Bfv.1158/2020/8 – Kúria

(2)bekezdése alapján több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. Az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el. Az irányadó tényállás szempontjából jelentéktelen, vagy az ügyben nem szereplő tényre vonatkozó eltérő nyilatkozat az érdekellentét vizsgálatánál közömbös. Az érdekellentét vizsgálata a jogerő előtti perjogi cselekvések vizsgálatát jelenti, és összefügg a bizonyítással, azonban nem a bizonyítás a tárgya, és nem anyagi jogi felülvizsgálat. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.158/2020/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente, előadó bíró Molnár Ferencné dr., bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
2. április
3. Az ügy tárgya: halált okozó testi sértés bűntette Terhelt(ek): II. rendű Első fok: Másodfok: Nyíregyházi Törvényszék, 3.B.247/2017/20., ítélet, tárgyalás,
4. szeptember
5. Debreceni Ítélőtábla, Bf.III.821/2018/6., végzés, tárgyalás,
6. március
7. Az indítvány előterjesztője: a II. rendű terhelt Az indítvány iránya: hatályon kívül helyezés érdekében Rendelkező rész A Kúria a halált okozó testi sértés bűntette miatt az I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Törvényszék 3.B.247/2017/
8. számú ítéletét, illetve a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.821/2018/
9. számú végzését a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] [2] A Nyíregyházi Törvényszék a
10. szeptember
11. napján kihirdetett 3.B.247/2017/
12. számú ítéletével a II. rendű terheltet társtettesként elkövetett emberölés bűntette [Btk.
13. §

(1)bekezdés] miatt 9 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a járulékos kérdésekről. A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a

1. március
2. napján meghozott Bf.III.821/2018/
3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. II. [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt terjesztett elő védője útján felülvizsgálati indítványt a Be.
4. §

(2)bekezdés d) pontjára alapítottan. A II. rendű terhelt álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Be. 608. §

(1)bekezdés

1. d)pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósított meg, mivel a védelmét kizárt védő látta el. Indokai szerint a nyomozás, illetve részben az elsőfokú eljárás során az I. rendű terhelttel közös védője volt, ezért a közös védelmi taktika miatt azt kellett vallania, amit előre megbeszéltek, holott ez nem volt valójában érdeke. Ezt a hatóságnak fel kellett volna ismernie. Azt követően pedig, hogy új védőt hatalmazott meg, aki kizárólag az ő védelmét látta el, azért nem változtatta meg a vallomását, mivel az új védő ezt tanácsolta neki. Tekintettel arra, hogy azóta jogerősen elítélték, a II. rendű terhelt újabb vallomást tett, amelyben már vitatta a bűnösségét, és az I. rendű terheltre (
2. is)terhelő nyilatkozatot tett. A II. rendű terhelt álláspontja szerint a 2017. november 21. napján megtartott tárgyaláson eltérően nyilatkoztak a sértett egy sérüléséről, amely perdöntő jelentőségű, és olyan ellentmondás, amely kizárta azt, hogy védelmüket ugyanazon védő láthassa el. Emiatt a II. rendű terhelt a védekezéshez való jogát érdemben nem tudta gyakorolni. Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül, és a Nyíregyházi Törvényszéket utasítsa új eljárás lefolytatására. A Legfőbb Ügyészség BF.1198/2020/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indítvány azon részében törvényben kizárt, amely a II. rendű terhelt bűnösségét az ítéleti tényállástól eltérő ténybeli alapon vitatta. Ezen túlmenően a terheltek között érdekellentét nem volt megállapítható, a védők a II. rendű terhelt érdekével ellentétes magatartást nem tanúsítottak. A II. rendű terhelt maga is arra hivatkozott, hogy a védőkkel a védekezés formáját közösen választották meg, annak utólagos eredménytelensége pedig nem alapozza meg a védő kizárását. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a II. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. A Kúra a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el. III. [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] A II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. Kétségtelen, hogy a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye eljárási szabálysértés miatt, ha a bíróság a határozatát a 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg, így a d) pontja szerint, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező. A felülvizsgálati indítvány eljárási okból előterjesztett, a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül [Be. 659. §

(5)bekezdés]. A Be. 43. §

(2)bekezdése alapján több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. Az, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el. [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] Ekként az érdekellentét vizsgálata összefügg a bizonyítással, éspedig a konkrét ügy megítélését, a bűnösség megállapítását érintő releváns tényekre vonatkozó bizonyítással. Eljárási következménye az olyan súlyú érdekellentétnek van, amely az eljárás kimenetelét befolyásolhatja, a terheltek bármelyikének kárára a hatékony védelem ellátását akadályozza. Ellenben az irányadó tényállás szempontjából jelentéktelen, vagy az ügyben nem szereplő tényre vonatkozó eltérő nyilatkozat az érdekellentét vizsgálatánál közömbös. Az érdekellentét vizsgálata értelemszerűen a jogerő előtti perjogi cselekvések vizsgálatát jelenti, és összefügg a bizonyítással, azonban nem a bizonyítás a tárgya, és nem anyagi jogi felülvizsgálat. Jelen ügyben a következők állapíthatók meg. A II. rendű és az I. rendű terhelt védelmét a nyomozás során, valamint a

1. november
2. napján és a
3. február 6., illetve
4. napján megtartott tárgyaláson közös meghatalmazott védő látta el. Ezt követően a II. rendű terhelt új védőt hatalmazott meg, így a
5. május 22., szeptember 4., és szeptember
6. (az elsőfokú ítélet kihirdetése) napján megtartott tárgyaláson a II. rendű terhelt védelmét kizárólag az általa meghatalmazott új védő látta el. Az elsőfokú nem jogerős ítélet megállapította mindkét terhelt büntetőjogi felelősségét, az ítélet ellen a terheltek és védőik egyaránt felmentés érdekében fellebbeztek. A másodfokú eljárásban a két terhelt védelmét változatlanul más-más védő látta el. Ehhez képest úgy az elsőfokú eljárásban, miként a másodfokú eljárás során is, akár a közös védő, akár az önálló védő által ellátott védelem idején a két terhelt egyaránt tagadta a bűncselekmény elkövetését. Egymásra terhelő vallomást nem tettek. Vallomásaik, jogorvoslati nyilatkozataik az eljárás tárgyát képező bűncselekményre vonatkozóan lényegüket tekintve egyezőek voltak. A II. rendű terhelt által érdekellentétet megalapozónak tekintett eltérő nyilatkozatra, a sértett orrvérzésére vonatkozóan (3.B.247/2017/
7. számú jegyzőkönyv
8. oldal,
9. november 21.) ténymegállapítás az irányadó tényállásban nem szerepel. Ez a terhükre megállapított bűncselekmény, a bűnösség szempontjából közömbös, a vallomás egyikükre nézve sem terhelő, az ellentét pedig csupán látszólagos volt, amely a jegyzőkönyv tanúsága szerint azonnal feloldásra is került. Ekként a két terhelt között érdekellentét a közös védő által ellátott védelem idején nem, de még a II. rendű terhelt védelmét kizárólagosan ellátó új védő eljárása során sem állt fenn. Nincs szó érdekellentétről csupán azért, mert a terhelteknek elméletben lehetősége lett volna eltérő védekezést előterjeszteni, ennek megfelelő vallomást tenni, amely cselekvőségüknek büntetőjogi megítélését kedvezőbben érintette volna. Ha ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő, és vallomása nem volt ellentétes a terhelttársával, akkor érdekellentét sem áll fenn (BH 2021.1.). A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés elkülönül (Be.
10. §). A védekezési taktika mikéntje a védelem belső ügye, így nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a II. rendű terhelt a védő védekezési tanácsát követve tagadta a felrótt bűncselekmény elkövetését. A terheltet védőjének védekezési tanácsa nem köti. Ha a terheltek egybehangzóan tagadják a bűncselekmény elkövetésében való részvételüket vagy azonos az előadásuk e cselekményről, érdekellentétükről nem lehet szó, még akkor sem, ha az egyik terheltnek az lenne a valóságos - kedvezőbb büntetőjogi megítéléshez vezető - érdeke, hogy a társától eltérő vallomást tegyen (BH 2009.200.). Az érdekellentétnek pedig - ahhoz, hogy az eljárás, az ítélet érvényességét érintő hatása legyen értelemszerűen a jogerő előtt kell fennállnia, a terhelt jogerő utáni vallomás-változtatása közömbös, miként az önmagában perújítás kiváltására sem alkalmas. Ekként a Be.
11. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg, a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja szerinti okra hivatkozó felülvizsgálati indítvány alaptalan. Következésképpen a Kúria - miután nem észlelt olyan más eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles - a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján a megtámadott határozatokat a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. IV. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [37] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §

(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §

(4)bekezdés]. [36] Budapest,

1. április
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Molnár Ferencné dr. s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ