A határozat elvi tartalma: Ha a perben beszámítani kért követelést a követelés adósa ellen folyó felszámolási eljárásban az alperes nem jelenti be jogvesztő határidőn belül, a beszámítás - a beszámítani kért követelés megszűnése miatt - nem vizsgálható. úüáíóá A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.171/2012/
- A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Juhos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Juhos Gabriella ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Halmos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halmos Péter ügyvéd) által képviselt alperes ellen 4.078.570 Ft vételár és járulékai megfizetése iránt a Siklósi Városi Bíróságon 2.G.20.385/2011 számon folyamatban volt és a Pécsi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Pf.21.425/2000/
- számú ítélete ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg 127.000 (Százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget a felperes részére. Kötelezi továbbá, hogy az államnak – az illetékes adóhatóság felhívására – fizessen meg 407.900 Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításai szerint az alperes 2006-ban szóbeli megállapodás alapján különböző ruházati termékeket és kiegészítő cikkeket vásárolt a S Kft-től. A S Kft. kiállította a számlákat összesen 4.078.570 Ft összegben. Ennek megfizetésére többször felszólította az alperest, aki azt nem egyenlítette ki.
- január 7-én a S Kft. az E Kft-re engedményezte a követelését, melyről
- július 24-én az alperest értesítette. A S Kft. felszámolását
- december 11-én elrendelték.
- január 26-án az E Kft. a felperesre engedményezte a követelést, melyről az alperest
- február 5-én értesítették, az E Kft.
- május 25-én került felszámolás alá. A felperes
- június 29-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte, mellyel szemben előterjesztett ellentmondás miatt perré alakult eljárásban a felperes kérte kötelezni az alperest a 4.078.570 Ft és ennek a számlákban rögzített teljesítési határidőt követő naptól járó, a Ptk.301/A.§
(2)bekezdésében foglalt késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére. Az alperes kérte a kereset elutasítását. A számlakövetelést nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy az engedményezési szerződések nem jöttek létre érvényesen, erre vonatkozóan keresetet is benyújtott a Budapesti II. és III. kerületi Bíróságon. Ezen felül részben 313.000 Ft értékben minőségi hibák miatt került áru visszavételére sor, részben a S kft. alkalmazottainak a bankszámlájára fizetett ki több millió forintot, részben pedig 3.109.200 Ft és ennek
- január 30-tól számított kamata erejéig beszámítás kifogást terjesztett elő a felperes követelésével szemben. A beszámítási kifogást részben saját jogán, részben pedig a perben nem álló A Bt. követelésének engedményeseként arra alapította, hogy a S Kft. a tényleges kifizetésekhez képest kisebb összegű számlákat állított ki, így az alperes – illetve jogelődje – az ÁFA visszaigénylési és levonási lehetőségtől elesett, a társasági adó alapját sem tudta csökkenteni az ÁFA nélküli összegekkel. Ezzel a S Kft. kárt okozott részére. A felperes kérte az alperesi kifogások elutasítását. Az elsőfokú bíróság 2.G.20.625/2009/
- számú végzésével a per tárgyalását az engedményezési szerződések semmisségének megállapítása iránt indított per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította arra hivatkozással, hogy az esetleges érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja. Az elsőfokú bíróság a folytatódó eljárásban kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4.078.570 Ft-ot, és ennek késedelmi kamatait, valamint a perköltséget. Álláspontja szerint a felperes követelését teljes mértékben alátámasztották az általa becsatolt számlák, szállítólevelek, engedményezési szerződések. Az alperes elismerte, hogy megkapta a számlákat és az abban foglalt árumozgás is megtörtént, ezért a bíróság a felperes keresetét alaposnak minősítette. Az alperesnek ugyanakkor nem sikerült bizonyítania sem azt, hogy a felperesi jogelőd 313.000 Ft értékben hibás árukat vett volna vissza, sem pedig azt, hogy a követelt számlaértékből bármilyen összeg kiegyenlítésre került az alperes részéről. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem csupán a bizonyítékait, de a releváns tényeket sem tudta megjelölni a visszavett árukra vonatkozó kifogása körében. A kárigényként érvényesíteni kívánt összeg vonatkozásában elsődlegesen azt állapította meg, hogy az alperes a S Kft. felszámolási eljárásában hitelezőként nem jelentkezett be, s miután beszámítási kifogásként a hitelező a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését érvényesítheti, feltéve, ha a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is hitelező, ezért a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 38.§
(2)-
(3)bekezdése, 46.§
(7)bekezdése kizárja a követelése beszámítását. Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 129.476 Ft másodfokú perköltséget, valamint fizessen meg az államnak 244.700 Ft le nem rótt másodfokú illetéket. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemi döntése is helytálló. Az alperes szerződésszegését a Ptk. 298.§ a) pontja szerint minősítette, mely miatt a felperes a Ptk. 300.§
(1)bekezdése alapján joggal követelhet teljesítést. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint az alperes kötelezettsége ellenére nem bizonyította azt a perbeli előadását, hogy visszáruzásra került volna sor, de azt sem, hogy a perbeli követelést részben teljesítette. Helytállónak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a S Kft. felszámolási eljárásban történő hitelezői igény bejelentése elmulasztásának az a következménye, hogy a hitelező igénye megszűnt (jogvesztő határidő). Az engedményesként fellépő hitelezővel (felperes) szemben a kötelezett nem számíthatja be azt az ellenkövetelését, amelyet az engedményező adóssal (felperesi jogelőd) szembeni felszámolási eljárásban a törvényben előírt határidőn belül hitelezőként nem jelentett be. Az engedményes (jogutód) helyzete semmilyen tekintetben nem lehet ugyanis hátrányosabb, mint az engedményezőé (jogelődé) volt, így a beszámítási kifogás sem lehet szélesebb terjedelmű, mint ahogy azt a kötelezettet az engedményezővel szemben megillette. Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kérte a felperes marasztalását a perköltségben is. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206.§
(1)bekezdését, mert az a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat részben okszerűtlenül mérlegelte, a logika szabályainak sem felel meg a mérlegelés, és így téves jogkövetkeztetésre jutott. Megsértette a Pp.2.§
(1)bekezdésében írt tisztességes eljárás elvét is, mert az alperest az általa indítványozott bizonyítási indítványok elutasításával gyakorlatilag elzárta a bizonyítás elől. Állította, hogy az eljárásban becsatolt, az A Bt. és a M Kft. között létrejött engedményezésről a felperes jogelődjét (S Kft.)
- január 26-án kelt levelével értesítette. Az A Bt. 10.485.941 Ft-ot fizetett ki 2003-2006 között, ám ezekre számlát nem állított ki a felperes jogelődje, így az alperes jogelődjét 2.097.100 Ft+járulékai kár érte a le nem vonható, illetve vissza nem igényelhető ÁFA vonatkozásában. A kereskedelmi tevékenységet
- áprilistól a M Kft. folytatta, amely 14.149.250 Ft összegben teljesítette az áruk ellenértékének a kifizetését a A Kft. irányába, miközben az korábban – ide nem értve a keresetben érvényesített számlákon szereplő összeget – 3.998.100 Ft összegű számlát állított csak ki, azaz 6.072.580 Ft összegű számla nem lett kiállítva, mely összeg alapján a le nem vonható, illetve vissza nem igényelhető ÁFA összege 1.012.100 Ft és járulékai. Ha a visszáru értékét (313.300 Ft) levonjuk a követelt összegből, úgy a pénzügyi teljesítés nélkül marad áru értéke, amelyet a felperes követel: 3.765.270 Ft. Erre vonatkozóan kérte a felperesi jogelőd alkalmazottainak a meghallgatását, részben a felszámolási eljárásban történtekre vonatkozóan, részben pedig arra, hogy a felperesi jogelőd alkalmazottainak a bankszámláira fizetett bizonyos összegeket. E bizonyítási indítványait azonban a bíróság elutasította, illetve nem vette figyelembe. Beszámítani kívánt követelésének a jogalapja tehát az adólevonási jog gyakorolhatóságának az elmaradása – számla kiállítása hiányában. E körben szakértő kirendelését is indítványozta, melyet a bíróság nem teljesített. Részletesen kifejtette az álláspontját arról, hogy a felperes által érvényesített követelések aránytalanul alacsony összegért kerültek engedményezésre, holott a felszámolási eljárásokban igen magas ki nem egyenlített követelések vannak az adósokkal szemben. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint helyesen került megállapításra a tényállás és helyes az abból levont jogi következtetés is. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. Az eljárás adataiból megállapíthatóan az alperes a felperessel szemben a S Kft-vel szemben fennálló követeléseinek a beszámítására hivatkozott. Részben kártérítés, részben pedig visszáruzott áru vételára jogcímén állította, hogy a felperes követelése beszámítással teljesítésre került. A fentiekből következően a Kúria álláspontja szerint az eljárás alapvető kérdése az volt, hogy az alperesnek be kellett-e jelentenie a felperes jogelődje (S Kft.) felszámolási eljárásában a hitelezői igényét ahhoz, hogy ebben a perben azt beszámítási kifogásként (Ptk. 296. §) előterjeszthesse. Nem vitásan a S Kft. a felszámolásának megindulása előtt az alperessel szembeni követelését engedményezte az E Kft-re, tehát a felperes keresetének alapjául szolgáló követelés a S Kft. felszámolásának megindulásakor már nem volt a társaság vagyonában. Ettől függetlenül azonban ahhoz, hogy az alperes a követelést beszámítási kifogásként érvényesíthesse, hogy azt a bíróság egyáltalán vizsgálhassa, a követelésnek léteznie kell. Az alperes tudott a SKft-nek vele szemben fennálló követeléséről akkor, amikor S Kft. felszámolására 2008-ban sor került. Amennyiben tehát követelése volt a S Kft-vel szemben – akár a visszáruzott áru vételárának az elszámolása, akár kártérítés jogcímén -, azt be kellett volna jelentenie a felszámolási eljárásban. Az akkor hatályban volt Cstv. 37.§
(3)bekezdése szerint a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló jogvesztő határidő 1 év volt. Miután az alperes a S Kft-vel szembeni követelését kívánta beszámítani a keresetben érvényesített igénybe, azonban – figyelemmel arra, hogy azt a jogvesztő határidőn belül a S Kft-vel szemben a felszámolási eljárásban nem érvényesítette - az a jogvesztő határidő elteltével megszűnt, nem létezik, tehát nem is vizsgálható. Az eljárás megindításakor – a fizetési meghagyás benyújtásakor – még lehetősége lett volna az alperesnek a követelését bejelenteni a jogvesztő határidőn belül a S Kft. felszámolásában, azonban a jogvesztő határidő úgy telt el, hogy erre nem került sor, s így az alperes minden igényét elvesztette a S Kft-vel szemben – akár fennállt az, akár nem -, így a S Kft- jogutódjával szemben e már nem létező követelésre beszámítási igényt nem alapozhat. Ebből következően az alperes által a bizonyítási eljárás lefolytatásával, a bíróság mérlegelésével kapcsolatban a felülvizsgálati kérelemben előadottak – melyek kizárólag az alperes beszámítási igényével voltak kapcsolatosak – szintén nem vizsgálhatók és értékelhetők az eljárásban. Mindezek alapján nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet, amikor a keresetnek helyt adott, ezért a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelemben engedményezéssel kapcsolatosan előadottak nem befolyásolják alperes fizetési kötelezettségét. az az Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének a)-b) pontja,
(5)bekezdése, és a 4/A.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59.§
(1)bekezdése és 6/1986 (VI.26. ) IM rendelet 15.§
(1)és
(3)bekezdése alapján az alperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. Budapest,
- március
- . Bodor Mária sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró A kiadmány hiteléül: Afra Judit tisztviselő