Gfv.30042/2020/5 – Kúria

(1),

1. IV. tv.
2. §

(1),

1. III. tv.
2. §

(2), 275. 0

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.042/2020/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű Az I-III. rendű felperesek képviselője: Dr. Kopcsák Zoltán ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Halápi Dóra Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Rétalji Dorottya ügyvéd A per tárgya: szerződés létrejöttének megállapítása. A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-III. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.869/2019/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.P.303.586/2017/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I-III. rendű felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2]
4. június 5-én az I. rendű és a II. rendű felperes és a III. rendű felperes jogelődje az I. rendű alperessel hitelszerződést kötött, amelyben az I. rendű alperes vállalta, hogy 215.800 CHF összegű devizahitelt tart rendelkezésre és a rendelkezésre álló időszak lejártáig legfeljebb 30.000.000 Ft összegű kölcsönt folyósít. A kölcsön biztosítékaként a felperesek tulajdonában lévő két ingatlanra jelzálogjogot alapítottak az I. rendű alperes javára.
5. július 7-én a felperesek és az I. rendű alperes a szerződést akként módosították, hogy a hitelszerződéshez kapcsolódó lakás-előtakarékossági szerződés megszüntetésre került, a hitelszerződésből
6. július 7-én már lejárt és nem kiegyenlített tőketartozás tőkésítésre került, valamint rendelkeztek arról, hogy a kölcsön törlesztése a továbbiakban tőkerészt is tartalmazó törlesztőrészlettel történik. A felperesek nyilatkoztak, hogy a szerződésmódosítás napján fennálló tartozásuk 210.195,35 CHF. [3] [4]
7. június
8. napján az I. rendű alperes a II. rendű felperesnek címzett levélben ajánlatot tett (a továbbiakban: első ajánlat) a perbeli hitelszerződés végleges lezárására a fennálló adósság részleges és adómentes elengedése mellett. A levél – egyebek mellett – tartalmazta, hogy
9. május 26-án a hitelszerződésből származó követelés összege 2.682.732 Ft, a késedelmes napok száma nulla. Az I. rendű alperes a lezárási összeget 1.743.776 Ft-ban, az ajánlati kötöttség határidejét
10. július 31ében jelölte meg. Az ajánlatot az I. rendű felperes
11. június 13-án elfogadta, azt megelőzően, hogy az I. rendű alperes
12. június 8-i levele megérkezett volna hozzá.
13. június 8-án az I. rendű alperes a II. felperesnek címzett levelében azt a tájékoztatást adta, hogy a korábban megküldött lezárási ajánlatban több nyilvánvaló elírás is szerepelt, amelyek érintették többek között a késedelmes napok számát és a lezárási összeget is. Egyúttal mellékelte azt a lezárási ajánlatot, amelyben a lezárási összeget 37.574.517 Ft-ban jelölte meg (a továbbiakban: második ajánlat). A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [5] [6] A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes első ajánlatában foglaltak szerinti tartalommal létrejött a jogviszony lezárására vonatkozó szerződés a felperesek és az I. rendű alperes között; a II. rendű alperesnek ennek tűrésére kötelezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
14. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
15. §

(2)bekezdése 6:64.§

(1)bekezdése és 6:65. §

(2)bekezdése alapján az I. rendű alperes ajánlatának elfogadásával annak tartalma szerint a szerződés létrejött. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott – egyebek mellett –, hogy az első ajánlat megküldésekor az abban szereplő adatok tekintetében tévedésben volt, amely tévedést a felperesek felismerhették, mivel az ajánlatban feltüntetett tartozások összege és a késedelemmel érintett napok száma nem felelt meg a valóságnak. A Ptk. 6:9. §-ára, 6:90. §-ára és 6:89. §

(1)bekezdésére hivatkozással megtámadási kifogást terjesztett elő. A II. rendű alperes – aki a korábban elhunyt egyik adós egyik örököse – a kereset teljesítését nem ellenezte. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes első ajánlatában foglaltak szerinti tartalmú szerződés létrejött a felperesek és az I. rendű alperes között; a II. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte. Megítélése szerint az első ajánlatból nem volt felismerhető, hogy az I. rendű alperes nem a valós szándékának megfelelő nyilatkozatot tett. Abban az esetben, ha az I. rendű alperes nyilatkozatában szereplő adatokban tévedett is, nyilatkozatát akkor sem támadhatta meg a Ptk. 6:90. §

(3)bekezdése alapján, mert tévedését az ezen adatokról nyilvántartást vezető szakcégnek minősülő I. rendű alperes felismerhette. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a perbeli ajánlatokra az új Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (új Ptké. 50. §

(1)bekezdése alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A másodfokú bíróság szerint az I. rendű alperes saját tévedését legkésőbb
2. június 8-án felismerte, mivel ekkor foglalta írásba a második ajánlatát és küldött tájékoztatást a II. rendű alperesnek arról, hogy a korábban megküldött ajánlata elírást tartalmazott. Hangsúlyozta, a bíróságnak nem a támadott jognyilatkozat tartalmát kellett értékelnie, hanem azt, hogy annak megtételében tévedett-e az I. rendű alperes és tévedését a felperesek felismerhették-e. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat e körben okszerűtlenül mérlegelte, nem vette figyelembe az eset összes körülményét. A felperesek az első ajánlat kézbesítésekor a havi törlesztő részletek fizetésével jelentős késedelembe voltak, ezért tudniuk kellett, hogy késedelmes napjaik száma – az első ajánlatban írtaktól eltérően – nem nulla. A tartozásuknak a pontos összegét nem, de annak nagyságrendjét legalább ismerniük kellett, így az első ajánlatnak a tartozás összegével kapcsolatos elírását szintén fel kellett ismerniük. Elemezte, hogy az I. rendű alperes a felperesek tartozásának mértékét a valós 57.806.949 Ft helyett nagyságbelileg kisebb összegben, 2.682.732 Ft-ban határozta meg, amely felismerhetővé tette a felperesek számára az I. rendű alperes tévedését. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az I. rendű alperes érvényességi kifogását alaposnak, az I. rendű alperes tévedését és annak felperesek általi felismerhetőségét bizonyítottnak, így a keresettel érintett jognyilatkozatot és a szerződést az rPtk.
3. §

(1)bekezdése alapján megtámadhatónak találta. Ezért úgy ítélte, hogy a felek közötti szerződés az rPtk. 235. §

(1)bekezdése alapján a létrejöttének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné vált. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] Az I-III. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet az rPtk. 210. §

(1)bekezdésébe és 235. §

(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Álláspontjuk szerint a felperesek nem ismerhették fel az első ajánlat során az I. rendű alperes tévedését és ezáltal nem vált érvénytelenné a szerződés a megtámadás következtében. [11] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [13] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben konkrét jogszabálysértésként kizárólag az rPtk. 210. §

(1)bekezdésére és a 235. §

(1)bekezdését jelölték meg, nem vitatták, hogy a perbeli jogvitára az rPtk. rendelkezései az irányadóak. A Kúriának tehát azt kellett vizsgálnia, hogy az rPtk. 210. §

(1)bekezdésére hivatkozással az I. rendű alperes alappal támadta-e meg a szerződés lezárására irányuló, az I. rendű felperes által elfogadott nyilatkozatát arra hivatkozással, hogy a felperesek tévedését felismerhették. [14] E körben a másodfokú bíróság számos szempontot mérlegelt. Úgy ítélte, a felpereseknek fel kellett ismerniük az I. rendű alperes tévedését többek között azért, mert tudtak arról, hogy szemben a

1. június 1-jén kelt iratban írtakkal, jelentős a késedelmük, továbbá, hogy a tartozásukként megjelölt összeggel szemben nagyságrendileg többel tartoznak. A felülvizsgálati kérelemben szereplő azon állításuk, hogy jóhiszeműen gondolhatták, hogy a hivatkozott okiratban szereplő tartozás megfelel a valóságnak, mivel a kölcsön összegénél nagyobb összeget fizettek vissza, illetve az I. rendű alperestől folyamatosan eltérő tájékoztatást kaptak tartozásuk összegéről, a felülvizsgálati eljárásban nem volt vizsgálható. A másodfokú bíróság ugyanis az ítéletében rögzítettek szerint is a bizonyítékok mérlegelésével döntött akként, hogy a felperesek az I. rendű alperes tévedését felismerhették. Ezen álláspont felülmérlegelését önmagában kizárta, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelmükben az rPp.
2. §

(1)bekezdésének megsértését nem tüntették fel. Az rPp. 272. §

(2)bekezdésében, illetve az azt értelmező a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontjában írtakra tekintettel csak abban a körben van lehetőség a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatára, ahol a megsértett jogszabályhely és a jogsértés indokai is megjelentek. Ettől függetlenül a Kúria utal arra, hogy vonatkozó joggyakorlata alapján (BH
3. 119.) a felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. [15] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet az rPp.
4. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [16] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes I-III. rendű felpereseket az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I. rendű alperes – figyelemmel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §,

(3),

(5)és

(6)bekezdéseire, az I. rendű alperes jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló – felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [17] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró A kiadmány hiteléül: /Seres Józsefné/ tisztviselő