Bf.445/2020/22 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés] minősíti. A vádlottal szemben 150.000,- (egyszázötvenezer) forint erejéig elrendelt vagyonelkobzást mellőzi. Az eljárás során a Karcagi Rendőrkapitányság által 16030/1490-18/2017.bü. szám alatt lefoglalt 13., 7., 11-

1. tétel alatti gramm-mérleget, kiskanalat, kistányért, ... feliratú vízipipát, fecskendőt, ketamin adagolót, 4 cm magas fémszínű kokain adagolót, 3 cm magas sárga színű tojás alakú tégelyt, a 16030/1490-26/2017.bü. szám alatt lefoglalt
2. tétel alatti 2 db fém kanalat, a 16030/149061/2017.bü. szám alatt lefoglalt 5-6., 10., 12-13., 20.,
3. tétel alatt nyilvántartott kanalat, snitcert, 2 db 8 cm-es műanyag pipettát, 15 cm x 15 cm-es üveglapot, 21 cm-es kést, hajlított villát, ... típusú mérleget is elkobozza. Az elkobozni rendelt bűnjeleket a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Kábítószervizsgáló Szakértői Intézet Regionális Laboratórium Debrecen 29200-801/39557/
4. sz., 29200-801/39557-1/
5. sz., 29200-801/39557-3/
6. sz., 29200-801/39557-7/
7. számú szakvéleményével vizsgálta és azok az Országos Rendőr-főkapitányság kábítószer raktárában találhatók. Az eljárás során lefoglalt és a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.2/2019/1-
8. tétel alatt nyilvántartott bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezést mellőzi. A vádlott tartózkodási helyének feltüntetését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által
9. június
10. napjától
11. március
12. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámítja. Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a .... Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete [Btk.
13. §

(1)bekezdés 3. fordulat,

(3)bekezdés] miatt 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, valamint hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által

1. november
2. napjától
3. június
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. A vádlottal szemben 150.000,- forint erejéig, valamint az eljárás során lefoglalt 353.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az eljárás során lefoglalt bűnjelek közül a kábítószereket elkobozta, a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.2/2019/1-
5. tétel alatti bűnjelek lefoglalását megszüntette és azokat a vádlottnak kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat 729.284,- forint bűnügyi költség megfizetésére, míg 4.580,- forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezést jelentettek be: az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, valamint részbeni megalapozatlanság miatt a tényállás kiegészítése, a jogi minősítés megváltoztatása, kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítása, a szabadságvesztés tartamának súlyosítása, valamint a bűncselekményhez eszközül használt vagy arra szánt bűnjelek elkobzása érdekében, a vádlott elsődlegesen felmentés és a büntetés enyhítése, a védő elsődlegesen részbeni felmentés a kábítószer-kereskedelem bűntette miatt emelt vád alól, másodlagosan eltérő minősítés, harmadlagosan enyhítés érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.38/2019/
6. szám alatt az ügyészség fellebbezését azzal tartotta fenn, hogy a tényállás kiegészítésére irányuló indítványt mellőzte. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet a Be.
7. §

(1)és

(2)bekezdése alapján bírálja felül. A tényállás ügyiratok alapján, illetőleg helyes ténybeli következtetéssel történő helyesbítése, a bűnösségi körülmények kiegészítése és helyesbítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, a vádlott cselekményét minősítse kábítószer-kereskedelem bűntettének [Btk. 176. §

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés], a szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, rendelje el a Mezőtúri Járásbíróság 3.Bpk.279/2014/

1. számú ítéletével kiszabott 8 hónap fogház végrehajtását, a bűncselekmény elkövetésénél eszközül szolgáló bűnjeleket kobozza el, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A védő fellebbezése írásbeli indokolásában fellebbezését fenntartva utalt arra, hogy álláspontja szerint a lefolytatott eljárás adataival ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletének minősítése, amely miatt a bíróság téves következtetéseket vont le a büntetőjogi felelősség kérdésében. [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] Álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet megállapítani, hogy a vádlott bármikor, bárki részére kábítószert értékesített volna. E körben utalt tanú neve1, tanú neve2, tanú neve3 tanúk azon vallomására, mely szerint a vádlott részükre nem értékesített kábítószert. Kifogásolta, hogy e vallomásukat, mint irreleváns bizonyítékokat, a törvényszék nem vette figyelembe, különös tekintettel arra, hogy e tanúkat tanú neve4 és tanú neve5 is úgy jelölte meg, mint akik rendszeresen vásároltak kábítószert a vádlottól. Álláspontja szerint ezen utóbbi két tanú vallomását illetően semmilyen olyan adat nem merült fel, amely miatt e két tanú bírósági eljárásban megváltoztatott vallomását kétségbe kellett volna vonni, téves e körben a bíróság azon megállapítása, hogy e tanúk nem tudtak életszerű magyarázattal szolgálni a vallomásuk megváltoztatására, hiszen tanú neve4 a bíróság előtt akként vallott, hogy a nyomozás során nem mondott igazat. Álláspontja szerint iratellenes az első fokú ítélet [7] és [8] bekezdésében tett megállapítás, mert a fenti két tanún kívül más bizonyíték, más személy nem került felkutatásra. Aggályos a [43] bekezdésben foglalt megállapítás is, mert önmagában a simítózáras zacskó és digitális mérleg nem jelenti azt, hogy a helyszínen kábítószer mérése, csomagolása történt, különös tekintettel arra, hogy mind a vádlott, mind az ott dolgozó tanúk kábítószer fogyasztók. A védő álláspontja szerint aggályos és a bíróság mérlegelési jogkörén túlmutató körülmény, hogy a vádlott által korábban használt gépkocsiban feltalált kábítószert a vádlotthoz kötötték, hiszen, ahogy azt az ítélet is rögzíti, a felvételek alapján nem állapítható meg, hogy a kábítószert ki helyezte el a gépkocsiban. Ezen felül a védő szerint aggályos az elsőfokú bíróság azon álláspontja (első fokú ítélet [52] bekezdés), hogy a kamerafelvételek bizonyító erővel nem bírtak az ügyben. E körben utalt arra a védő, hogy a feltalált kábítószer csomagolásáról sem nyomtöredék, sem szagminta, sem DNS maradvány nem került kimutatásra, így az nem is köthető a vádlotthoz. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg, elsődlegesen a vádlottat mentse fel a kábítószer-kereskedelem bűntette alól, másodlagosan minősítse az általa elkövetett és beismert cselekményt a Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti kábítószer birtoklás bűntettének és a büntetést lényegesen enyhítse, harmadlagosan a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indítványozta, figyelemmel a 3 éves időmúlásra, illetőleg az első fokú ítélet óta eltelt időmúlásra. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő az írásbeli indítványát fenntartotta, amelyhez a vádlott is csatlakozott. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte részben alaposnak. A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárást a 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen felülbírálta, melynek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást döntően a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Eljárási szabályt sértett azonban, amikor a

1. június
2. napján megtartott tárgyaláson, amelyen a vádlott telekommunikációs eszköz igénybevételével vett részt, jegyzőkönyv helyett, megfelelő technikai feltételek hiányában, elrendelte a tárgyalás kép- és hangfelvétel útján történő rögzítését. A telekommunikációs eszköz igénybevétele esetén, azzal egyidejűleg jegyzőkönyvet kell készíteni a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján. A fenti tárgyalásról csak jegyzőkönyv kivonat készült az iratok tanúsága szerint. Telekommunikációs eszköz használata esetén is a Be. 125. §

(2)bekezdése értelmében felvételt kell készíteni, de ez nem azonos a tárgyalás kép- és hangfelvétel útján történő rögzítésével. A telekommunikációs eszköz használatának az a célja, hogy - mint jelen ügyben is - a vádlott ilyen módon vegyen részt a bírósági tárgyaláson, az ehhez szükséges technikai eszközök ezt a célt szolgálják. Ettől az eljárási formától különbözik az, amikor a bíróság elrendeli a tárgyalás kép- és hangfelvételen történő rögzítését [Be. 444. §

(2)bekezdés b) pont]. [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a

1. június 16-i tárgyaláson lefolytatott eljárási cselekményeket nyomon lehetett követni a rendelkezésre álló kép- és hangfelvételen és a jegyzőkönyvi kivonat alapján. Az eljárási szabálysértés nem hatott ki az érdemi döntésre, ezért hatályon kívül helyezésre nem kerülhetett sor. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet tényállását a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján - figyelemmel a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontjára - az alábbiak szerint helyesbítette: A [10] bekezdésből mellőzte a „tömegű" kifejezést, mert az értelemzavaró volt. A [15] bekezdésből a zárójelben írt megjegyzést mellőzte, hiszen a kábítószer-kereskedelem bűntette bűncselekménynek különösen jelentős mennyiségre elkövetett minősítése nincs. A bekezdés többi megállapítását, mint odatartozót, a jogi indokolásba utalta. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, az a fenti helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során a közokiratok tartalmára nézve több rendőr tanút is kihallgatott, ami az ítélőtábla álláspontja szerint nem volt indokolt. Az eljárás során e közokiratok meghamisítására nem merült fel adat, a tanúk vallomásának megváltoztatására a büntetőügyekben gyakran kerül sor, ez a körülmény a köziratok elfogadhatóságát nem teszi kétségessé, így nem is teszik indokolttá a közokiratokat készítők kihallgatását. A védelem által kifogásolt adathordozó megrongálódásával összefüggésben a nyomozás során jelentés készült, ami bizonyítékként felhasználható volt, annak tartalmára nézve nem volt indokolt a jelentést készítő tanú meghallgatása sem. Mindezeket figyelembe véve az ügyben tehát túlbizonyításról, sem mint felderítetlenségről lehet beszélni az elsőfokú bíróság részéről. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott felmentését, a cselekmény eltérő minősítését, illetőleg az ügyészség részéről a cselekmény kezdő időpontját érintő tényállás megállapítását célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. A védelmi fellebbezések azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott beismerésén túli védekezését elvetve, a terhelő bizonyítékokat elfogadva - tanú neve5 és tanú neve4 tanúk nyomozati vallomása, lefoglalásról készült jegyzőkönyv - bűnösségét a terhére rótt súlyosabb bűncselekményben állapította meg. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességükben is okszerűen értékelte. A vádlott részbeni beismerő vallomást tett. Azt nem ismerte el, hogy a gépkocsiban megtalált kábítószer is az övé, valamint, hogy a kábítószerekkel kereskedett. A törvényszék a bizonyítékok mérlegelésével okszerűen fogadta el a vádlott tagadásával szemben tanú neve5 és tanú neve4 tanúk őt terhelő nyomozati vallomását a tényállás alapjául. A tanúk e terhelő vallomások későbbi megváltoztatására elfogadható magyarázatot adni nem tudtak. A tanúk nyomozati vallomásával viszont összhangban álltak a házkutatások és lefoglalások adatai. A vádlott ruházatából, lakó- és tartózkodási helyén, a személygépkocsijában és a műhelyben olyan szerek és eszközök kerültek lefoglalásra, amelyek nem csak a kábítószer fogyasztására, hanem az azzal való kereskedésre is utaltak. E körülményekkel összhangban álltak a vegyészszakértői vélemények, amelyek a szerekről megállapították, hogy azok különböző kábítószerek, illetőleg azt, hogy az eszközökön kábítószer nyomai voltak kimutathatók. További bizonyítástól sem volt várható ettől eltérő tényállás megállapítása, így a bizonyítási indítványok elutasítása is törvényes volt az elsőfokú bíróság részéről. Az ítélőtábla álláspontja szerint a cselekmény kezdő időpontjára vonatkozó tényállási rész is megalapozott. [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] Az elsőfokú bíróság e körben kifejtett indokai - [55]-[57] bekezdés - elfogadhatóak, hiszen a tanú neve5 tanú által látott és említett fehér csomag azonosítására az eljárásban nem került sor. További vallomása szerint pedig saját maga 2016. novemberében vásárolt először kábítószert a vádlottól. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség, így eltérő tényállás megállapítására sem. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A jogi indokolás [73] bekezdését a másodfokú bíróság kiegészítette az Egységes Kábítószer Egyezmény mellékletének II. Jegyzékére hivatkozással, mert ez a jegyzék tartalmazza, hogy a kannabisz kábítószernek minősül. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének minősítette, e körben az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját. A tényállás - [7] bekezdés - szerint a vádlott kábítószert szerzett be, részben saját fogyasztásra, részben pedig értékesítési céllal. A rendelkezésre álló adatok alapján az adagolást és a csomagolást a műhelyben végezte a vádlott. tanú neve5 részére huzamosabb időn át értékesített kábítószert. Ezek a magatartások mind a kereskedést, azaz a 2012. évi C. törvény (Btk.) 176. §

(1)bekezdés

1. fordulata szerinti elkövetési magatartást valósították meg. E magatartások értékelését illetően egységes a bírói gyakorlat abban, hogy azok kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősülnek. E körben nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a vádlott mennyiért vette és mennyiért értékesítette a kábítószert. Már a kereskedés céljából történő megszerzés is befejezett cselekmény a bírói gyakorlat szerint (BH.2017.144., 2020.350.). Erre figyelemmel a vádlott cselekményét az ítélőtábla a Btk.
2. §

(1)bekezdés 4. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdése szerint minősülő és büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények helyesbítésre és kiegészítésre szorulnak: A vádlott függősége nem enyhítő körülmény, ugyanakkor a kereskedelem mellett a kábítószer fogyasztás további súlyosító körülmény. A megváltozott minősítésre figyelemmel mellőzte az ítélőtábla a kísérletet az enyhítő körülmények közül. Ugyanakkor további enyhítő körülmény az időmúlás, valamint az eljárás elhúzódása, mert az a vádlottnak nem volt felróható, illetve, hogy a vádlott több mint három éve áll a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt. A súlyosító körülmények közül mellőzte a másodfokú bíróság a kábítószer mennyiségére történő hivatkozást, mert az a cselekmény minősítésében, illetőleg tárgyi súlyában már megjelenik, így az súlyosító körülményként már nem értékelhető. Az így helyesbített bűnösségi körülmények mellett az ítélőtábla álláspontja az, hogy a megváltozott minősítés ellenére (befejezett bűncselekmény), a vádlott javára szóló enyhítő körülményekre figyelemmel, az elsőfokú bíróság által kiszabott, középmértéket el nem érő, tíz év szabadságvesztés arányos, annak lényeges súlyosítása nem indokolt, ebből következően pedig enyhítése szóban sem jöhetett. Helyes a vádlott közügyektől eltiltása, annak tartama arányos. A vagyonelkobzást illetően az elsőfokú bíróság a tényállásban megállapította, hogy a vádlott 150.000,- forint értékben adott el kábítószert tanú neve5 részére, valamint, hogy a vádlottól a rendőri intézkedés során 353.000,- forint készpénzt foglaltak le. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottól lefoglalt 353.000,- forint, ezzel ellentétes adat hiányában, magában foglalta a megállapított 150.000,- forintot is. Így a vagyonelkobzás alapja 150.000,- forint erejéig a Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja, az ezt meghaladó 203.000,- forintra pedig a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés b) pont

1. fordulata. [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] A lefoglalt összegen felüli vagyonelkobzásnak nincs alapja, ezért az ítélőtábla a vádlottal szemben 150.000,- forint erejéig elrendelt vagyonelkobzást mellőzte. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját, hogy eljárás során lefoglalt, az ORFK központi kábítószer raktárában elhelyezett bűnjelek - mérleg, kiskanál, kistányér, vízipipa, pipetta, stb. - a bűncselekmény elkövetési eszközei voltak, így azokat el kell kobozni. Mivel az elsőfokú bíróság erről nem rendelkezett, ezért a másodfokú bíróság e bűnjeleket a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a rendelkező részben foglaltak szerint elkobozta. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az eljárás során lefoglalt és a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál kezelt, a vádlott tulajdonát képező bűnjelek lefoglalását megszüntette és azokat a vádlottnak kiadni rendelte. Időközben azonban a bűnjelraktárban keletkezett tűzben e bűnjelek megsemmisültek, ezért az azokra vonatkozó rendelkezést az ítélőtábla mellőzte. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen akként nyilatkozott, hogy a tartózkodási hely neve már nem a tartózkodási helye, ezért annak feltüntetését az ítélőtábla mellőzte. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyész fellebbezését részben alaposnak ítélve és az első fokú ítéletet hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által

1. június
2. napjától
3. március
4. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámította a Btk.
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. Megállapította, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a .... Az ítélettel szemben a Be. 458. §

(2)bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. március
2. Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s. k. előadó bíró Dr. Cserháti Ágota s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.445/2020/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 8.B.1314/2018/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. március
6. Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács elnöke