Kfv.37853/2020/6 – Kúria

(4)bekezdésének utolsó mondata helyes értelmezése szerint a jogalkotó csak az egy világversenyen való eredményes részvételhez kapcsolódóan zárta ki, hogy ugyanazon személy két jogcímen, azaz szövetségi kapitányként és edzőként is olimpiai járadékra legyen jogosult. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: Kfv.II.37.853/2020/

1. . Kovács András a tanács elnöke . Figula Ildikó előadó bíró . Rák-Fekete Edina bíró A felperes: (...) A felperes képviselője: Forgó, Damjanovic és Társai Ügyvédi Iroda; Az alperes: Emberi Erőforrások Minisztériuma Az alperes képviselője: (…) jogtanácsos A per tárgya: olimpiai járadék tárgyában hozott határozat jogszerűsége vizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 80.K.33.636/2019/
2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 80.K.33.636/2019/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a Kúria az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes – nemzetközi sakkmester – (...) között hat éven keresztül volt a férfi sakkválogatott szövetségi kapitánya. Ezen idő alatt nyolc világversenyen, Olimpián, Világ-és, Európa Bajnokságon, és számtalan barátságos felkészülési mérkőzésen vezette a sakkválogatottat. Legnagyobb sikert a 176 ország versenyében 2014-ben Tromso-ben (Norvégia) megrendezett sakkolimpián érte el, ahol a [2] [3] [4] [5] [6] Magyar Nemzeti Válogatott ezüstérmet szerzett. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) igazolta a felperesnek az eredmény elérésében betöltött szakmai szerepét. A felperes
4. június 20-án a
5. évi sakkolimpián elért
6. helyezés megjelölésével, mint a Magyar Férfi Nemzeti Válogatott szövetségi kapitánya, a megváltozott összegű edzői járadék folyósítása iránti kérelmet terjesztett elő. A felperes, mint felkészítő edző, már edzői járadékra volt jogosult a kérelem benyújtása időpontjában A.P.M.
7. évi sakkolimpián elért
8. helyezésére tekintettel; az alperes 69452/2019/SPORTFEJL határozattal állapította meg a felperes megváltozott edzői járadékra való jogosultságát. Az alperes a
9. augusztus
10. napján kelt, 6945-4/2019/SPORTFEJL. számú határozatával a felperes
11. évi sakkolimpián a Férfi Nemzeti Válogatott által elért
12. helyezés megjelölésével, mint szövetségi kapitány benyújtott, a megváltozott szabályok szerint történő edzői járadék megállapítása iránti kérelmét – elutasította Az alperes határozata indokolása szerint a sportról szóló
13. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.)
14. évi CVII. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv) megállapított, és
15. január 1-jén hatályba lépő szabályozása szerint a felperes azért nem részesülhet szövetségi kapitányként is olimpiai járadékban, mert A.P.M.
16. évi sakkolimpián elért
17. helyezése alapján, mint felkészítő edző, már járadékra volt jogosult. A határozat indokolása szerint az Stv.
18. §

(4)bekezdése utolsó mondata, mely szerint „ugyanaz a személy nem részesülhet edzőként és szövetségi kapitányként is járadékban”, általános szabály, a kizáró feltételt nem olimpiánként kell vizsgálni, mert amennyiben így lenne, azt az Stv. kifejezetten ekként szabályozná. A határozat indokolása kitért arra is, hogy figyelemmel arra, hogy a szövetségi kapitány és a felkészítő edző edzői járadéka

1. helyezés esetén mindkét jogosultságnál azonos összegű, ezért a korábbi járadék összege sem változik. A kereseti kérelem és védirat [7] A határozattal szemben felperes terjesztett elő kereseti kérelmet, melyben elsődlegesen a határozat megváltoztatását kérte annak megállapításával, hogy jogosult a bérből és fizetésből élők előző évi KSH által számított országos szintű bruttó nominál-átlagkeresetnek megfelelő összeg 70%-a kétszeresére, mint megváltozott összegű edzői járadékra, az általa szövetségi kapitányként felkészített magyar férfi sakkválogatott
2. évi sakkolimpián elért
3. helyezésre tekintettel. Másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. [8] A felperes kereseti kérelme az alperes határozata által megállapított tényállást nem vitatta, a határozatot a sporttörvény vonatkozó rendelkezései téves értelmezése miatt tartotta jogsértőnek. [9] Érvelése szerint a sporttörvény olimpiai járadékkal kapcsolatos általános elve a kumulálhatóság, tehát minden egyes érem, minden egyes teljesítmény után külön-külön illeti meg az arra jogosultakat az olimpiai járadék. Mivel pedig az edzőt ugyanolyan mértékű járadék illeti meg, mint a versenyzőt, okszerűen következik, hogy amennyiben egy edző több versenyzője is olimpiai érmet nyer, vagy ugyanaz a versenyző több olimpiai érmet nyer, az edzőt is többszörösen fogja megilletni az olimpiai járadék. [10] Érvelése szerint, mivel a szövetségi kapitányt a sporttörvény
4. §

(6)bekezdése szerint ugyanúgy megilleti az edzői járadék, értelemszerűen a szövetségi kapitány esetében is érvényesül a kumuláció elve. A felperes szerint a törvényalkotó a sporttörvény 60. §

(4)bekezdése utolsó mondata rendelkezésével szükségesnek tartotta azt egyértelművé tenni, hogy ugyanazon versenyző által elért egy konkrét éremért nem kaphat egy személy két jogcímen is járadékot, azaz amennyiben valaki az edző és a szövetségi kapitány járadékra jogosító kritériumának is megfelel, egy adott versenyző teljesítményére tekintettel, akkor vagy edzőként, vagy szövetségi kapitányként kaphat járadékot. [11] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. [12] Érvelésében kitért arra, hogy az

1. január 1-jén hatályba lépett módosítások megszüntették azt a korábbi jogszabályi rendelkezést, mely szerint az érmes és az edző csak egy járadékra volt jogosult, azaz mind az érmes, mind az edző valamennyi érem után, amely vonatkozásában az adott sportszakember edzőként készítette fel, és a sporttörvényben rögzített feltételeket hitelt érdemlően igazolni tudja, jogosulttá válik az edzői járadékra. [13] Álláspontja szerint a felperes kumulációra irányuló érvelése az ügy tényállását nem érinti, mivel a felperes szövetségi kapitányként csak egy sakkolimpiai érem megszerzésében közreműködött. A védirat szerint a sporttörvény valamely rendelkezésében rögzített feltételt akkor kell olimpiánként, paralimpiánként vagy sakkolimpiánként, illetve siketolimpiánként vizsgálni, ha ezt a törvény kifejezetten rögzíti, ahogy ezt a jogalkotó a sporttörvény több rendelkezésében megtette [Stv.
2. §

(5)bekezdés, 61. §

(12)bekezdés c) pont]. [14] A védirat szerint a sporttörvény 60. §

(4)bekezdésének utolsó mondatában meghatározott kizáró rendelkezés általános összeférhetetlenségi feltétel, amely egyértelműen kizárja, hogy ugyanazon személy teljes szakmai tevékenységét figyelembe véve edzőként, és szövetségi kapitányként is edzői járadékra való jogosultságot szerezzen. A bíróság ítélete [15] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás és új határozat hozatalára kötelezte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 92. §

(1)bekezdése alapján. [16] Az ítélet indokolása a közigazgatási jogvitát abban a jogkérdésben foglalta össze, hogy az Stv. 60. §

(4)bekezdésének utolsó mondata, mely szerint ugyanaz a személy nem részesülhet edzőként és szövetségi kapitányként is járadékban – általános kizáró feltételt jelent-e –azaz, hogy a felperes esetében – két különböző sakkolimpián elért eredményére tekintettel – felkészítő edzőként és szövetségi kapitányként figyelembe veendő edzői járadékra való jogosultság együttesen megállapítható-e. [17] Ennek a jogértelmezési kérdésnek a megválaszolásához vizsgálta az Stv. 60. §

(4)bekezdését módosító,

1. január 1-jén hatályba lépett Módtv. általános indokolását, és megállapította, hogy a sporttörvény módosításával elérni kívánt jogpolitikai cél az volt, hogy a befektetett energiát és emberfeletti küzdelmet minden egyes olimpiai érem esetén értékeljék, abban az esetben is, ha valaki több olimpián több olimpiai érmet szerez, függetlenül attól, hogy azt sportolói, edzői vagy szövetségi kapitányi minőségében teszi. [18] Ebből következően az Stv.
2. §

(4)bekezdés utolsó mondatának kizáró feltételét nem általános tilalomként értékelte. Az érvelés szerint az Stv. 60. §

(4)bekezdése egyértelműen és nyilvánvalóan több olimpiára vonatkozik, annak utolsó mondata csupán egy olimpia esetén zárja ki azt, hogy ugyanazon személy ugyanazon sportoló által ugyanazon olimpián elért érmével összefüggésben, két jogcímen, azaz edzőként és szövetségi kapitányként is járadékban részesülhessen. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a közigazgatási bíróság jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára utasítását kérte. [20] A felülvizsgálati kérelem szerint az ítélet anyagi jogi jogszabály sért, mivel a Stv. 60. §

(4)-

(5)bekezdésével, valamint a 62. §

(12)bekezdés c) pontjával ellentétes, és ellentétes a Fővárosi KMB felülvizsgálati kérelem szerint azonos tényállási elemeket tartalmazó jogerős ítéletével is. [21] A felülvizsgálati kérelem szerint az Stv. 60. §

(4)bekezdése utolsó mondata egyértelműen egy olyan kizáró rendelkezés, amely egyben egy általános összeférhetetlenségi feltétel is, amely kizárja, hogy ugyanazon személy edzőként és szövetségi kapitányként is edzői járadékra való jogosultságot szerezzen. [22] A felülvizsgálati kérelem szerint a sportról szóló törvény bármely rendelkezésével rögzített feltételt akkor kell olimpiánként vizsgálni, ha ezt törvény kifejezetten előírja – ahogy ezt tette az Stv. 60. §

(5)és 61. §

(12)bekezdés c) pontjában. [23] A felülvizsgálati kérelem szerint megalapozatlan, hogy a bíróság kizárólag a Módtv. általános indokolására építette az ítéletben kifejtett jogszabályi értelmezést, és hivatkozott arra, hogy a miniszteri indokolásban foglaltak közvetlenül nem kötelezőek, nem részei a tételes jognak. Érvelése szerint a bíróság nem szűkítheti le vizsgálódását a jogalkotói akarat vizsgálatánál kizárólag a miniszteri indokolás általános részére, ennél lényegesebb szélesebb körben kellett volna vizsgálnia a jogalkotói akaratot, például a törvényt előkészítő anyagokat, jogszabálytervezeteket, szövegmódosításokat, parlamenti viták anyagait és a médiában megjelent irányadó publikációkat is. [24] Érvelése szerint a sporttörvény 60. §

(4)bekezdése értelmezéséhez a jogalkotói szándék megismeréséhez közelebb visz az adott rendelkezésnek a hatályba lépésétől a felülvizsgálati kérelem benyújtása időpontjáig meglévő szövegváltozásaihoz fűzött részletes miniszteri indokolások tartalma, melyeket az alperes felülvizsgálati kérelmében részletezett. Kiemelte, hogy

1. január
2. előtt mindenki csak egy járadékra volt jogosult, és
3. január
4. után a Módtv. az általános kizáró feltétel jogszabályban való rögzítését azért tartotta indokoltnak, mert a változásokkal az edzői járadékra jogosult egy része (felkészítő edző, nevelőedző) a korábbi szabályozástól eltérően lehetővé tette a jogosultságok halmozását. [25] A felülvizsgálati kérelem ismertette az olimpiai járadékra vonatkozó szabályozás változásait, annak
5. január 1-jén történő bevezetésétől, a felülvizsgálni kért ítélet meghozataláig. Értelmezése szerint a jogalkotói akarat az olimpiai járadék szabályozása kapcsán elsődlegesen a sportolói érdemek elismerése, a Módtv. általános indokolásában is nem véletlenül szerepel szerinte a sportoló kifejezés, hiszen a korábbi szabályozással összhangban a jogalkotó akarata most is elsősorban a sportoló érdemei elismerésének megerősítésére irányult. Hivatkozása szerint mivel a sportoló által elért eredmény kapcsán a közreműködés aránya a felkészítő edző és a nevelőedző esetében a legnagyobb, ezért a jogalkotó esetükben biztosította a jogosultságok halmozását. Értelmezése szerint a jogalkotó célja az volt, hogy a korábbi szabályozással összhangban az olimpiai edzői járadékra egy személy csak egy minőségben válhasson jogosulttá, mégpedig edzőként (felkészítő edző vagy nevelőedző) vagy szövetségi kapitányként (szövetségi kapitány vagy nemzeti válogatott vezető edző). [26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta. [27] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint a Stv.
6. §

(4)bekezdése utolsó mondatát a közigazgatási bíróság helyesen értelmezte, a szövetségi kapitányok olimpiánként egyszeres teljesítményt tesznek le az asztalra, és bár a sporttörvény 2019 előtt nem tette lehetővé a sportsikerek utáni járadékok kumulációját,

1. január 1-jétől azonban ez vált fő szabállyá mind a sportolók, mid a sportolók özvegyei, mind az edzők és a szövetségi kapitányok tekintetében. [28] Érvelése szerint a labdajáték csapatsportokban annak az elvnek kell érvényesülnie, amennyiben egy szövetségi kapitány három különböző olimpián háromszor vezeti úgy a csapatot, hogy az érmessé válik, akkor számára háromszoros járadék jár. Értelmezése szerint a sporttörvény
2. §

(4)bekezdése az egyéni sportágak szövetségi kapitányai esetében a sporttörvény 60. §

(4)bekezdése úgy értelmezhető, hogy bármennyi aranyat is nyer egy egyéni sportágat irányító szövetségi kapitány, azaz példaként említve bármennyi aranyat is nyer egy úszócsapat egy adott olimpián, az úszó szövetségi kapitány teljesítménye csak egyszer ismerhető el egy járadékkal. Érvelése szerint nincs semmilyen ok arra, hogy a sporttörvény 60. §

(4)bekezdés nyelvtani és logikai összefüggései alapján arra lenne következtethető, hogy a szövetségi kapitányok különböző olimpiákon elért sikerei alapján ne lennének jogosultak a járadékra. [29] A felülvizsgálati ellenkérelem hangsúlyozta, hogy a Stv.

1. január 1-jei módosításának jogpolitikai célja, hogy minden egyes sportsiker külön-külön díjazásra kerüljön, ezáltal egyidejűleg teremtve meg a motivációt újabb sportsikerek eléréséhez. Ez érvelése szerint a Módtv. indokolásában egyértelműen megjelenik, és visszatükröződik a módosított sporttörvény szövegében is. Érvelt amellett, hogy a felperes által betöltött sakkszövetségi poszt esetében a teljesítmény érdemi és közvetlen volt, ő volt felelős közvetlenül és intézte a válogatott játékosok kiválasztását, szervezte az edzőtáborokat, edzéseket, az olimpián meghatározta a csapat összeállítását, gondoskodott a játékosok motivációs szintjének fenntartásáról, irányította az egyes mérkőzésekre való felkészüléseket is. [30] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint nincs jogpolitikai indoka annak, hogy az egyéni sport és a labdajáték csapatsportokban a szövetségi kapitány számára járó járadék megkülönböztetésre kerüljön,,még akkor sem, ha a normaszöveg nem tökéletes. [31] A felülvizsgálati kérelem olimpiai járadék bevezetéséhez kapcsolódó történeti áttekintésére észrevételezte, hogy az 1997-ben bevezetett rendszer lényege a tisztest megélhetés biztosítása volt, és kétségtelen, hogy csak
2. január 1-től a sporttörvény módosítása folytán változott meg a rendszer, melynek lényege, hogy minden egyes olimpiai sikert értékelni kell. [32] Kitért arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hasonló tényállás melletti, eltérő jogértelmezéssel zárult ítélet a támadott ítélet jogsértő volta alátámasztására alkalmatlan, mivel azt nem a Kúria hozta, az ítélet nem kötötte a perben eljáró tanácsot. [33] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a bíróság az ítéletet a Módtv. részletes indokolása figyelembevétele nélkül hozta meg, ugyanis a részletes indokolás meglehetősen rövid, és semmi olyan információt nem tartalmaz, amiből ellenkező következtetésre lehetne jutni. A felperes az alperes törvényi indokoláson túli további, a törvényhozáshoz kapcsolódó szakmai anyag vizsgálatára vonatkozó kifogását is megalapozatlannak találta, utalva arra is, hogy amennyiben az alperes mindezeket relevánsnak tartotta volna az ügy megítélése szempontjából, úgy neki kellett volna azt előterjesztenie. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét – a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos
3. §

(1)bekezdés a) pontja, azaz a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztésének biztosítása érdekében – befogadta 2. sorszámú végzésével. [35] A Kp. 115. §

(2)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. §

(1)bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálni kért ítéletet a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta meg, és megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt sporttörvényi rendelkezéseket, az alkalmazandó jogszabályt helyesen értelmezte, ezért az ítéletet lényegében helyes indokai alapján tartotta fenn hatályában. [36] A Kúria csupán a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelemre tekintettel emeli ki az alábbiakat. [37] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete helyesen emelte ki, hogy a jogvita tárgya a Stv. 60. §

(4)bekezdés utolsó mondatának helyes értelmezése, azaz annak megállapítása volt, hogy a szabályozás az általános kizáró feltételt jelent-e, vagy kizárólag egy olimpián történő részvételhez kapcsolódóan zárja ki az edzőként és szövetségi kapitányként történő járadékra való jogosultságot. [38] Kétségtelen, hogy az Stv. 60. §

(4)bekezdésének utolsó mondata szövegkörnyezetéből kiragadva, akár eredményezhetné az alperes általi jogértelmezést is, de a sporttörvény teljes és az Alaptörvény

1. cikke szerinti értelmezést figyelembe véve a Kúria szerint helyesen állapította meg a közigazgatási bíróság azt, hogy a sporttörvény
2. §

(4)bekezdése utolsó mondata, mint kizáró feltétel nem általános tilalom. Annak helyes értelme, hogy ugyanaz a személy egy adott olimpián történő részvétel alapján nem részesülhet egyszerre szövetségi és edzői tevékenységére való tekintettel is olimpiai járadékban. [39] Mivel a jogalkotó egyrészt az edzői (felkészítő edzői) másrészt a szövetségi kapitányként történő közreműködést is elismeri és a sporttörvény 60. §

(4)bekezdés harmadik-negyedik mondata a szövetségi kapitányok esetében a több olimpián történő részvétel esetére határozza meg – kétségtelenül megkülönböztetve a labdajáték csapatsportokat és az egyéni sportágakban szövetségi kapitányként történő részvételt – a járadék összegét, addig a sporttörvény 60. §

(4)bekezdés első és második mondata a szövetségi kapitányi minőséghez kapcsolódó olimpiai járadék összegétől részben eltérően, az edzői járadék összegét az annak alapját képező érmesi helyezéshez köti. Azaz a jogalkotó szándékosan különböztette meg a többszöri világversenyen való részvétel esetén az edzők és a szövetségi kapitányok járadékának összegét. [40] A Kúria álláspontja szerint természetesen van értelme a sporttörvény 60. §

(4)bekezdés utolsó mondatában – az alperes érvelésével ellentétben – a kumulációt megakadályozó szabályoknak, az ugyanis kizárja, hogy egy személy egy olimpián mind edzőként, mind szövetségi kapitányként is járadékra legyen jogosult. [41] A jogalkotói szándék vizsgálatához a közigazgatási bíróság a sporttörvény 60. §

(4)bekezdés utolsó értelmezéséhez helyesen vette figyelembe a Mótv. általános indokolását az Alaptörvény

1. cikkére is figyelemmel. E körben az alperesi felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozik arra, hogy a jogalkalmazó bírónak távolabbi kutatást kellett volna végeznie a jogalkotói szándék feltárása érdekében. Egyrészt az Alaptörvény
2. cikke ilyen kötelezettséget a jogalkalmazó bíróra nem ró, másrészt az alperes e körben konkrétumokra nem hivatkozott, harmadrészt a felülvizsgálati ellenkérelem helyesen utalt arra, hogy a sporttörvény
3. §

(4)bekezdését módosító rendelkezésekhez kapcsolódó részletes indokolás nem támasztja alá az alperesi érvelést. [42] A felülvizsgálati kérelemben részletezett, a sporttörvény 60. §

(4)bekezdésének – annak hatálybalépésétől kezdve – a jogvita eldöntése során alkalmazandó szabályozása és az ahhoz kapcsolódó törvényi indokolás nem alkalmas az alperesi érvelés alátámasztására, az Stv. 60. §

(4)bekezdése utolsó mondata értelmezését nem segíti. A felülvizsgálati kérelemmel szemben a felülvizsgálati ellenkérelem helyesen hivatkozott arra, hogy bár a sporttörvény

1. január
2. előtt nem tette lehetővé a különböző olimpiai sikerek után a járadékok kumulációját, ellenben
3. januártól ez vált a fő szabállyá, mely mind a sportolók, mind a sportolók özvegyei, mind az edzők, felkészítő edzők és a szövetségi kapitányokra vonatkozik – a jogszabályban megjelenített kivételekkel. [43]ár a felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem az Stv.
4. §

(4)bekezdésének a harmadik és negyedik mondatában a labdajáték csapatsportok, illetve egyéni sportágakban szövetségi kapitányok edzői járadékra való jogosultsága szabályai különbözősége, illetve különbözősége meg nem engedése mellett és ellen érvel, a Kúria szerint azonban a perbeli jogvita eldöntésénél ennek jelentősége nincs, hiszen a felperes esetében nem többszöri szövetségi kapitányként történő eredményes részvétel utáni olimpiai járadékra való jogosultság volt a kérdés, hanem két különböző világversenyen (sakkolimpia) történő eredményes részvételhez kapcsolódóan, az edzői és a szövetségi kapitányi tevékenységre tekintettel megállapítható olimpiai járadék kumulációja. [44] A felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes helyesen utalt arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróság – állítása szerint azonos tényállás melletti – ítéletével ellentétes jogértelmezése miatt a közigazgatási bíróság ítélete jogsértő nem lehet. Az alsóbb szintű bíróságokat ugyanis kizárólag a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlata köti, a Stv. 60. §

(4)bekezdés utolsó mondatát pedig a Kúria eddig még nem értelmezte. Egyebekben a Kúria kifejezetten a joggyakorlat egységesítése érdekében döntött a felülvizsgálati kérelem befogadásáról. [45] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. §

(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [46] A Sportról szóló 2004.évi I. törvény 60. §

(4)bekezdésének utolsó mondata helyes értelmezése szerint a jogalkotó csak az egy világversenyen való eredményes részvételhez kapcsolódóan zárta ki, hogy ugyanazon személy két jogcímen, azaz szövetségi kapitányként és edzőként is olimpiai járadékra legyen jogosult. Záró rész [47] A Kúria a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXXVI. törvény 83. §

(1)bekezdése alapján a pernyertes felperes perköltsége megtérítésére az alperest kötelezte, melynek összegét a felperes részéről csatolt költségjegyzék, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3), illetve

(5)bekezdése figyelembevételével állapított meg. [48] Az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti személyes költségmentessége folytán a tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel le nem rótt és az Itv. 39. §

(3)bekezdés d) pontja és 50. §

(1)bekezdése alapján számított eljárási illeték az állam terhe marad. [49] Az ítélettel szembeni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.

1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
2. március
3. Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Figula Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Rák-Fekete Edina s.k. bíró