← Magyarország

Pfv.20819/2020/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a Pp. szerinti, részben reformatórius jogkörében az elsőfokú ítéletet mind tényállási, mind jogkérdésekben érdemben felülbírálhatja, amelyben új tényeket és új bizonyítékokat is figyelembe vehet, illetve maga is bizonyítást foganatosíthat. II. Átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a befejezetlen építményért járó ellenszolgáltatást a szerződésben elvállalt teljes műszaki tartalom és a ténylegesen elért műszaki készültség egymáshoz viszonyított arányának meghatározásával, és ennek a szerződésben kikötött átalánydíjra való vetítésével kell számítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.20.819/2020/

  1. A tanács tagjai: Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Cseh Attila előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin bíró A felperes: … A felperes képviselője: Dr. Kovács Ferenc ügyvéd Az alperes: … Az alperes képviselője: … A per tárgya: Vállalkozói díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: Alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 3.Gf.75.778/2019/9-II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 15.G.XIX.20.675/2018/
  2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1.230.000 (egymillió-kétszázharmincezer) forint együttes másodfokú perköltséget és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 1.058.750 (egymillióötvennyolcezer-hétszázötven) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] Az alperes mint megrendelő és a felperes mint vállalkozó
  3. április
  4. napján (al)vállalkozási szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek a … beruházásában megvalósuló „… sérülékeny vízbázisának védelme és szennyvízcsatorna hálózatának bővítése projekt II/B ütem, szennyvízcsatorna-hálózat és vízellátó-hálózat bővítése" tárgyában. A felek a munkaterület átadásának időpontját
  5. április
  6. napjában, a befejezési határidőt
  7. július
  8. napjában, a vállalkozói díj összegét átalányárként - amely a pótmunkák díján kívül [3] [4] semmilyen jogcímen nem volt emelhető - a szennyvízcsatorna tekintetében nettó 22.272.100 forintban, a vízvezeték hálózat tekintetében nettó 13.239.600 forintban, összesen nettó 35.511.700 forintban határozták meg. A vállalkozói díj után járó közterheket az ún. fordított adózás szabályai szerint kellett leróni, ezért a vállalkozó a számláit áfa nélkül és a pénzügyi ütemtervben meghatározott ütemezésben volt jogosult benyújtani, pótmunkát csak a megrendelő előzetes írásos megrendelése alapján végezhetett. A megrendelő jogosult volt a részszámlák és a végszámla nettó összegének 10%-ának biztosítékkénti visszatartására. A szerződés értelmében a teljesítési biztosíték 50%-a a sikeres generál műszaki átadás-átvételi eljárást követő 8 munkanapon belül, míg a fennmaradó 50%-a mint jótállási biztosíték a sikeres generál műszaki átadás-átvételi eljárást követő első éves garanciális bejárást, illetve az esetleges sikeres hibajavítást követő 8 munkanapon belül kerülhetett visszafizetésre. A megrendelő a vállalkozó hibás teljesítéséből eredő bármilyen jogcímen fennálló igényét jogosult volt a vállalkozónak járó kifizetés összegéből levonni (beszámítás jogcímén). A vállalkozó teljesítésének műszaki átadás-átvétele csak abban az esetben volt véglegesen befejezettnek tekinthető, ha az átadás-átvételi eljárást sikeresen lezárták és az építtető azt kifogás nélkül átvette. A megrendelő a hibás teljesítésből eredő jogait mindaddig érvényesíthette a vállalkozóval szemben, amíg az építtetővel szemben a vállalkozó hibás teljesítése miatt helytállni tartozott. A felek megállapodtak abban, hogy a szerződés részletes feltételeit az alvállalkozói szerződéses feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) tartalmazza, amely a szerződés elválaszthatatlan részét képezi. A felperes kijelentette, hogy az ÁSZF érvényes verzióját (2/2005.) megismerte és elfogadta. Az ÁSZF szerint a szerződés annak aláírása napjától a felek kötelezettségeinek teljes körű teljesítéséig - beleértve a jótállási és szavatossági kötelezettséget is - volt hatályos. A szerződés módosítására kizárólag írásbeli formában kerülhetett sor, a felek közötti írásos kapcsolattartás. szóbeli megállapodások. egyeztetések, ráutaló magatartás stb. nem jelentette a szerződés módosítását. [5] A pótmunka ellenértékét az átalányár alapjául szolgáló költségvetésben szereplő árak alkalmazásával kellett megállapítani, a költségvetésben nem szereplő árak esetén a megrendelő által elfogadott árakat kellett alapul venni. Pótmunka csak a szerződés módosítását követően volt végezhető, ennek hiányában a pótmunkáért díjazás nem járt. A megrendelő jogosult volt a szerződés műszaki tartalmát egyoldalúan csökkenteni, illetve növelni. A műszaki tartalom bármely okból bekövetkező csökkenése esetén a vállalkozói díj az elmaradt munkarészek ellenértékével automatikusan csökkent, a műszaki tartalom növelése esetén a vállalkozót megillető díjazást a pótmunka díjazására vonatkozó szabályok szerint kellett megállapítani. A műszaki tartalom változása esetén a szerződést módosítani kellett. Az ÁSZF alapján a végszámla benyújtásának feltétele az átadás-átvételi eljárás sikeres lezárása volt, melyet az átadás-átvételi jegyzőkönyv igazol. [6] Az ÁSZF részletezte az átadás-átvétel folyamatát: e szerint a szerződés mennyiségi és minőségi teljesítésére a hiba- és hiánymentes műszaki átadás-átvételi eljárás lefolytatásával, illetve az átadásátvételi eljárás során feltárt hibák kijavításával és a hiányosságok pótlásával kerül sor. A vállalkozó a munkát a teljesítési határidőn belül köteles volt írásban készre jelenteni, a megrendelő 15 napon belüli időpontra volt köteles az átadás-átvételi eljárás megkezdésének időpontját kitűzni, a kitűzött napon köteles megkezdeni és észszerű határidőn belül befejezni. Az átvétel feltétele a szerződés tárgyának I. osztályú minőségben való teljesítése, valamint ennek igazolása volt a szerződés vonatkozó mellékletében meghatározott vizsgálatokkal, próbákkal és dokumentumokkal. Az alperes a
  9. október
  10. napján kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a műszaki átadás-átvételi eljárást megelőző házi bejárásokat minél előbb meg kell kezdeni. Kérte, hogy a hátralévő feladatokat (pl. aknák takarítása, künetek kialakítása, fedlapok alatti kikenések, betongallérok, járdák-, nyomvonalak-, közterületek helyreállítása, eredeti állapotnak megfelelő [7] helyreállítások, üzemelésre kész állapot biztosítása) legkésőbb
  11. november
  12. napjáig hiánytalanul végezze el. [8] Az alperes
  13. november
  14. napján kelt levelében közölte a felperessel, hogy a szerződés teljesítési határideje lejárt, azonban a felperes az előző levélben kért időpontra a munkákat nem végezte el. Felszólította, hogy szerződéses feladatainak haladéktalanul tegyen eleget. [9] Az alperes a
  15. december
  16. napján kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a műszaki átadás-átvétel és az üzembe helyezést megelőző helyszíni bejárás időpontját
  17. december 16.-
  18. napjára tűzték ki. Kérte, hogy a felperes a bejáráson biztosítsa a nyilatkozattételre jogosult képviselőjének és a szükséges fizikai létszámnak a jelenlétét. Ismételten felszólította a felperest, hogy ezen időpontra a szerződéses feladatait üzembe helyezésre megfelelő módon végezze el. [10] A felperes a bejáráson nem vett részt, a munkaterületről
  19. december
  20. napján levonult, ezt követően további munkát nem végzett. [11] Az alperes által aláírt teljesítésigazolások alapján a felperes az alperessel szemben -
  21. május
  22. napján … számon
  23. július 30-i fizetési határidővel 3.490.800 forintról állított ki számlát azzal, hogy a garanciális visszatartás összege 349.080 forint, fizetendő 3.141.720 forint; -
  24. május
  25. napján … számon
  26. július 30-i fizetési határidővel 6.820.000 forintról állított ki számlát azzal, hogy 682.000 forint a garanciális visszatartás összege, így fizetendő 6.138.000 forint; -
  27. július
  28. napján … számon
  29. szeptember 7-i fizetési határidővel 5.886.000 forintról állított ki számlát azzal, hogy 588.600 forint a garanciális visszatartás összege, így fizetendő 5.297.400 forint; -
  30. július
  31. napján … számon
  32. szeptember 7-i fizetési határidővel 2.797.800 forintról állított ki számlát azzal, hogy a garanciális visszatartás összege 279.780 forint, fizetendő 2.518.020 forint; -
  33. július
  34. napján … számon
  35. október 1-jei fizetési határidővel 1.303.800 forintról állított ki számlát azzal, hogy 130.380 forint a garanciális visszatartás összege, fizetendő 1.173.420 forint; -
  36. július
  37. napján … számon
  38. október 1-jei fizetési határidővel 5.234.800 forintról állított ki számlát azzal, hogy a garanciális visszatartás összege 523.480 forint, fizetendő 4.711.320 forint; -
  39. október
  40. napján …
  41. december 3-i fizetési határidővel 4.351.000 forintról állított ki számlát azzal, hogy 435.100 forint a garanciális visszatartás összege, fizetendő 3.915.900 forint. [12] E számlák szerinti fizetési kötelezettségeinek az alperes eleget tett. [13] Az alperes a
  42. december
  43. napján kelt levelével - a felek közötti személyes egyeztetésre, és az azt követően felperesnek átadott dokumentumokra utalva - a szerződés lezárása céljából megküldött a felperesnek egy … területi főmérnök és … főépítésvezető által az alperes cégbélyegzőjének használata mellett aláírt,
  44. december
  45. napjára keltezett, megállapodást (a továbbiakban: megállapodástervezet), kérte annak felperes általi aláírását, és 2 példányban való visszaküldését. [14] A megállapodástervezet 1-
  46. pontja szerint a felek között
  47. április
  48. napján létrejött vállalkozási szerződés értelmében a felperes a szerződés tárgyát képező műszaki tartalom hiány- és hibamentes megvalósítása esetén 34.944.190 forint + áfa összegű vállalkozói díjra jogosult; a szerződő felek megállapítják, hogy a felperes a szerződés szerinti munkákat a megállapodáshoz mellékelt geodéziai bemérés szerinti mennyiségekkel végezte el. A felek a vállalkozó által elvégzett pótmunkák értékét kölcsönösen 3.000.000 forint + áfa összegben állapítják meg, ennek megfelelően a szerződésben meghatározott vállalkozói díj 37.944.190 forint + áfa összegre módosul. [15] A
  49. pont értelmében a felperes a szerződés alapján már 29.884.200 forint + áfa összeget kiszámlázott az alperes felé, melyből 2.998.420 forint került jóteljesítési biztosíték címén visszatartásra. A szerződés alapján a felperes további 8.059.990 forint + áfa összegű számla benyújtására jogosult. [16] Az 5-
  50. pont szerint a felek megállapítják, hogy a felperes a szerződés teljesítésével kapcsolatban szükségessé vált javításokat, az eredeti állapot helyreállítását, továbbá a nem megfelelő bekötések átépítését az alperes felszólítása ellenére nem végezte el, ezeket a munkákat az alperes kénytelen volt más vállalkozó bevonásával, illetve saját kapacitással kivitelezni, melyek költségét a felek kölcsönösen 9.316.958 forint + áfa összegben határozzák meg. Ezen követeléséről az alperes számlát állít ki a felperes felé, kiegyenlítése pedig részben a felperes által a 8.059.990 forint + áfa összegről kiállítandó számlával való kompenzálással, a fennmaradó 1.256.968 forint + áfa pedig a 2.998.420 forint összegű jóteljesítési biztosítékkal kerül kompenzálásra. Ennek megfelelően a jóteljesítési biztosíték összege 1.427.210 forintra csökken. [17] A megállapodás
  51. pontja értelmében a generál műszaki átadás-átvételi eljárás lezárására még nem került sor. Ennek időpontjáról az alperes írásban értesíti a felperest, aki az eljáráson köteles rész venni. [18] A felperes a megállapodástervezetet nem írta alá. [19] Az ezt követően a felek által megkísérelt egyeztetések nem vezettek eredményre. [20] A felperes a
  52. december
  53. napján kelt engedményezési szerződéssel a perbeli vállalkozási szerződés alapján őt megillető, az általa leszámlázott összeg utáni garanciális visszatartás 2.998.420 forint összegét, valamint 3.000.000 forint + áfa pótmunka alapján járó összeget a perben nem álló … Kft.-re engedményezte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [21] A felperes módosított keresetében 10.236.187 forint (8.059.990 forint + áfa) és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [22] Előadta, hogy a
  54. április
  55. napján létrejött vállalkozási szerződés alapján teljesített. Az alperes azonban az elszámolást, illetve az elvégzett munkák és pótmunkák ellenértékének kifizetését utóbb az általa egyoldalúan megfogalmazott megállapodástervezet aláírásához kötötte, amit ő nem fogadott el. Az alperes azonban aláírta azt, így részéről a megállapodástervezetbe foglalt nyilatkozat - a polgári perrendtartásról szóló
  56. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3 §

(2)bekezdésére és 196. §
(1)bekezdésének a) pontjára is figyelemmel - a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  2. §
(1)bekezdése szerinti tartozáselismerésnek minősül. Az alperes ezen elismerését a
  1. január
  2. napján kelt levelében is megerősítette. [23] Állította azt is, hogy a kikötött teljesítési határidőt követően az alperessel szóbeli szerződést kötött, amely alapján jóhiszeműen, az írásbeli szerződés módosítása nélkül igyekezett a perbeli szerződés szerinti munkát az alperesi utasításoknak megfelelően teljesíteni. Az alperes azonban az írásbeli szerződést jogsértő módon úgy tekintette, mintha annak alapján ő korlátlan ideig és feltételekkel lett volna köteles a folyamatosan felmerülő alperesi akadályoztatások költségvonzatainak a terhét viselni. Mivel a szerződésmódosításban az alperessel nem tudtak egyezségre jutni, ezért
  3. december
  4. napján a munkaterületről levonult. [24] Az alperes ráutaló magatartásaként tartotta értékelendőnek továbbá azt, hogy - szerződésmódosítás hiányában is -
  5. szeptember
  6. napjáig befogadta a teljesítéseit és számláit. Ez utóbbi magatartása, illetve az, hogy az alperes kötbérigényt nem érvényesített vele szemben, szerinte igazolja, hogy önhibáján kívül merültek fel a teljesítését akadályozó körülmények, valamint azt is, hogy egy szóbeli szerződés alapján végezte el a szerződés szerinti befejezési határidőt követő munkákat. [25] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [26] Vitatta, hogy a
  7. december 21-i megállapodástervezet a részéről tartozáselismerésnek minősülne, mert az nem felel meg a Ptk.
  8. §-ában támasztott követelményeknek, továbbá az előzmények és a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy ez a megállapodástervezet a felek közötti egyeztetés része volt, és egy korábbi szóbeli egyezség szerint készült el. E megállapodástervezet mindkét fél általi aláírással lépett volna hatályba, és abban a felek kölcsönös kötelezettségeket vállaltak volna. A tervezet - hatálybalépésének elmaradása miatt egyik felet sem kötelezi. Téves az a felperesi logika, amely szerint egy alá nem írt megállapodás az egyik felet kötelezi, a másikat viszont nem. Ugyanígy nem lehet tartozáselismerésnek tekinteni a
  9. január
  10. napján kelt levelét sem. [27] Emellett az alperes tagadta, hogy közöttük szóbeli szerződés nem jött létre. Szerinte ha a felperes erre kíván hivatkozni, akkor meg kell jelölnie, illetve bizonyítania kell, hogy az kik között, mikor és milyen feltételekkel jött létre, különös tekintettel a szerződés műszaki tartalmára, a vállalkozói díjra és a teljesítési határidőre. Hangsúlyozta, hogy az írásbeli szerződés a kikötött befejezési határidő lejártával nem vesztette hatályát, valamint a felperes nem mentesült a szerződés teljesítésének kötelezettsége alól. A kikötött teljesítési határidőn túli időszakra vonatkozó elszámolásokra is az írásbeli vállalkozási szerződést kell alkalmazni a késedelem szabályainak a figyelembevételével. A megállapodás tervezet is a vállalkozási szerződés keretei között rendezte volna a felek jogviszonyát. [28] Előadta, hogy a perbeli szerződés megszűnése nem köthető konkrét cselekményhez, a felek nem közöltek egymással felmondást vagy elállást. A felperes munkaterületről való levonulását követően azonban egy folyamat indult meg a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése iránt, amelynek része volt a hivatkozott megállapodástervezet megküldése. [29] Vitatta továbbá, hogy az engedményezéssel érintett követelésrészeket a felperes a perben érvényesíthetné, tekintettel arra, hogy annak jogosultja a … Kft.. [30] Az alperes - a megállapodástervezetben és a felperesnek küldött levelében írt követelésével egyezően - 9.136.958 forint + áfa (11.421.197 forint), továbbá 2.137.060 forint + áfa és ezek járulékai iránt beszámítási kifogást terjesztett elő, utalva a felperest terhelő garanciális hibákra. [31] A felperes a beszámítási kifogást alaptalannak tartotta. Az első- és másodfokú ítélet [32] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [33] Határozata indokolásában kifejtette, nem volt vitatott, hogy a felek
  11. április
  12. napján vállalkozási szerződést kötöttek a csatolt szerződés szerinti tartalommal, amelynek részévé vált a felperes által elfogadott ÁSZF is. A felperes keresetében ezen szerződés alapján végzett munkák vállalkozói díjának megfizetése iránt érvényesített igényt, beleértve a levont teljesítési biztosíték összegét is. [34] Nem találta bizonyítottnak azt a felperesi állítást, hogy a szerződésben meghatározott teljesítési határidő lejártát követően a felek között szóban új vállalkozási szerződés jött volna létre. A csatolt iratokból kitűnően ugyanis az alperes a perbeli szerződés szerinti munkák elvégzésére, befejezésére, illetve a felperesi teljesítés hibáinak a javítására tartott igényt. [35] Az engedményezési szerződésre tekintettel a garanciális visszatartás összegére és a vállalkozói díj összegéből 3.000.000 forint + áfa összeg vonatkozásában a keresetet a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt utasította el. [36] Az érdemben vizsgált további kereseti követeléssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperesnek a Ptk. 242.§
(1)-
(2)bekezdése szerinti tartozáselismerésre való hivatkozását. Hangsúlyozta, hogy a
  1. december
  2. napján kelt megállapodástervezet a felek szerződés lezárásával kapcsolatos egyezségét tartalmazza, így annak a felperes részére való megküldése csak azzal a tartalommal bír, hogy az alperes a szerződésből eredő vitás kérdések elszámolását a megállapodásban foglaltak szerint fogadja el. A megállapodás megküldése ekként az alperes egyezségi ajánlataként értékelhető, az abban foglalt alperesi elismerés is így a megállapodás kölcsönös elfogadásának a feltételéhez volt kötve. Az alperes ugyanezen ajánlatát fejezte ki a
  3. január
  4. napján kelt levelében. A felperes azonban az alperes ajánlatát nem fogadta el, a megállapodást nem írta alá, a felek között az egyezség nem jött létre. Így az alperes által egyezség esetére elismert követelés vonatkozásában az alperes tartozáselismerésére a felperes alaposan nem hivatkozhat. [37] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján a perben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az általa elvégzett munkálatok ellenértékeként a szerződés alapján az alperes által megfizetett összegen felül további vállalkozói díj illeti meg, míg a beszámítási igény kapcsán az alperest terhelte a felperes hibás teljesítése, illetve nemteljesítése miatt a felperes helyett elvégeztetett és kijavíttatott munkálatok kapcsán érvényesíteni kívánt igény jogalapjának és összegszerűségének a bizonyítása. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy tájékoztatása és felhívása ellenére a felek a megszabott határidőben az általuk bizonyítandó tényekkel kapcsolatban további bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő, a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit a feleknek a bizonyítási kötelezettségükkel érintett körben kell viselniük. A felperes bizonyítási indítványt a bizonyításra szoruló releváns tények körében nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amire tekintettel a beszámítási kifogást érdemben nem vizsgálta. [38] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kijavított ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva kötelezte az alperest 5.059.990 forint és járulékai alperes részére történő megfizetésére, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [39] A másodfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem állapított meg, ezért az elsőfokú ítéletet érdemben bírálta felül, amelynek keretében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, a levont jogi következtetésével és így az érdemi döntésével azonban nem mindenben értett egyet. [40] Helytállónak ítélte az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, miszerint a perbeli szerződés nem határozott időre jött létre, hanem az abban foglalt műszaki tartalom megvalósítására. A kikötött teljesítési határidő lejárta ekként nem eredményezte a perbeli szerződés megszűnését, így a felperes további teljesítése önmagában a felperes által állított szóbeli szerződés létrejöttét nem bizonyította. Az alperes is a 2008. április 16. napján kelt vállalkozói szerződés teljesítésére hívta fel a felperest a 2008. augusztus 15. napját követően írt leveleiben. [41] A másodfokú bíróság egyetértett továbbá az elsőfokú bírósággal az engedményezett követelésrészek tekintetében a felperes perbeli legitimációja hiányával kapcsolatban és abban is, hogy a 2009. december 21-én kelt, és a felperes által alá nem írt megállapodástervezet az alperes részéről nem minősült a Ptk. 242.§
(1)és
(2)bekezdése szerinti tartozáselismerésnek. [42] Tévesnek ítélte azonban, hogy e megállapodástervezetet nem vette figyelembe a felperes teljesítésének bizonyítékaként. Kifejtette: a megállapodástervezetet - általa sem vitatottan - az alperes küldte meg a felperesnek azzal a tartalommal, hogy a felperes a szerződés szerinti munkákat a megállapodáshoz csatolt geodéziai bemérés szerinti mennyiségekkel elvégezte. Ugyanezt rögzítette az iratokhoz csatolt, a peres felek által alá nem írt,
  1. december
  2. napján kelt átadásátvételi jegyzőkönyv is. A perben az alperes csak állította, de - a felperes tagadásával szemben, a másodfokú bíróság kifejezett felhívása ellenére - semmivel sem bizonyította, hogy e megállapodástervezet a felek közötti szóbeli megállapodásnak megfelelő tartalommal lett megfogalmazva, azaz annak tartalmát a felek közösen állapították volna meg. Az alperes a megállapodástervezet vonatkozásában csak arra hivatkozott, hogy azt nem az alperes ügyvezetői, illetve cégjegyzésre jogosult képviselői írták alá, ezért az nem tekinthető az alperes cégszerű nyilatkozatának, kötelezettségvállalásának. [43] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a megállapodástervezetet valóban nem az alperes képviseletére jogosult személyek írták alá, azonban az alperes cégbélyegzőjének használata mellett aláíró területi főmérnök és főépítésvezető eljárását az alperes - a rendelkezésre álló iratok alapján megállapíthatóan - a Ptk. 221.§
(1)bekezdése szerint jóváhagyta. Az alperes cégjegyzésre jogosult képviselői ugyanis a
  1. január 7-én kelt levelükben kifejezetten akként hivatkoztak ezen megállapodástervezetre, hogy az, illetve annak mellékletei tételesen tartalmazzák a felek egymással szemben fennálló követeléseit, illetve a felek közötti elszámolás alapját képező adatokat - így a megvalósult és az elmaradó munkák, valamint a hibajavítások mennyiségeit és értékeit -, ezért ezen iratokat tekintették irányadónak az alperes részéről a szerződés lezárása során. Az alperes cégjegyzésre jogosult képviselői azt is állították e levelükben, hogy e megállapodástervezet és mellékletei bármilyen jogi vagy szakértői vizsgálat próbáját kiállnák. Az alperes ekként sem a perben, sem a pert megelőzően nem vitatta a megállapodástervezetben foglaltakat, csak arra hivatkozott, hogy az nem minősül részéről tartozáselismerésnek, illetve, hogy a felperesi követeléssel szemben beszámítható követelése áll fenn. [44] Erre figyelemmel tévesnek ítélte az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a felperesi követelés összegszerűsége körében további szakértői bizonyítást tartott szükségesnek. A felperes ugyanis a perben csak azon munkái ellenértékének a megfizetésére kérte az alperes kötelezését, amely munkákat az alperes maga mért fel és árazott be, így e munkák elvégzése, mennyisége és értéke tekintetében a felek között a perben vita nem volt. [45] A másodfokú bíróság szerint az alperes - a felperesi vitatásra tekintettel - köteles lett volna bizonyítani, hogy a felperessel szemben a
  2. december
  3. napján kelt tervezet szerinti beszámítható követelése fennáll. E körben azonban az elsőfokú bíróság tájékoztatása ellenére szakértői bizonyítást nem kezdeményezett, illetve a másodfokú eljárásban a felek között a beszámított követelésre vonatkozó megállapodás létrejöttének bizonyítására indítványt határidőben nem terjesztett elő, ekként a beszámítani kért követelésének fennállta és összegszerűsége a perben bizonyítást nem nyert. A másodfokú bíróság ezért az alperes beszámítási kifogását nem ítélte alaposnak. A felülvizsgálati kérelmek és ellenkérelem [46] A jogerős, kijavított ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. [47] A felperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Pfv.
  4. sorszámú végzésével hivatalból elutasította. [48] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Pp.
  5. §
(1)bekezdését, 247. §
(1)bekezdését, 253. §
(3)bekezdését, 254. §
(4)bekezdését, illetve a Ptk. 211. §
(1)bekezdését jelölte meg. [49] Az alperes szerint a másodfokú bíróság a Pp. 247. §
(1)bekezdése és 253. §
(3)bekezdése megsértésével az elsőfokú ítéletet a kereset és a fellebbezés kereteit meghaladóan változtatta meg. Ennek körében utalt arra, hogy a felperes a keresetében, majd a fellebbezésében is kizárólag tartozáselismerésként hivatkozott a megállapodástervezetre, amely állásponttal a másodfokú bíróság nem értett egyet, azonban azt mégis a felperes teljesítésének bizonyítékaként vette figyelembe. [50] Emellett kitért arra is, hogy a másodfokú bíróság a megállapodástervezetet tévesen minősítette a felperesi teljesítés bizonyítékának, illetve teljesítésigazolásnak. A perbeli szerződés ÁSZF 13.
  1. pontja részletesen meghatározta az alvállalkozói teljesítésigazolás szabályait, amelynek a perbeli megállapodástervezet nem felel meg, így a felperesi rész- és végteljesítés szerződésszerű igazolásának, bizonyítékának nem tekinthető. Miután a felperes a
  2. december 16-i műszaki átadás-átvételi eljáráson nem jelent meg, együttműködési kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, ezért a perbeli szerződés szerződésszerű lezárására nem kerülhetett sor. [51] Érvelése értelmében a jogviszony megállapodás útján történő pótlólagos lezárása érdekében küldte meg a felperesnek a
  3. december 21-i megállapodástervezetet és annak mellékleteit. Ennek az anyagnak részét képezte az átadás-átvételi jegyzőkönyv tervezete, amely a megállapodástervezet mindkét fél általi aláírását követően került volna kibocsátásra a részéről, és ez a dokumentum minősült volna a felperesi teljesítés szerződésszerű igazolásának. A felperes azonban a perbeli szerződés megállapodással történő lezárásában nem működött együtt, így a teljesítés igazolására nem került sor. A perbeli jogvita a felperest terhelő együttműködési kötelezettség megszegése miatt alakult ki, a Ptk.
  4. §
(4)bekezdése értelmében saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat, ezért a megállapodástervezettel kapcsolatos nyitott kérdéseket nem lehet a felróható magatartást tanúsító felperes javára értelmezni. [52] Kifejtette, a tartozáselismerés egyoldalú, címzett, írásbeli jognyilatkozat, amelyben a kötelezett a jogosult felé a fennálló kötelezettségét ismeri el. A felperes teljesítésének igazolásához - akár teljesítésigazolás, akár átadás-átvételi jegyzőkönyv formájában is történik részéről - a tartozáselismeréssel lényegében azonos jognyilatkozat lett volna szükséges. [53] Hangsúlyozta: amennyiben a megállapodástervezet teljesítésigazolásnak minősülne, azt nem csak a reá vonatkozó részében, hanem teljes egészében kell teljesítésigazolásnak tekinteni. Ebből következően téves a másodfokú bíróságnak az az értelmezése, amely a felperesre kedvező részeket a megállapodástervezetből kiemeli és teljesítésigazolásnak tekinti, míg a reá nézve kedvezőtlen részeket figyelmen kívül hagyja. A perbeli szerződés egyezséggel történő lezárásához a megállapodástervezetben foglaltak teljességének (vagyis a felek egymással szemben fennálló követelésinek) kölcsönös elfogadása szükséges. Csak a megállapodástervezet egészét elfogadható. [54] Kiemelte, hogy a megállapodástervezet a részéről a Ptk. 211. §
(1)bekezdése szerinti ajánlat volt, amelyet a felperes nem fogadott el. Ajánlati kötöttsége annak az időnek az elteltével szűnt meg, amelyen belül az ajánlattevő a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Miután a felperes mint távollévő fél a számára levélben megküldött szerződéskötési ajánlatra nem reagált, az ő ajánlati kötöttsége megszűnt. Egy olyan szerződéstervezetet, amelynek tekintetében az ajánlati kötöttség már megszűnt, nem lehet a tartozás elismerése, illetve a teljesítésigazolás bizonyítékának tekinteni. [55] Az alperes szerint önmagában a megállapodástervezet megküldése, valamint a felperes teljesítésének birtokbavétele a felperes kereseti követelésének jogalapját és összegszerűségét még részben sem igazolja. A felperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, amely körülményt a másodfokú bíróság nem értékelt eljárása során. Amennyiben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek egyike sem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, és emiatt további bizonyítást tartott szükségesnek, akkor az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §
(3)bekezdése alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára kellett volna utasítania. [56] A beszámítási kifogással kapcsolatban sérelmezte, hogy azt a másodfokú bíróság bizonyítatlanság miatt ítélte alaptalannak. Ehhez képest hangsúlyozta: az elsőfokú bíróság ítéletében egyértelműen rögzítette, hogy a kereset elutasítása miatt a beszámítási kifogás vizsgálatára nem került sor. Erre tekintettel a beszámítási kifogás érdemi elbírálása nem történt meg, az nem minősül ítélt dolognak, ezért arra vonatkozóan sem fellebbezést benyújtani, sem másodfokú ítéletet hozni nem lehetett. A felperes keresetének akár részben alapos volta esetén a másodfokú bíróságnak a beszámítási kifogást érdemben kellett volna vizsgálnia. [57] Szerinte a másodfokú bíróság a rendelkezésre állt bizonyítékokat tévesen és az ő tekintetében egyoldalúan kedvezőtlenül mérlegelte. Emellett nem tett eleget a tényállás teljeskörű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, a hiányos bizonyítás alapján megállapított, okszerűtlen jogi következtetés levonására nem alkalmas tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le. [58] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [59] A felperes felülvizsgálati kérelmének hivatalbóli elutasítására és az alperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a felülvizsgálati eljárásnak kizárólag a másodfokú bíróság kijavított jogerős ítélete szerinti marasztalás (5.059.990 forint) volt a tárgya, az engedményezéssel érintett visszatartás (2.998.420 forint) és pótmunkadíj (3.000.000 forint) iránti igények nem. [60] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. [61] A felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő. [62] A másodfokú bíróság sem a kereset (és a beszámítás), sem a fellebbezés kereteit nem lépte túl, jogerős ítélete nem sérti a Pp. 247. §
(1)bekezdését és 253. §
(3)bekezdését. A felperes keresetében érvényesített jog [Pp. 121. §
(1)bekezdés c) pont] a perbeli vállalkozási szerződés teljesítéséből eredő vállalkozói díj iránti igény volt, amivel szemben az alperes beszámítási kifogással élt. Önmagában az, hogy a felperes perbeli díjigényének jogalapját és összegszerűségét az általa tartozáselismerésnek tartott, az alperes
  1. december 21-én kelt megállapodástervezetének tartalma alapján látta igazoltnak, csak az általa érvényesített anyagi joggal kapcsolatos bizonyítási eszközre - és annak tartalmára mint bizonyítékra - történt, szintén a Pp.
  2. §
(1)bekezdés c) pontja körében tett hivatkozása volt, ami sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás kereteit értelemszerűen nem határozta meg. [63] Az a további körülmény, hogy az elsőfokú bíróság - a kereset jogalapjának hiányával kapcsolatos jogi álláspontja miatt - az alperes beszámítási kifogását érdemben nem bírálta el, nem szűkítette le a másodfokú bíróság jogkörét pusztán a kereseti kérelem megalapozottságának vizsgálatára. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat: a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban - a Pp. szerinti, részben reformatórius jogkörében - az elsőfokú ítéletet mind tényállási, mind jogkérdésekben érdemben felülbírálhatja, amelyben új tényeket és új bizonyítékokat is figyelembe vehet, illetve maga is bizonyítást foganatosíthat. [Részletesen: A perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlata (a Kúria Polgári Kollégium joggyakorlat elemző csoportjának összefoglaló véleménye, Budapest,
  1. december
  2. II/1.-II/
  3. pontok, 7-
  4. oldalak).] Erre tekintettel a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság mind a kereset, mind a beszámítási kifogás elbírálására jogosult volt. [64] Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a
  5. december 21-i megállapodástervezet tartalmát a felperes perbeli igényét alátámasztó bizonyítéknak minősítette. [65] A felek között
  6. április 16-án létrejött érvényes és hatályos írásbeli vállalkozási szerződést a felek - nem vitatottan - nem zárták le szerződésszerűen, tekintettel arra, hogy a szerződésben részletezett eljárásrend szerinti átadás-átvételi eljárás lefolytatására nem került sor. Emiatt szükségessé vált a felek közötti pénzügyi elszámolás, aminek érdekében készítette el az alperes a
  7. december 21-i megállapodástervezetet. [66] A tervezet (P.20.672/2018/
  8. alatt) tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy azt az alperes - a perbeli vállalkozási szerződésből eredő követelések kölcsönös rendezése céljából és az abban foglalt feltételekkel (bevezető rész); - a felperes mint vállalkozó díjának módosítása (
  9. pont) mellett, a neki járó összeg feltüntetésével (
  10. pont); - a saját maga mint megrendelő által a felperes helyett elvégeztetett munkák ellenértékének meghatározásával (
  11. pont); - a felek követeléseinek összevonása (kompenzáció) útján történő pénzügyi rendezés mellett (6-
  12. pontok); - generál műszaki átadás-átvételi eljárás lefolytatásával (
  13. pont); - az egymással szembeni követeléseik teljes egészében és véglegesen történő lezárása (
  14. pont) érdekében készítette, ami a Ptk.
  15. §
(3)bekezdésének megfelelő anyagi jogi (másképpen: polgári jogi) egyezségre irányuló ajánlatnak minősült. Ezt támasztja alá az alperes szándékát egyértelműen tükröző, a megállapodástervezettel együtt megküldött 22/F/2009/
  1. számú átirat is. [67] Az anyagi jogi egyezség sajátossága, hogy azzal a felek kifejezetten vitás vagy bizonytalan kérdéseket rendeznek úgy, hogy egymással szemben fennálló követeléseikből kölcsönösen engednek. Ebből következően az, hogy a megállapodástervezet mint egyezségi ajánlat milyen összeget (összegeket) tartalmazott, önmagában nem támasztja alá azok valódi fennálltát, így a megállapodástervezetben felperesnek járóként feltüntetett díjként az általa ténylegesen elvégzett és még ki nem fizetett munka ellenértékét sem bizonyítja, tekintettel arra is, hogy a megállapodástervezet - amint azt az eljárt bíróságok helytállóan megállapították - nem minősült a Ptk.
  2. §
(1)-
(2)bekezdései szerinti tartozáselismerésnek (amely kérdés a felülvizsgálat tárgyát már nem képezte). [68] Másrészről az ajánlatból - éppen annak a jogviszony kölcsönös, végleges jellegű lezárását célzó jogi természete okán - nem emelhető ki az egyik fél oldalán feltüntetett összeg, tekintettel az ajánlat egységes, megbonthatatlan, ebben az értelemben oszthatatlan voltára. Erre egyértelmű utalást tartalmaz az okirat, amely csak a benne foglalt feltételekkel minősült ajánlatnak, amibe mindkét fél igénye és azok kompenzációs elszámolása is beletartozott. [69] Harmadsorban: az alperes levélben közölt ajánlata a Ptk. 211. §
(2)bekezdés harmadik mondata értelmében csak az ajánlati kötöttség időtartama alatt volt irányadó, azon túl nem. Miután pedig a felperes az ajánlatot nem vitásan nem fogadta el, az okirat tartalma - a fentebb írtakra is tekintettel a felperesi teljesítés ellenértékét, azaz a felperesnek járó vállalkozói díj összegét nem igazolja. [70] Miután a kereset tekintetében a Pp. 164. §
(1)bekezdéséből következően mindvégig a felperest terhelte a bizonyítás, és a kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a megállapodástervezet tartalmát bizonyítékként nem vehette volna figyelembe, abból nyilvánvalóan okszerűtlenül következtetett a felperes keresetének megalapozottságára, amire tekintettel a jogerős ítélet a Pp. 206. §
(1)bekezdését az ügy érdemére kihatóan sérti. A bizonyítékértékelés ilyen jellegű hibája esetén a Kúriát nem köti a felülmérlegelésnek a felülvizsgálati eljárásra általában irányadó tilalma. [71] A Kúria lényegesnek tartja továbbá rögzíteni, hogy az adott ügyben a felek átalánydíjas vállalkozási szerződést kötöttek, azt a díjazás tekintetében nem módosították. Az átalánydíjas (a szakzsargonban: „fix áras") szerződésben a felek egyösszegű díjazásban állapodnak meg, amelynek összege - az esetleges pótmunkákkal kapcsolatos további díjigény hiányában - irányadó a teljesítést követően a felek közötti elszámolás során is, ahhoz a felek kötve vannak. Abban az esetben, ha a vállalkozó teljes mértékben nem teljesíti a szerződés szerinti munkákat (a munkaeredményt csak részlegesen állítja elő), a díj is csak az elkészült rész arányában (készültségi fokkal arányosan) illeti meg, amit a teljes szerződéses átalánydíjra vetített (tipikusan %-os arányban meghatározott) készültségi fok figyelembevételével kell meghatározni. Másképpen: átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a befejezetlen építményért járó ellenszolgáltatást a szerződésben elvállalt teljes műszaki tartalom és a ténylegesen elért műszaki készültség egymáshoz viszonyított arányának meghatározásával, és ennek a szerződésben kikötött átalánydíjra való vetítésével kell számítani [a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégium 1/
  1. (XI.30.) számú kollégiumi ajánlása: A vállalkozói díj meghatározása építési vállalkozási szerződésekben IV. pont]. [72] Ez a számítási metódus teljes mértékben eltér az ún. tételes díjazás módszerétől, amikor a felek az elkészült mű átadás-átvételét követően, előre meghatározott egységárak alapulvételével, tételes felméréssel határozzák meg a vállalkozói díj konkrét összegét. Nincs mód azonban arra, hogy átalánydíjas szerződés esetén az elszámolás során a felek - vagy egyikük - tételes elszámolásra térjenek át [bővebben lásd: Kemenes István: Az építési vállalkozási szerződések, CompLex, Budapest, 2008.,
  2. oldal]. [73] Az alperes a
  3. december 21-i megállapodástervezethez mellékelt táblázatos kimutatásában abból egyértelműen kitűnően - tételes elszámolást alkalmazott, amire a perbeli átalánydíjas szerződés keretében a fentiek értelmében nem lett volna lehetősége. Erre tekintettel a megállapodástervezetben feltüntetett összegek - így a felperes oldalán kimutatott díj mértéke - ezen okból sem lenne elfogadható bizonyított díjként. [74] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében a Pp.
  4. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő, érdemben helyes ítéletét helybenhagyta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [75] 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §
(1)bekezdés, 247. §
(1)bekezdés, 253. §
(3)bekezdés [76]
  1. évi IV. törvény (Ptk.)
  2. §
(1)bekezdés A döntés elvi tartalma [77] I. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban - a Pp. szerinti, részben reformatórius jogkörében az elsőfokú ítéletet mind tényállási, mind jogkérdésekben érdemben felülbírálhatja, amelyben új tényeket és új bizonyítékokat is figyelembe vehet, illetve maga is bizonyítást foganatosíthat. II. Átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a befejezetlen építményért járó ellenszolgáltatást a szerződésben elvállalt teljes műszaki tartalom és a ténylegesen elért műszaki készültség egymáshoz viszonyított arányának meghatározásával, és ennek a szerződésben kikötött átalánydíjra való vetítésével kell számítani. Záró rész [78] Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményesnek bizonyult, amire tekintettel a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §
(1)bekezdés alapján a felperes köteles megfizetni az alperes másodfokú perköltségét és felülvizsgálati eljárási költségét. A Kúria az alperes jogi képviselőjének járó díjat a másodfokú eljárás pertárgyértéke (13.234.387 forint), illetve a felülvizsgálati ügyérték (5.059.990 forint) alapulvételével, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)-
(6)bekezdései alapján határozta meg, emellett figyelembe vette az alperes által lerótt felülvizsgálati eljárási illeték (összesen: 506.000 forint) összegét. [79] A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére tekintettel a felperest kellett kötelezni továbbá a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték (1.058.750 forint) állam részére, felhívás alapján történő megfizetésére [6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdés]. [80] Az alperes felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Pp. 274. §
(1)bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. [81] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. január
  2. Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.