Gfv.30437/2020/2 – Kúria

(3),

1. CXXX. Tv.
2. §

(1)ő A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Gfv.VII.30.437/2020/

1. A tanács tagjai:. Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Tibold Ágnes előadó bíró . Osztovits András bíró Az I. rendű felperes: A II. rendű felperes: A III. rendű felperes: A IV. rendű felperes: A felperesek képviselője: Dr. Gyulai Sándor Csaba ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Szabó Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szabó Tamás ügyvéd A per tárgya: felmondás érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 47.Pf.632.717/2020/
2. számú ítélet A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.P.86.965/2019/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálatot megtagadja. Megállapítja, hogy a felperesek mint egyetemleges jogosultak az általuk megfizetett 50.000 (ötvenezer) forintból 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítését kérhetik az adóhatóságtól. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felperesek keresete [1] A felperesek keresetükben az alperessel
4. április 26-án megkötött kölcsönszerződésen alapuló
5. január 14-én kelt magánokiratba foglalt alperes általi felmondó nyilatkozat és a
6. május 2-án készült közjegyzői okiratba foglaló egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozaton alapuló
7. február 3-án kelt köziratba foglalt felmondó nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását kérték. A felmondások érvénytelenségét számos okból állították, többek között arra hivatkoztak, hogy mindkét felmondás időpontjában túlfizetésben voltak, Az első- és a másodfokú bíróság határozata [2] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. [3] [4] [5] [6] [7] Döntését azzal indokolta, hogy a bíróság észlelte, miszerint a felperesek által érvényesíteni kívánt jog, a felperesek által kért megállapítás és az általuk előadott tények, valamint a jogi indokolás egymással ellentmondásban állt, a felperesek által előadott tényekből a kért megállapítás nem következik. A bíróság a perfelvételi tárgyaláson az anyagi pervezetés körében a polgári perrendtartásról szóló
8. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
9. §

(1)bekezdése alapján közrehatott abban, hogy a felperesek a perfelvételi nyilatkozataikat megfelelően előterjeszthessék, felhívta a felperesi képviselőt a nyilatkozatának pontosítására. A felperesek jogi képviselője nem jelölte meg, hogy mi az a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvényben (a továbbiakban: rPtk.) vagy egyéb jogszabályban rögzített érvénytelenségi ok, amelyet az általa hivatkozott tények megalapoznak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek által hivatkozott körülmények bizonyítottsága nem az egyoldalú nyilatkozat érvénytelenségének, hanem legfeljebb csak annak megállapítását tenné lehetővé, hogy a felmondás alkalmatlan a célzott joghatás, a szerződés megszüntetésének a kiváltására. Ez viszont Pp.
2. §

(3)bekezdése értelmében a kereseti kérelemhez és az érvényesített joghoz való kötöttség folytán nem volt vizsgálható. A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.

1. §-a alapján helybenhagyta. Rögzítette, a felperesek fellebbezésükben kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezését kérték, a fellebbezési kérelemhez a másodfokú bíróság kötve volt. A másodfokú bíróság megállapította, az elsőfokú bíróság a fellebbezésben hivatkozott eljárási szabálysértések nélkül hozta meg az ítéletét, az elsőfokú eljárás megismétlése, a mellőzött bizonyítás lefolytatása nem szükséges, mert az elsőfokú bíróság ítéletben kifejtett álláspontja megalapozott, figyelemmel az új polgári perrendtartás szigorú, a keresetben megjelölt jogcímhez való kötöttséget is előíró szabályaira. Az elsőfokú bíróság „közrehatása" nem terjedhetett odáig, hogy a tényállításból következő helyes jogi okfejtést, így az erre alapítható helyes kereset tartalmát közölje. A másodfokú bíróság a felmondás érvénytelenségének megállapítása tekintetében visszautalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperesek keresetében egyértelműen megállapítani kért „érvénytelenséget" annak valós jogi tartalma szerint értelmezte, és helytállóan állapította meg, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a felperesek által hivatkozott és sérelmezett körülmények fennállása esetén a szerződés vagy a felmondás semmisségét vagy megtámadhatóságát alátámasztaná. A keresetében kért érvénytelenségnek egyértelmű a jogi tartalma, ezért az nem értelmezhető akként, hogy a felperesek a felmondás hatálytalanságának megállapítását kérték. A felülvizsgálati engedélyezése iránti kérelem [8] [9] A jogerős ítélet ellen az felperesek
2. november 2-án nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet eljárásjogi jogszabálysértésekre hivatkozással, egyúttal a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmet is előterjesztettek a Pp.
3. §

(2),

(3)bekezdésre alapítottan. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben kifejtették, az első- és a másodfokú bíróság a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatával ellentétesen járt el, amikor a kereseti kérelemtől eltérően a szerződés (felmondás) érvénytelenségét arra hivatkozással nem állapította meg, hogy az a hivatkozott okokból nem érvénytelen, hanem joghatás kiváltására alkalmatlan. Állították, a Kúria a precedensképes Gfv.30.212/2019/

1. szám alatt közzétett döntésében megállapította a felmondás érvénytelenségét ugyanazon a tényalapon, mint amit a felperesek is előterjesztettek a jelen eljárásban. A Kúria döntése és annak jogi indokai [10] A Kúria elöljáróban rögzíti, mivel az elsőfokú bíróság határozatát a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésekre utalással és azonos jogi indokolásra utalással hagyta helyben, ezért a Pp.
2. §

(2)bekezdése és 409. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében a felpereseknek engedélyezés iránti kérelmet kellett előterjeszteniük. [11] A Kúria a felperesek engedélyezés iránti kérelmét a Pp. 411. §

(1)bekezdése alapján érdemben, a felülvizsgálat engedélyezése során is érvényesülő kérelemhez kötöttség perjogi szabályából következően [Pp. 2. §

(2)bekezdés] - figyelemmel a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/

1. (IX. 13.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
2. pontjára kizárólag a fél által megjelölt okból vizsgálta. Erre tekintettel kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az engedélyezés iránti kérelemben előadottakra figyelemmel megállapíthatóe, hogy a jogerős ítélet a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő jogértelmezésen alapul [PK vélemény
3. pont]. [12] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben előadottak alapján a Pp.
4. §

(3)bekezdésében foglalt követelmények - az alábbiak szerint - nem teljesültek. [13] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmükben a felperesek elvi jelentőségű jogkérdésként azt jelölték meg, hogy a kérelemhez kötöttségre vonatkozó rendelkezések megsértésével az eljárt bíróságok érdemben nem bírálták el az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelmüket, ugyanakkor annak nem lett volna eljárásjogi akadálya, hiszen a hivatkozott kúriai határozat alapjául szolgáló ügyben a jelen perbelivel azonos tényalapon előterjesztett keresetet a bíróságok elbírálták, és megállapították a felmondás érvénytelenségét. [14] A Kúria hangsúlyozza, mind a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.), mind a Pp. szabályai alapján a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja. Az egyébként még az rPp. szabályai alapján lefolytatott eljárásban a Gfv.30.212/2019/
2. számú ítéletében a Kúria ennek megfelelően a jogerős ítélet anyagi jognak megfelelőségét vizsgálta. Fel sem merült jogkérdésként a kérelemhez kötöttség, illetve az érdemi elbírálás mellőzése, a felülvizsgálati eljárás tárgyát eljárási szabálysértés egyáltalán nem képezte. [15] A felperesek engedélyezés iránti kérelme a Pp.
3. §

(3)bekezdése alapján abban az esetben lenne megalapozott, ha azonos jogkérdésben - nevezetesen a Pp.-nek a jogcímhez kötöttség körében az rPp-hez képest újszerű, szigorúbb szabályai alkalmazásával összefüggésben - hivatkozott volna a Kúria jogerős ítélettől eltérő közzétett határozatára. [16] Mivel a Kúria a hivatkozott határozatában a felperesek felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében felvetettől eltérő elvi jelentőségű jogkérdésben foglalt állást, ezért a jogerős ítélet jogkérdésben nem tér el a hivatkozott kúriai határozattól. Hasonlóképpen foglalt állást a Kúria a Pfv.V.21.062/2020/

1. szám alatt közzétett döntésében. [17] A Kúria észlelte, hogy a felperesek az érdemi felülvizsgálati kérelmükben, annak „jogi érvelés" részében további engedélyezési okokra is utaltak. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem és a felülvizsgálati kérelem önálló szabályozásából az következik, hogy az engedélyezés iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemtől külön iratban, illetve azonos okiratba foglalás esetén szerkezetileg egyértelműen elkülönített formában kell előterjeszteni. A Pp. szabályozásában a felülvizsgálat engedélyezése az eljárás önálló szakasza. A felülvizsgálat engedélyezése körében a Kúria csak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakat vizsgálja, a jogerős ítélet vizsgálatát csak az engedélyezés feltételei szempontjából végzi el [PK vélemény
2. pont]. A fentiekből következően az engedélyezési ok megjelölését az engedélyezés iránti kérelemnek kell tartalmaznia. Mivel a felperesek a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmüket kizárólag a Pp.
3. §

(3)bekezdésére alapítottak, ezért a felülvizsgálati kérelemben szereplő további, a felülvizsgálat engedélyezésére a jogszabály szerint alapot adó okokra történő hivatkozásukat a Kúria érdemben nem vizsgálhatta. [18] A kifejtettek értelmében a Kúria a közzétett ítélkezési gyakorlattól jogkérdésben eltérő ítélkezési rendelkezésre hivatkozással a felülvizsgálatot nem látta engedélyezhetőnek, következésképpen azt a Pp. 411. §

(1)bekezdése alapján megtagadta. [19] Az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(3)bekezdés d) pontja és 50. §

(2a)bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem illetéke 14.000 forint. A felperesek 50.000 forint eljárási illetéket fizetett meg. A felperesek az általuk megfizetett 50.000 forintból 36.000 forintot visszaigényelhetnek az adóhatóságtól az Itv. 80. §

(1)bekezdés i) pontja alapján. A Kúria tájékoztatja a felpereseket, hogy az illeték visszatérítését az adóhatóságtól kérniük kell, annak elbírálására az adóhatóság rendelkezik hatáskörrel. [20] A végzés ellen a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [21] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. február
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró