A határozat elvi tartalma: A kép- és hangfelvétel készítéséhez és felhasználáshoz való hozzájárulás esetén a jogsértés, valótlan közlés hiányában pedig a jóhírnév megsértése nem állapítható meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.665/2019/
- A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke Dr. Kovács Zsuzsanna előadó bíró Dr. Pataki Árpád bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Dr. Patócs Ilona ügyvéd Az alperes: ... Az alperes képviselője: SBGK Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Borbély Boglárka ügyvéd) A per tárgya: Sérelemdíj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Az alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 52.Pf.637.374/2018/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.P.87.568/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését - az eljárási költség és illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek összesen 195.000 (százkilencvenötezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt, összesen 460.000 (négyszázhatvanezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint, az alperes által működtetett televíziós csatorna „..." című műsorának
- szeptember 9-i adásában elhangzott, hogy... a felperesen keresztül tart kapcsolatot bizonyos politikusokkal, illetve a felperesen keresztül küld nekik pénzt. Az ugyanaznap sugárzott „..." című műsorban az előbbi állítással összefüggésben a felperes arca és hangja is látható, illetve hallható volt. A felperes a forgatócsoportnak megtiltotta képmásának és hangjának a megjelenítését. Az interneten a tenyek.hu oldalon elérhető adásban elhangzott a felperes neve és utána láthatók a felperesről készült képfelvételek, amelyeken a felperes arcát „kikockázták". A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő jogának megsértése miatt 1.000.000 forint, a jóhírnévhez fűződő jogának megsértése miatt ugyancsak 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére. Kereseti álláspontja szerint az alperes kifejezett tiltása ellenére hozta nyilvánosságra az adásban a képmását és a hangját, amely alapján felismerhető volt, és riportként közölték azt a nem nyilvánosságnak szánt beszélgetést, amit az alperes alkalmazottjával folytatott. [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kereset jogalapját, a sérelemdíj összegét eltúlzottnak tartotta. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.800.000 forintot és 100.000 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezése szerint az alperes köteles az államnak külön felhívásra 108.000 forint eljárási illetéket megtéríteni, míg a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 12.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a perben a bizonyítási teherről a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelő kioktatást követően, nem bizonyította a felperes részéről a képmásának és hangjának közzétételéhez való hozzájárulását. Ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:48. §
(1)bekezdése alapján megsértette a felperes képmáshoz és hangfelvételhez való jogát. A műsorban a felperessel összefüggésben elhangzott közlés kétségtelenül a közügyek szabad vitatásával állt összefüggésben, azonban az nem értékítéletnek, hanem tényállításnak minősül, amelynek valóságát a perben az alperes ugyancsak nem igazolta. Ezért az alperes a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése alapján a felperes jóhírnevét sértette meg. A sérelemdíj összegszerűsége körében az elsőfokú bíróság annak rögzítését követően, hogy a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása nem szükséges, a felperes által előadott hátrányok körében értékelte, hogy a felperest a sérelmes közlés miatt többen felismerték; zaklató volt az alperes részéről eljáró forgatócsoport viselkedése; illetve olyan betegségben szenved, amely miatt az adott helyzet felismerésére nem volt képes és kihasználták ezt az állapotát; nem akart szerepelni a médiában és rosszul érintette a felvételkészítés, illetve annak módja. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a képmáshoz és hangfelvételhez való jog megsértése miatt 1.000.000 forint, a jóhírnév megsértése miatt 800.000 forint összegű sérelemdíjat tartott megfelelőnek a felperest ért sérelem kompenzálására. A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest a felperes részére 40.000 forint másodfokú eljárási költség, az államnak 144.000 forint másodfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte, és rendelkezett a további 16.000 forint fellebbezési illeték állam által való viseléséről. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a felperes személyhez fűződő jogait bizonyítottan [9] megsértette. A kép- és hangfelvétel elkészítéséhez és közzétételéhez a hozzájárulásnak kifejezettnek és határozottnak kell lennie, kiterjesztő értelmezésnek nincs helye. Ezért a jogsértést nem zárja ki önmagában az alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperesnek a felvételkészítés körülményeiből tudnia kellett, hogy vele interjú készül, ami nyilvánosságra fog kerülni. A felperest rögzítő kép- és hangfelvétel esetén a televízióadások egyike esetében sem volt megállapítható, hogy a felperes a felvételek készítéséhez és közzétételéhez hozzájárult. A jóhírnév megsértése ugyancsak bizonyított volt, e tekintetben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokaira csupán visszautalt. [10] A sérelemdíj összegszerűsége körében a másodfokú bíróság álláspontja szerint az adott esetben az alperes - országos jelentőségű médiumként sugárzott műsoraiban - rendkívül széles körben tette közzé a felperesről készült felvételeket és fűzte azokhoz a sérelmezett közléseket, amely felvételeket jelenleg is tárolja és hozzáférhetővé teszi bárki számára az interneten. Mindez különös jelentőséggel bír a felperes személyének megítélése, a környezetére gyakorolt hatás szempontjából, amelyre a felperes is hivatkozott. A nagy nyilvánosságra és a felperes által a jóhírnév megsértése körében előadott hátrányokra, mely szerint barátai, ismerősei rosszallásukat fejezték ki, megbotránkoztak, a lakóközösség is bűnözőnek bélyegezte, a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján történt helyes mérlegelése alapján állapította meg a sérelemdíj összegét, amelynek sem felemelésére, sem leszállítására nem látott okot. [8] A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a kereset teljes elutasítása, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatása és az alperest marasztaló összeg 300.000 forintra való leszállítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdését, 2:
- §-át és 2:
- §-át. A képmáshoz és hangfelvételhez való jog megsértése körében az alperes azt hangsúlyozta, hogy a felperesről készült felvételek több ember jelenlétében, az alperes munkatársai és a felperes közötti beszélgetések közben készültek, amelynek során a felperes számára nyilvánvaló volt, hogy az alperes interjút készít vele. A felperes semmilyen módon nem igazolta, hogy megtiltotta a róla készült felvételek közzétételét. A kifogásolt közlések pedig nem valótlanok és nem sértők, ezért a jóhírnév megsértése nem állapítható meg. A jogerős ítélet a bizonyítékok téves értékelésével állapította meg a sérelemdíj összegét. A felperes nem tett olyan előadást, amely alátámasztotta volna azt, hogy az igényelt összegű sérelemdíj mennyiben alkalmas az őt ért nem vagyoni hátrány hozzávetőleges kiegyenlítésére, nem igazolta, hogy a jogsértés személyére, illetve környezetére milyen negatív hatást gyakorolt. Az elsőfokú bíróság pedig tévesen fogadta el ebben a körben, hogy a felvételek készítése során az alperes munkatársai zaklatóan viselkedtek volna, illetve kihasználták a felperes egészségi állapotát, amit az eljárás során csatolt felvételek egyértelműen cáfolnak. A másodfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdését megsértve nem adta indokát annak, hogy a felperes életminőségromlása miben és milyen mértékben nyilvánult meg, illetve a megítélt sérelemdíj összege miért alkalmas ennek kompenzálására. [12] A felperes elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasítását indítványozta a Pp. 272. §
(2)bekezdésére utalással a Pp. 273. §
(1)bekezdése alapján; érdemben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Érvelése szerint nem neki kellett bizonyítania a perben, hogy a képmás és hangfelvétel készítését megtiltotta, hanem az alperesnek a hozzájárulás megadását. A megítélt sérelemdíj összege nem eltúlzott, és nem feltétlenül alkalmas arra, hogy egy országos médiaszolgáltatót visszatartson hasonló jogsértések elkövetésétől. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálja felül. A jogerős ítéletnek a megítélt sérelemdíj összegét meghaladó keresetet elutasító rendelkezése felülvizsgálattal nem volt támadott. [14] Megalapozatlanul indítványozta a felperes a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasítását. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a megsértett jogszabályt a jogszabálysértés előadásával a Pp. 272. §
(2)bekezdése alapján megjelölte, ezért a Pp. 273. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem hivatalból való elutasításának ebből az okból nem volt helye. [15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. [16] A Ptk. 2:48. §
(1)bekezdése alapján a képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. E rendelkezés alkalmazása során az eljárt bíróságok helytállóan hivatkoztak arra, hogy a képmás- és hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához a hozzájárulásnak az irányadó joggyakorlat szerint kifejezettnek kell lennie, a jogszabály kiterjesztő értelmezésének nincs helye, és az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a kép- és hangfelvétel elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához a felperes kifejezetten hozzájárult. [17] A perbeli esetben a csatolt és a kifogásolt műsorrészleteket tartalmazó felvételek alapján a Kúria azonban az eljárt bíróságok megállapításától eltérő álláspontra jutott. A felvételek alapján az volt megállapítható, hogy a "..." című műsor adásában a felperes az alperes munkatársának az elé tartott, jól látható „..." emblémával ellátott mikrofonba nyilatkozott, majd annak befejezését jelezve „Na köszönöm szépen, viszlát" közléssel búcsúzott. A felperes a "..." című műsorban leadott riportban is a bíróság folyosóján az elé tartott mikrofonba az alperes munkatársának készséggel nyilatkozott. Mindkét felvételből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a sajtónak tett nyilatkozatai során ráutaló magatartással kifejezetten hozzájárult képmásának és hangfelvételének a nyilvánosságra hozatalához. Köztudomású tény ugyanis, hogy ha valakivel a sajtó munkatársa riportot készít az a nyilvánosságra hozatal céljából történik. A felperes az alperes munkatársának készséggel nyilatkozott, a nyilatkozattétel elől nem zárkózott el, tiltakozását nem fejezte ki, sőt az egyik felvételen láthatóan a nyilatkozat befejezését követően köszönetet is mondott. Mindebből a Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes kifejezett hozzájárulásával történt képmásának és hangfelvételének a nyilvánosságra hozatala. Amennyiben a felperes azt állítja, hogy a kép- és hangfelvétel felhasználását kifejezetten megtiltotta, a bizonyítási teher megfordul és a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte volna az állításának bizonyítása. Ugyancsak a felperesnek kellett volna azt az előadását is bizonyítani, hogy olyan - konkrétan meg nem nevezett - betegségben szenved, amely megakadályozta abban, hogy a nyilvánvaló interjú készítés tényét felismerje. A felperes mindezekre vonatkozóan azonban csupán előadást tett, bizonyítást nem ajánlott fel és az elsőfokú bíróság sem folytatott bizonyítási eljárást. Ezért megalapozatlanul rögzítette az elsőfokú bíróság a tényállásban azt, hogy a felperes az alperes forgatócsoportjának megtiltotta arcának és hangjának a megjelenítését. Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a perben kifogásolt adásokban nyilvánosságra hozott interjú kapcsán a felperes Ptk. 2:48. §-ában védett képmáshoz és hangfelvételhez való joga nem sérült. [18] A Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít, vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. [19] Az elsőfokú bíróság - másodfokú bíróság által helyes indokaira utalással helyben hagyott ítéletében úgy állapította meg a felperes jóhírnevének sérelmét, hogy a sérelmezett közlést sem a kereseti kérelemnél, sem az ítélet jogi indokolásában nem ismertette, csupán a tényállásból tudható meg az, hogy a "..." című műsor
- szeptember 9-i adásában elhangzott, hogy "... a felperesen keresztül tart kapcsolatot bizonyos politikusokkal, illetőleg a felperesen keresztül küld nekik pénzt". Az idézett közlést a keresetlevél tartalmazza. [20] A csatolt DVD felvételekből megállapíthatóan a következők hangzottak el: A "..." című műsorban nyilatkozó ... cáfolta, hogy pénzt kapott volna Portik Tamástól, de elismerte, hogy dolgozott a "gyilkosságért elítélt maffiavezérnek" kapcsolattartóján keresztül, sajtófigyelést végzett. Az adásban ezt követően a felperessel készült interjúban a riporter kérdésére, miszerint „Tudja, hogy mit tartalmazott az a boríték, amit átadott neki?" a felperes azt válaszolta „Én nem, a lányom, kinyomtatta a rá vonatkozó részt". A "..." című műsorban a felperessel a bíróság folyosóján készült riportban a felkonferálás szerint ... állította, hogy csak sajtófigyelést végzett az elítélt bűnözőnek, ezt követően a felperes nyilatkozatában - annak tartalma szerint - maga is egyértelműen utalt ... való kapcsolattartására. [21] Mindkét felvételből megállapítható, hogy az elítélt bűnözővel való kapcsolattartás tényét és a sajtófigyelést a felperes egyértelműen elismerte, így a kapcsolattartásra vonatkozó közlés valótlannak nem tekinthető. Olyan állítás pedig a csatolt felvételek tanúsága szerint nem hangzott el, hogy a felperesen keresztül küldött volna pénzt ... politikusoknak. Miután a perben sérelmezett közlések közül a kapcsolattartásra vonatkozó közlés valóságát a felperes maga is elismerte, a pénzküldéssel kapcsolatban a felperest érintő közlés pedig nem hangzott el, így a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a jóhírnév megsértését. [22] A kifejtettek szerint a keresetben állított képmás és hangfelvétel védelméhez, valamint a jóhírnév védelméhez fűződő jog megsértése nem állapítható meg. Jogsértés hiányában a Ptk. 2:
- §-a alapján előterjesztett sérelemdíj megfizetése iránti kereset alaptalan. [23] Az eljárt bíróságok a Pp.
- §
(1)bekezdését megsértve nem tettek eleget maradéktalanul az indokolási kötelezettségüknek. Elmulasztották a csatolt felvételek alapján a kifogásolt és a ténylegesen elhangzott közlések ismertetését, annak szövegösszefüggésben való értelmezését, valamint a kép- és hangfelvételek elemzését. Így a jogerős ítélet a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdését és 2:
- §-át megsértve állapította meg a jogsértést és kötelezte az alperest - a hasonló jogsértések esetén kialakult ítélkezési gyakorlattól eltérő, szokatlanul magas összegű - sérelemdíj fizetésére. Miután azonban a per érdemi elbírálásához szükséges adatok rendelkezésre álltak, a Kúria nem tartotta indokoltnak a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [24] Ptk. 2:45. §
(2)bekezdés, 2:
- § Záró rész [25] A Kúria a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az eredményes felülvizsgálattal élő alperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdései szerint megállapított első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [26] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes teljes személyes költségmentességére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Pataki Árpád s.k. bíró A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző