Gfv.30438/2020/13 – Kúria

(1)bekezdés b) pontjának értelmezése vonatkozásában nem indokolt, és nem állapítható meg jogsértő gyakorlat sem, ezért a felülvizsgálat nem engedélyezhető. 2016. CXXX. tv. 409. §

(2)bekezdés a), b) pontok

1. CXXX. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Gfv.VII.30.438/2020/

1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Gáspár Mónika bíró Az adós: Az adóstárs: A főhitelező: A főhitelező képviselője: Dr. Pulay Gábor ügyvéd Az eljárás tárgya: természetes személyek adósságrendezési eljárása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: főhitelező A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Kaposvári Törvényszék 1.Pkf.20.889/2020/
2. számú végzés Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Kaposvári Járásbíróság 26.Are.900.001/2020/
3. számú végzés Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálatot megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] Az első- és a másodfokú bíróság határozata Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásában az adós és az adóstárs kérelme alapján végzésével elrendelte a bírósági adósságrendezést. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Családi Csődvédelmi Szolgálat teljes körűen és alaposan lefolytatta a jogosult vizsgálatot. Megállapította - a főhitelező álláspontjával szemben , hogy az eljárás benyújtásakor az adósok megfeleltek a természetes személyek adósságrendezéséről szóló
4. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are tv.)
5. §

(1)bekezdés b) pont első fordulatában [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] írt követelményeknek, azaz tartozásuk meghaladta a vagyonukat. Hangsúlyozta - többek között -, hogy az Are tv. 7. §

(1)bekezdés b) pontja első fordulatának fennállása esetében nem kell beszámítani az adósságrendezésbe vonható vagyonba az adósok öt évre számított adósságrendezésbe vonható várható bevételét. A fentiekből következően rögzítette, hogy a bírósági adósságrendezési eljárás iránti kérelem és annak mellékletei megfelelnek a jogszabályi követelményeknek, kizáró ok nem áll fenn sem az adóssal, sem az adóstárssal szemben, ezért az Are. tv. 35. §

(1)bekezdése alapján elrendelte az adósságrendezést. A főhitelező fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság végzését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 389. §-a alapján alkalmazandó Pp. 383. §

(2)bekezdés és 386. §

(4)bekezdés alapján helybenhagyta. Rámutatott, a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság a tényállást kellően felderítette, és érdemben megalapozott döntést hozott. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróságnak az Are. tv. 6. § és 7. §-ára vonatkozó jogszabályértelmezésével. A 7. §

(1)bekezdés b) pontja első fordulatának értelmezése körében kiemelte, hogy egyértelműen az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó (

1. §) vagyonát nevesíti, míg ettől eltérő vagyontömeget jelöl meg a második tagmondat az adós, adóstárs belföldön található vagy hozzáférhető vagyona 200%-ával azzal, hogy ezen vagyontömeg szempontjából kell csak figyelembe venni az adós, adóstárs 5 évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevételét is. A felülvizsgálati engedélyezése iránti kérelem A jogerős végzés ellen a főhitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és egyúttal felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. Utóbbi kérelem alapjául a Pp.
2. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára hivatkozott. A joggyakorlat továbbfejlesztése körében állította, hogy az Are. tv. preambulumából következően alapvető fontosságú annak szabályozása, hogy az Are. tv. 6. §-ána és 7. §-ának értelmezése során mit kell az adós adósságrendezésbe vonható vagyonának tekinteni. Előadta, hogy a 7. §

(1)bekezdés b) pontjában szereplő vagyon fogalma nem egyértelmű, mindazonáltal álláspontja szerint nem kétséges, hogy beletartoznak a vagyonrendezési eljárás során megszerzett vagyontárgyak is, valamint figyelembe kell venni az adósságrendezési eljárás időtartamát és az azalatt előreláthatólag az adós által megszerezhető vagyont is. Megítélése szerint az adósságrendezési eljárás időtartamát 5 éves vélelem felállításával lehet megállapítani, az 5 év alatt várható bevétel összegét pedig bizonyítási eljárás segítségével. Hivatkozott a Kúria BH

2. és BH
4. számon közzétett határozatára. A jogkérdés társadalmi jelentősége körében a főhitelező arra hivatkozott, hogy az Are. tv. „vagyon” és „tartozás” fogalmait szükséges pontosan és egyértelműen meghatározni. Előadta, hogy az adósságrendezési eljárás önmagában társadalmi jelentőségű, a felvetett jogkérdés pedig közvetlenül kapcsolódik az eljárás alkalmazhatóságához, ezért indokolt a Kúria iránymutatása. A Kúria döntése és annak jogi indokai A Kúria elöljáróban rögzíti, mivel az elsőfokú bíróság határozatát a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésekre utalással, azonos jogi indokolással hagyta helyben, ezért a Pp.
5. §

(1)-

(2)bekezdése és 409. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében a főhitelezőnek engedélyezés iránti kérelmet kellett előterjesztenie. A Kúria a főhitelező engedélyezés iránti kérelmét a Pp. 411. §

(1)bekezdése alapján vizsgálta. A kérelemhez kötöttség perjogi szabályából következően [Pp. 2. §

(2)bekezdés] - miként azt a felülvizsgálat engedélyezésével összefüggésben a 2/

1. (IX. 13.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
2. pontja értelmezte - a Kúria a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból engedélyezheti. Erre figyelemmel a főhitelező által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet egyedül abból a szempontból vizsgálta, hogy az előadottakra figyelemmel a jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat továbbfejlesztése és a felvetett jogkérdés társadalmi jelentősége miatt indokolt-e. [9] Jelen ügyben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben előadottak alapján a Pp.
3. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt követelmények - az alábbiak szerint - nem teljesültek. [10] A Kúria a Pp. 409. §

(2)bekezdés a) pontjának joggyakorlat továbbfejlesztésére vonatkozó fordulata abban az esetben teszi lehetővé a felülvizsgálat engedélyezését, ha az a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében indokolt. A felek a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére akkor hivatkozhatnak, ha egy elvi kérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, de a gyakorlat követése a továbbiakban változatlan formában nem támogatható, figyelemmel például a társadalmi vagy gazdasági viszonyok megváltozására, avagy arra, hogy a jogszabályokban változás következett be, amely kétségessé teszi, hogy a meglévő iránymutatások továbbra is irányadók lehetnek. A jogtudományban felmerülő újabb doktrinák előretörése szintén alapot adhat a meglévő gyakorlat továbbfejlesztésére. [11] A Kúria a főhitelező által is megjelölt BH

2. számon közzétett döntésében már hangsúlyozta, „hogy a természetes személyek fizetésképtelenségénél egyébként sincs értelme meglévő vagyonként számolni az eljárásba való belépés minimális feltételének megállapításánál az 5 éves várható bevételt, ha ugyanis ezzel az összeggel már most rendelkezne az adós, adóstárs, nem lenne szükség az eljárás lefolytatására.” [12] A főhitelező az engedélyezés iránti kérelmében már kialakult, egységes, azonban a továbbiakban nem támogatható gyakorlatra nem hivatkozott. Az általa előadott indokok nem voltak alkalmasak annak megállapítására, hogy a megjelölt jogértelmezési kérdések szükségessé teszik a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében a felülvizsgálatot. [13] A Pp.
3. §

(2)bekezdés b) pontjának második fordulata szerint a felülvizsgálat akkor engedélyezhető, ha a fél által állított jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés társadalmi jelentősége miatt indokolt, „Társadalmi jelentősége” van az olyan jogkérdéseknek, illetve ügyeknek, amelyek a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetett módon érintik. Nagy társadalmi jelentősége lehet egy jogkérdésnek akkor is, ha a jogsértő gyakorlat fenntartása másokat is a jogsértő gyakorlat folytatására ösztönözhet. [14] A főhitelező felülvizsgálat engedélyezés iránti kérelmében előadott indokok nem voltak alkalmasak annak megállapítására, hogy az általa kifejtett jogértelmezési kérdések szükségessé teszik a Pp. 409. §

(2)bekezdés b) pontjából a felülvizsgálatot. Önmagában az adóhatóságrendezési eljárásról mint sui generis eljárásról történő jogszabályalkotás nem támasztja alá a főhitelező által megjelölt jogkérdés társadalmi jelentőségét. A felvetett jogkérdések a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetetten érintőnek nem tekinthetők. A Kúria hangsúlyozza, hogy a BH

2. számon közzétett döntésében már adott iránymutatást a főhitelező által megjelölt jogkérdéssel kapcsolatban. [15] A kifejtettek értelmében a Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztésére és a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére hivatkozással a felülvizsgálatot nem látta engedélyezhetőnek, következésképpen azt a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján megtagadta. Záró rész [16] A végzés ellen a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest,

1. január
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: