← Magyarország

Gfv.30367/2013/10 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak akkor van lehetőség, ha a bizonyítékok értékelésére iratellenesen, a logika alapvető szabályait megsértve került sor. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.367/2013/

  1. szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. László Kálmán ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r. felpereseknek a dr. Kundrák Judit ügyvéd által képviselt I.r. és a dr. Papp-Zakor Gábor ügyvéd által képviselt II.r. alperes ellen megállapítás iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 35.P.87.545/
  2. számon indult és a Fővárosi Törvényszék 57.Pf.640.929/
  3. számú jogerős ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a II.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az egyetemlegesen jogosult I-IX. rendű felpereseknek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az I.r. alperest vezérigazgatóként
  4. március 28-tól
  5. május 30-ig a II.r. alperes irányította,
  6. május 30-tól Gy J lett az I.r. alperes vezető tisztségviselője, vezérigazgatója. Az I.r. alperes tulajdonosai 20 %-ban a II.r. alperes és Gy J voltak,
  7. március 5-étől F N lett a 80 %-os tulajdonos. Az I.r. alperes tevékenysége miatt indult büntető eljárásban a társaság vagyonát 1998-ban lefoglalták, az I.r. alperes képviselője 2002-ben egy bírósági eljárásban úgy nyilatkozott, hogy a cégbíróságon is zajló eljárás a cég működését nem teszi lehetővé, 2001-2002-ben nem keletkezett bevétele, az adóhatóság a társaság irodai berendezéseit 2001-ben lefoglalta. Utoljára 1997-ben nyújtottak be beszámolót a cégbíróságra, 2000-től az I.r. alperes időnként kibővítette, majd töröltette a tevékenységét, tényleges gazdasági tevékenységet azonban nem végzett, munkaszervezete nem volt. A II.r. alperest
  8. október 30-tól vezérigazgatói munkakörben alkalmazták, a munkaviszony létesítésére szolgáló munkaszerződést a II.r. alperes írta alá mind munkáltatóként, mind munkavállalóként, s a munkáltató megjelölésnél Gy J aláírása is szerepelt. A munkaszerződés nem utalt vissza igazgatósági határozatra, bár ekkor még igazgatóság irányította az I.r. alperest, s a gazdasági társaságokról szóló akkor hatályos
  9. évi VI. törvény szerint az igazgatóság volt a vezérigazgatói munkáltatói jogkör gyakorlója. A II.r. alperes személyi alapbére 80.000 Ft/hó volt, majd egy év múlva ezt felemelték 250.000 Ft-ra, rá egy hónappal 500.000 Ft-ra.
  10. március 19-én a II.r. alperes javadalmazását 1.300.000 Ft/hóban és a társasági nyereség 10 %-ában határozták meg, s rögzítették: “Valamennyi tisztségviselő tudomásul veszi, hogy javadalmazását utólagosan a társaság működőképességének helyreállásakor vagy az esetleges végelszámoláskor-felszámoláskor kapja meg.” A 2006-ban keltezett közgyűlésen - melyen csak a II.r. alperes és Gy J vett részt - a II.r. alperes díjazását 1.500.000 Ft-ra emelték és a prémiumot az évi nettó nyereség 30 %-ában határozták meg.
  11. szeptember 6-án - a szintén csak a II.r. alperes és Gy J részvételével tartott közgyűlésen határoztak arról, hogy a társaság igazgatójának Gy J-t nevezik ki (1/
  12. számú határozat) és önálló cégjegyzési jogosultságot adtak számára; a munkáltatói jogok gyakorlásával őt bízták meg (2/
  13. számú határozat); a 3/
  14. számú határozatban pedig felhatalmazták Gy J-t, hogy a II.r. alperes felé fennálló tartozást közjegyzői okirati formában elismerje. Gy J képviseleti jogosultságára vonatkozó határozat azonban a cégnyilvántartásba nem került bejegyzésre.
  15. szeptember 10-én Gy J és a II.r. alperes megjelentek egy közjegyzőnél, aki a cégiratok, a
  16. szeptember 6-i jegyzőkönyv és a változásbejegyzési kérelem alapján igazoltnak tekintette Gy J igazgató képviseleti jogosultságát. Gy J az I.r. alperes képviseletében elismerte, hogy a II.r. alperes részére a munkaszerződésben megállapított munkabérét a 2001-
  17. években nem fizette ki, így a II.r. alperes felé
  18. február 1-jétől
  19. december 31-ig terjedő időszakra az I.r. alperes nyilvántartott tartozása 86.200.000 Ft, s kötelezettséget vállalt a munkabér kifizetésére. A
  20. május 3-án tartott közgyűlésen - amelyen szintén csak Gy J és a II.r. alperes vettek részt -, a II.r. alperes lemondott vezérigazgatói tisztségéről, melyre egyidejűleg Gy J-t választották meg. A II.r. alperes jegyzőkönyveztette, hogy a vezérigazgató munkabérének
  21. május 30-ig történő kifizetéséről gondoskodni kell.
  22. február 1-től kezdve a II.r. alperes munkabért nem számfejtett magának, részére munkabér kifizetésére nem került sor. A II.r. alperesre vonatkozóan 2002-től 2006-ig sem kifizetői adatszolgáltatás, sem munkáltatói adó megállapítása nem érkezett az adóhatóság részére. * A felperesek az I.r. alperessel befektetési szerződéseket kötöttek, az ebből eredő igényüket a bíróság jogerős ítélettel megállapította, mely alapján végrehajtási eljárást indítottak az I.r. alperessel szemben. A II.r. alperes az I.r. alperes ellen a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés alapján a munkabér megfizetése iránt szintén végrehajtási eljárást indított. A végrehajtó a végrehajtási eljárásokat egyesítette, majd felosztási tervet készített, melyben a II.r. alperes munkabér címén fennálló, közjegyzői okiratba foglalt, elismertnek tekintett követelését a felperesek követelése elé sorolta, és a II.r. alperes részére 22.395.978 Ft-ot, a felperesek részére 18.187.738 Ft-ot, a NAV részére 64.962.760 Ft-ot utalt át. A felperesek
  23. január 15-én keresetet nyújtottak be az alperesek ellen, melyet a Pesti Központi Kerületi Bíróság áttett a Fővárosi Munkaügyi Bíróságra, amely azt érdemben elbírálta. A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság azonban a pert megszüntette és hatásköri összeütközés miatt kérte a Fővárosi Ítélőtáblától az eljáró bíróság kijelölését. A Fővárosi Ítélőtábla a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki eljáró bíróságként. Az I.r. alperes a
  24. február 15-én hozott határozatában megállapította, hogy a II.r. alperes a részére a végrehajtás során kifizetett 22.395.978 Ft-tal tartozik az I.r. alperesnek, s ezt a követelését a felperesekre engedményezte. Rögzítették, hogy a II.r. alperes munkát nem végzett, a közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerése Gy J részéről jogellenes volt. Az I.r. alperes felszámolását a Fővárosi Törvényszék
  25. július 23-án indította meg a 38.Fpk.0111-
  26. számú eljárásban. A felperesek a módosított, végleges keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a II.r. alperest
  27. február 1-től
  28. december 31-ig terjedő időszakra nem illeti meg munkabér. Előadták, hogy a gazdasági tevékenységet egyáltalán nem folytató I.r. alperesnél a II.r. alperes nem végzett munkát. A végrehajtó által a II.r. alperes részére munkabér követelés címén átutalt 22.395.978 Ft, s a NAV részére kiutalt 64.962.978 Ft kizárólag a II.r. alperes munkabér követelésével kapcsolatos járadékkövetelés. Az I.r. alperes a felperesekre engedményezte a II.r. alperestől visszaigényelhető 22.395.978 Ft-ot, illetve a NAV-tól visszaigényelhető 64.962.978 Ft-ot. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a II.r. alperes részére munkabér nem jár a kérelemben megjelölt időszakra, akkor a felperes részére engedményezett adó visszatérítéssel kapcsolatos követelés megalapozottá válik, a megállapítási kereset ezért a felperesek jogainak megóvása érdekében szükséges. Az I.r. alperes a felperesek keresetét elismerte, a II.r. alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy
  29. és
  30. közötti évekre munkabér nem illeti meg a II.r. alperest. Az ítélet indokolása szerint az I. és II.r. alperesek között érvényes munkaszerződés jött létre, a II.r. alperest munkavállalóként bejelentették, részére munkabért fizettek. A II.r. alperes munkaviszonyát illetően azonban semmiféle jogi hatálya nem lehetett az 1-2/
  31. számú határozatoknak, s ebből következően a közjegyző előtt olyan személy tett elismerő nyilatkozatot, aki arra jogosultsággal nem rendelkezett. E nyilatkozat alapján nem volt megállapítható, hogy a II.r. alperes munkabérre jogosult. A gazdasági társaságokról szóló
  32. évi IV. törvény (új Gt.) 231.§

(1)bekezdés d) pontja (helyesen
(2)bekezdés d) pontja) szerint a vezérigazgató munkabéréről, díjazásáról kizárólag a közgyűlés dönthetett háromnegyedes többséggel (új Gt.236.§
(1)bekezdés.) Munkavégzés hiányában a II.r. alperes munkabérre nem jogosult, s miután az I.r. alperes működéséért éppen a II.r. alperes volt felelős, munkavégzése hiányában nem hivatkozhat a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.)151.§
(4)bekezdésében foglaltakra sem, mely szerint a munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) személyi alapbére illeti meg. A II.r. alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezései közül az ítéleti megállapítást azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a II.r. alperest a
  1. február
  2. napjától
  3. december 31-ig terjedő időszakra nem illeti meg munkabér. Az indokolásban kiemelte, hogy a felperesek eredetileg a saját jogukon, mint az adós cég hitelezői terjesztették elő a keresetüket. A II.r. alperes részére a végrehajtási eljárásban kifejezetten azért került kiutalásra 22.598.128 Ft, mert a munkabér követelés a bírósági végrehajtásról szóló
  4. évi LIII. törvény (Vht.) 165.§ c) pontja alapján elsőbbséget élvezett a felperesek igényével szemben. Ez az összeg azonban csak egy része a II.r. alperes végrehajtási eljárásban érvényesíteni kívánt igényének. A peradatok szerint az I.r. alperessel szemben a II.r. alperes kezdeményezett felszámolási eljárást a fennmaradt munkabér követelése miatt. Ezért - bár a felperesek utaltak arra, hogy a végrehajtási eljárás folyamán kifizetett 22.598.128 Ft tekintetében az I.r. alperes és köztük engedményezési szerződés jött létre - megállapítható, hogy ezen felül mind a felpereseknek, mind a II.r. alperesnek van olyan további követelése az I.r. alperessel szemben, amelyek jellegüknél fogva azt eredményezik, hogy a felszámolási eljárásban is előnyt élvez a II.r. alperes igénye. Így a felperesek jogainak a II.r. alperessel szembeni megóvása szükségessé teszi annak ítéleti megállapítását, hogy megillette-e munkabér a keresetben megjelölt időszakban a II.r. alperest. A felperesek ezt a megállapítást saját jogukon is igényelhetik, ezért a későbbi engedményezésnek nincs jelentősége a kereseti kérelmük szempontjából. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a II.r. alperes egy olyan közjegyző előtt tett nyilatkozatra alapította a végrehajtási eljárásban érvényesített igényét, amelyben Gy J ismerte el a munkabérigényt. Gy J azonban a tartozáselismerés időpontjában önállóan nem volt jogosult az I.r. alperes törvényes képviseletére, képviseleti jogosultságát ugyanis csak a 2/2008.(V.30.) közgyűlési határozat alapján,
  5. május 30-tól kezdődően jegyezték be a cégnyilvántartásba. A perben az I.r. alperes a felperesek követelésének elismerésével tagadta, hogy ilyen követelés fennállna vele szemben, ezzel az álképviselő eljárása nem tekinthető jóváhagyottnak. Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, a per egyéb adatai is kétségessé teszik, hogy valós munkabér követelése lenne a II.r. alperesnek, különösen a megjelölt összegben. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság e körben a bizonyítékokat a Pp.206.§
(1)bekezdésének megfelelően értékelte és annak kellő indokát adta az ítéletében. Kiemelte, Gy J
  1. október 27-én az adóhatóság által felvett jegyzőkönyvben elismerte, hogy az I.r. alperesnek nem volt vagyona, bankszámlája és a működéshez szükséges tőkéje. Lényegében az alakulásától kezdve csak
  2. január 10-ig működött, amikor zárolták az összes vagyonát. A 6/2003.(III.19.) közgyűlési határozattal pedig a tisztségviselők tudomásul vették, hogy javadalmazásukat utólagosan, a társaság működőképességének helyreállításakor vagy az esetleges végelszámoláskor, felszámoláskor kapják meg. A végrehajtási eljárásban ezért a II.r. alperesnek lejárt munkabér követelése nem lehetett. Az a tartozáselismerés, amelyre a II.r. alperes a követelését alapította, a Ptk.4.§
(1)bekezdésében írt jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével született, kifejezetten arra irányult, hogy a felperesek jogerős bírósági határozaton alapuló követelésének kielégítési lehetőségét megakadályozza az I.r. alpereshez bármilyen módon befolyó összegekből. Ilyen bizonyítási anyag mellett a könyvvizsgáló tanúvallomása nem lenne elégséges ettől eltérő következtetések levonására, ezért a tanúbizonyítási indítvány teljesítését az elsőfokú bíróság helyesen mellőzte. A II.r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú ítéletre is kiterjedően és a kereset elutasítását, valamint a felperesek perköltség megfizetésére kötelezését, illetve másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, továbbá a felülvizsgálati eljárási költségének megállapítását. Állította a Pp. 3.§
(2)és
(5)bekezdésének, 123.§-ának, 163.§
(1)bekezdésének, 164.§
(1)bekezdésének, 206.§
(1)bekezdésének, 221.§
(1)bekezdésének, az 1997. évi CXLVI. törvény 39.§
(1)bekezdésének, a 2006. évi IV. törvény 29.§
(1)bekezdésének, az 1992. évi XXII. törvény 151.§
(4)bekezdésének, a Ptk. 216. §
(2)bekezdésének, 221.§
(1)bekezdésének megsértését. A munkavégzéssel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy meghallgatása során számtalan feladatot megjelölt és erre vonatkozóan a társaság könyvelőjét, illetve Gy J tanúkénti meghallgatását indítványozta. Álláspontja szerint az I.r. alperes gazdasági működésének a hiánya nem jelenti azt, hogy e társasággal kapcsolatban ne lennének feladatai a vezető tisztségviselőknek. Állította, fellebbezésében részletesen kifejtette, hogy milyen feladatokat végzett el. Az I.r. alperes nyilatkozata az eljárás során ellentmondásos volt. A bíróság feladata lett volna az ellentmondás feloldása, hiszen a kereset elismerése anyagi jogi nyilatkozat abban az értelemben, melyben a Ptk.221.§
(1)bekezdése szerint minősítette a bíróság. Az I.r. alperes nem állította, hogy a kereset kapcsán tett nyilatkozatát így kell értelmezni, sőt, a nyilatkozat jóváhagyása egyáltalán nem merült fel a perben, enélkül a II.r. alperes nem tudott ellene védekezni. A tartozáselismerő nyilatkozat bíróság általi értékelésének - a Ptk. 4.§-ába ütközésnek - nincs az ítéletben következménye, de tartozáselismerésre vonatkozó kereset hiányában a tartozáselismerő nyilatkozat bíróság általi értékelése is kizárt. Kiemelte, hogy sem a munkaügyi bíróság ítélete, sem a jogerős ítélet nem adja indokát annak, hogy az Mt. 151. §
(4)bekezdésében foglaltak miért nem alkalmazhatók. Az eljárt bíróságok megállapították, hogy a II.r. alperes munkaviszonya érvényesen létrejött és fennállt a keresettel érintett időszakban. Az ítéletek csupán a munkabér megemelését tartották fedezetelvonónak, s egyezően állapították meg, hogy az I.r. alperes nem működött. Ebből az következik, hogy még munkavégzés hiánya esetén is járna a részére alapbér. Az az ítéleti rendelkezés, mely szerint nem jár a részére munkabér, jogszabályba ütközik és okszerűtlen. Kiemelte, hogy bár a jogerős ítélet szerint Gy J álképviselőként tette a közjegyzői tartozáselismerő nyilatkozatot, azonban a munkaügyi bíróság előtt folyt eljárásban Gy J már az I.r. alperes törvényes képviselője volt, s ott a II.r. alperessel egyező nyilatkozatot tett, tehát az I.r. alperes nevében jóváhagyta a korábbi álképviselőként tett nyilatkozatát. Ezt megelőzően sem kifogásolta az I.r. alperes a végrehajtási eljárásban a felosztási tervet, mely a munkabér kifizetésére irányult. A felperesek nem terjesztettek elő kereseti kérelmet a tartozáselismerő nyilatkozat érvénytelenségének megállapítására, ezért a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet indokolásában magyarázat nélkül maradt, hogy a követelése idő előttiségéből, az álképviselőként tett nyilatkozatból és az I.r. alperes vagyontalanságából miért következik , hogy a tartozáselismerés kifejezett célja az volt, miszerint a felperesek követelésének kielégítését akadályozza. Állította, hogy nem állnak fenn a Pp.123.§-ában foglalt feltételek a megállapítási kereset előterjesztéséhez. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a II.r. alperes költségekben való marasztalását. A bizonyítási indítvány mellőzésével kapcsolatban hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság kifejezetten felhívta a II.r. alperest a bizonyítékok előterjesztésére, amelynek azonban határidőben nem tett eleget, és a késedelmesen előterjesztett indítványait utasította el a bíróság. A közjegyzői okirat érvénytelenségének megállapítása iránt azért nem terjesztettek elő keresetet, mert nem az volt érvénytelen, hanem annak tartalma. A Kúria a jogerős ítéletet a II.r. alperes felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. Elsődlegesen megállapította, a perben eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást abban a tekintetben, hogy megállapítási kereset előterjesztésének a Pp.123.§-ában írt feltételei fennállnak. A felperesek keresetének előterjesztését az I.r. alperes felszámolási eljárására tekintettel a jogaik megóvása indokolta, ahogyan arra a másodfokú bíróság indokolásában helyesen rámutatott. A megállapítási perben eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a II.r. alperest 2001-2007 közötti időszakra megillette-e munkabér az I.r. alperestől. A Kúria egyetért a jogerős ítéletben foglalt azzal a jogi állásponttal, hogy miután a munkabér az elvégzett munka ellenértéke, önmagában az a tény, hogy 1996-ban az I.r. és II.r. alperesek munkaszerződést kötöttek, amely 2007-ig nem került megszüntetésre, nem bizonyítja, hogy a II.r. alperes munkát végzett. A II.r. alperes ugyan a per során és a felülvizsgálati kérelmében is állította, hogy munkát végzett, azonban nem jelölte meg azt, hogy ténylegesen milyen feladatokat látott el a perbeli időszakban. A felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy fellebbezésében részletesen ismertette az általa végzett munkát. A Kúria az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés alapján megállapította, hogy abban a II.r. alperes nem jelölt meg semmilyen tevékenységet, a munkaügyi ítélet elleni fellebbezésében fejtette ki azt a véleményét, hogy az I.r. alperes peres képviselete ugyanúgy munkavégzésnek minősül, mint egyéb más tevékenység. A perben eljárt bíróságokat megillette a bizonyítékok összességében történő értékelésének és a meggyőződésük szerint való elbírálásnak a joga (Pp.206.§
(1)bekezdés). A felülvizsgálati eljárásban, mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak akkor van lehetőség, ha a bizonyítékok értékelésére iratellenesen, a logika alapvető szabályait megsértve került sor (BH2002.29.). A Kúria megállapította, az eljárt bíróságok a bizonyítékok Pp.206.§
(1)bekezdésének megfelelő mérlegelése alapján okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a vagyontalan I.r. alperesnél nem volt mód érdemi munkavégzésre a perben vizsgált időszakban. A társaságnak 1998-tól kezdődően nem volt vagyona, tevékenységet nem végzett, a számviteli törvény szerinti beszámolót nem helyezte letétbe, holott az a II.r. alperesnek - mint az I.r. alperes perbeli időszakban volt egyedüli törvényes képviselőjének feladata lett volna. Az II.r. alperes egyedüli tevékenységeként a peres eljárásban való képviselete nyert bizonyítást. E körben azonban azt is figyelembe kellett venni, hogy a II.r. alperest, mint az I.r. alperes részvényesét, a per közvetetten érintette, saját érdekében állt a képviselet ellátása. A gazdasági tevékenységet a perbeli időszakban nem végző I.r. alperes közgyűlési határozatai a II.r. alperes érdemi munkavégzését nem bizonyítják. A II.r. alperes sérelmezte e körben, hogy a perben eljárt bíróságok - indítványa ellenére - nem hallgatták meg az I.r. alperes könyvelőjét(könyvvizsgálóját), illetve Gy J-t. Az eljárt bíróságok megindokolták, hogy a perben feltárt bizonyítékokra tekintettel miért nem tartották szükségesnek a könyvelő(könyvvizsgáló), illetve Gy J meghallgatását, ezért eljárási jogszabálysértést (Pp.30.§
(2),
(5)bekezdés, 163.§
(1)bekezdés, 221.§
(1)bekezdés) nem követtek el. Az I.r. alperes eljárás során tett ellentmondó nyilatkozatainak a Pp.206.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelő értékelése kapcsán döntő jelentősége volt annak, hogy az I.r. alperes addig kérte a kereset elutasítását, amíg az a Gy J képviselte, aki az I.r. alperes nevében a közjegyző előtt a II.r. alperes munkabér követelése tekintetében a tartozáselismerő nyilatkozatot is tette. Az álképviselőként tett tartozáselismerő nyilatkozat jóváhagyása körében a Kúria hangsúlyozza, hogy tartozás elismerésére csak írásban kerülhet sor (Ptk.242.§
(2)bekezdés), így Gy J-nak a munkaügyi bíróság előtt, illetve a végrehajtási eljárás során tett nyilatkozatai, az I.r. alperes által az álképviselő nyilatkozatát elfogadó ráutaló magatartásnak nem tekinthetők, tartozáselismerésként nem értékelhetők. A Kúria helytállónak találta a jogerős ítéletnek az Mt. 151. §
(4)bekezdésében foglaltak alkalmazhatatlanságával kapcsolatban kifejtett érvelését. E rendelkezés egyértelműen nem arra az esetre vonatkozik, amikor valaki huzamos időn keresztül nem végez munkát. Értékelni kell azt is ahogyan azt a jogerős ítélet helytállóan tartalmazza -, hogy az adott időszakban éppen a II.r. alperes volt az I.r. alperes törvényes képviselője, vezérigazgatója, akinek gondoskodnia kellett volna arról, úgy működjön az I.r. alperes, hogy a munkavállalóknak munkát biztosítson, vagy ha nem tud, akkor a munkaviszonyukat szüntesse meg. Miután nem ennek megfelelően járt el az I.r. alperes képviselőjeként, így az Mt. 151.§
(4)bekezdésében írtak megsértésére megalapozottan nem hivatkozhat. A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a II.r. alperes által állított anyagi és eljárási jogszabálysértéseket nem találta megállapíthatónak. A jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp.275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A II.r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesek felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperesek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése, valamint a 4/A.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
  1. június
  2. . Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Afra Judit tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.