A határozat elvi tartalma: Amennyiben a közcsatornába bocsátás előtti szennyvízelvezető létesítményt több kibocsátó közösen használja, a kibocsátási határérték túllépése miatt kiszabott bírságot a csatlakozó víziközmű-hálózat működtetője köteles megfizetni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.IV.37.283/2019/
- szám A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke Dr. Varga Eszter előadó bíró Dr. Dobó Viola bíró Az I. rendű felperes: I.rendű felperes neve A II. rendű felperes: II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) A felperesek képviselője: ügyvéd: dr. Gogolák Anita Gogolák Anita Ügyvédi Iroda; eljáró Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Katona Eszterjogi előadó A per tárgya: környezetvédelmi határozat felülvizsgálata ügyben hozott közigazgatási A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. és a II. rendű felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.321/2017/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.321/2017/
- számú ítéletének 9.000 (kilencezer) forint „felülvizsgálati illeték” viselésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, egyebekben a jogerős ítéletet - az indokolás módosításával - hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) felülvizsgálati eljárási illetéket. meg az forint Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás főtevékenységű I. rendű felperes, valamint az egyéb élelmiszer nagykereskedelme főtevékenységű II. rendű felperes B., K. Gy. u.
- szám alatti telephelyén keletkező szennyvíz egy bekötésen keresztül jut a gyűjtőcsatornába. A telephelyen nincs szennyvíz-mennyiségmérő beépítve. [2] Az É.V. Zrt. (a továbbiakban: Szolgáltató) 2016-ban két alkalommal (március 22., szeptember 13.) vizsgálta a telephelyről kibocsátott szennyvíz szennyezőanyag tartalmát. A mintavételi hely a közcsatornába csatlakozás előtti utolsó üzemi akna volt. A vizsgálatokat a Szolgáltató akkreditált környezetvédelmi laboratóriuma végezte, a vizsgálati eredményeket az 1908/
- és a 457/
- számú jegyzőkönyvekben rögzítették. A vizsgálati eredmények alapján a kibocsátott szennyvíz határérték feletti szennyezőanyagot tartalmazott: dikromátos oxigénigény, ötnapos biológiai oxigénigény és szerves oldószer extrakt, összes nitrogén, valamint összes só tekintetében. A keletkező szennyvíz mennyiségét szennyvíz-mennyiségmérő hiányában a bekötési vízmérőn vételezett ivóvíz mennyiség alapján határozták meg, a közcsatornába bevezetett átlagos napi szennyvíz megállapított mennyisége ez alapján 3,94 - 5,19 m³/d volt. [3] A felperesek az ellenőrzés során a minták megosztását nem kérték, a mintavételi és a laboratóriumi eredményekre észrevételt nem tettek. Mindezeket követően küldte meg a Szolgáltató a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) részére a bírságjavaslatát, mely alapján az elsőfokú hatóság a felperesekkel szemben csatornabírság kiszabására irányuló eljárást indított, e tényről a felpereseket értesítette. A felperesek az értesítésre észrevételt nem tettek. [4] Az elsőfokú hatóság a
- május
- napján kelt, 35800/19306/
- számú határozatával a felpereseket közcsatornába vezetett szennyvíz küszöbérték feletti szennyezőanyag tartalom kibocsátása miatt - a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/
- (VII. 21.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Fvr.)
- §
(1)bekezdése alapján megfizetésére kötelezte. - 1.287.791,- forint csatornabírság [5] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a
- június
- napján kelt, 35000/7724-1/2017.ált. számú határozatával az elsőfokú határozatot a kiszabott bírságösszeg tekintetében megváltoztatta, és a felpereseket összesen 1.326.458,- forint csatornabírság megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság elmulasztotta alkalmazni az Fvr.
- sz. melléklet 2.10 pontjában és a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról 27/
- (XII. 6.) KvVM rendelet (a továbbiakban: KvVM rendelet)
- sz. mellékletében foglaltakat, azaz a többszörös bírság elkerülésére vonatkozó speciális szabályt. Megállapította továbbá, hogy mivel a felperesek nem rendelkeznek az Fvr.
- §
(1)bekezdése szerinti engedéllyel, ezért a kibocsátott szennyvíz jellemző szennyező anyag tartalmának vizsgálata során a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/
- (XII. 25.) KvVM rendelet (a továbbiakban: KvVM rendelet2)
- számú melléklete szerinti „Egyéb befogadóba való közvetett bevezetés” esetén érvényes határértékeket kell figyelembe venni. Az alperes a határozatában rögzítette azt is, hogy az Fvr.
- §
- pontja és a
- §
(1)bekezdése szerint kell meghatározni, hogy ki minősül kibocsátónak. Hangsúlyozta, hogy a hatóságnak az alkalmazandó jogszabályok nem adnak lehetőséget sem a bírság kiszabása, sem annak méltányosságból történő elengedése tekintetében. A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme [6] Az alperes határozatával szemben a felperesek keresettel éltek, amelyben annak elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérték. Konkrét jogszabálysértésként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §-át jelölték meg, továbbá arra hivatkoztak, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a KvVM rendelet és az Fvr. - közelebbről meg nem határozott előírásait, a „szennyező fizet” jogelvet, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló
- évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.)
- §-át, megsértve ezzel a Kvt.
- §-ában felsorolt uniós jogi aktusokat. [7] Előadták, hogy a szennyvíz kibocsátási adatok mennyisége és összetétele is megalapozatlan, az esetükben keveredik a technológiai és a kommunális szennyvíz, ők pedig csak ez utóbbit bocsátják ki. Vélelmezhető, hogy a telephelyen bérlőként jelen lévő H. Kft. - amely állati eredetű termékeket dolgoz fel tevékenységéből származhatott a szennyeződés. E cég az ellenőrzést követően egy zsírleválasztó iszapfogót épített be, megszüntetve ezzel a szennyezőforrást. Végezetül előadták, hogy az alperes által állított 1109 m³ szennyvíz képződés lehetetlen, mert a teljes vízfogyasztás 393 m³ volt, amelyből kizárólag 181 m³ szennyvíz keletkezhetett, és az is kizárólag a H. Kft. tevékenységéből. [8] Az alperes az ellenkérelmében a határozatban alapján a kereset elutasítását kérte. foglalt indokok Az elsőfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság a 3.K.27.321/2017/
- számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletében a felpereseket összesen 39.000 (harminckilencezer) forint eljárási és „felülvizsgálati” illeték egyetemleges megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a megállapított illetékből 30.000 (harmincezer) forint az elsőfokú bírósági eljárás illetéke, míg 9.000 (kilencezer) forint „másodfokú illeték”. [10] Az ügy érdemében az elsőfokú bíróság hivatkozott a víziközműszolgáltatásról szóló
- évi CCIX. törvény (továbbiakban: Vktv.)
- §
- és
- pontjaira, a víziközmű-szolgáltatásról szóló
- évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/
- (II. 27.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.)
- §
- és
- pontjaira, mely alapján megállapította, hogy a „csatornabírság esetében a környezethasználó az a személy, aki a víziközműszolgáltatást e törvény szerinti szerződéses jogviszony keretében igénybe veszi”. A közműves szennyvízellátási szerződést a felperesek kötötték a Szolgáltatóval, ők voltak azok, akik a víziközmű-szolgáltatást a törvény szerinti szerződéses jogviszony keretében igénybe vették, ezért őket kellett a Fvr.
- §
(1)bekezdés
- a)pont
- ac)pontjában és 3. § 19. pontjában meghatározott kibocsátónak tekinteni. A II. rendű felperes és a H. Kft. között létrejött bérleti szerződés ennek a felelősségnek a megosztására nem alkalmas, a közműves szennyvízellátási szerződésben a bérlő nem volt szerződő fél, a Szolgáltatóval szemben jog nem illeti meg, felelősség nem terheli. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes helytállóan állapította meg a tényállást és a jogszabályi előírásoknak megfelelően határozta meg a környezethasználó személyét, a „szennyező fizet” elve nem sérült. Hivatkozott a KvVM rendelet 12. §
(1)bekezdésére, mely szerint a helyszíni ellenőrzésről az ellenőrzésre jogosult a
- melléklet szerinti tartalommal jegyzőkönyvet készít, a KvVM rendelet
- §
(1)bekezdése szerint pedig a kibocsátó a tájékoztató átvételét követő 15 napon belül arra észrevételt tehet. Az észrevételben meg kell jelölni azokat a tényeket és velük kapcsolatosan azon közvetlen vagy közvetett bizonyítékokat, amely alapján a tájékoztató megállapításait vitatja. Megállapította, hogy a Szolgáltató az idézett jogszabályi előírásoknak megfelelő jegyzőkönyvet készített, amelyen ellen a felperesek nem éltek kifogással. Hivatkozott a KvVM rendelet 8. §
(1)bekezdésére, és e körben arra, hogy a Szolgáltató által felvett jegyzőkönyv rögzítette a vízmérő óra szerint a felhasználók által igénybe vett víz mennyiségét, a felperesek a jegyzőkönyv erre vonatkozó adatait sem kifogásolták. Végezetül rögzítette, hogy a felperesek a perben indítványozták igazságügyi szakértő kirendelését arra nézve, hogy vizsgálja meg a telephelyen működő gazdasági társaságok által alkalmazott technológiát. A bíróság az indítványt a felperesek perelhúzó magatartása, a szakértői költség letétbe helyezésének indokolatlan elhúzódása miatt elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] Az ügyben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben állították, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. §
(2)-
(3)bekezdéseit, az 1/
- (VI. 24.) PK véleményben foglaltakat, a
- §
(1)bekezdését, 221. §
(1)bekezdését, 339. §
(1)bekezdését, 336/A. §
(2)bekezdését; a Kvt. 1. §
(2)bekezdését, 9-
- §-ait,
- §
(1)bekezdését, 102. §
(1)-
(2)bekezdését, 106. §
(1)bekezdését; az Fvr. 2. §
(1)bekezdését,
- § 6., 19., 21., 22.,
- pontjait,
- §
(1)bekezdését; a Vktv.
- §
- és
- pontjait; a Vhr.
- §
- és
- pontjait; a KvVM rendelet
- §
(1)bekezdését, 11. §
(1)és
(3)bekezdését, 13. §
(6)bekezdését; a KvVM rendelet2
- számú mellékletét; a Ket.
- §
(1)bekezdését, 2. §
(3)bekezdését, 50. §
(1)bekezdését, 103. §
(1)bekezdését, 105. §
(1)-
(2)bekezdéseit; valamint az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
- §
(1)bekezdését. [12] Előadták, hogy az elsőfokú bíróság a Vktv. és a Vhr. rendelkezéseinek felhívásával olyan jogszabályhelyekre alapította az ítéletét, melyekre a felek nem hivatkoztak, s melyek a felülvizsgálni kért határozat jogalapját sem képezték. [13]érelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a régi Pp. 3. §
(3)bekezdése szerinti tájékoztatást - az ügy egyediesítésével - nem adta meg, ezért a felperesek nem voltak tisztában a bizonyítási kötelezettségük tartalmával. Az elsőfokú bíróság továbbá figyelmen kívül hagyta, hogy vélhetően a H. Kft. zsírüzemi tevékenységére vezethető vissza a szennyeződés. A szerződéses viszony meglétét az elsőfokú bíróság a per során nem vizsgálta, mégis e szerződéses jogviszonyból vont le végső következtetést. Ugyanakkor a felhívott jogszabályhelyek egyike sem a víziközmű-szolgáltatásra vonatkozó szerződéshez köti a csatornabírság kiszabhatóságát. [14] Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság nem utalt a 2018. október 18. napján benyújtott előkészítő irathoz csatolt bizonyítékokra, továbbá a szakértői bizonyítást annak ellenére utasította el, hogy azt megelőzően helyt adott az indítványuknak és arról sem adott tájékoztatást, hogy egyáltalán szükséges-e a szakértői bizonyítás. Arra is hivatkoztak, hogy mivel a per során vitatták a hatóság által megállapított tényállást, ezért a régi Pp. 336/A. §
(2)bekezdése alapján az alperest terhelte volna a bizonyítási kötelezettség. [15] Hivatkoztak a Kvt. 101. §
(1)bekezdésére, 102. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 106. §
(1)bekezdésére, valamint az Fvr. 31. §
(1)bekezdésére és e körben arra, hogy a csatornabírság a kibocsátóval szemben állapítható meg. Az említett előkészítő iratból, az ahhoz tartozó bizonyítékokból azonban egyértelmű, hogy a zsírüzem tekintetében a H. Kft. tekintendő kibocsátónak. E cég az eljárásban nem vett részt, arról értesítést nem kapott, nyilatkozattételi jogával nem tudott élni, a hatósági eljárást nem megfelelő személyi körrel szemben folytatták le. Az eljárt hatóságok tényállás tisztázási kötelezettségének hiánya e körben is tetten érhető. [16] Előadták, hogy a H. Kft.-vel közös üzemi csatornát használnak, tehát az egyes kibocsátókkal kapcsolatban külön mintavételezést kellett volna alkalmazni, azonban az elsőfokú bíróság e hivatkozásukat is figyelmen kívül hagyta. Azt is kifogásolták, hogy a 2018. október 18. napján előterjesztett előkészítő iratban részletesen kifejtett érveiket - mely szerint a vízfelhasználás kommunális célokra is történik, ezért sérült a KvVM rendelet 8. §
(1)bekezdése - az elsőfokú bíróság szintén figyelmen kívül hagyta, megsértette továbbá a KvVM rendelet 13. §
(6)bekezdését is. [17] Állították, hogy a támadott határozat jogszabálysértő azért is, mert a szerves oldószer extrakt esetében olyan bírságtételt alkalmazott, amely tekintetben határérték túllépés nem volt megállapítható. [18] Végezetül vitatták az elsőfokú ítéletben szereplő 9.000 forint „felülvizsgálati” illeték kiszabását. [19] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperesek a keresetlevélben kizárólag a Ket. 50. §
(1)bekezdésében, a Kvt.
- §-ában és
- §-ában foglaltak megsértésére hivatkoztak, az általuk megjelölt előkészítő irat a perben tartott negyedik tárgyalás napján került benyújtásra, amelyben felhívott további jogszabályhelyek sérelme az elsőfokú bíróság által már nem volt vizsgálható. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság biztosította a felek számára a nyilatkozattételi lehetőséget, továbbá felhívta a felpereseket a szakértői költség előlegezésére, amely többszöri felhívás ellenére sem vezetett eredményre. Hangsúlyozta, hogy a felperesek tulajdonában és üzemeltetésében lévő belső szennyvízelvezető hálózat nem minősül közös üzemi csatornának, hiszen a szennyvíz közcsatornába kerül bevezetésre. Több kibocsátó által közösen használt szennyvízelvezető esetén ugyanakkor az üzemeltető felelős a szennyvíztisztítási előírások megtartásáért, a bírságot pedig a csatlakozó víziközmű-hálózat működtetője köteles megfizetni. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A felülvizsgálati alábbiak szerint. kérelem az ügy érdemében alaptalan az [21] A régi Pp.
- §
(1)-
(2)bekezdései szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló adatok alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen meg alakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. [22] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a közigazgatási perben a bíróság a felülvizsgálni kért határozat jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (régi Pp. 213. §, 339. §), amely meghatározza a rendkívüli jogorvoslat kereteit is. A Kúria a jogerős ítélet jogszerűségét vizsgálja felül, olyan jogszabálysértést tehát, amelyre a 30 napos perindítási határidőn belül, illetve a határozat támadott részei tekintetében legkésőbb az első tárgyaláson (régi Pp. 335/A. §
(1)bekezdés) nem hivatkoztak, a felülvizsgálati eljárásban nem értékelhet. A keresetváltoztatás tilalma tehát kétirányú, egyrészt nem lehet megjelölni az első tárgyalást követően újabb jogszabálysértést, illetőleg a felperesek nem támadhatják jogszerűen a határozatnak azon részét, melyet a perindítási határidőn belül nem vitattak. [23] A Kúria a fentiek alapján rögzíti, hogy a felperesek a keresetükben konkrét jogszabálysértésként kizárólag a Ket. 50. §
(1)bekezdésére, a Kvt.
- §-ára és ezzel összefüggésben a Kvt. szabályozási alapját képező uniós jog felsorolását tartalmazó
- §-ára hivatkoztak, további jogszabálysértések megjelölésére és a határozat jogszabálysértő voltát alátámasztó tényállítások megtételére az első tárgyalásig, illetve az első tárgyaláson sem került sor. E jogszabályhelyek vizsgálatán túl a felperesek valamennyi - így a Kvt.
- §
(2)bekezdésének, 9-
- §-ainak,
- §
(1)bekezdésének, 106. §
(1)bekezdésének; az Fvr. 2. §
(1)bekezdésének,
- § 6., 19., 21., 22.,
- pontjainak,
- §
(1)bekezdésének; a KvVM rendelet 8. §
(1)bekezdésének, 11. §
(1)és
(3)bekezdésének, 13. §
(6)bekezdésének; a KvVM rendelet2
- számú mellékletének; a Ket.
- §
(1)bekezdésének, 2. §
(3)bekezdésének, 103. §
(1)bekezdésének, 105. §
(1)-
(2)bekezdéseinek sérelmére, valamint a szerves oldószer extrakt esetében alkalmazott bírságtétel téves számítására történő - hivatkozása tiltott keresetváltoztatásnak minősül, ekképpen sem az elsőfokú bírósági eljárás, sem a rendkívüli jogorvoslati eljárás vizsgálati tárgyát nem képezhette. [24] A Kúria megállapította, hogy arra a felperesek megalapozottan hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság a Vktv. és a Vhr. olyan rendelkezéseire, és olyan, víziközmű-szolgáltatási szerződéses jogviszonyokra is hivatkozott, melyek sem a felülvizsgálni kért határozatban, sem a kereseti hivatkozások között nem szerepeltek. E hivatkozások azonban az ügy érdemére nem hatottak ki az alábbiak okán. [25] Az elsőfokú bíróságnak a kereseti állítást figyelembe véve kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy az eljárt hatóságok megsértették-e a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségüket. Ezzel összefüggésben helytállóan hivatkoztak-e arra a felperesek, hogy a perbeli ingatlanon működő H. Kft. tevékenységéből kiindulva a méréseket külön-külön kellett volna elvégezni, figyelembe véve, hogy mely cégek tevékenységéből keletkezik technológiai és melyekéből kommunális szennyvíz; elkülönítve az ezen tevékenységek szerint lebontott tényleges vízfelhasználást is. [26] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a felperesek részére a közigazgatási eljárás során megküldték a mintavételezésről szóló jegyzőkönyveket, valamint azok eredményét, azonban észrevételezési jogukkal nem éltek, mintamegosztást nem kértek, sőt a fellebbezésükben kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy a szennyvízkibocsátási adatok mennyiségét és minőségi összetételét megalapozottnak tartják. A felvett jegyzőkönyvek és a Szolgáltató ezen jegyzőkönyvek alapján tett bírságjavaslata hónapokra lebontva tartalmazza a vízmérőórák alapján megállapított vízfogyasztást is, mert a keletkező szennyvíz mennyiségét - szennyvíz-mennyiségmérő hiányában - a bekötési vízmérőn vételezett ivóvíz mennyiség alapján kellett meghatározni a KvVM rendelet 8. §
(1)bekezdésének rendelkezése alapján. [27] A felperesek a keresetükben nem vitatták, hogy az Fvr. 3. § 19. pontja és 31. §
(1)bekezdése szerint kibocsátónak minősülnek, továbbá, hogy a vízszennyező anyag küszöbérték fölötti kibocsátása esetén a hatóságnak mérlegelést nem tűrő módon csatornabírságot kell kiszabnia. A határozat e megállapításával ellentétes állítást, jogszabályi hivatkozást nem tettek. Mint ahogyan a felperesek a régi Pp. 335/A. §
(1)bekezdésének keretei között a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben - azt sem állították, hogy a H. Kft.-vel közös üzemi csatornát használnak. Ezzel összefüggésben megjegyzi a Kúria, hogy az Fvr.
- §
- pontja definiálja a közös üzemi csatorna fogalmát, amely az a nem közüzemű szennyvíz elvezetését szolgáló vízi-létesítmény, amelyet több kibocsátó közösen használ a különböző eredetű, döntően technológiai szennyvizek közös üzemi szennyvíztisztító telepre, illetve befogadóba vezetésére. A felperesek üzemeltetésében álló szennyvíz-elvezető által összegyűjtött szennyvíz azonban a felek által szintén nem vitatottan közcsatornába került bevezetésre, azaz a perbeli esetben közös üzemi csatorna, és ennek megfelelően a keresetben vitatott külön-külön mintavételezés szóba sem kerülhetett. Mindezek alapján az eljárt hatóságokat további tényállás tisztázási kötelezettség nem terhelte, figyelemmel a KvVM rendelet
- §
(6)bekezdésében rögzített szabályra is, mely szerint ha a kibocsátó a tájékoztatóra észrevételt nem tett, a szennyvízkibocsátásra az ellenőrzésre jogosult által lefolytatott helyszíni ellenőrzés eredménye a meghatározó. [28] Mivel a szóban forgó ügyben a közcsatornába bocsátás előtti szennyvízelvezető létesítményt több kibocsátó közösen használja, a bírságot az eljárt hatóságok helyes megállapítása szerint a csatlakozó víziközmű-hálózat működtetője köteles megfizetni (Fvr. 34. §
(1)bekezdés). Ez összhangban áll a felperesek által hivatkozott „szennyező fizet” elvvel is, amely azt a kötelezettséget rója a hatóságra, hogy a fenti felelősség meghatározása érdekében megállapítsa, hogy a perbeli esetben kit kell kibocsátónak tekinteni. [29] A felperesekre, mint a víziközmű-hálózat működtetőire, valamint az ingatlant még ténylegesen használó cégekre vonatkozó felelősségviselésre nem a Kvt. keresetben hivatkozott 102. §-ának (az ingatlan tulajdonos és az ingatlan bérlő felelősségét rendező) szabálya, hanem az Fvr. - víziközmű-hálózat üzemeltetőjének felelősségére vonatkozó - 34. §
(1)bekezdése irányadó, mely a Kvt.-hez képest speciális rendelkezésként egyértelműen a víziközműhálózat működtetőjére telepíti a felelősséget. Mindezek megítélése jogkérdésnek minősült, ezért az elsőfokú bírósági eljárásban a keresethez igazodó tényállítások tekintetében szakértői bizonyításnak nem volt helye. [30] A felülvizsgálati kérelemben felhívott régi Pp. 336/A. §
(2)bekezdése alkalmazásához, így a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher megfordításához a felpereseknek azt kell bizonyítania, hogy a közigazgatási eljárás során bizonyítékokat terjesztettek elő, amelyeket azonban a közigazgatási szerv nem vizsgált, illetőleg a közigazgatási szerv határozata indokolásában nem tért ki az általuk felajánlott, de mellőzött bizonyítékok bemutatására és a mellőzés indokainak közlésére, továbbá a mérlegelési jogkörben hozott határozat esetében a mérlegelésben szerepet játszó szempontok és tények megjelölésére. A felperesek egyrészt nem hivatkoztak olyan bizonyítékra, amelyet az alperes, illetve az elsőfokú hatóság a közigazgatási eljárásban nem vizsgált, illetve amelyet - a fenti felelősségi viszonyok helyes megállapítására is figyelemmel - indokolás nélkül mellőzött, a határozat pedig nem minősül mérlegelési jogkörben hozott határozatnak. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben sem jelöltek meg egyetlen egy olyan konkrét adatot, tényt, bizonyítékot, amely alkalmas lett volna az alperesi határozatban megállapított tényállás kétségbe vonására, és olyat sem, amelynek értékelése a határozatokban elmaradt volna. Önmagában a közigazgatási határozatban szereplő bizonyítékértékelés vitatása nem adhatott alapot a Pp. 336/A. §
(2)bekezdésének alkalmazására, ennél fogva az elsőfokú bíróság - mivel szakkérdés a kereseti állítások bizonyítása tekintetében nem merült fel - a tényállás megállapítása, a bizonyítás és bizonyítékértékelés tekintetében felhívott eljárási szabályokat (régi Pp. 3. §
(2)-
(3)bekezdései, a 206. §
(1)bekezdése, 221. §
(1)bekezdése) a döntés érdemére kihatóan nem sértette meg. [31] A Kúria az elsőfokú ítélet kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az Itv. - per megindulásakor hatályos - 43. §
(3)bekezdése szerinti 30.000 forint kereseti illetéken túl a felpereseket további 9.000 forint - az ítélet rendelkező része szerint felülvizsgálati, indokolása szerint fellebbezési illeték megfizetésére jogszabálysértő módon kötelezte. Az elsőfokú bíróságnak az előtte folyó perben a kereseti illeték viseléséről kell rendelkeznie, a perben másodfokon, avagy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban felmerülő illetékről az elsőfokú bíróság rendelkezni nem jogosult. A periratok alapján megállapítható, hogy a felperesek végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét elutasító elsőfokú végzés elleni jogorvoslati eljárásban, a Tatabányai Törvényszék - a sikertelen fellebbezés okán - a felpereseket 9.000 forint fellebbezési illeték egyetemleges megfizetésére kötelezte. E döntés jogerős és végrehajtható, melynek illeték fizetésére vonatkozó rendelkezését az elsőfokú bíróság jogsértő módon foglalta bele az ítélete rendelkező részébe, ezzel ismételten „kiszabva” a másodfokú eljárás lefolytatásáért fizetendő fellebbezési illetéket. Mindezek okán a Kúria e rendelkezés hatályon kívül helyezéséről döntött a régi Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján. Ezt meghaladóan a Kúria az elsőfokú ítéletet, mivel az a fentiek szerint a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, az érdemi döntésre kiható jogszabálysértésben nem szenved - az indokolás módosításával - a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [32] Amennyiben a közcsatornába bocsátás előtti szennyvízelvezető létesítményt több kibocsátó közösen használja, a kibocsátási határérték túllépése miatt kiszabott bírságot a csatlakozó víziközmű-hálózat működtetője köteles megfizetni. Záró rész [33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pp. 274. §
(1)[34] Az alperesi képviselő a felülvizsgálati eljárásban nem igazolta, hogy kamarai jogtanácsosként járt el, ezért érvényesíthető költsége nem merült fel. [35] A felperesek felülvizsgálati kérelemben tett nyilatkozata szerint 132.700,- Ft „eljárási illetéket” a „jelen keresetlevél benyújtását követően” a Tatabányai Törvényszék illeték-bevételi számlájára átutaltak, ezt azonban semmilyen módon nem igazolták, mint ahogyan azt sem, hogy a megjelölt összeget a jelen felülvizsgálati eljárás illetékeként rótták le. Erre tekintettel a Kúria a pervesztes felpereseket az Itv. 50. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű, tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték egyetemleges megfizetésére kötelezte a régi Pp. 78. §
(1)bekezdése, 82. §
(1)bekezdése és a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján. [36] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- február
- Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Dobó Viola s.k. bíró