Pfv.VIII.20.832/2008/
- A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság a dr. Cserbáné dr. Papp Éva ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperesnek (felperes címe) a dr. Zagyva Norbert ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) ellen helyiség kiürítése iránt a Miskolci Városi Bíróságon 22.G.22.612/
- számon megindított, és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2.Gf.40.392/2007/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes
- sorszámú felülvizsgálati kérelme alapján tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felperes a saját felülvizsgálati eljárási költségeit maga viseli. I n d o k o l á s : A XY Önkormányzatának tulajdonában álló város, utca ... szám alatti nem lakás céljára szolgáló helyiséget az alperes bérli. Az alperes a felperes felszólítása ellenére sem fizette meg az esedékes bérleti díjakat, ezért a felperes a bérleti szerződést a
- március 11-én postára adott és az alperes által
- március 21-én átvett nyilatkozatával
- április
- napjára felmondta és felhívta az alperest a helyiség visszaadására. Az alperes a felmondás jogszerűségét vitatva a helyiséget nem ürítette ki, ezért a felperes keresetében a helyiség kiürítésére kérte az alperes kötelezését. A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokai szerint a bérbeadó felmondására a lakások és a helyiségek bérletére valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
- évi LXXVIII. törvény - Ltv. - 25.§
(1)bekezdésének második fordulatában meghatározott második nyolc napos határidő anyagi jogi jellegű, amely következtében a nyilatkozat akkor hatályosul, ha az a nyolc napos határidőben a bérlő részére közlésre is kerül. Mivel ez nem történt meg, a felperes felmondása „érvénytelen". A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmének megfelelő új határozat hozatala, másodlagosan az ügyben eljárt első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet jogszabálysértését az Ltv. 25.§
(1)bekezdésébe foglaltakban jelölte meg. Előadta, hogy a jogalkotó a második nyolc napos időszak előírásával nem a nyilatkozat hatályosulását kívánja meg, hanem azt, hogy a bérbeadó alakító jogát a küldemény postára adásával gyakorolja. A Ptké. 4.§-ának
(3)bekezdése kizárja azt, hogy a bérlő a felmondást a kérdéses határidőben kézhez is kapja, írásbeli közlésről csupán az Ltv. 25.§
(3)és
(4)bekezdésében foglaltak esetén kerülhet sor. A sikertelen kézbesítés terhe a bérbeadóra nem hárítható át. A kérelmező másodlagos álláspontja értelmében a jogerős ítélet ellentétes a Ptk. 214.§-ának
(1)bekezdésében foglaltakkal. A bérlő a felmondást tartalmazó okiratot a rendelkezésére álló nyolc napon belül annak ellenére nem vette át, hogy a postára adás az elmulasztott határnapot követően megtörtént. A nyilatkozat megismerésének hiányából származó hátrányokat nem lehet áthárítani a felperesre. Az írásbeli nyilatkozat akkor is hatályossá válik, ha arról a címzett ténylegesen nem szerez tudomást. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 2004. évi számában 110. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakra, valamint az EBH 1215. szám alatt közzétett döntésére. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a felülvizsgálat Pp. 275.§
(2)bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy a felperes rendkívüli perorvoslati kérelme nem megalapozott. A peres felek között nem volt vitás, hogy az alperes a díjfizetési kötelezettségének felszólítás ellenére sem tett eleget, továbbá hogy az Ltv. 25.§-ának
(1)bekezdésében írt határidő anyagi jogi jellegű. A vita köztük csupán abban a kérdésben bontakozott ki, hogy a fenti törvényhelynek a lakbérfizetés elmulasztásán alapuló felmondási szabályát miként kell értelmezni. Mivel az Ltv. nem szabályozza a jognyilatkozat hatályosulását melyhez a nyilatkozat megtételéhez kapcsolódó joghatások fűződnek az Ltv. 1.§-ának
(3)bekezdéséből következően („az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban Ptk.) rendelkezései az irányadóak") a felmondás hatályosulására a Ptk.-nak az egyoldalú címzett jognyilatkozatok hatályossá válására vonatkozó 214.§-át kell alkalmazni. A törvényhely
(1)bekezdésében az alábbi rendelkezést tartalmazza: „a szerződési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá; az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék". Mivel az Ltv. a felmondást írásbeli alakhoz köti, az a fentiek értelmében akkor hatályos ha a másik félhez megérkezik. Ellenkező peradat hiányában azt kellett elfogadni, hogy a felmondás annak átvételével, azaz 2005. március 21. napjával megérkezett az alpereshez. A felszólításnak az alperessel való közlése 2005. február 28. napja volt, ettől az időponttól számított 8 nap alatt fizethette meg az alperes a hátralékát. A felperes március 8-tól számítottan március 16-ig [az Ltv. 25.§
(1)bekezdés második fordulatában meghatározott további nyolc nap] élhetett a felmondás jogával. E jognyilatkozat akkor vált volna hatályossá, ha az a fenti határidőben az alpereshez meg is érkezik. Mivel az előírt anyagi jogi - jogvesztő - határidőben a jognyilatkozat hatályosulásához szükséges jogcselekmények együttesen nem valósultak meg, a szabályos felmondással járó jogkövetkezmények sem voltak alkalmazhatóak. A további felülvizsgálati érvelés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá. A Ptké. 4.§-ának
(3)bekezdése értelmében a határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. A Ptké. idézett rendelkezésében nem zárja ki a felmondás közlésére vonatkozó előzőekben ismertetett indokokat, ugyanis az írásbeli felmondás közlésére nem kizárólagosan a postai út vehető igénybe. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperesnek a Ptk. 214.§
(1)bekezdésében foglalt rendelkezések értelmezésére vonatkozó azon álláspontjával, miszerint a nyilatkozat megismerésének hiányából származó hátrány még az érintett vétlensége esetén sem hárítható el. Ez a törvényi tényállás azonban az adott esetre nem alkalmazható, ugyanis a felmondás jogkövetkezményének elhárítására vonatkozó álláspontját a bíróság a határidő elmulasztásával, nem pedig a határidőben való megérkezés de a tényleges tudomásszerzés hiányával indokolta. Végül a Legfelsőbb Bíróság megállapította; hogy a bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében felhívott határozataiban sem foglalt el a fentiektől eltérő álláspontot, ezért jelen ügybeni döntésének indokai nem ütköznek az ott kifejtett elvekkel. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a fentiekben ismertetett indokokkal hatályában fenntartotta, és a Pp. 270.§-ának
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése és a 32/2003. (VIII.22.) IM.r. 3.§
(5)és
(6)bekezdése alapján kötelezte a felperest az költségének megfizetésére. alperes felülvizsgálati eljárási Budapest,
- augusztus
- Dr. Bősinger Zsuzsanna a tanács elnöke s.k., Csánitzné Dr. Csiky Ilona előadó bíró s.k., Dr. Kiss Mária bíró s.k. Sipos a kiadmány hiteléül: tisztviselő