← Magyarország

Bfv.589/2009/10 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.589/2009/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten,
  2. évi január hó
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben az L. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.B.2150/2004/
  4. számú és a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.568/2007/
  5. számú ítéletét az L. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az elsőfokon meghozott és
  6. június
  7. napján kihirdetett 12.B.2150/2004/
  8. számú ítéletével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett L. rendű terheltet 4 rendbeli hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás bűntettében és 2 rendbeli - ebből egy esetben folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 2 hónapi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett a büntetés végrehajtása esetére a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról is. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a terhelt és védője jelentettek be elsődlegesen felmentésre irányuló fellebbezést. A fellebbezést elbírálva a Debreceni Ítélőtábla a Bf.I.568/2007/
  9. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, így az L. rendű terheltre nézve
  10. szeptember 19-én jogerőre emelkedett. A másodfokú bíróság az L. rendű terheltet érintő történeti tényállást megalapozottnak találta, azt csupán egy jármű rendszámára nézve pontosította. (másodfokú ítélet 22-
  11. oldal) A nagy terjedelmű (491 oldal) elsőfokú ítéletből megállapíthatóan a szerteágazó büntetőügyben 84 vádlottal szemben került sor vádemelésre. Foglalkozásukat tekintve a vádlottak gépkocsivezetők, nemzetközi fuvarozást végző vállalkozók és pénzügyőrök voltak. Az ügy I. rendű terheltje a vádbeli időben és az L. rendű terhelt a határátkelőhelyen teljesítettek pénzügyőr szolgálatot több más terhelttársukkal együtt. A felülvizsgálati indítvánnyal érintett L. rendű terhelt cselekménye az elsőfokú ítéletben
  12. ponttal, valamint annak alpontjaival (1/A-1/F.) és a 2/A. ponttal jelzett tényállásokhoz kapcsolódik. Az
  13. pont alpontjaiban részletezett elkövetési magatartások leegyszerűsített lényege az, hogy a nemzetközi fuvarozási tevékenységet végző terheltek közvetlenül, vagy gépkocsivezetőik útján anyagi ellenszolgáltatást adtak a szolgálatban lévő pénzügyőr terhelteknek azért, hogy kötelességük megszegésével a nemzetközi fuvarozói engedélyt ne ellenőrizzék, így olyan tehergépjárműveikkel is fuvarozhassanak külföldre, amelyeknek ilyen engedélye nem volt. A
  14. pontban írt cselekménysorozat lényege szerint az ügy LXXXIV. rendű terheltje azért adott és ígért vagyoni előnyt a Határátkelőhelyen (ez utóbbi a tényállás 2/B. pontja) szolgálatot teljesítő pénzügyőröknek, hogy az általa beszállított édesipari termékeket fiktív tranzitáruként vámkezeljék. Mindkét eseménysorban meghatározó szerepet játszott az I. rendű terhelt az L. rendű terhelt munkatársa aki a fuvarozást végző terheltekkel az anyagi előnyben előre megegyezve a ki- és beléptetéseket megszervezte. A cselekmények elkövetésébe több pénzügyőr társát is anyagi juttatás ellenében bevonta, így a terheltek egy csoportja bűnszövetségben, üzletszerűen követte el a cselekményeket. Más, az ügyben még felelősségre vont terhelteket az I. rendű terhelt, vagy a vele szorosan együttműködő XXXIX. rendű terhelt kollegiális szívességként kért meg arra, hogy az előre egyeztetett időpontban határátlépésre jelentkező jármű vezetője által átadott okmányokat milyen módon ellenőrizzék. Az 1./ tényállási pont bevezetéseként az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozik azokkal a jogszabályokkal, amelyek a vádbeli időben a nemzetközi árufuvarozói tevékenységet az erre vonatkozó engedélyhez (igazolólaphoz) kötötték, és a vámszervek részére ezek ellenőrzési kötelezettségét előírták azzal, hogy amennyiben az országba belépő, vagy kilépő magyar honosságú közúti jármű ilyen engedéllyel nem rendelkezik, a határvámhivatal köteles a járműnek, az azon lévő árunak a határátlépését megtagadni és a Központi Közlekedési Felügyeletet haladéktalanul értesíteni. (A közúti közlekedésről szóló
  15. évi I. tv.
  16. január
  17. és
  18. április 30-a között hatályos
  19. §-ának

(6)bekezdése elsőfokú ítélet
  1. oldal) Rögzítette a bíróság azt is, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozást érintő egyéb, alacsonyabb rendű jogszabályok közül a 7/
  2. (I.29.) KHVM rendelet
  3. §-ának azon rendelkezését, amely szerint a vámszervek egyéb okmányok mellett a nemzetközi árutovábbítást végző üzembentartónál a nemzetközi árufuvarozói engedélyt, míg a saját számlás szállítást végző üzembentartónál a jármű igazolólapját kötelesek ellenőrizni,
  4. április
  5. napjával egy másik, - a tényállásban megjelölt - rendelet hatályon kívül helyezte. Ugyanekkor az ellenőrzési kötelezettséget a 65/
  6. (V.18.) VPOP utasítás tartalmazta. A vámhivatal parancsnok-helyettese a
  7. május 1-jével beállott jogszabályváltozás kapcsán állásfoglalást kért az országos parancsnokságtól arra nézve, hogy „nem tisztázott, a nemzetközi árufuvarozói engedélyt, illetve igazolólapot milyen jogszabályi alapon ellenőrizzék, - illetve a kiléptetés megtagadása esetén mi az a hiteles jogszabályhely, amire hivatkozhatnak". (elsőfokú ítélet
  8. oldal) Az itt idézett kérdést felvető,
  9. február 5-én kelt átiratra választ már csak a vádbeli időszakot követő időben,
  10. január 29-i keltezéssel kapott a vámhivatal. (Ebben az
  11. évi I. törvénynek a
  12. január 1-jei hatállyal módosított
  13. §-ának
(6)bekezdését jelölték meg.) A tényállás általános része - az 1./ jelű pont kapcsán - rögzíti azt is, hogy a Vámhivatal Közúti Kirendeltségén 1999-
  1. év között összesen hat esetben észlelték a nemzetközi árufuvarozói engedély hiányát, míg tizenkettő esetben az igazolólap hiányát, és részletesen leír a bíróság három olyan -
  2. évi - esetet is, amikor az ügyben érintett egyes pénzügyőr terheltek készítettek erről jegyzőkönyvet. (elsőfokú ítélet
  3. oldal és másodfokú ítélet
  4. oldal) Az 1./ jelű tényállás alpontjai az elkövetési magatartását tartalmazzák. egyes terheltek konkrét - - A felülvizsgálati indítvánnyal érintett L. rendű terheltre az 1/E. jelű tényállás vonatkozik. (elsőfokú ítélet 119-
  5. oldal) Ennek lényege szerint a XXXIV. rendű terhelt - aki már az 1990-es évektől foglalkozott nemzetközi árufuvarozással - a vádbeli időben Kft-t vezetett. A kft. tulajdonában álló tehergépjárművek nem rendelkeztek a jogszabályban előírt, a Központi Közlekedési Felügyelet részéről kiadható nemzetközi közúti árufuvarozói engedéllyel. E terhelt ennek ellenére
  6. év végétől ezekkel a járművekkel is végeztetett nemzetközi áruszállítást. Kezdetben ezt úgy oldotta meg, hogy a XXXV. rendű terhelt a neki erre a célra előre biztosított indítópénzből a Határátkelőhelyen az átléptetését végző vámtisztviselőknek átlépésenként kb. tízezer forintot adott, hogy a szükséges engedély hiánya miatt ne tagadják meg a tehergépjármű kiilletve beléptetését, és ne kezdeményezzenek eljárást a Központi Közlekedési Felügyeletnél.
  7. október 17.-e és
  8. május 17.-e között az I. rendű terhelt nyolcszor, a vele szorosan együttműködő XXXIX. rendű terhelt két esetben, míg az e cselekvőségben még érintett további kilenc pénzügyőr terhelt - közöttük az L. rendű terhelt is - egy-egy alkalommal hajtottak végre átléptetést, amelyeknél nem volt megállapítható, hogy azért a gépjármű vezetője pénzt adott volna. Az L. rendű terhelt a szolgálata alatt, a saját bélyegzőjét használva
  9. december 20-án 6 óra 21 perckor a XXXV. rendű terhelt által vezetett vontatóból és meg nem jelölt rendszámú pótkocsiból álló járműszerelvényt léptette be az országba, amelyet azonosítóval rögzített a vámregisztrációs adatbázisban. (elsőfokú ítélet
  10. oldal) A történeti tényállás a
  11. pontjában - és annak A. és B. alpontjaiban - az LXXXIV. rendű terhelt által behozott édesipari termékekkel kapcsolatos konkrét cselekményeket tartalmazza. (elsőfokú ítélet 126-
  12. oldal) A
  13. novemberétől
  14. szeptember cselekménysorozat lényege a következő: végéig elkövetett Az I. rendű terhelt pénzért, közvetlenül vagy közvetve más kollégái révén rábírta a vámhivatalnál szolgálatot teljesítő, az ügyben terheltként szereplő munkatársait, hogy a B. terhelt részére mikrobuszokkal és az ahhoz csatolt utánfutókkal behozott édességszállítmányok mennyiségét a hivatali kötelességük megszegésével ne ellenőrizzék; az egyes szállítmányokról kiállított egységes vámáru-nyilatkozatokat (EV okmányt), amelyek a szállított áru tömegénél mindig jóval kisebb tömeget tartalmaztak, záradékkal lássák el; továbbá ezeket a szállítmányokat előzetes telefonon történt egyeztetés után soron kívül vámkezeljék. Az ügyben felelősségre vont pénzügyőr terheltek az I. rendű terhelt rábírásának megfelelően jártak el. Az I. rendű terhelt B. terhelttől a vádbeli időben összesen 115.000 forintot kapott. Pénzügyőr társai közül a XXXIX. rendű terhelt volt az, aki a kötelezettségét az I. rendű terhelttől kapott vagyoni előnyért szegte meg. A B. terhelt megbízásából szállított áru tömegének a valótlan megjelölésére azért volt szükség, hogy az adott áru vámokmányait a vámhivataltól az elkövetés idején legfeljebb 3,5 tonna össztömegű gépjárművek kiléptetésére jogosult vámhivatalhoz továbbítsák tranzitáruként történő fiktív kiléptetés céljából. (elsőfokú ítélet
  15. oldal) A behozott áru Magyarországon maradt; az B. terhelt telephelyén került lepakolásra belföldi kereskedelmi forgalomban történő értékesítés céljából. A jogerős tényállás szerint az L. rendű terhelt szolgálata alatt a 241-es számú saját bélyegzőjét használva négy esetben végzett beléptetést: (elsőfokú ítélet
  16. oldal)
  17. március 8-án N. V. román állampolgár által vezetett mikrobusszal vontatott járműszerelvény beléptetését hajtotta végre; a mikrobuszt azonosítóval regisztrálta. A járművet még aznap 12 óra 6 perckor a vámhivatalnál a LXXI. rendű terhelt léptette ki. A számla szerint 4543 kg össztömegű vámárut az EV okmányon 1700 kg-ként tüntették fel.
  18. július 23-án a K. S. - szintén román állampolgár - által vezetett mikrobuszt az L. rendű terhelt a azonosítóval regisztrálta. A járművet másnap este a vámhivatalnál a LXXIV. rendű terhelt léptette ki. A 3806 kg-mal kiléptetett, a számlán olvashatatlan össztömegű vámárut az EV okmányon 1100 kg-ként tüntették fel. Ugyanezen a napon, tehát
  19. július 23-án a J. G. által vezetett mikrobuszt is az L. rendű terhelt léptette be, és azt azonosítóval regisztrálta. A járművet az esti órákban ugyancsak a LXXI. rendű terhelt léptette ki. A 3657 kg súllyal kiléptetett, a számlán 1538 kg feletti össztömegű vámárut az EV okmányon 1360 kg-ként tüntették fel. Végül
  20. szeptember 6-án a M. M. román állampolgár által vezetett mikrobuszt az L. rendű terhelt azonosítóval regisztrálta. A járművet másnap délután az LXVIII. rendű terhelt léptette ki. A 4458 kg-mal kiléptetett, a számlán 453 kg össztömegű vámárut az EV okmányon 1300 kg-ként tüntették fel. - - Az eljárt bíróságok az L. rendű terheltnek az 1/E. pontban írt cselekményét a Btk.
  21. §-a szerinti hivatali visszaélésnek, míg a 2/A. pontban írt magatartását 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélésnek és ezzel halmazatban 4 rendbeli, a Btk.
  22. §
(1)bekezdés b.) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntetteként értékelték, részletes jogi indokolását adva annak is, hogy az itt megjelölt bűncselekményeket, illetve azok halmazatát miért látták megállapíthatónak. A másodfokú bíróság a 2/A. pontbeli esetben az elsőfokú bíróságnak a két cselekmény halmazatára vonatkozó jogi álláspontját - a BH.
  1. évi
  2. számú eseti döntésre utalva - kifogástalannak tartotta. (másodfokú ítélet
  3. oldal) - - Az L. rendű terhelt vonatkozásában jogerős ügydöntő határozatok ellen, a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentése érdekében, a Be.
  4. §
(1)bekezdésének a.) pontjában meghatározott okból a védő nyújtott be korrekt ítéleti hivatkozásokat tartalmazó, igényesen indokolt felülvizsgálati indítványt. Az 1/E. pontban írt cselekmény kapcsán az indítvány lényegében azzal érvelt, hogy a pénzügyőr terhelteknek nem képezte hivatali kötelességét a nemzetközi árufuvarozói engedélyek ellenőrzése, így kötelességszegés hiányában hivatali visszaélést sem követhettek el. A szóban lévő engedélyt a jogszabályváltozás miatt már nem kellett az átlépések során szemrevételezniük. A módosító rendelkezéseket a munkáltató - a szolgálati törvényben előírt kötelezettségének az elmulasztásával - nem bocsátotta az állomány rendelkezésére, és annak a Pénzügyi Értesítőben történt kihirdetése is elmaradt. A helyzetet mi sem jellemzi jobban, minthogy maga a munkáltató is állásfoglalást kért az országos parancsnokságtól. A bíróságnak az ellenőrzési kötelezettséget tartalmazó, 65/1999.(V.18.) VPOP utasításra történt hivatkozása téves, hiszen ez keretutasítás, és a jelen esetben éppen a keretet kitöltő jogszabályban történt változás. A tényállás 2/A. pontját illetően az indítvány indokai szerint az elsőfokú bíróság az elkövetéskor irányadó - a felülvizsgálati indítványban konkrétan megjelölt jogszabályokkal ellentétes tényállást állapított meg, illetve téves ténybeli következtetésre jutott, amikor ítéletének
  1. oldalán azt rögzítette, hogy az áru tömegének a valótlan megjelölésére azért volt szükség, hogy azt a legfeljebb 3,5 tonna össztömegű gépjárművek kiléptetésére jogosult Vámhivataloknál tranzit áruként fiktív módon kiléptethessék. A Vámeljárásról szóló törvény rendelkezéseit idézve a védő arra hivatkozott, védencének hivatali kötelességét a tranzitáru vámkezelésekor a vám kiszabása szempontjából lényeges adatok ellenőrzése képezte. Az édesipari termék szállítmány a jellegét tekintve darabáru volt, így a vámteher szempontjából lényeges adat az egyes árufajták darabszáma, és nem a szállítmány össztömege volt. A szállítmány össztömege nem befolyásolta a kiszabott vám összegét. Mindemellett a beléptető vámtisztviselők nem irányították az ügyfelet egy meghatározott kiléptető vámhivatalhoz, ugyanis az egységes vámáru nyilatkozat vonatkozó rovatát a kérelmező töltötte ki, s az ügyfél nem volt kötve ehhez az adathoz. Tévesen értelmezték a vonatkozó jogszabályok alapján az eljárt bíróságok a kiléptető vámhivatalok hatáskörét is, azt ugyanis az akkor hatályos jogi normák a forgalom jellege és nem tömegkorlátozás alapján határozták meg. A vádbeli időben a 2/B. pontban írt mindkét határátkelőhely egyaránt a személyforgalom számára volt megnyitva, és nem tömegkorlátozás volt érvényben. Annak vizsgálata pedig, hogy ezeken az átkelőhelyeken ki léptethető át, nem az L. rendű terhelt kötelessége, hanem az ottani vámhivatalok feladata volt. Az ide vonatkozó érvek lényege abban foglalható össze, hogy a terhelt hivatali visszaélést nem követett el, hiszen az ellenőrzést a vámjogszabályoknak megfelelően végezte. Nem valósította meg a közokirat-hamisítás bűncselekményét sem, mivel az áru össztömegére vonatkozó adat nem volt joghatás kiváltására alkalmas; a célzott joghatás a vám illetve vámbiztosíték helyes megállapítása volt, amelyhez a terhelt által záradékolt vámáru nyilatkozat minden esetben valós adatokat tartalmazott. A fentieken túlmenően - és ebben a körben tartalmilag a Be.
  2. §
(1)bekezdés b.) pontjára alapozva - az indítványozó a halmazat megállapítását önmagában is törvénysértőnek tartotta. A Legfőbb Ügyészség a szintén részletesen indokolt írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az 1/E. tényállási pont kapcsán úgy ítélte meg, hogy az indítvány a tényállást támadja. A 2/A. tényállási pontot érintően azt fejtette ki, hogy a vonatkozó vámszabályok helyes értelme szerint a terhelt az áru tömegére, mennyiségére vonatkozó lényeges tényt hamisan foglalt közokiratba, hiszen az áru össztömege, vagyis a kilogrammban kifejezett mennyisége az árutovábbítással kapcsolatos eljárásban az áru azonosításához kapcsolódó lényeges mennyiségi adat, ami a vámteher megállapítására is kihatással van. Egyetértett viszont az indítványnak a halmazat megállapítását kifogásoló felvetésével. Ugyanekkor a kiszabott büntetést az 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének a mellőzése mellett is törvényesnek tartotta. Mindezekre figyelemmel a támadott ügydöntő határozatoknak hatályukban történő fenntartását indítványozta. (BF.1327/2009.) a A Be. 425. §-a alapján megtartott nyilvános ülésen a felek az indítványaikat fenntartották. A terhelt az utolsó szó jogán a védőjével egyetértve nyilatkozott. - - A felülvizsgálat eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §
(1)bekezdés a.) pontjára alapozott részében egészében a törvényben kizártnak találta. Előre bocsátja, hogy a felülvizsgálatra vonatkozó külön eljárási szabályok értelmében felülvizsgálatnak csak a Be. 416. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott okokból, és a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapján van helye. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás kötelezően irányadó, a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható. (Be. 423. §
(1)bekezdése) Azt tehát, hogy történt-e olyan büntető anyagi jogi jogsértés, amelyre a felülvizsgálati indítványban hivatkoznak, a Legfelsőbb Bíróság kizárólag az ítéleti tényállás alapul vételével vizsgálhatja. Azokat az indítványokat, illetve az indítványok azon részeit amelyekben a tényállás megalapozottságát vitatják, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Következik ez abból is, hogy a büntetőeljárási szabályok szerint a tényállás esetleges lényeges hibáinak az orvoslására másik rendkívüli jogorvoslat a perújítás hivatott. Erre is visszavezethetően a Be. 416. §
(1)bekezdés c.) pontjában konkrétan, és tételesen felsorolt felülvizsgálati okok között a Be. 351. §-ának
(2)bekezdésében írt hiányosságok (vagyis azok a hibák, amelyek az ítélet megalapozatlanságát eredményezik) nem szerepelnek. Az indítványban előadott érveket megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a védő a terhelt bűnösségének a megállapítását az irányadó tényálláson keresztül támadta, amikor a hivatali kötelesség jogszerű teljesítésére hivatkozott. A fentebb már idézett büntetőeljárási szabályok értelmében felülvizsgálati indítványban nem csupán a tényállás helyessége nem kifogásolható, hanem értelemszerűen nem sérelmezhető az annak alapjául elfogadott bizonyítékok mikénti bírói mérlegelése sem. A támadott ítélet indokolását ebből a szempontból vizsgálva a következők rögzíthetők: A megyei bíróság megállapítása szerint az elsőfokú eljárásban az 1./ tényállási ponttal érintett pénzügyőr terheltek többsége a bűnösségét tagadta. A felülvizsgálati indítványban előadottakkal egyezően azzal védekeztek, - ide értve az L. rendű terheltet is -, hogy
  1. május 1-től már nem volt kötelességük a nemzetközi árufuvarozói engedélyek ellenőrzése, hiszen az erről szóló jogszabály hatályon kívül helyezésre került, más jogszabályt pedig nem hirdettek ki a részükre, sőt az országos parancsnokságtól még állásfoglalást is kértek, így hivatali kötelességszegést nem követtek el. Más pénzügyőr terheltek viszont arról nyilatkoztak, hogy az engedélyeket el kellett kérni, ha nem volt, akkor jegyzőkönyvet vettek fel, és az átlépést megtagadták. A bíróság tanúként hallgatta ki a Vámhivatal Közúti Kirendeltségének a vezetőjét is, aki ez utóbbi terheltekkel azonos vallomást tett. Az ellenőrzési kötelezettségre nézve fennálló ellentétes bizonyítékokat mérlegelve - ide értve a gépkocsivezető terheltek vallomásait, a titkos információgyűjtés adatait is - a bíróság azon vádlottak előadását fogadta el valónak, akiknek a vallomását elöljárójuk vallomása „éppúgy alátámasztott mint a vádbeli időben a hivatkozott okmány hiányáról felvett jegyzőkönyvek". (elsőfokú ítélet 302-
  2. oldal) A felülvizsgálati indítvány tehát - amely lényegében a terheltnek az el nem fogadott védekezésén alapult - ebben a részében a törvényben kizártnak bizonyult, miután mérlegeléssel megállapított tényállást támadott. Hasonló megállapítás tehető az indítványnak a 2/A. ponttal kapcsolatos érvrendszerére vonatkozóan is. tényállási Az erre nézve rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróság az elsőfokú ítélet 305-
  3. terjedő oldalain értékelte. Az itt írt cselekményben érintett vámtisztviselő terheltek - így az L. rendű terhelt is - a bűnösségüket tagadva azzal védekeztek, hogy az áru súlyát nem kellett ellenőrizniük; az nem minősült lényeges adatnak a vámérték biztosítása szempontjából, a vámkezelést szabályszerűen végezték. Egyező hivatkozásuk szerint a számlát, amelyből a súlyadatok megismerhetők, el sem kellett kérniük, továbbá őket sem az I. rendű terhelt, sem más nem kérte meg szabálytalan vámkezelésre. (elsőfokú ítélet
  4. oldal) A bíróság ezt a védekezést is „a terhelő bizonyítékok láncolatából" és az azokból adódó ténybeli „következtetésből" megcáfoltnak találta, amelyek szerint szó sem volt a szabályoknak megfelelő vámkezelésről. (elsőfokú ítélet
  5. oldal) Az indítvány tehát e cselekmény kapcsán is valójában a megcáfoltnak talált terhelti védekezést ismételte meg. Ezzel pedig tartalmilag a tényállás helyességét vitatta; azt, mert nem a terhelt védekezésével volt egyező, tévesnek; a vonatkozó vámszabályokkal ellentétesnek, azaz eljárásjogilag megalapozatlannak tartotta. Amint azt a Legfelsőbb Bíróság már korábban megjegyezte, a Be.
  6. §
(1)bekezdés c.) pontjának értelmében az ítélet esetleges megalapozatlanságát jelentő hibák a felülvizsgálati okok körén kívül esnek. A felülvizsgálati indítvány ezért e tényállási pont kapcsán is a törvényben kizárt volt. Tekintettel azonban arra, hogy a védő a 2/A. tényállási pont kapcsán a halmazat megállapítását is törvénysértőnek tartotta vagyis tartalmilag a Be. 416. §
(1)bekezdés b.) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra is hivatkozott - a Legfelsőbb Bíróság az indítványt nyilvános ülésen bírálta el. A védő ezzel kapcsolatos érveivel a Legfőbb Ügyészség egyetértett, és azt az alábbiak miatt a Legfelsőbb Bíróság osztotta. is is A hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás ún. összetett bűncselekmény, amely a közokirat-hamisítás és a hivatali visszaélés törvényi tényállását foglalja magában. Az összetett bűncselekmény jellemzője, hogy miután az abban foglalt elkövetési magatartások tipikusan együtt fordulnak elő, s rendszerint a cél-eszköz viszonyában állnak egymással, - azokat egy bűncselekményként értékeli a törvényhozó. Az ekként látszólagos alaki halmazatot alkotó törvényi tényállások közül az érvényesül, amely az adott cselekményre maradéktalanul illeszkedik. A hivatali visszaélés törvényi tényállásával az annál több ismérvet tartalmazó hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás törvényi tényállása a specialitás viszonyában áll. A specialitás elvéből adódóan pedig a hivatalos személynek az a magatartása, hogy hivatali hatáskörével visszaélve hamis közokiratot készít, annak tartalmát meghamisítja, illetőleg lényeges tényt hamisan foglal közokiratba, külön hivatali visszaélést nem valósít meg. Ilyen esetben az összetett bűncselekmény megállapításának van helye. Halmazat a szóban lévő két bűncselekmény között kizárólag valóságos anyagi halmazat lehet, vagyis amikor a hivatalos személy a közokirat-hamisításon túlmenően további olyan magatartást is tanúsít, ami a hivatali visszaélés tényállását kimeríti. Az alapügyben eljárt bíróságok a 2/A. pont alatti tényállás jogi értékelése során lényegében erre alapozták a halmazat megállapítását. A vonatkozó jogi érvek szerint ugyanis (elsőfokú ítélet
  1. oldal) a jelen esetben a vámtisztviselő terheltek hivatali kötelességszegése nem csupán a hamis tartalmú vámáru nyilatkozatok záradékolásában merült ki, hanem ennél szélesebb körű, többmozzanatú volt, végrehajtaniuk. miután komplett vámellenőrzést kellett A hivatali visszaélést azzal a magatartásukkal valósították meg, hogy az I. rendű terhelt kérésének megfelelően a gépkocsivezetők által vámkezelésre átadott okmányok adataiban mutatkozó nyilvánvaló eltérések ellenére, a vámszabályok megsértésével a kötelezően lefolytatandó tételes vámvizsgálatot mellőzték, „továbbá e szabályszegő vámeljárásuk során" a szállított áru tényleges tömegénél rendre jóval kisebb tömeget feltüntető, valótlan tartalmú egységes vámáru nyilatkozatokat záradékkal látták el. (elsőfokú ítélet 446-
  2. oldal) Az irányadó tényállás lényege szerint azonban az ügy LXXXIV. rendű terheltje éppen azért részesítette anyagi juttatásban az I. rendű terheltet, hogy az általa az országba behozatott édességszállítmányokat a vámtisztviselő terheltek a belépéskor ténylegesen ne ellenőrizzék; a valótlan súlymennyiséget valósnak fogadják el azért, hogy azokon a határátkelőhelyeken történhessen meg a fiktív kiléptetés, ahol azt már szintén a LXXXIV. rendű terhelt előre egyeztette. A vámtisztviselő terheltek, így az L. rendű terhelt is az I. rendű terhelt kérésére ennek megfelelően jártak el. Az elkövetésnek ez a módja a hivatali visszaélésnek a halmazatban történő megállapítását, a két cselekménynek a cél-eszköz viszonyára figyelemmel kizárja. A tényleges vámellenőrzés mellőzése, a tételes vámvizsgálat elmaradása szükségszerű eszközcselekménye volt a valótlan súlyadatokat tartalmazó vámokmányok záradékolásának. A felülvizsgálati indítvány tehát a halmazat megállapítását támadó részében kétségkívül alapos. Törvényt sértettek az eljárt bíróságok, amikor a 2/A. tényállási pont kapcsán a 4 rendbeli hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette mellett az L. rendű terhelt bűnösségét 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében is megállapították. A törvénysértés megállapítása ellenére a támadott ítéletek megváltoztatására nem volt ok, hiszen az L. rendű terhelt terhére fennmaradó 1 rendbeli hivatali visszaélés bűntette (1/E) és 4 rendbeli hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése miatt halmazati büntetésként kiszabott 1 év 2 hónapi szabadságvesztés messze az irányadó büntetési tétel keretei között marad, ekként pedig az törvényes. Tekintettel arra, hogy a Be.
  3. §
(1)bekezdésének b.) pontja felülvizsgálati okot csak akkor alapoz meg, ha a cselekmény törvénysértő minősítése miatt a büntetés is törvénysértő, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, hanem a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. E végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét a Be. 416. §
(4)bekezdésének b.) pontja kizárja. A jogerős ügydöntő határozatok elleni ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának
(3)bekezdése, és 421. §ának
(3)bekezdése rendelkezik. Budapest,
  1. január
  2. Dr. Édes Tamás s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Ibolya s. k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.