Kfv.37131/2019/5 – Kúria

(4)bekezdésében biztosított eljárásjogi hatáskör gyakorlásának alapvető feltétele a korábbi bejegyzés vagy törlés jogellenessége. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.IV.37.131/2019/

1. A tanács tagjai: . Patyi András a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró A felperes: Dr. ... (....) A felperes képviselője: Dr. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. ... ügyvéd, ....) Az alperes: Baranya Megyei Kormányhivatal (7621 Pécs, Szabadság u. 7.) Az alperes képviselője: ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.463/2018/
2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.463/2018/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az alperes 30.037/
4. számú határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően a használati jog visszajegyzésére vonatkozó részében megsemmisíti. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az felperes részére 107.950 (százhétezer-kilencszázötven) forint elsőfokú eljárási költséget. A le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti és a 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A pécsi ... helyrajzi számon nyilvántartott „garázs” megnevezésű, 1083 m2 nagyságú belterületi ingatlanból (a továbbiakban: ingatlan) 393/1083 tulajdoni illetőség a ... (a továbbiakban: Alapítvány), 690/1083 tulajdoni illetőség Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) nevére volt bejegyezve az ingatlannyilvántartásba. Az Önkormányzat tulajdoni hányadát
5. január 1jéig terjedő időszakra a 65.694/2006.12.
6. számú határozattal bejegyzett használati jog terhelte. A alperes nevePécsi Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Földhivatali Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a
7. április 10-én kelt 37103/2/
8. számú egyszerűsített határozatával az Alapítvány 393/1083 tulajdoni illetőségére bírósági végrehajtó megkeresése, illetőleg az ingatlan árverési jegyzőkönyv alapján a felperes javára a tulajdonjogot adásvétel jogcímén bejegyezte, ezzel egyidejűleg az ingatlan tulajdoni lapjáról az Önkormányzat 690/1083 tulajdoni illetőségére az Alapítvány javára bejegyzett használati jogot, illetve a végrehajtással kapcsolatos bejegyzéseket törölte. A használati jog törlésére vonatkozóan az elsőfokú hatóság a bírósági végrehajtásról szóló
9. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.)
10. §

(2)bekezdésére hivatkozott. [2] A felperes

1. január 17-én iratmásolat kiadása iránti kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság
2. január 25-én hivatalos feljegyzést készített arról, hogy az irattárból kikért ügyirat vizsgálata során észlelte, hogy a felperes tulajdonjoga bejegyzésére árverési vétel helyett tévesen adásvétel jogcímén, valamint az Alapítvány javára szóló használati jog törlésére tévesen került sor, ezért szükséges a bejegyzés helyesbítése. Ezt követően a
3. február 1-jén kelt 32257/
4. számú határozattal a
5. április 10-én kelt 37103/2/
6. számú bejegyző határozatát módosította akként, hogy a felperes javára bejegyzett tulajdonjog szerzési jogcímét adásvételről árverési vételre módosította, és ezzel egyidejűleg az ingatlannak az Önkormányzat tulajdonaként nyilvántartott 690/1083 tulajdoni hányadára vonatkozóan az Alapítvány javára a használati jogot
7. január 1-jéig terjedő időszakra visszajegyezte. A határozatot a felperes
8. február 19-én, az Önkormányzat
9. február 5-én, az Alapítvány
10. február 7-én vette kézhez. [3] Az Önkormányzat mint eladó és a ... Kft. (a továbbiakban: Kft.) mint vevő között
11. február 26-án az ingatlannak az Önkormányzat tulajdonában álló 690/1083 tulajdoni hányada vonatkozásában adásvételi szerződés jött létre. A felperes, mint elővásárlásra jogosult az adásvételi szerződésre
12. február 28-án elfogadó nyilatkozatot tett. [4] A felperes 32257/
13. számú határozat ellen benyújtott fellebbezése folytán eljárt alperes a
14. május 7-én kelt, 30.037/
15. számú határozatában az elsőfokú hatóság módosító határozatát helybenhagyta. Megállapította, hogy az önálló bírósági végrehajtó megkeresésében a végrehajtással nem érintett 690/1083 tulajdoni hányadra bejegyzett használat jogának törlésére vonatkozóan kérelmet nem terjesztett elő, továbbá az ingatlannyilvántartásról szóló
16. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
17. §-ában foglaltak szerinti törlési engedélyt nem csatolt, ezért helyesen járt el az elsőfokú hatóság, amikor a szerzési jogcím helyesbítése mellett az Alapítvány javára a használat jogát a korábbi bejegyzés eredeti rangsorában visszajegyezte. Döntését a hivatalos feljegyzést követő nyolc napon belül meghozta, ezért a hivatalbóli eljárás megindításáról a hatóságot értesítési kötelezettség az általános közigazgatási rendtartásról szóló
18. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
19. §

(3)bekezdése alapján nem terhelte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] Az alperes határozatának használati jogot visszajegyző részével szemben a felperes keresetet terjesztett elő, kérve annak elsőfokú döntésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy akkor járt el helyesen az elsőfokú hatóság, amikor a Vht. 137. §

(2)bekezdését alkalmazva törölte a használati jogot az ingatlannyilvántartásból, mivel a használati jog jogosultja, az Alapítvány adósaként felelős a követelésének kielégítéséért. A használati jogra vonatkozó bejegyzés törlését senki nem kifogásolta, a döntés ellen az érintettek nem nyújtottak be fellebbezést. A hatóságnak a döntés módosításakor figyelemmel kellett volna lennie az Ákr. 120. §

(1)és

(2)bekezdésére, a jóhiszeműen szerzett jogok védelmére. Hivatkozása szerint az elővásárlási jogra vonatkozó nyilatkozatát az adásvételi szerződés tartalmában bízva tette meg, melynek időpontjában a használat jogának a visszajegyzése a tulajdoni lapon még csak széljegyen szerepelt. Álláspontja szerint a használat jogának a bejegyzése a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
2. §-a alapján is jogszabálysértő, mert a használat joga az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan egészét és nem annak hányadát terheli. Ezt támasztja alá az EBH2010.
3. számon közzétett döntés is. [6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a módosító határozat még az adásvételi szerződés aláírását megelőzően kézbesítésre került, így a határozatból valamennyi szerződő fél tudomással bírt a használat jogának visszajegyzéséről. A felperes a végrehajtás elrendelése útján a perbeli ingatlan 393/1083 tulajdoni illetőségét szerezte meg, az Alapítvány szerződésen alapuló használati joga pedig nem e tulajdoni hányadra volt bejegyezve, ezért a Vht.
4. §

(2)bekezdése nem alkalmazható. A használat joga bejegyzésének körülményei az elsőfokú eljárásban nem voltak vizsgálhatók. Az elsőfokú ítélet [7] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a

1. december 5-én kelt 10.K.27.463/2018/
2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a használat joga nem a végrehajtás alá vont és a felperes által árverési vétel útján megszerzett tulajdoni illetőséget érintette. A felperes tulajdonjoga a 393/1083 tulajdoni illetőségre a Vht.
3. §

(2)bekezdésétől függetlenül korlátozásoktól mentesen került bejegyzésre. Nem tekintette irányadónak a régi Ptk.

1. §-át, valamint az EBH2010.
2. számon közzétett döntést arra hivatkozással, hogy azok a használat jogának alapításakor, illetve az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésekor vizsgálandó körülményeket taglalnak. Jelen per tárgyát azonban nem a jog bejegyzéséről, hanem a „visszajegyzéséről” szóló döntés képezi, mely döntés meghozatala során az elsőfokú hatóság nem vizsgálhatta a használati jog alapításának körülményeit. [8] Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a módosító döntés meghozatalára az elsőfokú hatóság az Ákr.
3. §

(1)bekezdése szerint saját észlelése alapján, kérelem nélkül is jogosult volt. Az alperessel egyetértve kifejtette, hogy a perbeli esetben a felperes jóhiszeműen szerzett jogának sérelme sem következett be. A felperes első alkalommal árverés útján tehermentesen szerezte meg az ingatlan 393/1083 tulajdoni hányadát. Az Alapítvány használati jogának visszajegyzése nem ezt a tulajdoni hányadot érintette. Az ingatlan másik, a 690/1083 tulajdoni hányadára vonatkozó adásvételi szerződés megkötése időpontjában igazolt módon valamennyi érintett tudomással bírt arról, hogy a használat jogát erre a tulajdoni illetőségre az elsőfokú hatóság visszajegyezte, ezért a felperesnek ennek tudatában, vagy legalább gyanújával kellett elfogadnia az adásvételi szerződést. [9] Az elsőfokú bíróság egyebekben rögzítette, hogy a használat jogának törlésére a régi Ptk., valamint az Inytv. vonatkozó rendelkezései szerint szükséges kérelem és okirat hiányában jogszabálysértő módon került sor, ezért az elsőfokú hatóságnak a jogsértés kiküszöbölésére hivatott eljárása az Ákr. 120. §-ában foglaltakra is figyelemmel nem kifogásolható. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Ákr. 120. §

(2)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
2. §

(1)és

(2)bekezdését, 5:186. §

(2)bekezdését, az ingatlan-nyilvántartásról szóló

1. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/
2. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. Vhr.)
3. §

(1)bekezdését, az Inytv. 54. §

(4)bekezdését, a régi Ptk.

1. §-át és a Vht.
2. §

(2)bekezdését. [11] Előadta, hogy akkor járt el jogszerűen az elsőfokú hatóság, amikor a használati jog törléséről szóló határozat hozott, figyelembe véve a Vht. 137. §

(2)bekezdését, mely kimondja, hogy nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős. A használat jogára pedig a haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályok alkalmazandók régi Ptk. 165. §

(2)bekezdése szerint. Az alapítvány az adósa, ezért fennálló tartozása megtérítéséért köteles helytállni. [12] A használat jogának a bejegyzése a felperes szerint azért is jogszabálysértő, mivel a régi Ptk.

1. §-a alapján a használat joga az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan egészét terheli. Az EBH2010.
2. számú döntés ugyancsak kizárja, hogy a használat jogát a tulajdoni hányadra jegyezzék vissza. Ezzel összefüggésben utalt az Inytv. Vhr.
3. §

(1)bekezdésére, mint tartalmában ezzel egyező rendelkezésre. Hivatkozott továbbá arra, hogy tulajdonjogát jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte a perrel érintett ingatlan tulajdoni hányada tekintetében, ezért az ítélet sérti a Ptk. 5:

1. §-ában foglaltakat is. Véleménye szerint a használati jog visszajegyzésére csak hozzájárulásával kerülhetett volna sor. [13] A felperes továbbra is fenntartotta, hogy az Ákr.
2. §

(2)bekezdését figyelmen kívül hagyva hozta meg a döntését a hatóság, az adós visszajegyzett használati joga ugyanis korlátozza tulajdonosi jogait, holott korábban sem volt jogszerű lehetőség a használati jog meghatározott tulajdoni hányad tekintetében történő bejegyzésére. [14] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes jelen perben a bejegyzéstől számított több mint tíz év elteltével nem vitathatja a használati jog fennállását, különös tekintettel arra, hogy a használat joga nem érintette a végrehajtás alá vont tulajdoni illetőséget. A használati jog törléséhez törlési engedély nem került benyújtására, ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a hatóság érdekében jogszerű volt. hivatalbóli eljárása a visszajegyzés A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. [16] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a történeti tényállást pontosan állapította meg, de az ügyben irányadó jogszabályok alapulvételével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a használati jog visszajegyzésére irányuló, hivatalból indult hatósági eljárás azért nem volt jogszabálysértő, mert az alperes határozata a törlés miatt bekövetkezett jogszabálysértő állapotot szüntette meg. [17] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján arról kellett döntenie, hogy jogosult volt-e az ingatlanügyi hatóság a korábbi jogerőre emelkedett - határozatával törölt használati jogot visszajegyezni. E kérdés megítélése tekintetében az Inytv. 54. §

(4)bekezdését, valamint a Ptk. 5:

1. §-át kellett alkalmazni. A Ptk: 5:
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján, ha az ingatlannyilvántartás tartalma a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló okirathoz képest helytelen, az ingatlan-nyilvántartás helyesbítésének van helye. A helyesbítés a helytelen ingatlannyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésével vagy az ingatlan-nyilvántartás tartalmának igazításával történik. A döntés saját hatáskörben történő kijavításáról, módosításáról, visszavonásáról az ingatlanügyi hatóság az 54. §

(4)bekezdése alapján az eredeti kérelem rangsorában újabb döntést hoz, egyidejűleg a bejegyzést helyesbíti, törli, illetve a hiányzó bejegyzést pótolja. [18] Az Inytv. 54. §

(4)bekezdésében biztosított eljárásjogi hatáskör gyakorlásának alapvető feltétele a korábbi döntés jogellenessége. Az alperesi határozat megállapítása szerint a jogellenesség azon alapult, hogy a végrehajtó megkeresése alapján tévesen került sor a végrehajtással nem érintett ingatlan hányadra bejegyzett használati jog törlésére. [19] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján elsőként tehát abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bírósági végrehajtó megkeresése mire terjedt ki, az érintette-e a végrehajtás alá nem vont tulajdoni hányadon fennálló, adós javára bejegyzett használati jogot, a tulajdonjog átvezetése tárgyában hozott alaphatározat megfelelt-e a végrehajtó megkeresésének és a Vht. 137. §

(2)bekezdésének. [20] A felperes tulajdonszerzése azon alapult, hogy az osztatlan közös tulajdonú ingatlanból, az adóst megillető 393/1083 ingatlan hányadot a végrehajtási eljárás során árverés útján megszerezte. Tény, hogy az árverési jegyzőkönyv alapján a végrehajtás nem terjedt ki a másik tulajdonostárs, az Önkormányzatot megillető 690/1083 tulajdoni illetőségére, ellenben érintette az azon fennálló, a végrehajtási eljárásban a felperes adósaként szereplő Alapítvány javára bejegyzett használati jogot az alábbiak miatt. [21] A Vht. 137. §

(1)bekezdése taxatíve felsorolja azokat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat, amelyeket az árverés során tulajdonjogot szerző vevőnek „tűrnie kell”: ezek a telki szolgalom, a közérdekű használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, továbbá a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve. A

(2)bekezdés alapján nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve -, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették. [22] A Vht.

1. §-a tehát azon dologi jogi terheket szabályozza, amelyek az árverés ellenére fennmaradnak, a végrehajtás alá vont ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát is terhelik. Ilyen dologi jogi teher a haszonélvezet és a régi Ptk.
2. §

(2)bekezdésére figyelemmel a használat joga is. A használat a régi Ptk. 165. §

(1)bekezdése szerinti olyan személyes szolgalom, amelynek jogosultja a más tulajdonában levő dolgot korlátozott mértékben birtokolhatja, használhatja és hasznait szedheti, a jog gyakorlása másnak nem engedhető át. Ennyiben tehát különbözik a haszonélvezeti jogtól, egyebekben a régi Ptk. 165. §

(2)bekezdése alapján a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni. A korlátozottság az elhatárolás szempontjából az EBH.2010.

1. elvi határozat alapján a következőket jelenti: [23] A használat tárgya csak egész dolog vagy annak természetben meghatározott része lehet. Tulajdoni hányadra csak haszonélvezetet lehet létrehozni, a használat jogát nem. A használat joga mivel személyes (családi) szükségletre korlátozott, mértéke a dolog hányadának megjelölésével nem határozható meg. Ebből következik az is, hogy tulajdonostárs a használat jogát kizárólag a dolog meghatározott részére hozhatja létre, attól függően, hogy a dolog birtoklásának és a használatának megosztása előzőleg megtörtént-e. Az ingatlan-nyilvántartási szabályok is csak az ingatlan egészére vagy természetben meghatározott vagy területnagyságban kifejezett részére engedik meg a használat jogának bejegyzését. [Inytv. Vhr.
2. §

(1)bekezdése] Az elvi határozat iránymutatása szerint tehát a használat jogszerűen tulajdoni hányadra nem jegyezhető be. [24] Jelen esetben az Alapítvány a végrehajtást megelőzően - a téves bejegyzés ellenére is - az ingatlan egésze használatára volt jogosult, mert a 393/1083 tulajdoni illetőség tekintetében azt a fennálló tulajdonjoga biztosította. A végrehajtás erre a tulajdoni illetőségre indult, ezt szerezte meg a felperes árverés útján, melynek következtében az Alapítvány az ingatlanhányadon fennálló tulajdonosi jogait, így a használati jogát is elveszítette. A felperes társtulajdonosi hozzájárulása hiányában a végrehajtással nem érintett tulajdoni hányadon fennálló használati jog bejegyzése téves és jogszabálysértő. Osztja a Kúria felülvizsgálati kérelem azon hivatkozását, hogy a végrehajtói megkeresés teljesítésekor lényegében egy korábbi jogszabálysértő bejegyzést törölt az ingatlanügyi hatóság. [25] A végrehajtó megkeresése és az árverési jegyzőkönyv tartalma alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes üres, beköltözhető ingatlan tulajdoni illetőségét szerezte meg, tehát a vételi szándéka kialakításakor nem kellett számolnia azzal, hogy a tulajdonjogból fakadó általános jogosultságait - így a birtoklás és a használat jogát - nem gyakorolhatja. Mindkét okiratban szerepel, hogy „a fent megjelölt ingatlanhányad beköltözhetően és az ingatlan tulajdoni lapjának I/18-33. sorszámai alatt bejegyzett közérdekű használati jogokkal terhelten kerül átvételi eljárásra.” A Vht. 137. §

(2)bekezdése alapján sem kellett számolni azzal, hogy az adós használati joga a végrehajtást követően is fennmarad. A felhívott rendelkezés értelmében „nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog függetlenül attól az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve -, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős.” Az Alapítvány, mint a használati jog jogosultja az árverési jegyzőkönyv alapján a felperesnek is adósa, ezért felelős a tartozás kielégítéséért. Megalapozott tehát a felperes azon érvelése, hogy az ingatlanügyi hatóságnak a tulajdonváltozás átvezetése során a használati jog törléséről is rendelkező döntése felelt meg a Vht. 137. §

(2)bekezdésének. Ezt a döntést az Alapítvány is tudomásul vette, a határozat ellen fellebbezéssel nem élt. [26] A Kúria a már kifejtettek alapján megállapította, hogy a megkeresés és a Vht. 137. §

(2)bekezdése alapján a használati jog törlése az alaphatározatban nem volt jogszabálysértő, ezért az alperes az Inytv. 54. §

(4)bekezdésében biztosított eljárásjogi hatáskörét úgy gyakorolta, hogy e vonatkozásban annak jogszabályi feltétele nem állt fenn. A használati jog visszajegyzése nem a korábbi jogsértés kiküszöbölésére irányult, hanem éppen a visszajegyzéssel jött létre a jogszabálysértő állapot. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Vht. 137. §

(2)bekezdése és az EBH2010.

1. számon közzétett döntés figyelmen kívül hagyásával arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi eljárás során a használat visszajegyzése nem érintette az árverés útján megszerzett tulajdoni hányadot és a felperes jóhiszeműen szerzett tulajdonosi jogait. Az alperes határozatának a keresettel támadott rendelkezése a fentiek alapján a felülvizsgálati kérelem által megjelölt jogszabályhelyekbe ütközik, ennél fogva a keresetet elutasító jogerős ítélet is törvénysértő. [27] Mindezekre figyelemmel a Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló
2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
3. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a használati jog visszajegyzésére vonatkozó részében megsemmisítette. A döntés elvi tartalma [28] A végrehajtás alá vont ingatlan hányadot megszerző tulajdonos tulajdonjogát nem terheli a tulajdonostárs által alapított használat joga, ha a használati jog jogosultja felelős a végrehajtást kérő tartozásainak kielégítéséért. [29] Az Inytv. 54. §

(4)bekezdésében biztosított eljárásjogi hatáskör gyakorlásának alapvető feltétele a korábbi bejegyzés vagy törlés jogellenessége. Záró rész [30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115.

(2)bekezdése alapján alkalmazandó 107. §

(1)bekezdése szerint az alperes kérelmére tárgyaláson bírálta el. [31] A Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése szerint pervesztesnek minősülő alperes köteles a felperes részére az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére. A Kúria az elsőfokú eljárásban felmerült perköltség összegét a felperes által felszámított mértékben határozta meg, míg a felperes a felülvizsgálati eljárásban költségjegyzéket nem csatolt, ezért érvényesíthető költsége - figyelemmel a Pp. 82. §

(3)bekezdésére nem merült fel. [32] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. §

(1)bekezdése és az 50. §

(1)bekezdése szerinti mértékű feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket - az alperest az Itv.

1. § c) pontja alapján megillető személyes illetékmentessége folytán - a Pp.
2. §

(1)és

(6)bekezdése alapján az állam viseli. [33] Az ítélet ellen a Kp.

1. § d) pontjára figyelemmel nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
2. március
3. Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró