← Magyarország

Pf.20348/2008/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.348/2008/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a dr. Pintér Miklós ügyvéd (Nyíregyháza, Luther utca
  2. II/
  3. szám) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Bálint Emese ügyvéd (Nyíregyháza, Bocskai utca
  4. szám) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 6.P.20.488/2007/
  5. számú ítélete ellen az alperes által
  6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 20 000 (Húszezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 120 000 (Egyszázhúszezer) forint fellebbezési eljárási költséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A
  7. november
  8. óta felszámolás alatt álló A. T. Kft.. a gazdasági tevékenysége körében az A. Rt-tól vásárolt belarusz traktorok átszerelésével mezőgazdasági gépjárműveket állított elő, és azokat értékesítette.
  9. márciusára az eladóval szemben 14 000 000 forintos vételár hátraléka keletkezett, ezért
  10. március 11-én megállapodás jött létre a két gazdasági társaság között arról, hogy az A. Kft. az általa gyártott A. traktorokat a tartozásai fedezetére és a pénzügyi teljesítés biztosítékaként az AG Rt. telephelyére szállítja. A már átalakított 41005 alvázszámú traktor e megállapodás alapján került az AG Rt. birtokába. Miután az A. Kft. a tartozását
  11. júliusáig sem rendezte,
  12. július elején az AG Rt. 7 250 000 forintos vételáron megvásárolta a 41005 alvázszámú A. traktort, és ezen összeggel beszámítás útján csökkentette az A. Kft. tartozását. Az adásvételről
  13. július 1-jén az A. Kft. kiállította a számlát azzal, hogy a vételár „kompenzálással" kerül kiegyenlítésre. A szerződésben bontó feltételként kötötték ki, hogy ha az A. Kft. a gépre vevőt talál, és a vételárat az AG Rt-nek átutalja, a szerződés hatályát veszti. (A szerződés hatályt megszüntető feltétellel történt megkötését K.S.-nak a Nyíregyházi Városi Bíróság 13.P.20.581/2005/
  14. sorszámú jegyzőkönyv
  15. oldalán rögzített tanúvallomása bizonyítja.) Az alperes és az A. Kft. között ugyanezen az időszakban tárgyalások folytak egy A. traktor megvásárlására, amelynek vételárát az alperes részben önerőből, részben pedig hitelből kívánta kifizetni. Az alperes
  16. július 9-én az önrészként vállalt 3 543 750 forintot megfizette az A. Kft-nek,
  17. július 19-én pedig kölcsönszerződést kötött a felperes jogelődjével, a ...Rt-vel mezőgazdasági gépek finanszírozására, amely szerződés keretében a felperes jogelődje 6 581 250 forint összegű hosszúlejáratú és 2 531 250 forint összegű rövidlejáratú kölcsönt biztosított az alperes részére. A hosszúlejáratú kölcsönszerződésben már rögzítették a felek, hogy a kölcsönt célhoz kötötten, az A. Kft-től
  18. július 16-án megkötött adásvételi szerződéssel megvásárolt A. ATD-1400 alaptípus ... alvázszámú, ...motorszámú mezőgazdasági gép vételárának kiegyenlítésére lehet fordítani. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek
  19. pontjában foglaltaknak megfelelően a hitelező a kölcsön folyósításának feltételéül írta elő többek között - a számlán, és az adásvételi szerződésen túl - az átadás-átvételi jegyzőkönyv, vagy szállítólevél bankhoz történő becsatolását, a
  20. pontban foglaltak szerint pedig a folyósítási feltételek teljesítése esetén az alperes megbízása alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsön összegét közvetlenül az A. Kft. részére fogja átutalni. Az A. Kft. az AG Rt. hozzájárulásával a ...alvázszámú gépet forgalomba helyezés céljából levizsgáztatta, a járműkísérő lapot
  21. július 5-én, a forgalmi engedélyt
  22. július 6án, a törzskönyvet pedig
  23. július 28-án állították ki, valamennyi okmányban az alperes nevét feltüntetve. Az írásbeli adásvételi szerződés az alperes és az A. Kft. között
  24. július 21-én jött létre 12 656 250 forint bruttó vételáron, azonban az A. Kft. a számlát a felperes nevére már
  25. július 12-én kiállította július 19-i teljesítési időponttal. Az alperes
  26. július 14-én aláírta a mezőgazdasági gép átadásáról illetve átvételéről készült nyilatkozatot,
  27. július 21-én pedig azt a műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyvet, amely szintén a mezőgazdasági gép birtokba vételét tanúsította. A ... Rt. a szükséges okiratok, köztük az átadás-átvételi jegyzőkönyv becsatolását követően
  28. augusztus 24én a kölcsön összegét átutalta az A. Kft-nek, amely azonban azt - az AG Rt-vel kötött megállapodást megszegve - nem utalta tovább. Az alperes
  29. február 23-án pert indított a gépjármű kiadása iránt az A. Kft. és az AG Rt. ellen, majd a per folyamán az A. Kft. ellen előterjesztett keresetétől elállt. A Nyíregyházi Városi Bíróság a
  30. december 14-én meghozott 13.P.20.581/2005/
  31. számú ítéletében az AG Rt. elleni keresetet elutasította, megállapítva, hogy az alperes és az A. Kft. közötti adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a mezőgazdasági gép már az AG Rt. tulajdonában állt, ezért a Ptk.
  32. §-ának rendelkezésére figyelemmel azon az alperes tulajdonjogot már nem szerezhetett. Az elsőfokú ítéletet a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Bíróság a
  33. május 29-én meghozott 3.Pf.20.377/2006/
  34. számú jogerős ítéletében helybenhagyta. A felperes, mint jogutód a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségek elmulasztása miatt a
  35. november 9-én kelt levelében a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, és felhívta az alperest tőke, ügyleti kamat, késedelmi kamat és díj címén 7 600 125 forint megfizetésére. Miután a fizetési felszólításban foglaltaknak az alperes nem tett eleget, a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban módosított keresetében a rövidlejáratú kölcsönszerződés alapján 277 694 forint tőke és kamatai, a hosszúlejáratú kölcsönszerződés alapján pedig 6 581 250 forint tőke és kamatai, valamint költségei megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Nem vitatva tartozásának összegét, először arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés érvényesen nem jött létre, mert a hitel felhasználásával megvásárolni kívánt mezőgazdasági gép tulajdonjogát nem szerezte meg. A későbbiekben ellenkérelmét módosította, és a keresettel szemben szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén beszámítási kifogást terjesztett elő. Utalt arra, hogy a felperes jogelődjének alkalmazottja, S.T. annak a ténynek az ismeretében intézkedett a kölcsön összegének az A. Kft. részére történő átutalásáról, hogy az A. Kft. ebben az időpontban már nem tudta a vétel tárgyát az alperes részére birtokba adni, az ugyanis ekkor már az AG Holding Rt. rendelkezése alatt állt. A felperes jogelődjének tehát mindaddig vissza kellett volna tartania a kölcsön összegét, amíg meg nem győződik a tényleges birtokbaadásról. Az ezzel ellentétes eljárásával azonban megszegte a kölcsönszerződést, amivel az alperesnek kárt okozott. Az elsőfokú bíróság a becsatolt okiratok alapján és a tanúk meghallgatását követően meghozott ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta. Megállapította, hogy a felperes az alperes által
  36. július 14-én aláírt átadás-átvételi nyilatkozatra tekintettel a szerződésben foglaltaknak megfelelően eljárva utalta át a kölcsön összegét az A. Kft-nek. Az okiratok tartalmával szemben az alperes a perben nem tudta bizonyítani az okirat hamis, vagy hamisított voltát, és azt sem, hogy az okirat pénzintézethez történő becsatolását követően a felperes jogelődje, illetve az annak képviseletében eljáró ügyintéző hivatalosan tudomással bírt volna arról, hogy az alperes a mezőgazdasági gép birtokába nem juthatott és ennek feltételei a jövőben sem lesznek adottak. Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az álláspontja az volt, hogy a kölcsönszerződés érvényesen nem jött létre, minthogy az alperes a mezőgazdasági gép tulajdonjogát nem szerezte meg. A perben pedig igazolta, hogy a felperes jogelődje a hitelszerződésben meghatározottaktól eltérően anélkül utalta át a kölcsön összegét az A. Kft-nek, hogy meggyőződött volna a mezőgazdasági gép tényleges birtokba vételéről. A felperes jogelődjének súlyos gondatlansága tehát közrehatott az alperest terhelő fizetési kötelezettség elmulasztásában. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján érdemben is helyesen döntött, az elsőfokú ítélet indokolását azonban az ítélőtábla az alábbiakkal tartja szükségesnek kiegészíteni: A Ptk.
  37. §-ának rendelkezéséből következően a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni, és a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. Noha a Ptk. a szerződésszegés általános fogalmát nem határozza meg, az előbbiekből következik, hogy szerződésszegésnek minősül minden olyan magatartás, körülmény, vagy állapot, amely ellentétes a szerződés tartalmával és sérti valamelyik félnek a szerződésben biztosított jogait. A Ptk. külön is szabályozza a szerződésszegés leggyakrabban előforduló eseteit, megállapítva azok jogkövetkezményeit (így például a késedelmes, hibás teljesítést, a teljesítés megtagadását, vagy lehetetlenné válását), de a külön nem szabályozott szerződésszegések, így az együttműködési illetve a tájékoztatási kötelezettség megszegése sem maradnak azonban szankció nélkül, az ezzel összefüggésben okozott kárt ugyanis az általános szabályok szerint, azaz a Ptk.
  38. §-a szerint alkalmazandó
  39. §-a alapján meg kell téríteni. Valamennyi szerződésszegés esetén irányadó azonban, hogy a szerződésszegés megállapítására és az ehhez fűződő szankciók alkalmazására kizárólag érvényesen létrejött szerződés esetén kerülhet sor. Ha ugyanis a szerződés érvényesen nem jött létre, abból jogok és kötelezettségek a felekre nem származnak, ekként esetleges teljesítés esetén a felek között a jogcím nélküli birtoklás, illetve a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elszámolni. A kifejtettekből következően az alperes perbeli védekezését illetően - tekintettel a fellebbezésben előadottakra - külön kell választani a kölcsönszerződés létre nem jöttére, illetve a kölcsönszerződés felperesi jogelőd részéről történő megszegésére vonatkozó kifogást. E két jogintézmény ugyanis mind jogalapját, mind az alkalmazandó jogkövetkezményeket tekintve kizárja az egyidejű alkalmazást, és a kifejtettekből következően a szerződésszegésre hivatkozó igény elbírálását értelemszerűen meg kell előznie a szerződés érvényes létrejötte kérdésében való döntésnek. A rendelkezésre álló iratok tanúsága szerint az alperes két külön, és egymástól független jogviszonyban állt az A. Kft-vel, illetve a felperes jogelődjével. Az A. Kft. ugyan a hiteligénylés kapcsán a felperes jogelődjénél az alperes megbízottjaként járt el, amint azt a 7.P.20.788/2007/
  40. sorszámú kölcsönkérelmi adatlap
  41. oldal első bekezdésében foglaltak tanúsítják, a felperes jogelődje pedig az alperes megbízásából utalta át a kölcsön összegét közvetlenül a kereskedő számlájára, ez azonban a Ptk.
  42. §-ának

(2)bekezdése illetve a
  1. §-ának rendelkezése alapján jogviszonyt az A. Kft. és a felperes jogelődje között egyik esetben sem hozott létre. Több alanyú kötelem hiányában tehát a felperes jogelődje és az alperes közti jogviszony tartalmát és ekként a szerződés érvényes létrejöttét is kizárólag a kölcsönszerződési kikötések alapján kellett megítélni. A kölcsönszerződés szerint pedig a mezőgazdasági gép tulajdonjogának megszerzése és a folyósított kölcsönnek a vételár kifizetésére történő fordítása az alperes szerződéses kötelezettsége volt, az ÁSZF 1.a) pontjában foglaltak alapján ugyanis a célhoz kötött hitel iránti kérelem elbírálásához csupán az adásvételi szerződés bemutatására volt szükség, ami önmagában kizárólag az alperes kötelmi jogosultságát igazolta a tulajdonjog átruházására. Kétségtelen, hogy az ingó kiadása iránt folyamatban volt perben meghozott jogerős ítélet rendelkezéseire figyelemmel az alperes által megkötött adásvételi szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult, s mint ilyen a Ptk.
  2. §-ának
(2)bekezdésére figyelemmel semmis volt, a mezőgazdasági gép ugyanis az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában már nem volt az eladó tulajdonában. Az sem vitatható továbbá, hogy az érvénytelenség körében az A. Kft. az alperessel fennálló jogviszonyban olyan neki felróható többletmagatartást tanúsított, amely alapján a Ptk.
  1. §-ában, illetve a Legfelsőbb Bíróság PK.
  2. számú állásfoglalásában foglaltakra figyelemmel az ellenszolgáltatás visszatérítésén túl az okozott kárért is helytállni tartozik az alperes felé. Az A. Kft. e magatartása azonban az alperes érdekkörében merült fel, ezért annak nincs kihatása a felperes és az alperes jogviszonyára. A kölcsönszerződés létrejötte és teljesítése szempontjából tehát az A. Kft. eljárását csak mint az alperes szerződésszegő magatartásaként lehet értékelni. A mezőgazdasági gép tulajdonjogának megszerzése ugyanis nem a kölcsönszerződés érvényes létrejöttének volt a feltétele, hanem a megkötött kölcsönszerződés tartalmi eleme volt, amennyiben abban az alperes éppen a hitel célhoz kötött jellegére figyelemmel maga vállalt szerződéses kötelezettséget a tulajdonjog megszerzésére és a kölcsönnek a vételár kifizetésére történő fordítására. Ehhez képest tehát a felperesnek a perben jogában állt azt eldönteni, hogy a perbeli követelését az alperesnek a kölcsön-szerződésben meghatározottaktól eltérő célra történő fordításában, vagy a teljesítés késedelmességében megnyilvánuló szerződésszegő magatartására alapítja. A kölcsönszerződés feltételeit a felperes jogelődje maga határozta meg, és ennek keretében nem vállalt kötelezettségként, hanem csupán a saját követelése biztosítékaként kötötte ki a szerződés megkötésekor az adásvételi szerződés bemutatását. Mindezekből következően tehát az alperes alaptalanul hivatkozott arra a perben, hogy a kölcsönszerződés érvényesen ne jött volna létre. Ugyancsak alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy az ekként tehát érvényesen létrejött szerződést a felperesi jogelőd megszegte volna. E körben az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes jogelődje a kölcsönszerződés tartalmát képező Általános Szerződési Feltételek
  3. pontjában foglalt okiratok becsatolása esetére vállalt kötelezettséget a kölcsön folyósítására, és e kötelezettségének maradéktalanul eleget is tett. Az alperes azzal, hogy tényleges birtokbaadás nélkül aláírta a mezőgazdasági gép átvételéről szóló okiratot, és azt a felperes jogelődjének bemutatta, olyan kockázatot vállalt, amelynek következményeit maga tartozik viselni, azokat a felperesre át nem háríthatja. A felperes jogelődje éppen azzal követett volna el szerződésszegést, ha az alperes által átadott, illetve bemutatott okiratok birtokában nem gondoskodik a kölcsön folyósításáról. Az pedig a perben az alperesnek - amint azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg nem sikerült bizonyítania, hogy a felperes jogelődjének tudomása lett volna a bemutatott okiratok tartalmával ellentétes tényekről. S.T., K.S. és F.D. tanúvallomásaiból ugyanis nem vonható le olyan következtetés, hogy S.T., aki a perbeli időszakban a felperes jogelődjének alkalmazottja volt, a kölcsön folyósítását megelőzően tudott volna a tulajdonjog megszerzésének lehetetlenségéről. Tudomást csak később, és akkor is csupán arról szerzett, hogy a mezőgazdasági gép átadásának „fizikai akadálya" van, ennek mibenlétét azonban nem ismerte. A Ptk.
  4. §-ának
(2)bekezdésében az átruházással történő tulajdonszerzés feltételeként szabályozott dologátadás egyébként nem feltétlenül azonos a dolog tényleges birtokba adásával, az megvalósulhat a dolog feletti hatalom más módon történő átruházásával is. Az alperes által becsatolt okirat pedig a hatalomba kerülést megfelelően bizonyította, így önmagában a „fizikai akadály"-ról való megfelelő időbeni tudomásszerzés még a szerződés teljesítésében való együttműködési kötelezettség körében sem rótt volna a felperes jogelődjére a szerződési kikötések körét meghaladó további kötelezettséget az alperessel szemben. Az alperest ért károsodás ekként a felek közti jogviszonyban kizárólag az alperes gondatlan, könnyelmű magatartására vezethető vissza. A kifejtett indokokra tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül elbírálva - a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban is pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesnek a fellebbezési eljárásban felmerült és a Pp. 75. §-ának
(1)és
(2)bekezdése, valamint a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet szerint számított, de a fellebbezési eljárásban kifejtett munkával arányos költségei megfizetésére. Az alperes személyes költségmentessége folytán az állam által előlegezett fellebbezési illeték a 6/
  2. (VI. 26.) IM rendelet
  3. §-ának
(1)bekezdése, illetőleg
  1. §-a alapján az állam terhén marad. D e b r e c e n,
  2. szeptember
  3. napján Dr. Csiki Péter sk. a tanács elnöke, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.