Bf.534/2020/15 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] és egészségügyi termék hamisításának bűntette [Btk. 186. §

(1)bekezdés b) pont] miatt 6 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött időt. Rendelkezett a vagyonelkobzásról, a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a személyéhez és cselekményéhez kapcsolódó bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen I. r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a büntetés enyhítése, valamint a vagyonelkobzással érintett készpénzből 5 500 000 Ft, továbbá a bűnügyi költség biztosítására visszatartott karóra kiadása érdekében. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában (

1. számú másodfokú irat) arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ügyészség a vádlottal egyezséget kötött, melyet jogszabályi alap nélkül végül „felmondott", ami a jogbiztonság sérelmével jár. A viszonylag új jogintézmény kapcsán ilyen ügyészségi eljárásra nincs megfelelő törvényi szabályozás, de ez nem szólhat a védence terhére. Ennek figyelembevételével a büntetés lényeges enyhítésére tett indítványt. [3] Az ügyészség tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését, az ítélet II. r. vádlott esetében első fokon jogerőre emelkedett. [4] A ... a ... számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartva - tanácsülésen történő elbírálás mellett - az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ügyészség a
2. számú észrevételében a védőnek az egyezséggel kapcsolatos eljárási szabálysértésre hivatkozását nem találta alaposnak, érvei szerint a szabályos nyomozást követően a perrendnek megfelelően történt a vádemelés és ezt követően a törvényszék eljárása is. [5] A másodfokú bíróság I. r. vádlott és a védő perorvoslatát a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
4. §

(2)bekezdésben foglaltakra figyelemmel az 599. §

(1)bekezdése értelmében - mivel a fellebbezéssel érintett vádlott és védő erre irányuló indítványt terjesztettek elő - nyilvános ülésen bírálta el. [6] A nyilvános ülésen a védő megismételte, egyben fenntartotta az írásban indokolt jogorvoslatát és az I. r. vádlott büntetésének jelentős enyhítését kérte. [7] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül, a Be. 590. §

(9)bekezdésének előírása folytán a fellebbezéssel érintett I. r. vádlottra nézve. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdés szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemen az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre is [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 593. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból dönt a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező jogkérdésekben. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, hiszen a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az első fokon megállapított tényállás rögzül, a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen, körültekintően folytatta le, nem vétett abszolút, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát. [11] A védő eljárási kifogásával kapcsolatban a másodfokú bíróság a következőket emeli ki. A védő sérelmezte, hogy az ügyészség a nyomozás során a terhelttel - dokumentált formában megkötött egyezséget „ismeretlen és törvénysértő módon mondta fel". Utalt rá, hogy az I. r. vádlott a tárgyaláson a bűnösséget beismerő nyilatkozatot tett, ezért a védelmi fellebbezés a tényállást és a bűnösség megállapítását nem támadhatta, ettől függetlenül azonban állást kell foglalni arról, hogy az új jogintézménnyel kapcsolatban milyen lehetőség van a másodfokú eljárásban a kifogásolt ügyészségi eljárás esetleges hibái orvoslásának. [12] A bíróság rendelkezésére bocsátott iratok alapján nem állapítható meg, hogy az ügyészség és a terhelt a Be. LXV. Fejezetében foglaltak szerint egyezséget kötött. Maga a védő adta elő az elsőfokú eljárásban előterjesztett perbeszédében, hogy „az egyezség sikertelenül zárult". [13] A másodfokú eljárás során hatályos és alkalmazandó Be. 409. §

(4)bekezdése értelmében, ha az ügyészség és a terhelt nem kötött egyezséget, a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem használhatók fel, azok nem képezik az eljárás ügyiratainak részét. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésről sem tájékoztathatja a bíróságot. A szabályozás alapvetően azonos volt a sérelmezett nyomozási eljárás idején is, melynek lényege, hogyha nem jön létre az egyezség, a kezdeményezés és az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként nem használhatók fel és a sikertelen egyezségről („egyezségi kísérlet") az ügyészség nem tájékoztathatja a bíróságot. [14] Az egyezség a védelem által sem vitatottan nem jött létre, ezért az ügyészség a törvénynek megfelelően a bíróságot a kezdeményezésről nem tájékoztatta, értelemszerűen a bíróság nem is vizsgálhatta a nyomozás ezen eljárását. A nyomozási eljárási szabálysértések általában közömbösek a bírósági eljárás törvényessége szempontjából. Egy fontos kivétel azonban van: az egyezségnél ugyanis a Be előbb idézett előírása a „mérgezett fa gyümölcsének elvén" alapulva kizárja az eredménytelen egyezséggel kapcsolatban keletkezett bizonyítékokat, különösen a terhelti beismerést. Jelen esetben azonban ilyen bizonyítékot nem használtak fel, a vádlott a tárgyaláson ismerte be a bűnösségét, a bíróság részben erre alapította a döntését. [15] Az egyezségkötéssel összefüggő esetleges eljárási szabálysértés sem alapozhatna meg azonban hatályon kívül helyezést, hiszen a korlátozott felülbírálat során csak az abszolút hibák vizsgálhatók és vezethetnek kasszációhoz, melynek az egyezségi eljárás akár fennálló ám jelen esetben nem rögzíthető - relatív hibái nem minősíthetők. [16] A védői felvetésre ezért a válasz az, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta a nyomozási eljárás általa meg sem ismerhető szakaszát. A vád és a védelem nyomozási „alkujának" tárgyalása érvényes egyezség hiányában nem képezi a bíróság vizsgálatának tárgyát, annak már csak azért is van objektív akadálya, mert a bíróság nem ismeri a védő által hivatkozott tárgyi bizonyítékokat (okiratok, videó felvétel). Az egyezség nem vitásan már valóban a kontinentális jogrendszer hagyományaitól eltérő és az angolszász jogi kultúrából eredő új jogintézmény a magyar büntetőeljárásban. Ezért a védő elvi tartalmú indítványára indokolt volt bírói választ adni. [17] A védő arra is utalt, hogy a bűnösség elismerése miatt korlátozott volt a védelmi perorvoslati jog. A bűnösség beismerésére azonban a tárgyaláson, a védelem szabad választásából eredően került sor, melynek kockázatát a védelem viseli, ezért szóba sem kerülhet a jogorvoslat alkotmányos jogának korlátja. [18] I. r. vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná. [19] E vádlott cselekményeinek minősítése is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. [20] A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta, azokat nyomatékuknak megfelelően értékelte és I. r. vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos és az egyéniesítésnek is megfelelő büntetést szabott ki, mely eltúlzottan szigorúnak - főként a kábítószer különösen jelentős mennyiségére figyelemmel - nem tekinthető, lényeges enyhítésére nem kerülhetett sor, így a védelmi fellebbezések nem voltak alaposak. [21] A határozat indokolása ugyan tartalmazza, a rendelkező rész azonban nem, hogy az I. r. vádlottal szemben halmazati büntetés kiszabására került sor, melyet az ítélőtábla az ítéletének rendelkező részében feltüntetett. [22] Megfelelnek a törvénynek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a beszámításra, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, a közügyektől eltiltásra, a vagyonelkobzásra, bűnjelekre és döntően a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is. [23] A vagyonelkobzást illetően az elsőfokú bíróság színvonalas, dogmatikailag is hibátlan indokolást adott a [46]-[52] bekezdésekben, amivel a másodfokú bíróság egyetértett. A vagyonelkobzásnál a bizonyítási teher megfordult és a vádlott nem tudta bizonyítani, hogy a vagyonelkobzással érintett tárgyak az ő vagy más jogos tulajdonát képezik, ami kizárná a sérelmezett intézkedés alkalmazását. [24] Helyesen foglalt állást a törvényszék a lefoglalt óra visszatartása, a védelmi bizonyítási indítvány elutasítása és más, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. [25] Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a lefoglalt Audi gépjármű tárolásával kapcsolatban további költségek merültek fel, melyről a törvényszék a bűnjelkezelő értesítésének ismerete nélkül nem tudott rendelkezni, ezért arról a másodfokú bíróság határozott és a Be. 574. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az érintett I. r. vádlottat az állam által előlegezett költség viselésére (költségjegyzék 17./ tétel). [26] Szükséges volt továbbá az elírások miatt helyesbíteni a Magyar Államkincstár letéti számát és az elsőfokú ítélet rendelkező részében másodikként feltüntetett ... márkájú számlap sorszámát. [27] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét I. r. vádlott vonatkozásában a bűnügyi költség tekintetében a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával - helyes indokainál is fogva - helybenhagyta. [28] A bűnügyi felügyelet beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §

(1)bekezdésén és a

(3)bekezdés a) pontján alapszik. Debrecen,

1. január
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 20.B.11/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.534/2020/
4. számú ítéletében írt változtatással I. r. vádlott tekintetében a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. január
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.