Gfv.30239/2020/3 – Kúria

(1), 18/

1. (II.5.) Korm. r.
2. §

(1)bekezdés i),

1. j)pontok A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.239/2020/3. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Bajnok István előadó bíró . Tibold Ágnes bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Nagy Szilárd ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.875/2019/6/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 17.G.41.257/2017/13. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróság ítéletét felülvizsgálati kérelemmel érintett részében helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 (tizenkettőezerhétszáz) forint másodfokú perköltséget, valamint 82.700 (nyolcvankétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felperes - személyes költségmentessége folytán - meg nem fizetett 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és a perben félként nem szereplő két másik személy mint adósok és az alperes mint hitelező 2006. március 17-én jelzálogjoggal biztosított deviza elszámolási alapú kölcsönszerződést kötöttek. [2] A kölcsönszerződés I.2 pontja egyebek mellett az alábbi rendelkezést tartalmazza: „Felek kijelentik, és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb, a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái, és a Bank nyilvántartásai, könyvei [3] [4] alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetés esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön-, és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az Adós Banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak. Felek/Adós felkéri(
2. k)a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőt, vagy egyéb illetékességgel bíró közjegyzőt, hogy a fenti kölcsönből fennálló kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozása mértékét, továbbá a fent hivatkozott tényeket, adatokat esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén, a Bank felkérésére az Adósok banknál vezetett számlái, a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján és nyilvántartásokba való betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa, e tekintetben a banktitok megtartásának kötelezettsége alól a felmentést megadják." A kölcsönszerződés VIII.12. pontja szerint: „A Bank által nyújtott kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítására a Bank könyvei és nyilvántartásai az irányadóak." Az alperes 2013. október 31-én közjegyzői okiratba foglaltan felmondta a perbeli kölcsönszerződést. A felmondást magába foglaló nyilatkozatról a közjegyző jegyzőkönyvet vett fel, és tanúsítványt állított ki az alperes felkérésére az általa az elektronikus nyilvántartásból a közjegyző rendelkezésére bocsátott bizonylat alapján a felperesnek 2013. október 16-án fennálló tartozásának összegéről. Az okirat - egyebek mellett - tartalmazta azt is, hogy a perbeli kölcsönszerződés adósai a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeiket közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatban elismerték, megerősítették. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes módosított keresetében - többek között - a kölcsönszerződés I.2. pontjának [2] pontban idézett kikötései érvénytelenségének megállapítását kérte azok tisztességtelensége miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209/A. §

(2)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontjára hivatkozással. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát a felülvizsgálattal érintett körben azzal indokolta, hogy a felperes a kölcsönszerződés megkötése után közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú nyilatkozattal vállalt kötelezettséget a szerződés teljesítésére, és a záradék kiállításának az alapja nem a támadott kikötés, hanem a közjegyzői okiratba foglalás ténye, vagyis az alperes a kikötés hiányában is jogosult a záradékolás kezdeményezésére. A támadott feltétel a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. j)pontja alapján sem tisztességtelen, az nem eredményezi a fogyasztó jogainak vagy kötelezettségeinek egyoldalú és hátrányos megváltoztatását, és nem fordítja meg a bizonyítási terhet sem. A felek egymással szembeni igényérvényesítése során a bizonyítási terhet nem a szerződés, hanem az irányadó kógens eljárási szabályok határozzák meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és megállapította a kölcsönszerződés I.2. pontjának és VIII.12. pontja [2] és [3] pontban idézett szövegrészének érvénytelenségét. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában előrebocsátotta, hogy a perbeli kölcsönszerződés I.2. pontját egészíti ki a szerződés VIII.12. pontja. A felperes keresetét pedig a tartalma alapján akként értelmezte, hogy a kölcsönszerződés I.2. pontjában foglalt feltételekkel együtt az azzal összefüggő tartalmú VIII.12. pontjában írt feltétel tisztességtelenségének megállapítását is kéri. A másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy ekként a per tárgyát képező szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjában megjelölt okból tisztességtelen. [9] Az ítélőtábla abból indult ki, hogy a szerződési feltétel tisztességtelenségét az uniós jog - azaz a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) - elsőbbségi alkalmazása mellett kell megítélni. Ebből következően a bíróságok a fogyasztói irányelv átültetéséről gondoskodó nemzeti jogszabályokat a fogyasztói irányelv szövegének és céljának megfelelően kötelesek értelmezni, és a fogyasztói irányelv értelmezése tárgyában az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által hozott ítéletek mintegy jogegységi határozat jellegével kötelezőek a nemzeti bíróságok számára. [10] Az ítélőtábla az EUB C-34/18. számú ítéletében írtakra hivatkozással úgy ítélte meg, hogy a ténytanúsítványra vonatkozó szerződéses rendelkezés tisztességtelen, az egyrészt a bizonyítási terhet megfordítja, másrészt kizárja, illetve korlátozza a fogyasztói igényérvényesítés lehetőségét. [11] Kifejtette, a ténytanúsítványra vonatkozó szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet megfordítja, ugyanis a fogyasztó ugyan vitathatja a ténytanúsítványban írtakat, de ez esetben a bizonyítás kötelezettsége őt terheli. Az ítélőtábla érvelése szerint a felek a szerződésben akár a peres, akár a nemperes eljárások tekintetében megállapodhatnak a bizonyítás módjának jogszabályban rögzített módjától való eltérésre, amelyet a perbeli szerződéses rendelkezéssel meg is tettek. Hangsúlyozta a fél tényállítása és annak okirati bizonyítása között éles különbség van, a közokirat csak a fél tényállításainak tartalmát igazolja, de annak helyt állóságát nem. A perbeli szerződéses rendelkezés célja, hogy az alperes mentesüljön saját tényállítása valóságtartalmának bizonyítása alól, a nyilatkozatában foglaltakkal szemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 195. §

(6)bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a fogyasztót terhelje. [12] Végrehajtási eljárás esetén is a végrehajtási záradék kibocsátását kérő mentesül a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakba:Vht.) 23/C. §

(1)és

(2)bekezdése, illetve a a közjegyzőkről szóló

1. évi XLI. tv. (a továbbiakban: közjegyzői tv.)
2. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti konjunktív feltételek teljesítésének kötelezettsége alól figyelemmel a per tárgyát képező szerződéses rendelkezésre. Az ítélőtábla hangsúlyozta kétféle közjegyzői okirat van az ügyleti és a ténytanúsító okirat, mindkettővel szemben követelmény, hogy az a valóságnak megfelelő tartalmú legyen. Ugyanakkor a tartozás összegéről a közjegyző meggyőződni nem tud. A perbeli szerződéses rendelkezésre tekintettel a záradék a valóságtartalmat is igazolja, annak hiányában a hitelező nyilatkozatához joghatás nem fűződhetne. [13] Az ítélőtábla álláspontja szerint a végrehajtási záradék kibocsátásához megkövetelt jogszabályi előírások nem teljesülnének a perbeli feltétel nélkül a közjegyzői tv. 136-147/A. §-ai és a 144. §

(1)bekezdése alapján, hiszen a saját követelése összegére vonatkozó jogosulti nyilatkozat megtétele - a perbeli szerződési feltétel hiányában - olyan jogkövetkezménnyel nem járna, hogy egyben a követelés záradékoláshoz megkívánt [Vht. 23. §

(1)bekezdés c) pont és közjegyzői tv. 112. §

(1)bekezdés c) pont] összegszerűséget is közokirati formában bizonyítaná. Tényként állapította meg, hogy a közjegyzői ténytanúsítvány kiállítására és a közjegyzői okirat záradékolására a perben támadott szerződési feltételre tekintettel került sor. [14] Az ítélőtábla a hivatkozott EUB határozatban írtakra tekintettel vizsgálta, hogy a per tárgyát képező feltétel lehetővé teszi-e a hitelező számára a jogvita érdemi lezárását, elzárja-e a fogyasztót az igényérvényesítés lehetőségétől. A korábban hatályos rPp. szabályai mellett a fogyasztó a végrehajtási eljárásban vitathatta a tartozása összegszerűségét, de a polgári perrendtatásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) megváltozott szabályaira tekintettel a végrehajtás megszüntetése iránti perben a fogyasztó a végrehajtani kívánt követelés érvényes létre nem jöttére nem hivatkozhat. A Pp.
2. §-ának az eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabálya nem nyújt kellő védelmet a fogyasztónak, mivel az eljárás felfüggesztése diszkrecionális joga a bíróságnak. [15] Végezetül rámutatott, ha a bíróság a perbeli szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megállapítására irányuló keresetet jogerősen elutasítja a ténytanúsítványban foglaltak a fogyasztót végérvényesen kötik, ezt követően induló eljárásokban a tartozás összegszerűségét nem vitathatja, emiatt a felperes keresetet sem indíthat a tartozás összegét befolyásoló feltétel tisztességtelenségének, illetve az egész szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan sérti az rPtk.
3. §

(1)és

(5)bekezdését, 209/A. §

(2)bekezdését, továbbá a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjait. [17] Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság döntéséhez képest, a felperes keresete kizárólag a kölcsönszerződés I.2. pontjára vonatkozott, továbbá keresetében a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés i) pontjára sem hivatkozott. [18] Az ügy érdemét tekintve több eseti döntésre és a Kúria a Kúria EBH

1. G.
2. számon közzétett gazdasági elvi határozatára hivatkozva kifejtette, hogy a perbeli kikötés nem zárja ki és nem is korlátozza a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségeit, és nem jelenti a bizonyítási teher megfordulását sem a fogyasztó hátrányára, ekként a vitatott kikötések nem minősülnek tisztességtelennek ezáltal semmisnek. [19] Álláspontja alátámasztására többek között hivatkozott a Vht.
3. §-ában, a jelenleg hatályos 23/C. §ában és a közjegyzői tv. 111-
4. §-aiban írtakra. Állította, a támadott szerződéses feltételek nélkül is lehetősége volt a közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását kérni az általa nyilvántartott tartozás összegéről, a kölcsönszerződés felmondásáról a közjegyzői záradékoláshoz. A jogerős ítélet a EBH 2018.G.
5. számú gazdasági elvi határozatban kifejtettekkel ellentétesen állapította meg a perbeli szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét. Több eseti döntésre is utalva előadta, hogy a jogerős ítélet az rPtk. 209.§-ának, illetve a Korm. rendelet
6. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjainak téves alkalmazásával állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés támadott kikötései tisztességtelen szerződéses rendelkezéseknek minősülnek, azok a bizonyítási terhet nem fordítják meg, és nem korlátozzák a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. [20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta, és azt az abban hivatkozott indokok alapján az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta. [22] A Kúria előrebocsátja, hogy az rPp.270. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás tárgya annak vizsgálata, hogy a jogerős határozat jogszabálysértő-e. Az rPp. 272. §

(2)bekezdése, illetve a 273. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontjában foglaltakra is - csak a jogszabály tételes, egyértelmű megjelölése mellett és az annak megsértésére vonatkozó indokok részletezésével kifejtett érveket tartalmazó felülvizsgálati kérelem bírálható el érdemben. A felülvizsgálati kérelemnek az a része, amely ezeknek az elvárásoknak nem felel meg, a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálható. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel. [23] Az alperes felülvizsgálati kérelmében eljárási szabálysértésként a jogszabálysértés szöveges körülírása szerint azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Ugyanakkor ezzel adekvát és megsértett jogszabályként felülvizsgálati kérelmében az rPp. egyetlen rendelkezését, így az rPp.
3. §-át sem tüntette fel, ezért e hivatkozása a fent kifejtettek szerint érdemben nem volt vizsgálható. [24] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a perbeli szerződéses feltétel tisztességtelenségét az rPtk. és a Korm. rendelet vonatkozó szabályainak alkalmazása során a fogyasztói irányelv céljainak megfelelően kell értelmezni. Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatai nem rendelkeznek erga omnes hatállyal (66/80.sz. International Chemical Corporation-ügy, 18.pont), ami a magyar nemzeti eljárásjogban ismert jogegységi határozat jelleget önmagában kizárja. A tagállami bíróságoknak az uniós jog értelmezése és alkalmazása során az EUB joggyakorlatát követniük kell (28/
4. sz. Da Costa-ügyben kifejtett indokok miatt), ezért a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta az EUB C-34/
5. számú, a perbeli tényálláshoz nagyon hasonló ügyben hozott ítéletében a ténytanúsítvány tisztességtelensége vizsgálata körében megfogalmazott szempontokat. [25] A Kúria előrebocsátja, hogy a perbeli szerződés megkötésére
6. március 17-én került sor ezért a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a per tárgyát képező szerződéses kikötés a szerződés megkötésének idején hatályos jogszabályi rendelkezésekre tekintettel (6/
7. PJE határozat III.
8. pont) tisztességtelen így érvénytelen szerződési feltételnek minősül-e. Ez a jogértelmezés jelenik meg az EUB joggyakorlatában is (EUB C-229/
9. és C-289/
10. számú egyesített ügyek [52] pont.). [26] A Kúria a perbeli keresettel támadott szerződési feltétellel tartalmilag, a lényegét tekintve megegyező szerződéses kikötés tisztességtelensége megítélésének kérdésében az EBH 2018.G.
11. számon közzétett gazdasági elvi határozatában, illetve BH
13. számú határozatában már állást foglalt, amely döntések a Kúria következetes - jelen perben is irányadónak tekintendő joggyakorlatát tükrözik. Az ott kifejtettektől a Kúria jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül és eltérő tartalmú jogegységi határozat hiányában nem is térhet el. A Kúria a hivatkozott határozatokban és azt követően hozott határozataiban kifejtetteket változatlanul, minden részletében irányadónak tekinti. A fenti ügyekben akként foglalt állást, hogy az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. Döntéseinek jogi indokolásában hangsúlyosan hivatkozott az rPtk.
14. §-ában, a Vht.
15. §-ában, a közjegyzői tv.
16. §

(1)bekezdésében, a Korm. rendelet 1. §

(1)bek.

1. i)és
2. j)pontjaiban írtakra. Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a bizonyítási terhet nem fordította meg, ennek ellenkezőjét a perben eljárt másodfokú bíróság téves jogkövetkeztetéssel állapította meg. [27] A jogerős ítélet a perbeli kikötést tartalmát tekintve nem tekintette az rPtk. 242. §-a szerinti tartozáselismeréssel azonos hatályú nyilatkozatnak. A Kúria a BH2018. 146. számon közzétett határozatában többek között rámutatott, hogy a jelen perbelihez hasonló tartalmú szerződéses rendelkezés joglemondásként sem értékelhető, és nem tekinthető vélelem hatásával bíró kikötésnek, az a bizonyítási eljárás lefolytatását nem befolyásolja. Rámutatott arra is, hogy a polgári peres eljárásban a felek eljárási jogaira és kötelezettségeire - idetartozik a tényállítási és bizonyítási kötelezettségük - az rPp. közjogi jellegű szabályai az irányadók, és az rPp. kógens szabályait a felek szerződéses autonómiája nem törheti át. Ezért is téves a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező szerződéses kikötéssel, mint megállapodással a szerződő felek „a bizonyítási terhet meghatározó szabályokat felülírták" volna. [28] A magyar jogban a bizonyítási teher eljárásjogi fogalom, valamely anyagi jogi igény polgári perben történő érvényesítése esetén a jogvita érdemi eldöntése szempontjából releváns tény bizonyítatlansága következményére, a bíróság érdemi döntésében kifejezésre jutó hátrányára utaló szabály [rPp. 3. §

(3)bekezdés]. Alkalmazásra akkor kerül, ha a bizonyításra kötelezett fél nem tesz eleget e kötelezettségének. Az rPp. 164. §

(1)bekezdés alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el. Eszerint a főbizonyítás a kereset vagy a keresettel szembeni védekezés alapjául szolgáló tények fennállására, valóságára, míg az ellenbizonyítás - a főbizonyító fél perbeli ellenfelének a cselekményeként - ugyanezen tények fenn nem állására, valótlanságára vonatkozik. A bizonyítási teher átfordulása azt jelenti, hogy a fő- és az ellenbizonyításra köteles fél személye felcserélődik. Ez alapulhat törvényi vélelmen, eljárásjogi rendelkezésen (pl. sajtó-helyreigazítási per) vagy anyagi jogi szabályon [pl. a Ptk. 242. §

(1)-

(2)bekezdésben szabályozott tartozáselismerés]. A perbeli kikötés esetén egyik eset sem áll fenn, vagyis a szerződési kikötés a bizonyítás kötelezettségét és terhét nem változtatja meg. [29] Az rPp. 195. §

(1)bekezdése értelmében a közokirat teljesen bizonyítja az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát. Ez az adott ügyben a támadott kikötéssel együtt is csupán azt jelenti, hogy az alperes kérelmére kiállított közjegyzői okirat azt tanúsítja, hogy az alperes könyvei, nyilvántartásai szerint az adós felperesnek aktuálisan milyen összegű tartozása áll fenn. A ténytanúsítvány tehát a jogerős ítéletben kifejtett téves állásponttal szemben, nem az adós fennálló tartozásának - vagy annak helyességének - közokirati bizonyítéka. A tartozás összegének fogyasztó általi vitatására ezért nem az rPp. 195. §

(6)bekezdése szerinti ellenbizonyítás szabályai az irányadók. A kölcsönszerződés felmondása esetén pedig annak jogszerűségével kapcsolatos polgári perben az rPp. általános rendelkezései vonatkoznak. [30] A Kúria az előző pontokban már hivatkozott BH

2. számon közzétett határozatában azt is kifejtette, amennyiben a kölcsönszerződés vizsgált kikötésének tartalma mégsem volna egyértelműen megállapítható, az rPtk.
3. §

(2)bekezdésében foglalt értelmezési szabály alkalmazása válna szükségessé. Aszerint a vitás tartalmú általános szerződési feltétel - vagy fogyasztói szerződés - tartalmát a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés szerint kell megállapítani. A vizsgált szerződéses feltétel értelmében a közjegyzői tanúsítvány pusztán az alperes egyoldalú - a felperes teljesítésével összefüggésben nyilvántartott adatokra vonatkozó nyilatkozatához kapcsolódik. A per tárgyává tett kikötésnek tehát az rPtk. 207. §

(2)bekezdésére figyelemmel sem tulajdonítható olyan tartalom, amely kihatna a felek igényérvényesítési és bizonyítási lehetőségeire, kötelezettségeire. A perbeli szerződéses kikötés tehát a felperes jogi helyzetét nem érinti, azt nem teszi hátrányosabbá. [31] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság azon álláspontjával sem, hogy a végrehajtási záradék kibocsátásához megkövetelt jogszabályi előírások nem teljesülnének a perben támadott szerződési feltétel nélkül. Ezzel szemben változatlanul fenntartja az előző pontokban már hivatkozott közzétett határozataiban kifejtett azon álláspontját, hogy a perben támadott kikötés nem befolyásolja a kölcsönszerződésből eredő követelés kapcsán a végrehajtási záradék kiállításának a feltételeit, tehát nem érinti a szerződő felek igényérvényesítési, illetve védekezési lehetőségeit, és nem hat ki a végrehajtási záradék alapján indult végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perekben a bizonyítási kötelezettség alakulására sem. [32] A Kúria ismételten leszögezi, hogy az adós szerződésszegésének, illetőleg a felmondásnak a tényét, valamint a végrehajtást kérő nyilvántartásai szerint fennálló tartozás aktuális összegét a végrehajtást kérő egyoldalú nyilatkozata alapján rögzítő, a közjegyzői tv. 111. §-ában szabályozott közjegyzői okirat nem ügyleti, hanem jogi jelentőségű tényeket rögzítő ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány). Az ilyen okirat kiállítását a végrehajtást kérő akkor is kérheti a közjegyzőtől, ha erről az adóssal kötött szerződésben előzetesen külön nem rendelkeztek, illetve az adós előzetesen nem nyilatkozott külön arról, hogy a végrehajtást kérő nyilvántartásában rögzített adatok a ténytanúsítvány kiállításának alapjául szolgálhatnak. A közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását és a végrehajtási záradék kibocsátását tehát a végrehajtást kérő e szerződéses kikötés hiányában is ugyanilyen módon és tartalommal kérhetné. [33] A közjegyzői tv. 111. §

(1)bekezdésének és 136. §

(1)bekezdésének g) pontjának rendelkezései alapján az alperesnek tehát a kölcsönszerződés támadott kikötése hiányában is lehetősége van arra, hogy közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását kérje a nyilvántartásai szerinti felperesi tartozás összegéről, továbbá arról a tényről, hogy a kölcsönszerződést felmondta. A jogerős ítéletnek ezzel ellentétes jogi következtetése a Kúria megítélése szerint egyebekben ellentétes a Kúriának a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 23/C. §-a alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 3/2020. Polgári jogegységi határozatában kifejtetekkel. A hivatkozott szabályozás megegyezik a szerződéskötés idején hatályos 21. §

(1)bekezdésében írtakkal. Az ebben foglaltak szerint ugyanis egyrészt a végrehajtási záradék kiállítása során a közjegyző nem vizsgálhatja a tartozás összegét, nem foglalhat állást arról, hogy a tartozás fennáll-e és milyen összegű, másrészt a közjegyzői tv. 144. §

(1)bekezdésében foglaltak sem képezik akadályát annak, hogy a közjegyző a közjegyzői tv. 136. §

(1)bekezdés g) pontja alapján a jogosult nyilatkozatáról (mint „egyéb jogi jelentőségű tényről") tanúsítványt állíthasson ki. A közjegyzői tv. 136. §

(1)bekezdés g) pontja és

1. §-a szerinti eljárás keretében a közjegyző az általa észlelt tényeket tanúsíthatja jegyzőkönyvi formában. Ez lehet valamely állapot, fizikailag észlelhető körülmény, jelenlévő személy előadott nyilatkozata. [34] Ha a végrehajtási záradék kiállítására sor kerül, az adós a tartozását az rPp.
2. §-a szerinti végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben vitathatja. Ez azonban a végrehajtási záradék és a közjegyzői tanúsítvány jogintézményére vonatkozó, a fentiekben ismertetett szabályokból következik. A peres felek között létrejött kölcsönszerződés e vonatkozásban sem biztosít több jogosultságot az alperes részére, illetve nem ró több kötelezettséget a felperes terhére, mint amelyek az irányadó jogszabályok alapján őket egyébként megilletnék, illetőleg terhelnék. A bizonyítási teher pedig az rPp.
3. §-a szerinti végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben is az rPp.
4. §

(1)bekezdésének megfelelően alakul. Az igényérvényesítés lehetőségei, a bizonyítási teher alakulása körében tehát a kölcsönszerződés I.

1. és VIII.
2. pontjában foglaltak a felperes jogi helyzetét nem érintik, semmilyen módon nem teszik hátrányosabbá. [35] A jogerős ítélet a perbeli szerződéses rendelkezést a Korm. rendelet
3. §

(1)bekezdés i) pontjába ütközően is tisztességtelennek találta, mert megítélése szerint az lehetővé teszi a hitelező számára a jogvita egyoldalú lezárását. A Kúria nem értett egyet a jogerős ítéletnek ezzel a következtetésével sem az alábbiak miatt. [36] Maga a jogerős ítélet is azt rögzíti, hogy a szerződés megkötésekor nem állt fenn olyan jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tette volna az alperes részére a jogvita egyoldalú lezárását, mert a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása esetén az adós felperes az rPp.

1. § szerinti végrehajtás korlátozása, illetve megszüntetési iránti, valamint érvénytelenségi pert is indíthatott, és a végrehajtási per megindítása esetén az rPp.
2. § alapján kérhette a végrehajtás megszüntetését is. Ezt támasztja alá egyebekben az EUB C-34/
3. számú ítéletének indokolása (annak [53]-[59] pontjai) is. [37] A korábban a [26] pontban kifejtettekre tekintettel a jogvita érdemi elbírálására nem hathat ki a szerződés megkötését követően több mint 10 évvel később hatályba lépett megváltozott eljárásjogi szabályozás, amely a végrehajtási perekre vonatkozó rendelkezéseket jelentősen módosította. Ettől függetlenül a Kúria rámutat arra, hogy a Pp. megváltozott szabályaira tekintettel sem lehet alappal arra a következtetésre jutni, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés a Korm. rendelet
4. §

(1)bekezdés i) pontja alapján tisztességtelen. [38] Az rPp. rendelkezéseivel szemben a Pp. 528. §

(2)bekezdése a végrehajtási per keretei között valóban nem teszi lehetővé a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését és korlátozását a követelés létre nem jöttére történő hivatkozással. Ugyanakkor az új szabályozás ezzel nem vesz el jogot az adóstól, nem zárja el attól, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényes létrejöttét perben vitássá tegye, és ennek megállapítása iránt pert kezdeményezzen. Azokban az esetekben ugyanis, amikor a végrehajtás elrendelését nem előzte meg a követelés érvényes fennállásának az érdemi elbírálása, az adós az általános szabályok szerint megindított, a követelés érvényes létre nem jöttére alapított perben kérheti a sérelmezett jogviszony anyagi jog szabályai szerinti rendezését. Ebben a perben pedig az Pp.

1. §-a alapján ugyanolyan feltételek mellett kérheti a perbíróságtól a folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztését, mint az rPp.
2. §-a szerint tehette. Az ügyben megváltozott jogszabályi környezetre tekintettel sem lehet alappal olyan jogkövetkeztetésre jutni, hogy a perbeli szerződéses rendelkezés elzárja a fogyasztót az igényérvényesítéstől, vagy ezt érdemben korlátozná. [39] A kifejtettek alapján alapvetően téves a jogerős ítéletnek „a jogvita végleges lezárása körében" kifejtett azon álláspontja, hogy a perbeli feltétel tisztességtelenségének a megállapítása iránti kereset jogerősen elutasító ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás azt jelentené, hogy a felperes nem vitathatja a tartozás összegét, vagy nem indíthatna pert a tartozás összegét befolyásoló feltétel tisztességtelensége, illetve az egész szerződés érvénytelensége iránt. Éppen ellenkezőleg, ettől az adós nincs elzárva, tekintettel arra, hogy az alperesi nyilatkozat nem az adós fennálló tartozásának a közokirati bizonyítéka, illetve nem a perben támadott szerződési feltétel teszi lehetővé a ténytanúsítvány kiállítását. [40] A szerződéses kikötés tisztességtelensége megállapításának az rPtk.
3. §

(1)bekezdésében írt feltétele mindezekre figyelemmel nem valósult meg, mivel az alperes a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit nem határozta meg a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára. Az irányadó törvényi szabályozáshoz képest nem biztosított kedvezőtlenebb jogi helyzetet a fogyasztó felperes számára, a kikötés nem fosztja meg, nem is korlátozza a felperest a jogszabály alapján őt megillető vitatás, igényérvényesítés lehetőségétől sem. [41] A kifejtettek értelmében a jogerős ítélet az rPtk. 209. §

(1)bekezdésének, illetve a Korm. rendelet 1. §

(1)bekezdés

1. i)és
2. j)pontjának téves alkalmazásával állapította meg, hogy a perbeli kölcsönszerződés I.2. és VIII. 12. pontjának kifogásolt rendelkezései tisztességtelenek. [42] A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében helybenhagyta. Záró rész [43] Az eredményes felülvizsgálati kérelem alapján az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban is pervesztes felperes - az elsőfokú ítéletben foglalt perköltségen felül - az rPp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes - 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-a alapján megállapított - mérsékelt összegű ügyvédi munkadíjából és az általa megfizetett 70.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetékből álló másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj az IM rendelet 4/A. §

(2)bekezdése alapján az áfát tartalmazza azzal, hogy a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíj mérséklését a nagyszámú, azonos tényállás alapján indult perben az alperes túlnyomórészt azonos jogi alapokon nyugvó védekezése indokolta. A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [44] Az ítélet elleni felülvizsgálatot az rPp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. március
2. . Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró