságokat összetévesztették. [33] Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság megalapozottan kötelezte arra az alperest, hogy a cégnevét változtassa meg oly módon, hogy abból mellőzze a Perscriptor vezérszót, és tiltotta el a további jogsértéstől, továbbá helytállóan kötelezte arra, hogy az ítéletnek az abbahagyásra kötelező és eltiltó rendelkezéseit jelentesse meg egy alkalommal a V. című hetilapban. Az alperes a fellebbezésében ugyan vitatta, hogy az ítéletben megjelölt összeghatár keretein belül lehetséges-e az ítélet rendelkező részének megjelentetése, azonban vitatását semmivel sem támasztotta alá, így az ítélőtábla a fellebbezést e körben sem látta alaposnak. [34] A fentiek tükrében a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására a fellebbezés következtében sem látott okot, ezért - annak nem fellebbezett részét nem érintve - az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 383. §-ának

(2)bekezdése szerint helyes indokai alapján helybenhagyta. [35] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a felperes a másodfokú eljárásban teljes egészében pernyertes lett. A jogi képviselővel eljáró fél a Pp. 81. §

(5)bekezdésében írtak szerint a perköltséget kizárólag a jogszabályban meghatározott költségjegyzék előterjesztése útján számíthatja fel. A felperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolta a 31/

1. (XII. 27.) IM rendelet által rendszeresített költségjegyzéket és az ügyvédi megbízási szerződést. A másodfokú bíróság a 32/
2. (VIII.22) IM rendelet
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján kötelezte az alperest a felperes költségjegyzékben írt költségigényével megegyezően a másodfokú perköltség megfizetésére a Pp. 83. §

(1)bekezdésében írtak szerint. [36] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp.

1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
2. február
3. . Mózsik Tímea s.k. Dr. Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. bíró előadó bíró