Bf.429/2020/29 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. fordulat. A bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe - annak végrehajtása esetén - a vádlott által
2. augusztus
3. napjától
4. augusztus
5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be. Kötelezi a vádlottat, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 74.976,- (hetvennégyezerkilencszázhetvenhat) forint bűnügyi költségből 9.144,- (kilencezer-egyszáznegyvennégy) forintot fizessen meg az államnak a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívására, míg 65.832,- (hatvanötezer-nyolcszázharminckettő) forint bűnügyi költséget az állam visel. Megállapítja, hogy a vádlott szerbiai lakcíme: vádlott lakcíme. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve vádlottat hivatali vesztegetés bűntette [Btk.
6. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés] miatt 1 év 4 hónap szabadságvesztésre és 1 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést végrehajtása esetén börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy ez esetben a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe - végrehajtása esetére - beszámítani rendelte a vádlott által

1. augusztus
2. napjától
3. augusztus
4. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt. [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] Az eljárás során lefoglalt 100 euróra vagyonelkobzást rendelt el. A felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 30.480,- forint megfizetésére kötelezte, míg 61.000,forintról megállapította, hogy azt az állam viseli. Az első fokú ítélettel szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás, a szabadságvesztés, a felfüggesztés próbaidejének és a kiutasítás tartamának súlyosítása érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.249/2020/
5. szám alatt az ügyészség fellebbezését fenntartva az első fokú ítélet korlátozott felülbírálatát [Be.
6. §

(3),

(5),

(7)bekezdés] indítványozta. A cselekmény minősítését illetően utalt a Kúria

1. számú BK véleményének
2. a) pontjára, mely szerint az elkövetési magatartás azonos büntetési tétellel fenyegetett alakzatára a fordulat megjelölésével kell utalni, ezért a vádlott cselekménye a Btk.
3. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés

1. fordulata szerint minősül. A bűnösségi körülmények helyesbítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a szabadságvesztés, a szabadságvesztés próbaideje, valamint a kiutasítás tartamát súlyosítsa, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy a vádlott által
2. augusztus
3. napjától
4. augusztus
5. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt tekintse beszámítottnak - annak végrehajtása esetén - a kiszabott szabadságvesztésbe, a vádlott lakcíme helyesen: vádlott lakcíme. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróságnak a 8/
6. (IV. 17.) AB határozatra figyelemmel, hivatalból kellett volna vizsgálnia az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét. Ugyanakkor álláspontja szerint a korlátozott felülbírálatra tekintettel ez a kérdés nem vizsgálható a másodfokú eljárásban, mert az nem tartozik a Be.
7. §

(3)bekezdésében meghatározott esetkörbe, hivatkozva a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.662/2019/

1. számú határozatára. A védő a főügyészség indítványára tett észrevételében az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Ezen indítványát a nyilvános ülésen is előterjesztette. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a
2. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.)
3. §

(3),

(5)és

(7)bekezdése alapján, korlátozott terjedelemben bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, abszolút eljárási szabálysértés nem történt. Mivel a fellebbezést a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontjára alapítva jelentették be, így az ítélőtábla a Be. 591. §

(2)bekezdés

1. a)pontjára figyelemmel a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, annak megalapozottságát nem vizsgálta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményeként megállapított tényállásból helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is törvényes. A 61. számú BK vélemény 3.
2. a)pontja értelmében azonban az elkövetési magatartás azonos büntetési tétellel fenyegetett alakzataira a fordulat megjelölésével kell utalni. A jelen ügyben a vádlott az előnyt (100 euró) az intézkedő rendőrnek útlevelében elhelyezve átadta, ezért cselekménye jogszabályi alapja helyesen a Btk. 293. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. fordulata (jogtalan előny átadása). Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményeket tekintve az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját abban, hogy a korrupciós bűncselekmények elszaporodottsága nem súlyosító körülmény, figyelemmel a Szegedi Törvényszék erre vonatkozó kollégium állásfoglalására. Ezért az elszaporodottságot mellőzte a súlyosító körülmények közül. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az enyhítő körülmények túlsúlyára és a vádlott kedvező személyi körülményeire figyelemmel a büntetés kiszabása során irányadó három év középmértéktől a vádlott javára eltérve határozta meg 1 év 4 hónapban a szabadságvesztés tartamát, annak lényeges súlyosítását az ítélőtábla nem látta indokoltnak. [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] Nem tévedett akkor sem, amikor úgy ítélte, hogy a vádlott esetében a büntetési célok a szabadságvesztés azonnali végrehajtása nélkül is elérhetők, a felfüggesztés próbaideje arányos, annak súlyosítása sem indokolt. Helyesen utasította ki a Magyarországon bűncselekményt elkövető külföldi állampolgár vádlottat Magyarország területéről a törvényszék, a kiutasítás tartama arányos, annak lényeges súlyosítását nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság. Helyesen rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról a törvényszék, azonban annak jogszabályi alapja a Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pontja. Helyesen járt el akkor is, amikor a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt beszámította a szabadságvesztésbe annak végrehajtása esetén, azonban annak záró időpontját tévesen jelölte meg, az helyesen 2020. augusztus 13. napja, ezért azt ítélőtábla azt helyesbítette. A beszámítás során az elsőfokú bíróság a Btk. 92. §

(2)bekezdését is alkalmazta, ezért e jogszabályi helyre hivatkozást a másodfokú bíróság pótolta. Osztotta a főügyészség álláspontját az ítélőtábla abban, hogy a törvényszék elmulasztotta a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlott esetében vizsgálni az előzetes mentesítés lehetőségét a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatban írtak alapján. Ugyanakkor az ügyészséggel ellentétben a másodfokú bíróság álláspontja szerint az előzetes mentesítés lehetőségének vizsgálata a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontjában szabályozott esetkörbe beletartozik, ezért ezt a vizsgálatot elvégezte (ÍH.2020.104.). A Btk. 102. §

(1)bekezdése értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság az ügydöntő határozatban előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. Töretlen a bírói gyakorlat a vonatkozásban, hogy a korrupciós, illetőleg hivatali bűncselekmény elkövetőivel szemben a cselekmény jellegére tekintettel nem indokolt a mentesítés alkalmazása. Így erre is figyelemmel, a másodfokú bíróság a vádlottat nem ítélte az előzetes mentesítésre érdemesnek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését nem ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban felmerült 74.976,- forint bűnügyi költségből a vádlottat 9.144,- forint megfizetésére kötelezte a Be. 613. §

(1)bekezdés és a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján, míg 65.832,- forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel. Észlelte az ítélőtábla, hogy az első fokú ítélet rendelkező részében a vádlott lakcíme elírást tartalmaz, ezért a vádlott helyes címét a másodfokú határozatban megállapította. A végzés ellen a Be. 458. §

(2)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. február
2. Dr. Hegedűs István sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. . Cserháti Ágota sk. előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.429/2020/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 9.Be.1327/2020/
4. számú ítélete a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Szeged,
5. február
6. Dr. Hegedűs István sk. a tanács elnöke