Gfv.30324/2018/7 – Kúria

(1)1991. XLIX. Tv. 33/A. §

(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.324/2018/

1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Gáspár Mónika előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Kozma Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Mrázik Mária ügyvéd A per tárgya: vezető tisztségviselő felelőssége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 12.Gf.40.661/2017/5-II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Törvényszék, 18.G.44.270/2016/
2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és a H. Kft. „f.a." adós gazdálkodó szervezet vagyonában bekövetkezett csökkenés mértékét 4.221.504 (négymillió-kétszázhuszonegyezer-ötszáznégy) forintban állapítja meg, az alperes által a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának letéti számlájára fizetendő vagyoni biztosíték összegét 4.221.504 (négymillió-kétszázhuszonegyezer-ötszáznégy) forintra leszállítja, az alperes elsőfokú perköltségben való marasztalását mellőzi, és kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint elsőfokú perköltséget, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.350 (hatezerháromszázötven) forint másodfokú perköltséget és 3.650 (háromezer-hatszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Az alperes
3. október 25-től a felszámolás elrendeléséig vezető tisztségviselője volt a H. Kft.nek (a továbbiakban: adós gazdálkodó szervezet). Az adós
4. március 22-én bérleti szerződést kötött a felperessel a felperes tulajdonát képező ..., valamint a ... hrsz.-ú ingatlanokból összesen 34.431 m2 nagyságú terület használatára, határozott, 20 éves időtartamra. A szerződés tartalmazta, hogy az adós a bérelt területet úszóműves, kishajók fogadására alkalmas közforgalmú kikötő üzemeltetésére, ehhez kapcsolódóan építmények elhelyezésére és rendezvényszervezésre használhatja. Az adósnak 2010 júniusától bérleti díjtartozása keletkezett. A Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.XXII.23.823/
5. ügyszámon meghozott - a másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék
6. április 29-i határozatával (42.Pf.630.340/2014/6.) jogerős ítélete értelmében az adóst
7. augusztus 23-ig terjedően, 5.428.510 Ft bérleti díj megfizetése terhelte a felperes felé. Az adós a bíróság határozatában megállapított fizetési kötelezettsége teljesítésére - vagyoni, pénzügyi helyzetére tekintettel -
8. június 4-én részletfizetési kérelmet nyújtott be. Jogerős bírósági ítéletek szerint az adós 2013 szeptemberétől 2014 novemberéig terjedő időre 2.991.840 Ft bérleti díj, 2014 decemberétől
9. augusztus 31-ig terjedően pedig 4.221.504 Ft bérleti, illetve használati díj fizetésére volt köteles a felperes felé (Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.XXII.24.134/2014/6., Fővárosi Törvényszék 42.Pf.632.778/2015/4., Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.22.137/2015/
10. számú ítéletek). A NKH a
11. július 28-i határozatával engedélyezte az adós részére közforgalmú úszóműves kikötőhely üzembentartását
12. július 28-áig a bérbevett területen. A felperes, korábbi sikertelen próbálkozásokat követően,
13. március 30-i nyilatkozatával -
14. április 30-ára - felmondással megszüntette a felek közti bérleti szerződést. Az adóst ezért
15. június 16-ával jogerőre emelkedett bírósági ítélet kötelezte a bérelt ingatlan kiürítésére (Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.22.137/2015/15., Fővárosi Törvényszék 42.Pf.631.996/2016/7.). A felperes
16. március 13-án benyújtott kérelmére indult eljárásban az adós
17. június 14-i kezdő időponttal felszámolás alá került. A bérleményt az adós
18. szeptember 5-én visszabocsátotta a felperes birtokába. A felperes a felszámolási eljárásban hitelező, követelését az adóssal szemben a felek közti bérleti szerződés alapján - a bérelt terület kiürítéséig - 12.641.854 Ft összegben érvényesítette bérleti, használati díj címén, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [10] A felperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
19. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §

(1)bekezdésére alapított keresetében az alperes felelősségének megállapítását kérte vezető tisztségviselőként abban, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, amellyel a társaság vagyona a hitelezői igény összegével megegyező összegben, 12.654.841 Ft-tal csökkent. Kérte egyúttal az alperes kötelezését vagyoni biztosíték nyújtására. [11] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és a másodfokú határozat [12] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a H. Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének

1. június 10-i bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona 12.654.841 Ft-tal csökkent. Külön, 23-II. sorszámú végzésével kötelezte az alperest 12.654.841 Ft vagyoni biztosíték befizetésére a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának letéti számlájára. [13] Az alperesnek az ítélet és a végzés ellen benyújtott fellebbezései alapján indult ügyek egyesítésével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy megállapította, az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének
2. június 10-i bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, amellyel az adós gazdálkodó szervezet vagyona 7.689.428 Ft-tal csökkent, megváltoztatta egyúttal az elsőfokú bíróság végzését is és az alperes által fizetendő biztosíték összegét 7.689.428 Ft-ra leszállította. [14] A jogerős ítélet indokolása szerint egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásával az alperes felelősségét illetően, eltérés az ügyben eljárt bíróságok álláspontja között egyedül az ügyvezetői magatartással okozati összefüggésben előállt vagyoncsökkenés mértéke körében volt. [15] Hangsúlyozta az ítélőtábla, hogy a Cstv. 33/A. §-ára alapított igény elbírálása során nincs jelentősége a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet előidéző oknak. Ügyvezető felelősséggel a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után tartozik, amennyiben ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látja el. Megállapítható volt az ügyben az adós fenyegető fizetésképtelenségének bekövetkezése
3. június 10-ével, a bérleti szerződésből eredő díjfizetési kötelezettség jelentős mértékű elmaradása, a likvid eszközök hiánya is a
4. június 6-i részletfizetési kérelem alapján. Az adós vagyonvesztéséhez vezetett, hogy a
5. évi árvízben vagyona megsemmisült. Az adós 2013., 2014.,
6. évi egyszerűsített éves beszámolói alapján nyilvánvaló kellett legyen az alperes számára a rövid lejáratú kötelezettségek megnövekedése mellett, hogy a társaság nem képes tartozásai kiegyenlítésére. Az alperes nem tette meg az adott helyzetben ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható intézkedéseket a további veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében. Fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került társaság a gazdasági életben már nem működtethető, ügyvezető akkor jár el megfelelően, amennyiben mindent megtesz az adós gazdasági életből való kivezetése érdekében, újabb szerződéseket nem köt, további fizetési kötelezettséget nem vállal, a legfőbb szerv ülésének összehívásával intézkedik a tagokra háruló döntés meghozatala érdekében. Az adóst a
7. április 29-én jogerős ítélet szerint 5.428.510 Ft bérleti díjtartozás terhelte, további bírósági határozatokon alapuló fizetési kötelezettsége 2.991.840 Ft, illetve 4.221.504 Ft volt. A bérleti díj megfizetésének kötelezettsége alól nem mentesítette a társaságot a felperes részéről a bérleti díj megfizetése, illetve a bérlemény kiürítése iránt indított peres eljárások. [16] A másodfokú bíróság szerint nem volt a felelősség alóli kimentés körében értékelhető a felperes közrehatása az üzembentartási engedélyhez szükséges tulajdonosi hozzájárulása megtagadásával. Az alperes tisztában kellett legyen azzal, hogy a felperes hozzájárulása nélkül, az adós vagyoni helyzete nem teszi lehetővé a bérleti díj kiegyenlítését. [17] Tekintettel arra, hogy vezető tisztségviselő felelőssége kizárólag a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően tanúsított magatartásával okozott vagyoncsökkenésért állapítható meg, az alperes magatartásával az adós vagyonában előidézett csökkenés mértékét - amelyet megalapozott a hitelezői követelések kielégítését negatívan befolyásoló tartozások keletkezése is - a másodfokú bíróság nem a teljes kereseti összegben, hanem a
8. június 10-e után felhalmozott bérleti díjtartozásban találta megállapíthatónak. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra, új határozat hozatalára. Kérte mentesítését a vagyoni biztosíték megfizetése alól, továbbá annak megállapítását, hogy ügyvezetői feladatait az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el, ügyvezetői tevékenységével összefüggésben nem csökkent az adós vagyona, nem hiúsult meg a hitelezők kielégítése. [19] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 33/A.

(1)és

(3)bekezdését. [20] Előadta, hogy ügyvezető felelősségének megfelelő vizsgálatához értékelni kell az ügyvezető és a mindenkori hitelező jogviszonyát, együttműködési kötelezettségüket is, amelyet az ügyben eljárt bíróságok elmulasztottak. Álláspontja szerint jelen ügyben megfelelt a hitelezői érdekek figyelembe vételének az ügyvezetőként kifejtett magatartása azzal, hogy a speciális szolgáltató tevékenységét végző adós tevékenységét folytatni kívánta. Állította továbbá, hogy a felelősség alóli kimentését megalapozza a felperes eljárása, hogy tulajdonosi hozzájárulása megadását megtagadta. [21] Hangsúlyozta, hogy jogosult volt az adóssal szemben támasztott követelések vitatására és a jogvita eredményétől függő teljesítésre. Az adós fizetési kötelezettsége teljesítéséhez szükség volt a bérleti díj fedezetének kitermelésére, amelyet - ezáltal egyben az adós reorganizációjának lehetőségét - a felperes hiúsított meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 277. §

(2)bekezdésébe ütköző eljárásával. Utalt a

1. júniusi dunai árvíz vis maior jellegére is. [22] Hivatkozott arra is, hogy ügyvezetői tevékenységével további vagyonvesztést nem okozott, illetve hogy a bérleti jogviszony 20 éves időtartama alatt jogszerűen tartotta birtokában a bérleményt a perek jogerős lezárása előtt. Utalt az adós által végzett beruházásokra is, amelyek magasabb értéket képviseltek a bérleti díjtartozásnál. Az alperes a beruházások megtérülése érdekében is törekedett az adós tevékenységének folytatására. Álláspontja szerint vezető tisztségviselő lehetősége nem korlátozódik taggyűlés összehívásával a csődbejelentés megtételére, illetve pótbefizetés szorgalmazására, módja van arra is, hogy a külső feltételek értékelésével megpróbáljon kilábalni a válságból. Az alperes ennek megfelelően tárgyalt a NKHgal a helyzet rendezésére, pályázatot dolgozott ki a víziturizmus és horgászturizmus fejlesztésére, minderre cash flow kimutatást is készített. Nem bizonyította a perben a felperes, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított, amellyel összefüggésbe hozható a gazdálkodó szervezet vagyoncsökkenése, a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulása. Az alperes perben becsatolt számításai szerint a tulajdonosi engedély birtokában a kikötő üzemeltetéssel helyreállítható lett volna a társaság működése, likviditása. A projekt kidolgozása a hitelezői érdekek szem előtt tartásával történt. Az alperes minden tőle elvárható intézkedést megtett a pályázati projekt kidolgozásával a veszteségek csökkentése és rendezése érdekében, az általa gyakorolni kívánt gazdálkodási elv, a kikötő üzemeltetés meghiúsulásához a felperes magatartása vezetett, amelyhez hozzájárult még az alperestől ugyancsak független dunai árvíz hatása. [23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria döntése és annak jogi indokai [24] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
3. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztató részében vizsgálta, és azt az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta. [25] A felülvizsgálati kérelemmel - amely alapvetően az alperes felelősségének kellő kimentésén alapult - annyiban egyetértett a Kúria, hogy a Cstv. 33/A. §

(3)bekezdésének alkalmazásával nem volt megállapítható az alperes részéről újabb, a hitelezői érdekeket sértő további fizetési kötelezettség vállalása az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után. A társaság továbbműködtetése a már meglévő, a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésekor fennálló jogviszony keretében önmagában nem volt az alperes terhén értékelhető vezető tisztségviselőként. [26] A rendelkezésre álló bizonyítási anyag alátámasztotta, az alperes tett előremutató jellegű intézkedéseket az adós tevékenysége folytatásával gazdasági helyzetének megoldására, amelyek az adott helyzetben alkalmasak voltak a hitelezői veszteségek csökkentésére, a további veszteségek elkerülésére: idetartozott az árvíz után szükséges helyreállítás, a kikötőüzemeltetési engedély beszerzése, a felperessel folytatott tárgyalások a tulajdonosi engedély megadására. Az alperes akkor került abba a helyzetbe, hogy felismerje, gazdasági tevékenységet a társaság a továbbiakban nem folytathat, amikor eredménytelenné váltak az árvizet követő, az adós továbbműködtetése érdekében indokoltan tett lépései. [27] A Kúria álláspontja szerint a NKH

1. július 28-i határozatát követően 2014 decemberére nyilvánvalóvá kellett váljon az alperes számára, hogy a felperes a kikötő üzemeltetéséhez szükséges tulajdonosi hozzájárulását nem adja meg az adós részére, a társaság erre alapított üzletszerű működését, gazdasági tevékenységét folytatni a jövőben nem tudja. Az alperesnek tehát 2014 decemberében fel kellett ismernie, hogy az adós a továbbiakban nem tartható a gazdasági életben, ebből következően nem volt kimenthető a felelőssége vezető tisztségviselőként az ezt követően felmerült bérleti, illetve használati díjtartozás vonatkozásában. [28] Az alperes abban jelentkező magatartása miatt, hogy nem gondoskodott a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került adós kivezetéséről a gazdasági életből, nem nyomban a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésével tette megállapíthatóvá felelősségét vezető tisztségviselőként, hanem csupán attól az időponttól kezdődően, amikor fel kellett ismernie az adós talpraállítására, a meglévő szerződéses kapcsolatok keretében a társaság továbbműködtetésére tett reális intézkedései, erőfeszítései végleges sikertelenségét. [29] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében az rPp.
2. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes ügyvezetői felelősségét az adós vagyonában 2014 decemberét követően bekövetkezett csökkenés erejéig állapította meg. Döntött egyúttal a vagyoni biztosíték ennek megfelelő mértékű leszállításáról. A Kúria az elsőfokú ítéletet a kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezés tekintetében helybenhagyta. Záró rész [30] A részben eredményes felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria az rPp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 81. §

(1)bekezdése alapján, a pernyertesség-pervesztesség adott eljárási szakaszban kialakult aránya szerint rendelkezett a felek oldalán felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5)és

(6)bekezdése szerint megállapított ügyvédi munkadíjból álló első- és másodfokú perköltség, illetve felülvizsgálati eljárási költség viseléséről. Az elsőfokú és a másodfokú eljárást tekintve a felperes 33%-ban, míg az alperes 67%-ban lett pernyertes, a felülvizsgálati eljárásban a felperes 55%-ban, az alperes 45%-ban minősült pernyertesnek. A felperes javára megállapított ügyvédi munkadíj összege az Áfát tartalmazza [32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet 4/A. §]. A Kúria a le nem rótt fellebbezési és a felülvizsgálati eljárási illetékről a felperes illetékmentessége és az alperes személyes költségmentessége miatt a 6/
2. (VI. 26.) IM rendelet
3. §-a szerint rendelkezett. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp.
4. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. január
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: