Gfv.30240/2020/4 – Kúria

(1), 18/

1. (II.5.) Korm. r.
2. §

(1)bekezdés i),

1. j)pontok A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.240/2020/4. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Székely Gábor Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Székely Gábor ügyvéd) Az I. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Imre Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Imre András ügyvéd A II. rendű alperes: A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.873/2019/5/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 9.G.40.333/2016/18. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletét e részében helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget, valamint 82.700 (nyolcvankétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és a II. rendű alperes mint adósok és zálogkötelezettek, valamint az I. rendű alperes mint hitelező és zálogjogosult 2008. május 19-én közjegyzői okiratba foglalt, ingatlan jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek. [2] A kölcsönszerződés III. pontjának második és harmadik bekezdése szerint: „A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az Adósoknak a Hitelezőknél vezetett számlái és a Hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek aláveti magát annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." [3] [4] A kölcsönösszeg visszafizetésének biztosítására a szerződés IV. pontjában a szerződő felek a felperes és a II. rendű alperes tulajdonát képező ingatlanra jelzálogjogot alapítottak, és a szerződés IV.2.
2. a)pontja szerint a II. rendű alperes a zálogból való kielégítés jogát bírósági végrehajtás mellőzésével a zálogtárgy megbízottja útján vagy saját maga általi értékesítésével is gyakorolhatja. Az I. rendű alperes 2015. október 22-én közjegyzői okiratba foglaltan felmondta a perbeli kölcsönszerződést. a felmondást magába foglaló nyilatkozatról a közjegyző jegyzőkönyvet vett fel, és tanúsítványt állított ki az I. rendű alperes felkérésére az általa az elektronikus nyilvántartásból a közjegyző rendelkezésére bocsátott bizonylat/dokumentum alapján a felperesnek 2015. október 15én fennálló tartozásának összegéről. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes módosított keresetében - többek között - kölcsönszerződés III. pontjának [2] pontban idézett kikötései érvénytelenségének megállapítását kérte azok tisztességtelensége miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontjára hivatkozással. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát a felülvizsgálattal érintett körben azzal indokolta, hogy a szerződés III. pontjának keresettel támadott rendelkezése nem minősül a felek viszonylatában érvényesülő bizonyítási teher megfordulását eredményező tartozáselismerésnek, és a szerződési feltétel a végrehajtás elrendelésére sincs kihatással. [8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította a kölcsönszerződés III. pontjának [2] pontban idézett szövegrészének érvénytelenségét, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy a per tárgyát képező szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjában megjelölt okból tisztességtelen. Az ítélőtábla abból indult ki, hogy a szerződési feltétel tisztességtelenségét az uniós jog - azaz a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) - elsőbbségi alkalmazása mellett kell megítélni. Ebből következően a bíróságok a fogyasztói irányelv átültetéséről gondoskodó nemzeti jogszabályokat a fogyasztói irányelv szövegének és céljának megfelelően kötelesek értelmezni, és a fogyasztói irányelv értelmezése tárgyában az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által hozott ítéletek mintegy jogegységi határozat jellegével kötelezőek a nemzeti bíróságok számára. [9] Az ítélőtábla az EUB C-34/18. számú ítéletében írtakra hivatkozással úgy ítélte meg, hogy a ténytanúsítványra vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelen, az egyrészt a bizonyítási terhet megfordítja, másrészt kizárja, illetve korlátozza a fogyasztói igényérvényesítés lehetőségét. [10] Kifejtette, a ténytanúsítványra vonatkozó szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet megfordítja, ugyanis a fogyasztó ugyan vitathatja a ténytanúsítványban írtakat, de ez esetben a bizonyítás kötelezettsége őt terheli. Az ítélőtábla érvelése szerint a felek a szerződésben akár a peres, akár a nemperes eljárások tekintetében megállapodhatnak a bizonyítás módjának jogszabályban rögzített módjától való eltérésre, amelyet a perbeli szerződéses rendelkezéssel meg is tettek. Hangsúlyozta a fél tényállítása és annak okirati bizonyítása között éles különbség van, a közokirat csak a fél tényállításainak tartalmát igazolja, de annak helyt állóságát nem. A perbeli szerződéses rendelkezés célja, hogy az alperes mentesüljön saját tényállítása valóságtartalmának bizonyítása alól, a nyilatkozatában foglaltakkal szemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 195. §

(6)bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a fogyasztót terhelje. [11] Végrehajtási eljárás esetén is a végrehajtási záradék kibocsátását kérő mentesül a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakba:Vht.) 23/C. §

(1)és

(2)bekezdése, illetve a a közjegyzőkről szóló

1. évi XLI. tv. (a továbbiakban: közjegyzői tv.)
2. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti konjunktív feltételek teljesítésének kötelezettsége alól figyelemmel a per tárgyát képező szerződéses rendelkezésre. Az ítélőtábla hangsúlyozta kétféle közjegyzői okirat van az ügyleti és a ténytanúsító okirat, mindkettővel szemben követelmény, hogy az a valóságnak megfelelő tartalmú legyen. Ugyanakkor a tartozás összegéről a közjegyző meggyőződni nem tud. A perbeli szerződéses rendelkezésre tekintettel a záradék a valóságtartalmat is igazolja, annak hiányában a hitelező nyilatkozatához joghatás nem fűződhetne. [12] Az ítélőtábla álláspontja szerint a végrehajtási záradék kibocsátásához megkövetelt jogszabályi előírások nem teljesülnének a perbeli feltétel nélkül a közjegyzői tv. 136-147/A. §-ai és a közjegyzői tv. 144. §

(1)bekezdése alapján, hiszen a saját követelése összegére vonatkozó jogosulti nyilatkozat megtétele - a perbeli szerződési feltétel hiányában - olyan jogkövetkezménnyel nem járna, hogy egyben a követelés záradékoláshoz megkívánt [Vht. 23. §

(1)bekezdés c) pont és közjegyzői tv. 112. §

(1)bekezdés

1. c)pont] összegszerűséget is közokirati formában bizonyítaná. Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a közjegyző a perbeli feltétel nélkül is kiállította volna a tanúsítványt, mert a közjegyző által kiállított tanúsítvány a szerződési feltétel szövegét visszaidézve, azt visszatükröző módon tanúsítja a követelés felmondáskori összegét. [13] Az ítélőtábla a hivatkozott EUB határozatban írtakra tekintettel vizsgálta, hogy a per tárgyát képező feltétel lehetővé teszi-e a hitelező számára a jogvita érdemi lezárását, elzárja-e a fogyasztót az igényérvényesítés lehetőségétől. A korábban hatályos rPp. szabályai mellett a fogyasztó a végrehajtási eljárásban vitathatta a tartozása összegszerűségét, de a polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) megváltozott szabályaira tekintettel a végrehajtás megszüntetése iránti perben a fogyasztó a végrehajtani kívánt követelés érvényes létre nem jöttére nem hivatkozhat. A Pp. 129. §-ának az eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabálya nem nyújt kellő védelmet a fogyasztónak, mivel az eljárás felfüggesztése diszkrecionális joga a bíróságnak. [14] A másodfokú bíróság hivatkozott a perbeli szerződés IV.2.
2. a)pontjában írtakra is, amely megítélése szerint záradékolás nélkül is lehetővé teszi a zálogtárgy végrehajtáson kívüli értékesítését és a hitelező saját nyilvántartása szerinti tartozásra fogja érvényesíteni végrehajtási jogát. [15] Végezetül rámutatott, ha a bíróság a perbeli szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megállapítására irányuló keresetet jogerősen elutasítja a ténytanúsítványban foglaltak a fogyasztót végérvényesen kötik, ezt követően induló eljárásokban a tartozás összegszerűségét nem vitathatja, emiatt a felperes keresetet sem indíthat a tartozás összegét befolyásoló feltétel tisztességtelensége, illetve az egész szerződés érvénytelensége iránt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletet megváltoztató rendelkezésének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Állította, a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan sérti az rPtk. 209. §

(1)bekezdését, továbbá a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjait. Több eseti döntésre és a Kúria EBH2018. G.1. számon közzétett gazdasági elvi határozatára hivatkozva kifejtette, hogy a perbeli kikötés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem változtatta meg. A támadott kikötéstől függetlenül az I. rendű alperest terheli a perben az rPp. 164. §

(1)bekezdése alapján a bizonyítás az érvényesíteni kívánt követelés létrejöttére, összegére és annak levezetésére nézve. Téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes a szerződési feltétel útján előre kötelezettséget vállalt arra, hogy a tartozásra vonatkozó hitelezői nyilatkozat tartalmát bizonyított tényként fogadja el. A kölcsönszerződés III. pontjának sérelmezett kikötése nem okoz hátrányt a fogyasztónak, nem fordítja meg a bizonyítási terhet. [17] Álláspontja alátámasztására többek között hivatkozott a Vht.

1. §-ában, a jelenleg hatályos 23/C. §ában és közjegyzői tv. 111-
2. §-aiban, továbbá a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
3. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 206.§-ában írtakra. Állította, a támadott szerződéses feltételek nélkül is lehetősége volt a közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását kérni az általa nyilvántartott tartozás összegéről, a kölcsönszerződés felmondásáról a közjegyzői záradékoláshoz. A bizonyítási teher pedig az rPp.
4. §-a szerinti végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben is az rPp.
5. §

(1)bekezdésének megfelelően alakul. [18] Hangsúlyozta, a támadott kikötés tisztességtelenségének vizsgálata körében kizárólag a szerződéskötés időpontjában fennálló jogi környezet vizsgálatára lehet szorítkozni, ezért a Pp.-nek az rPp-től eltérő tartalma a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti perekre vonatkozóan nem érintheti a támadott kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát. Ettől függetlenül utalt arra, hogy a jogerős ítélettel ellentétben az rPp.

1. §-a is bírói mérlegeléstől tette függővé a végrehajtás felfüggesztését, egyezően a jelenleg hatályos Pp.
2. §-ával. [19] A jogerős ítélet az EBH 2018.G.
3. számú gazdasági elvi határozatban kifejtettekkel ellentétesen állapította meg a perbeli szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét. Több eseti döntésre is utalva előadta, hogy a jogerős ítélet az rPtk. 209.§-ának, illetve a Korm. rendelet
4. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjainak téves alkalmazásával állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés III. pont 2. és 3. bekezdései tisztességtelen szerződéses rendelkezéseknek minősülnek, azok a bizonyítási terhet nem fordítják meg, és nem korlátozzák a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. [20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta, és azt az abban hivatkozott indokok alapján az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta. [22] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a perbeli szerződéses feltétel tisztességtelenségét az rPtk. és a Korm. rendelet vonatkozó szabályainak alkalmazása során a fogyasztói irányelv céljainak megfelelően kell értelmezni. Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatai nem rendelkeznek erga omnes hatállyal (66/80.sz. International Chemical Corporation-ügy, 18.pont), ami a magyar nemzeti eljárásjogban ismert jogegységi határozat jelleget önmagában kizárja. A tagállami bíróságoknak az uniós jog értelmezése és alkalmazása során az EUB joggyakorlatát követniük kell (28/

1. sz. Da Costa-ügyben kifejtett indokok miatt), ezért a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta az EUB C-34/
2. számú, a perbeli tényálláshoz nagyon hasonló ügyben hozott ítéletében a ténytanúsítvány tisztességtelensége vizsgálata körében megfogalmazott szempontokat. [23] A Kúria előrebocsátja, hogy a perbeli szerződés megkötésére
3. május 19-én került sor ezért a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a per tárgyát képező szerződéses kikötés a szerződés megkötésének idején hatályos jogszabályi rendelkezésekre tekintettel (6/
4. PJE határozat III.
5. pont) tisztességtelen így érvénytelen szerződési feltételnek minősül-e. Ez a jogértelmezés jelenik meg az EUB joggyakorlatában is (EUB C-229/
6. és C-289/
7. számú egyesített ügyek [52] pont.). [24] A Kúria a perbeli keresettel támadott szerződési feltétellel tartalmilag, a lényegét tekintve megegyező szerződéses kikötés tisztességtelensége megítélésének kérdésében az EBH 2018.G.
8. számon közzétett gazdasági elvi határozatában, illetve BH
10. számú határozatában már állást foglalt, amely döntések a Kúria következetes - jelen perben is irányadónak tekintendő joggyakorlatát tükrözik. Az ott kifejtettektől a Kúria jogegységi eljárás kezdeményezése és eltérő tartalmú jogegységi határozat meghozatala nélkül nem is térhet el. A Kúria a hivatkozott határozatokban és azt követően hozott határozataiban kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. A fenti ügyekben akként foglalt állást, hogy az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntéseinek jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
11. §-ában, az rHpt.
12. §-ában, a Vht.
13. §-ában, a közjegyzői tv.
14. §

(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg, ennek ellenkezőjét a perben eljárt másodfokú bíróság téves jogkövetkeztetéssel állapította meg. [25] A jogerős ítélet a perbeli kikötés tartalmát tekintve nem tekintette azt az rPtk. 242. §-a szerinti tartozáselismeréssel azonos hatályú nyilatkozatnak. A Kúria a BH2018. 146. számon közzétett határozatában többek között rámutatott, hogy a jelen perbelihez hasonló tartalmú szerződéses rendelkezés joglemondásként sem értékelhető, és nem tekinthető vélelem hatásával bíró kikötésnek, az a bizonyítási eljárás lefolytatását nem befolyásolja. Rámutatott arra is, hogy a polgári peres eljárásban a felek eljárási jogaira és kötelezettségeire - idetartozik a tényállítási és bizonyítási kötelezettségük - az rPp. közjogi jellegű szabályai az irányadók, és az rPp. kógens szabályait a felek szerződéses autonómiája nem törheti át. Ezért is téves a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező szerződéses kikötéssel, mint megállapodással a szerződő felek „a bizonyítási terhet meghatározó szabályokat felülírták" volna. [26] A magyar jogban a bizonyítási teher eljárásjogi fogalom, valamely anyagi jogi igény polgári perben történő érvényesítése esetén a jogvita érdemi eldöntése szempontjából releváns tény bizonyítatlansága következményére, a bíróság érdemi döntésében kifejezésre jutó hátrányára utaló szabály [rPp. 3. §

(3)bekezdés]. Alkalmazásra akkor kerül, ha a bizonyításra kötelezett fél nem tesz eleget e kötelezettségének. Az rPp. 164. §

(1)bekezdés alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el. Eszerint a főbizonyítás a kereset vagy a keresettel szembeni védekezés alapjául szolgáló tények fennállására, valóságára, míg az ellenbizonyítás - a főbizonyító fél perbeli ellenfelének a cselekményeként - ugyanezen tények fenn nem állására, valótlanságára vonatkozik. A bizonyítási teher átfordulása azt jelenti, hogy a fő- és az ellenbizonyításra köteles fél személye felcserélődik. Ez alapulhat törvényi vélelmen, eljárásjogi rendelkezésen (pl. sajtó-helyreigazítási per) vagy anyagi jogi szabályon [pl. a Ptk. 242. §

(1)-

(2)bekezdésben szabályozott tartozáselismerés]. A perbeli kikötés esetén egyik eset sem áll fenn, vagyis a szerződési kikötés a bizonyítás kötelezettségét és terhét nem változtatja meg. [27] Az rPp. 195. §

(1)bekezdése értelmében a közokirat teljesen bizonyítja az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát. Ez az adott ügyben a támadott kikötéssel együtt is csupán azt jelenti, hogy az I. rendű alperes kérelmére kiállított közjegyzői okirat azt tanúsítja, hogy az I. rendű alperes könyvei, nyilvántartásai szerint az adós felperesnek aktuálisan milyen összegű tartozása áll fenn. A ténytanúsítvány tehát a jogerős ítéletben kifejtett téves állásponttal szemben, nem az adós fennálló tartozásának - vagy annak helyességének - közokirati bizonyítéka. A tartozás összegének fogyasztó általi vitatására ezért nem az rPp. 195. §

(6)bekezdése szerinti ellenbizonyítás szabályai az irányadók. A kölcsönszerződés felmondása esetén pedig annak jogszerűségével kapcsolatos polgári perben az rPp. általános rendelkezései vonatkoznak. [28] A Kúria az előző pontokban már hivatkozott BH

2. számon közzétett határozatában azt is kifejtette, amennyiben a kölcsönszerződés vizsgált kikötésének tartalma mégsem volna egyértelműen megállapítható, az rPtk.
3. §

(2)bekezdésében foglalt értelmezési szabály alkalmazása válna szükségessé. Aszerint a vitás tartalmú általános szerződési feltétel - vagy fogyasztói szerződés - tartalmát a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés szerint kell megállapítani. A vizsgált szerződéses feltétel értelmében a közjegyzői tanúsítvány pusztán az I. rendű alperes egyoldalú - a felperes teljesítésével összefüggésben nyilvántartott adatokra vonatkozó - nyilatkozatához kapcsolódik. A per tárgyává tett kikötésnek tehát az rPtk. 207. §

(2)bekezdésére figyelemmel sem tulajdonítható olyan tartalom, amely kihatna a felek igényérvényesítési és bizonyítási lehetőségeire, kötelezettségeire. A perbeli szerződéses kikötés tehát a felperes jogi helyzetét nem érinti, azt nem teszi hátrányosabbá. [29] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság azon álláspontjával sem, hogy a végrehajtási záradék kibocsátásához megkövetelt jogszabályi előírások nem teljesülnének a perben támadott szerződési feltétel nélkül. Ezzel szemben változatlanul fenntartja az előző pontokban már hivatkozott közzétett határozataiban kifejtett azon álláspontját, hogy a perben támadott kikötés nem befolyásolja a kölcsönszerződésből eredő követelés kapcsán a végrehajtási záradék kiállításának a feltételeit, tehát nem érinti a szerződő felek igényérvényesítési, illetve védekezési lehetőségeit, és nem hat ki a végrehajtási záradék alapján indult végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perekben a bizonyítási kötelezettség alakulására sem. [30] A Kúria ismételten leszögezi, hogy az adós szerződésszegésének, illetőleg a felmondásnak a tényét, valamint a végrehajtást kérő nyilvántartásai szerint fennálló tartozás aktuális összegét a végrehajtást kérő egyoldalú nyilatkozata alapján rögzítő, a közjegyzői tv. 111. §-ában szabályozott közjegyzői okirat nem ügyleti, hanem jogi jelentőségű tényeket rögzítő ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány). Az ilyen okirat kiállítását a végrehajtást kérő akkor is kérheti a közjegyzőtől, ha erről az adóssal kötött szerződésben előzetesen külön nem rendelkeztek, illetve az adós előzetesen nem nyilatkozott külön arról, hogy a végrehajtást kérő nyilvántartásában rögzített adatok a ténytanúsítvány kiállításának alapjául szolgálhatnak. A közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását és a végrehajtási záradék kibocsátását tehát a végrehajtást kérő e szerződéses kikötés hiányában is ugyanilyen módon és tartalommal kérhetné. [31] A közjegyzői tv. 111. §

(1)bekezdésének és 136. §

(1)bekezdésének g) pontjának rendelkezései alapján az I. rendű alperesnek tehát a kölcsönszerződés támadott kikötése hiányába is lehetősége van arra, hogy közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását kérje a nyilvántartásai szerinti felperesi tartozás összegéről, továbbá arról a tényről, hogy a kölcsönszerződést felmondta. A jogerős ítéletnek ezzel ellentétes jogi következtetése a Kúria megítélése szerint ellentétes a Kúriának a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 23/C. §-a alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 3/2020. Polgári jogegységi határozatában kifejtetekkel. A hivatkozott szabályozás megegyezik a szerződéskötés idején hatályos 21. §

(1)bekezdésében írtakkal. Az ebben foglaltak szerint ugyanis egyrészt a végrehajtási záradék kiállítása során a közjegyző nem vizsgálhatja a tartozás összegét, nem foglalhat állást arról, hogy a tartozás fennáll-e és milyen összegű, másrészt a közjegyzői tv. 144. §

(1)bekezdésében foglaltak sem képezik akadályát annak, hogy a közjegyző a 136. §

(1)bekezdés g) pontja alapján a jogosult nyilatkozatáról (mint „egyéb jogi jelentőségű tényről") tanúsítványt állíthasson ki. A közjegyzői tv. 136. §

(1)bekezdés g) pontja és

1. §-a szerinti eljárás keretében a közjegyző az általa észlelt tényeket tanúsíthatja jegyzőkönyvi formában. Ez lehet valamely állapot, fizikailag észlelhető körülmény, jelenlévő személy előadott nyilatkozata. [32] Ha a végrehajtási záradék kiállítására sor kerül, az adós a tartozását az rPp.
2. §-a szerinti végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben vitathatja. Ez azonban a végrehajtási záradék és a közjegyzői tanúsítvány jogintézményére vonatkozó, a fentiekben ismertetett szabályokból következik. A peres felek között létrejött kölcsönszerződés e vonatkozásban sem biztosít több jogosultságot az I. és II. rendű alperes részére, illetve nem ró több kötelezettséget a felperes terhére, mint amelyek az irányadó jogszabályok alapján őket egyébként megilletnék, illetőleg terhelnék. A bizonyítási teher pedig az rPp.
3. §-a szerinti végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben is az rPp.
4. §

(1)bekezdésének megfelelően alakul. Az igényérvényesítés lehetőségei, a bizonyítási teher alakulása körében tehát a kölcsönszerződés III. pontjában foglaltak a felperes jogi helyzetét nem érintik, semmilyen módon nem teszik hátrányosabbá. [33] A jogerős ítélet a perbeli szerződéses rendelkezést a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés i) pontjába ütközően is tisztességtelennek találta, mert megítélése szerint az lehetővé teszi a hitelező számára a jogvita egyoldalú lezárását. A Kúria nem értett egyet a jogerős ítéletnek ezzel a következtetésével sem az alábbiak miatt. [34] Maga a jogerős ítélet is azt rögzíti, hogy a szerződés megkötésekor nem állt fenn olyan jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tette volna az I. rendű alperes részére a jogvita egyoldalú lezárását, mert a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása esetén az adós felperes az rPp.

1. § szerinti végrehajtás korlátozása, illetve megszüntetési iránti, valamint érvénytelenségi pert is indíthatott, és a végrehajtási per megindítása esetén az rPp.
2. § alapján kérhette a végrehajtás megszüntetését is. Ezt támasztja alá egyebekben az EUB C-34/
3. számú ítéletének indokolása (annak [53]-[59] pontjai) is. [35] A korábban a [23] pontban kifejtettekre tekintettel a jogvita érdemi elbírálására nem hathat ki a szerződés megkötését követően 10 évvel később hatályba lépett megváltozott eljárásjogi szabályozás, amely a végrehajtási perekre vonatkozó rendelkezéseket jelentősen módosította. Ettől függetlenül a Kúria rámutat arra, hogy a Pp. megváltozott szabályaira tekintettel sem lehet alappal arra a következtetésre jutni, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet
4. §

(1)bekezdés i) pontja alapján tisztességtelen. [36] Az rPp. rendelkezéseivel szemben a Pp. 528. §

(2)bekezdése a végrehajtási per keretei között valóban nem teszi lehetővé a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését és korlátozását a követelés létre nem jöttére történő hivatkozással. Ugyanakkor az új szabályozás ezzel nem vesz el jogot az adóstól, nem zárja el attól, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényes létrejöttét perben vitássá tegye, és ennek megállapítása iránt pert kezdeményezzen. Azokban az esetekben, amikor a végrehajtás elrendelését nem előzte meg a követelés érvényes fennállásának az érdemi elbírálása, az adós az általános szabályok szerint megindított, a követelés érvényes létre nem jöttére alapított perben kérheti a sérelmezett jogviszony anyagi jog szabályai szerinti rendezését. Ebben a perben pedig az Pp.

1. §a alapján ugyanolyan feltételek mellett kérheti a perbíróságtól a folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztését, mint azt az rPp.
2. §-a szerint tehette. Az ügyben megváltozott jogszabályi környezetre tekintettel sem lehet alappal olyan jogkövetkeztetésre jutni, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés elzárja a fogyasztót az igényérvényesítéstől, vagy ezt érdemben korlátozná. [37] A kifejtettek alapján alapvetően téves a jogerős ítéletnek „a jogvita végleges lezárása körében" kifejtett azon álláspontja, hogy a perbeli feltétel tisztességtelenségének a megállapítása iránti keresetet jogerősen elutasító ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás azt jelentené, hogy a felperes nem vitathatja a tartozás összegét, vagy nem indíthatna pert a tartozás összegét befolyásoló feltétel tisztességtelenségének, illetve az egész szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Éppen ellenkezőleg, ettől az adós nincs elzárva, tekintettel arra, hogy az alperesi nyilatkozat nem az adós fennálló tartozásának a közokirati bizonyítéka, illetve nem a perben támadott szerződési feltétel teszi lehetővé a ténytanúsítvány kiállítását. [38] A másodfokú bíróság végül érvelt azzal is, hogy a jogvita egyoldalú lezárását eredményező helyzet áll elő azáltal is, ha a I. rendű alperes gyakorolja a perbeli szerződés IV.2.a) pontjában biztosított jogát, és nem záradékolással, hanem a zálogtárgy végrehajtáson kívüli értékesítésével érvényesíti a zálogjogát. Ezzel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozza, hogy ezt a helyzetet nem a perben támadott szerződési feltétel teszi lehetővé, hanem kifejezetten a szerződő feleknek az ettől teljesen független, a szerződés IV.2.a) pontjában foglalt, és az rPtk.
3. §

(1)bekezdésében, illetve 257-

1. §-ai által lehetővé is tett megállapodása. Ezt a szerződési feltételt egyrészt a felperes keresetében annak tisztességtelensége miatt nem támadta, annak vizsgálata nem volt a per tárgya, másrészt a szerződés ezen pontjából nem következik a perben támadott szerződési feltétel tisztességtelensége, tekintve hogy azok egymástól függetlenek. [39] A szerződéses kikötés tisztességtelensége megállapításának az rPtk.
2. §

(1)bekezdésében írt feltétele mindezekre figyelemmel nem valósult meg, mivel az I. rendű alperes a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit nem határozta meg a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára. Az irányadó törvényi szabályozáshoz képest nem biztosított kedvezőtlenebb jogi helyzetet a fogyasztó felperes számára, a kikötés nem fosztja meg, nem is korlátozza a felperest a jogszabály alapján őt megillető vitatás, igényérvényesítés lehetőségétől sem. [40] A kifejtettek értelmében a jogerős ítélet az rPtk. 209. §

(1)bekezdésének, illetve a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjának téves alkalmazásával állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés III. pontjának kifogásolt rendelkezései tisztességtelenek. [41] A Kúria mindezek alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését az rPp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését helybenhagyta. Záró rész [42] Az eredményes felülvizsgálati kérelem alapján az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban is pervesztes felperes - az elsőfokú ítéletben foglalt perköltségen felül - az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az I. alperes - 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. § -a alapján megállapított - mérsékelt összegű ügyvédi munkadíjából és az általa megfizetett 70.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetékből álló másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj az IM rendelet 4/A. §

(2)bekezdése alapján az áfát tartalmazza azzal, hogy a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíj mérséklését a nagyszámú, azonos tényállás alapján indult perben az I. rendű alperes túlnyomórészt azonos jogi alapokon nyugvó védekezése indokolta. A felperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §

(1)bekezdése, 74. §

(3)bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet

(2)bekezdése alapján köteles. [43] Az ítélet elleni felülvizsgálatot az rPp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [44] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. február
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró