Gfv.30157/2020/10 – Kúria

(1),

1. LVII. tv.
2. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.157/2020/
3. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Tibold Ágnes előadó bíró . Osztovits András bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Ritter Eszter Ügyvédi Iroda ügyintéző dr. Ritter Eszter ügyvéd és a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda és a Dr. Fazakas Balázs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fazakas Balázs ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az I. rendű alperes képviselője: Vallyon Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Vallyon Zsolt ügyvéd A II. rendű alperes képviselője: Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Várszegi Zoltán ügyvéd A per tárgya: tisztességtelen piaci magatartás megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: II. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 20.Gf.40.247/2019/11-I. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék, 26.G.40.912/2016/
4. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének
5. pontjában meghatározott magatartás tisztességtelenségét megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezi, és e körben az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja azzal, hogy az elégtételadási kötelezettség a jogerős ítélet
6. és
7. pontjában meghatározott magatartásokra vonatkozik. A felperes és a II. rendű alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a cégjegyzékbe
8. március
9. napján bejegyzett társaság, a svéd tulajdonú L cégcsoport leányvállalata. A felperes két fő üzletága az építőipari termékek, más néven a profil üzletág és a légtechnikai üzletág. A profil üzletágba tartozik az előre gyártott acél elemekből készült nagy méretű ipari és más csarnokok, ezen belül az ún. szendvics fal és szendvics tetőzet tervezése, gyártása és építése. [2] [3] [4] [5] [6] [7] Az L-csoport hosszú évek óta az M holland cégcsoporttól (a továbbiakban: M-csoport) szerezte be a kőzetgyapot szigeteléssel készült szendvicspaneleket. 2011-től a felperes a szendvicspanel gyártás hazai beindítását tervezte közös vállalati formában a cég fő beszállítójával, az M-csoporttal. A felperes svédországi anyavállalatának a legfőbb stratégiai döntések meghozatalára jogosult szervei ugyanakkor ezt nem támogatták, így az nem valósult meg. Felperes ügyvezetője
10. május 30-tól
11. január 8-ig (visszahívásáig) A N volt, aki egyben a közép-kelet európai régió vezetője is volt. Munkaviszonya
12. március 30-án szűnt meg a felperesnél, január 9-től felmentési idejét töltötte. Felperes új ügyvezetője arról tájékoztatta a dolgozókat, hogy a magyar profil üzletág rosszul teljesített. 2015 tavaszán és azt követően a középkelet európai Lindab profilgyárakban gyárbezárásokra és gépleszerelésre került sor.
13. március 11-én a felperes marketing- és sales asszisztense,
14. március
15. napján a felperes gyártás- és fejlesztési vezetője benyújtotta felmondását, 2015 nyarán további egy munkavállaló,
16. november 13-án pedig további 11 munkavállaló távozott a felperesi cégtől, köztük Cs Á gyártási vezető. Valamennyien a profil üzletágban dolgoztak, közülük kettő vezető beosztású volt.
17. január elejéig a felperestől összesen 23 munkavállaló ment át a II. rendű alpereshez. A II. rendű alperest az I. rendű alperes alapította,
18. január 30-án jegyezték be a cégjegyzékbe. A II. rendű alperes
19. május
20. napjára sajtótájékoztatót szervezett a magyarországi üzleti tevékenységének bejelentése céljából. A sajtótájékoztatóval kapcsolatosan kiadott internetes újságokban megjelent közlemény szerint II. rendű alperes 2017 tavaszáig két gyárat épít M-on az M-csoporttal.
21. május 30-án a II. rendű alperes megnyitotta az első gyárát. Kereskedelmi tevékenysége megkezdésére 2016 júniusától került sor. A II. rendű alperesnél üzembe helyezett gépsorok a felperestől eltérő technológiát képviselnek.
22. november
23. napjától a II. rendű alperes vezető tisztségviselője az I. rendű alperes mellett A N lett. Ugyanezen időponttól az M-csoport a II. rendű alperesben részesedést szerzett, és ettől az időponttól szerepel II. rendű alperes cégnevében az „M" megjelölés. A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt N A felperesnek a jelen per felperese mint alperes ellen folyamatban volt 2.M.548/
24. szám alatti munkaügyi perben hozott jogerős ítélet indokolásában a bíróság többek között megállapította, hogy az S_web.docx fájlt N A hozta létre
25. február 4-én és küldte tovább február 5-én a magán e-mail címére, azaz azt N A készítette, továbbá felperesi marketing anyagokat bocsátott jelen per II. rendű alperese részére. N A marketing vezető munkaviszonya a felperesnél a felperes
26. július 8-án kelt azonnali hatályú felmondásával szűnt meg. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [8] A felperes pontosított keresetében a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló
27. évi LVII. törvény (a továbbiakban Tpvt.)
28. §

(2)bekezdés a) pontja alapján - többek között - annak a megállapítását kérte, hogy a II. rendű alperes a Tpvt.

1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekményt valósított meg egyrészt azzal, hogy a felperesnél marketing vezető munkakörben foglalkoztatott N A a II. rendű alperes weboldalával kapcsolatos segítségnyújtásra kérte fel 2015 februárjában, másrészt azzal, hogy a felperes - a keresetben megnevezett - 23 munkavállalóját 2015 márciusában, májusában, novemberében és
2. januárban átcsábította a II. rendű alpereshez. Kérte annak megállapítását is, hogy a II. rendű alperes a Tpvt.
3. §-ába és a Polgári Törvénykönyvről szóló
4. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
5. §-ába ütköző módon visszaélt az üzleti titkaival, amikor
6. január
7. és május
8. közötti időszakban üzleti kapcsolatot létesített felperes beszállítójával, az M-csoporttal. Amennyiben az érintett adatok üzleti titok jellege nem lenne megállapítható, úgy ez utóbbi magatartást a Tpvt.
9. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek kérte minősíteni. [9] A Tpvt.
10. §

(2)bekezdés b) pontja alapján kérte a II. rendű alperes eltiltását attól, hogy a felperesi volt munkavállalókat bármilyen módon ténylegesen foglalkoztassa, illetve kötelezze a munkavállalók tényleges foglalkoztatásának az abbahagyására; továbbá a Tpvt. 86. §

(2)bekezdés

1. c)pontja alapján a II. rendű alperest nyilvános elégtétel adására is kérte kötelezni a keresetében megjelölt módon. [10] A felperes arra hivatkozott, a II. rendű alperes a felperes versenytársa a profil üzletágban. A II. rendű alperes a felperes alkalmazottjának, N A-nak A N-lel fennálló személyes kapcsolatát felhasználva megkereste őt, és marketinges szakmai segítséget kért tőle a piacra lépéséhez, weboldalának elkészítéséhez. A II. rendű alperes a felperes profil üzletágban dolgozó vezető beosztású alkalmazottainak és további munkavállalóinak jelentős részét átcsábította abból a célból, hogy csupán néhány hónap alatt teljes körű értékesítési, logisztikai, szállítmányozási, marketing és technológiai szakértelemre tegyen szert, továbbá a későbbiekben megvalósuló gyártási tevékenységét előkészítse. Az átcsábított dolgozók ezen csoportja önmagában elegendő volt a II. rendű alperes piacra lépéséhez. A munkavállalók a munkaviszonyukat egymásra tekintettel szüntették meg a felperesnél. Felperes állította továbbá, az üzletfeleit, beszállítóit tartalmazó VIP lista az üzleti titkát képezi, így a Metecno-csoporttal fennálló üzleti kapcsolata is ebbe a körbe tartozik. [11] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. [12] A II. rendű alperes az N A-val kapcsolatos felkérés tekintetében úgy nyilatkozott, hogy nevezett a felkérést visszautasította, részéről semmiféle segítségnyújtás nem valósult meg. Tagadta, hogy olyan magatartást tanúsított volna, amellyel tisztességtelen módon átcsábította volna a munkavállalókat. Állította, a volt felperesi munkavállalók több időpontra tehető tartozását a felperesnél zajló folyamatok, a profil üzletág visszaszorítása eredményezte. A felperes továbbá a honlapján bárki számára elérhető adatok tekintetében állítja, hogy azok az üzleti titkát képezik. Az első- és másodfokú ítélet [13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. [14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a Tpvt. 2. §-át azzal, hogy N1N N A felperesi munkavállalót a II. rendű alperes weboldalának elkészítéséhez segítségnyújtásra kérte fel; 2. a felperes 23 volt munkavállalóját 2015. márciusban, májusban, novemberben és 2016. januárban a II. rendű alpereshez átcsábította; 3. a felperes korábbi üzleti partnerével, az M-csoporttal 2015. január 26. és május 20. közötti időszakban üzleti kapcsolatot létesített a felperes volt munkavállalója, A N közreműködésével. A 2. pontban rögzített magatartás tanúsításától, további munkavállalók átcsábításától a jogerős ítélettől számított fél éven keresztül a II. rendű alperest eltiltotta. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy a felperesnek 30 napon belül oly módon adjon elégtételt, hogy a jogerős ítéletnek a jogsértő magatartások megállapítására vonatkozó rendelkező részét saját költségén tegye közzé az ítéletben meghatározott módon. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [15] Döntését a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályokat részben helytelenül értelmezte. [16] Az ítélőtábla kifejtette, a Tpvt. 2. §-a ún. generálklauzula, a tisztességtelen piaci magatartás általános tilalmát rögzíti. A Tpvt. 3-7. §-ában nevesített tényállások alá nem tartozó esetekre vonatkozó tilalom, az ún. típustényállások esetén nem alkalmazható szubszidiárius tényállás. Ugyanakkor alkalmazásának nem feltétele az eredmény, azaz a versenytársi sérelem bekövetkezése, önmagában a magatartás tanúsítása is tiltott. Úgy ítélte meg, az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a munkaügyi perben hozott jogerős ítélet megállapításait, miszerint N A a felperesnél fennálló munkaviszonya idején hozta létre és küldte meg a II. rendű alperesnek azt a fájlt, amellyel segítséget nyújtott a piacra lépéséhez. Ezentúl tevékenyen részt vett a II. rendű alperes weboldala tervezetének kialakításában, amely a kialakított formában a jelen felperesi weboldallal lényeges hasonlóságot mutat. A II. rendű alperes maga is előadta, hogy saját honlapot kívánt létrehozni és egy tervezetet véleményezés céljából megküldött N A-nak. Jelen perben a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában foglaltak bizonyítékként figyelembe vehetők voltak. Az ítélőtábla a jogsértés megállapítása körében annak az igazolt II. rendű alperesi magatartásnak tulajdonított jelentőséget, hogy a piaci versenytárs marketing igazgatójától kért segítséget cége honlapjának elkészítéséhez, amit a Tpvt. 2. §-a szerinti tisztességtelen magatartás megvalósítására alkalmasnak ítélt. A magatartás célzatossága adott esetben annak tényleges eredményétől függetlenül a tisztességtelenséget megvalósította. [17] Az ítélőtábla hangsúlyozta, a kialakult bírói gyakorlat alapján nem ütközik az üzleti tisztesség követelményébe a versenytárs részéről tett olyan szerződési ajánlat vagy felhívás, amely kedvezőbb üzleti feltételek kilátásba helyezésével kísérli meg elérni, hogy a dolgozó a munkaviszonyát felmondja, és az ajánlatot tevővel kössön munkaszerződést. A munkaerő-csábítás többlet tényállási eleme az a célzat vagy eredmény, amely a munkavállaló(
2. k)személyében és szakmai tudásában megtestesülő teljes üzletág, vagy az adott üzletág nagy részének a versenytárshoz való juttatására irányul, azt eredményezi. [18] Az adott esetben az ítélőtábla hangsúlyozta, a II. rendű alperes 17 nappal azt követően került megalapításra, hogy a felperes alapítója visszahívta az ügyvezetői megbízásából A N-t, és vele a munkaviszonyt közös megegyezéssel történő megszüntetéséről megállapodott. Ezt követően pár héttel a felperesnél felmondott a marketing és a gyártási és fejlesztési ügyintéző, akik a felmondási idejük leteltét követően azonnal a II. rendű alperesnél helyezkedtek el. Nem volt vitatott a perben, hogy a profil üzletágba tartozó felperesi munkavállalók szakaszosan, három részben, egy-egy „csoport" tekintetében közel azonos időpontban mondtak fel a felperesnél azonos tartalmú nyilatkozattal, és szintén azonnal a II. rendű alperesnél helyezkedtek el. Az ítélőtábla megítélése szerint a tanúk vallomása alapján nem volt igazolható, hogy a távozó munkavállalókban a felmondás és a távozás szándékát az attól való egzisztenciális félelem alakította ki, hogy az adott üzletág megszűnik, illetve hogy azt a rossz munkahelyi légkör vagy a kulcspozícióban lévő vezető távozása motiválta. Azt viszont igazoltnak találta az ítélőtábla, hogy a távozó munkaerő száma, a felperesi profil üzletághoz kötődő szakmai tudásuk, korábbi beosztásuk, tapasztalatuk alapján az adott üzletág meghatározó részét képezték. Ez az üzletág, illetve az ehhez kapcsolódó tapasztalat korábban a II. rendű alperesnél nem létezett, az éppen kialakítás alatt állt. Ennek eredményeként, hivatkozva Csk Á tanú vallomására is, az ítélőtábla megállapította, hogy a II. rendű alperes a Tpvt. 2. §-ába ütköző munkaerő-csábítást megvalósította. [19] Az ítélőtábla rögzítette, a felperes a keresetében az üzleti titoksértést abból az okból állította, hogy II. rendű alperes üzleti kapcsolatot létesített a felperes üzleti partnereivel, így többek között az Mcsoporttal. A keresetben megjelölt társaságokkal fennálló üzleti kapcsolat léte azonban nem minősül üzleti titoknak, az az érintett piacon közismert volt, a kapcsolatot a felperes a honlapján is közzétette. Cs Á tanúvallomása azonban kétség kívül azt erősíti, hogy a II. rendű alperesnek célja volt az M-csoporttal való üzleti kapcsolat kialakítása. Az ítélőtábla kifejtette, abban az esetben, ha a sérelmezett magatartás egyik nevesített tényállás hatálya alá sem tartozik, akkor a Tpvt. 2. §-a önálló jogalapként alkalmazandó. Amennyiben hiányzik ugyan az üzleti titok megsértésének tényállásából valamely elem, de a magatartás általános tisztességessége kérdéses, akkor az adott magatartást a generálklauzula alkalmazásával kell elbírálni (Gazdaság és Jog 2010/3. szám 19. oldal), ahogyan arra a felperes másodlagos jogcímként maga is hivatkozott. [20] Ennek vizsgálata körében az ítélőtábla megállapította: „Bár az M kapcsolat üzleti titoknak nem minősül, ugyanakkor e kapcsolatnak a felperes által állított és igazolt, továbbá Cs Á tanúvallomással megerősített módon a II. rendű alperes részére történő közvetítése, illetve a kapcsolat felhasználása - később a II. rendű alperes cégnevében való szerepeltetése - az M csoportnak, valamint ezen üzleti kapcsolatban korábban a felperesnél meghatározó szerepet játszó vezető útján történő megszerzése a Tpvt. 2. §-ába ütköző magatartást megvalósítja". [21] Az ítélőtábla a jogsértés további objektív jogkövetkezményei körében rögzítette, az eltiltás a már felhagyott tevékenység esetén is alkalmazható szankció, melynek célja a jövőbeni ismétlődés megakadályozása. Az eltiltás időtartamát az ítélőtábla az eltelt időre, a cselekmény súlyára figyelemmel mérlegeléssel állapította meg. Hangsúlyozta, hogy az eltiltás nem azt jelenti, hogy a II. rendű alperesnek az átcsábított munkavállalókkal fennálló jogviszonyát kell megszüntetnie, hanem azt, hogy a jövőben ilyen magatartást a felperes sérelmére ne tanúsítson. [22] A jogsértés jóvátételét az ítélőtábla az ítélete rendelkező részében meghatározott elégtétel nyújtásával ítélte arányosnak. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [23] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte abban a részében, amelyben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva helyt adott a keresetnek, és e körben is kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Másodlagos felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet fenti rendelkezéseinek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, és ebben a keretben az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. [24] Állította, a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. §

(2)bekezdésébe, 164. §

(1)bekezdésébe, 206. §

(1)bekezdésébe,

1. §-ába,
2. §

(1)bekezdésébe, a Tpvt.

1. §-ába,
2. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pontját megsértve tiltotta el a II. rendű alperest a további jogsértéstől és kötelezte elégtétel adására. Ezen túlmenően az eltiltás nem világos és ellentmondásosan megfogalmazott, olyan értelmezése is elképzelhető, amely a volt felperesi munkavállalók jogszerű foglalkoztatásától tiltaná el a II. rendű alperest. [33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Egyebek mellett hangsúlyozta, mind a munkaügyi perben hozott ítélet, mind A N tanúvallomása alátámasztja (58. sorszámú jegyzőkönyv 6. oldal), hogy a II. rendű alperes N A felperesi munkavállalót a munkaviszonya fennállása alatt kérte fel a segítségnyújtásra a weboldal elkészítéséhez. A munkavállalók felperesnél történő felmondása a II. rendű alperes piacra lépésének, gyártás előkészítésének majd megkezdésének üteméhez igazodott. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban hivatkozott okokból részben, az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta. [35] A Kúriának három magatartás tekintetében kellett állást foglalnia abban, hogy a másodfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nélkül, helyesen állapította-e meg a Tpvt.

1. §-ába ütköző jogsértést. [36] N A marketing igazgató felkérése kapcsán a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Kúriának kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az rPp.
2. §-át megsértve jutott-e a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra, hogy a honlap létrehozása során nevezett megkeresése segítségnyújtás érdekében a Tpvt.
3. §-ába üköző magatartásnak minősül-e. Az nem vitás, hogy N A munkaügyi jogvitájában hozott jogerős ítélet res iudicatát nem képez, de ebből nem következik, hogy az ott rögzítetteket az ítélőtábla jelen perben bizonyítékként nem értékelhette volna. Önmagában a jogerős ítéletben írtak figyelembevételével bizonyítást nyert, hogy N A-tól történő segítségkérésre abban az időszakban került sor, amikor nevezett a felperesnél dolgozott. [37] A II. rendű alperes a további magatartások tekintetében eljárási szabálysértésként a kérelemhez kötöttség és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó rendelkezések megsértésére hivatkozott. Állította, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerű mérlegelés esetén nem lett volna megállapítható a II. rendű alperes jogsértése egyik magatartás tekintetében sem. [38] A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, kialakult gyakorlata értelmében a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban csak rendkívül kivételesen kerülhet sor. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó jogszabálysértést iratellenesség, illetve a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (Kúria Pfv. 20.276/2015/5.-BH
4. 33.; Pfv.VI.21.608/2019/4.). [39] A Kúria úgy ítélte, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, miszerint az alperes a Tpvt.
5. §-ába ütköző módon munkaerő-csábítást valósított meg. E körben kiindulva az ítéletében hivatkozott bírói gyakorlat által meghatározott szempontokból, indokai kifejtésével számos bizonyíték (így A N elköszönő e-mail üzenetének tartalma és továbbításának módja, a felperesi munkavállalók felmondásának időpontja, a II. rendű alpereshez távozó, az üzletág meghatározó részét képező jelentős számuk, a profil üzletághoz kötődő szakmai tudásuk, a II. rendű alperes ezzel egyidejű piacra lépése, a felperes részéről a profil üzletág változatlan folytatása, a tanúk vallomása) együttes értékelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a profil üzletághoz kötődő 23 dolgozót, jellemzően a szendvicspanel értékesítésben, gyártásában tevékenykedő munkaerőt a II. rendű alperes átcsábította. [40] A Kúria ezen magatartás tekintetében sem látott lehetőséget a bizonyítékok felülmérlegelésével az ítélőtábla döntésének megváltoztatására. Hangsúlyozza, következetes gyakorlata szerint a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlen, ezáltal jogszabálysértő mérlegelést csak abban az esetben valósít meg, ha a bizonyítékokból kizárólag egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehetett volna jutni (Gfv.VII.30.203/2020/8.; Pfv.VII.20.614/2020/6.) Ez az adott tényállás és bizonyítékok mellett nem volt megállapítható. [41] Arra nem adott alapot az a II. rendű alperes által hangsúlyozott tény, hogy a felperesnél nem szűnt meg a profil üzletág, hiszen a II. rendű alperes sem tette vitássá a jogerős ítélet azon - helytálló - megállapítását, miszerint a Tpvt.
6. §-ának sérelme megvalósul önmagában a versenytárs érdekeit veszélyeztető magatartással, a jogsértésnek nem tényállási eleme a sérelem bekövetkezése, azaz a felperesnél a profil üzletág lehetetlenülése. Nem tekinthető kirívóan okszerűtlennek a tanúvallomások azon értékelése sem, hogy azok alapján nem látta az ítélőtábla bizonyítottnak, hogy a munkavállalók a felperesnél kialakult helyzetre tekintettel döntöttek a II. rendű alperesnél történő elhelyezkedés mellett. E körben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tanúk a meghallgatásuk időpontjában már a II. rendű alperes alkalmazásában állnak, ezért tőlük a munkáltatójukra nézve kedvezőtlen tanúvallomás nem volt elvárható. Nem tekinthető a mérlegelés kirívóan okszerűtlennek pusztán abból az okból, ha a bíróság több bizonyíték együttes értékelése alapján állapítja meg a tényállást, különös tekintettel arra, hogy a munkaerő-csábítás tényállásának bizonyítására közvetlen bizonyíték tipikusan nem áll rendelkezésre. [42] A Kúria ezért a fenti két magatartás tekintetében eljárási szabálysértést nem tudott megállapítani, a megállapított tényállás alapján pedig az ítélőtábla a Tpvt.
7. §-ába ütköző jogsértést jogszerűen állapította meg. [43] A II. rendű alperes a M-csoporttal történt kapcsolatépítés körében (is) anyagi jogi jogszabálysértésként a Tpvt.
8. §-át jelölte meg, annak hangsúlyozásával, hogy a Tpvt.
9. §-ára alapított kereseti kérelem helytálló elutasítása mellett az ítélőtábla olyan, a II. rendű alperesnek tulajdonított magatartások alapján állapította meg a generálkauzula alapján a jogsértést, amelyekre a felperes nem hivatkozott (az M megjelölés a II. rendű alperes cégnevében), illetve amelyek eleve nem köthetők a II. rendű alpereshez (a Metecno kapcsolat „közvetítése"). Hivatkozott továbbá az rPp.
10. §-ának a sérelmére is. A Kúria e tekintetben mind anyagi jogi, mind eljárási okból megalapozottnak találta a felülvizsgálati kérelmet. [44] A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben írtakkal, miszerint a Tpvt.
11. §-a a tisztességtelen piaci magatartás általános tilalmát rögzíti, a nevesített tényállások alá nem tartozó esetekre vonatkozó tilalom, azaz az ún. típustényállások esetén nem alkalmazható szubszidiárius tényállás. Akkor alkalmazandó, ha a sérelmezett magatartás egyik nevesített tényállás hatálya alá sem tartozik. Jelen esetben a felperes elsődlegesen üzleti titoksértést állított. A jogerős ítéletben hivatkozott jogirodalmi álláspont [Darázs Lénárd: Generálklauzula a tisztességtelen verseny elleni jogban (GJ, 2010/3., 18-
12. o.)] értelmében, amennyiben hiányzik ugyan az üzleti titok megsértésének tényállásából valamely elem, de a magatartás általános tisztességessége kérdéses, akkor az adott magatartást a generálklauzula alkalmazásával kell elbírálni. A Kúria álláspontja szerint az adott tényállás mellett a tisztességtelen piaci magatartás tanúsítása megállapításának feltételei az alábbiakra tekintettel nem álltak fenn. [45] A felperes pontosított, végleges keresetében (
13. sorsz.) és fellebbezése 27-
14. pontjaiban is azt állította, a jogsértés azáltal következett be, hogy az M-csoporttal való kapcsolata az üzleti titkát képezte, azt (A N útján) tisztességtelenül szerezte meg a II. rendű alperes, és azt felhasználva létesített üzleti kapcsolatot a felperes korábbi beszállítójával. Ezáltal a Tpvt.
15. §-ába és a Ptk. 2:
16. §-ába ütköző módon visszaélt a felperes üzleti titkaival. Helytállóan hivatkozott arra a II. rendű alperes, hogy a fentieken túl e körben a felperes többlettényállást nem adott elő. Miután a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezése értelmében a hivatkozott ismeret, az üzleti kapcsolat nem tekinthető üzleti titoknak, azaz a típustényállás alapján a II. rendű alperes magatartása nem jogsértő, a Kúria megítélése szerint nem volt helye ugyanezen magatartás generálklauzula alapján történő vizsgálatának. A felperes ugyanis nem adta elő, nem fejtette ki azon álláspontjának alapját és indokait, hogyha az ismeret nem védett, annak megszerzése és felhasználása, a felperes korábbi partnerével a kapcsolat felvétele, a vele való bármely együttműködés mennyiben, milyen okból minősül a generálklauzula alapján tisztességtelennek, azaz a II. rendű alperes magatartásának „általános tisztességessége" milyen okból kérdéses. Arra is helytállóan hivatkozott a II. rendű alperes, hogy olyan magatartás, amit a felperes nem sérelmezett, nem képezheti alapját a jogsértés megállapításának, különös tekintettel arra is, hogy a II. rendű alperes cégnevében az M megjelölés a jogerős ítélet
17. pontjában megállapított időintervallumot követően jelent meg. [46] A Kúria egyetértett a felülvizsgálati kérelemben írtakkal a tekintetben is, hogy a Tpvt.
18. §-a megsértésének megállapítását ezen túlmenően is - ebben a körben - a jogerős ítélet iratellenesen értékelt tanúvallomásra alapította (Cs Á
19. sorszámú jkv.). A tanú jogerős ítéletben idézett nyilatkozata, miszerint „a korábbi vezetők" úgymond a profil üzletágat mentve vagy azt előre menekítve további fejlesztésre gondoltak, nem a II. rendű alperesre, hanem még a felperes tevékenységére vonatkozott, ami egyértelműen kiderül a szövegkörnyezetből, a tanúvallomás folytatásából: „Aztán
20. év végén az új vezetés leállította". [47] A felperes e körben előadott kereseti tényállítása és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt ezért helye a M-csoporttal létesített üzleti kapcsolat vonatkozásában a jogsértés megállapításának. [48] A Kúria a jogsértés megállapítása mellett alkalmazott további jogkövetkezmények tekintetben utal rPp.
21. §

(2)bekezdésében és az azt értelmező 1/2016. (II.15.) PK véleményben írtakra. A jogerős ítélet támadott rendelkezéseinek jogszabályba ütközését kizárólag azon indokok alapján vizsgálhatta, amelyekre a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. A II. rendű alperes arra tekintettel állította az eltiltás és az elégtétel adásra kötelezés jogszabályba ütközését, hogy azok jogsértés hiányában nem lettek volna elrendelhetők. Miután érvelése a három megállapított jogsértésből csak egynél vezetett eredményre, a továbbiakban a Kúria nem vizsgálhatta a további jogkövetkezmények alkalmazásának jogszerűségét, indokoltságát, illetve arányosságát. Megjegyzi a Kúria, a jogerős ítélet indokolásában foglaltakra tekintettel az eltiltás tartalma nem félreérthető, az nem vonatkozik a II. rendű alperesnek a jelenlegi alkalmazottaival már fennálló munkaviszonyok megszüntetésérére. [49] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezési tekintetében az rPp. 275.§

(3)és

(4)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott. Záró rész [50] A felülvizsgálati kérelem kisebb részben vezetett eredményre. Figyelemmel a keresetben megállapítani kért jogsértések számára és arra, hogy a másodfokú eljárás tárgyát még az igényelt 8.500.000 forint sérelemdíj is képezte, a pernyertesség-pervesztesség aránya a másodfokú eljárásban olyan kismértékben módosult a felülvizsgálati eljárásban hozott jelen ítéletre tekintettel, hogy a Kúria nem látta indokoltnak a jogerős ítéletben megállapított perköltségviselésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását. [51] A felülvizsgálati eljárásban nagyobbrészt pervesztes II. rendű alperes által a felperesnek fizetendő ügyvédi munkadíj és a felperes által az 1/3-ad arányú pervesztességére tekintettel a II. rendű alperesnek fizetendő felülvizsgálati eljárási részilleték ítéleti beszámításával a Kúria az rPp. 81. §

(1)bekezdésének megfelelő alkalmazásával úgy rendelkezett, hogy a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. [52] Az ítélet elleni felülvizsgálatot az rPp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [53] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. február
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró