Bfv.1363/2020/5 – Kúria

(1)bekezdés] és kapcsolati erőszak bűntettében [Btk. 212/A. §

(2)bekezdés

1. b)pont I. fordulat]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt 15 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A terhelt és a védő fellebbezése alapján eljárva a Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. október 1. napján meghozott Bf.I.26/2019/11. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [3] [4] [5] Az I. pontban megállapított tényállás lényege a következő. - A terhelt és a sértett 2018. február 4-én a délutáni órákban erősen ittas állapotba kerültek, majd 13 óra és 16 óra között, pontosan meg nem határozható időben szóváltásba keveredtek, amelyek során egymással szemben állva megragadták egymás ruházatát. - A terhelt megragadta és legalább közepes erővel megszorította a sértett nyakát, majd a jobb kezével magához vett egy 15,5 centiméter pengehosszúságú hegyes konyhakést, amivel nagy erővel a bal oldali mellkasfelén a X. bordaporc tájékán megszúrta a sértettet. - Ezt követően a sértett a szobában található ágyra leült és később lefeküdt, majd 0,5-2 órával a bántalmazást követően elhunyt. - A sértett a nyak megragadása következtében a nyelvcsonti szarv és a bal felső pajzsporci szarv törését, illetve bevérzéseit szenvedte el, a szúrás pedig sértette a bal oldali X. bordapolcot, az a bal oldali mellkasfélben folytatódott, a rekeszkupolán folytonosság-megszakadást okozott és a máj bal lebenyén is áthatolt. - A sértett halála az idegenkezűséggel közvetlen összefüggésben, a máj lebenyén áthatoló szúrt sérülés, valamint a bekövetkezett vérzés miatti vérzéses sokk eredményeként állt be, ugyanakkor önmagukban a nyaki sérülések is alkalmasak lettek volna arra, hogy a sértett halálát okozzák. Az I. tényállási pontot érintően az elsőfokú ítélet a bizonyítékok értékelése körében ismertette a sértett mellkasán a szúrás következményeként keletkezett sérülés elhelyezkedésére és jellemzőire az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson tett nyilatkozatát. Eszerint a sértett halálát egy folytonosságmegszakadás okozta, ami szúrcsatornával folytatódva szúrásos sérülésként került beazonosításra. Ez egy, a bal oldali mellkasfélen elhelyezkedő bemeneti nyílással elölről-hátra, balról kicsit jobbra, lentről kicsit felfelé húzódó szúrcsatorna, amely a végpontja környékén a máj bal lebenyén áthatolt. A teljes hossza 11-13 centiméter körüli volt a bőr felszínétől mérve (elsőfokú ítélet 6. oldal 6. bekezdés 2. és 3. mondat). Ezek a megállapítások a tényállás részét képezik. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazon történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében. A megállapított II. tényállás lényege a következő. - A terhelt 2017. szeptember 20-át megelőző, pontosan meg nem határozható napokon a lakhelyüket képező ingatlanban ittas állapotban több, pontosan meg nem határozható alkalommal bántalmazta az élettársát, és ezzel neki nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. A bántalmazásra azért került sor, mert a sértett nem végzett semmilyen házimunkát. A terhelt ezen alkalmakkor a sértettet az arcán tenyérrel megütötte, amitől a sértett arca bepirosodott, bedagadt, az orra néhány alkalommal vérezni kezdett. A terhelt ezen kívül több alkalommal megtépte a sértett haját, aki a sérülések miatt orvosi ellátást nem vett igénybe. - A terhelt 2017. szeptember 20-án, pontosan meg nem határozható időpontban az általuk lakott ingatlanban, egy ittas állapotban bekövetkezett szóváltást követően egy alkalommal, nagy erővel, valamint további legalább három alkalommal kis, legfeljebb közepes erővel ököllel az arcán, az arckoponyán irányzottan megütötte a sértettet. A sértett a bántalmazás következtében a jobb szem alatti bevérzést, a felső ajak bal oldalának babnyi kiterjedésű hámfosztását, az állkapocs nyakának vetületében mindkét oldalon duzzanatot, a jobb oldali garatív nyálkahártya alatti bevérzését és az állkapocscsont törését szenvedte el, amely sérülések nyolc napon túl, ténylegesen hat hét alatt gyógyultak. - A terhelt 2017. október 17. napján, pontosan meg nem határozható időpontban, ittas állapotban ismeretlen okból szóváltásba keveredett a szintén ittas állapotban lévő sértettel, amelynek során a terhelt pontosan meg nem határozható módon bántalmazta a sértettet, aki ennek következtében elesett. A terhelt ezt követően közepes-, nagy erővel megrúgta a sértett ágyéki csigolyáját a jobb oldalon. - A sértett a bántalmazást következtében a bal szemöldök felett, az állon és a jobb arcfélen felszínes hámsérüléseket és az ágyéki III. csigolya jobb oldali harántnyúlványának lényeges elmozdulás nélküli törése sérüléseket szenvedte el, amelyek nyolc napon túl, ténylegesen négy hét alatt gyógyultak. II. [6] [7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben kérte a kiszabott szabadságvesztés tartamának felülvizsgálatát, az I. tényállási pontban írt cselekmény eltérő minősítését, emberölés helyett halált okozó testi sértés megállapítását, továbbá a II. tényállási pontban írt cselekmény esetében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a megtámadott jogerős határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását. [8] Kifejtette, hogy az ügyészség vele, mint többszörös és különös visszaesővel szemben emelt vádat, ezért az elsőfokú eljárásban ekként szerepelt, amihez képest a Kaposvári Törvényszék csak mint többszörös visszaesőt ítélte el. Ezzel - szerinte - több törvénysértést valósított meg az elsőfokú bíróság, ami a tekintetében hozott ítélet mértékére kihatott. [9] Az I. tényállási ponttal kapcsolatosan részletezett indokai szerint a sértett minden ok nélkül szemből, robbanásszerűen nekiugrott. Ezzel szemben ő reflexszerűen védekezett, és ennek során megfogta a sértett ruháját, de nem volt olyan szándéka, hogy őt megüsse, és ilyen nem is történt. A sértett és közötte nem volt ütésváltás. Az események 2-3 perc alatt zajlottak le. Amikor kiszabadította magát a sértett kezéből, akkor a nyakánál fogva ellökte magától. Ezt követően leült az ágyra, mert nagyon ideges volt, és ekkor mellé ült a sértett, aki nem szólt semmit, így nem mondta azt sem, hogy szúrás vagy egyéb más érte. Ezek után elfordult a sértettől, majd elaludt. Amikor felébredt, akkor a sértett nem kelt fel, ezért segítséget hívott, és az a személy értesítette a mentőket és ők állapították meg a halál beálltát. Szerinte az, hogy a sértett nem azonnal, hanem csak 0,5-2 óra elteltével halt meg, azt mutatja, hogy a cselekménye tekintetében a szándékosság nem állapítható meg. Mivel a sértettet évek óta ismerte, nem haragudtak egymásra, ezért semmilyen olyan tényező nem volt, ami miatt a halálát kívánta volna. A szúrásról nem tudott és ezt az is bizonyítja, hogy a bűnjeleket nem semmisítette meg. Kifejtette, hogy amikor a bajt észlelte, a segítségnyújtást nem mulasztotta el, de a helyszínt sem hagyta el és nem is szökött el. Úgy ítélte el a bíróság emiatt a cselekmény miatt, mint egy rablógyilkost és az elsőfokú bíróság törvénysértéseit csak a másodfokú bíróság korrigálta. A vád megfogalmazásánál tévedett az ügyészség, mert ha a tényeket és az eseményeket figyelembe vette volna, akkor nem emberölés bűntette, hanem halált okozó testi sértés bűntette miatt emelt volna vádat ellene. [10] A II. tényállási ponttal kapcsolatosan azt kifogásolta, hogy feltételezés alapján mondta ki a bíróság a bűnösségét amiatt, mert a sértettel ketten éltek egy háztartásban és ezért csak tőle származhattak a sérülések. A sértettnek azt a vallomását vették figyelembe, amit a szájába adott az őt kihallgató rendőr, azonban azt a vallomását, amiben elmondta, hogy nem bántalmazta, már nem olvasta fel a bíróság. Amikor kérte, hogy szembesítsék a sértettel, akkor ezt arra hivatkozva tagadta meg a Kaposvári Törvényszék, hogy a sértett nincs szállítható állapotban. [11] A Legfőbb Ügyészség BF.1433/2020/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [12] Az ügyészi álláspont szerint törvényben kizárt a terheltnek a kapcsolati erőszak bűntette tekintetében a bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységre hivatkozó kifogása. Nem vehető figyelembe a terhelt felülvizsgálati indítványának azon része sem, amelyben a sértettel történő szembesítése elmaradását sérelmezi, mert azzal a megalapozottságot, és ez által áttételesen a megállapított tényállást támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. [13] Az emberölés bűntette vonatkozásában az ügyész kifejtette, hogy a terheltnek a sértett támadására hivatkozása egyrészt a kölcsönös dulakodást rögzítő irányadó tényállással ellentétes, másrészt pedig alaptalan is, mivel, ha a felek között kölcsönös szidalmazást után verekedésre kerül sor, mindkettőjük szándéka jogtalan támadó jellegű a jogos védelmi helyzet fennállására ez okból egyikőjük sem hivatkozhat. [14] A cselekmény szándékossága és az emberölés bűntette helyett halált okozó testi sértés minősülése tekintetében egyetértett a Pécsi Ítélőtábla végzésében kifejtettekkel. A támadott testrészekre és az elkövetés módjára is figyelemmel a terheltnek tisztában kellett lennie a magatartásának várható és szükségszerű következményével, azaz a sértett halálának bekövetkezésével. Mindez a terhelt egyenes szándékára utal, amelyre figyelemmel a cselekménynek a halált okozó testi sértés bűntetteként történő minősítése alappal fel sem merülhet. [15] Figyelemmel arra, hogy a cselekmény minősítése törvényes, ezért a büntetés törvénysértő mértékére való hivatkozás felülvizsgálati eljárást nem alapoz meg. Nincs helye felülvizsgálatnak továbbá a többszörös és különös visszaeső minőséggel kapcsolatos terhelti állítások esetében sem. [16] Mindezek alapján a megtámadott jogerős határozat hatályában tartását indítványozta. III. [17] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-
2. d)pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. [19] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Ez valósul meg, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével, büntethetőséget kizáró ok ellenében került sor. A felülvizsgálati indítvány, a jogos védelemre utaló tartalma szerint, erre vonatkozó, illetve hivatkozó. [20] A terhelt több, a jogerős ítélet I. tényállási pontjában megállapítotttaktól eltérő - abban nem, vagy másképp szereplő - tényt állít és jelentős részben kifejezetten a jogerős ítéleti tényállás megváltoztatását célozza. E részeiben az indítvány a Be. 650. §

(2)bekezdésébe ütközik, és ekként törvényben kizárt. Ezért kizárólag az indítványban foglalt jogkérdés - azaz a büntethetőséget kizáró ok fennállása - lehet felülvizsgálat tárgya; azt azonban az indítványnak az irányadó tényállástól részben eltérő ténybeli hivatkozásait, valamint az eltérő tények megállapítását célzó részeit figyelmen kívül hagyva, a Be. 650. §

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. [21] Ezért a Kúria az indítványt ebben a részben érdemben elbírálhatónak találta. [22] Ennek során előrebocsátja: a jogos védelem nem belső gondolat, hanem külső magatartás, ezért a támadó magatartás elsőbbsége a perdöntő. A jelen ügyben a terhelt és a sértett a szóváltásuk közben egymással szemben kölcsönösen személy elleni erőszakot alkalmaztak, amikor megragadták egymást és ezt követően valósította meg a terhelt a tényállásban megállapított büntetőjogilag tilalmazott magatartását. [23] A 4/

1. BJE jogegységi határozat I. pontja rámutat arra, hogy a jogos védelem korlátját képezi, hogy az verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe, illetve megtorlásként nem alkalmazható. [24] Jelen esetben a bíróság a jogerős ítéletének I. tényállási pontjában helyesen állapította meg, hogy a terhelt és a sértett szóváltásba keveredtek, amelyek során egymással szemben állva megragadták egymás ruházatát Az irányadó tényállás szerint az előzetes szóváltást követően a terhelt megragadta és legalább közepes erővel megszorította a sértett nyakát, majd a jobb kezével magához vett egy 15,5 centiméter pengehosszúságú hegyes konyhakést, amivel nagy erővel a bal oldali mellkasfelén a X. bordaporc tájékán megszúrta a sértettet. Ez pedig - a korábban írtak szerint - az eseménysor teljes további folyamára kizárja a terhelt javára a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát. Jogtalan támadás hiányában fel sem merülhet a cselekményének hárító védekezéskénti értékelése. [25] A Be.
2. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [26] A Be. 659. §

(1)bekezdéséből következően a jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [27] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. tényállási pontban írt cselekménye miatt a terhelt bűnösségét emberölés bűntettében [Btk. 160. §

(1)bekezdés] megállapította. [28] A Btk. 160. §

(1)bekezdése szerint, aki mást megöl, bűntettet követ el. [29] Az emberölés nyitott törvényi tényállás, megállapításához az alanyi oldal hiánytalan megvalósulása, az elkövetői magatartás és az eredmény között okozati összefüggés fennállása szükséges. [30] Felülvizsgálatban a felülbírálatnak egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése. [31] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti. [32] Az indítvány valójában a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja. Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre. [33] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. [34] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, és mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, és a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés. [35] A tudati - és más tények - megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, és ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van. [36] Jelen ügyben pedig ez a helyzet. [37] A jogerős ítélet I. pontja szerinti irányadó tényállás ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy a terhelt megragadta és legalább közepes erővel megszorította a sértett nyakát, majd a jobb kezével magához vett egy 15,5 centiméter pengehosszúságú hegyes konyhakést, amivel nagy erővel a bal oldali mellkasfelén, a X. bordaporc tájékán megszúrta a sértettet. [38] E tények alapján egyértelmű következtetés vonható le arra nézve, hogy a terhelt magatartása és a sértett halála közötti okozati összefüggés megállapítható, a terhelt a sértett halálát kívánva, egyenes szándékkal cselekedett [Btk. 7. §

(1)bekezdés]. [39] E terhelti szándék határozott, eltökélt volt, a kívánt eredmény elérése érdekében a terhelt a sértett megszúrása mellett a nyakát megragadva a nyelvcsonti szarv és a bal felső pajzsporci szarv törését okozta. A szándéka tehát nem csupán egyenes, hanem kitartó is volt. [40] A halálos eredményt okozó szúrás elkövetéséhez használt 15,5 centiméter pengehosszúságú késsel nagy erőt kifejtve 11-13 centiméter mély szúrcsatornát ejtett a terhelt mellkasában, ahol a májlebenyt, mint létfontosságú szervet érte, illetve vérzéses sokkot okozott. [41] Az I. pontban írt irányadó tényállás alapján a sértett életének kioltására irányuló terhelti szándék maradéktalanul megállapítható, a kitartó fojtás, valamint a határozott szúrás testtájéka és mélysége ezt mutatja világosan. [42] A kifejtettekből következően a felrótt cselekmény törvényes minősítése a Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntette. [43] A büntetés törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése. [44] Konkrét ügyben a büntetés anyagi jogi alapja - részint a helyes minősítést meghatározó, - részint az adott büntetés kiszabására, valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés. [45] A többszörös visszaeső terhelt esetében az emberölés bűntette és a kapcsolati erőszak bűntette miatt a törvény 5 évtől 25 évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabását teszi lehetővé, amelynek a középmértéke 15 év. [46] A terhelttel szemben kiszabott, a középmértékkel egyező tartamban megállapított fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés - miként a közügyektől eltiltás mellékbüntetés - alkalmazása nem törvénysértő. [47] Az indítvány kifogásolta az irányadó - az elsőfokú ítélet I. és II. pontjában megállapított - tényállás megalapozottságát, a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét, és ezen keresztül a bűnösség megállapítását. [48] A Be. 659. §

(1)bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. [49] Következésképpen a jogerős ítéleti tényállás támadása az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységének kifogásolásán keresztül felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. [50] A terheltnek a többszörös és különös visszaesői minőséggel kapcsolatos sérelmeit illetően a Kúria utal a Be. 650. §

(1)bekezdés c) pontjára, amely szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. A Be.

1. §
2. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett az elítélt visszaesői minőségéről. [51] A Kúria a Be.
3. §

(2)bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt. [52] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. IV. [53] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [54] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. Budapest,

1. április
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Harangozó Attila s.k. előadó bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző