Bf.38/2020/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pont), ezért 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, a vádlottat 3 évre Magyarország területéről kiutasította. Megjelölte, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, esetleges végrehajtása esetére úgy rendelkezett, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába - végrehajtása elrendelése esetén beszámítani rendelte. 4.443,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen a vádlott védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében, egyben a tényállás téves megállapítása miatt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.74/2020/2. számú átiratában a védői fellebbezést nem tartotta megalapozottnak. Indítványozta az ügy Be.598.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülésre történő kitűzését. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a távollétes eljárás szabályait megtartotta, az ügyben a szükséges bizonyítást lefolytatta, melynek alapján megalapozott tényállást állapított meg. [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] A tényekből helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülmények alapján helyesen szabta ki a büntetést, mely méltányos. A járulékos rendelkezéseket is helytállónak találta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét annak helyes indokainál fogva hagyja helyben. A vádlott meghatalmazott védője írásbeli fellebbezés indokolásában a perbeszédében elhangzottakat ismételte meg. Álláspontja szerint a vádlott tudomása szerint a vádbeli összegek legális tevékenységből, gépkocsi értékesítésből származtak, azokat családja küldte. A vádlotti védekezést az eljárás adatai nem cáfolták meg. Kérte a vádlott felmentését, mert bűnössége nem bizonyosodott be, a dolog eredetét az elkövetés időpontjában nem ismerte. A tényállás erre figyelemmel részben felderítetlen és helytelen ténybeli következtetést is tartalmaz. Úgy ítélte meg, hogy amennyiben a vádlotti tudattartalom tekintetében kétely merülhetne fel, legfeljebb a Btk.400.§

(1)bekezdés b) pontjába ütköző pénzmosás vétsége lehetne a helyes minősítés. Az ítélőtábla az ügyet az ügyészi indítványnak megfelelően érdemi tanácsülésre tűzte, az arra jogosultak nyilvános ülés kitűzését nem kérték. A bejelentett védői fellebbezés tartalmára figyelemmel a felülbírálat a Be.590.§

(1)és

(2)bekezdése szerint teljeskörű. Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a távollévő vádlottal szemben az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, a hirdetményi kézbesítések szabályszerűek voltak. A bizonyítást a szükséges mértékben lefolytatta, melynek alapján megalapozott történeti tényállást állapított meg, mely a másodfokú felülbírálat alapját képezte a Be.591.§

(1)bekezdése alapján. A tényállás személyi részét ugyanakkor az iratok tartalma alapján a Be.593.§

(1)bekezdés a) pontja alapján ki kell egészíteni azzal, hogy a vádlott

1. március hó
2. napjáig rendelkezett Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel. A meghosszabbítás iránti kérelmét a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal a 106-1-112003/2015-I. számú határozatával
3. február hó
4. napján elutasította. A törvényszék a védői érveléssel ellentétben a bizonyítékokat helytállóan értékelte, azokat egymással összevetette, és helyesen jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott nyomozati szakaszban előterjesztett vallomása nem fogadható el, azt okkal vetette el. Az okirati bizonyítékok alapján, valamint tényből tényre történő következtetéssel a tényállás megnyugtatóan megállapítható volt. A törvényszék indokolási kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. A védői hivatkozással ellentétben a vádlott nem adott elfogadható magyarázatot arra, honnan és kitől kaphatott volna ekkora összeget, az előadott gépkocsi ügyletekkel kapcsolatosan - bár érdekében állt volna - semmilyen dokumentumot nem terjesztett elő, a gépkocsi eladásokkal kapcsolatba hozható internetes oldalakon a nyilvántartás szerint nem regisztrált. Az eljárás bírósági szakaszában pedig az eljárás alól kivonta magát, ismeretlen helyre távozott. A megalapozottan megállapított tényekből a törvényszék helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése törvényes, megfelel az anyagi jogszabályoknak. A védői érvelésre figyelemmel szükséges utalni arra is, hogy a gondatlanság kizárólag az elkövetési tárgy eredetének ismeretével (ismeretének hiányával) összefüggésben mutatkozhat meg. Az eventuális szándék megállapításának nem feltétele a dolog bűnös eredetének kifejezett ismerete, elegendő, ha az elkövetés körülményeiből adódóan az elkövetőnek számolnia kell annak reális lehetőségével, hogy a dolog bűncselekmény elkövetéséből származik, és cselekményét e felismerés ellenére, az iránt közömbösen viszi véghez. A dolog eredetét átfogó tudattartalomra az elkövetés körülményeiből, az elkövetési magatartásból kell levonni a megfelelő következtetést, melyet a törvényszék helyesen tett meg, és indokolt. Amennyiben a vádlott tudatában az általa ismert körülményekből fel kellett merülnie annak, hogy az elkövetési tárgy valamely büntetendő cselekményből származik, de ebbe belenyugodva cselekedett, szándékos pénzmosás megállapításának van helye. A gondatlan alakzat akkor kerülhet csupán szóba, ha a terhelt ténybeli alapon és reálisan gondolhatta, hogy az elkövetési tárgy legális forrásból [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] származik, melyre jelen ügyben nincs adat, a vádlott által előadottakat ebben a körben helyesen vetette el a törvényszék. A megosztott bírói gyakorlatra tekintettel szükséges kitérni arra is, hogy a másodfokú bíróság megítélése szerint jelen ügyben a pénzmosás bűntettének megállapítása a helyes, és nem az alapcselekmény (csalás bűntette) bűnsegéde a vádlott, mert nem igazolódott, hogy a saját tevőlegessége, a bankszámlája rendelkezésre bocsátása - és a csalás törvényi tényállási elemei megtévesztés, károkozás - között bárminemű kapcsolat van. Nem igazolható, hogy a terhelt a saját cselekvőségét megelőzően már tisztában lett volna az alapcselekmény tettesének szándékával a részletekre kiterjedően, és ahhoz segítséget nyújtott volna. A vádlott a Btk.399.§

(2)bekezdés a) pontja szerinti pénzmosás bűntettének valamennyi tényállási elemét megvalósította, a más által elkövetett bűncselekményből eredő dolgot magának vagy harmadik személynek megszerezte, a dolog eredetével az elkövetés időpontjában tisztában volt. Helyesen fejtette ki a törvényszék a jogi indokolásban, hogy nem szükséges annak tudata, hogy pontosan milyen bűncselekményből származik a pénz, lényegtelen, hogy mi lenne az alapbűncselekmény pontos minősítése, bár jelen esetben a csalás bűntette, mint előcselekmény konkrétan behatárolható. Annak ismerete sem szükséges, hogy az előcselekményt ki követte el, azzal kapcsolatosan jogerős elítélésre sincs szükség. Fent írtakra figyelemmel a vádlott felmentésére nem kerülhetett sor, és gondatlan pénzmosás vétségének megállapítására sem volt lehetőség a védői indítvánnyal ellentétben. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék helyesen sorolta fel, nem tévedett a büntetés kiszabásakor sem. Az 1-5 éves keretben meghatározott 1 év 6 hónap időtartam a 3 éves középmérték alatti, mely büntetés arányos a cselekmény tárgyi súlyával, és a bűnösségi körülményekkel. A felfüggesztés próbaidejének 3 éves tartama is megfelelő. A kiutasítás alkalmazásával és annak tartamával az ítélőtábla ugyancsak egyetértett. Olyan ok nem volt, amely a kiutasítás alkalmazását a vádlott esetében kizárta volna. Magyarországon a vádlott nem élvezett menedékjogot, 10 évet nem tartózkodott jogszerűen az országban és a családi élet tiszteletben tartásához való joga sem sérült. (Btk.59.§

(2)és

(4)bekezdés) Törvényesen került sor a vagyonelkobzás alkalmazására is. A járulékos rendelkezések a törvény rendelkezéseinek megfelelőek. Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék az ítélet rendelkező részében nem jelölte meg a bűnjelet lefoglaló hatóságot, és a tárgyletét számát, csupán a bűnjel iratok közt kezelésére utalt, melyet a másodfokú bíróság kiegészített a végrehajthatóság érdekében. Az ítélet kihirdetését követően további bűnügyi költség merült fel az ítélet, valamint a másodfokú eljárásban az ügyészi indítvány angol nyelvre fordításával. A bűnügyi költséget a másodfokú bíróság megállapította, és arról akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli, mert a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri. (Be.576.§

(1)bekezdés b) pont, Be.613.§) A perújítás lehetőségére a másodfokú bíróság a Be.637.§

(1)bekezdés g) pontja alapján utalt. Budapest,

1. május hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Kósa Zsuzsanna sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. december hó
4. napján kelt 23.B.1114/2019/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.38/2020/
6. számú végzése folytán
7. május hó
8. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. május hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő