Kf.37148/2020/11 – Kúria

(6)bekezdése értelmében nyisson állandó ügyfélszolgálati irodát; Pest, Somogy, Tolna, Vas és Veszprém megye tekintetében

1. november
2. napjáig, Zala megye tekintetében
3. november
4. napjáig a Get.
5. §

(6)bekezdése és a Get. végrehajtásáról szóló 19/

1. (I. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
2. §-a rendelkezéseinek figyelembevételével az érintett megyeszékhelyen és megyei jogú városban vagy - ha a működési területén ilyen város nincs, a legtöbb felhasználóval rendelkező településen - üzemeltesse az állandó ügyfélszolgálati irodákat; mind a létrehozásra, mind pedig az áthelyezésre kerülő új ügyfélszolgálati irodáin a Vhr.
3. §

(2)bekezdésének megfelelően az iroda megnyitásával egyidejűleg vezesse be az ügyfélhívó rendszer üzemeltetését és a felhasználók részére biztosítson bankkártyás fizetési lehetőséget;

1. december
2. napjáig az Üzletszabályzat ügyfélszolgálati irodák felsorolását és azok nyitva tartását rögzítő
3. számú mellékletét dolgozza át úgy, hogy az a Get.
4. §

(6)bekezdésében foglaltaknak maradéktalanul megfeleljen, és a változásokkal egységes szerkezetbe foglalt, alkalmazni kívánt Üzletszabályzatát a Hivatalhoz jóváhagyásra nyújtsa be. Rögzítette, hogy a felperes által kérelmezett, 8462/

1. számú határozattal jóváhagyott, kiterjesztett engedélyben szereplő települések tekintetében a hatóság felülvizsgálta az Üzletszabályzatban szereplő állandó ügyfélszolgálati irodák számát. Az „Ügyfélszolgálati irodák felsorolása és azok nyitva tartása" című,
2. számú melléklet azonban nem felelt meg a Get.
3. §

(6)bekezdésében foglaltaknak, mivel Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Hajdú-Bihar és Nógrád megyékben a felperes nem létesített a Get. 63. §

(6)bekezdésében foglaltak szerint állandó ügyfélszolgálati irodát, Pest, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyék tekintetében pedig az állandó ügyfélszolgálati irodát nem a Get. 63. §

(6)bekezdésében rögzített helyen üzemeltette, továbbá állandó ügyfélszolgálati irodáin nem alkalmazta a Vhr. 53. §

(2)bekezdésében foglaltakat. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes pontosított keresetében elsődlegesen a jogerős, módosított határozat megsemmisítését, másodlagosan a megsemmisítés mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy a támadott döntés sérti a Get. 1. § a), c) és d) pontjait, 63/C. §

(4)bekezdés a) pontját és

(6)bekezdését, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló

1. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
2. §

(1)bekezdését. Anyagi jogi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a Get. 63. §

(6)bekezdésének rendelkezését a hatóság a kialakult gyakorlattól eltérően, jogellenesen és kiterjesztően értelmezte. E körben arra utalt, hogy a jogszabály szövege, illetve az alperes korábbi gyakorlata nem támasztja alá a megyei struktúrát követő, arra alapított előírásokat. Álláspontja szerint, mivel csak két megyeszékhelyre, illetve megyei jogú városra (Székesfehérvár és Miskolc) terjed ki a működési területe, kizárólag e két városban kellene ügyfélszolgálatot fenntartania a jogszabály szövege szerint. Ennek ellenére azonban négy ügyfélszolgálati irodát is nyitott, amelyek elhelyezkedését, számát és működési rendjét az alperes korábban már jóváhagyta. Sérelmezte, hogy az alperes az okszerű gazdálkodással és a Get. 1. §-ában meghatározott célokkal köztük elsődlegesen a költséghatékonysággal ellentétes kötelezettségeket írt elő számára. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. A határozatában foglaltakat fenntartva előadta, hogy megalapozott és jogszerű döntést hozott. A Get. 63. §

(6)bekezdését akként értelmezte, hogy az engedélyesnek minden olyan megyében ügyfélszolgálatot kell üzemeltetnie, ahol szolgáltatást végez. Amennyiben a megyeszékhelyen, avagy a megyei jogú városban nincs felhasználója, úgy a megyén belül a legtöbb felhasználóval rendelkező településen köteles az ügyfélszolgálatot üzemeltetni. Az elsőfokú ítélet [4] A Fővárosi Törvényszék 104.K.700.979/2018/12. számú, 2019. október 30-án kelt ítélete szerint a kereset nem megalapozott. [5] A Get. 63. §

(6)bekezdésének értelmezése körében a törvényszék osztotta az alperes azon álláspontját, miszerint annak ellenére, hogy az engedélyesek működési területe településeket, nem pedig megyéket foglal magában, és működési engedélyüket is településekre kapják, a jogalkotó ezen jogszabályi rendelkezéssel a megyei tagozódáshoz igazítottan kívánta előírni az ügyfélszolgálati irodák létesítésének kötelezettségét. [6] A Get. 63. §

(6)bekezdésének ezen értelmezése szükségszerűen a Get. felperes által felhívott alapelvi rendelkezéseiben foglaltakra tekintettel értelmezendő, azokkal koherens egységet kell, hogy képezzen, ily módon pedig a Get. 1. § a),

1. c)és
2. d)pontjaiban meghatározott követelmények sérelmét nem valósítja meg. [7] A felperes által a keresetben hivatkozott egyéb körülmények - kis létszámú forgalommal rendelkező ügyfélszolgálatok, Fejér megyében mindösszesen egy darab ipari fogyasztó miatti ügyfélszolgálatlétesítési kötelezettség, az ügyfélszolgálatok létrehozásának tetemes költsége, a felhasználói igényekhez igazított ügyfélszolgálati rendszer kialakítása - az elsőfokú bíróság szerint a felperes oldaláról valóban méltánylást érdemlő szempontok, azonban a Get. 63. §

(6)bekezdésében és a Vhr. 53. §

(2)bekezdésében rögzített kógens jogszabályi előírások következtében azok nem eredményezhetnek mentesülést a határozatban foglalt kötelezettségek alól. [8] Nem bír relevanciával a fenti jogszabályi rendelkezések alkalmazása során az sem, hogy a felperesre ekként háruló kötelezettségek többletköltségét a hatóság miként fogja elismerni, illetve arról egy más eljárás alá tartozó döntésében miként fog rendelkezni. Az alperes helytállóan mutatott rá e körben arra, hogy a felperes nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, amely kimondaná, hogy a hatóságnak már a kötelezést előíró határozatban rendelkeznie kell a határozat teljesítésével járó esetleges későbbi költségek elismeréséről. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [9] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesi határozat megsemmisítését, másodlagosan emellett az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Érvelése szerint az ügyfélszolgálat megyénkénti létesítésére irányuló alperesi jogértelmezés a Get. 63. §

(6)bekezdését illetően téves, és a téves jogszabályszövegen és emiatt téves értelmezésen alapuló határozati rendelkezés pedig jogszabálysértő. Hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkére, valamint a Get. 1. § a),

1. c)és
2. d)pontjaira. Érvelése szerint, ha fölösleges ügyfélszolgálatokat kell létrehozni, az fölösleges költségeket okoz, melyeket végső soron a fogyasztók lesznek kötelesek viselni. [10] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Értelmezése szerint a vitatott jogszabályi rendelkezés elsődlegesen annak a megyének a megyeszékhelyére írja elő a kötelezettséget, amely megye területén belül van az engedélyeseknek működési területe. Abban az esetben pedig, ha megyeszékhelyen, megyei jogú városban nincs ügyfele/felhasználója tehát működési terület oda nem terjed ki - akkor értelemszerűen a legtöbb ügyféllel, felhasználóval rendelkező településen kell ügyfélszolgálatot fenntartania (az adott megyén belül). A Kúria döntése és jogi indokai [11] A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a [12] továbbiakban: Kp.) 108. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés vagy a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó 85. §

(2)bekezdés szerint a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. A Kúriának jelen ügyben a Get. [13] 63. §

(6)bekezdését kellett értelmeznie. A Get. 63. §

(6)bekezdése szerint a földgázelosztó köteles az ügyfélszolgálatok működtetésére telefonos és elektronikus eléréssel, valamint az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben azzal, hogy állandó ügyfélszolgálati irodát kell létesítenie minden megyeszékhelyen és megyei jogú városban vagy ha működési területén ilyen város nincs - a legtöbb felhasználóval rendelkező településen. Az értelmezési vita abban van, hogy a legtöbb felhasználóval rendelkező települést megyénként kell-e érteni. [14] Az értelmezéshez az ügyben segítségül hívták a Get. l. § rendelkezéseit, amelyek a gázpiac működésének alapelveit rögzítik és az ügyben relevanciával bíró pontjai a következők: a földgázigények és a számításba vehető földgázforrások összhangjának megteremtése, a felhasználók biztonságos, zavartalan, megfelelő minőségű és átlátható költségszerkezetű földgázellátásának biztosítása [a) pont]; a fenntartható fejlődés érdekében az energiahatékonyság, az észszerű energiatakarékosság és a legkisebb költség elvének érvényesítése [c) pont]; az együttműködő földgázrendszerhez objektív, átlátható és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő hozzáférés biztosítása [d) pont]. [15] A kötelező ügyfélszolgálat fenntartásának a jogszabályban meghatározott vonzata különösen az, hogy a Vhr. 53. §

(2)bekezdése szerint az állandó ügyfélszolgálati iroda a hét minden munkanapján legalább napi 6 órás, és - 5 munkanapos hetet alapul véve legalább heti 36 órás nyitva-tartással üzemel. Az állandó ügyfélszolgálati irodán kötelező az elektronikus ügyfélhívó rendszer alkalmazása, valamint készpénzátutalási megbízás rendelkezésre tartása és a bankkártyás fizetési lehetőség biztosítása. [16] A Vhr. 53. §

(9)bekezdése szerint ugyanakkor a Hivatal az árszabályozás során kizárólag a kötelezően létrehozott ügyfélszolgálati iroda működési költségeit ismeri el. [17] Az elsőfokú bíróság jogértelmezése szerint a jogalkotói akarat ezzel kapcsolatosan a fogyasztói érdekek védelmét célozta azáltal, hogy a fogyasztók számára ügyeik intézéséhez, esetleges panaszaik benyújtásához az ügyfélszolgálati irodák lakóhelyükhöz közeli létesítését tartotta kívánatosnak. Nyilvánvalóan ellentétes ezen célkitűzéssel a jogszabály azon értelmezése, mely szerint egy olyan engedélyes, aki az adott megyében - azaz a megyeszékhelyen vagy megyei jogú városban - nem szolgáltat, csak országos viszonylatban a legnagyobb létszámú felhasználóval rendelkező településen köteles ügyfélszolgálati irodát létrehozni. Ez az értelmezés a fogyasztók igényérvényesítését nagy mértékben elnehezítené, a fogyasztóvédelmi érdekek érvényre juttatását nem szolgálná, de ilyen értelmezés a jogszabályból sem következik. [18] A felperes állítása szerint szolgáltató üzemeit és ügyfélszolgálatait a fogyasztói igényekhez igazodva úgy alakította ki, hogy azok a fogyasztók számára legkönnyebben megközelíthető településeken legyenek. A kis létszámú forgalommal rendelkező ügyfélszolgálataira tekintettel ügyfélhívó rendszer és bankkártyás fizetési lehetőség biztosítása nem indokolt. Kifogásolta, hogy az alperes a további ügyfélszolgálati irodákhoz kapcsolódó tetemes költségek elismerését és elosztási díjakba történő beépítését, illetve kért költség elismerését mellőzte, és azokról határozata nem rendelkezik. [19] A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal, hogy a Vhr. 53. §

(9)bekezdése szerinti árszabályozásnak nem a vitatott döntéssel kell megvalósulnia. Elmaradásának számonkérése a felperes részéről az ügyben nem indokolt. A fogyasztói terhek növekedésének felhozatala annak kapcsán, hogy végső soron áremelkedéshez vezet a további ügyfélszolgálati irodák nyitása, a jogszabályi rendelkezéssel szemben nem mértékadó. [20] A Get. 63. §

(6)bekezdésének értelmezése kapcsán tehát a költségnövekmény nem lehet érv, mert az alperes oldalán az árszabályozás azt elismeri, másfelől nyilvánvalóan fogyasztóvédelmi célú a követelmény, hiszen a szolgáltatási szintet, annak biztonságát igyekszik biztosítani. [21] Az alperes védiratában akként érvelt, hogy a fogyasztóvédelmi szabályok nemcsak a lakossági felhasználók, hanem valamennyi felhasználó érdekeit védik; ezen előírások alól a jogszabály nem ad lehetőséget a felmentésre akkor sem, ha ezen településeken nemcsak lakossági felhasználók kerülnek ellátásra, továbbá a felhasználók számától és fizetési szokásaiktól függetlenül köteles a felperes a Vhr. 53. §

(2)bekezdésében foglalt kötelezettségek teljesítésére. [22] A Kúria szerint a Get. alapján a földgázelosztásnak a felhasználókra vonatkozóan külön fogyasztóvédelmi követelményei vannak, és ez a körülmény fejeződik ki az ügyfélszolgálati irodák kötelező működtetésére vonatkozó szabályban. A Kúria szerint ezt a szempontot kell érvényesíteni a perben vitatott Get. 63. §

(6)bekezdésének magyarázata során. A Get.-nek az ilyen, vagyis rendszertani értelmezése támasztja alá az elsőfokú ítéletben foglalt azon követelményt, hogy a felperes által hangsúlyosan hivatkozott költséghatékonysági elv a fogyasztóvédelmi érdekekkel nem konkurálhat, hanem azok szolgálatában kell állnia. A felülvizsgálati kérelemben vitatott értelmű rendelkezés ennek tükrében nem lehet más, mint hogy a megyeszékhely, megyei jogú város területén ügyfél hiányában, a legtöbb felhasználóval rendelkező település csakis megyénként értelmezhető. [23] Ez az értelmezés összhangban van a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkével is, mely irányelv végrehajtását a Get. szolgálja. A Get. 3. cikke számos rendelkezést tartalmaz a fogyasztók magas szintű védelme érdekében, köztük a

(3)bekezdés azt is kimondja, hogy „A tagállamok megteszik különösen a szükséges intézkedéseket a távoli területeken található, a gázrendszerhez csatlakozó végső felhasználók védelmére." [24] Az elsőfokú bíróság ítélete tehát jogszabályt nem sértett, ezért a Kúria a Kp. 109. §

(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Záró rész A felperes a Kp. 107. §

(1)bekezdése alapján kérte fellebbezési kérelme ügyében tárgyalás [25] tartását. A Kormány 40/

1. (III. 11.) Korm. rendeletével veszélyhelyzetet hirdetett ki. Az Országgyűlés megalkotta a koronavírus elleni védekezésről szóló
2. évi XII. törvényt. A veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
3. (III. 31.) Korm. rendelet
4. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a bíróság tárgyaláson kívül jár el, a 41. §

(5)bekezdés alapján ezért a Kúria az ítéletet tárgyaláson kívül hozta meg. [26] Az alperes perköltség iránti igényt nem terjesztett elő, ezért a Kp. 35. §

(1)bekezdése értelmében alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81. §

(5)bekezdése alapján a Kúriának a perköltségről rendelkeznie nem kellett. [27] A tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §

(1)bekezdése szerinti mértékű, a 39. §

(3)bekezdés d) pontja és 46. §

(1)bekezdés alapján számított és a 62. §

(1)bekezdés

1. h)pontja értelmében feljegyzett fellebbezési illetéket a pervesztesnek minősülő felperes viseli. [28] Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. §
2. d)pontja zárja ki. Budapest, 2020. május 26. Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró