Gfv.30301/2020/14 – Kúria

(1),

1. évi CXII. törvény
2. §

(6),

(7), A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.301/2020/

1. A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Osztovits András előadó bíró . Tibold Ágnes bíró Az I. rendű felperes: A II. rendű felperes: Az I-II. rendű felperesek képviselője: dr. Ravasz László ügyvéd Az I. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Törös Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Törös Judit ügyvéd A II. rendű alperes: A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I-II. rendű felperesek A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.579/2019/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozatának száma: Egri Törvényszék 27.P.20.233/2018/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Egyetemlegesen kötelezi az I. rendű és a II. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 2.750.000 (kétmillió-hétszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2]
4. július 18-án a felperesek mint adósok az I. rendű alperes jogelődjével deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek. A kölcsönszerződés alapján a hitelező az adósok részére 133.717 CHF összegű, legfeljebb 19.400.000 Ft-nak megfelelő CHF devizanemben nyilvántartott kölcsön folyósított. A szerződés I.
5. pontja rögzítette: „A kölcsön kockázatával kapcsolatban az adós kijelenti, hogy az erre vonatkozó hitelező által részére nyújtott részletes tájékoztatást megértette, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal tisztában van. Tudomása van különösen azon árfolyamkockázatról, hogy az előfinanszírozási időszak és a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Jelen szerződés aláírásával adós tudomásul veszi, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ő viseli. Kijelenti továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetséges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tette és a kockázatot fizetőképességének és vagyoni helyzetének megfelelően mérlegelve vállalta, a bankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesít."
6. október 5-én a felperesek az I. rendű alperessel ingatlan felújítás céljából deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján az I. rendű alperes jogelődje 52.371 CHF, legfeljebb 8.075.000 Ft-nak megfelelő CHF devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújtott az adósoknak. A szerződés I.
7. pontja rögzítette: „A kölcsön kockázatával kapcsolatban az adós kijelenti, hogy az erre vonatkozó hitelező által részére nyújtott részletes tájékoztatást megértette, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal tisztában van. Tudomása van különösen azon árfolyamkockázatról, hogy az előfinanszírozási időszak és a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Jelen szerződés aláírásával adós tudomásul veszi, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ő viseli. Kijelenti továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetséges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tette és a kockázatot fizetőképességének és vagyoni helyzetének megfelelően mérlegelve vállalta, a bankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesít." A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme [3] [4] A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a perbeli kölcsönszerződések lehetetlenülésének megállapítását kérték a Polgári Törvénykönyvről szóló
8. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
9. §

(1)bekezdés c) pontja és 312. §

(3)bekezdése alapján. Másodlagosan annak megállapítását, hogy az I. rendű alperes nem az rPtk. 277. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltaknak megfelelően teljesített, ezért a felpereseknek a szerződésszegésből eredően kártérítési igényük van az I. rendű alperessel szemben. Harmadlagosan az rPtk. 277. §

(5)bekezdésének megsértésére hivatkozással annak megállapítását kérték, hogy szerződésből eredő kötelezettségét az I. rendű alperes jogelődje megszegte, ezért az rPtk. 318. §

(1)bekezdése, 339. §

(1)bekezdése és 355. §

(1)bekezdése alapján a felperesek kártérítésre jogosultak. A felperesek kereseti kérelmeik alátámasztásaként többek között arra hivatkoztak, hogy az árfolyamkockázat és a kamatkockázat tekintetében nyújtott tájékoztatás elégtelen volt, ezért e rendelkezés az rPtk. 209. §

(1)bekezdése, 209/A. §

(2)bekezdése, valamint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló

1. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
2. §

(6)és

(7)bekezdése alapján tisztességtelen. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A II. rendű alperes érdemi nyilatkozatot nem tett. Az első- és a másodfokú határozat [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a bíróságnak a perbeli árfolyamkockázatról adott tájékoztatást az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül kellett vizsgálnia. Az átlagos fogyasztótól elvárható, hogy a szerződést átolvassa, szükség esetén az ügyintézőhöz kérdést intézzen, a szerződés lényegéről tájékozódjon. Az elsőfokú bíróság szerint a szerződések

1. pontja egyértelmű tájékoztatást tartalmazott arról, hogy a törlesztőrészletek emelkedhetnek, kifejezetten rögzítést nyert a szerződésben, hogy a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása esetén a törlesztőrészletek forintban fizetendő értéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Ugyanebben a pontban szerepel továbbá az a tájékoztatás is, amely szerint az árfolyamváltozásból eredő kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben az adósok, azaz a felperesek viselik. Ez a tájékoztatás, figyelemmel az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) a C-51/
2. számú ítéletében megfogalmazott szempontjaira is, a jogszabályi követelményeknek megfelelt, az nem tisztességtelen. Az I-II. rendű felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: az I. rendű alperes jogelődje a devizaalapú kölcsönszerződés kockázataival kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségének eleget tett. Az I. rendű alperesnek nem kellett már a hitelbírálatkor, azaz még a szerződéskötést megelőzően a teljes futamidőt a vizsgálat tárgyává tennie abból a szempontból, hogy várhatóan a későbbiekben a felperes teljesíteni tudja-e majd a szerződést. Ez fogalmilag kizárt, mivel a pénzintézet a felperes jövőbeni személyi változásaival nem tud számolni. Ugyanúgy nem láthatók előre hosszú távon azok a folyamatok sem, amelyek a devizaalapú kölcsönök forintosított törlesztőrészleteinek mértékét befolyásolták. A másodfokú bíróság szerint az árfolyamkockázatról való tájékoztatásnak arra kell kiterjednie, hogy az alapján az adós tájékozott és megalapozott döntést tudjon hozni. Ennek a feltételnek az I. rendű alperes jogelődjének tájékoztatása megfelelt, hiszen annak figyelembe vételével előre látható volt annak elvi, sőt gyakorlati lehetősége is, hogy a forintban fizetendő törlesztőrészletek akár korlátlan mértékben emelkedhetnek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] [8] Az I-II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetüknek helytadó döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan az első- és másodfokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó részét megváltoztató határozat meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
4. §

(1)bekezdésébe, az Alaptörvény 28. cikk

(1)bekezdésébe, a 93/13/EGK irányelvbe és az rPtk. 209. §

(1)bekezdésébe, 209/A. §

(2)bekezdésébe ütközik, mivel az eljárt bíróságok nem vették figyelembe az árfolyam- és kamatkockázatról való tájékoztatás tisztességtelenségének minden vonatkozó szempontját. E körben arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperesnek a vonatkozó PSZÁF ajánlás és rHpt. rendelkezések alapján az írásbeli kockázatfeltáró nyilatkozatban arról is tájékoztatnia kellett volna a felpereseket mint fogyasztókat, hogy a deviza alapú terméknek az átlagfogyasztó számára kezelhetetlen kockázata van. Ezt a kockázatviselő képességet a kockázatfeltáró nyilatkozatban feltárt kockázatok figyelembe vételével minden egyes fogyasztónál egyedileg is vizsgálni kellett volna annak érdekében, hogy megállapítható legyen, ha a fogyasztó jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján nem képes ezen kockázatok kezelésére, akkor a bank kölcsönt sem nyújthatott volna számára. Minden egyes fogyasztónak más és más a kockázatviselő képessége, ezért a blanketta kockázatfeltáró nyilatkozat nem tekinthető tisztességesnek a hivatkozott irányelv, az rHpt. és a PSZÁF ajánlás alapján. [9] Ebből következik, hogy a bíróságok a tisztességes eljáráshoz való jogot sértik, ha az egyedi kockázatviselő képességet semmilyen formában nem vizsgáló blanketta kockázatfeltáró nyilatkozat alapján minden, a bank által kötött összes szerződés tekintetében bírálják el azt, hogy a banknak a tájékoztatása tisztességes-e a devizaalapú kölcsön kockázatai tekintetében. Hivatkoztak arra is, hogy az I. rendű alperes ügyintézője két különböző kölcsön típust mutatott be azzal, hogy mindkettő alkalmas a szerződési cél megvalósítására. Az I. rendű alperesnek ezen magatartása miatt a felperesek joggal hihették azt, hogy a devizaalapú kölcsön alkalmas a szerződési céljaik megvalósítására, így nem is tudták felmérni azt, hogy a devizaalapú kölcsön objektív kockázatai miatt az milyen hatással lesz a gazdasági helyzetükre. E körben hivatkoztak az EUB C-186/

1. számú, C-81/
2. számú és C-51/
3. számú ítéletben kifejtettekre azzal, hogy a perbeli nyújtott tájékoztatás ezeknek a szempontoknak nem felel meg. A banknak az EUB által kidolgozott elvek alapján olyan tájékoztatást kellett volna adni, amely kifejezetten felhívja az adósok figyelmét arra, hogy előre nem prognosztizálható mértékű, de a devizaalapú kölcsönök objektív árfolyam- és kamatkockázata miatt olyan fokú törlesztőrészlet emelkedés is bekövetkezhet a futamidő alatt, hogy emiatt esetleg nem lesznek képesek az adósok eleget tenni pénzügyi kötelezettségeiknek a pénznem súlyos leértékelődése esetén vagy akár a megélhetésük is veszélybe kerülhet. [10] E körben hivatkoztak az rHpt. 77-
4. §-ára is, amely értelmében az ügyféli eladósodás maximális mértéke nem haladhatja meg az adósnak a vagyoni és jövedelmi viszonyait figyelembe vevő kockázatviselő képességét. Álláspontjuk szerint a hitelbírálat során azzal kerültek megtévesztésre, hogy az I. rendű alperes az általa ismert kockázatokat nem vette figyelembe, nem tájékoztatta őket arról, hogy a hitelbírálatot az aktuális árfolyamon végezte el, így tévesen tájékoztatta arról, hogy a futamidő alatt képesek lesznek-e a felvételkori jövedelmi és vagyoni viszonyaikat figyelembe véve törleszteni a kölcsön tartozását. Erre figyelemmel joggal feltételezhették a felperesek, hogy az árfolyam- és kamatkockázat nem valós, illetve korlátozott. [11] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. [12] Az I-II. rendű felperesek az 5., 10., 11..
5. sorszámú beadványaikban a felülvizsgálati kérelmükben előadott érveik körében ismételten hivatkoztak az EUB gyakorlatára, valamint a magyar bíróságok vonatkozó joggyakorlatára is. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
6. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő. [14] A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás egyrészt megfelelt-e a jogszabályoknak és emiatt a megkötött szerződések semmisek-e, illetve az adott tájékoztatás megfelel-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményeknek. [15] Az adott ügyben a felperesek azt állították, hogy az I. r. alperes megsértette az rHpt. 203. §

(6)és

(7)bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségét, mivel az adósokkal nem írattak alá kockázat feltáró nyilatkozatot. A Kúria joggyakorlata értelmében a kölcsönszerződésbe foglalt, annak jól elkülönülő külön részben, ezt a címet viselő pont esetén önmagában az, hogy nem külön okiratba, hanem a szerződésben szerepel a kockázatfeltáró nyilatkozat az rHpt. hivatkozott rendelkezésének megsértését nem jelenti, de ha a hivatkozott törvényi rendelkezés megsértésre kerülne, az sem eredményezné a szerződés semmisségét figyelemmel a mindenkire kötelező 6/

1. PJE határozat
2. pontjában kifejtettekre. [16] Az rHpt.-nek a szerződések megkötésekor hatályos 77-
3. §-a nem ír elő az eladósodás maximális mértékére irányadó szabályokat, így azokat az I. r. alperes nem sértette meg, a PSZÁF ajánlásban írtak esetleges megsértése jelen eljárásban nem volt vizsgálható, figyelemmel, hogy a felülvizsgálati eljárásban kizárólag az vizsgálható, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő-e, ugyanakkor a jogalkotásról szóló
4. évi XI. törvény szerint a PSZÁF ajánlása jogszabálynak nem tekinthető. A hitelbírálati eljárás során elkövetett esetleges jogszabálysértések a szerződés érvénytelenségét nem eredményezhetik, így a felülvizsgálati kérelemben e körben kifejtettek nem voltak érdemben vizsgálandók. [17] A felperesek azt is állították, hogy az I. rendű alperes által az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatások nem feleltek meg a tisztességes tájékoztatás tekintetében az EUB által felállított követelményeknek. E körben a Kúriának - figyelemmel a felülvizsgálati kérelem tartalmára - abból kellett kiindulnia, hogy az I. r. alperes a tájékoztatást nemcsak a kölcsönszerződések
5. pontjában nyújtotta, hanem az „Ügyféltájékoztató a devizahitelek kockázatairól" szóló két és fél oldalas összeállításban is. Az ebben írtak figyelembe vehetők függetlenül attól, hogy az adósok azt nem írták alá, hiszen az EUB joggyakorlata szerint a reklámanyagokban írtak is figyelembe veendők. Ebben a pénzügyi intézmény igen részletes tájékoztatását nyújtott a deviza alapú szerződések kapcsán felmerülő kockázatokról, az árfolyamkülönbözetről, a kamatváltozás lehetőségéről, arról, hogy a forint illetve a deviza kölcsönnek mik az előnyei, hátrányai, rövid illetve hosszú távú hitelezés esetén milyen hatásokkal kell számolni deviza hitelek esetén. A Kúria úgy ítélte, hogy a nyújtott tájékoztatás a tisztességes tájékoztatással szemben a Kúria vonatkozó jogegységi határozataiban, illetve az EUB határozataiban írt követelményrendszernek megfelel. Olyan következtetésre jutni, hogy az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatást egyediesíteni kellett volna sem a Kúria, sem az EUB gyakorlatában nem jelenik meg és az sem, hogy a deviza alapú hitelezés objektíven előreláthatóan alkalmatlan szerződéses konstrukció volt. [18] A Kúria a felperesek nem bizonyított állításának tartja, hogy a pénzügyi intézményeknek, ill. az I. rendű alperesnek tudnia kellett figyelemmel a „kamatparítás" elvére, hogy a forint árfolyama jelentős gyengülése várható. Ezzel ellentétes megállapításról tud a Kúria, amely a 6/
6. PJE határozatban kifejtésre is került. Az pedig a konkrét ügyben rendelkezésre álló tájékoztatás alapján megállapítható, hogy az árfolyamkockázat reálisan, akár jelentős mértékben bekövetkezhető kockázatáról a felperesek tájékoztatást kaptak. [19] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben úgy nyilatkoztak, hogy a szerződésszegés, a lehetetlenülés, a kártérítés körében a per korábbi szakaszában előadottakat fenntartják. Ezek a kérdések a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatók, mert a felülvizsgálati kérelem akkor felel meg az rPp.
7. §

(2)bekezdésében, illetve az azt értelmező 1/

1. (II. 15.) PK véleményben írtaknak, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját a fél kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. A felperesek által e körben előadottak nem felelnek meg a fenti írtaknak, mert e körben megsértett jogszabályhelyként kizárólag az rPp.
2. §-át jelölték meg, de ennek indokát nem adták elő. A per korábbi szakaszában előadottak fenntartása nem vehető érdemben figyelembe hiszen a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, az, hogy az miért jogszabálysértő, ezekben a beadványokban pedig értelemszerűen ilyen megállapítások nem lehetnek. [20] A perben eljárt bíróságok nem sértették meg az Itv.
3. § rendelkezéseit, amikor nem a meg nem határozható pertárgy érték figyelembe vételével állapították meg az illetékfizetési kötelezettséget. [21] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
4. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [22] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I. rendű alperes - figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdéseire, az ügyvédi tevékenységgel arányban álló felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [23] A felperesek az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján kötelesek az államnak - felhívásra - megfizetni. [24] A Kúria a döntését tárgyaláson hozta meg. Budapest,
3. február
4. . Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró