← Magyarország

Kf.39718/2020/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Vet. élet- és vagyonbiztonságra és az üzemeltetés biztonságára vonatkozó követelményei, szabályrendszere a vis maior következtében életveszélyessé vált csatlakozó vezeték esetén feljogosítják az elosztói engedélyest a felhasználási hely biztonsági felülvizsgálatának megkövetelésére, azonban a mérőhely szabványosítására kötelezés ettől eltérő kategória, előírására az elosztói engedélyes csak a mérőhely sérülésére vonatkozó konkrét adat felmerülése esetén jogosult. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.VI.39.718/2020/

  1. A tanács tagjai: Dr. Márton Gizella a tanács elnöke Dr. Drávecz Margit Gyöngyvér előadó bíró Dr. Nagy Szabolcs bíró A felperes: felperes neve (...) A felperes képviselője: Dr. ... ügyvéd (....) Az alperes: alperes neve (....) Az alperes képviselője: Dr. ...Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. ...; (...) A per tárgya: energiaügyben indult közigazgatási jogvita A fellebbezést benyújtó fél: a felperes A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék .... számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; - kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye, az alperes panaszeljárás keretében meghozott határozata [1] A
  2. április
  3. napján bekövetkezett vis maior esemény - pinceomlás és földcsuszamlás következtében a ..., ... ... ...., .... és .... számú présházak előtti rézsű leomlott. A földcsuszamlás érintette a közterületen kiépített közcélú kisfeszültségű elektromos hálózat egyik tartóoszlopát, mely megdőlt, kiszakította a ...i ... .... számú épület homlokfalában levő rögzítő kampót. Mindennek következtében a ... Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala statikus szakvélemény alapján a helyszínt életveszélyesnek minősítette és a megközelítést megtiltotta, illetve a közvetlen életveszély azonnali elhárítása érdekében megkereste a felperest, mint elosztói engedélyest a csatlakozó vezeték azonnali megszüntetése végett. [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A felperes a ..., ...i ... .... számú, ... hrsz. alatti felhasználási helyet is érintően az elemi veszélyelhárítási munkát
  4. április
  5. napján a csatlakozó tápvezeték elvágásával, a fogyasztók hálózatról való lekapcsolásával és a megdőlt tartóoszlop eltávolításával elvégezte. Az erről ... számon kiállított munkalapon az „Elrendelte" megnevezésű oszlopban az alábbiak kerültek feltüntetésre: „...i ... ...-.... sz. az előtte lévő oszlopon kikapcsolva, ... ... ...-.... oszlopon kikapcsolva, csatlakozó a telken belül.". A felhasználási hely hálózatról való lekapcsolásáról a perben nem álló panaszost a felperes előzetesen nem értesítette. A további kármegelőzési, valamint helyreállítási munkák biztonságossága érdekében a leginkább érintett ...i ... .... számú présház körbeabroncsozásra került, így annak belseje a továbbiakban megközelíthetetlenné vált. A partfal helyreállítása és a szükséges támfal építési munka
  6. október végén fejeződött be, ekkor került ... a présház körüli abroncsozás elbontására. A műszaki átadás-átvétel
  7. október 30-án történt meg. Az érintett fogyasztók részére az áramszolgáltatás
  8. október
  9. utáni időponttól vált lehetségessé. A panaszos első alkalommal
  10. május 17-én kérte az ellátás helyreállítását, a felhasználási hely visszakapcsolását a közcélú hálózatra. Kérelmét a
  11. június 13-án írt levelében megismételte. A felperes a
  12. május
  13. napján és a
  14. június
  15. napján kelt válaszaiban arról tájékoztatta a panaszost, hogy mivel a felhasználási helyen közel két éve nincs áramszolgáltatás, amely közvetlen életveszély miatt szűnt meg, a bekapcsolás feltétele a mérőhely szabványosítása, melynek kialakítására, karbantartására minősített vállalkozók jogosultak. Egyidejűleg közölte a regisztrált szerelők név...ának internetes elérhetőségét. A panaszos a tájékoztatásban foglaltakat nem fogadta el, a
  16. július
  17. napján kelt beadványában a felperessel szemben az alperesnél panaszeljárást kezdeményezett, melyben Panasz
  18. kérelmi eleme alatt kifogásolta, hogy a felperes elmulasztotta a szolgáltatás megszüntetéséről előzetesen tájékoztatni. Előadta, hogy annak ellenére, hogy a rendszerhasználat és az energiavételezés fizikailag lehetetlen volt, a felperes az elosztói alapdíjat
  19. végéig kiszámlázta, ily módon a felhasználási szerződése nem szűnt meg, a lekapcsolás nem a számára felróható okból, hanem vis maior hatására következett be. A panaszos a Panasz
  20. kérelmi eleme alatt a felperes szabványos mérőhely kialakítására vonatkozó felhívásának jogszerűségét is kétségbe vonta. Kifogásolta, hogy hiányzik a tájékoztatóból az intézkedés jogosságát megalapozó jogszabályra való hivatkozás, és nézetkülönbség esetére a jogorvoslati lehetőség ismertetése. Véleménye szerint mivel a konkrét ügyben sem a felhasználónak, sem az engedélyesnek nem volt felróható az, hogy a hálózati csatlakozást meg kellett szüntetni és annak ismételt helyreállíthatósága csak több mint egy év múlva vált lehetségessé, ezért a hálózati csatlakozás visszaállítása a meglévő mérőhelyre költségmentesen kell, hogy megtörténjen. Az alperes a panaszeljárás keretében teljeskörű nyilatkozattételre hívta fel a felperest. Nyilatkozatában (különösen a
  21. június
  22. napján kelt részletes beadványában) a felperes azzal érvelt, hogy a kikapcsolás okára (életveszélyessé vált felhasználási hely), valamint az eltelt időre (több, mint egy év) tekintettel elengedhetetlen egy szabványos mérőhely kialakítása, és erről egy regisztrált szerelő nyilatkozata, amely az új bekapcsolás feltétele, így attól nem áll módjában eltekinteni. Az alperes a
  23. november
  24. napján meghozott .... számú határozatával a panaszt a Panasz
  25. kérelmi elem tekintetében, az előre nem látható szüneteltetésről szóló engedélyesi tájékoztatás elmaradása körében elutasította, rámutatva, hogy a felhasználási helyen elvégzett munka a felperes Elosztói Üzletszabályzatának (a továbbiakban: Üzletszabályzat) 9.3.
  26. pontja alá esik, mely szerint az élet-, és vagyonbiztonság veszélyeztetése esetén a felperes előzetes bejelentés nélkül is megszüntetheti az áramvételezés lehetőségét. A panasznak a Panasz
  27. kérelmi eleme részében, a mérőhely szabványosítása tekintetében helyt adott. Ez utóbbi körben megállapította, hogy az engedélyes Üzletszabályzata 12.6.
  28. pontja szerint a fogyasztásmérő berendezés leszerelését követő egy éven túli igénybejelentés esetén kérhető a felhasználási hely szabványosítása. Mivel azonban az engedélyes kikapcsolási eljárása nem az Üzletszabályzat 12.6.
  29. alpontjában megnevezett „Tartozás miatti kikapcsolás" okból történt, így az Üzletszabályzati rendelkezés felhatalmazásának hiányában az engedélyes a mérőhely szabványosítását nem írhatta volna elő. [10] Ugyanakkor utalt arra, hogy a panaszos
  30. július
  31. napján kelt nyilatkozatával új igénybejelentést tett a felperesnél, aki ennek alapján elkészítette a
  32. október
  33. napján kelt műszaki-gazdasági tájékoztatót. A panaszos
  34. szeptember
  35. napján készre jelentette a mérőhelyet, és átadta a felperesnek a csatlakozó műszaki dokumentációt. A felperes a panaszossal egyeztetett időpontban,
  36. szeptember
  37. napján elvégezte a felhasználási hely visszakapcsolását. Mivel a panaszos önként, a felperes visszakapcsolásra vonatkozó tájékoztatása alapján járt el, amely alapján a felperes a felhasználási hely villamosenergia ellátását visszaállította, bár a felperes a felhasználási hely szabványosítását nem kérhette volna a panaszostól, a határozati kötelezés megállapításának indoka az önkéntes teljesítésre tekintettel elhárult. A kereset és érdemi ellenkérelem [11] A határozat panasznak helyt adó része (Panasz
  38. kérelmi elem) tekintetében a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a határozat részbeni hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását és a panasz teljes egészében történő elutasítását, másodlagosan az alperes határozatának részbeni hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra és új határozat hozatalára történő kötelezését kérte. Kereseti érvelése szerint az alperes a hatályos jogszabályi előírásokat tévesen és egyoldalúan értelmezte, az Üzletszabályzat 12.6.
  39. pontját helytelenül alkalmazta. A mérőhely szabványosítás megkövetelése jelen ügyben az élet- és vagyonbiztonság miatt volt szükséges, mely kötelezettség nem felróhatósági alapú, azt egy éven túl is el kell végezni, függetlenül attól, hogy egyébként a felhasználót terheli-e mulasztás abban, hogy az érintett felhasználási helyen több mint egy évig nem történt meg a szolgáltatás helyreállítása. A közvetlen életveszély fennállta alapján úgy vélte, hogy alperes megállapítása nemcsak jogszerűtlen, de nincs tekintettel arra sem, hogy a villamos energiáról szóló
  40. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.)
  41. § d) pontja szerint a törvény célja, hogy biztosítsa a felhasználók biztonságos, zavartalan, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű villamosenergia ellátását. Rámutatott arra, hogy az alperes működésének is elsődleges célja a Vet. hatáskört telepítő és feladat kijelölő fejezetének 158-
  42. §-aiban rögzített rendelkezései alapján, hogy biztosítsa az ellátás biztonságának megőrzését és növelését, így elsődlegesen a villamosenergia szolgáltatás biztonságának folyamatos meglétét kellett volna szem előtt tartania, azonban az alperes nem vette figyelembe az Üzletszabályzat 11.1.
  43. pontjában foglaltakat sem, mely alapján a jogszabályban és a vonatkozó szabályzatokban, szabványokban írtaknak megfelelő mérőhely csatlakozási ponton történő kialakítása a felhasználó feladatát képezi. [12] A felperes hangsúlyozta továbbá, hogy a Vet.
  44. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségének - az ellátásbiztonság figyelembevételével - akkor tud eleget tenni, ha megköveteli a felhasználói tulajdonban lévő berendezések szabványoknak megfelelő állapotának tanúsítását. Rámutatott, hogy a Vet. 59. §
(6)bekezdése a hálózati csatlakozási és hálózathasználati szerződés vonatkozásában fennálló engedélyesi felelősség körében kifejezetten előírja, hogy az előírt minőségű és biztonságos energiaellátás érdekében úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A felperes úgy vélte, hogy e rendelkezések helyes értelmezése alapján jogszerűen kérte számon a felhasználótól a mérőhely szabványosítását, és arról egy regisztrált szerelő nyilatkozatát, mint a hálózati csatlakozás visszaállításának feltételét. [13] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítására tett indítványt. Azzal érvelt, hogy az Üzletszabályzat 12.6.
  1. pontját helyesen értelmezte, mely a következő címet viseli: „12.
  2. A tartozás miatti kikapcsolás és visszakapcsolás eljárásrendje". A 12.6.
  3. pont címéből is következően az teljes egészében a tartozás miatti kikapcsolásról szól; ezen pont utolsó mondata rendelkezik akként, hogy „Abban az esetben, ha a felhasználó a fogyasztásmérő leszerelését követően egy éven túl kéri a felhasználási hely visszakapcsolását, azt az felperes neve új igényként kezeli". A hivatkozott rendelkezés rendszertanilag is a tartozás miatti kikapcsoláshoz tartozik, míg tartalma szerint a fogyasztásmérő leszerelését követő egy éven túli visszakapcsolásról rendelkezik. Tekintettel arra, hogy jelen esetben tartozás miatti kikapcsolás nem merült fel, és a fogyasztásmérőt sem szerelték le, ezért két okból sem alkalmazható az idézett rendelkezés a felhasználó panaszára. [14] A további felperesi kereseti érvekkel kapcsolatban az alperes előadta, hogy a közigazgatási iratok között nincs nyoma annak, hogy a felperes a visszakapcsolási igény kapcsán a helyszínt megvizsgálta volna, vagy bármiféle információval rendelkezett volna arról, hogy milyen tényleges állapotok uralkodnak a fogyasztási helyen. Mindezek alapján a felperes úgy rótt többletterheket a felhasználóra, hogy annak konkrét műszaki indoka hiányzott. Rögzítette, hogy azt a körülményt, hogy a felhasználási hely nem felel meg az Üzletszabályzat felperes által hivatkozott 11.1.
  4. pontjában foglalt feltételeknek, a felperesnek kellett volna bizonyítania, erre azonban nem került .... Kiemelte ugyanakkor, hogy helyes a felperes érvelése annyiban, hogy felelősen kell dönteni a visszakapcsolásról veszélyelhárítást követően; ez azonban nem vezethet ahhoz, hogy a felperes az Üzletszabályzat egyebekben nem erre a helyzetre irányadó rendelkezésére sematikusan hivatkozva, a helyszíni körülmények ismerete nélkül tagadja meg a szolgáltatás helyreállítását. Az elsőfokú bíróság első ítélete, a felperes fellebbezése, a fellebbezési ellenkérelem és a Kúria, mint másodfokú bíróság végzése [15] Az elsőfokú bíróság
  5. június
  6. napján kelt .... számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntése indokolásában rögzítette, hogy alperes a határozatában helyesen állapította meg, hogy a felperes Üzletszabályzata 12.6.
  7. pontja a tartozás miatti kikapcsolásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, tekintettel azonban arra, hogy jelen ügyben nem erről, hanem vis maior helyzetről, életveszély elhárítása miatti intézkedésről volt szó, az előbbi pontban foglaltak nem bírtak relevanciával, az alperes döntése megalapozott és jogszerű volt. [16] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes
  8. augusztus
  9. napján jogi képviselő útján elektronikusan fellebbezést terjesztett elő a Kúriához, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, az alperes határozatát részben hatályon kívül helyezve, illetve megváltoztatva, a felhasználói panasz teljes egészében történő elutasítását kérte. Másodlagosan, amennyiben a Kúria az előbbiekre nem látna módot, az elsőfokú ítéletet megváltoztatva és az alperes határozatát részben hatályon kívül helyezve az alperes új eljárás lefolytatására és a tényállás további tisztázására történő kötelezését kérte. Harmadlagosan és arra az esetre, ha a Kúria az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem látna módot, az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. [17] Fellebbezésében sérelmezte, hogy a keresetben foglalt jogi érvekre az elsőfokú bíróság egyáltalán nem reagált, kizárólag az alperesi álláspontot ismertette, még formálisan sem tett eleget a polgári perrendtartásról szóló
  10. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
  11. §-ában foglalt kötelezettségének, illetve sem a rendelkezésére álló bizonyítékokat, sem a műszaki biztonságra alapozott felperesi érveket, sem a felperes által az irányadó jogszabályokból levezetett érvelést nem vette figyelembe a döntésénél. [18] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Azt hangsúlyozta, hogy a felperes egyáltalán nem győződött meg arról, hogy a konkrét esetben a visszakapcsolás sértheti-e a műszaki biztonsági követelményeket. E tényszerű ismeret hiányában pedig a konkrét esetben nem írhatott elő szabványosítási kötelezettséget, hiszen ezt az Üzletszabályzat csak a 12.6.
  12. pontban foglaltak esetén teszi lehetővé, mely a jelen esetre nem volt alkalmazható. Az alperes álláspontja szerint a felperes kizárólag akkor hivatkozhatna az élet-, és vagyonbiztonság általános követelményének érvényesítésére, ha helyszíni felmérést követően műszaki adatokkal igazolta volna, hogy a panaszos felhasználási helyén a visszakapcsolás veszélyt okoz. [19] A Kúria, mint másodfokú bíróság a
  13. december
  14. napján meghozott .... számú végzésével a Fővárosi Törvényszék .... számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria megállapította, hogy a felperes fellebbezési hivatkozása arra, hogy a kereseti kérelmét az elsőfokú ítélet nem merítette ki, helytálló. Az rPp.
  15. §-a alapján alkalmazandó
  16. §
(1)bekezdés sérelme olyan szabálysértés, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van, hiszen a kérelem érdemi részének elbírálása hiányában a fél jogorvoslathoz való joga sérül és ez az rPp. 252. §
(2)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezését vonja maga után. [20] A Kúria a megismételt eljárásra azt az utasítást adta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében merítse ki, azaz vizsgálja az Üzletszabályzat 11.1.1. pontjában foglaltakat, továbbá a Vet. 1. § d) pontja, 24. §
(1)bekezdés a) pontja, 29. §
(1)bekezdés a) pontja és 59. §
(6)bekezdés megsértésére vonatkozó érvek jogszerűségét is. Megjegyezte továbbá, hogy az rPp. 213. §
(1)bekezdésének fentebb részletezett sérelme miatt a keresetnek az elsőfokú ítélettel kimerített részével, illetőleg annak jogi megítélésével nem tudott foglalkozni. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban meghozott (második) ítélete [21] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban a
  1. június
  2. napján kelt .... számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. [22] A törvényszék az ítélete indokolásában egyfelől megállapította, hogy az alperes a határozatában helyesen érvelt, hogy a felperes Üzletszabályzata 12.6.
  3. pontja a tartozás miatti kikapcsolásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, mely nem lehetett a jogalapja a vis maior helyzetben az életveszély elhárítása miatti intézkedésnek. Az alperesi határozat helytállóan rögzítette, hogy a perbeli esetben a felhasználási helyen elvégzett munka a felperes Üzletszabályzata 9.3.
  4. pontja alá tartozik, mely szerint az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése esetén a felperes előzetes bejelentés nélkül is megszüntetheti az áramvételi lehetőséget. Az ilyen okból való megszüntetés esetére azonban az Üzletszabályzat nem írja elő konkrétan a visszakapcsolás feltételeként a mérőhely szabványosítás elvégzését. A fogyasztó szabványosítás elvégzésére való kötelezésének az Üzletszabályzat szerint kizárólag a tartozás miatti kikapcsolás esetén a fogyasztásmérő leszerelését követő egy éven túli szolgáltatás-helyreállítás ...án lehetett volna helye, míg a jelen ügyben a vis maior helyzet elhárítását követően a felperesi szolgáltató a fogyasztási hely egyéni vizsgálatát követően is juthatott volna olyan következtetésre, hogy a bekövetkezett káresemények nyomán olyan helyzet állt elő, aminek következtében csak a fogyasztási hely biztonságos helyreállítását követően kerülhet ... az áramszolgáltatás visszakapcsolására. [23] Mindezek miatt az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem foghatott helyt a felperesnek a Vet.
  5. §
(6)bekezdésére való hivatkozása sem, mivel az adott helyzetben elvárható módon való eljárás a biztonságos energiaellátás biztosítása érdekében pontosan azt kívánta volna meg, hogy a felperes nem általánosságban kötelezi a fogyasztót a szabványosítás elvégzésére a visszakapcsolás előfeltételeként. Az alperessel egyetértve emelte ki azt, hogy a felhasználó ingatlanának tényleges ellátásbiztonsági szempontokat figyelembe vevő vizsgálatát követően juthatott volna csak a felperes arra a megállapításra, hogy a fogyasztási hely csak helyreállítást követően lehet alkalmas a biztonságos áramvételezésre. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen típusú egyedi vizsgálat elmaradt, az alperes jogszerűen jutott arra a következtetésre a határozatában, hogy a szabványosítás elvégzésére való kötelezés az Üzletszabályzat 12.6.
  1. pontja alapján szükségszerűen nem lehetett jogszerű. [24] Másfelől kiemelte a törvényszék, hogy a felperesnek a Vet. által előírt ellátásbiztonsági szabályoknak is meg kell felelni a szolgáltatás nyújtása ...án, a szolgáltató és a fogyasztó közötti viszonyok tekintetében azonban az Üzletszabályzat tartalmaz irányadó rendelkezéseket, ez alapján pedig a felperes csak a már ismertetett 12.6.
  2. pont szerint tartozás miatti szolgáltatás kikapcsolást és mérőóra leszerelést követő egy év elteltével történő visszakapcsolás esetében írhatta volna elő a szabványosítást. A fellebbezés és ellenkérelem [25] A felperes az elsőfokú ítélet
  3. július
  4. napján történő letöltését követően az ítélkezési szünet figyelembevételével
  5. szeptember
  6. napján, a törvényes határidőben jogi képviselő útján elektronikusan fellebbezést terjesztett elő, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítéletet megváltoztatva az alperes határozatát részben hatályon kívül helyezve, illetve megváltoztatva a felhasználói panasz teljes egészében történő elutasítását kérte. Másodlagosan, amennyiben a Kúria az előzőekre nem látna módot, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes határozatának részbeni hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárás lefolytatására és a tényállás további tisztázására kötelezését kérte. Harmadlagosan és arra az esetre, ha a Kúria az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem látna módot, az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. [26] Fellebbezésében azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban sem értelmezte megfelelően az Üzletszabályzat 12.6.
  7. pontját, amely nem kizárólagosan fogalmazza meg azt az esetet, amikor a szabványosítás megkövetelhető, hanem megjelöl egy olyan esetet, amelynek a fennállta esetén minden további indok nélkül a visszakapcsolás feltételéül lehet szabni a mérőhely szabványosítását. Ez azonban a törvényszék értelmezésével szemben nem azt jelenti, hogy kizárólag tartozás miatti kikapcsolás és a fogyasztásmérő leszerelését követő egy éven túl lehetne megkövetelni a mérőhely szabványosítását. Kiemelte, hogy a törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy társaságuk a felhasználói tulajdonú vezetékhálózatot nem köteles és nem is jogosult átvizsgálni, ezért van szükség regisztrált szerelő igénybevételére annak megállapításához, hogy a mérőhely megfelel-e a szabvány előírásainak. [27] A törvényszék értelmezése nézete szerint teljesen kiüresíti az élet- és vagyonbiztonság garanciális jelentőségét. A törvényszék hibás logikai érvelése szerint bár életveszélyre hivatkozással az elosztói engedélyes jogosult előzetes bejelentés nélkül is megszüntetni az áramvételezés lehetőségét, azonban arra már nem jogosult, hogy a fogyasztói vezetékhálózat megfelelőségét regisztrált szerelő igazolásához kösse. A törvényszék a Vet.
  8. §
(6)bekezdésében foglaltakból is tévesen vezeti le, hogy az elosztói engedélyes lett volna köteles a panaszos ingatlanának tényleges ellátásbiztonsági szempontokat figyelemben tartó vizsgálatára és csak ezt követően juthatott volna arra a következtetésre, hogy a fogyasztási hely alkalmas a biztonságos áramvételezésre. A felperes kiemelte, hogy éppen a regisztrált szerelő feladata annak megállapítása, hogy a merőhely megfelel-e a szabványos vételezés követelményeinek, mely feladat társaságukra nem hárítható át. E körben utalt az Üzletszabályzat 11.1.
  1. pontjára, mely szabályt a törvényszék teljes mértékben figyelmen kívül hagyott, ennek alapján a jogszabályban és a vonatkozó szabályzatokban, szabványokban írtaknak megfelelő mérőhely csatlakozási ponton történő kialakítása a felhasználó feladata. Ezen kötelezettség független attól, hogy a felek között fennáll, vagy fennállt-e szerződés, illetve csatlakozás korábban. Ennek keretében jogszerűen hívta fel társaságuk a mérőhely szabványosítására a panaszost. [28] Úgy vélte, hogy a Vet.
  2. §
(1)bekezdés a) pontja, 29. §
(1)bekezdés a) pontja figyelembevételével az ügyben kiemelt jelentősége volt a felhasználói tulajdonú vezetékhálózat szabványossága biztosításának, különös tekintettel arra, hogy a szolgáltatás megszüntetését pinceomlás, illetve földcsuszamlás előzte meg. A felhasználónak a mérőhely szabványosítása körében fennálló kötelezettsége pedig független attól, hogy egyébként a kialakult helyzet neki felróható-e, illetve, hogy közrehatott-e annak kialakulásában. [29] A felperes továbbá azt is sérelmezte, hogy a törvényszék teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a Kúria korábbi végzésében foglalt iránymutatást, mely szerint vizsgálni kell társaságuk Vet.-re történő hivatkozásait [24. §
(1)bekezdés a) pontja, 29. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja, 1. §
  2. d)pontja, 59. §
(6)bekezdése], ugyanis a törvényszék nem tért ki a felhasználó biztonsága, a hálózat működése, az élet- és vagyonvédelem körében felhozott felperesi érvekre. Ezzel ellentétben ismételten az Üzletszabályzat 12.6.
  1. pontjára fűzte fel ítélete indokolását, mellyel az Üzletszabályzat e rendelkezését deklaráltan a Vet. rendelkezései fölé helyezte, így a jogszabályi hierarchiára sem volt tekintettel. A törvényszék ezért az ítéletét a rPp.
  2. §-ába ütközően hozta meg, nem tett ugyanis eleget azon kötelezettségének, hogy a bizonyítékokat a maguk összességében értékelje, e helyett ismételten az Üzletszabályzat 12.6.
  3. pontjában foglaltak teljesülését tekintette a szabványosítás előírása egyetlen lehetséges esetének. [30] A felperes a fellebbezési tárgyaláson azt állította, hogy az élet- és vagyonbiztonságot veszélytető helyzet bekövetkezte a
  4. június 2-i válaszleveléhez csatolt polgármesteri hivatali levél alapján igazolt volt, ezért jogszerűen ragaszkodott ahhoz, hogy regisztrált szerelő nyilatkozzon arról, hogy a mérőhely felülvizsgálata elégséges, vagy annak átalakítása szükséges a biztonságos vételezéshez. [31] Az alperes a fellebbezésre a fellebbezési tárgyaláson előadott ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a szabványosítás és a mérőhely szabványos vételezésre alkalmassága két különböző dolog. A felperes szabványosítást írt elő, követelt meg a panaszostól, amelynek szükségességét nem bizonyította. A szolgáltatás abban az esetben tagadható meg, ha az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése fennáll, de ilyen helyzet fennállását a felperes nem bizonyította a panaszeljárás ...án. A Kúria döntése és jogi indokai [32] A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan. [33] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét az rPp. .... §
(3)bekezdése szerint eljárva a felperes fellebbezése és az alperes fellebbezési ellenkérelme korlátai között bírálta felül. A fellebbezés korlátaira tekintettel nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak az alperes határozatának - a Panasz
  1. kérelmi elem tekintetében - a részben helyt adó rendelkezése. [34] A Kúriának a Panasz
  2. kérelmi elem kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint elosztói engedélyes a felhasználási hely áramszolgáltatásba történő visszakapcsolását a vis maior helyzet és a több mint egy éve szünetelő áramszolgáltatás figyelembevételével jogszerűen köthette-e a szabványos mérőhely kialakításának, és arról regisztrált szerelő igazolásának feltételéül, e kötelezésnek volt-e jogszabályi jogalapja. [35] A Kúria megállapította, hogy a tartozás miatti kikapcsolás szabályai a konkrét esetben nem voltak alkalmazhatók. A felperes abban helyesen érvelt, hogy az Üzletszabályzat e rendelkezése nem kizárólagos, a magasabb szintű Vet. általa felhívott rendelkezései megadják a felhatalmazást a műszaki-biztonsági követelmények érvényesítésére, azonban a felperes a mérőhely szabványosítást nem írhatta volna elő a műszaki-biztonsági követelmények sérelmére utaló konkrét többlettényállási elem hiányában. Az elsőfokú bíróság érdemi döntése helytálló, azonban annak jogi indokaival a Kúria nem ért egyet maradéktalanul. A fellebbezésben foglaltak alapján az alábbiakat emeli ki: [36] A felek között az nem volt vitatott, hogy a hatályos Üzletszabályzat 12.6.
  3. pontjában foglalt rendelkezés a konkrét egyedi ügyre nem illeszkedett azon oknál fogva sem, hogy a tartozás miatti kikapcsolásra írt elő rendelkezést. Az elsőfokú bíróság előbbiekre tekintettel helytállóan mutatott rá arra, hogy mivel az Üzletszabályzat 12.6.
  4. pontja az egyedi ügytől eltérően teljesen más tényállásra vonatkozik, az abban foglaltak a mérőhely szabványosítására vonatkozó kötelezés szempontjából jogalapul nem szolgálhatnak, ekként relevanciával nem bírnak. [37] A felek között továbbá az sem volt vitatott, hogy a vis maior helyzet elhárultát követő visszakapcsolásra az Üzletszabályzat konkrét rendelkezést nem tartalmaz, csupán az Üzletszabályzat 11.1.
  5. pontjában rögzíti azt a követelményt, hogy a jogszabályban és a vonatkozó szabályzatokban, szabványokban írtaknak megfelelő mérőhely csatlakozási ponton történő kialakítása a felhasználó feladata. Azonban, miként a felhasználó a panaszában utalt rá, a mérőhely a vis maior esemény bekövetkezésének időpontjában még szabványosnak volt tekinthető. A mérőhely szabványosítás konkrét esetre vonatkozó előírhatósága kapcsán, ezért a felperes a fellebbezésében - miként a Kúria, mint másodfokú bíróság .... számú végzése a megismételt bírósági eljárásra adott iránymutatásában elő is írta -, alappal kérte számon az Üzletszabályzat 11.1.1 pontja és a jogforrási hierarchiában magasabb szintű Vet.
  6. § d) pontja,
  7. §
(1)bekezdés a) pontja, 29. §
(1)bekezdés a) pontja és az 59. §
(6)bekezdése vizsgálatát. [38] A Kúria rámutat arra, hogy a Vet.
  1. § d) pontjában deklarált, és a preambulumhoz illeszkedő törvényi célként a felperes okkal hivatkozott a felhasználót megillető biztonságos, zavartalan, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű villamosenergia ellátásra és arra, hogy e törvényi céllal összhangban az alperes működésének is elsődleges célja a Vet. hatáskör telepítő és feladatkijelölő fejezetének 158-
  2. §-aiban rögzített rendelkezések alapján, hogy biztosítsa az ellátás biztonságának megőrzését és növelését. Mindezen célok mentén a Kúria rögzíti, hogy a fogyasztóvédelem erősítését kiemelt feladatának tekinti a Vet. szabályrendszere. A felhasználók jogainak biztosítása és azok védelme nem korlátozódik kizárólag az ezen címszóval ellátott fejezetben leírtakra. A felhasználók védelme a Vet. egész koncepcióját áthatja. Megjelenik például a hálózathoz való hozzáférés szabályozásától kezdődően a mérés, leolvasás előírásain keresztül az árszabályozáson és az ügyfélszolgálati irodákra vonatkozó előírásokon át az egyetemes szolgáltató tevékenységének szabályozásáig, valamint felöleli a kiadandó szabályzatokat és a Hivatal jogköreit is. (Lásd kapcsolódó törvényi indokolás). [39] A Vet. 4/A. §-a szerint a felhasználó biztonságos és zavartalan villamosenergia-ellátása kiemelt közérdek. E törvényi célnak és a kacsolódó indokolásnak megfelelően értelmezve a Vet.
  3. §
(1)bekezdés a) és 29. §
(1)bekezdés a) pontjait, helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperesre is kötelező a biztonságos, hatékony, megbízható, a környezetvédelmi követelmények, valamint az ellátásbiztonság figyelembevételével történő üzemeltetés, fenntartás. [40] A Kúria álláspontja szerint e kötelezettségek fogyasztóvédelmi célú és az élet- és vagyonbiztonságot, az üzemeltetés biztonságának követelményét is előtérbe helyező megközelítése alapján felperes a szabványos vételezésre alkalmasság igazolását, erről regisztrált szerelő nyilatkozatát, a felhasználási hely biztonsági felülvizsgálatát jogszerűen előírhatta volna a felhasználó felé, hiszen maga a felperes is helyesen utalt arra, hogy a Vet. 24. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt kötelezettségének - az ellátásbiztonság figyelembevételével - akkor tud eleget tenni, ha megköveteli a felhasználói tulajdonban lévő berendezések szabványoknak megfelelő állapotának tanúsítását. Ennek azonban nem elégséges indoka, hogy vis maior helyzet következett be, a felperesnek azt kell ez esetben igazolnia, hogy a vis maior helyzet a mérőhelyet olyan mértékben érintette - és erre a körülményekből megalapozottan vonható le következtetés -, hogy a mérőhely biztonságossága kellőképpen megkérdőjelezhető, a biztonságosság hiánya alappal, kétség nélkül fennállhat. Ezt a felperes nem igazolta, de nem is ezen az alapon követelte meg, írta elő a visszakapcsolás feltételét. A felperes panaszeljárásban tett nyilatkozatai szerint a felperes egyértelműen a szabványosítás igazolását szabta a visszakapcsolás feltételének. A mérőhely szabványosítására kötelezés azonban a szabványos vételezésre alkalmasság igazolásától eltérő kategória, amely a mérőhely jelenleg hatályos szabványoknak megfelelő kialakítását jelenti, azonban nem volt igazolt olyan mérőhelyi állapotot a konkrét ügyben, amely a jelenlegi szabványoknak megfelelő kialakítását az előzményi vis maior helyzet alapján megkövetelte vagy szükségessé tette volna. Erre az esetre is elmondható, hogy a körülményekből nem volt alappal olyan következtetés levonható, hogy a mérőhely olyan mértékben sérült volna, hogy a szabványosítás előírása az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése okán előírható lett volna. A felperes e körben a statikus szakvéleményre alappal nem hivatkozhatott, mert az nem a konkrét mérőhelyre, hanem a vis maiorral érintett, a perbeli pincén kívüli helyszínre vonatkozó megállapításokat tett. [41] A Vet. szabályrendszeréből a Kúria kiemeli továbbá, hogy a Vet. 35. §
(2)bekezdése alapelvi szabályként rögzíti, hogy az átviteli és elosztó hálózathoz való hozzáférés feltételeinek biztosítaniuk kell az egyenlő bánásmódot, a hozzáférés feltételei nem adhatnak alapot visszaélésre, nem tartalmazhatnak indokolatlan korlátozásokat, valamint nem veszélyeztethetik az ellátás biztonságát és a szolgáltatás előírt minőségét. [42] A Vet. 36. §
(2)bekezdése szerint az elosztói engedélyes a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint az átviteli hálózat üzemét nem befolyásoló elosztó hálózathoz való hozzáférést objektív átlátható módon az egyenlő bánásmód követelményének sérelme nélkül a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint megtagadhatja, illetve, a már lekötött szállításokat korlátozhatja, csökkentheti, vagy szüneteltetheti. A megtagadásra, korlátozásra, csökkentésre és szünetelésre előzetesen, illetve a villamosenergia-rendszer üzeme közben is ... kerülhet az alábbi esetekben:
  1. a)rendkívüli hálózati állapotok,
  2. b)a szükséges hálózati kapacitások hiánya,
  3. c)az életés vagyonbiztonság veszélyeztetése,
  4. d)a villamosenergia-rendszer üzemzavara esetén,
  5. e)más módon el nem végezhető munkák és kapcsolások érdekében,
  6. f)hálózati csatlakozási, hálózathasználati vagy villamosenergia-vásárlási szerződés nélküli vételezés esetén,
  7. g)szerződésszegő vételezés esetén az üzletszabályzatban meghatározott előzetes egyeztetést követően, azzal, hogy lakossági fogyasztó villamosenergia-ellátásból történő kikapcsolására, valamint a tartozását rendező lakossági fogyasztó ellátásba történő ismételt bekapcsolására a kikapcsolás és ismételt bekapcsolás villamosenergia-kereskedő általi kezdeményezésére vonatkozóan a 47. §
(7)
(9)bekezdéseinek előírásai az elosztó hálózati engedélyes eljárására megfelelően alkalmazandók, vagy h) felhasználó a közcélú hálózat használatával egyidejűleg közvetlen vezetékről villamos energiát vételez. [43] Az idézett Vet szabályok alapján rögzíthető, hogy a hálózathoz való hozzáférés Vet. 35. §
(2)bekezdésében rögzített alapelvi szabályához képest a 36. §
(2)bekezdése szerinti korlátozó előírások kivételesek. E szabályokból egyértelműen kitűnik, hogy a magasabb szintű Vet. is kiemeli azt az esetet, amikor a lakossági fogyasztók villamosenergia-ellátásból történő kikapcsolását fizetési késedelem eredményezi, továbbá az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése esetére a Vet. 36. §
(2)bekezdése is feljogosítja a felperest, mint hálózati engedélyest arra, hogy a villamosenergia hozzáférést korlátozhatja, csökkentheti, vagy szüneteltetheti. A mérőhely szabványosítását ugyanakkor, mint a hálózatba visszakapcsolás feltétélét a felperes csak megalapozott tényállás esetén írhatja elő. Az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése miatt lekapcsolt hálózat kapcsán a konkrét ügyben ilyen kötelezést megalapozó tényállási elemek nem merültek fel, a perbeli esetben nem volt igazolt, hogy a vis maior helyzet a mérőhelyet is érintette volna, konkrét adat, vagy a körülményekből levonható, megalapozott következtetés a mérőhely sérülésére nem merült fel. Az életveszély kapcsán a közcélú vezetékhálózat (utcai tartóoszlop) kidőlésére, az érintett présház hálózatról leválasztására, a présház körbeabroncsozás miatti megközelíthetetlenségére merült fel adat, de a mérőhely sérülését az életveszéllyel összefüggésben konkrét adat nem támasztotta alá ilyet a felperes nem is bizonyított. Mindezek figyelembevételével érdemben helyesen döntés hozott az elsőfokú bíróság. [44] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a rPp. .... §
(2)bekezdés alapján helybenhagyta. Záró rész [45] A Kúria a fellebbezést az rPp. 243. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. [46] A sikertelenül fellebbező felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés d) pontja és 46. §
(1)bekezdése szerinti mértékű fellebbezési illetéket a bírósági eljárásban még alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés alapján köteles megfizetni az állam javára. [47] Az alperes másodfokú perköltségét nem igényelt, ezért e tárgyban a rendelkezést a Kúria az rPp. 78. §
(2)bekezdései alapján mellőzte. [48] A Kúria határozata ellen a fellebbezést az rPp. 233.§
(1)bekezdése, a felülvizsgálatot az rPp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. ,
  1. október
  2. dr. Márton Gizella s.k.. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k.. Nagy Szabolcs s.k. a tanács elnöke előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.