Bf.583/2020/12 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésének IV. fordulatát is megjelöli. A szabadságvesztés büntetését 2 (kettő) évre enyhíti, a közügyektől eltiltás mellékbüntetését 2 (kettő) évre mérsékli. A pénzbüntetés kiszabását mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja. Indokolás [1] A Miskolci Törvényszék 2020. október 22. napján megtartott előkészítő ülésen a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 176. §

(1)bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntettében. Ezért 3 év szabadságvesztés-büntetésre, 200 napi tétel, 2.000 Ft napi összegű, végösszegében 400.000 Ft pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság kérdéséről akként, hogy a II. r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a II. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Figyelmeztette a törvényszék a II. r. vádlottat, hogy amennyiben a pénzbüntetést nem fizeti meg, azt szabadságvesztésre kell átváltoztatni, börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre. Az elsőfokú bíróság a II. r. vádlott vonatkozásában 92.000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelek sorsáról, illetőleg a nyomozás során lefoglalt 50.000 Ft készpénzt visszatartotta a II. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés, vagyonelkobzás, valamint bűnügyi költség biztosítására. Kötelezte a terheltet 368.615 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a II. r. vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség annak helybenhagyását indítványozta. [2] A védő az ítélőtáblához eljuttatott fellebbezése részletes indokolásában rámutatott arra, hogy a terhelt életében pozitív változások következtek be azóta, amióta az elsőfokú bíróság az ítélethirdetést követően a kényszerintézkedést vele szemben megszüntette. Határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezik, menyasszonyával házasságkötésük időpontját ez év nyarára kitűzték, menyasszonya várandós, a második gyermeküket várja. A személyi körülményekben bekövetkezett változásokra a védő okiratokat is csatolt. A védő kifejtette azt is, hogy álláspontja szerint a II. r. vádlott által elkövetett cselekmény társadalomra veszélyessége nem tekinthető jelentős súlyúnak, hiszen a kábítószerre elkövetett bűncselekmény folytán érintett kábítószer-mennyiség alap mennyiségnek tekintendő, illetve a II. r. vádlott cselekvősége gyakorlatilag két alkalomra terjedt ki, büntetlen előéletű, újabb büntetőeljárás nem indult ellene. A védő szerint az elsőfokú ítélet hozataltól eltelt további időmúlás is enyhítő körülmény védence javára. [3] Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 583. §

(3)bekezdésének a) pontjában meghatározott okból a Be. 590. §

(9)bekezdése figyelembevételével a fellebbezéssel érintett II. r. vádlottra a Be. 590. §

(3)bekezdésére tekintettel csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezés vonatkozásában vizsgálta felül (büntetés enyhítése) a Be. 599. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen, a Be. 598. §

(2)bekezdése,

(4)bekezdése és

(5)bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával, szem előtt tartva a Be. 590. §

(5)bekezdésében és

(7)bekezdésében rögzítetteket is. [4] Az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást (Be. 590. §

(5)bekezdésének a) pontja). [5] A II. r. vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát a Be. 185. §

(1)bekezdése, 523. §

(1)bekezdése és 500. §

(2)bekezdésében megjelölt figyelmeztetés után a Be. 504. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdése

1. a)-
2. c)pontban foglalt feltételek teljesülése okán a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján törvényesen fogadta el végzésével, így a Be. 608. §

(1)bekezdés h) pontjában rögzített,

1. január
2. napjától hatályos abszolút hatályon kívül helyezési ok sem merült fel. [6] A korlátozott felülbírálat keretében a Be.
3. §

(2)bekezdésének a) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ilyenkor az ítélet indokolása nem kell, hogy tartalmazza a bizonyítékok értékelését (Be. 562. §

(2)bekezdése). [7] A Be. 500.§

(2)bekezdésének b) pontja azt is rögzíti, hogy ha a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatot elfogadja, akkor a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja. [8] Az irányadó tényállás mellett a Be. 590. §

(5)bekezdésének b) pontja előírására figyelemmel a II. r. vádlott felmentésének vagy vele szemben az eljárás megszüntetésének lehetősége nem merült fel. Ugyanakkor a Be. 590. §

(5)bekezdésének c) pontja felhívásával a II. r. vádlott cselekményének jogi minősítésénél megjelölendő a Btk. 176. §

(1)bekezdésének IV. fordulata is. A Be. 606. §

(3)bekezdése is felhívandó ennek kapcsán, melynek

1. január 1 napjától hatályos szövege: Ha az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, a másodfokú [9] bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezéseit akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének, az eljárás megszüntetésének, vagy a bűncselekmény minősítése megváltoztatásának van helye. [10] A Btk.
2. §

(1)bekezdése kimondja, hogy aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [11] Az Alaptörvény 25. cikkének

(2)bekezdése rögzíti, hogy a rendes bírósági szervezet legfőbb szerve a Kúria, amely biztosítja a rendes bíróságok jogalkalmazásának egységét, a rendes bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Tekintettel arra, hogy a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező, így a jogszabály értelmezése során az semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül (12/2001. (V. 14.) AB határozat, 42/2015. (XI. 14.) AB határozat). A jogi indokolás hiányos, ha nem ismerteti az adott jogkérdést érintő jogegységi határozatot, vagy a Kúria alkalmazható testületi állásfoglalásait. [12] Az 1/2007. Büntető jogegységi határozat IV. részében az alábbiakat taglalja: A kereskedéssel elkövetés tényállásszerűségének értelmezéséhez - megőrizve a BK 155. számú állásfoglalás II/5/

1. b)pontjának elvi tartalmát - a BH1999. 101. számú eseti döntés ad iránymutató szempontokat. Ezekben elvi éllel kifejezettek szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások. Adásvételek által valósulnak meg, haszonszerzésre irányulnak és magukban foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény. A kereskedés elkövetési fordulatának - eltérően a forgalomba hozataltól - a kísérleti stádiuma általában kizárt. [13] A Kúria 57. BK véleménye II/5/
2. a)pontja értelmében kábítószert hoz forgalomba az, aki azt - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen - több személy részére juttatja,
3. b)a kábítószerrel kereskedik, aki haszonszerzésre törekedve közreműködik a kábítószer forgalmazásában. [14] A kábítószerrel kereskedés tágabb körű, mint a kábítószer forgalomba hozatala. Magában foglal bármilyen tevékenységet, amely elősegíti a kábítószer eljuttatását a viszonteladóhoz, illetve a fogyasztóhoz, így pl. a kábítószer csomagolását, tárolását, szállítását, elosztását. Az elkövető haszonszerzésre törekedve működik közre a kábítószer forgalmazásában, és cselekménye - a törvény rendelkezésével fogva - mindig tettesi magatartás. [15] A BH2013. 264. számú eseti döntés arra világít rá, hogy a kábítószer forgalomba hozatala a kábítószer átadásán túlmenő több résztevékenységből - például eladók, a vevők felkutatása, a kábítószer tárolása, csomagolása, szállítása stb. - tevődhet össze. Ezért a résztevékenységben részvétel nem bűnsegédi, hanem tettesi (társtettesi) elkövetés, ha a tevékenység célja a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása. Az elkövető amennyiben haszonszerzésre törekedve működik közre a kábítószer forgalmazásában, cselekménye kereskedésként a törvény rendelkezésével fogva mindig tettesi magatartás. [16] Az előbbiekre figyelemmel a fellebbezéssel érintett II. r. vádlott esetében a Btk. 176. §

(1)bekezdésén belül a IV. fordulat is felhívandó. [17] Az első fokon eljárt törvényszék a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket csaknem teljeskörűen feltárta és részletesen elemezte. [18] A másodfokú eljárás idejére a terhelt életében pozitív változások következtek be, határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezik, jövedelméből családja eltartását biztosítja. Ez év nyarán házasságkötést terveznek menyasszonyával, az erre vonatkozó anyakönyvi kivonat másolatot csatolta az ítélőtáblán. Menyasszonya várandós. A kialakult járványügyi helyzetben menyasszonya eredeti munkakörében tovább nem dolgozhat, a család megélhetése így a II. r. vádlott munkájától nagymértékben függ. [19] A büntetés kiszabásánál az ítélőtábla enyhítő körülményként vette figyelembe a további időmúlást is, illetőleg, hogy a II. r. vádlott az elsőfokú ítélet kihirdetéséig végig kényszerintézkedés hatálya alatt állt (Kúria 56. BKv. III. / 10. pont). [20] Az ítélőtábla a konkrét ügy elkövetési körülményeire is figyelemmel, tekintettel a cselekmény társadalomra veszélyességére is, arra a meggyőződésre jutott, hogy a fokozatosság elvét is szem előtt tartva az enyhítő körülmények nagyobb nyomatéka mellett, a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés, illetőleg közügyektől eltiltás mellékbüntetés eltúlzottan súlyos, ezért azok enyhítésére látott lehetőséget. (Be. 605. §

(2)bekezdése). [21] A Kúria

1. BK véleménye rögzíti, hogy akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme, vagyona van, pénzbüntetésre kell ítélni (Btk.
2. §

(2)bekezdése). A törvény célját figyelembe véve- a pénzbüntetés szempontjából - akkor megfelelő a kereset, illetve a jövedelem, ha az elkövető a pénzbüntetést, akár részletekben is, de képes megfizetni. Az a kérdés, hogy a vádlott keresete mikor tekinthető megfelelőnek, csak a konkrét ügyben az adott körülmények részletes vizsgálata alapján dönthető el. Általánosságban annyi emelhető ki, hogy a kereset, illetve a jövedelem megfelelő összeget elérő volta mellett minden esetben figyelemmel kell lenni a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terhelő törvényes tartási kötelezettségeire (gyermektartás, szülőtartás, testvértartás stb.), továbbá a maga és a tartásra szoruló családtagok minimális létfenntartását biztosító kiadásokra. A pénzbüntetés kiszabásának alapjául csupán az említett kiadások fedezetét meghaladó kereset, illetve jövedelem szolgálhat. A pénzbüntetés alkalmazása szabadságvesztés mellett tehát akkor felel meg céljának, ha alappal lehet következtetni arra, hogy a vádlott a pénzbüntetést törvényes tartási kötelezettségeinek teljesítése mellett, a maga és tartásra szoruló családja minimális megélhetésének veszélyeztetése nélkül saját keresetéből, jövedelméből - akár részletekben is, de - képes megfizetni. A törvény a megfelelő keresetet, illetve jövedelmet személyhez, éspedig a vádlott személyéhez köti. Olyan esetben azonban, amikor a megfelelő keresettel, illetve jövedelemmel rendelkező férj vagy feleség - vádlottként szereplő - házastársa nem dolgozik, önálló keresete, jövedelme nincsen: a bíróságnak gondosan vizsgálni kell, nincs-e olyan közös vagyon, amely a pénzbüntetés alkalmazásának alapjául szolgálhatna. [22] A Kúria iránymutatásában foglaltak figyelembevételével az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a pénzbüntetés alkalmazásának feltételei a II. r. vádlott vonatkozásában nem állnak fenn, így pénzbüntetés kiszabását mellőzte. [23] Az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések eredményre vezettek. [24] A Be. 590. §

(7)bekezdése felhívásával az ítélőtábla hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket, ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. [25] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a rendelkező részben foglaltak szerint a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta azt a fellebbezéssel érintett II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében. Debrecen,

1. január
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Dr. Lányi Csaba sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 20.B.41/2020/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a fellebbezéssel érintett II. r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerős. Debrecen,
4. január
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke