A határozat elvi tartalma: Érdemben csak a felülvizsgálati kérelemben írt, a tartalmi követelményeknek megfelelő, 60 napos határidőn belül előterjesztett hivatkozások vizsgálhatók. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.059/2020/
- A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes: A felperes képviselője: Perenyei és Társa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Koch Richárd ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Sági György ügyvéd A per tárgya: kölcsön megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék, 57.Pf.632.985/2019/
- számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság, 18.P.300.811/2017/
- számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a lenem rótt 1.114.200 felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. (egymillió-száztizennégyezer-kétszáz) forint Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes jogelődje,
- június 18-án devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződést kötött az alperessel. A kölcsön összege 30.008 svájci frank, a törlesztőrészletek száma 84, a törlesztőrészletek összege 579,41 svájci frank, a THM évi 17,18 %, az ügyleti kamat évi 10,4 %, a kezelési költség évi 3 % volt. A szerződés mellékletét képezte a felperesi jogelőd által készített kockázatfeltáró nyilatkozat is. A szerződő felek a kölcsönszerződést
- április 18-án módosították oly módon, hogy a törlesztést hat hónapra felfüggesztették, amely időszak alatt az alperesnek csak 20.000 Ft összegű havi törlesztő-részletet kellett fizetnie. A szerződésmódosításban a felek rögzítették, hogy az adós tartozása 22.527,65 svájci frank volt. A szerződő felek
- december 1-jén a szerződést újra módosították oly módon, hogy az alperes törlesztését hat hónapra ismételten felfüggesztették, amely időszak alatt az alperesnek csak 20.000 Ft összegű havi törlesztő-részletet kellett fizetnie, a [3] [4] hátralévő futamidőt 56 hónapra módosították. A szerződésmódosításban az alperes elismerte, hogy tartozása ekkor 23.603,33 svájci frank volt. A felperesi jogelőd
- február
- napjával azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, mert az alperes nem teljesítette a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettségét. A felperesi jogelőd
- március 8-án a felperesre engedményezte a kölcsönszerződésből eredő az alperessel szemben fennálló lejárt követelését. A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
- évi XXXVIII. törvényben (a továbbiakban: DH
- tv.) rögzített elszámolás szabályairól és egyéb rendelkezésekről szóló
- évi XL. törvény (a továbbiakban DH
- tv.) értelmében a felperesi jogelőd elszámolt az alperessel, és megállapította, hogy 3.646,95 svájci franknak megfelelő összeget tisztességtelenül számított fel. Az alperes a felperestől, mint követeléskezelőtől nem kérte külön elszámolás elkészítését. A felperes
- január 15-én tájékoztatta az alperest tartozásának az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről a
- évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: DH
- tv.) rendelkezéseinek megfelelően - forintra történő átváltásának lehetőségéről. Tekintettel arra, hogy ennek mellőzését az alperes a törvényes határidőn belül nem kérte, a perbeli kölcsönszerződés a törvény erejénél fogva akként módosult, hogy a tartozás összege 10.532.965,- Ft, a kölcsönszerződés devizaneme pedig forint. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban. rPtk)
- § és
- §
(1)bekezdése alapján 11.142.389,-Ft tőke, ezen összegből 7.471.043 Ft után
- június
- napjától évi 12,9 % mértékű késedelmi kamat, továbbá 375.144,-Ft után
- június
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes a követelés engedményezése óta sem teljesítette fizetési kötelezettségét, noha a felperes már
- július 23-án kedvezményes ajánlatot tett a részére. Utalt arra, hogy az alperes a felperesi jogelőddel kötött szerződésmódosításokban már két alkalommal is elismerte tartozását. Az alperes érdemi ellenkérelmében foglaltakra előadta, hogy az általa hivatkozott kölcsönszerződések egymástól függetlenek, így az előadottak nem a perbeli szerződéssel kapcsolatosak. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, azt jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. Hivatkozott arra, hogy a perbeli kölcsönszerződés megkötésére több más, a felperesi jogelőddel kötött szerződés megkötésével összefüggésben került sor. Azért volt szükség a perbeli szerződés alapján további kölcsönösszeg felvételére, mert az általa megkötött másik szerződésben a felperesi jogelőd megtévesztő tájékoztatást nyújtott részére a kezdeti hat hónapos időszakra megállapított kedvezményes törlesztőrészlet összegéről. Arra is hivatkozott, hogy a követelés alapjául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelen, mert az különnemű árfolyamok („árfolyamrés”) illetve az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét biztosította a felperesi jogelőd számára, amely kikötés tisztességtelen, továbbá a felperesi jogelőd nem biztosította a szerződéskötést megelőzően részére azt, hogy a szerződés általános szerződési feltételeit megismerhesse. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 11.142.389 Ftot, ezen összegből 7.471.043,-Ft után
- június
- napjától évi 12,9 %-os, 375.144 Ft után pedig
- június
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. [8] Ítélete indokolása szerint az rPtk.
- §
(1)bekezdése, 205/A. §
(1)bekezdése, 205/B. §
(1)bekezdése, a DH1 tv. 3. §
(1),
(2)és
(5)bekezdései, a 4. §
(1),
(2),
(2a)és
(3)bekezdései, a DH2 tv. 3. §
(1)bekezdése, a 18. §
(5)bekezdése és a 38. §
(6)bekezdése alapján az alperes hivatkozásait nem találta megalapozottnak. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján – helybenhagyta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy még ha az alperes olyan kölcsönszerződéseket is kötött a felperesi jogelőddel és az O Zrt.-vel, amelyek szoros kapcsolatban is álltak a perbeli kölcsönszerződéssel, ezek jogi értelemben akkor is önálló jogügyletek. A felperes követelése alapjául szolgáló kölcsönszerződésben meghatározásra került a felek szolgáltatása és ellenszolgáltatása, és az nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely más szerződésre utalna, annak rendelkezéseitől tenné függővé a perbeli szerződésből eredő kötelezettségek teljesítését. Az alperes érvénytelenségi kifogásai pedig jellemzően nem a perbeli szerződésre, hanem az O Zrt.-vel kötött lakáshitel szerződésre vonatkoztak. [10] Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) gyakorlata, összhangban a magyar bírói gyakorlattal valamely szerződés érvénytelenségének hivatalbóli vizsgálatát akkor teszi a bíróság kötelezettségévé, ha az ehhez szükséges ténybeli és jogi elemek maradéktalanul a rendelkezésére állnak. Az alperes az általa nem is a perbeli szerződéssel kapcsolatban előterjesztett érvénytelenségi kifogásait illetően még teljeskörű tényelőadást sem tett. [11] A perbeli szerződéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a szerződésmódosítások a tartalmukat tekintve az rPtk. 242. §
(1)bekezdése szerinti tartozáselismerést is tartalmaztak, így az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető vagy a felperes követelésének alapjául szolgáló szerződés érvénytelen. [12] A másodfokú bíróság megítélése szerint a perbeli szerződéshez kapcsolódó külön okiratba foglalt kockázatfeltáró nyilatkozat megfelelt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 203. §
(6)bekezdésében és
(7)bekezdésében, valamint az EUB C-51/
- számú ítéletében foglalt követelményeknek. Abból az általánosan tájékozott és körültekintő átlagos fogyasztó számára is felismerhető volt, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötés jelentős gazdasági következményeket jelenthet a szerződésből eredő kötelezettségeire nézve. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(3)bekezdésének
- a)és
- b)pontjába, 276. §
(1)bekezdésébe és 346. §
(5)bekezdésébe, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:
- §ába, a fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló
- évi CLXII. tv.
- §
(2)és
(3)bekezdéseibe, 21/A. §
(2)bekezdésébe, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk
(1)bekezdésébe és XXVIII. cikk
(7)bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. Nem felel meg az EUB C-51/17., C-118/
- és C-260/
- számú számú döntéseinek, és a 13/93/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) rendelkezéseinek. [14] Állította, hogy nem volt megfelelő a részére adott tájékoztatás az árfolyamkockázat viselésével összefüggésben az EUB hivatkozott ítélkezési gyakorlata szerint elvárt minimális tartalmi követelmények hiányában. A másodfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, megállapításai ellentétesek a felülvizsgálati kérelemben felhívott anyagi jogi rendelkezésekkel. A lefolytatott eljárás nem volt tisztességes, az sérti a Ptk. és az Alaptörvény felhívott rendelkezéseit. [15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A Kúria elöljáróban rámutat, az rPp.
- §
(2)bekezdésében és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
- (II.15.) PK véleményben (a továbbiakban: 1/
- PK vélemény) írtak értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabály megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt konkrétan megjelöli a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokát ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel. Az rPp.
- §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, a másodfokú határozat közlésétől számított hatvan nap áll rendelkezésre. A törvényben megállapított határidő nem hosszabbítható meg, azt a Kúria sem engedélyezheti, ezért a 60 napon túl előterjesztett beadványokban megjelölt, illetve a felülvizsgálati tárgyaláson előadott – a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelemben nem szereplő – további kifogások, jogi érvelések, az ezekben előadott új jogcímekre történő hivatkozások érdemben nem vizsgálhatók. A felülvizsgálati kérelmet ugyanis a felülvizsgálati határidő elteltét követően az rPp. 273. §
(5)bekezdése értelmében nem lehet megváltoztatni vagy kiegészíteni, és – amint arra a Kúria az 1/
- PK vélemény
- pontjában rámutatott – a beadvány tartalmi hiányainak pótlására sem kerülhet sor. [17] A kifejtetteknek megfelelően a Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a
- január 20-án, a felülvizsgálati határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, a törvényi határidőn túl a felülvizsgálati kérelem kiegészítésében előadottakkal érdemben nem foglalkozhatott. [18] A Kúria a jogerős ítéletet a fentiek figyelembevételével az rPp.
- §
(2)bekezdése alapján a joghatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [19] A felperes keresetét még a Pp. hatályba lépése előtt nyújtotta be, így az eljárásra – ideértve a felülvizsgálati eljárást is – az rPp. (vagyis az
- évi III. tv.) rendelkezései voltak irányadóak. A perben eljárt bíróságok ítéleteikben következetesen az rPp. rendelkezéseire hivatkozással hozták meg döntésüket. Az alperes felülvizsgálati kérelmében megsértett eljárási jogszabályhelyenként a Pp. egyes rendelkezéseit jelölte meg, amelyek jelen eljárásban nem voltak alkalmazandók figyelemmel a Pp.
- §
(1)bekezdésében írtakra, így a jogerős ítélet a Pp. rendelkezéseit nem sértheti. [20] Anyagi jogszabálysértésként a Ptk. 1:
- §-ának megsértésére hivatkozott. Ezt a jogszabályi rendelkezést sem sértheti a jogerős ítélet, mivel a jogvita alapjául szolgáló szerződés megkötésére, annak módosításaira még a Ptk. hatályba lépését -
- március 15-ét - megelőzően került sor. Itt is a perben eljárt bíróságok döntésüket, jogi érvelésüket az rPtk. egyes rendelkezéseire alapozták. [21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében ugyancsak hivatkozott a
- évi CLXII. tv.
- § (2-3) illetve 21/A §
(2)bekezdésében írtakra, mint megsértett jogszabályhelyekre, de azt maga is rögzítette, hogy ezek a szabályok a perbeli szerződés megkötését követően léptek csak hatályba, így megsértett jogszabályhelyként nem értelmezhetők. Az az érvelés pedig, hogy a fogyasztói irányelv rendelkezéseit sértették meg a perben eljárt bíróságok önmagában azért nem volt érdemben vizsgálható mivel a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatának feltétele figyelemmel az rPp. 272. §
(2)bekezdésében és az azt értelmező 1/2016 PK véleményben írtakra, hogy meg kell jelölni a megsértett jogszabályhelyet, valamint a jogszabálysértés indokát is elő kell adni, amely feltételrendszer nem valósult meg, figyelemmel a [16] pontban kifejtettekre. [22] Az Alaptörvény két rendelkezésének, a tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz fűződő jog megsértését is állította az alperes felülvizsgálati kérelemében. A Kúria rámutat arra, hogy önmagában egy jogkérdés esetleges téves megítélése, az EUB jogértelmezésének az alperes szerint nem megfelelő követése a tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértését nem jelenti, úgy szintén nem állapítható meg a jogorvoslati jog sérelme amiatt, hogy az alperes megítélése szerint a másodfokú bíróság nem kimerítően indokolta meg döntését. Mindez az állított jogszabályhelyek, más jogszabályi rendelkezések megjelölése mellett, a jogi álláspont részletes kifejtése esetén lett volna érdemben vizsgálható. [23] Mindezek alapján a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket nem sérti, ezért a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [24] A Kúria döntése alapján a felülvizsgálati eljárásban is pervesztes alperest az rPp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes – 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(2),
(5)és
(6)bekezdései alapján megállapított – ügyvédi munkadíjából álló felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. Ennek mértékét a pertárgyérték és a kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel arányosan mérsékelt összegben határozta meg, amely az áfá-t is tartalmazza. Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. [25] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp.
- §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [26] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
- december
- Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró A kiadmány hiteléül: /Seres Józsefné/ tisztviselő